Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-25 / 278. szám, kedd

Gottwaldi szellemben új utakat keresünk és követünk ÚJ SZÚ 3 1986. XI. 25. Jozef Lenárt elvtárs beszéde a bratislavai ünnepi gyűlésen Tisztelt ünnepi gyűlés, elvtár­sak, kedves barátaim! Csehszlovákia Kommunista Pártja és az egész szocialista tár­sadalom erejét a XVII. kongresz- szuson kitűzött program eredmé­nyes megvalósítására összponto­sítja. Ezekben a napokban és he­tekben dolgozóink fokozzák erőfe­szítéseiket az évi feladatok teljesí­tésére. A közeljövőben összeül a CSKP Központi Bizottsága, hogy megtárgyalja s jóváhagyja a 8. ötéves terv javaslatát és a jö­vő évi tervet. Az emberek százez­rei munkájukkal és közéleti elköte­lezettségükkel bizonyítják a párt- politika iránti bizalmukat, támogat­ják a Szovjetunió békepolitikáját, nagyra értékelik azt a bölcs és offenzív álláspontot, amelyet Gor­bacsov elvárs képviselt Reykja- « víkban. Ebben a tettvágytól áthatott lég­körben emlékezünk meg Klement Gottwald, a CSKP vezető képvise­lője születésének 90. évfordulójá­ról. Egész életét a legnemesebb célnak - a munkásosztály és az összes dolgozó felszabadításának szentelte. Ünnepi hangulatban gyűltünk össze, hogy az SZLKP Központi Bizottsága, a Nemzeti Front, a kommunisták, a szlovákiai dol­gozók és fiatalok nevében tiszte­lettel emlékezzünk meg Klement Gottwald életéről és munkásságá­ról, tanulságot keresve és ösztön- zőerót merítve példájából és örök­ségéből. Klement Gottwald, nemzeteink nagy fia, kiváló forradalmár, politi­kus, államférfi, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom ne­ves személyisége volt. Élete és munkássága elválaszt­hatatlanul összefonódik a Cseh­szlovákia népe és nemzetei életé­ben végbement történelmi fordu­lattal, a kommunista párt, a harci élcsapat megalakulásával és megerősödésével, a munkásosz­tály és az egész nép hatalmáért folytatott győzelmes küzdelemmel és a szocializmus alapjainak lera­kásával hazánkban. Klement Gottwald a nemzetközi munkásmozgalom azon nemze­dékéhez tartozott, amely a nagy októberi szocialista forradalom ha­tására formálódott és érett meg. Mint az osztályához és a nép ér­dekeihez hű fiatal munkás a nagy műveltségű, széles látókörű, lel­kes forradalmár megértette, hogy október útja a mi utunk is, hogy a leninizmus és a szocialista forra­dalom nem csak oroszországi je­lenség, hanem általános érvé­nyességgel bír. Éppen abban rejlik személyiségének jelentősége, hogy magáévá tette Lenin tanítá­sát, amelyet alkotóan érvényesíte­ni tudott a mi viszonyaink között, és a munkásság közvetlen és vég­ső céljainak eléréséért folytatott küzdelemben az élre állt. Ennek a harcnak szentelte minden erejét. Klement Gottwald ezért gyakorol­hatott döntő befolyást munkás- mozgalmunk irányvonalára, né­pünknek a nemzeti és társadalmi szabadságért folytatott harcára. A húszas évek végén a fiatal CSKP jellegéért folytatott bonyo­lult küzdelem idejében történt ez. A burzsoázia politikai és gazdasá­gi nyomása megmutatta, hogy a párt még nem készült fel a kiéle­zett osztályharc irányítására, a so­raiban megnyilvánuló passzivitás szemléletesen rámutatott a jobb­oldali szociáldemokrácia öröksé­gének károsságára. Ebben az idő­ben Klement Gottwald értette meg a változás és a fordulat szükség- szerűségét. Sokoldalúan felké­szülve, bátran szorgalmazta a párt bolsevizálását, elítélte az opportu­nista passzivitást, harcolt a forra­dalmi aktivitásért, az eszmei, a szervezeti és az akcióegységért. Azért küzdött, hogy a párt valóban a munkásosztály és a többi dolgo­zó élcsapatává váljon. Az V. kong­resszus, amely Klement Gottwal- dot állította a párt élére, annak a harcnak a kezdetét jelentette, amely a lenini irányvonal győzel­méért folyt a pártban, és történel­mi határkövet jelent életében. Megteremtette a feltételeket ah­hoz, hogy pártunk eredményesen küzdjön a munkásosztály és a töb­bi dolgozó társadalmi felszabadí­tásáért, és ha szükség volt rá, a nemzeti szabadságért is. A fasizmus fellépése Németor­szágban a harmincas években, az állami és nemzeti szabadság el­vesztésének veszélye új feladatok elé állította a pártot a hatalomért és a szocializmusért folytatott harcban. A burzsoá Csehszlová­kia képviselői lebecsülték az egyre égetőbb veszélyt, de Klement Gottwald előrelátóan, idejében és a lehető leggyorsabban mozgósí­totta a népi demokratikus és haza­fias erőket a fasizmus elleni harc­ra. Vezetői képességeit tükrözte aktív részvétele a nemzetközi kommunista mozgalom új stratégi­ájának és taktikájának kidolgozá­sában és ennek a stratégiának az alkotó érvényesítése Csehszlová­kiában. A fasizmus ellen a demok­ráciáért, a köztársaság össznépi védelméért folytatott harc széles népfrontja volt a cél. Ez az irány­vonal, amely külpolitikai szem­pontból a Szovjetunióra támasz­kodott - egyedül a Szovjetunió volt hajlandó, és állt készen a se­gítségnyújtásra - lehetségessé és reálissá tette az állam megvédé­sét. A burzsoázia félt a népi önvé­delemtől, félt attól, hogy elveszti osztályprivilégiumait, és ez a féle­lem a nyugati szövetségesek gya­lázatos müncheni árulásával együtt meghiúsította az ország megvédését, és Hitler kénye-ked- vére kiszolgáltatta nemzeteinket. A müncheni árulás, a köztársa­ság szétverése, nemzeteink leigá­zása nem vetett azonban véget a fasizmussal szembeni népi ellen­állásnak. Klement Gottwald mély hittel és szilárd meggyőződéssel jelentette ki, hogy népünk soha­sem békéi meg a német megszál­lókkal, és a végsőkig folytatja a harcot a köztársaság visszaállí­tásáért. Ma is lelkesít bennünket Klement Gottwaldnak ez az állás- foglalása és az a tény, hogy a kommunisták és internacionalis­ták mélyen tudatosították hazafias küldetésüket, és a nemzeti felsza­badító küzdelem elsó soraiba áll­tak. A CSKP vezetőségének, élén Klement Gottwalddal, a történelmi érdeme, hogy forradalmi irányvo­nalat tűzött ki ehhez a harchoz. Klement Gottwald nem tévesztette szem elől a forradalmi mozgalom alapvető stratégiai célját, amivel jelentősen hozzájárult annak a koncepciónak a kialakításához, amely a fasizmus elleni harcot összekapcsolta az új, népi demok­ratikus, szociális és nemzetiségi szempontból igazságos Csehszlo­vákiáért folytatott harccal. Egyúttal ő kezdeményezte a Nemzeti Front mint a munkásosztály, paraszt­ság, értelmiség és a burzsoázia demokratikus része szövetségé­nek megalakulását. A nagy, alkotó elméleti és szervezőmunka tette Klement Gottwaldot a nép szószó­lójává, nemzeteink vezető szemé­lyiségévé, elismert politikussá és államférfivá. Nagy tekintélyével hozzájárult ahhoz, hogy haladó irányzat érvényesüljön a Nemzeti Front szervezeteiben. A londoni csehszlovák fasisztaellenes bur­zsoáziától és a passzív kivárásra vonatkozó koncepciójától eltérően a kommunisták a sokoldalú, aktív ellenállást szorgalmazták, egé­szen a nép fegyveres felkeléséig, amely a szlovák nemzeti felkelés­ben és a cseh nép felkelésében tetőzött. Vele párhuzamosan tör­tént hazánknak a szovjet hadse­reg általi felszabadítása. Tisztelt elvtársak! A felszabadulás után, amikor az volt a feladat, hogy megszilárdul­jon és kiterjedjen a munkásosztály s az összes dolgozó politikai ha­talma, hogy tovább fejlődjenek a nemzeti és demokratikus forra­dalom vívmányai, tetőzött Klement Gottwald alkotó, irányító tevé­kenysége. A nemzeti és demokra­tikus forradalom győzelme nem dönthette el még egyértelműen a hatalom kérdését. Eredményei egyaránt lehetővé tették a Mün­chen előtti köztársaság visszaállí­tását - erre irányult a burzsoázia igyekezete -, valamint a szocializ­mus felé való haladást, ami vi­szont a CSKP által vezetett dolgo­zók érdeke és célja volt. A haladá­sért folytatott küzdelem a munka, a termelés, az államvezetés front­ján egyszerre folyt: a népnek tanú­sítania kellett, hogy jobban tud gazdálkodni, mint a burzsoázia. Klement Gottwald mint a párt el­nöke és miniszterelnök naponta rendkívüli figyelmet szentelt ezek­nek a kérdéseknek. Minél nyilván­valóbbakká váltak a nép képessé­gei, minél átütőbbek voltak a sike­rek, annál világosabbá vált, hogy a párt megnyerte politikájának tá­mogatására a nép döntő többsé­gét, és a Nemzeti Fronton belüli nézeteltéréseket békés úton old­ják meg. A burzsoázia egyre ide­gesebben reagált 1948 februárjá­ban, attól sem riadt vissza, hogy ellenforradalmi puccsot robbant­son ki, hogy a hatalom kérdését saját javára döntse el. Számolt az imperializmus segítségével, amely hidegháborút szított. Olyan segít­séggel számolt azonban, amelyet a nemzetközi erőviszonyok meg-' hiúsítottak. Klement Gottwald és a kommunista párt a munkásosz­tály és a többi dolgozó győzelmé­hez vezető döntő hatalmi össze­csapás történelmi napjaiban teljes mértékben igazolta vezetői képes­ségeit. Bebizonyította, hogy a döntő összecsapásban politikai szempontból helyesen tudja irá­nyítani a tömegeket, úgy, hogy ebben az összecsapásban az em­berek százezrei vegyenek közvet­lenül részt, hogy az emberek milli­óinak szeme láttára leplezzék le a demokratikus álarcban fellépő reakció népellenes ellenforradalmi céljait. Az osztályerőknek ez az országon belüli konfrontációja a dolgozóknak a társadalom to­vábbi haladása iránti igénye, nem pedig - amint azt ellenfeleink állít­ják - ,,Moszkva beavatkozása“ tette lehetővé a maradi erők elszi­getelését és a nép átütő győzel­mét. így aztán alkotmányos, de­mokratikus, parlamentáris módon küzdhettük le a válságot, és a ha­talom békés úton került a munkás- osztály kezébe. Ebben az egye­dülálló pillanatban kihasználhattuk a párt azon nagy tapasztalatait, amelyeket a harcok évtizedei alatt gyűjtött össze. Klement Gottwald jogosan állapította meg, hogy meghozták gyümölcsüket azok a hosszú, nehéz évek, amelyek során a párt magáévá tette a mar- xizmus-leninizmust. A döntő pilla­natban hozták meg gyümölcsüket az üldözések, a megaláztatások idején tanultak és azok a törekvé­sek, amelyeket a párt alakítása, szervezése és vezetése során ki­fejtettünk. A februári győzelem után a pártnak minőségi szempontból új feladatokat kellett megoldania, meg kellett szilárdítani az elért eredményeket, és meg kellett kez­denie a szocialista építést. Amint Klement Gottwald akkoriban mondta, történelmünk valóban új fejezete kezdődött meg. Ó kezde­ményezte a szocialista építés komplex tervének előkészítését, és bámulatos lelkesedésével ma­ga is részt vett ennek a tervnek a kidolgozásában. Ez a céltudatos törekvés, amely a távlati tervezési képességeit tanúsítja, tükröződik a szocialista építés fő irányvona­lán, amelyet a IX. kongresszus dolgozott ki. A program tartalmát a szocializmus anyagi-termelési bázisának megteremtésével, a szocialista termelési viszonyok végleges győzelmével és a szo­cialista kulturális forradalom meg­vívásával kapcsolatos mélyreható forradalmi változások képezték. Tisztelt barátaim! Bennünket, kommunistákat és Szlovákia egész népét megelége­dés tölt el, ha arra gondolunk, hogy a kongresszusi irányvonal szerves részét képezte Szlovákia iparosításának történelmi felada­ta, amely döntő lépést jelentett a cseh és a szlovák nemzet egyenjogúsításában. A szlovák és a cseh nemzet a nemzetiségekkel együtt ma egységes szövetségi államban él. Ennek az irányvonal­nak a kidolgozása és érvényesíté­se során Klement Gottwald abból a meggyőződéséből indult ki, hogy e politika megvalósítása a közös állam egységének és belső kohé­ziójának, erejének, biztonságának és függetlenségének szükségsze­rű követelménye. Amint mondotta, ez nemcsak a szocializmus egyik célja, hanem győzelmének feltéte­le is volt. A IX. kongresszus által elfogadott program teljesítésében elért eredmények Csehszlovákiá­ban és Szlovákiában is meggyő­zően tanúsították annak a prog­ramnak a helyességét és életké­pességét, amelyet a nép lelkes munkájával valósított meg. A program megvalósításával meg­teremtettük a szocializmus anya­gi-termelési alapját, és a falvak­ban is kivívtuk a szocialista terme­lési viszonyok döntő győzelmét. Nagy haladást értünk el Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági színvonalának kiegyenlítésében. Jelentősen nőtt a dolgozók rész­vétele az állam és a gazdaság irányításában, megszilárdult a nép politikai-eszmei egysége. A Szov­jetunióval való szövetség és együttműködés elmélyítése meg­szilárdította az ország szuvereni­tását és nemzetközi helyzetét. Nőtt a párt akcióképessége és egysége, valamint a döntésekre és az irányításra gyakorolt hatása. Tisztelt barátaim! Természete­sen tudjuk, hogy a szocialista épí­tés nem volt zökkenőmentes. Az új igényes feladatokat az orszá­gon belül és nemzetközi viszony­latban is az osztályharc bonyolult viszonyai között kellett megoldani. A világ reakciós erői hidegháborút szítottak, háborús veszély fenye­getett. A vereséget szenvedett burzsoázia maradványai és szö­vetségesei mindent megtettek azért, hogy fékezzék és más útra tereljék a fejlődést. A párt és sze­mélyesen Klement Gottwald sem kerülte el ebben a feszült helyzet­ben a hibákat és tévedéseket. Ezek a tévedések azonban nem csökkenthetik Klement Gott­wald forradalmi, úttörő munkájá­nak nagyságát, annak a munká­nak a jelentőségét, amelyet a párt a néppel szilárd egységben vég­zett. Most Klement Gottwald szü­letésének 90. évfordulója alkalmá­ból mély tisztelettel adózunk életé­nek és munkásságának, annak tu­datában, hogy élete szorosan összefonódott kommunista pár­tunk győzelmes útjával s nemze­teink és nemzetiségeink új törté­nelmi útjával. Tisztelettel adózunk emlékének, amely élénken él a nép tudatában. Amint életrajzí­rója jellemezte, Gottwald fára em­lékeztet, amely koronáját a szülő­föld fölé emeli, s amelynek gyöke­reit a vihar sem tudja kiszakítani a szülőföldből. Elvtársak! Klement Gottwald harcának és munkájának forradalmi útjára visz- szatekintve fel kell figyelnünk arra a tényre, mennyire gyűlölték őt osztályellenfelei, a reakciós erők és az árulók. Ingerelte és provo­kálta ókét forradalmi elvhüsége, a munkásosztály, a nép és a szo­cializmus iránti hűsége, a töme­gekkel való szoros kapcsolata és megváltoztathatatlan leninista ál­lásfoglalása. így volt ez a párt és a társadalom válságos időszaká­ban is, amikor a jobboldali és re­akciós erők kihasználták az ötve­nes és hatvanas években a lenini elvek és a szocialista törvényes­ség megsértéséből eredő hibák helyrehozására irányuló törekvést, a távlati program hiányát, a társa­dalom kulcsfontosságú problémái­nak megoldatlanságát s azt, hogy utat nyitottak az ellenséges erők előtt. Az ellenforradalmárok éppen Klement Gottwald lenini irányvo­nalát támadták. Az új pártvezetőség, élén Hu­sák elvtárssal, amely 1969 áprili­sában a lenini útra lépett, egyértel­műen magáévá tette Gottwald pél­damutatását és örökségét. Amint Husák elvtárs mondta, ,,a forra­dalmi alapelvek és a párt lenini szellemének felújítása 1969 áprili­sától törvényszerűen összekap­csolódik azzal, hogy visszaadjuk Gottwald munkásságának azt a megtisztelő helyet, amely a for­radalmi mozgalmak történetében megilleti“. Éppen azért, mert következete­sen ezen az úton haladtunk, rövid idő alatt sikerült konszolidálnunk a pártot és a társadalmat, és a XIV. kongresszuson a párt kitűz­hette a fejlett szocializmus építé­sének programját, amelyet a to­vábbi években továbbfejlesztett. A meghatározott irányvonal meg­valósítása során az elmúlt tizenhét év alatt nagy munkát végeztünk, minden területen fejlesztettük tár­sadalmunkat. A XVII. kongresszus az új, igényesebb feltételekből ki­indulva tovább tökéletesítette ezt a programot. Úgy, mint a Gottwald által irányított V. és IX. kongresz- szus, a párt ma is tudatosítja a távlati program fontosságát, s ki­dolgozta a fejlett szocializmus épí­tésének programját a nyolcvanas évekre és az évszázad végéig. A társadalmi-gazdasági fejlő­dés a gazdaság és az élet többi területének intenzifikálása alapján történő meggyorsításának prog­ramjáról van szó. Célja a nép, nemzeteink és nemzetiségeink életszínvonalának további javítá­sa, a személyiség és a kollektívák fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtése, a köztársaság szuverenitásának szavatolása és a világbékéhez való hozzájárulá­sunk megsokszorozása. A távlati pártprogram kimunká­lása, konkretizálása és megvaló­sítása napjaink nagy forradalmi feladata. Valamennyiünktől kez­deményezést, bátorságot, na­gyobb ismereteket, alkotó szelle­met, szilárd akaratot és kitartást követel meg. Az irányítás vala­mennyi szintjén így kell cseleked­nünk, hogy bölcsen megsokszo­rozzuk és gazdagítsuk a szocializ­mus politikai, gazdasági, erkölcsi és racionális előnyeit, és a kor követelményeinek szellemében minőségileg átalakítsuk életünket. Amikor az alkotó keresésről be­szélünk, nincs szó visszatérésről, hanem arról, hogy ránk is vonat­kozik az a Gorbacsov elvtárs által hangsúlyozott követelmény, mi­szerint több dinamizmusra, több társadalmi igazságosságra, több demokráciára, egyszóval több szocializmusra van szükségünk. És ez megköveteli, hogy a dol­gokat helyesen lássuk, semmit se fessünk rózsaszínűre, ne tekint­sük vágyainkat valóságnak, ne hagyjuk figyelmen kívül a létező ellentmondásokat, hanem oldjuk meg őket. A társadalom fejlődése a szocialista elvek érvényesítése esetében is ellentmondásos. Ne­künk látnunk kell ezeket az ellent­mondásokat, jobban kell ismer­nünk hatásukat és idejében, szak­avatottan kell őket megoldanunk a szocializmus érdekében. Ilyen szemszögből nézve mit mondhatunk azokról az eredmé­nyekről, amelyeket az idei terv teljesítésében érünk el? Az ered­mények azt tanúsítják, hogy bár vannak kollektívák, amelyek az új útra léptek, a gazdasági, tudo­mányos, párt- és állami funkcioná­riusok, a vezetők és kollektívák nagy része túl sokáig keres, illetve nem is keres, egy helyben topog, s vannak olyanok is, akik borúlá­tók és a konzervativizmus hatása alatt állnak. A központi bizottság megköve­teli, hogy a párt-, állami és gazda­sági szervek és a társadalmi szer­vezetek erőiket a régi megközelí­tések leküzdésére összpontosít­sák, azok, akik egy helyben topog­nak, mozgásba lendüljenek, meg­gyorsítsák léptüket, megerősöd­jön, és a gazdaságban, valamint a többi területen túlsúlyba kerüljön a lenini irányvonalnak s a párt gottwaldi hagyományának megfe­lelő egészséges, alkotó irány­vonal. Ennek érdekében megfontol­tan, de gyorsan és határozottan javítanunk kell az irányítást és a tervezést, a javadalmazásban érvényesíteni kell a szocialista ér­demek s az igazságosság elvét, fokoznunk kell a kollektívák és az egyének kezdeményezését, vál­lalkozókedvét, felelősségtudatát, a jobb szervezés, a fegyelem és a rend útján. A központi állami szervektől (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents