Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-17 / 271. szám, hétfő
FORDULATOT KELL ELÉRNI A TERMÉKEK MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) Vlagyimir Doigih, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára a tanácskozáson hangsúlyozta, hogy a gyártmányok minőségének és a termelés biztonságának problémája közös nevezőre vezethető vissza, mégpedig a munka- és a technológiai fegyelemre, a káderek képzettségére és felelősségére. Leszögezte, hogy intenzívebbé kell tenni a megelőző munkát az üzemi balesetek számának csökkentése érdekében. Beszédében Mihail Gorbacsov többek közt ezt mondotta: Az SZKP KB Politikai Bizottsága szükségesnek tartotta ennek az ülésnek az összehívását, hogy foglalkozzunk az iparügyi minisztériumokhoz tartozó vállalatok által gyártott áruk állami minőségellenőrzésének bevezetéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásával összefüggő gyakorlati feladatokkal. Meghívtuk a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottsági titkárait, a határterületi, a területi és a városi pártbizottságok titkárait, a központi szervek, a minisztériumok, a társulások és a válllatok vezető dolgozóit, szakembereket, tudósokat, valamint a műszaki ellenőrzési és az állami minőségellenőrzési szervek munkatársait. Némelyiküknek úgy tűnhet, hogy megzavartuk fontos munkájukat, hogy a tanácskozás témája hétköznapi. Ha valaki így vélekedik, szeretném öt megkérni arra, hogy még az ülés előtt változtassa meg véleményét, mert ez tévedés. Rendkívül fontos szociális és gazdasági kérdésekről van szó, mert a gyártmányok minőségében minden gazdasági ágazat munkaeredményei visszatükröződnek. Nem mindegy, milyen termékeket adnak a népgazdaságnak, milyen mindennapi életfeltételeket teremtenek meg az emberek számára, és hogyan elégítik ki a dolgozók szükségleteit. Ez aztán meghatározza az emberek hangulatát és viszonyát az országunkban lezajló valamennyi folyamathoz. A piac ellátása magas múszaki színvonalú gyártmányokkal és minőségi fogyasztási cikkekkel a teljes értékű, virágzó gazdaság fó vonása. Ezzel szemben a rossz minőség, az elégtelen és lelkiismeretlen munka a társadalmi munkával és az anyagi-műszaki erőforrásokkal, valamint a nemzeti vagyonnal való pazarlás legveszélyesebb formája. Hiszen egészében véve az árupiac nálunk már sok esetben feltöltódik, ós megközelíti az optimális helyzetet. Szükséges, hogy ez a munka dinamikusan folytatódjon, hogy a termelés ne kerüljön olyan helyzetbe, amelyben az emberek nem vásárolják meg azt, amit előállítanak. És már most tapasztalható, hogy sok árucikk az elfekvő készleteket gyarapítja, senki sem veszi meg őket. Az embereknek új árut kell felkínálni, új fogyasztói minőségben, amit megvesznek, amit megbecsülnek és amiért hálásak. Ha megnézzük fogyasztási cikkeink szerkezetét, akkor azt láthatjuk, hogy számos tekintetben jobban állunk a Nyugatnál, és közeledünk az ésszerű normákhoz. Másrészt azonban tartós hiány van számos termékből. Ha valahol a belpiacon megjelenik egy miénkhez hasonló árucikk, de azzal a felirattal, hogy valamelyik nyugat-európai országban gyártották, azonnal elkapkodják. Pedig ez értelmetlen dolog. Miért van ez így? Azért, mert áruink többsége nem állja meg a helyét a konkurenciával szemben. Olyan esetekről is tudunk, hogy nyugati címke jelenik meg valamelyik jó gyártmányunkon, s tülekednek érte. Rendkívül szükséges népgazdasági és belpiaci szükségleteink kielégítése. Ha nem érünk el mélyreható fordulatot gazdaságunknak ezen a területén, nem biztosíthatjuk terveink megvalósítását, a kitűzött célok elérését, és csalódást okozunk azokban a reményekben, amelyek társadalmunkban és népünknél születtek. Útjaim és beszélgetéseim során már találkoztam ezzel a nézettel: a központi bizottság és a kormány feladatul tűzi ki a gyorsítást, de összeegyeztethetó-e ez a minőséggel? A gyorsításnak kizárólag a jó minőség, a csúcsszínvonalú termelés útján kell előrehaladnia, amely a munkát és az erőforrásokat megtakarító eljárások bevezetését biztosító nagy termelési képességekkel párosul. A gyorsítás elválaszthatatlanul összefügg a minőséggel. Az, aki másként vélekedik, mindeddig egyáltalán nem értette meg, mi a gyorsítás. A gyorsításnak mindenekelőtt a műszaki haladásra, az új technikára és technológiára való áttérésre, valamint az emberi tényező aktivizálására kell támaszkodnia. A legfontosabb a minőség, és újra a minőség! Rövidesen megkezdődik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülése, amely jóváhagyja a Szovjetunió gazdasági és szociális fejlesztésének a jelenlegi ötéves tervidőszak második évére szóló állami tervét. Amint ebben már régen egyetértettünk, a jelenlegi ötéves tervidőszaknak rendkívül fontos, kulcsszerepe van tizenötéves programunkban. Most kell létrehozni a főbb tartalékokat. Ezért a jelenlegi ötéves tervidőszak maximálisan nehéz, bonyolult, de egyben maximálisan érdekes is. A munka dinamikájának növelése során arra kell törekednünk, hogy a főbb gazdasági feladatokat szerves egységben oldjuk meg. Éppen így állítottuk össze a második év tervét, amely tartalmazza a fejlesztés ütemének meggyorsítását, a termelés ós a technológia lényeges felújítását, az ipari termelés és a fogyasztási cikkek gyártása műszaki színvonalának emelését és minőségének javítását. Már megkezdtük a közös munkát a minőség javítása érdekében. Ezzel kapcsolatban említést kell tennem a központi bizottságnak A termelés minőségének lényeges javításáról címú leveléről, amelyet minden pártbizottsághoz, állami és gazdasági szervhez, párt-, szakszervezeti és Komszo- mol-szervezethez, valamint minden dolgozóhoz címzett. Ez egy nagyon nyílt pártdokumentum, amely minden dolgot a nevén nevez. A levéllel kapcsolatos munkát már megkezdtük. És már kezdi meghozni gyümölcseit. Megértésre talált a központi bizottság arra irányuló felhívása, hogy határozott fordulatot érjünk el a gyártmányok minőségének javításában. Most megemlíthetnék több tucat vállalatot, ahol valóban munkához láttak és rövid idő alatt elérték azt, hogy ma jól értékesítik azokat a gyártmányokat, amelyeket korábban sem a népgazdaság, sem pedig a belpiac nem fogadott el, még kevésbé lehetett őket exportálni. Ez azt jelenti, hogy tudunk cselekedni, hogy képesek vagyunk céljaink elérésére. Ennek ellenére a munka nem megy úgy, ahogy kellene. Nem olyan terjedelemben, ahogy kellene, önök, a központban és a helyi szerveknél tevékenykedő vezetők is jól tudják, hogy a központi bizottság nyomására valami már történt, valamit már megvitattak, tárgyaltak a központi bizottság leveléről, valamit már elkezdtek, de teljes ütemben ez a munka még nem indult be. Nem vallom azt a naiv nézetet, hogy holnap vagy holnapután a gépipari termékek száz százaléka világszínvonalú lesz. Hiszen ehhez sok dolgot meg kell változtatni, mindent újra át kell gondolni. Azzal kell kezdeni, amit célul tűzünk ki a gyártmányok minőségének javítása terén, össze kell hasonlítani termékeinket a világszínvonallal, konstruktőri munkát kell végezni, ezt továbbítani kell a vállalatoknak, korszerűsítenünk kell a technikát és a technológiát, s mindebbe bevonni a kádereket. Ez természetesen sok erőfeszítést és időt követel. Ha mégis azt mondom, hogy a munka túl lassan indul be, ez ellen nem lehet kifogást emelni. Természetesen nagyon nehéz dologról van szó, amelybe beletartozik a technika, a munkaszervezés, az anyagellátás, számos késztermék gyártása és a káderek hatásköre, vagyis minden. Lényegében arról van szó, aminek meg kell koronáznia termelésünket, vagyis a késztermékekről. Ezért még egyszer hangsúlyozni akarom, hogy a mozgás megkezdődött, pozitív változások történnek e téren, de nem abban a mértékben, ahogyan szükségünk lenne rá. És még valami: a XXVII. pártkongresszuson beszéltem erről és emlékszem, milyen hosszasan fogalmaztuk meg ezt a részt. Vajon mennyi ideig marad fenn a népgazdaságban az a helyzet, amelyben jól megélnek azok, akik progresszív, minőségi gyártmányokat állítanak elő, meg azok is, akik maguk sem tudják, mit gyártanak. Nyugodtan élnek, sőt: még jobban is él az, aki gyenge minőségű árut termel. Azért, mert nem korszerűsíti a technikát, nem kell erőlködnie, nem kell megterhelnie az agyát és idegrendszerét. Bért és prémiumot fizetnek neki a kimondottan rossz vagy nem eléggé jó gyártmányokért. Ha most sokuknak azt mondanánk: gyártmányaitok száz százalékát a külföldi piacra fogjátok szállítani és amit megkerestek, minden a tiétek, csináljatok vele amit akartok. A teljes száz százalékkal! Csődbe jutnának, hiszen rossz gyártmányaikra senkinek sincs szüksége. Az átalakítás feltételei között a minőség kérdésének a legfontosabb helyet kell biztosítani. Minden munkaterületen határozottabb intézkedéseket kell tenni a minőség javítására. E téren sok dolgot egybekapcsolok az önelszámolással és fó elvével: amit megtermeltél, fogyaszd és használd el, oszd el a végeredmények alapján. És a végeredményt a termékek és az érte kapott eszközök képezik. Ha nincs rá szüksége sem a fogyasztónak, sem a népgazdaságnak, akkor nem kapsz semmit. És ha nem kapsz semmit, kénytelen leszel gondolkodni arról, hogyan élj tovább. Természetesen nem akarom azt mondani, hogy ma a helyzet már ilyen, hogy már holnap bevezetjük a teljes önelszámolást. Ez nem lehetséges. Igaz azonban, hogy az önelszámolás útján hozzá kell fogni e feladat megoldásához. Egyes helyeken ezt a feladatot gyorsabban, máshol lassabban fogják megoldani. Mindenkinek megvan a maga tempója, de feltétlenül ezt az utat kell követnie. És fizetni azért kell, amit és amilyen minőségben megtermeltek. Az elért haszon az egész kollektíva, a vállalat és minden ember tulajdona, figyelembe véve konkrét hozzájárulását, amelyet az önelszámolás feltételei között regisztrálnak. Ezt szem előtt kell tartani. Az egyik lényeges lépés és szigorú intézkedés a gyártmányok állami minőségellenőrzésének 1987. január 1-től történő bevezetése. Ha figyelembe vesszük, hogy ez zömmel a legnagyobb egyesüléseinket érinti, amelyek a fontos népgazdasági termékeket állítják elő, akkoi elég komoly feladat előtt állunk, amelynek megoldása hatalmas jelentőségű lesz. így is mondhatnám: az állami minőség- ellenőrzés bevezetését nem határoztuk el könnyen, ez az ötlet nem az égből hullott. Megfelelő kísérletet végeztünk. Erről a párt központi bizottságának júniusi ülésén szóltam. Konkrétan megneveztem a Frezer moszkvai üzemet. Az állami minőségellenőrzés bevezetése nem ment ott könnyedén. A vállalatnál megállapították, hogy a technológia és a dokumentáció vagy nem felel meg, vagy nem tartják meg, hogy a műszaki dokumentáció nem egyezik a technológiával, az eszközök nem célszerűek és növelni kell a képzettséget, ezenkívül szembe kell nézni az ösztönzésnek, a gyártmányok minőségellenőrzési rendszerének, a belépő ellenőrzésnek és a gyártmányok komplettizálásának problémájával - vagyis a problémák egész körével. Néhány hónapon át a Frezer megszenvedte a dolgot. De aztán minden mutató megjavult. És az emberek azonnal meggyőződtek arról, hogy valóban jó munkát végezhetnek és jó gyártmányokat termelhetnek. Van itt azonban egy probléma: a jelek arra utalnak, hogy az állami minőségellenőrzési szervek még szinte meg sem alakultak, de máris a bürokratizmus és a hivatalnokoskodás útjára tévednek. Már érezteti hatását a túl sok papírmunka irányzata, érezhetők a kimutatások, a jelentések és a különféle körlevelek írásának új, senki által és sehol törvénybe nem iktatott formái. Ezt el kell ítélni. Ha az állami minőségellenőrzést egyfajta külön kasztnak fogják tekinteni, amely csak fenyegetőzhet és önkényesen járhat el, akkor ez már nem állami minőségellenőrzés. Kezdettől fogva ki kell választani azokat az embereket, akik értik mire van szükség, mert a minőségellenőrzési szervek tevékenysége emberek, kollektívák és az egész társadalom sorsát érinti. Az állami minőségellenőrzési szervekbe széles politikai és műszaki látókörű, művelt és erkölcsileg fejlett embereket kell kiválasztani. Itt meg kell nyilvánulnia a pártbizottságok szerepének. Hiszen nem titok, hogy a vállalatok egyes vezető dolgozói kb. így gondolkodnak: minek engedjem el az állami minőségellenőrzési szervekhez dolgozni a hozzáértő és rátermett dolgozókat? Hiszen csak a lábamra taposnak. Ez az álláspont azt jelenti, hogy az ilyen vezető dolgozó nem változott meg és nem értette meg a jelenlegi események fontosságát. Olyan dolgozókra van szükségünk, akik szíwel-lélekkel támogatják a közös művet. Amikor az állami minőségellenőrzési szerv képviselője azt látja, hogy egy bizonyos termelési ág hibás alkatrészt állít elő, személyesen ki kell szállnia, meg kell hívnia a konstruktőrt, a mérnököt, a technológust, szerveznie kell a termelés, és a munkásokkal együtt kell törekednie a minőség javítására. Éppen az ilyen eljárás talál megfelelő visszhangra az emberek körében. Úgy vélem hogy a hátralevő másfél hónapban a televíziónak és a sajtónak külön rovatot kell indítania azzal a céllal, hogy felkészítse a vállalatokat és az ágazatokat az állami minőségellenőrzésre. Terjedelmes és érdekes módon kell tájékoztatni az e téren szerzett kedvező ós progresszív tapasztalatokról. Aktívan és offenzívan kell formálni a közvéleményt, felkészíteni az embereket, magyarázni annak a célját, ami most történik. Azt mondhatom, hogy az állami minőségellenőrzés bevezetésének kulcskérdése a felkészülés. Ahogyan felkészítik a vállalatokat és az ágazatokat az állami minőségellenőrzés bevezetésére, úgy fog előrehaladni a munka. Jó felkészülés esetén ez a folyamat rendkívüli megrázkódtatásoktól mentes lesz. Ezzel szemben súlyos bonyodalmak keletkezhetnek ott, ahol arra számítanak, hogy a minőségellenőrzési szerveknek úgy sem marad más választásuk, minthogy elfogadják a gyártmányokat. Hiszen nem zsákmányolhatjuk ki a szocializmust. Azt mondják, hogy a szocializmusban egyetlen kollektívát sem hagynak magára, a szocializmusban mindig találnak valamilyen megoldást. A helyi pártszervek telefonálgatni fognak a központi bizottságra, és igyekeznek majd bérkeretet szerezni, tekintet nélkül a végzett munkára. Ilyen esetek már voltak. Beindítottak valamilyen gépsort, új technológiára tértek át, megváltoztatták a normatívákat, módosították a teljesítményt. Az embereket azonban kész tények elé állították, mindenről az irodákban döntöttek. Ehhez államférfiúi módon, nem pedig formálisan és bürokratikusan kell viszonyulni, hogy ne kerüljön sor szociális, gazdasági és politikai hibákra. A hátralevő másfél hónapban a pártbizottságoknak minden szükségeset meg kell tenniük, az emberekkel végzett munkára kell összpontosítaniuk. Gondoljanak át mindent és tegyenek meg minden szükségeset. A munka iránya világos. Mindent az emberek részvételével kell tenni. Az ilyen fontos akció megfelelő előkészítés nélkül nem bonyolítható le. És az olyan intézkedés, mint a gyártmányok állami minőségellenőrzése, maximálisan fontos. Ez azt jelenti, hogy az előkészítésével szemben támasztott követelmények is rendkívüliek. Figyelmeztetem önöket arra, hogy ha valahol fogyatékosságok jelentkeznek, jogunk lesz felelősségre vonni a minisztereket, a vállalatok és a párt- szervezetek vezetőit. És felelősségre is vonjuk őket. Tudatosítani kell, hogy túl sok dolgot elhanyagoltunk és túl sokról megfeledkeztünk. A mérnöki és a műszaki káderek, valamint az ipar más dolgozói túl hosszú ideig megszokták az átlagszintet, s lecsökkenteti kritériumok alapján dolgoztak. Ezt azonban helyre kell hozni, a leghatározottabban helyre kell hozni, éppen ezért van szükség nagyszabású, komoly, átgondolt és felelős munkára. Más lehetőségünk nincs. Erről az útról nem szabad letérni. Haladnunk kell rajta. Bölcsen, körültekintően és megbízhatóan kell dolgoznunk. A rend és a fegyelem megszilárdításának kérdései továbbra is megkövetelik a párt figyelmét és támogatását. De még nem teremtettünk megfelelő rendet és fegyelmet. Ez csak akkor lesz így, ha minden vezető dolgozó és még inkább minden pártbizottság valóban megérti egész társadalmunk, vagyis nemcsak gazdaságunk átalakítása ós működése e meghatározó tényezőjének jelentőségét. Ezen a területen lankadatlanul tovább kell dolgoznunk. A fegyelem ós a rend egyes számú feladat. Ez így volt és így lesz. Ezért ezt mindig megemlítjük azoknak, akik lanyhábban dolgoznak és akik teljesen ellustultak, hadd siránkozzanak saját maguk fölött. Nagyon feszült, országunk és népünk sorsa szempontjából nagyon fontos korban élünk. Ezt jól meg kell érteni. Hangsúlyozni akarjuk: ma olyan időszakban, korszakban élünk, hogy ha megbirkózunk az előttünk álló problémákkal, ennek történelmi eredményei lesznek országunkra és a világban betöltött szerepére nézve. Reméljük, ez az ülés segít bennünket abban, hogy levonjuk a tanulságokat egyrészt azokból a pozitív tapasztalatokból, amelyeket itt nyilván megmagyaráznak, másrészt a negatív tapasztalatokból is. Hiszen ezek is tapasztalatok. Alaposan tisztáznunk kell, mit kell tennünk a jövő év január elsejétől kezdve országunk ipari vállalatainál a gyártmányok állami minőségellenőrzésére való áttérés során. A PÁRTMUNKA ÁTALAKÍTÁSA (1 (Folytatás az 1. oldalról) a társadalmi szervezeteknek bármiféle helyettesítése, döntési jogkörük átvállalása elkerülhetetlenül alibizmust, felelőtlenséget szül, gyöngíti a vezető dolgozók kezdeményezését, gyakorlati opportunizmushoz vezet. A másik oldalon következményeiben gyöngíti a párt vezető szerepét és tekintélyét, mivel a politikaiszervező és a nevelő munkát elhanyagolják és adminisztrálással helyettesítik. A párt ezt nem engedheti meg magának...“ Konkrét gazdasági és politikai helyzetünk a párt minden szervétől és szervezetétől megkívánja az alkotó megközelítést, az újító szellemet, az avitt, túlhaladott elképzelések áthidalásának képességét. Megkívánja bölcs kiigazításukat vagy elvszerű megváltoztatásukat s a megváltozott körülmények alapján általában és minden egyes tisztségviselő esetében is a munka megfelelő stílusának, formáinak és módszereinek feltárását és alkalmazását. A munkastílus tökéletesítésénél hangsúlyt kell helyezni a legfontosabbra: minden vonatkozásban a személyes felelősségre és fegyelemre való nevelésre. Az igazságosság, a szerénység, az ember iránti tisztelet, az erkölcsi tisztaság, az igényesség, a már elérttel és az önmagunkkal szembeni szüntelen elégedetlenségre való nevelés - éppen ez húzódik végig vörös fonalként a párt szerveinek és szervezeteinek tevékenységén. Ehhez hasonlóan helyettesíthetetlen a szavak és a tettek egysége, amely a kommunista politikai becsületének mércéje. A munka stílusát kell hogy áthassa a dolgozók és a nézeteik iránti, nem színlelt és hízelgéstől mentes tisztelet. Olcsó dolog jobbra-balra mosolyogni és kezet rázni, vállveregetö módon jóskázni és péterezni... Ha már a munka stílusánál tartunk, vajon nem fordul-e elő gyakran az, hogy a kritikus szemléletű igényességről szóló szavak és szubjektív elképzelések inkább csak óhajnak tekinthetőek vagy éppenséggel elkendőzik az igénytelenséget? A kritikus szemléletű igényesség értelme és lényege nem lovagolhatja meg a szubjektivizmus hullámát és érvényesítésével kapcsolatban nem szabad különféle, eltérő mércéket alkalmazni. Ennek a fogalomnak, valamint lényege és tartalma megvalósításának nemcsak belső tárgyilagos dimenziói vannak, hanem elvei és alapelvei is. Mi az objektív mércéje? Csak a szavak, halmozásuk, az üresen kongó szavak és ígéretek parttalan óceánja? Avagy csak a gyakorlati eredmények? A válasz minden kétséget kizáró: csakis az egyén és a kollektíva hozzájárulása a szociális-gazdasági fejlődés meggyorsításához, az intenzifikáláshoz, a tudományos-műszaki fejlődéshez, a szocialista gazdasági integrációhoz, a dolgozók kezdeményezésének és aktivitásának fejlesztéséhez. A kritikai szemléletű igényesség hiánya jellemzi mindazt, ami ezt fékezi és gátolja, az olyan jelenségeket és megnyilvánulásokat, amilyen a formalizmus, a bürokrácia, a túlzott kényelemszeretet, a pragmatizmus, a megcsontosodottság, a sablonszerűség stb. Mindenütt, ahol hiányzik a kritikai szemléletű igényesség, ahol fehér holló az elvtársi bírálat, ahol a tényleges helyzetnek pártos elemzését helyettesíti a sikerekről szóló szónoklás, ahol a párt szerve, szervezete avagy az egyes kommunisták eltorzítják a párt vezető szerepét és megbénítják az ellenőrzés jogát, ahol az önelégültség, a mindenhatóság és a büntetlenség légköre uralkodik, ott ez előbb-utóbb a legkomolyabb következményekbe torkoll. Ez kérlelhetetlen logika. A párt a társadalom politikai és erkölcsi élcsapata. A pártmunka fő „tárgyát“ az emberek jelentik, az átalakítás fö tényezője az emberi tényező. A szervező és a nevelő munkát ezért úgy kell megalapozni és fejleszteni, hogy célja ne a kimutatások előterjesztése legyen, hanem az emberek aktivitásának fejlesztése, szükségleteik kielégítése. A párt szervei és szervezetei figyelmének homlokterében mindannak szociális és politikai következményei álljanak, ami a társadalomban és a dolgozókollektívákban történik. ÚJ SZÚ 2 1986. XI. 17.
