Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-27 / 280. szám, csütörtök
Felújított utcarészeit Megmentett építészeti emlékek Bardejov kapja az európai műemlékvédelmi aranyérmet A kedvenc lap Beszélgetés Husárné dr. Seres Vlasztával, a jubiláló Tábortűz főszerkesztőjével A műemlékvédelemben elért kimagasló eredményekért az UNESCO Hamburgban székelő nemzetközi kuratóriuma idén Bar- dejovnak ítélte az európai aranyérmet. A patinás város Liverpoolt és a bulgáriai Nesebárt megelőzve kapja ezt a kitüntetést. Bardejovról tudni kell, hogy a Kárpátok hegyvonulatának északi végén, négy völgy találkozásánál épült fel. Ez a gyönyörű fekvésű ,,véget nem érő erdőkkel borított, üde vizű és levegőjű földet már I. Róbert Károly levele is méltán „Széphelynek“ nevezi. Ez a város ma is kétségtelenül Csehszlovákia egyik legszebb városa, és a környezete is megkapó, noha a természet képe fokozatosan megváltozott. A történelmi város- központ - melynek eredeti képét kisebb változtatásokkal sikerült a mai napig megőrizni - a középkorban épült ki teljes egészében, méghozzá úgy, hogy kiterjedésének, beosztásának és épületeinek aránya a régi apátsági templom hosszához és fekvéséhez alkalmazkodott. A D alakú várost három oldalról 3, északon 4 fal vette körül, melyeket Nagy Lajos emeltetett az 1300-as évek közepén. A bástyatornyok 1420-1698 között épültek. Mondanunk sem kell, hogy a középkori Bártfa nagy kereskedelmi és hadifontosságú település volt, ugyanis a Feketetengert és a Keleti-tengert összekötő királyi főútvonal mentén épült. A város híres ágyúmestereit és puskaműveseit Mátyás király is gyakran Budára rendelte. Mátyás halála után a települést ugyan sok zaklatás érte, de ennek ellenére a XVI. században élte egyik legvirágzóbb életét. Anyagi és szellemi tekintetben olyan gazdag, hogy az ország határain messze túljutott a híre. 1505-ben kezdik el építeni a városházát, mely felbecsülhetetlen építészeti műremeknek számít, s kibővítik a plébániai templomot is, ahonnan hódító útra indul a reformáció. A város iskolái ekkor messzi földről vonzzák a fiatalsáEgy polgári ház - eredeti szépsé- , gében. (Lukács József felvételei) got, s a három könyvnyomtató intézet is szellemi pezsgésről tanúskodik. Kiemelésre méltó továbbá, hogy ez idő tájt 64 féle mesterség kiváló művelői élnek a városban, több mint ötven céhbe tömörülve. Megmenteni egy ilyen középkori város építészeti emlékeit persze nem volt könnyű feladat. Nem volt könnnyú már csak azért sem, mert az évszázadok során az ínsége- sebb idők bizony gyakoribbak voltak, mint a bő esztendők. 1711- ben például a pestis több mint háromezer bardejovi életét oltotta ki. 1725-ben földrengés okozott nagy károkat, 1878-ban és 1902- ben pedig tűzvész pusztította a várost. Persze má§^ természetű katasztrófák is voltak. Amint azt Jan Novotný, a Bardejovi Városi Nemzeti Bizottság titkára (aki különben tősgyökeres bardejovi) elmondotta, a második világháború után a belváros képe már teljesen lehangoló volt. A szétlőtt házak látványa nem sok jót sejtetett, s az a kérdés is felmerült, hogy a megroggyant házakat nem lenne-e érdemesebb inkább lebontani, mint helyreállítani? Kétségtelen, hogy az olcsóbb megoldás a lebontás lett volna, de a bardejoviak ezt mégsem tudták megtenni. Hogy helyesen cselekedtek, ez ma már egyértelmű. Az UNESCO nemzetközi műemlékvédelmi kuratóriuma az aranyérem odaítélésekor azt is figyelembe vette, hogy a bardejovi párt- és állami szervek Szlovákiában elsőként kezdeményezték és indították el a műemlékvédelemmel kapcsolatos felméréseket és kutatásokat, továbbá a felújításra érdemesnek talált épületkomplexumok tervrajzainak elkészítését, nem utolsósorban a helyreállító munka kivitelezését. Kezdeményezésükre Bardejov történelmi városközpontját - mely komplex egységet alkot - hazánk kormánya már 1950. június 11 -én hozott határozatával műemlékvédelmi területté nyilvánította. Az 59 hektárnyi területen 237 épület található, melyből 139-et nyilvánítottak védett műemlékké. Bardejovban a középkori város felújítására 1950-tól kezdve eddig 218 millió koronát fordítottak. Röviden összefoglalva elmondható, hogy járási építőipari vállalatuk a prágai Surpmo tervezóvállalat tervei szeAz elmúlt tanévben mintegy 900 ezer szovjet állampolgár tette le az érettségi vizsgát - munka mellett. Az esti iskolákban és a levelező tagozatokon rendszerint azok tanulnak, akik családi vagy személyi okok, esetleg más probléma miatt az érettségi előtt félbehagyták tanulmányaikat. Számukra olyan tanrend áll rendelkezésre, amely messzemenően figyelembe veszi az életkori sajátosságokat, a megszerzett élettapasztalatokat, rint 25 műemléképület teljes felújítását, 35 tetőszerkezet korhű helyreállítását végezte el, továbbá a történelmi városközpont villamosítását és gázmúvesítését is megoldották - mégpedig azért, hogy az egykori polgári házakat a mai igényeknek megfelelően hasznosítani tudják. Samuel Horký, a városi nemzeti bizottság elnöke elmondta, hogy építőmestereik jelenleg 19 műemléképület, valamint a várfalak és bástyák megmaradt részeinek rekonstruálásán dolgoznak. A 8. ötéves tervidőszakban ezekre a munkákra 229 millió, 2005-ig terjedően pedig 317 millió koronát fordítanak. A bardejoviak műemlékvédő tevékenységére először Entz Géza professzor, a műemlékvédelmi munkák nemzetközileg elismert szaktekintélye figyelt fel, aki 1970- ben járt tájainkon. A nemzetközi kuratórium 1986-ban az ő vezetésével már küldöttség ment Barde- jovba, hogy értékeljék az elvégzett munkát. A bizottság megállapította, hogy a kivitelezett felújító munka szakmai szempontból magas színvonalú. Különösen nagyra értékelték, hogy egy olyan kis város, mint Bardejov, jórészt önerőből képes volt megoldani egy ilyen nagy szervezést, előtanulmányokat, tervezést és kivitelezést igénylő munkát. A dicséret jólesett a Bardejovi- aknak, annál is inkább, mert természetesen nemcsak a középkori építészeti emlékeket őrző város- központ megmentése az egyedüli céljuk, hanem új fejlesztési feladatokat is véghez kellett vinniük. Ki kell emelnünk, hogy Bardejovban a felszabadulás óta három új lakótelep épült, s a lakosok száma ötezerről 28 ezerre nőtt. Bardejov ma fejlett iparral, gazdag kulturális élettel rendelkező korszerű szocialista város - és a múltból a mába nyúló értékeivel, sajátosságaival, nem utolsósorban a hozzátartozó európai hírű fürdővel - idegenforgalmi látványosság is. A város természetesen nem rejtegeti a régi és új kincseit, szívesen tárja minden érdeklődő elé. Erről Harald Lenberg, az UNESCO európai Műemlékvédelmi Bizottságának elnöke is meggyőződhet, aki ma a szlovákiai városban személyesen adja át az odaítélt aranyérmet SZASZÁK GYÖRGY a munkakört és a családi helyzetet. Az órarendet általában a legel- foglaltabbakhoz igazítják. Az iskolák hallgatói hetente egy fizetett szabadnapot, a vizsgákra pedig fizetett szabadságot kapnak. Miután a Szovjetunióban a hetvenes évek közepétől kötelező a teljes középfokú képzés, várható, hogy egyre kevesebben fognak a jövőben munka mellett tanulni. Ez a folyamat már most észreveAz ötvenes évek elején induló csehszlovákiai magyar sajtótermékek között ott volt a Pionírok Lapja is, amely ugyancsak az akkoriban nyíló-cseperedő magyar tanítási nyelvű iskolákban tanuló gyermekek - pionírok számára készült. Első száma idestova három és fél évtizeddel ezelőtt jelent meg. Az eltelt idő alatt számos alaki és tartalmi változást ért meg, igazodva a társadalomban, ezen belül a családban, a gyermekek életében, az iskolában, következésképpen az olvasók érdeklődési szférájában, igényszintjében is végbemenő változásokhoz. 1966- ig kéthetenként jelent meg négy oldalon, ezután két éven át nyolcoldalas. 1968-ban változik a neve, Tábortűz lesz, és hetilap, kisebb formátumú a korábbinál, de tizenkét oldalon jut el a gyerekekhez. Szerkesztőinek és olvasóinak nagy örömére 1983 januárjától a szó szoros értelmében is színes a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának ez a pionírlapja, ofset eljárással készül, és kéthetenként jelenik meg, huszonnégy oldalon. A jelenlegi főszerkesztő, Husárné dr. Seres Vlaszta, 1980-ban vette át a szerkesztőség irányítását. A Szovjetunióban tanult újságírást, és érdekességként hadd említem meg, három évvel fiatalabb a lapnál. Amelynek különösen az utóbbi években jelentősen megváltozott az arculata - előnyére. Ez pedig nemcsak az említett nyomdatechnikai eljárásnak köszönhető.- A lap mai struktúrájának kialakítását már akkor megkezdtük, amikor még fekete-fehérben jelentünk meg - mondja Husárné dr. Seres Vlaszta. - Elég vemehen- sen láttam hozzá a változtatáshoz, sok mindennel próbálkoztunk, míg a mai forma kialakult. Eltűnt egykét rovat, amelyet sajnálok, népszerűek voltak a gyerekek körében, de lettek helyettük mások. Minthogy a csehszlovákiai magyar pioníroknak nincs külön módszertani lapjuk, úgy gondoltuk, havonként legalább egyszer egy-két oldalon ilyen anyagokat is közölnünk kell, például felhívjuk a pionírcsapatok, csapattanácsok figyelmét egy-egy időszerű feladatra. Rendszert teremtettünk a beérkező hírek, tudósítások feldolgozásában és közlésmódjában; sok hírnek nyomába eredünk, ezeken alapulnak élő riportjaink. Besegítünk a központilag szervezett játékok, versenyek lebonyolításába, de magunk is indítunk vetélkedőket, amelyek témája változatos, anyanyelv, irodalom, sport, például. Ezek nagyon jók, aktivizálják a gyerekeket. Több új és népszerű rovat címét is sorolhatnám. Amit most a legjobban szeretnek a gyerekek, az a Popsarock, erre érkezik a legtöbb levél. Végre sikerült már arra is odafigyelnünk, hogy olvasmányosak legyenek az írások, törekszünk továbbá arra, hogy minél több illusztrációt közöljünk, szinte már nincs is anyag, amely kép vagy rajz nélkül jönne. Amikor idekerültem 12 ezer példányban jelent meg a Tábortűz, 14 ezer volt a terv. Vagyis az volt a helyzet, hogy előfizetőket kellett toboroznunk. Most fordított, sajnos.- Miért sajnos?- Olyan szempontból, hogy nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Azután, hogy színesben, ofset hető: 1980-ban például még 4,9 millióan készültek az érettségire munka mellett, az idén már csak 2,6 millióan, s 1990-re alig 1,3 millió emberre számíthatnak az esti iskolák a statisztikusok szerint. Úgy vélik, hogy a jövőben az esti iskolák valószínűleg továbbképző központokká alakulnak át, olyan intézményekké, ahol bővíteni, szélesíteni lehet majd a szakmai ismereteket, a szaktudást. (APN) nyomásban jött ki a lap, hamarosan megnőtt iránta az érdeklődés. Most január 1 -jétől 15 ezerre sikerül növelnünk a példányszámot, de még így sem tehetünk minden megrendelésnek eleget. A Kis Építő, amelytől, úgymond, átvesz- szük az olvasókat, 23 ezer példányban jelenik meg. Már csak ezért is kellene növekednünk.- A másik oldalon ugyanakkor - gondolom - jóleső érzés tudni, hogy a lap iránt megnyilvánuló érdeklődés őszinte, nem csupa „kőtelező megrendelés" jelenti azt. Visszakanyarodva még az arculathoz, a magamfajta ,,kívülálló“ örömmel látja, hogy - nyilván tudatos szervezés eredményeképpen - a csehszlovákiai magyar szellemi élet jeles képviselői is jelen vannak a lap hasábjain; foglalkoztatják képzőművészeinket. Érdekelne, hogy a bevezetőjében vázoltakon kívül milyen szerkesztői elvek, szempontok vezetik munkájában.- Említettem már, hogy az anyagok legyenek olvasmányoOlyan gárdával dolgozhatom, amelynek szívügye ez a lap (Gyökeres György felvétele) sak, rövidek és velősek, nem pedig szárazak. Tartalmazzanak konkrét dolgokat. Irtózom a frázisoktól. Többször megtörtént velem, amikor kint jártunk iskolákban, hogy mondtam egy szót, és a gyerekek meg se mozdultak. Aki egy kicsit is ismeri a lapot, láthatja, könyörtelenül irtjuk a frázisokat. Ugyanakkor megkérdezzük a gyerekeket, mi tetszik nekik, és igyekszünk figyelembe venni a véleményüket. Ezenkívül specifikus lap a Tábortűz. Arculatát éppen az adja, hogy a csehszlovák hazafi- ságra nevelés mellett a nemzeti -nemzetiségi öntudatra is nevel, az irodalom révén, a hagyományok felelevenítésével például, vagy a Duna Menti Tavaszhoz kapcsolódó írásokkal. És éppen az ilyen anyagok által vagyunk gazdagabbak is.- Utolsó kérdésem ismét személyesebb jellegű. Főszerkesztői feladatai, gondjai mellett bizonyára vannak örömei.- Minden egyes számnak örülök, meg annak, amikor a levelekben a gyerekek megírják, hogy kedvenc lapjuk a Tábortűz. Nagyon szeretem én is, szeretem csinálni. És azért is, mert olyan gárdával dolgozhatom, amelynek szívügye ez a lap. Elég kevesen vagyunk, velem együtt négy írószerkesztő, egy tördelő, félállásban pedig egy nyelvi szerkesztő és egy titkárnő. Sok téma és oldal jut egy-egy szerkesztőre. Nincs fotoriporterünk, külön autónk sem, pedig nekünk az aprófalvakba is el kell látogatnunk, egészen a Bodrogközig. Úgy segítünk magunkon, ahogy lehet. Néha az az érzésem, épp azért igyekszünk jobban, mert mostohábbak a körülményeink. A Fábry-napokon hallottam, hogy egy lapnak természete van. Ha ez így van, akkor mi optimista természetű lap vagyunk. Éppen nézegettem az öt évvel ezelőtti jubileumi ünnepségre készült beszámolót. Abban még a nyomdatechnikai problémák és az előfizetők toborzásának a kérdése szerepelt. Most a példány- számemelést fogom hangsúlyozni. BODNÁR GYULA Felnőttoktatás a Szovjetunióban ÚJ SZÚ 6 1986. XI. 27.
