Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-29 / 282. szám, szombat
ÚJ szó 5 86. XI. 29. Esőben szegeny ev után A TERVSZERŰ ÖNTÖZÉS FELTÉTELEIRŐL A mezőgazdasági dolgozók emlékezetében 1986-ból a legtovább minden bizonnyal a rendkívüli aszály marad meg. Ez még a három évvel ezelőtti szárazságnál is nagyobb arányú volt, amit Illés Csaba, a nagymagyari (Zlaté Klasy) Béke Efsz öntözési technikusa adatokkal is bizonyított.- Nálunk az éves átlagos csapadékmennyiség 520-540 milliméter között van. 1983-ban január elejétől október végéig 423 milliméter csapadék hullott, míg az idén mindössze 351 milliméter. Ebben persze a 100 milliméternyi téli csapadék is benne van. Ugyancsak lényeges adat, hogy 1986- ban július végéig a növények eső formájában 50 milliméterrel kaptak kevesebb vizet, mint három évvel korábban, és március-április hónapokban, amikor az őszi búza bokrosodásához nagyon kell a nedvesség, mindössze 40 milliméternyi csapadék hullott. A növényekben a csapadék hiánya a szövetkezet határában nem tett nagyobb kárt. Gondos felkészülés után ugyanis már április 18-án teljes erővel megkezdték az öntözést, s így győzték a verseny- futást a szárazsággal. A növények megkapták az éltető vizet, még mielőtt a szárazság miatt fejlődésükben visszamaradtak volna. A végzett munka nagyságát néhány adat kellően érzékelteti. Az 1517 öntözhető hektárra átlagosan hatszor juttattak ki 50 milliméteres vízadagot, de ezen belül a cukorrépát nyolcszor, a lucernát pedig tizenegyszer öntözték meg. A növények öntözés formájában öszesen 4,6 millió köbméter vizet kaptak, ami az eddigi legnagyobb mennyiség, és egyben olyan teljesítmény, amivel valóban kevés mezőgazdasági üzemben dicsekedhetnek. A nagymagyari öntözési tapasztalatok így másoknak is tanulságul szolgálhatnak.- Fontos, hogy az öntözés a többi munkával azonos rangot kapjon - kezdte a tanulságok sorát Illés Csaba. - Ahogy vannak fejőink, gépjavítóink, éppúgy van öntöző csoportunk is. Gyalogmunkások és traktorosok, akiknek az öntözés az elsődleges feladatuk. Más munkahelyre csak akkor mennek át, ha nem lehet, vagy nem kell öntözni. Igy az emberek megfelelő gyakorlatra tesznek szert, ismerik az egyes parcellákat és a hidránsok elhelyezési rendszerét. Mindez az öntözési mód megválasztásában és a berendezések telepítésben nagyon lényeges szempont, hiszen a 2-3 tagú csoportok sokszor tízkilométeres távolságra dolgoznak egymástól, s a közvetlen irányítás és az állandó felügyelet szinte lehetetlen. A csoportok tagjai sok részletkérdésben egyedül döntenek, s az öntözés hatékonyságának szempontjából nem mellékes, hogy döntésük mennyiben helyes. További lényeges szempontként említette a tervszerűséget, s ezzel összefüggésben elsősorban a jelenleg időszerű feladatokat összegezte. Aki hatékonyan és eredményesen akar öntözni, annak részletes tervet kell készítenie. Ez aprólékos és körültekintő munkát igényel. Mi például az öntözésre már a vetési tervek elkészítésekor is gondolunk. Figyelembe vesszük, hogy melyik gépháznak mekkora a teljesítménye, és a vízigénye- sebb növényeket a több vizet adó gépház öntözési rendszerének a területén termesztjük. A feladatokat hónapokra is lebontjuk, pontosan meghatározva, hogy mikor, melyik növényt és milyen adag vízzel öntözzük meg. Ezt követően pedig elkészítjük az öntözés pénzügyi tervét, hogy az év folyamán a költségeket is figyelemmel kísérhessük.- Az öntözést befejezték, a berendezéseket víztelenítették, a csöveket behordták és a csévé- lődobos berendezéseket is bevontatták a határból. Az öntözési technikus tavaszig mit csinál?- Több a gondom és a munkám, mint azt bárki is gondolná. Akik nyáron öntöztek, azoknak egy része bevonult a műhelybe és hozzáláttunk a berendezések javításához. Ezt megelőzően a határban maradt Drüzsba és Fregatt berendezéseken elvégeztük a korrózióvédelmet. Hatvanegy darab csévélódobos öntözőberendezésünk van, s ezek rengeteg munkát adnak. A meglazult láncok, a kikapcsoló szerkezet és a fogazott húzókerék szinte kivétel nélkül valamennyi gépen javítást igényel, a hidromotorokról nem is szólva. És akkor még hátra van a rengeteg szórófej. Csak a hagyományos berendezésekhez is száz darab tartozik.- A sok munka mellett a javítás minőségére hogyan ügyelnek?- A minőség fontos szempont, de erre különösebben nem kell felügyelni. Már említettem, hogy azok javítanak, akik tavasztól öntözni fognak. Ha netán felületes munkát végeznének, akkor annak maguk látnák a kárát. Nálunk az öntözők ugyanis teljesítménybérben dolgoznak. Ha elromlik egy csévélődobos berendezés, vagy kevesebb csövet tudnak lefektetni, mivel rosszak a kapcsok, vagy a tömítések, esetleg nem működik a szórófej, akkor kisebb a teljesítményük és természetesen kevesebbet is keresnek.- Ha nem korai a kérdés, a kezdést mikorra tervezik?- Ebben nincs változás, a korábbi évekhez hasonlóan április közepére. Aki később kezd, az már nehezen győzi idóvel. Az április közepén még gyenge szárú búza rohamosan megerősödik, és később a gyúrás jobban megviseli. Félreértések elkerülése végett hangsúlyozni szeretném, a kezdés alatt azt értem, hogy például április 18-án teljes erővel öntözni kezdünk. Tehát nem ekkor látunk hozzá a telepítéshez, hanem már korábban.- Több mezőgazdasági üzemben azért nem öntöznek teljes erővel, mert sokallják a költségeket.- Ez helytelen. A legdrágább az, ha valaki nem öntöz. Tény viszont, hogy az öntözés sem olcsó dolog. Ezért lényeges, hogy a mennyiség mellett a hatékonyságot is figyelemmel kísérjük. Mi ott és akkor öntözünk, amikor a növény igényli a vizet és azt maximális mértékben hasznosítja. Ha a szárazság már megviselte a növényt, akkor a kijuttatott víz sem ér annyit. A „tűzoltómunkát“ az öntözésben is kerülni kell.- Az öntözés optimális idejének és a szükséges vízmennyiségnek a meghatározásában megfelelő segítséget kap?- Igen, de ez még nem az igazi. Rendszeres időközönként a talaj víztartalékairól kapok tájékoztatást, és ha ezt a kijuttatott víz mennyiségével, valamint a növény vízigényével összevetem, akkor már megközelítően tudom, hogy a hiányzó esőt hány milliméternyi vízzel pótolhatom. A teljes megoldást a számítógépes irányítás jelentené, amely a lehullott csapadék, a kijuttatott víz, a talaj típusa és a növény pillanatnyi vízigénye alapján naprakész adatokkal szolgálna, és így az öntözés menetét még jobban a valós szükségletekhez tudnánk igazítani. EGRI FERENC A hallássérültek életkörülményeinek javításáért Monika Balogová életében nagy törést jelentett, amikor fiatalon elvesztette hallását. Kezdetben teljesen el volt szigetelve a környező világtól, később elsajátította a jelbeszédet. Tulajdonképpen ez adott új tartalmat életének. Ismerte a hallássérültek szükségleteit, fel tudta mérni a süket gyerekek, fiatalok és felnőttek műveltségi szintjét is. Rádöbbent, hogy gyakorlatilag egy esetben sincs összhang az ismeretek szintje és a hallássérültek kora között. A legnagyobb hiányok azoknál mutatkoztak, akik születésüktől fogva nem hallanak. Őket senki és sehol sem tanította meg azokra a fogalmakra, amelyek számunkra egyszerűek és teljesen természetesek. Nem halló polgártársaink csak az alapvető ismereteket sajátíthatják el és szókincsük sem kielégítő. Saját erejükből nem pótolhatják hiányzó ismereteiket olvasással, mivel a leírt szöveget sem értik meg, az egyes szavak, illetve azok tartalma ismeretlen számukra. Miután tudatosította, hogy a hallássérültek anyagi ellátásuk ellenére nem kapnak elegendő szellemi táplálékot, úgy döntött, hogy megpróbál segíteni. Az ilyen jellegű konkrét tevékenységhez a legtöbb lehetőséget a Rokkantak Szövetsége nyújtotta. S a Magasépítő Vállalat személyzeti osztályán végzett munkája mellett Monika Balogová elvállalta a Rokkantak Szövetsége kassai (Koáice) városi bizottsága titkárának tisztségét. Később a hallássérültek alapszervezetének elnöke, instruktora, a szövetség szlovákiai központi bizottsága elnökségének tagja, a Hallássérültek Szlovákiai Tanácsának elnöke és a Rokkant- szövetség Szövetségi Bizottságának tagja lett. Sok olyan feladattal kellett megbirkóznia, amelynek megoldása több évtizede váratott magára. így nagy érdeme van abban, hogy a városban óvoda nyílt a hallássérült gyermekek számára, megnyitották a nem hallók művelődési házát ós nagy mértékben javult a süketek és nagyothallók körében végzett nevelómunka. Sokat tett azért is, hogy a Csehszlovák Televízió rendszeresen sugározza a hallássérültek műsorát. Az év elejétől sikerült javítani egyes hallássérültek életfeltételein is. Az eredmények közé tartozik a halló- készülékekkel való ellátás javítása, a jelbeszédtolmácsok képzése, az első jelbeszédszótár megjelentetése, a jelbeszéd szókészletének bővítése és a jelbeszéd elsajátítását célzó tanfolyamok Monika Balogová jól ismeri a hallássérültek gondjait (Alžbeta Linhardová felvétele) szervezése. Dolgozni kezdtek a jelbeszéd kerületi metodikusai és megalakultak a hallássérülteket felkaroló központok. A hallássérültekért végzett tizenhét évi megfeszített munka áll Monika Balogová mögött. Születésnapja alkalmából a közelmúltban megkapta a Kiváló Munkáért állami kitüntetést és elismerésben részesítette őt a kassai városi pártbizottság és a Rokkantak Szövetsége is. JOLANA NOVÁKOVÁ Vélemények a halálbüntetésről Válasz egy olvasónk levelére Háborgó hangvételű levélben tiltakozott Sz. E. olvasónk egy, a Csehszlovák Sajtóiroda által kiadott hír kapcsán. ,,Megdöbbenéssel olvastam - írta levelében - hogy a kerületi bíróság 18, illetve 13 évi szabadságvesztés büntetést szabott ki két gyilkosra, akik előre megfontolt szándékkal, tőrbe csalva meggyilkolták ismerősüket, azzal az aljas szándékkal, hogy elrabolják a nála levő 19 ezer koronát. Gyilkosságukat súlyosbítja az a tény, hogy a még életje- let mutató ismerősüket elföldelték. Hiányosnak érzem a közleményt, mivel nem indokolta azt, hogy a bíróság miért nem ítélte halálra a két rablógyilkost. Felháborított az ítélet azon része is, mely szerint a két elítéltnek a szabadságvesztés-büntetését harmadfokú javító-nevelő intézetben kell letöltenie. Ugyan mit kell az ilyen embereken javítani? Az ilyeneknek nincs helyük társadalmunkban. Halálért halállal kell bűnhődniük, hogy az ítélet ne mondjon ellent társadalmunk igazságérzetének, s hogy elrettentő példaként szolgáljon más, hasonlóan aljas szándékú embereknek. Ehhez még annyit tennék hozzá - folytatja a levélíró - hogy az eddigi gyakorlat szerint, ha az elítélt a börtönben jól viselkedik, a büntetése egy részét elengedik. Ezt a lehetőséget minden börtöntöltelék jól ismeri és él vele. ,,Példamutató magatartásával" hívja fel magára a börtön vezetőségének figyelmét! A közlemény hiányosságaihoz csak annyit, hogy a hír jellege nem teszi lehetővé az ítélet részletesebb indoklását, másrészt pedig talán nem is volt szerencsés dolog megelőzni a hírrel az elmarasztaló ítélet jogerőre emelkedését. A vádlottakat, elítélteket az eljárás jelenlegi szakaszában még mindig ártatlannak kell tekinteni törvényeink alapján. Ami pedig a levél lényegét illeti, nincs a jognak még egy olyan intézménye, melyről annyi ádáz vita dúlna, mint a halálbüntetésről. Egyszerű volt a bírák, a törvényhozók feladata addig, míg mindenki a „szemet szemért“ elvet vallotta vagy azt, hogy a büntetés célja a megtorlás, az elrettentés. Ezek a nézetek azonban a büntetőjog zsákutcájának bizonyultak. A büntetés egyedüli értelmes célja csak az lehet, hogy a társadalmat megvédje a bűnözőktől és a bűnözéstől, vagyis visszatartson mindenkit a bűnelkövetéstől azzal, hogy megbünteti, de meg is javltja a tettest. Hogy mennyiben szolgálja a halálbüntetés a társadalom védelmét, a bűnözés megelőzését, az nagyon is vitatott. A tapasztalat nem igazolta például azt, hogy növekedett volna a bűnözés, a gyilkosságok száma ott, ahol a halálbüntetést megszüntették, s nem is csökkent, ha a közvélemény nyomására ismét bevezették. A halálbüntetésnek az egyéni és az általános megelőzést kellene szolgálnia; megakadályozni, hogy pl. a gyilkos újabb gyilkosságokat kövessen el, s hatni a társadalom többi tagjára is. Az egyéni prevenció azonban más eszközökkel, például nagyon hosszú időtartamú szabadságvesztéssel is elérhető. Ami az általános prevenciót, netalán az elrettentést illeti, ismeretes, hogy a középkori Angliában milyen hatása volt a tolvajokra kiszabott halálbüntetésnek: Az elítélt szabadlábon maradt pályatársai éppen a Tyburnben, a nyilvános akasztás épületes látványára összegyűlt tömegben aratták a legdúsabb zsákmányt. f Hatályos Büntető Törvénykönyvünk ismeri ugyan a halálbüntetést, de csak mint rendkívüli büntetést. A halálbüntetés alkalmazásának korlátozására törekszik azzal is, hogy a büntetés végrehajtásánál jelen kell lennie az ügyésznek és a bírónak is! A halálbüntetés csak akkor róható ki, ha teljesítve vannak a Büntető Törvény- könyv általános részében meghatározott feltételek és ha a kirovását a különös rész törvényi tényállásának büntetési tétele is lehetővé teszi. Jelenleg 31 olyan büntető tényállás van, amely elkövetéséért kiszabható, de egyik esetben sem kizárólagos, egyedül kiszabható büntetés. A bíróságnak mindig megvan az a választási lehetősége, hogy ne szabjon-e ki inkább 15 évtől 25 évig terjedő szabadságvesztés büntetést, ha az utóbbit a büntetés céljának eléréséhez elégségesnek tartja. A rablásért még minősített esetben sem szabható ki halálbüntetés (minősített esete a rablásnak az is, ha a cselekménnyel halált okoz a tettes). A gyilkosságért (szándékos emberölésért) azonban már igen. Hogy pontosan milyen feltételek teljesítése mellett szabható ki rendkívüli büntetés (halálbüntetés vagy 25 évig terjedó szabadság- vesztés) arról a Btk 29. §-a rendelkezik; lényegében csak akkor, ha az ilyen bűntett társadalomra veszélyességének foka rendkívül magas, tekintettel a tett elkövetésének különösképpen elítélendő módjára, vagy különösképpen elítélendő indítékára, vagy különösképpen súlyos és nehezen helyrehozható következményére és a büntetés kirovását megköveteli a társadalom hatékony védelme vagy nincs remény arra, hogy az elkövető megjavítható lenne 15 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel. A büntetőjogtudomány azonban az utóbbi években bírálja az említett feltételek b. pontját, mert „annak a feltételnek, amely tagadja a bűnelkövető megjavulásának lehetőségét, nincs helye Büntető Törvénykönyvünkben. A bíróság még más intézményekkel együttműködve sem állapíthatja meg teljes biztonsággal azt, hogy olyan emberről van szó, akinek esetében nincs remény arra, hogy a szabadságelvonással megjavul. Ezenkívül ez a megfogalmazás a született bűnözőkről, a veszélyes állapotok hordozóiról és az ember javíthatatlanságáról vallott nézetek felújításának tűnik“. Márpedig az ember nézetünk szerint sohasem lehet született bűnöző és sohasem lehet javíthatatlanul rossz. Ez mellesleg olvasónk leveléből is kitűnik. Olvasónk nem tagadja, hogy az elítéltek igyekeznek jó magatartást tanúsítani, s ezzel hívni fel magukra a figyelmet. S ugyan ki állíthatná azt, hogy az elítéltek akár 8 vagy 12 évi példás magatartása (ennyi időt mindenképpen le kell tölteniük ha 13, ill. 18 évre ítélték őket) nem válik olyan szokásukká, amelynek szabadulásuk után is „rabjai" maradnak. Próbáljunk meg néha hinni az emberben! Végezetül álljon itt Beccariának két - később Lenin által is kiemelt - gondolata: „A bűnözésnek legerősebb fékje nem a büntetések kegyetlensége, hanem azok elma- radhatatlansága". És a bűnözés megelőzésének egy további lehetősége: ,, Gondoskodjatok róla, hogy a törvények világosak és egyszerűek legyenek, hogy a nemzet egész ereje összpontosuljon a védelmükre". Tegyük hozzá, valamennyi törvény védelmére! Mert ugyanaz a közvélemény, amely elítéli a rablókat, halált követel a fejükre, bocsánatos bűnnek tartja a társadalmi tulajdon, a közös fosztogatását, a sokmilliós nagyságrendű károkat okozó fegyelmezetlenséget és nem segíti, sót gyakran akadályozza a bűnüldöző szervek munkáját, pedig az indítékok gyakran semmiben sem különböznek a rabló- gyilkosok indítékaitól! FEKETE MARIAN
