Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-25 / 278. szám, kedd
Gottwaldi szellemben új utakat keresünk és követünk- UJ FILMEK Szerelem és galambok (szovjet) (Folytatás a 3. oldalról) meg kell követelni, hogy a tudományos munkahelyekkel együtt tökéletesítsék a társadalom fejlődésének előrejelzéseit úgy, hogy ezek megalapozott kiindulópontot jelentsenek a jó minőségű, hosszú és középtávú tervek kidolgozásához. Csakis az ilyen tervek teszik lehetővé társadalmunk növekvő új szükségleteinek kielégítését és azt, hogy idejében előkészítsük a mélyreható változásokat, a szakképzettség, a termelés struktúrája, az egyes ágazatok fejlődésének dinamikája, a külgazdasági kapcsolatok stb. területén. Az irányítás és tervezés tökéletesítése megköveteli, hogy tovább szilárdítsuk a szervezetek közti gazdasági kapcsolatokat, növeljük a gazdasági szerződések tekintélyét, valamennyi jogi következményt és az anyagi felelősséget is beleértve a terv nem teljesítése esetében és az idejében és jó minőségben való teljesítéskor az előnyöket is. Meggyőződhetünk arról, hogy csupán propagandával és felhívásokkal nem érhetünk el haladást s a kívánatos fordulatot. Az irányítással, a gazdasági szabályozókkal, az anyagi érdekeltséggel a vállalatok jogkörének és felelősségének növelésével olyan feltételeket kell teremtenünk, hogy minden kollektíva jó szocialista gazdaként és vállalkozóként dolgozzon, érdekeltté tegyük őket a jó minőségű és hatékony munkában, s gátat vessünk a rossz munkának, a hanyagságnak, a felelőtlenségnek. Érvényesíteni kell azt az elvet, hogy ami jó a társadalomnak, annak a kollektívák és az egyének javát kell szolgálnia, ami pedig káros, azt az illetékes kollektíváknak és egyéneknek is meg kell érezniük. A központi bizottság ennek szellemében ösztönöz az irányítás mechanizmusának fokozatos átalakítására. Ezzel párhuzamosan jobban kell fejlesztenünk az erkölcsi értékeket is, növelni az öntudatot, a becsületességet, az emberek lelkiismeretességét, a szocialista haza iránti ragaszkodásukat, a társadalom irányításában való részvételük iránti érdeklődésüket. A kongresszus jogosan hangsúlyozta, hogy a szocialista demokrácia fejlesztése és a szocialista önigazgatás elemeinek fokozatos érvényesítése feltételezi a társadalmi, gazdasági haladás meggyorsítását. Ebből a célból növelnünk kell a dolgozóknak az irányításban való réázvétele eddigi formáinak hatékonyságát. Konkrét lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy sok szerv és szervezet, hivatal és intézmény munkájában kiküszöböljék a formalizmust és a bürokráciát, mivel ez elidegeníti az embereket. Tartalommal kell megtölteni a termelési értekezleteket, a kezdeményező tervezést, a kollektív szerződéseket, a nemzeti bizottságok nyilvános üléseit és a lakossági gyűléseket. De nemcsak az ilyen tanácskozásokról és gyűlésekről van szó. A termelési szférában és a többi területen is olyan költség- vetéseket, kalkulációkat és normákat kell alkalmazni, hogy az emberek valóban gazdaként bánjanak a rájuk bízott eszközökkel. Mindenütt meg kell érteni azt a felismerést, hogy a fejlett szocialista társadalom időszakában nem irányítható hatékonyan a termelés és a demokratikus szocialista állam anélkül, hogy a dolgozók és az állampolgárok ne vennének részt aktívan és gyümölcsözően a döntéshozatalban és az irányításban, ne használnánk ki a szocializmusnak ezt az alapvető előnyét és tulajdonképpeni lényegét. Az eredményes haladás és a társadalmi viszonyok szocialista jellegének megszilárdulása érdekében, beleértve a nemzeteink és nemzetiségeink közti viszonyokat is, Szlovákiának nagyobb mértékben kell hozzájárulnia az egységes csehszlovák gazdaság fejlődéséhez. Tudatosítani kell, hogy csakis ily módon egyenlíthetjük ki a továbbiakban a két köztársaság gazdasági, szociális és kulturális fejlettségének színvonalát. Ez az út vezet ahhoz, hogy társadalmunk szociálpolitikai és eszmei egységét a szociális és internacionalista egység magasabb színvonalára emeljük. Az új feladatok eredményes teljesítése érdekében tovább kell növelnünk a párt akcióképességét, meg kell erősítenünk a kommunisták élcsapatszerepét, fokozni a párt társadalmi vezető szerepét. A párttól, minőségétől, eszmei és politikai egységétől, szervezőképességétől függ, hogy forradalmi haladást érünk-e el a döntő területen - mondta Klement Gottwald. Ezért minden erejét és képességét a párt megerősítésére és arra fordította, hogy megfeleljen a kor követelményeinek. Éppen ebben a vonatkozásban ma is érvényesek a párt bolsevizálására mint szüntelen folyamatra vonatkozó szavai: szerinte ez a folyamat sohasem ér véget, mint ahogy végtelen a társadalom fejlődése is. Ennek érdekében a kongresz- szus feladatul adta, hogy tovább javítsuk a tagállományt, „érvényesítsük a lenini alapelveket és normákat, tökéletesítsük a munkastílust, és fejlesszük az ideológiai tevékenységet. A pártszerveknek és -szervezeteknek mindennapi munkájukkal kell eleget tenniük ezeknek a követelményeknek, aktivizálniuk kell a tagokat és tagjelölteket, s a kongresszusi irányvonal gyakorlati megvalósítása alapján megszilárdítaniuk a párt egységét. Mint forradalmi, harci jellegű párt, mint a munkásosztály és a többi dolgozó élcsapata a kongresszusi felhívás szellemében nagy súlyt helyezünk a párt sorainak tisztaságára, a párt tagjainak személyes tulajdonságaira és példamutatására. Az általános haladás érdekében a pártban és az egész társadalomban jobban kell fejlesztenünk a kritikát és önkritikát, mint a hibák és fogyatékosságok kiküszöbölésének, önmagunk tökéletesítésének pótolhatatlan módszerét. El kell érnünk, hogy a bírálat és önbírálat minden egyes szervezet, minden munkahely és minden kollektíva belső szükségletévé váljon. Elvtársak! Valamennyiünkre nézve kötelezettséget jelentenek Gottwaldnak a szerénységről mondott szavai, amelyek annak tudatából erednek, hogy „sohasem tettünk a pártért eleget, és amit elvégeztünk, elképzelhetetlen lenne az egész pártkollektíva részvétele nélkül“. Tisztelt jelenlevők! Hazánkban a szocializmus tartós értékei közé tartozik a csehszlovák-szovjet barátság és szövetség, amely már évtizedek óta e marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján fejlődik. Megemlékezünk arról, hogy Klement Gottwald állt ennek a szövetségnek a születésénél, egész személyiségével a barátság fejlesztésére és megszilárdítására törekedett. A csehszlovák-szovjet szövetség kérdését összekapcsolta a nép hatalmának kérdésével, helyesen értelmezte jelentőségét a cseh és a szlovák nemzet nemzeti léte szempontjából is, mivel amint mondotta, a csehszlovák állam szétesése után nemcsak a munkásosztály osztálykérdése, hanem az egész nép nemzeti ügye is elválaszthatatlanul összekapcsolódott a Szovjetunióval. A drámai fejlemények teljes mértékben igazolták Gottwald szavait, és lehetővé tették, hogy kifejezze népünk legsajátabb érdekét: „örök időkre a Szovjetunióval, és soha másképp!“ Társadalmunk, államunk külpolitikájának ma is elsőrendű feladata a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal való barátság megszilárdítása, az együttműködés fejlesztése. A szocialista közösség országai egységének megszilárdítására, védelmi szövetségük, a Varsói Szerződés megerősítésére és minden területen az együttműködés fejlesztésére törekszünk. Ez következik a társadalom szociális és gazdasági fejlesztésének meggyorsítására vonatkozó stratégiai irányvonalból, amelyet a szovjet kommunisták és a testvérpártok dolgoztak ki. Ez megfelel népünk azon igényének, hogy jobban éljen és emelkedjék életszínvonala. Amint azt a KGST-országok vezetőinek a közelmúltban tartott tanácskozása is bizonyította, ez csakis a szocialista gazdasági integráció elmélyítésével, a Komplex program feladatainak idejében való teljesítésével, a gazdasági mechanizmusok tökéletesítésével és közelítésével, a gazdasági és tudományos szervezetek közti közvetlen kapcsolatok kialakításával, a közös társulások, vállalatok és szervezetek kiépítésével érhető el. Mi Szlovákiában is teljes mértékben támogatjuk a CSKP KB állásfoglalását és Husák elvtársnak a moszkvai találkozón képviselt álláspontját, és mindent megteszünk az elfogadott határozatok valóra váltásáért. A mai feszült nemzetközi helyzetben tudatosítjuk Gottwald jelmondatának időszerűségét: „Építsd a hazát, erősíted a békét!“ Mozgósítóerejét fokozza az a tény, hogy a mai fegyverzet, az atom-, lézer-, kozmikus, biológiai és vegyi fegyverek műszaki színvonala olyan jelleget adna a háborúnak, amely totális katasztrófával, bolygónk elpusztulásával fenyegetné az emberiséget. A nemzetek ezért tekintettek oly reménykedve Reykjavíkra, a Szovjetunió és az Egyesült Államok legfelsőbb képviselőinek találkozójára, amelytől azt várták, hogy lépéseket tesz a fegyverkezési verseny megállítása, a leszerelés és a béke megszilárdítása felé. Sajnos, az amerikai kormányzat továbbra is kitart csillagháborús tervei mellett. A védelmi pajzs jelleget kidomborító érvekkel próbálja elkendőzni valódi terveit, de a valóságban az egész emberiség ellen irányuló hatékony fegyverek gyártásának programjáról van szó, abból a filozófiából kiindulva, hogy aki a világűrben uralkodik, az a földnek is ura lesz. Ezekből a tényekből kiindulva szükségessé válik az újszerű gondolkodásmód, amelyet Gorbacsov elvtárs képvisel, és amelyet elvárunk a világ valamennyi országának kormányától. Ez a gondolkodásmód nem követel meg semmi mást, csak azt, hogy legyenek realisták, újszerűen viszonyuljanak a háború és a béke kérdéseinek megoldásához, figyelembe véve az új, pusztító fegyverek létét és bevetésük borzalmas következményeit. Népünk támogatja az újszerű gondolkodásmódot, amelyet a Szovjetunió képvisel, mivel egyetért azzal, hogy ez az újszerű gondolkodásmód hat az emberiség gondolkodására, lelkiismeretére és felelősségtudatára. Teljes mértékben támogatja azt a törekvést, hogy a revízióra irányuló kísérletekkel szemben megőrizzenek mindent, amit Reykjavíkban elértek, és legyen ez a kiindulópont a tartós béke megszilárdításához. A Szovjetunióval közösen hozzájárálunk ahhoz, hogy a törekvés eredményes legyen, és győzzön a béke! Elvtársak, kedves barátaim! Rendkívül nagy időket élünk. Lenin kommunista pártjának példáját követve a szovjet kommunistákkal és a többi testvérpárttal együtt új utakat keresünk és követünk annak érdekében, hogy jobban kihasználjuk a legigazságosabb társadalmi rendszer, a szocializmus nagy előnyeit és óriási lehetőségeit a gyorsabb haladás érdekében. Mi, csehszlovák kommunisták készen állunk, mindent megteszünk azért, hogy hozzájáruljunk ennek a nagy történelmi törekvésnek a sikeréhez. A nemes küzdelemben erőt merítünk Klement Gottwald munkásságából. Gottwald gondolatainak szellemében - sikerek esetén nem lehetünk elbizakodottak, kudarcok esetén nem veszthetjük el fejünket - szilárdan és határozottan a fejlett szocializmus építésének újabb sikerei felé haladunk a lenini úton. Dicsőség Klement Gottwald, nemzeteink nagy fia, pártunk felejthetetlen vezetője, az első munkáselnök örök emlékének! Éljen Csehszlovákia dolgozó népe, amely a kommunista párt vezetésével a XVII kongresszuson kitűzött program megvalósításával bizonyítja hűségét a forradalmárok nemzedékei és Klement Gottwald öröksége iránt! Olykor nem a történelmi témák parabolái, nem is az őszintén feltárt aktuális társadalmi ellentmondások okoznak szellemi izgalmat a nézőnek, hanem a legszűkebb értelemben vett mindennapok történései. Következetes alkotói szándék szülte poétikája van Vlagyimir Meny so v Szerelem és galambok című filmjének. Sikerült olyan formát találnia, amely ugyan nem eredeti, ennek ellenére pontosan megfelel fontosnak vélt gondolatai közlésére. Ez a formanyelv elsősorban képileg megfogalmazott idézőjeleivel, a képi humor olykor nonszenszbe, burleszkbe csavart formájával lóg ki az ilyen témát közreadó filmek sorából. * Amikor az alábbiakban sorra veszem, hogy a film a házasság elszürküléséről, a szerelem szokványairól, a családi kapcsolatról, a falusi kisközösségekről, a vidéken élők életmódjáról közöl új gondolatokat, távol vagyok a film hiteles megítélésétől. A dolog úgy áll, hogy mindez a film első rétegében található meg, ugyanakkor a már említett komikum mindezt átértelmezi: könyörtelenül megmutatja az említett kapcsolatok hazugságát, képmutatását, szürkeségét, kiüresedettségét. Olyannyira így van ez, hogy elegendő egyetlen ártatlan induló kaland, amelyet maga a főhős (Alekszej Mihalov alakítja) igazából nem is akar, s nyomban felszínre kerülnek az eddig szavakkal és a feleség széles szoknyájával eltakart megalkuvások, kisebb-nagyobb konfliktusok. A komikum nemesebb fajtái azonban általában magukban hordozzák a tragédiát is. Ebben az esetben a film valamennyi figurájának megvan az egyéni tragédiája, s ezt felismerve érzi magát kellemetlenül a néző. Szembetalálja magát saját kicsinyes harcaival, utólag nevetségesnek látszó önzésével, vakságával. A mindennapok folyamában alig észlelt reagálások, tétovázással megölt gesztusok, elhibázott szavak és elhallgatással megkötött látszat-kompromisszumok veszélyességéről értekezik ez a film. Tragikomiku- mával egészen odáig elmegy, hogy a „kaland“ után hazatérő férj és az őt ismét képmutató haraggal, elutasítással váró feleség újból fellángoló szerelméből gyermek fogan. A férjétől hazaköltöző lány helyett ebben a filmben a nagymama korban lévő anyja szül majd gyermeket... Menysov ebben az alkotásban nem old fel és meg semmit. A befejező képsorok tiszta levegőegén szálló galambok az egyedüli ártatlan lények ebben a filmben. Apró civilbűnök sorjáznak, felerősítve egymást. A galambokat néző főhősök arcán mosoly látszik, de tekintetük riadt, bizonytalan és elbi- zonytalanító. A megtévesztő családi idillek melyikében nem rejteznek éveken át elhallgatott konfliktusok, hol nem lapulnak időzített bombaként egyetlen véletlen „kalandra“ várva? A ki nem mondott gondolatokról, a kegyes hazugságokról szól ez a film. A középpontba állítQtt házaspár mellett már növekednek a gyerekek, akik közül az idősebb lány elmenekült a saját házasságában felmerülő konfliktusok elől. Hová? Vissza abba a családi fészekbe, amelyben a „melegséget“ a képmutatás termeli. Ugyanakkor feltűnik a főszereplők „jövőképe“ is az idős szomszédpár személyében. Minden esélyük megvan arra, hogy öregkorukra ilyenekké váljanak. Nem kellemet£s élmény ez a szovjet film még akkor sem, ha a családi közösség mikrometsze- tének betegségeit nevetve ismerjük fel. A szervezetet alkotó sejtek betegségeiről beszél ez a film: édes ostyában keserű gyógyszer. Cross Creek A szórakoztatás és a hamis illúziókeltés ebben a filmben nem annyira agresszív, mint némely más esetben. Mégis bizonyos kétségek merülnek fel a nézőben, amikor a film készítőinek célját kutatja. Egy a század húszas éveiben íróvá váló amerikai nő, Kin- nan Rawlings öntudatra ébredésének történetét vitték filmre. Hogy mennyire amerikai ez a film, azt leginkább az bizonyítja, hogy a szociális helyzetet ugyanúgy az ember egyéni sorsaként mutatja be, mint lelkiéletének történéseit. Kétségtelen, hogy a háttérben megmutat bizonyos társadalmi meghatározottságokat, de a természettel függőségi viszonyban élő emberek életéből ezt aligha tudhatjuk meg. Ehhez már kellene a nagyobb nyíltság, az amerikai társadalom szélsőségeinek a bemutatása. Martin Ritt rendező tapintatosan megkerült minden olyan dolgot, amely talán a mai Egyesült Államokban is meglévő társadalmi igazságtalanságoknak a gyökerét is feltárná. Florida kies részén néhány család él, akiknek közelében a főhős egy elhagyatott házat és egy narancsfaligetet vásárol. Nemcsak önmaga tévedéseivel, hanem a húszas évek (amerikai) amerikai társadalmának perifériáján élők megpróbáltatásaival is szembetalálja magát. Persze egyáltalán nem valamiféle csodás megvilágosodás következik itt be, pusztán arról van szó, hogy Kin- nan Rawlings írni akar, s mivel a kiagyalt szentimentális történeteinek nincs sikere, kiadójának ösztönzésére a valóságot írja meg. A film persze mindezt igencsak leegyszerűsítve mondja el. Azt is csak véletlenszerűen tudja meg a néző, hogy az öntudatos írónő válik, mert szabadságra, háborítatlan alkotói környezetre vágyik. Ugyanakkor a film készítői nem feledkeznek meg a kelleme- tes „agymosásról“ sem: végül új barátjával - annak unszolására - mégis házasságot köt. Ehhez a társadalmi, írói és szerelmi idill- hez jól illesztettek a környező természetről készített felvételek. Minden együtt van tehát, ami garantálhatná a sikert, csak az egész konfliktus-mentes. Bár a véletlen úgy hozza, hogy a film legösszetettebb figuráját a sheriff lelövi, mert azt hiszi róla, hogy a fegyverét nem odaadja, hanem ráfogja. Persze a cselekmény folyik tovább, mert ez a megoldás az ilyen filmek íratlan törvénye. D. I. Szergej Taraszov rendező filmje - A fekete nyíl Robert Stevenson skót prózaíró neoromantikus regényéből készült. A tizenötödik századi Anglia történelmének egy darabja elevenedik hneg e kalandfilmben, amely egyben örök erkölcsi értékekről is szól. Ez az alkotás is szerepel a szovjet filmek idei fesztiválján. ÚJ szú 4 1986. XI. 25.
