Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-22 / 276. szám, szombat

ÚJ szú 5 1986. XI. 22. Hagyatéka - ösztönző forrás Tegnap, ma, holnap Klement Gottwaldot hallgatta a CSKP V. kogresszusán (Folytatás az 1. oldalról) Klement Gottwaldnak a CSKP moszkvai vezetőségének élén döntő szerepe volt annak a politi­kai irányvonalnak a kidolgozásá­ban, amelyet a párt a nemzeti felszabadító harcban érvényesí­tett. Állandó figyelmet szentelt ama illegális küzdelem kibonta­koztatásának és támogatásának, amelyet a párt, a cseh és a szlo­vák nép a leigázott hazában foly­tatott. Ezt tekintette a nemzeti fel­szabadító harc - a cseh ország­részekben a náci megszállók és Szlovákiában a klerikális-fasiszta rendszer elleni küzdelem - döntő frontjának. Klement Gottwald „nagyra érté­kelte Szlovákia Kommunista Párt­jának az illegalitásban és a szlo­vák nemzeti felkelés alatt végzett munkáját és nagyra tartotta a szlo­vák nép harcát“, emlékezett évek múltán Gustáv Husák a Tanúság­tétel a szlovák nemzeti felkelésről című művében. A szlovák nemzeti felkeléssel, - amely a nemzeti és a demokrati­kus forradalom kezdetét jelentette Csehszlovákiában - hazánknak a szovjet hadsereg általi felszaba­dításával és a cseh nép májusi felkelésével új korszak kezdődött nemzeteink történetében, a CSKP tevékenységében és Klement Gottwald életében is, aki a párt­funkciókkal együtt a legfelsőbb ál­lami tisztségeket is gyakorolni kezdte. E bben a drámai időszakban nyilvánultak meg a legin­kább Klement Gottwald személyi­ségének nemes vonásai. Azért került a kommunista párt, az elis­mert és respektált politikai erő élé­re, mert amikor mások kudarcot vallottak vagy árulók lettek, ó kompromisszummentesen áldo­zatokat vállalva védte a nép legsa- játabb érdekeit. A háború után ismét tanúságot tett elméleti, stra­tégiai és taktikai fejlettségéről. Az a történelmi feladat állt előtte, hogy megtalálja a nemzeti-de­mokratikus forradalom kibonta­koztatásának sajátos útját és sza­vatolja annak szocialista forrada­lommá való alakulását. Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Klement Gottwald vezetésével tiszteletnek örvendő hazafias erő, a nemzet­közi kommunista mozgalom elis­mert csapata lett. Főleg a nemzeti demokratikus forradalom szocia­lista forradalomba való átnövésé- nek időszakában végbemenő osz­tályharcok során szerzett tapasz­talataival jelentősen gazdagította a forradalmi világmozgalom elmé­letét és gyakorlatát. A fejlődés megerősítette ezeknek a tapasz­talatoknak a tartós érvényességét. Napjainkban is számos olyan for­radalmi párt tanulmányozza, amely saját konkrét körülményei között szocializmusba való átme­netet, mélyreható demokratikus társadalmi változásokat készít elő. A kommunista párt 1948 febru­árjában bebizonyította, hogy ké­pes az államvezetésre. Bebizo­nyította, hogy a legfontosabbnak a nép és a haza érdekeit tartja. Egyedül a kommunista párt tudta megvédeni a nemzeti és demok­ratikus forradalom vívmányait, csak a párt tudta szavatolni, hogy ezek a vívmányok érvényesülje­nek és továbbfejlődjenek a szocia­lizmus felé vezető úton. Klement Gottwald elvhű politikusként, for­radalmárként és bölcs államférfi­ként állt helyt. Klement Gottwald mélyreható­an tudatosította, hogy a csehszlo­vák népnek a szabadságért, a ha­ladásért és a szocializmusért foly­tatott harca elválaszthatatlan a Szovjetunióval való baráti és együttműködési szövetségtől. Né­pünk történelmi tapasztalatai meggyőzően bizonyították ennek az irányvonalnak a helyességét, amely népünk vágyaiból és akara­tából, a nemzeti és internaciona­lista érdekek egységének, vala­mint annak tudatosításából ered, hogy e szövetség Csehszlovákia állami függetlenségének, bizton­ságának, szocialista fejlődésének záloga. Klement Gottwaldnak van a legnagyobb érdeme a szocializ­mus alapjainak lerakását szolgáló program kidolgozásában, amelyet a CSKP IX. kongresszusa hagyott jóvá 1949 májusában. A kong­resszuson előterjesztett közismert 10 pontjában vázolta népünk új életének perspektíváit. Elvileg új feladatokat kellett megoldani az új történelmi idő­szakban - a társadalomnak szo­cialista alapokon való forradalmi átépítése során. Járatlan úton kel­lett előrehaladni. Menet közben kellett megtanulni a hatalom gya­korlását és a tapasztalatgyűjtést. Fel kellett venni a harcot a régi gondolkodásmóddal, de ugyanak­kor a kizsákmányoló osztályok el­lenállásával és a külföldi ellensé­ges erők bomlasztó hatásával is. Ennek ellenére történelmi szem­pontból rendkívül rövid idő alatt sikerült leraknunk a szocializmus alapjait. Természetesen nem sike­rült mindent megoldani. A szocia­lista építés elméletében és gya­korlatában hibákat is vétettünk, megszegtük a lenini normákat a pártéletben és a szocialista ál­lam tevékenységében, megsértet­tük a szocialista törvényességet, leegyszerűsített elképzeléseket érvényesítettünk a szocialista épí­tés üteméről, arra törekedve, hogy lépcsőfokokat átugorva haladjunk előre, s megtűrtük a személyi kul­tusz jelenségeit. Élete alkonyán mindettől nem volt mentes Kle­ment Gottwald tevékenysége sem. A CSKP vezetősége, amely Klement Gottwald halála után át­vette a párt irányítását, kerülgette és halasztgatta a hibák helyreho­zását, s ez volt az egyik fő oka annak a mély válságnak, amely a hatvanas évek második felében alakult ki a pártban és a társada­lomban. Abban az elvszerű politikai harcban, amelyet a társadalmi-po­litikai válság következményei, a jobboldali és a szocialistaellenes erők ellen, a párt- és az állam életében a marxista-leninista el­vek felújításáért folytattunk, kiala­kultak a feltételek az említett hibák és fogyatékosságok következmé­nyeinek elvszerű kiküszöbölésé­hez. Nem tűrjük meg, hogy ezek megismétlődjenek. Nem engedjük meg azonban azt sem, hogy rá­galmazzák és befeketítsék múl­tunkat. Kiharcoltuk pártunk törté­netének lenini értelmezését. A Klement Gottwald tevékeny­ségének minden vonatkozására és szakaszára kiterjedő, az egész életművet átfogó valós és belsőleg egyensúlyba hozott értékelés szükségszerű a párt- és a szocia­lizmus tekintélye érdekében. A fejlett szocialista társada­lom építése programjának megvalósításában - ezt a progra­mot a CSKP XIV. kongresszusa 1971 tavaszán hagyta jóvá - a tár­sadalmi élet valamennyi területén elvitathatatlan sikereket értünk el. Ebben az időszakban egyúttal erőt gyűjtöttünk ahhoz, hogy áttérjünk a társadalmi problémák minőségi szempontból új megoldásához. A hetvenes évek kezdetétől fel kellett számolnunk az előző idő­szakokból ránk maradt problémá­kat. A fejlődés minőségileg új sza­kaszában a feladatok megoldása új nehézségekkel és problémákkal járt. Nem sikerült mindent megol­danunk. Rendkívül értékes ta­pasztalatokat szereztünk, azon­ban erőt gyűjtöttünk ahhoz, hogy megteremtsük a belső és külső feltételeket a társadalmi fejlődés meggyorsítása stratégiájának megvalósításában elérendő fordu­lathoz. A CSKP XVII. kongresszusa magától értetődő természetesség­gel hangsúlyozta, hogy feladata­ink és problémáink azonosak, vagy hasonlóak azokhoz, amelye­ket a szovjet kommunisták olda­nak meg. Klement Gottwald ha­gyatékát teljesítve és gazdagítva erőt merítünk az SZKP XXVII. kongresszusának határozataiból, programjellegú, elvszerű célkitű­zéseiből. A szocialista átalakulás bonyo­lult feladatot jelent. Megvalósítása során egyre jobban kell kihasznál­nunk a szocialista építésben szer­zett tapasztalatokat, tökéletesíte­nünk kell a társadalom irányítását, sokoldalúan és mélyen elemezni fejlődésének tényezőit, s olyan társadalmi feltételeket és viszo­nyokat kell teremteni, amelyek egyre kedvezőbb és tágabb teret biztosítanak a dolgozók hasznos kezdeményezésének, a párt- és a nép egysége megszilárdítá­sának. Különösen fontos szerepe van ezeknek az igényes feladatoknak a'megvalósítása során a párt azon törekvésének, hogy elmélyítse is­mereteit önmagáról, alkalmazott munkamódszereinek és -formái­nak hatékonyságáról, saját sorai­ról, a pártáiét minőségéről. Ez megköveteli a párton belüli de­mokrácia nyújtotta lehetőségek jobb kihasználását, a konstruktív bírálat és önbírálat fejlesztését. Klement Gottwald alakította ki a kommunista párt forradalmi munkastílusát. Napjainkban a le­nini munkastílus azon vonásait kell elmélyítenünk, amelyeket Kle­ment Gottwald emelt ki, amikor a tömegekkel való kapcsolatról, a pártmunka színvonalának eme­léséről, a forradalmi lelkesedés és a tárgyszerűség összekapcsolá­sáról, a személyes felelősségről, a határozatok teljesítésének rend­szeres, névreszóló ellenőrzéséről, a fegyelem megszilárdításáról, a fogyatékosságokkal és negatív jelenségekkel szembeni kérlelhe- tetlenségról, a szavak és tettek egységéről beszélt. A fejlett szocializmus építése programjának megvalósításáért folytatott küzdelemben is érvénye­sek Gottwald arra vonatkozó sza­vai, hogy a párt küldetése tanítani a tömegeket és tanulni a tömegek­től. Nem lehet tehát módszere a parancsolgatás, a rendelkezés, az utasítgatás, hanem az, hogy meggyőzi a népet programjának helyességéről. Mivel a párt és a nép egysége nem eleve adott, szüntelenül fel kell újítani, szünte­lenül meg kell szilárdítani. Ezt kell tenni, mivel ez a szocialista építés sikereinek alapfeltétele. Amint Klement Gottwald gyak­ran figyelmeztetett, és amint azt pártunk történelmi tapasztalatai is bizonyítják, mindig formalizmus­hoz, sematizmushoz, opportuniz­mushoz, az élő politikai és ideoló­giai munkának bürokratikus mód­szerekkel való helyettesítéséhez vezetett, ha nem rendelkeztünk elegendő érzékkel a párton belüli és a társadalmi demokrácia állan­dó fejlesztéséhez és a reális meg­ismeréshez. Ez pedig minden esetben oda vezetett, hogy csök­kent a pártnak a társadalomra gyakorolt befolyása. Amennyiben ezt valahol még mindig megtűrjük, meg kell mondanunk, hogy ez mé­lyen ellentétben áll a párt érdekei­vel, és árt közös ügyünknek. K lement Gottwald közvetlenül a győzelmes február után rámutatott, milyen veszélyt jelent az önelégültség, a hiúság, a sze­rénytelenség, az igénytelenség, s ha az elért eredmények megíté­lésében nem elég szigorú kritériu­mok érvényesülnek. Szlovákiában - amely a győztes forradalom után hatalmas történelmi lépést tett -, sem sikerült eddig kiküszöbölni azt, hogy az elért eredményeket túlnyomó részt a múlthoz való ha­sonlítás alapján értékeljük. Ter­mészetesen erre is szükség van, ez is hasznos. Sokkal nagyobb figyelmet kell azonban szentel­nünk a jövőnek és azokhoz kell hasonlítanunk magunkat, akik kö­rülöttünk, ha csak részkérdések­ben is, de csúcseredményeket ér­tek el. Csakis sikereink reális érté­kelése és a társadalmi fejlődés legmagasabb céljainak és kritériu­mainak kitűzése teszi lehetővé, hogy főleg a fiatal nemzedéket megnyerjük és bevonjuk a tudo- mányos-technikai forradalom vív­mányainak a szocialista társadal­mi rendszer szociális-gazdasági és politikai előnyeivel való össze­kapcsolásán alapuló nagy szocia­lista távlatok megvalósításáért folytatott küzdelembe. Először akkor kerestem fel Nagy Béla elvtársat, amikor másfél évtizeddel ezelőtt egy veterán pártharcosokból álló küldöttség tagjaként szovjet­unióbeli utazáson vett részt. Akkor elsősorban utazása él­ményeiről faggattam, de hosz- szú, küzdelmes életútjáról is sok-sok érdekeset, tanulságo­sat tudtam meg tőle. A hosszú és a küzdelmes jelző egyaránt igaz, hiszen Béla bácsi életé­nek 89. esztendejét tapossa, s csaknem hat évtizede tagja a kommunista pártnak. Szülő­falujában, Szímón (Zemné) már 1926-ban létezett pártsejt, s egy évvel később a pártszer­vezet is megalakult. Nagy elv­társ az alapító tagok egyike, s a pártszervezet első elnöke volt.- Gyakran összejöttünk há­zaknál, hogy gyűléseket tart­sunk; a tőke, a bérmunka és a profit kérdéseiről beszéljünk; Lenin téziseit elemeztük - idézi fel az akkori idők történéseit. Alig egy óv telt el, s már beválasztották a kommunista párt kerületi vezetőségébe, 1929 januárjában pedig részt vett az V. kongresszust mege­lőző nevezetes petržalkai párt­konferencián. Ennek kimene­telében, a gottwaldi irányvonal felülkerekedésében - amint az a szakirodalomból ismeretes - fontos szerepet játszott a Steiner Gábor és Major Ist­ván mögé felsorakozó dél­szlovákiai agrárproletárokat képviselő küldöttek magatar­tása. Ezután 1929. február 18-23-án rendezték meg Prá­gában a CSKP történelmi je­lentőségű V. kongresszusát, melynek küldöttjei közt volt Nagy Béla is. A pártban lefolyt belső vitában vereséget szen­vedett Jilek-csoport ekkor már nem tudott átfogó beszámoló­val a kongresszus elé lépni. A beszámolót és a kongresz- szus javaslatait a balszárny dolgozta ki, meghatározva ez­zel a tanácskozás jellegét. Kle­ment Gottwald beszámolója vi­lágosan rámutatott a tőkés tár­sadalom mély gazdasági és politikai ellentmondásaira, le­leplezte, hogyan vesz részt Csehszlovákia mint imperialista állam a nemzetközi burzsoázia szovjetellenes politikájában. Hangsúlyozta, hogy az adott helyzetben a párt fő feladata a vezető szerep biztosítása a proletariátus gazdasági har­caiban. Mivel Nagy Béla szántóvetó ember volt, Klement Gottwald beszámolójának különösen az a része hatott rá, amely rámu­tatott a munkások és a parasz­tok szövetségéért vívott küz­delem rendkívüli fontosságára. Az V. kongresszus kitűzte a nagybirtokok, az állami és az egyházi földek kisajátításának és a szegény- és középpa­rasztság közötti szétosztásának forradalmi jelszavát. A kong­resszus a párt élére új, ütőké­pes vezetőséget állított, s eb­ben döntő erőt jelentett a Kle­ment Gottwald köré tömörült funkcionáriusok csoportja. Visszatérve a kongresszus­ra (akárcsak beszámolójában Klement Gottwald) Nagy elv­társ is igyekezett rámutatni a munkások és a parasztok szövetségének döntő fontos­ságára. Az 1930-as komáromi (Komárno) május elsejei tünte­tés második szónokaként (az első Steiner Gábor volt) így kezdte beszédét: ,,Az eke szarvától jövök, s a dolgozó parasztság harci üdvözletét hozom a munkásságnak.“-A dolgozó parasztságban már akkor érlelődött a tudat, hogy sorsának jobbra fordulá­sa csakis úgy érhető el, ha munkás és paraszt vállvetve áll csatasorba - mondja, majd né­mi szünet után hozzáteszi: - Ezt a történelem igazolta is, hiszen a parasztság a mun­kásságban megtalálta hűsé­ges szövetségesét, s a párt vezetésével rátért a szocialista mezőgazdaság útjára. Gondolatban úgy pergeti vissza tartalmas életének ese­ményeit, mintha csak egy vas­kos krónikát lapozna. Bárhol üti fel a krónikát, minden lapja érdekes, tanulságos. Felidézi, hogyan járt szervezni a kör­nyező falvakba a munkás-pa­raszt szövetséget. Többször járt például Tanyon (Tôň), Per- betén (Pribeta). Közlekedési eszköze a kerékpár volt. Be­szél a vörös szakszervezetről, melynek náluk 130 tagja volt, köztük 7-8 kommunista. Meg­mutatja a CSKP (a kommunis­ta Internacionálé szekciója) 1935-ös négyes listáját, me­lyen neve a hetedik helyen áll. Elmondja, hogyan szerveztek tiltakozást Ernst Thälmann és Georgi Dimitrov elítélésekor. Volt, amikor bujkálnia is kellett. Egy tehénistállóban ásott bun­kerban rejtőzött, miközben egy levelezőlapot juttatott el felesé­gének, hogy azt a látszatot keltse, mintha katona volna. A csendőrség szinte szüntele­nül megfigyelés alatt tartotta. Ezt egy igazolás is tanúsítja, melyet elővesz az egykori megsárgult fényképek, kordo­kumentumok közül. Az áll ben­ne, hogy tíz év alatt huszon- hatszor jelentették fel, vagy büntették különféle akciókban való részvételért, vagy azok szervezéséért. Szívesen beszél mindarról, amit megélt, hiszen, amint mondja, a mai fiatalok már csak a történelemkönyvekből szerezhetnek tudomást az egykori eseményekről, s a tör­ténetírás a részletekkel, az egyes emberek sorsával ke­vésbé foglalkozik. Készsége­sen vesz részt beszélgetése­ken is. Alig néhány napja pél­dául hurbanovói pionírok hív­ták meg találkozóra (néhány éve e városban lakik egyetlen lányával), s nagy érdeklődés­sel hallgatták szavait. Renge­teg kérdést tettek fel neki. Egykori harcostársainak a száma bizony erősen meg­csappant. Veterán barátjaival találkozva szívesen emlékez­nek a mához vezető rögös út­ra. Komáromban járva ma is rendszeresen benéz a járási pártbizottságra, hogy elbeszél­gessen az elvtársakkal. Persze nemcsak arról, ami volt, ha­nem a máról és a holnapról is. Arról a holnapról, melynek alapjait Nagy Béla is segítette megteremteni. FÜLÖP IMRE Nagy Béla (jobbról) harcostársával, Trencsík Jánossal, aki már 1926-tól tagja a kommunista pártnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents