Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-17 / 271. szám, hétfő

A XI. SZAKSZERVEZETI KONGRESSZUSRA KÉSZÜLVE Támogatunk minden egészséges kezdeményezést A Kelet-szlovákiai kerületben az állandó munkaviszonyban levő csaknem 570 ezer dolgozó 99,3 százaléka tagja a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalomnak. Olyan hatalmas erőt képviselnek, melynek céltu­datos kihasználása minden időszakban legfontosabb feladataink közé tartozik. Országszerte folynak az előkészületek a XI. szakszervezeti kongresszusra, zajlanak az eddigi időszakot értékelő s a legfontosabb feladatokat meghatározó szakszervezeti tanácskozások. Ezekről a kér­désekről beszélgettünk Jozef Lukáč mérnökkel, az SZLKP Kelet­szlovákiai Kerületi Bizottsága Elnökségének tagjával, a Kerületi Szak- szervezeti Tanács elnökével. ÚJ SZÚ 1986. XI. 17.- Az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolják, hogy egyre széle­sebb körben értelmezik helyesen a forradalmi szakszervezeti moz­galom feladatait és felelősségét azért, hogy a dolgozókat bevonja az irányításba - hangsúlyozta Jo­zef Lukáč. - Kerületünkben a szakszervezeti vezetők és tagok tudatában vannak, hogy a haté­konyság, a munkatermelékenység folyamatos növelésére, a tudomá­nyos-műszaki fejlesztésre, a ter­melés intenzifikálására irányuló törekvésünk tartós irányvonal. Si­keresen teljesítettük a 7. ötéves tervidőszak népgazdasági felada­tait s ebben érdemük van a szak- szervezeteknek is. Tehát abban is, hogy kerületünk több mint száz vállalata, üzeme és 3300 dolgozó­ja már az elmúlt év december 1 -ig teljesítette ötéves tervét. Jelentős népgazdasági hasznot eredmé­nyező kezdeményezéseket, szá­mottevő felajánlásokat tettek és teljesítettek pártunk XVII. kong­resszusa, a CSKP megalapításá­nak 65. évfordulója, valamint az SZKP XXVII. kongresszusa tiszte­letére. Igen nagyra értékeljük ke­rületünk és a baráti kárpát-ukraj­nai terület szocialista munka hő­seinek kezdeményezését, amely mindkét országrészben mozga­lommá fejlődött. Ennek keretében 120 165 egyéni, 6854 kollektív és 421 vállalati felajánlás született, melyek teljesítése sem marad el.- Elnök elvtárs, ilyen kedvező mérleg hallatán az ember arra kö­vetkeztethetne, hogy a szakszer­vezetek által szervezett szocialista munkaversenyben minden a leg­nagyobb rendben van. Valóban ilyen a helyzet?- Sajnos, egyértelműen kedve­ző választ nem adhatok erre a kér­désre, bár, kétségtelenül óriási előrehaladást értünk el a szocia­lista munkaverseny, főleg a fel­ajánlások szervezésében, s ezek teljesítésének értékelésében. Kü­lön ki szeretném emelni a szak- szervezetek azon igyekezetét, hogy a mozgalmakat mentesítsük a formalizmustól és csak reális felajánlásoknak, kezdeményezé­seknek engedjünk szabad utat. Meggyőződésünk szerint, fárado­zásunk nem volt hiábavaló. Elér­tük, hogy minden egyes kezdemé­nyezést, felajánlást megtárgyaltak a szakszervezeti gyűléseken. így a kollektíváknak alkalmuk nyílik véleményt mondani. Jelentős lé­pést tettünk előre az anonimitás felszámolásában az eléPt eredmé­nyek értékelése során. Nagyobb erkölcsi és anyagi elismerésben részesülnek a feladataikat és vál­lalásaikat példásan teljesítők, és nyilvános bírálat illeti mindazokat, akik nem tartják meg adott szavu­kat. Ennek a módszernek tudatfor­máló szerepe is van, a népgazda­sági előnyökön kívül. Szükség volt az ilyen minőségi változásra a szakszervezeti mozgalomban, nem érthettünk egyet azzal, hogy egyesek fiktív vállalásokkal ver­sengjenek az elismerésekért. Mert mit ér a sok, tartalom nélküli számadat?- Ez azt jelenti, hogy Kelet- Szlovákiában a szakszervezetek végképp kiküszöbölték, felszámol­ták a formalizmust a szocialista munkaversenyből?- Nagyon szívesen mondanám, hogy igen, de sajnos, igyekeze­tünk ellenére - bár kis mértékben - találkozunk még ezzel az elíté­lendő jelenséggel. Ennek ellenére derűlátóak vagyunk, mert egyre több híve, támogatója van a reális elképzeléseket, kezdeményezé­seket tartalmazó mozgalmaknak. Az egységes álláspont és a moz­galmi gyakorlat kialakításában nagy segítségére van a szakszer­vezeti szerveknek a Szakszerve­zetek Központi Tanácsának kez­deményezése címen kiadott doku­mentum és az 1986-1990-es évekre szóló irányelvek.- Megemlíthetne néhány konk­rét adatot?-Természetesen. Például a Szakszervezetek Központi Ta­nácsának kezdeményezése moz­galomba kerületünk 616 vállalata, üzeme bekapcsolódott. Közülük 536 intézmény - 71,7 százalék - az anyagi költségek jelentős csökkentésére, 505 vállalat a munkatermelékenység növelé­sére, 247 intézmény a termékek minőségének javítására vállalt kö­telezettséget. A szocialista mun­kabrigádok közül 9590 kollektíva vállalt hasonló jellegű felajánláso­kat. A kerület dolgozóinak mozgó­sítása azt eredményezte, hogy az anyagi költségek csökkentésének értéke az idén meghaladja a 364 millió koronát, az egy-egy dolgo­zóra számított munkatermelé­kenység a vállalt 666 korona he­lyett 694 koronával növekedett. Örömmel számolhatok be arról is, hogy a magas műszaki-gazdasági szintet elérő termékek termelési értékét 11,6 százalékkal túlszár­nyalták. Az igazság kedvéért azt is el kell mondanom, hogy kerüle­tünkben 132 vállalat, üzem nem kapcsolódott be a mozgalomba. Túlnyomórészt nem a dolgozók hibájából, hanem különböző ob­jektív okok, szervezési fogyaté­kosságok, a gazdasági és szak- szervezeti vezetők mulasztásai miatt.- Lukáč elvtárs, értesüléseink szerint a kerületben működő szak- szervezeti szervek megkülönböz­tetett figyelemmel kezelik a Prágai felhívást és a brigádrendszerú munkaszervezés és javadalmazás mozgalmát. Kérem tájékoztasson röviden ezekről.- Kerületünk 106 vállalata, üze­me válaszolt a Prágai felhívásra, de az illetékes szervek csupán 54 intézmény kezdeményezéséhez járultak hozzá, ezek reálisak. Har­minc intézmény Kassa (Košice) városából jelentkezett ebbe a mozgalomba. Itt mind a gazda­sági, mind a szakszervezeti veze­tők jó munkát végeztek. Viszont a Bardejovi, Michalovcei, Kassa- vidéki, Prešovi, Tőketerebesi (Tre­bišov) járásban az eddiginél rugal­masabb szervező munkát várunk a járási szervektől. Kelet-Szlová- kiában eddig 1162 kollektívában vezették be a brigádrendszerú ja­vadalmazást. Igen nagyra értékel­jük, hogy e mozgalom résztvevői­nek több mint 50 százaléka mun­kás. A strážskei CHEMKO-ban a dolgozók 57, a Kassai Kerámiaipari Müveknél a dolgozók csaknem 90 százaléka dolgozik ezen módszer alapján. Sok kedvező, illetve ne­gatív tapasztalatról számolhatnék még be, de erre most nincs lehe­tőség. Szerénytelenség nélkül ki­jelenthetem, hogy kerületünk szakszervezeti szerveinek tevé­kenységében minőségi változások történtek és vannak folyamatban. KULIK GELLÉRT Élenjáró és sereghajtó mezőgazdasági vállalatok Gondot okoz a tervteljesítés az állattenyésztésben Az utóbbi évek sikerei után az idén bizony nehézségekkel küzd a Rimaszombati (Rimavská Sobo­ta) járás mezőgazdasága. A hosz- szan tartó szárazság következté­ben jelentős kiesések keletkeztek a cukorrépa és a takarmánynövé­nyek termesztésében. A másod­vetések, a silókukorica és a fűfé­lék gyengébb terméseredményei az állattartásban természetesen csak később nyilvánulnak meg, néhány mezőgazdasági vállalat tervteljesítése azonban az év eleje óta akadozik. A Šafárikovói Állami Gazdaság lemaradása a tejterme­lés terén tíz hónap alatt immár meghaladja a 200 ezer, a Bátkai Állami Gazdaságé pedig a 35 ezer litert. A rövid múlttal, ám annál jobb takarmánytermesztési háttér­rel rendelkező Jesenskéi Állami Gazdaság ugyanakkor 150 ezer literes túlteljesítéssel büszkél­kedhet. Az egyes földműves-szövetke­zetek tejtermelése között is arány­talanul nagyok az eltérések. Amíg például a rimajánosi (Rimavské Janovce), a királyi (Kráľ) és a lé- nártfalvai (Lenartovce) közös gaz­daságok az esztendő tíz hónapjá­ban több mint 200-200 ezer liter­rel értékesítettek többet a terve­zettnél, a sajógömöri (Gemer), a drienčanyi, a klenoveci és a za- lužanyi szövetkezetek csaknem ugyanennyivel tartoznak. Különö­sen az utóbbi két gazdaság ered- médnyei meglepőek, hiszen ko­rábban az élenjárók közé tartoz­tak, s köztudottan jó takarmány­termelési lehetőségeik vannak. Az idei évre szóló előirányzat járási viszonylatban 54 millió 600 ezer liter tej termelésére vonatko­zik, s a lemaradás november ele­jéig meghaladta a 120 ezer litert. Biztató, hogy napjainkban a téli takarmányozásra Való áttérés után lényegesen javult a helyzet, terven felül naponta már 3-4 ezer liter tej kerül a rimaszombati fel­dolgozó üzembe, így a gömöri állattenyésztők a már említett élenjáróknak köszönhetően telje­síteni tudják az évi tervet. Kedvezőtlen a helyzet a húster­melés, a felvásárlás területén is. A gazdaságok túlnyomó többsége képes lenne ugyanis megbirkózni a feladatával, ám a szállítást csak az év utolsó heteire ígérik, amikor a húskombinát feldolgozó kapaci­tása már nagyon leterhelt. Az időarányos terv teljesítése terén kedvező a helyzet a sajógö­möri, a rimaszécsi (Rimavská Seč), a rimajánosi és a nagybalogi (Veľký Blh) földműves-szövetke­zetben, valamint a Bátkai Állami Gazdaságban, ugynakkor komoly gondok vannak Veiké Teriakovcé- ban, Újbáston (Nová Bašta) és a Šafárikovói Állami Gazda­ságban. Kedvezőtlenek a kilátások a hí­zósertéseknél, ahol hatszáz ton­nányi a lemaradás és több üzem­nek csak vágásra éretlen (110 kilón aluli) állatkínálata van, ugyanakkor hízóbárányból és juh­húsból bőséges a kínálat. A hazai és a külföldi piac telítettsége miatt azonban a felvásárlás immár hó­napok óta akadozik. Egész évben zökkenőmentes volt a baromfihús- és a tojásérté­kesítés, melynek tervét 101 szá­zalékra teljesítik a mezőgazdasági vállalatok. -h.-a „Nem gondolok még pihenésre“ A polgári bizottság ülésén talál­koztunk, ahol ,,A Bratislava fej­lesztéséért“ éremmel tüntették ki. Immár másfél évtizede a 15. pol­gári bizottság közrendészeti albi- 4 zottságának elnöke. Falun nőtt fel, a felszabadulás*után került a szlo­vák 'fővárosba. Nyugdíjas, de 65 éves kora ellenére még mindig dolgozik. A gyűlés után egy csé­sze feketekávé mellett beszélget­tünk, először élete útjáról.- Gyermekkoromban sokat nél­külöztem - mondja Ján Geriak.- Hatan voltunk testvérek, apám Amerikába ment megélhetést ke­resni, de nem sok szerencsével. Anyám vállára nehezedett a csa­lád, a gyermeknevelés gondja. Volt másfél hektár földünk, de eb­ból nem tudtunk megélni. Erdei gyümölcsöt szedtünk, ennek árá­ból tudtunk sót, cukrot és petróleu­mot venni. Amint megerősödtem, erdómunkás lettem. Ma is emlék­szem, milyen erő kellett ahhoz, hogy a hatalmas szálfákból tutajt készítsünk. A fát a Poprad folyón Lengyelországba úsztattuk. Ami­kor a gyerekeknek és az unokák­nak erről mesélek, hinni sem akar­ják. Nekik ez történelem, nekem a fiatalságomat jelenti...-„Romantikus“ életemnek a katonai behívó vetett véget- folytatja - a Dolný Kubín-i ne­gyedik hegyi ezredhez vonultam be, a második világháború kitöré­sének évében. A katonaságnál nemcsak kiképzésben részesül­tem, megváltozott a világnézetem is. Ott lett belőlem öntudatos em­ber, nem a tisztek, hanem az elv­társak jóvoltából. Gyakran hallot­tam tőlük, ha a frontra visznek, a másik oldalon a helyünk, de természetesen mindnyájan abban bíztunk, hogy bevetésre nem kerül sor.- A Vörös Hadsereg sztálingrá­di győzelme után minden katona jól jött a fasisztáknak, az ezredün- ket is előkészítették a bevetésre. A nemzetvédelmi miniszter lakta­nyában mondott búcsúbeszéde füttykoncertbe fulladt, de ennek ellenére 1943. június 23-án elin­dult a szerelvény. Röviddel az in­dulás után olyan lövöldözés tört ki, hogy megállították a vonatot, le­fegyverezték a legénységet, és így folytattuk az utat. Az Azovi- tenger partján jelölték ki védőállá­sunkat. Néhány hónapig semmi különösebb esemény nem történt. A közeli kisváros tábori repülőterét védtük. A fegyverropogásból tud­tuk, hogy közel a front. Október 31-én támadásra kaptunk paran­csot. Meg is indultunk, de fejünk fölé tartott puskával. Amikor ezt a fasiszták észrevették, tűz alá vettek bennünket. Többen elestek, de nekünk sikerült átmenni a szovjetekhez. Különös helyzet volt. Nem vol­tak foglyok, de katonák sem. Hu­szonhét napig gyalogoltak, amíg az uszmanyi gyújtótáborba eljutot­tak. Alig várták, hogy kipihenhes­sék magukat, de amint szóba ke­rült, hogy aki akar, fegyverrel a ke­zében harcolhat a fasiszták ellen, ő is jelentkezett.- Soha sem felejtem el találko­zásomat Klement Gottwald elv­társsal, aki Ján Šverma és Marek Čulen kíséretében jött el hozzánk. Tőle tudtuk meg, hogy a Szovjet­unióban megalakult csehszlovák katonai egység milyen példásan helytállt a szokolovói és a kijevi harcokban. Tőle hallottuk, hogy harcolhatunk a második ejtőer­nyős dandárban. Arról is szólt, hogy a háború után másképp lesz odahaza, nagyobb becsülete lesz a munkásembernek. Hittünk neki és nem is csalatkoztunk. Az ejtőernyősök kiképzése de­cemberben megkezdődött. Elő­ször gyakorlótoronyból, majd re­pülőtoronyból ugrottak. Ján Ge- riaknak, az újdonsült ejtőernyős rajparancsnoknak nem volt szabad a félelmet kimutatnia, pedig min­den ugrásnál torkában dobogott a szíve. A dandárt harcképessé nyilvánították és Proszkurovba irányították, közelebb a fronthoz. Itt érte őket a hír, hogy kitört a szlovák nemzeti felkelés.- Abban bíztunk, hogy hazame­hetünk segíteni a felkelőknek, de másképp történt. Szeptember 8- án a Kárpátokban vetették be dan­dárunkat, majd néhány nap múlva kivonták a harcvonalból, Krosznov térségébe. Ekkor már biztos volt, hogy hazamegyünk. A kedvezőt­len időjárás hetekig késleltette in­dulásunkat, így csak október 8-án léphettünk harcba a Garam térsé­gében. Becsülettel helytálltunk mindaddig, amíg visszavonulási parancsot nem kaptunk. Ebben a kritikus helyzetben is (A szerző felvétele) tudta, hogy neki, aki őrmesteri rangban szakaszparancsnok volt, példát kell mutatnia. Stará Hora, Prašivá, Chabanec volt az útirány. Társaival együtt a partizánharc mellett döntött. Megsebesült, lefa­gyott a lába. Sikerült az egyik kórházba bejutnia, de még nem épült fel, amikor szöknie kellett az erdőbe a partizánokhoz.- Sikerült átjutni a fronton és a szovjet egészségügyiek rendbe tették a lábamat. Hetekig kórház­ban feküdtem, de március 17-én már Kežmarokban voltam, ame­lyet a dandár gyülekezőhelyéül je­löltek ki. Rövid kiképzés követke­zett, majd irány a front. A Lip­tovský Mikuláš-i harcokban sebe­im kiújultak, újra kórházba kerül­tem, csak a háború után gyógyul­tam meg. 1946. februárjában sze­reltem le. Márciusban a szlovák fővárosban magamra öltöttem a Nemzetbiztonsági Testület egyenruháját. Egyszerű beosztottként kezdte, rótta a város utcáit, majd elvégez­te a kétéves tiszti iskolát. A Brati- slava-vidék járási rendőrkapi­tányság parancsnokának politikai helyettese lett, néhány év múlva pedig a parancsnoka. Közben fő­iskolát végzett és oktató lett az egyik tanintézetben.- Amikor 1970-ben megalakult a Nemzetbiztonsági Testület ké­szültségi egysége, amely egyben iskola is volt, ott tanítottam. Tizen­négy év után nyugdíjba mentem, de csak néhány napra. A Prior áruházak vezérigazgatóságán vállaltam munkát, öt éve pedig az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Központi Bizottságán dolgozom Elszálltak fölöttem az évek, de még mindig nem tudok meglenni munka nélkül. Dr. Ján Geriakot kitüntetései, többek között a Nagy Honvédő Háború, a Vörös Csillag Érdem­rend, a Bátorságért Érdemrend emlékezteti az egykori harcokra.- Azt vallom, hogy aki helytállt a harcokban, annak a békés épí- tómunkában is bizonyítania kell. Ezért is nem gondolok pihenésre, ezért is vállaltam el újra a polgári bizottsági tagságot. Meggyőződé­sem, hogy helyesen cseleked­tem ... NÉMETH JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents