Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-28 / 281. szám, péntek

Szilárdan hisszük: céljaink megvalósíthatóak új szú 3 % 1986. XI. 28. Mihail Gorbacsov beszéde a szovjet-indiai társaságok ülésén (ČSTK) - Delhiben a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában Mihail Gorbacsov találkozott az Indiai-Szovjet Kulturális Társaság és a Szovjetbarátok Társaságának aktívájával. A találkozón mondott beszédé­ben az SZKP KB főtitkára nagyra értékelte mindkét társaság hozzá­járulását a két ország népei közti megbonthatatlan barátság és ro- konszenv létrejöttéhez és megszi­lárdításához. Delhiben folytatott tárgyalásaival összefüggésben hangsúlyozta, a legfontosabb nemzetközi problémák széles kö­rét vitatták meg és a két fél ismét meggyőződött arról, hogy sok te­kintetben azonosan ítélik meg megoldásuk lehetőségeit. Óriási jelentősége van annak, hogy a Szovjetunió, egy szocialista ál­lam és India, az el nem kötelezet­tek mozgalmának egyik alapítója között kölcsönös megértés és bi­zalom uralkodik. A Szovjetunió számára rendkívül értékesek az Indiával való kapcsolatok és kül­politikájában nem tesz egyetlen olyan lépést sem, amely károsíta­ná India reális érdekeit - hangsú­lyozta Mihail Gorbacsov. Kifejtette, a két ország a példa erejével segíti elfogadtatni a bé­kés egymás mellett élés elveit, utat tör a nemzetközi biztonság felé és gátat vet azon tendenciák útjába, melyek a nukleáris ka­tasztrófához vezetnek. A két or­szág együttes eljárásának magas szintje azt jelenti, hogy erősebb a békeerók potneciálja és megbíz­hatóbb a béke jövője. Ma nincs fontosabb és sürgetőbb feladat, mint a nukleáris veszély elhárí­tása. Nem vagyunk idealisták - mon­dotta Mihail Gorbacsov tudato­sítjuk, milyen óriási nehézségeket kell áthidalnunk. Egyben szilárdan hiszünk kitűzött célunk megvaló­síthatóságában és elérhetőségé­ben. Ebben látjuk a reykjavíki ta­lálkozó jelentőségét is. Reykjavíkba új, nagy horderejű javaslatokkal mentünk. Az USA elnökével megtartott első megbe­szélésen előterjesztettük az egész, hangsúlyozom, kivétel nél­kül az egész komplexumát a köl­csönösen összefüggő intézkedé­seknek a hadászati fegyverekre, a közepes hatótávolságú rakéták­ra, a rakétavédelmi megállapo­dásra és a nukleáris kísérletekre vonatkozóan. Különösebb nehézségek nélkül sikerült megállapodnunk a hadá­szati támadófegyverek 50 száza­lékos csökkentésében öt év folya­mán, vagyis 1991-ig, és teljes fel­számolásukról további öt év so­rán. önök bizonyára tudatosítják, milyen óriási siker volt ez. Az elő­terjesztett komplexumban enged­ményeket tettünk, méghozzá na­gyon jelentőseket. Beleegyeztünk abba, hogy a hadászati fegyverek kategóriájába ne legyenek beszá­mítva a közepes hatótávolságú amerikai rakéták - bár képesek elérni területünket - és az USA előretolt erői. A közepes hatótá­volságú rakéták kérdésében egyetértettünk a „nullaváltozat­tal“, megegyeztünk ezen rakéták nagyon alacsony számának meg­őrzésében a Szovjetunió ázsiai ré­szén és az USA területén. Nem volt számunkra könnyú megtenni ezeket a nagy engedményeket, azonban abból a tisztességes el­gondolásból indultunk ki, hogy a genfi tárgyalásokat ki kell vezet­ni a zsákutcából. Túlzás nélkül elmondhatom, hogy egyszerű és érthető új javas­lataink megnyitották az utat a megállapodás eléréséhez. Az SDI-n azonban minden zátonyra futott. Pontosabban azon, hogy az amerikai kormánynak nem volt ínyére javaslatunk, hogy a rakéta­védelemről szóló megállapodást megerősíteni kell, nem pedig alá­ásni. Nem kételkedünk abban, hogy az SDI az erő téves koncepciójá­nak megnyilvánulása. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy a saját erő túlzott tudatosítása feltétlenül poli­tikai meddőségbe torkollik. Aki az erőre támaszkodik, annak nincs szüksége a bonyolult problémák megoldásának keresésére, ellenzi a kompromisszumokat és nem hajlandó komolyan venni a partner érdekeit. Az SDI aláássa a bizal­mat a nemzetközi kapcsolatok­ban, csökkenti a biztonságot, Amerika biztonságát is. Akadá­lyozza a nemzetközi helyzet javí­tását. Az SDI volt az oka annak, hogy a reykjavíki találkozó nem teljesí­tette a hozzá fűzött reményeket. Nekünk azonban van elég politikai akaratunk, kitartásunk és türel­münk ahhoz, hogy változatlanul törekedjünk a nukleáris fegyverzet csökkentésére és felszámolásá­ra vonatkozó elvi, radikális megál­lapodások elérésére, melyek biz­tosítanák a kölcsönös stabilitást és az egyenlő biztonságot - mon­dotta az SZKP főtitkára. A továbbiakban regionális prob­lémákról és konfliktusokról be­szélt. Leszögezte: a nemzetek, melyek kiharcolták politikai függet­lenségüket, természetesen meg akarják szilárdítani gazdasági füg­getlenségüket is és megszerezni az ellenőrzést forrásaik felett. Ez azonban érinti azok érdekeit, akik évtizedeken és évszázadokon át mások kizsákmányolása révén gazdagodtak meg. Ezek nem ké­pesek tudomásul venni, hogy megváltoztak az idők. Éppen ez az úgynevezett regionális problé­mák lényege és fő oka. A fiatal államok fejlődésének üteme és sikereik a múltból örökölt nehézségek áthidalásában és az újonnan felmerült feladatok teljesí­tésében jelentős mértékben attól függenek, képesek-e kellő mér­tékben szembeszállni a neogloba- lizmussal, a világ haladásának út­jában álló legnagyobb rosszal. Et­től függ a leszerelés és a fejlődés globális problémájának megoldá­sa is, s ezzel vannak összefüg­gésben az új politikai világrend gondolata gyakorlati megvalósítá­sának távlatai. Találkozónkon természetesen (Folytatás az 1. oldalról) életre, a szabadságra és a békére, a boldogság utáni vágyra. Feltét­lenül le kell mondani az erő alkal­mazásáról és az erővel való fe­nyegetésről. Tiszteletben kell tar­tani minden nemzet jogát arra, hogy saját maga válassza meg társadalmi, politikai rendszerét és ideológiáját. El kell utasítani azt a politikát, amelynek célja a többi­ekkel szembeni fölény megszer­zése. A nukleáris arzenálok bőví­tése és az úrfegyverek kifejleszté­se összeegyeztethetetlen az álta­lánosan elfogadott meggyőződés­sel, miszerint sosem szabad ki­robbantani a nukleáris háborút és annak nem lehetnek győztesei. A baráti országainkban élő több mint egymilliárd férfi, nő és gyer­mek nevében, az egész emberi­ség egyötödének nevében felszó­lítjuk valamennyi ország népeit és vezető képviselőit, hogy haladék­talanul tegyenek olyan lépéseket, melyek elvezetnek minket a tö­megpusztító fegyverek és a hábo­rúk nélküli világhoz. Országaink és az egész embe­riség sorsáért viselt közös felelős­ségünk tudatában javasoljuk a kö­vetkező elveket az atomfegyverek nélküli és az erőszakmentes világ létrehozására: 1 A békés egymás mellett ■ élésnek a nemzetközi kapcsolatok általános normájá­vá kell válnia: A nukleáris évszázadban úgy kell átépíteni a nemzetközi kap­csolatokat, hogy a konfrontáció helyébe az együttműködés lépjen és a konfliktushelyzeteket békés politikai úton oldják meg, nem pe­dig katonai eszközökkel. 2 Az emberi életet kell te- ■ kinteni a legnagyobb ér­téknek: Egyedül az ember alkotó géniu­sza garantálja a civilizáció békés haladását és fejlődését. szeretnék kitérni Ázsia és a csen­des-óceáni térség problémáira, bár erről a nyáron Vlagyivosztok­ban beszéltem. Természetesen nincs univerzá­lis és gyorsan ható receptünk arra, hogyan lehetne bolygónk hatal­mas emberi és területi masszívu­mát megszabadítani minden ne­hézségtől. Senkinek sincs ilyen varázskulcsa. Ezért felszólítjuk Ázsia és a csendes-óceáni térség valamennyi nemzetét, egyesítsék erőfeszítéseiket a békéhez, az új­jászületéshez és a felvirágzáshoz vezető utak keresésére. Ezt nyilvánvalóan több irányban kell tenni, beleértve a korszerű gazdasági kapcsolatokat is. A fő akadály azonban a nukleáris és hagyományos fegyverzet növeke­dése az adott térségben. Ez a fo­kozódó irányzat nemcsak katonai­politikai veszélyt szül, hanem gaz­daságit is, az elkerülhetetlen szo­ciális következményekkel. Úgy véljük, nemcsak szüksé­ges, hanem lehetséges is az ázsi­ai helyzet radikális javítása a fegy­verzetkorlátozás által, - beleértve a nukleáris fegyvereket-, továbbá az Indiai- és a Csendes-óceánon a hadiflották tevékenységének korlátozásával, valamint bizalom­erősítő intézkedések kidolgozá­sával és megvalósításával. Erről néhány óra múlva az önök parla­mentjében fogok beszélni. Az ázsiai országok nemzetei­nek és kormányainak megvannak a saját tapasztalataik: érvényben van a „pancsasila“ öt elve és a bandungi konferencia 10 elve. Az ázsiai biztonság szempontjából nagyon fontosak a kontinens or­szágai közti kétoldalú kapcsola­tok. Lényegében ezek képezik a nemzetközi problémákhoz veze­tő nagyon hatékony utak alapját. A Szovjetunió kész bármely or­szággal a konstruktív és igaz­ságos együttműködésre, az egyenlőség elveioek következetes megtartása és az érdekek kölcsö­nös tiszteletben tartása mellett, 3 Az erőszakról való le- ■ mondás az emberi társa­dalom életének alapja kell hogy legyen: Erkölcstelen és megengedhe­tetlen az a filozófia és politika, amely az erőszakon és a megfé­lemlítésen, az egyenlőtlenségen és az elnyomáson, a faji és vallási hovatartozás vagy a bőrszín sze­rinti diszkrimináción alapul. Ez összeférhetetlenséget szül, káro­sítja az ember nemes törekvéseit és tagad minden emberi értéket. 4 A kölcsönös megértés- ■ nek és bizalomnak kell felváltania a félelmet és a gya- núsítgatást: Az országok és nemzetek közti bizalmatlanság, félelem és gya­nakvás torzítja a reális világ képét. Feszültséget szül és végső soron károkat okoz az egész nemzetközi közösségnek. 5 El kell ismerni és tiszte­li letben kell tartani min­den állam jogát a politikai és gazdasági függetlenségre: Feltétlenül meg kell teremteni az új világrendet, hogy biztosított legyen minden állam számára a gazdasági igazságosság és az egyenlő politikai biztonság. Ennek szükségszerű előfeltétele a lázas fegyverkezés leállítása. 6 A fegyverkezésre fordí- ■ tott összegeket a társa­dalmi és gazdasági fejlesztésre kell fordítani: Egyedül a leszerelés képes fel­szabadítani azokat az óriási kie­gészítő forrásokat, melyek a gaz­dasági elmaradottság és a nyomor elleni harchoz szükségesek. 7 Biztosítani kell a feltéte- ■ leket a személyiség har­monikus fejlődéséhez: Minden országnak együttesen kell törekednie a megérett huma­nitárius problémák megoldására és együtt kell működnie a kultúra, a művészet, a tudomány, az okta­tás és az egészségügy terén az emberiség sokoldalú fejlesztése kész hozzájárulni az általános fo­lyamathoz. Ez a politikai lényege a vlagyivosztoki beszédben kifej­tett álláspontnak: felhívás ez az utak közös keresésére és az egyenjogú együttműködésre. A Radzsiv Gandhi úrral folyta­tott megbeszéléseink egyik fontos témája volt az el nem kötelezettek mozgalma. Nagy érdeklődéssel hallgattam tájékoztatását a hararei konferenciáról. Megjegyzem, mi Moszkvában ezt a fórumot világ­méretű jelentőséggel bíró ese­ménynek tartjuk. Különös fontos­ságot tulajdonítunk annak, hogy minden korábbinál erőteljesebben szólítottak fel a mozgalom tagjai a lázas fegyverkezés beszünteté­sére és a nukleáris fegyverek fel­számolására, s hozták összefüg­gésbe a leszerelés és a fejlődés kérdéseit. Az el nem kötelezettek mozgalma korunk egyedülálló ereje. Ebben óriási érdemei van­nak Indiának és vezető képviselő­jének, Radzsiv Gandhi miniszter- elnöknek. Végezetül kötelességemnek tartom, hogy néhány szót szóljak arról, ami ma a szovjet embereket foglalkoztatja. A Szovjetunió Kommunista Pártjának az év elején megtartott XXVII. kongresszusa jóváhagyta a szovjet társadalom élete vala­mennyi területére vonatkozóan a mélyreható átalakítás program­ját, a szocializmus tökéletesítésé­nek programját annak alapján, amit 70 év alatt elértünk, össz­hangban korunk szükségleteivel és a tudományos-műszaki forra­dalom követelményeivel. Ma mindenki az átalakításról beszél. Nyugaton már nem is for­dítják le ezt a szót, hanem latin betűkkel írják az orosz kifejezést. Mit is jelent valójában? Miben rejlik az átalakítás értel­me, hogyan is jellemezhetném a legegyszerűbb fogalmakkal? Azt szeretnénk, ha a szovjet emberekben megerősödne a tu­dat, hogy az üzem, a hivatal, a vá­érdekében. Ehhez óriási távlato­kat nyit a nukleáris fegyverek és az erőszak nélküli világ. 8 Az emberiség anyagi és ■ intellektuális potenciál­jának a globális problémák megoldását kell szolgálnia: Feltétlenül meg kell találni az olyan globális problémák megol­dását, mint az élelmiszer- és de­mográfiai probléma, az írástudat­lanság felszámolása s a termé­szeti környezet sértetlen megőr­zése a föld forrásainak racionális kihasználása által. A világóceán, a tengerfenék és a világűr az em­beriség közös tulajdona. A lázas fegyverkezés beszüntetésével lét­rejönnek a jobb feltételek e cél elérésére. 9 A „félelem egyensú- ■ lyát“ fel kell válta­nia az átfogó nemzetközi biztonságnak: A világ egysége és biztonsága oszthatatlan. Keletnek és Nyugat­nak, Északnak és Délnek, tekintet nélkül a társadalmi rendszerekre, ideológiákra, vallásokra és fajok­ra, egyesíteniük kell erőfeszítései­ket a leszerelésért és a haladá­sért. A nemzetközi biztonságot komplex intézkedésekkel lehet garantálni a nukleáris leszerelés terén, felhasználva minden elér­hető és egyeztetett ellenőrző esz­közt és intézkedést a bizalom el­mélyítésére; a regionális konfliktu­sok igazságos politikai rendezését béketárgyalások által lehet elérni és együttműködéssel politikai, gazdasági és humanitárius téren. A nukleáris fegy- ■ verek és erőszak nélküli világ a leszerelésre irányuló konkrét és ha­laszthatatlan intézkedése­ket követel. Az ilyen világot el lehet érni megállapodások megkötésével, amelyek vonatkoznak:- a nukleáris fegyverkészletek évszázad végéig történő teljes megsemmisítésére;- az emberiség közös tulajdo­ros, a falu, röviden szólva az or­szág gazdái. Ezért valósult meg a forradalom, ezért harcoltunk a szocializmusért és védelmeztük az élet-halál harcokban. Azt akarjuk azonban, hogy gaz­daságunk még gyümölcsözőbben és hatékonyabban működjön. Erre azért van szükség, hogy teljes mértékben kielégíthessük az em­berek ésszerű szükségleteit, ami a lakást, az élelmiszerellátást, az öltözködést, a különböző szolgál­tatásokat, a szabadidő eltöltésé­nek és a művelődésnek a feltéte­leit illeti, hogy kielégíthessük kul­turális szükségleteiket, röviden, mindazokat az igényeiket, me­lyek teljessé teszik a mai ember, családja és gyermekei életét. Ez természetesen óriási fela­dat. Ezért törekszünk a szovjet társadalom kiterjedt demokratizá­lására is: az embernek mindenről tudnia kell, tudatosan és önként kell részt vennie a társadalom és az állam ügyeiben. Ebből követke­zik a szociális igazságosságnak és annak az elvnek a következe­tes megtartása, hogy mindenki ké­pességei szerint dolgozik, és min­denki kifejtett munkája alapján ré­szesül a javakból, vagyis ki meny­nyit dolgozik, annyit kap. összefoglalva: ki akarjuk bon­takoztatni szocialista rendszerünk és a szocializmus óriási potenciál­jának lehetőségeit a szovjet em­ber javára, mivel a szocializmus­ban a dolgozó ember, és egyálta­lán az ember, az első helyen áll. Röviden ezt jelenti ez a két orosz, szovjet szó: „peresztrojka“ és „uszkorenyije“. Mielőtt elbúcsúzunk, azok köz­vetítésével, akik ma itt vannak eb­ben a teremben, s akik a „szovjet -indiai barátság“ fogalmat konk­rét és gazdag tartalommal töltik meg, erejüket, gondolataikat és szívüket adják e barátság megszi­lárdítására, India minden polgárá­nak, a baráti India egész népének sok boldogságot és sikert és min­denekelőtt békét kívánok. nát alkotó világűrbe való minden­nemű fegyver telepítésének meg­akadályozására;- az atomfegyverkísérletek tel­jes betiltására;- a tömegpusztító fegyverek új fajtái kifejlesztésének tilalmára;- a vegyi fegyverek tilalmára és tartalékaik megsemmisítésére;- a hagyományos fegyverzet és fegyveres erők szintjének csök­kentésére. Arra az időre, amíg felszámol­ják a nukleáris fegyvereket, a Szovjetunió és India javasolja egy olyan nemzetközi megálla­podás azonnali megkötését, amely betiltja a nukleáris fegy­verek alkalmazását vagy az ezek alkalmazásával való fenye­getést. Ez jelentős konkrét lépés lenne a teljes nukleáris leszerelés felé. A nukleáris fegyverek és az erőszak nélküli világ megköveteli a forradalmi átalakítást az embe­rek gondolkodásában, és a népek nevelését a békére, a kölcsönös tiszteletre és megértésre. Be kell tiltani a háború, a gyűlölet és az erőszak propagálását és le kell mondani a sztereotip, a más or­szágokkal és nemzetekkel szem­beni ellenségeskedés kategóriái­ban való gondolkodásmódról. A bölcsesség abban rejlik, hogy meg kell akadályozni a globális problémák kiterjedését és kiélező­dését; ha ma kitérünk megoldásuk elől, akkor holnap még nagyobb áldozatokat fognak tőlünk köve­telni. A világot nagy veszély fenyege­ti. Az emberiség azonban eléggé erős ahhoz, hogy megakadályoz­za a katasztrófát és megnyissa az utat az atomfegyverek nélküli civi­lizáció felé. Az erősödő békekoalí­ció, amely egyesíti az el nem köte­lezettek mozgalmának, a delhi ha­tok csoportjának és valamennyi békeszerető államnak, politikai pártnak és társadalmi szervezet­nek az erőfeszítéseit, reményt és optimizmust kelt. Eljött a határo­zott és halaszthatatlan tettek ideje. Delhi nyilatkozat

Next

/
Thumbnails
Contents