Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-21 / 275. szám, péntek

Gustáv Husák elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) idejében figyelmeztettek arra, mekkora veszély fenyegeti nem­zeteink szabadságát és puszta lé­tét. Helyesen fogták fel az új hely­zetet, és lényeges következteté­seket vontak le belőle politikájukra nézve. Klement Gottwald történelmi ér­demei közé tartozik, hogy Cseh­szlovákia Kommunista Pártja kö­vetkezetesen és alkotó módon ér­vényesítette az egység- és a nép­frontpolitikát, arra törekedett, hogy minden antifasiszta és demokrati­kus erő összefogjon a köztársa­ság és a demokrácia védelméért vívott harcban. A burzsoázia kapi­tulációja következtében nem sike­rült elhárítani a müncheni tragédi­át, a köztársaság szétzúzását és a náci uralmat. Az antifasiszta harcnak azonban rendkívüli jelen­tősége volt a helyzet további ala­kulása, a nemzeti szabadság helyreállításáért vívott harc és a Nemzeti Front megteremtése szempontjából, amelynek oly nagy szerepe volt a későbbi években, és mindmáig pótolhatatlan szere­pet tölt be társadalmunkban. A fasiszta elnyomás és meg­szállás tragikus időszaka a legke­ményebb megpróbáltatást jelen­tette nemzeteink, politikai pártjaink és tagjaik számára. A kommunis­ták az első sorokban küzdöttek a nemzeti felszabadító harcban., Habozás nélkül hozták a legna­gyobb áldozatokat. Klement Gott­wald a párt moszkvai vezetősége élén hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy harcra mozgósítsa a cseh és a szlovák népet a nácizmus ellen és az ellenállási mozgalom erői­nek egyesüléséért az oly sokat szenvedett hazában. A második világháborúban be­következett fordulat után, amely elsősorban a szovjet hadsereg - a szovjet nép mérhetetlen áldo­zatai árán megvásárolt - történel­mi győzelmeinek volt köszönhető, a közelgő felszabadulás tudatá­ban a párt vezetősége egyre na­gyobb figyelmet fordított arra, mi­lyenek lesznek a viszonyok az újjáalakuló államban. A nép ta­pasztalataiból, az osztályok erővi­szonyainak nemzetközi változása­iból, amelyek a nemzetek antifa­siszta harcából következtek, prog­ramszerű következtetést vont le: új, politikai, szociális és nemzeti­ségi szempontból igazságos ala­pokon kell újjáalakítani a köztársa­ságot, s biztonságát külpolitikailag a Szovjetunióval való szilárd szö­vetségnek kell szavatolnia. Ez a koncepció, amely a kom­munista párt alkotó gondolkodá­sának és érettségének nagyszerű megnyilvánulása volt, Klement Gottwald érdemeinek és jelentős hozzájárulásának köszönhetően a Nemzeti Frontnak, a felszaba­dult területen megalakult első csehszlovák kormánynak a plat­formja s a nemzeti és demokrati­kus forradalom programja lett. A szovjet hadsereg - amely felszabadította hazánkat a náci rabság alól - győzelmes előrenyo­mulása lehetővé tette Csehszlo­vákia népe számára, hogy szaba­don dönthessen új életéről, jövő­jéről. A fordulatokkal teli háború utáni években, amelyeket a gyors forra­dalmi mozgás jellemzett, megren­dültek a burzsoá hatalom alapjai, megszületett, és fejlődni kezdett a népi demokrácia rendszere. A párt a társadalom vezető erejé­vé vált, sorai a becsületes hazafi­ak százezreivel erősödtek. Esz­méinek megvalósításában állam­polgáraink milliói vettek aktívan részt. Klement Gottwald nagy súlyt helyezett arra, hogy a Kassai (Ko­šice) Kormányprogram megvaló­sításáért vívott harcban erősödjön a Nemzeti Front, a városi és a vi­déki dolgozók, a csehek és a szlo­vákok széles szövetsége. A nagy politikai küzdelmekben a dolgozók saját tapasztalataik alapján győ­ződhettek meg arról, hogy folytatni kell a felszabadulás után megkez­dett utat. Ennek köszönhetően az 1948- as drámai februári napokban, a re­akcióval folytatott küzdelem meg­határozó perceiben a csehek és a szlovákok elsöprő többsége a forradalmi vívmányok védelmére kelt. Klement Gottwald ezekben a sorsdöntő napokban bizonyítot­ta, hogy elvhú politikus, merész forradalmár és bölcs államférfi. A februári győzelem társadal­munk belső fejlődése logikájának, a népünk alapvető osztály- és nemzetiségi problémáinak megol­dásáért folytatott sokéves küzde­lem betetőzése volt. A történelmi távlat birtokában egyre jobban lát­juk, mennyire helyesen érvényesí­tette pártunk a sajátos csehszlo­vákiai feltételek között a nemzeti és demokratikus forradalom, vala­mint a szocializmusért vívott harc viszonyával kapcsolatos lenini eszméket. A nemzeti és demokra­tikus feladatok egybekapcsolása a szocialista távlatokkal, rendkívüli dinamikát és mélységet adott a csehszlovák forradalomnak. Ez egyúttal lehetővé tette, hogy a néphatalmat békés úton teremt­sék meg a legszélesebb rétegek egyetértésével és támogatásával. A kommunista párt helyes politiká­jának köszönhetően ez a lehető­ség valósággá vált. Ennek alapján tovább erősödött a pártnak az a történelmi, politikai és erkölcsi joga, hogy társadalmunk vezető ereje legyen. Mindebben Klement Gottwald kiemelkedő érdemeket szerzett. Meggyóződéses internaciona­listaként ugyanígy megértette a nép nemzeti és internacionalista érdekeinek teljes egységét, forra­dalmunk összeforrottságát a nagy európai forradalmi változásokkal. Meghatározónak tekintette a Szovjetunióval való barátság, együttműködés és szövetség megszilárdítását. Ebben látta né­pünk állami önállóságának, füg­getlenségének, szocialista fejlő­désének és békés életének zálo­gát. Az elmúlt négy évtized törté­nelmi próbái, valamint számos nagy kihatású eseménye, teljes mértékben alátámasztották, hogy ez az az irányvétel, amely megfe­lel nemzeteink létérdekeinek, tör­ténelmi tapasztalatainak. Népünk jól tudja, hogy szovjet barátaiban mindig és minden téren meg­bízhat. Elvtársak! A februári győzelem után első­sorban az volt a cél, hogy meg­kezdjük a szocializmus építését, s ennek milyen ütemét és formáit válasszuk meg a csehszlovákiai feltételek között. Klement Gott­wald meghatározó érdemeket szerzett a szocializmus alapjai ha­zánkban történő lerakásához kitű­zött irányvonal kidolgozásában. Az ismert tíz pont, amelyet 1949- ben, a IX. pártkongresszuson ter­jesztett elő, társadalmunk szocia­lista átalakításának terveként vo­nult be a történelembe. Ennek megvalósítása során lé­nyegesen más feltételek között kellett dolgozni, „menet közben“ kellett megtanulni kormányozni és irányítani, szembeszállni a vissza­húzó erőkkel, a legyőzött kizsák­mányoló osztályok ellenállásával és a külföldi ellenség nyomásával. A tartalmukat és mértéküket te­kintve egyedülálló feladatok meg­oldása során a dolgozók lelkese­dést és önfeláldozást tanúsítottak. Nagy történelmi tettekre került sor, és jelentős eredmények születtek. Látni kell azonban, hogy hibák is történtek, megszegték a párttevé­kenység lenini normáit és a szo­cialista állam törvényeit. Ettől éle­tének végén Klement Gottwald te­vékenysége sem volt mentes* A történelmi igazság érdekében ezt is ki kell mondani. A következő években folytató­dott a nehéz küzdelem a szocialis­ta társadalom fejlődéséért, gazda­sági, szociális és szellemi fellendí­téséért. A kommunisták s a dolgo­zók széles rétegei nagy erőfeszí­téseket tettek a felgyülemlett prob­lémák aktív megoldására és arra, hogy megbirkózzanak az új fela­datokkal. A nép országépitő mun­kájában ezekben az években is jelentős eredmények születtek. Azonban a szubjektivizmus meg­nyilvánulásai, a leegyszerűsített elképzelések, a túl gyors fejlődési ütem elérésére és azon szükség­szerű követelmény megkerülésére tett törekvések, hogy szembenéz­zenek a személyi kultusz idősza­kának következményeivel, meg­akadályozták jelentősebb előreha­ladás elérését, és felaprózták a párt forradalmi örökségét. Ez egyik oka volt a hatvanas évek második felében bekövetkezett mély válságnak. A jobboldali és az antiszocialista erők támadásainak és rágalmainak tárgyává váltak a szocializmus forradalmi vívmá­nyai, a párt történelmi szerepe és Klement Gottwald tevékenysége. A válság leküzdéséért folytatott elvi politikai küzdelemben pártunk képes volt helyreállítani a marxis­ta-leninista elveket, következete­sen felszámolni a fogyatékossá­gokat és a deformációkat, és ki­harcolni a társadalom visszatéré­sét a szocialista fejlődés útjára. A központi bizottság arra is nagy figyelmet fordított, hogy megtisz­títsa a párt történetét a rágalmak­tól, s utat engedjen az igazságos értékelésnek, ezenbelül Klement Gottwald érdemei megbecsülé­sének. Elvtársak! A XIV. kongresszus óta megszi­lárdítottuk és fejlesztettük mind­azokat a pozitív eredményeket, amelyeket a szocializmus építésé­ben a korábbi években értünk el. Új szintre emeltük szocialista tár­sadalmunkat, minden nehézség ellenére gondoskodtunk a gazda­ság állandó fejlesztéséről és az életszínvonal folyamatos emelé­séről. Tovább tökéletesítettük a politikai rendszert, amely szava­tolja a dolgozók jogait, széles körű részvételüket az irányításban. Szi­lárdult Csehszlovákia nemzetközi helyzete, megerősödtek politikai és gazdasági szálai, amelyek a szocialista közösség államaihoz fűzik. Mindez a további haladás szilárd alapját biztosítja számunk­ra. Bizalommal és derűlátással te­kinthetünk a jövőbe. Természetesen tudatosítjuk, hogy a mai eredményeket nem ítélhetjük meg tegnapi szempon­tok alapján, hanem csak a jövő követelményei szerint. Elsősorban a tudomány és a technika nemzet­közi fejlődésének gyors üteméhez viszonyítva kell mérnünk őket. Kü­lönféle okoknál fogva mindeddig nem sikerült kellő hatékonysággal párosítani a tudományos-techni­kai forradalom eredményeit a szo­cializmus előnyeivel. Ezért olyan sürgető egyrészt országunk fejlő­désének szükségletei, másrészt a kapitalizmussal folytatott ver­seny szempontjából a jelenlegi időszakban az, hogy lényegeseb­ben és sokkal gyorsabban halad­junk előre, főleg ezen a kulcsterü­leten. Ezekből az ismeretekből, vala­mint a szocialista országok test­vérpártjainak közös elemzéseiből és következtetéseiből indultunk ki Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusa programjának megfogalmazásakor. Ennek lé­nyege az, hogy a tudományos­műszaki haladás, az erőforrások, az erők és a tapasztalatok minél jobb felhasználásával meggyorsít­suk a társadalom szociális és gaz­dasági fejlődését. A szociális és a gazdasági fejlő­dés meggyorsítására tett erőfeszí­téseket egységben értelmezzük a gazdasági mechanizmus foko­zatos átalakításával, amit a XVII. pártkongresszus célul tűzött ki. Ennek során az irányítás szocia­lista elveinek szilárd alapjaiból in­dulunk ki. A párt és az állam vezetősége azzal foglalkozik, ho­gyan lehetne javítani a központi irányítást a meghatározó kérdé­sekben, egyszersmind lényege­sen bővíteni a vállalatok jogkörét és felelősségét úgy, hogy tevé­kenységük az önelszámolás és az önfinanszírozás elveire támasz­kodjon, hogyan lehetne lényege­sen korlátozni az adminisztratív beavatkozásokat és optimálisan érvényesíteni a gazdasági eszkö­zöket. Mindettől elválaszthatatlan az emberek irányításban való rész­vétele demokratikus formáinak minden szinten történő széles kö­rű alkalmazása és bővítése, a szocialista önigazgatás elemei­nek kibontakoztatása, az egész politikai és társadalmi rendszer tö­kéletesítése, a kezdeményezés serkentése, a közömbösség és a passzivitás megszüntetése, az emberekben annak a tudatnak az erősítése, hogy felelős gazdák vállalatuknál, lakóhelyükön, or­szágukban. Az erkölcsi tényezők szerepé­nek növelését egybekapcsoljuk a munka szerinti javadalmazás el­veinek következetesebb érvénye­sítésével. Nagy súlyt kell helyezni arra, hogy mindenkire egyforma törvény, azonos fegyelem, azonos jogok és kötelességek vonatkozza­nak. Energikusabban kell fellépni minden negatív jelenség és a szo­cialista elvek torzulásai ellen. Az általunk kitűzött célok lénye­gesen nagyobb igényeket támasz­tanak a kommunista párt vezető szerepével és egész tevékenysé­gével, politikai, szervező- és ideo­lógiai munkájával szemben. Meg­elégedéssel jelenthetjük ki, hogy a XVII. kongresszus programja élénk visszhangra, az egész Nem­zeti Front és minden dolgozó tel­jes támogatására talált. De már az elsó tapasztalatok azt mutatják, hogy megvalósítása nem lesz könnyű. Nemcsak azért, mert a feladatok újak és bonyolultak, s megvalósításuk útkeresést, kí­sérletezést követel meg, hanem azért is, mert le kell küzdeni a régi visszahúzó erőket, a sablonossá­got, az önelégültséget, az elavult elképzeléseket és módszereket. Ezért annyira fontos, hogy a párt, a kommunisták élen járjanak az újszerű gondolkodásért folytatott küzdelemben, mindenütt maga­sabb kritériumokat érvényesítse­nek, a munkában nagyobb igé­nyességet, kritikus szellemet, új légkört alakítsanak ki. Ez a feltéte­le annak, hogy leküzdjék mindazt, ami a múltból fennmaradt, és gá­tolja az előrehaladást. Korpa­rancs, hogy meggyorsítsuk a XVII. pártkongresszuson kitűzött fela­datok megoldásának ütemét, min­den területen bátrabban és dina­mikusabban járjunk el. E kérdések közül néhánnyal foglalkozik majd a CSKP KB decemberben sorra kerülő ülése is. Ezt a törekvésünket erősítik a szovjet kommunisták úttörő gon­dolatai és tettei. Pártunk lelkesen fogadta a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XXVII. kongresszusának alkotó légkörét, elvi megállapítá­sait és konkrét határozatait, ame­lyek nemcsak a Szovjetunió, ha­nem egyben az egész kommunis­ta mozgalom számára is rendkívül hasznosak, elősegítik a szocializ­mus nemzetközi tekintélyének és vonzerejének növekedését. Élénk érdeklődéssel és rokonszenvvel kísérjük a szovjet nép életének és tevékenységének minden terüle­tén folyó forradalmi átalakulást. A Mihail Gorbacsov elvtárssal, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával nemrég tartott találko­zón mély megelégedéssel állapít­hattuk meg, hogy az SZKP XXVII. és a CSKP XVII. kongresszusá­nak határozatai alapján tovább szilárdul testvérpártjaink teljes né­zetazonossága minden kérdés­ben. Még magasabb színvonalra emelkedik együttműködésünk, ta­pasztalatcserénk, mégpedig min­den területen. A testvéri országok közös erő­feszítései a szociális és a gazda­sági fejlődés meggyorsítására egyúttal megkövetelik kölcsönös együttműködésük nagy lehetősé­geinek még hatékonyabb kihasz­nálását. Ezzel kapcsolatban na­gyon időszerűvé válnak a szocia­lista gazdasági integráció elmélyí­tésére, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok új, progresszív formá­inak alkalmazására tett intézkedé­sek, továbbá a múlt év végén jóváhagyott, a tudományos-mű­szaki haladás komplex programjá­nak megvalósítása és a KGST tevékenységének tökéletesítése. Ez az útja annak, hogy egybehan­golt erőfeszítésekkel hozzájárul­junk minden testvéri ország fejlő­déséhez, népünk életszínvonalá­nak emeléséhez, a szocializmus alkotó potenciáljának teljesebb ér­vényesítéséhez. Ezekkel a kérdé­sekkel nemrég a KGST-tagálla- mok testvérpártjai vezető tisztség- viselőinek Moszkvában tartott munkatalálkozóján foglalkoztunk. Csehszlovákia teljes mértékben támogatja e találkozó eredménye­it, amelyekben fontos hozzájáru­lást lát országunk és az egész szocialista közösség fejlődésé­hez. Realizálásukhoz aktívan és kezdeményezzen hozzá fogunk járulni. A moszkvai találkozó azt is is­mételten hangsúlyozta, hogy a szocialista építés meggyorsítá­sára tett erőfeszítések elválaszt­hatatlanok a Szovjetunió és kö­zösségünk nemzetközi síkon való offenzív előretörésével. Csehszlo­vákia népe nagyra értékeli a szov­jet külpolitika alkotó, rugalmas és dinamikus voltát a nukleáris hábo­rú veszélyének elhárításáért, a nukleáris és a konvencionális leszerelésért, a konstruktív nem­zetközi együttműködés fejleszté­séért vívott harcban. A Gorbacsov elvtárs által az izlandi csúcstalálkozón követett kezdeményező eljárásnak, az ál­tala előterjesztett messzeható szovjet javaslatoknak köszönhető­en minőségileg új helyzet állott elő az atomleszerelésért folytatott küzdelemben. A népek ma sokkal világosabban látják, kit terhel a fe­lelősség a nemzetközi feszültsé­gért, az emberiség puszta létének veszélyeztetéséért, s mit kell tenni azért, hogy szembeszálljunk ezzel a veszéllyel. Egyre inkább megért­jük, mire szolgál a világűr militari­zálásának veszélyes terve, amely­nek kedvéért az amerikai fél végül is meghiúsította annak a lehetősé­gét, hogy Reykjavíkban történelmi megállapodás szülessen. Ez kife­jezi az USA-nak azt a törekvését, hogy hadászati fölényre tegyen szert, és előnyét kihasználja impe­rialista céljainak elérésére. Ezt a szocialista országok nem enge­dik meg. Még nagyobb erőfeszíté­seket tesznek arra, hogy kihasz­nálják a Reykjavíkban adódott tör­ténelmi esélyt, hogy az atomfegy­vereket még a mai nemzedék éle­te folyamán megsemmisítsék. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság aktívan hozzá fog járulni nemzetközi téren a szocialista or­szágok egyeztetett politikájához, s további kezdeményező lépése­ket tesz a közös célok elérésére. Hiszünk abban, hogy minden aka­dály és nehézség ellenére a nem­zetközi kapcsolatokban új gondol­kodásmód érvényesül. Szilárdan hisszük, hogy a béke ügye végül is győzedelmeskedik. Elvtársak! Forradalmi utunk eredményei alapján joggal állíthatjuk, hogy a párt becsülettel betölti forradalmi szerepét, eleget tesz nemzeteink­kel szembeni felelősségének. Méltó módon fejleszti az előző nemzedékek forradalmi öröksé­gét, Klement Gottwald életművét. Fontos tapasztalatokat gyűjtöttünk össze, megtanultuk jobban megis­merni sikereink forrásait, a szoora- lizmus építésének bonyolult és el­lentétes kérdéseit. Világosabban látjuk a nehézségek okait, de egy­ben megoldásuk útját és a további fejlődés távlatait is. A kommuniz­mus, a marxizmus-leninizmus, a proletár és a szocialista interna­cionalizmus nagy eszméi, népünk, nemzeteink érdekei iránti hűsé­günk arra kötelez bennünket, hogy mindent megtegyünk, hogy a szo­cializmus művét az új követelmé­nyek szintjére emeljük. Ebben lát­juk a jelenkor forradalmi feladatát. Kitűztük a további előrehaladás világos, igényes, de reális és von­zó programját. Adottak a szüksé­ges erőforrások, erők és feltételek e program sikeres véghezvitelé­hez. Készek vagyunk ugyanolyan határozottsággal és energiával munkálkodni hazánk boldog jövő­jéért és békés életéért, mint ami­lyennel Klement Gottwald, pár­tunk és dolgozó népünk küzdött a kapitalizmus megdöntéséért s a szocializmus győzelméért. Küzdelmünk forradalmi folya­matosságának ebben a szellemé­ben ma tisztelettel adózunk Kle­ment Gottwald forradalmi mun­kásságának és emlékének. Éljen a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és dolgozó népünk! Éljen a Szovjetunióval és a töb­bi testvéri szocialista országgal való szilárd barátságunk és szö­vetségünk! Éljen társadalmunk vezető poli­tikai ereje, Csehszlovákia Kom­munista Pártja! ÚJ SZÚ 2 1986. XI. 21.

Next

/
Thumbnails
Contents