Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-26 / 279. szám, szerda

ÚJ szú 3 1986. XI. 26. Várhatóan ismét Vranitzky alakít kormányt AUSZTRIA Színképelemzés A Chilei KP nyilatkozata Fokozódik a terror (ČSTK) - A Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának Poli­tikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a Pinochet-rezsim Washing­ton utasítására az utóbbi időben fokozza a chilei néppel, mindenek­előtt a kommunistákkal szembeni terrorpolitikát. A dokumentum em­lékeztet rá, hogy a kommunisták ellen mozgósították az egész álla­mi apparátust, tehát a rendőrsé­get, a csendőrséget és a különle­ges alakulatokat is, s emellett úgy­szintén a fasiszta félkatonai ban­dákat. Pinochet tábornok el akarja szigetelni a kommunistá­kat, meg akarja osztani a dikta­túraellenes erőket - hangoztatja a nyilatkozat, s végezetül a*fra szólítja fel a nemzetközi közvéle­ményt, fokozza szolidaritását a chilei néppel. A szomszédháború fejleményei (ČSTK) - Az iraki-iráni konflik­tusban - a bagdadi és a teheráni jelentések szerint - a légitámadá­sok és a tüzérségi párbajok voltak az uralkodóak. Az iraki vadászgé­pek Bandar Khomeini és Bandar Mahsehr kikötőket bombázták, valamint Bahtaran légitámasz­pontját. Az iraki nehéztüzérség Bász- rát, Mandalit és más iraki városo­kat lőtték. Tíz személy életét vesz­tette, harminchat pedig megsebe­sült. A front középső szakaszán helyi jelentőségű harcok folytak. A teheráni jelentések meg­erősítik a tüzérségi támadások té­nyét és hozzáfűzik, hogy repülő­gépeik Irak északi részén a török határ közelében bombáztak gaz­dasági és katonai objektumokat. Az NKP felhívása (ČSTK) - A Német Kommunista Párt volt parlamenti képviselői az­zal a felhívással fordultak a Bun­destag képviselői csoportjaihoz, hogy adjanak pozitív választ a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa felhívására. Emlékezetes, a szovjet parlament arra szólította fel a világ parlamentjeit és nemze­teit, tegyenek meg mindent a nuk­leáris fegyverek nélküli világ meg­teremtéséért, minden állam egyenlő biztonságának szavatolá­sáért. Haiti manőver (ČSTK) -• Röviddel azután, hogy Henri Namphy tábornok, a haiti kato- nai-polgári junta feje visszatért az Egyesült Államokból, a szigetország parlamentje megkezdte az új ,,alkot­mány“ tervezetének megvitatását. A nyilvánvalóan Washington által kez­deményezett manőver célja, hogy a nemzetközi közvélemény szemében olyan látszatot keltsenek, miszerint Haitiban demokratikus változások ké­szülnek. (ČSTK) - Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellár kö­zölte Kurt Waldheim államfővel kormánya lemondását. Az elnök ezt elfogadta és felkérte a kancel­lárt, hogy az új kormány létrehozá­sáig maradjon tisztségében. Az államfő várhatóan ma ismét Vra- nitzkyt bízza meg az új kormány megalakításával, mivel pártja, az Osztrák Szocialista Párt szerezte a legtöbb mandátumot a vasárnap rendezett idő előtti parlamenti vá­lasztásokon. Megfigyelők szerint a kormányalakítási és koalíciós (ČSTK) - A CIA-hoz közelálló forrásokra hivatkozva a Wall Street Journal amerikai napilap azt írta, hogy a titkon Iránba szállí­tott amerikai fegyverek egy ré­szét az afgán ellenforradalmá­roknak szánták. A TOW típusú tankelhárító lövedékekből kb. 200- at szállítottak Iránba, s ebből kb. száz darabot az afganisztáni „mu­zulmán partizánok“ kaptak meg az iráni felelős személyiségek hozzájárulásával. John Poindexter, Reagan el­nök nemzetbiztonsági tanácsadó­ja a kongresszusi bizalmas vitá­ban ezt azzal magyarázta, hogy az Iránnal létesített titkos kapcso­latok egyik célja éppen az volt, Az a tény, hogy az elnök sze­mélyesen jóváhagyta az iráni fegyverszállításokat, Washington azon szándékára utal, hogy be­folyása alá helyezze a Perzsa­öböl térségét, az arab országok érdekeivel ellentétben, figyel- meztetéíí Borisz Pjadisev. Az Egyesült Államok fokozni igyek­szik beavatkozását az iráni bel- ügyekbe, és vissza akarja szerez­ni elvesztett pozícióit ebben az országban. A Szovjetunió az Irán és Irak közötti katonai akciók megszünte­tését óhajtja és meggyőződése, hogy ennek az értelmetlen hábo­rúnak minél előbb véget kell érnie győztesek és legyőzöttek nélkül. Ki kell oltani a háborús tűzvésznek e veszélyes gócát, jelentette ki Borisz Pjadisev. A Szovjetunió kész ehhez konstruktívan hozzá­járulni. mánynak elsősorban megállapo­dást kell kötnie a Szovjetunióval a nukleáris arzenálok korlátozásá­ról és fokozatos fölszámolásukról. McNamara kitért arra, hogy a Szovjetunió aggodalmai az ún. hadászati védelmi kezdemé­nyezéssel kapcsolatban mega­lapozottak. Hangoztatta, az USA és a Szovjetunió közötti nézetkü­lönbségek ellenére lehetséges a fegyverzetellenőrzési megálla­podások elérése. decemberi amszterdami ülésén hoznak. Brüsszelben ugyancsak ülésez­tek a Közös Piac külügyminiszte­rei, s a december elején London­ban sorrakerülő csúcsértekezlet előkészítésével foglalkoztak. Az ülésen elnöklő Geoffrey Howe brit külügyminiszter sajtókonferen­ciáján elmondta, a csúcsértekez­leten olyan fejlesztési progra­mokról lesz szó, amelyek a tag­államokban „növelnék a mun­kahelyek számát“. tárgyalások több hétig is eltart­hatnak. Bécsben egyébként közzétették a választások végleges eredmé­nyeit. Az előzetes eredményekkel szemben a változás annyi, hogy a környezetvédők pártjának nem kilenc, hanem csak nyolc mandá­tuma lesz, viszont az Osztrák Néppárt nem 76, hanem 77 man­dátummal fog rendelkezni. Az Osztrák Szocialista Párt egyéb­ként 80, az Osztrák Szabadság Párt 18 mandátumot szerzett. hogy új „csatornát“ hozzanak lét­re az afgán ellenforradalmárok fel­fegyverzésére. További fegyvere­ket Izrael által kaptak volna. A kaliforniai San Diegóban egy­hat évi börtönre ítéltek öt vállalko­zó szellemű állampolgárt, akik a haditengerészet raktáraiból leg­kevesebb 10 millió dollár értékű fegyvert tulajdonítottak el, majd eladták Iránnak. Reagan elnöknek természete­sen nem kell hasonló büntetéstől tartania, bár a közelmúltban ö is beleegyezését adta az Iránba irá­nyuló titkos fegyverszállításba. Ugyanis míg a kaliforniaiak ezt pénzért tették, az elnök - úgy­mond - politikai okokból. Kézzelfogható eredmények nélkül fejeződött be most Genfben az atomfegyver-kísérletek betiltá­sáról folyó szovjet-amerikai tár­gyalások újabb fordulója - mon­dotta a továbbiakban. A szovjet küldöttség a kísérleti atomrobban­tások teljes betiltásához vezető tárgyalások azonnali megkezdé­sét javasolta. Az Egyesült Államok azonban nem terjesztett elő sem­milyen konstruktív programot, nem akar tárgyalni a kísérleti atom­robbantások beszüntetéséről. Súlyos harcok síita és palesztin egységek között (ČSTK) - A síita Amal mozga­lom fegyveresei a dél-libanoni Szi­don közelében tegnap reggel tá­madást indítottak a stratégiai je­lentőségű Maghdusa falu ellen, melyet egy nappal korábban fog­laltak el a palesztin egységek. A falu egy magaslaton fekszik és innen ellenőrizhető a közeli Ajn Hilva palesztin menekülttábor, va­lamint a tengerparti útvonal. Az Amal ágyúkat, harckocsikat és aknavetőket használt a táma­dás során. Néhány óra után rész­ben bejutott a faluba, s ezután házról házra folytak a súlyos har­cok. A tüzérség aktivitására való tekintettel lezárták a tengerparti útvonalat. A nem végleges adatok szerint hétfőn, a faluért vívott első ütkö­zetben a két fél összesen több mint ötven katonát veszített és 130 volt a sebesültek száma. Szíria és a libanoni haladó szervezetek erőfeszítései a síiták és a palesztinok közti ellenséges­kedés megszüntetésére minded­dig nem jártak eredménnyel. Na­bih Berri, az Amal elnöke kijelen­tette: Damaszkuszban mindaddig nem vesz részt a további békéltető tárgyalásokon, amíg a palesztinok nem vonulnak ki az elfoglalt terü­letekről. A palesztin-síita viszályt ki­használva az ún. biztonsági zóná­ban állomásozó izraeli tüzérség hétfőn támadást intézett öt dél­libanoni falu ellen. A usztriában az egyébként csak jövő áprilisban ese­dékes parlamenti választásokat azért hozták előre, hogy tisztá­zódjanak a belpolitikai erőviszo­nyok, stabilizálódjon a helyzet, s egy olyan kormány jöjjön létre, amely szilárd parlamenti több­ségre támaszkodva határozot­tan nekiláthatna a felhalmozó­dott gazdasági gondok megol­dásához. Nos, a vasárnapi sza­vazás nem hogy egyszerűsítette volna, hanem inkább tovább bo­nyolította a dolgokat. A választásokat feszült vára­kozás előzte meg, ami nem cso­da, hiszen a tét nagy volt vala­mennyi induló párt számára. A legfőbb kérdés az volt, hogy az eddig kormányzó Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) és az ellenzéki konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) között hogyan oszlanak meg a szavazatok: a szocialisták legalábbis a vi­szonylagos többség megőrzé­sét, a néppártiak viszont az ab­szolút többség megszerzését re­mélték. A fő figyelem tehát a két nagy pártra összpontosult, s az előzetes felmérések csak kis el­térést jeleztek szavazataik meg­oszlása között. A másik kérdés az volt, hogyan áll helyt a szo­cialisták korábbi koalíciós part­nere, a kis Osztrák Szabadság Párt (FPÖ), amely az előző évek liberális tendenciáitól élesen jobbra fordult. Végül úgyszintén nagy érdeklődés előzte meg a környezetvédők szereplését, akik három részre szakadtak, s igy sokat rontottak esélyeiken. A válaszokat, az eredményt már ismerjük: a változás nem ott következett be, ahol arra nagyjá­ból számítani lehetett (tehát nem az SPÖ és az ÖVP közötti erővi­szonyokban). Az igazi meglepe­tést az FPÖ okozta viszonylag jelentős előretörésével, s az is újdonság, hogy a zöldek beke­rültek a szövetségi parlamentbe. Semmi sem tisztázódott, semmi sem világos, a jövő a legkevés­bé. A tendencia viszont, misze­rint Ausztria az utóbbi években fokozatosan jobbra tolódik, meg­erősítést nyert. A háború utáni Ausztria törté­netében a két nagy párté volt mindig a főszerep: 1966-ig a szocialisták együtt kormányoz­tak a néppárttal, majd egy négy éves időszakban az ÖVP alakí­tott egyedül kabinetet. 1970-ben kezdődött el az ún. Kreisky-éra, s az SPÖ 13 évig élvezhette az abszolút többséget a parlament­ben. Ez idő tájt Nyugat-Európa többi országában (főleg az NSZK-ban) az addig kormányzó szociáldemokrata pártok jelentő­sen veszítettek pozícióikból, s előbb vagy utóbb ellenzékbe kényszerültek, mivel fokozato­san eltértek a munkások érdekei­nek védelmezésétől. (A szorító gazdasági válság körülményei között hangsúlyozottan kiütkö­zött, hogy a szociáldemokrácia a kapitalista viszonyokban - elv- szerűség hiányában - nem ké­pes megóvni még a dolgozók korábbi vívmányait sem.) Ausztriába is eljutott ennek a nyugat-európai konzervatív hullámnak a széle, s ez abban nyilvánult meg, hogy az SPÖ 1983-ban már kénytelen volt ko­alícióra lépni az akkor még a po­litikai centrum környékén, a jobbközépen tanyázó liberális szabadságpártiakkal. Ez az együttmüködés azonban csak három évig állt fenn, 1986 kora őszére tarthatatlanná vált. Az ok: az FPÖ innsbrucki kongresszu­sán az addigi pártvezér és al- kancellár Norbert Stegert levál­tották, s helyére a szélsőjobbol­dali nézeteiről ismert Jörg Hai- dert választották meg. így az egész párt megvált a liberaliz­musnak még a jeleitől is és visz- szatért a szélsőjobboldali-nacio­nalista irányvonalhoz, amely megalakulásakor, 1947-ben is jellemezte. Nem sokkal azelőtt a szocia­listák az elnökválasztásokon is vereséget szenvedtek, s Kurt Waldheim megválasztása újabb jele volt a jobbratolódásnak. Si­nowatz kancellár tehát ebből és az FPÖ fordulatából levonta a következtetéseket, s látványo­san átadta helyét egy olyan sze­mélyiségnek, aki a politikai cent­rum számára jobban elfogadha­tó, ráadásul elismert pénzügyi és gazdasági szakember. Franz Vranitzky pénzügyminiszter lett a kancellár, s szinte azonnal kiír­ta az előrehozott választásokat. Arra számított, hogy a vesztesé­ges állami vállalatok szanálásá­ra irányuló, jelentős elbocsátá­sokkal járó programja még nem fogja éreztetni hatását a szava­zók körében, ami jövő áprilisban már sokkal valószínűbb lett vol­na. Számítása bevált, s bár az SPÖ 10 mandátumot veszített, megmaradt a legerősebb párt­nak. A szocialisták ezt magának Vranitzky személyiségének is köszönhetik, aki határozott, ma­gabiztos fellépésével, rokon­szenves megjelenésével nép­szerűséget vívott ki magának. A szocialisták lavinaszerű visszaesését tehát sikerült meg­akadályozni, csakúgy, mint a néppártiak előretörését. Az Alois Mock vezette ÖVP is ve­szített négyet mandátumaiból, ami messze alulmaradt a szintén sokat szereplő, nyilatkozó párt­vezér választások előtti vérmes reményein. S mivel nem tudta győzelemre vinni pártját, Mock valószínűleg távozásra kény­szerül az ÖVP éléről. Ez azért lehet fontos, mert ó hajlott volna az 1966-ig már egyszer kipróbált ún. nagykoalícióra, ám most kér­déses, nem kerül-e a néppártban fölénybe a szocialistákkal való kormányzati együttműködést el­lenző tábor. Az ÖVP mindenesetre még nem tett kötelező érvényű ígére­tet az SPÖ-nek. De ha létre is jönne az annyit emlegetett nagy- koalíció, az már önmagában to­vábbi jobbratolódást eredmé­nyezne. Mivel a konzervatív néppárt nyilván belevétetné a kormányprogramba az állami vállalatok reprivatizálására, a szigorú takarékossági intézke­désekre vonatkozó elképzelé­seit. S ha már latolgatunk, ki kell zárni a kormányzati együttműkö­dést a szocialisták és a szabad­ságpártiak között, hiszen „válá­suk“ miatt következett be ősszel a kormányválság. Az SPÖ elmé­letileg egyedül is kormányt ala­kíthatna, ám csak kisebbségit, tehát a parlamentben nem tudná minden esetben elfogadtatni el­képzeléseit. Még az a lehetőség is fennáll, hogy az ÖVP az FPÖ- vel lép koalícióra, de ez már magát a „jobbra át“-ot jelentené Ausztriában. A politikai „színképelem­zőknek“ alighanem sok dolguk akad most. A szocialisták hosszú kormányzásuk alatt eléggé lejáratták a maguk vá­lasztotta „vörös" színt, a „feke­tével“ jelzett néppártiak népsze­rűsége szintén csökkenőben van (valamilyen megoldás lehet­ne így a „vörös-fekete“ koalí­ció). A „zöld“ szín megjelenése az osztrák parlamentben ugyan üdítően hat, ám ezt igencsak beárnyékolja a szélsőséges na­cionalista jelszavakat, pánger- manizmust és szociális demagó­giát hirdető, a liberális „kéket“ levetkőző Haider-féle FPö „bar­nás“ színezete. Mindenképp ag­gasztó jel, hogy ez az utóbbi szín a vasárnapi választások után nagyobb foltot alkot Auszt­riában. Egyelőre azonban nincs az a spektrográf, amely kimutat­hatná, hogyan is fognak keve­redni a színek az osztrák belpoli­tikában... McNamara bírálja az USA és a NATO nukleáris politikáját (ČSTK) - Robert McNamara, volt amerikai hadügyminiszter az NBC tévéállomásnak adott interjú­jában rámutatott, az Egyesült Álla­mok és a NATO nukleáris politiká­ja az atomháború elfogadhatatlan rizikóján alapul és ezért meg kell változtatni. Annak a véleményé­nek adott hangot, hogy a jelenlegi stratégia mellett egy kelet-nyugati konfliktus atomháborúhoz, s így az USA elpusztulásához vezetne. Hangsúlyozta: az amerikai kor­Maratoni ülés — komoly megállapodások nélkül (ČSTK) - A Közös Piac környe­zetvédelmi miniszterei a tegnap éjszakába nyúló maratoni ülésük ellenére nem tudtak megálla­podni egyetlen komoly környe­zetvédelmi probléma megoldá­sáról sem. A brüsszeli tanácsko­zás célja olyan intézkedések ki­dolgozása volt, amelyek a jövőben megakadályoznák a Rajna ka­tasztrofális vegyi szennyezéséhez hasonló eseteket. A miniszterek csak abban állapodtak meg, hogy döntéseket a Rajna menti államok A Wall Street Journal értesülése szerint Az Iránnak titokban szállított fegyverek egy részét afgán ellenforradalmároknak szánták Az USA elvesztett iráni pozícióinak visszaszerzésére törekszik Sajtóértekezlet Moszkvában (ČSTK) - Borisz Pjadisev, a Szovjetunió Külügyminisztériuma tájé­koztatási hivatalának helyettes vezetője tegnapi moszkvai sajtóértekez­letén az Egyesült Államokat olyan megbízhatatlan partnernek nevezte, amelynek minden szavát szembesíteni kell a valós tényekkel. A szovjet képviselő nyomatékosan bírálta az USA-t az Iránba irányuló titkos amerikai fegyverszállítások körüli botránnyal kapcsolatban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents