Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-03 / 259. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1986. XI. 3. AZ ÁTÉPÍTÉSRŐL - MOSZKVAI FELTÉTELEK KÖZÖTT Beszélgetés BORISZ JELCINNEL, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjával, a moszkvai pártbizottság első titkárával Borisz Jelcin, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára interjút adott az APN szovjet sajtóügynökségnek, a Rudé právonak és a bratislavai Pravdának, s ebben a szovjet főváros konkrét feltételeire lebontva foglalkozott a szovjet társadalom átépítésének időszerű kérdéseivel, az ország társadalmi-gazdasági fejlesztése meggyorsításának igényes feladataival, amelyeket az SZKP Központi Bizottságának tavalyi áprilisi ülése tűzött ki és a párt XXVII. kongresszusa fejlesztett tovább. • ön szerint a 12. ötéves tervidőszakban melyek a szovjet főváros életének legfontosabb és legidőszerűbb problémái? Milyen intézkedé­seket hoztak ezek gyors ütemű megoldására?- Úgy fogalmaznék, hogy a 12. ötéves terv­időszakra a kor sajátos légköre jellemzó. Az SZKP XXVII. kongreszusán a szovjet kommu­nisták nyíltan és elvszerúen szóltak a sürgető problémákról. A kongresszus kulcsfontossá­gú stratégiai döntéseket hozott, amelyek az ország életének mélyreható gazdasági és szociális átépítésére irányulnak. Bírálóan ér­tékelte társadalmunk életének elmúlt idősza­kát, őszintén, becsületesen és tisztessége­sen szólt a hibákról és a hiányosságokról. De ami a fő, kitűzte a társadalmi-gazdasági fej­lesztés meggyorsításának irányvonalát. Mindaz, ami ma országunkban történik, véleményünk szerint felbecsülhetetlen jelen­tőségű a szocialista közösség minden állama erejének és összeforrottságának megszilár­dítása szempontjából. A szocialista világ­rendszer gazdasági és politikai fejlődésének dinamikája ma erősebben hat a világ sorsára és a társadalmi haladásra, mint bármikor korábban. A Varsói Szerződés tagállamainak a békés jövőre Irányuló együttműködése for­mái fejlődnek és új tartalommal telítődnek meg. A moszkvai kommunisták jelenleg elsősor­ban a metropolis életében felmerülő legsür­getőbb problémák megoldására koncentrál­nak. Milyen problémákról van szó? Mindenek­előtt meg kell állapítanom, hogy Moszkva társadalmi-gazdasági fejlődésének az elmúlt években elért eredményeivel nem vagyunk elégedettek. A városi pártbizottság rámuta­tott a Moszkva szociális infrastruktúrájában keletkezett nagy aránytalanságokra és hiá­nyosságokra. Nem teljesült az ötéves terv a lakóházak, kórházak, a szolgáltatási létesítmények építé­se területén. Továbbra is sürgető a moszkvai­ak lakásproblémáinak javítása, a gyermekek elhelyezése a bölcsődékben és óvodákban. Nagy probléma a közlekedés is. Nem nö­vekszik az épülő utak kapacitása. A metró építésének üteme nem felel meg a mai szük­ségleteknek. Vannak megoldatlan problémák a környezetvédelem és az egészségügyi munka javítása területén. Mindez negatí­van befolyásolta Moszkva gazdasági, szociá­lis és urbanisztikai fejlődésének kiegyensú­lyozottságát és arányosságát. A gyorsítás stratégiájának megvalósítása során a moszk­vaiaknak ebben az ötéves tervidőszakban 19 százalékkal kell növelniük az ipari termelést. Ez 1,6-szor több, mint a korábbi ötéves terv­időszakban volt. A munkatermelékenységnek az iparban 21,5 százalékkal kell növekednie. Az ipari termelés meggyorsításához a leg­nagyobb mértékben a munkatermelékenység gyors növekedésének kell hozzájárulnia, s ennek a tudományos-műszaki haladás eredményei szélesebb körű gyakorlati alkal­mazására, a termelési alapok gyökeres meg­újítására, a technológiai folyamatok szerve­zésének tökéletesítésére, és a fizikai munka részarányának radikális csökkentésére kell támaszkodnia. • Országos viszonylatban feladatként tűzték ki, hogy jóval nagyobb figyelmet kell fordítani a meglevő létesítmények rekonstrukciójára és a műszaki alapok gyorsabb megújítására.- E téren célként tűztük ki, hogy Moszkvá­ban az állóalapok aktív részének 12-15 száza­lékát évente fel kell újítani. A fizikai munka részarányát az ötéves tervidőszak végéig 20 százalékra kell csökkenteni. A terv kidolgozásához csak az összes le­hetséges változat megvitatása után láttunk hozzá. Szó szerint harcot folytattunk a növe­kedés minden egytized százalékáért. Az SZKP moszkvai bizottságának határozatában foglalt követelményekkel összhangban feltár­tuk azokat a tartalékokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a termelés volumenének és a munkatermelékenységnek a növekménye további 0,5 százalékkal legyen nagyobb. A ki­tűzött célok igényesek, a másik oldalon vi­szont ezt csupán minimális programnak tart­juk. Ilyenek pártunk központi bizottsága júni­usi ülésének a követelménvei. • Milyen alapvető problémákat kell megoldani ahhoz, hogy biztosítva legyen ezeknek a tervek­nek az eredményes teljesítése?- Mindenekelőtt a város valamennyi nép- gazdasági ágazatában előnyre kell szert ten­nünk a munkatermelékenység növekedésé­ben. Az ötéves terv feladatait a dolgozók kisebb létszámával kell teljesíteni és túltelje­síteni. Az ötéves tervidőszak folyamán meg kell elégednünk a munkaerő meglevő poten­ciáljával. A munkaeróproblémáról éles vita folyt a városi pártbizottság július 19-én tartott ülésén is. Mi a probléma gyökere? Moszkva körülményei között a munkaerőforrások ki­használása hatékonyságának növelése kulcsfontosságú kérdésként vetődik fel. Nem egyik napról a másikra keletkezett. Az utóbbi három tervidőszak folyamán folyamatos volt a munkaeróáramlás Moszkvába, s ezt, amint az mára kiderült, nem könnyú megállítani. A termelésbe több mint háromezer teljesen gépesített, automatizált és félautomatizált gépsort, jelentős mennyiségű robotizált komplexumot, számjegyvezérlésű berende­zést, új progresszív, takarékos technológiát kell bevezetnünk, felül kell vizsgálnunk az anyagi termelésben dolgozók létszámát azzal a céllal, hogy azt csökkentsük. Az így felsza­baduló munkaerőt a szolgáltatások területére kívánjuk átirányítani. Terveinkben további fontos pont az építé­si-szerelési munkák volumenének 25 száza­lékos növelése. Különleges helyet foglal itt el Moszkva központjának átfogó rekonstrukció­ja és ellátottságának kiegészítése. Alapvetó jelentőségű intézkedések vonat­koznak a közlekedési hálózat gyors fejleszté­sére is. Az utasszállítás volumene a városban csaknem 10 százalékkal fog növekedni. Negyvenöt kilométer hosszú metróvonalat kell átadni rendeltetésének. E vonalak hossza 2000-ig 360 kilométerre növekszik. 16,5 millió négyzetméternyi lakóterületet kell átadni. 1,4- szer több iskola épül fel, mint a korábbi ötéves tervidőszakban. Meghatározott feladat a bölcsődék és az óvodák problémájának teljes megoldása. Több mint 1,5-ször növek­szik az egészségügyi beruházások volumene. Több mint 2000 üzletet, kávéházat, étkezdét és szolgáltatóipari üzletet kell megnyitni. Lé­nyegesen nőni fog a lakossági szolgáltatások volumene. Feltételezzük a szociális szféra fejlesztését az üzemek keretén belül. Az el­múlt három ötéves tervidőszak alatt több mint 700 ezer ember jött Moszkvába dolgozni más városokból. Ez a hozzáállás demoralizál­ta a gazdasági vezetést. Ennek következté­ben a Moszkva általános fejlesztési tervében a meghatározottnál a lakossági létszám 1985 végén 1,2 millióval volt több. Ezáltal a szociá­lis infrastruktúra fejlődése is komolyan elma­radt a meghatározott mutatók mögött. Moszk­va lakosságának a létszáma a legfőbb mutató a tervek kidolgozásakor. Ma abból indulunk ki, hogy 1990-ben a fővárosban 9,1 millió és 2000-ben 9,5 millió ember fog élni és dolgoz­ni. Ezeknek a mutatóknak a megtartása a vá­ros infrastruktúrájában jelenleg megmutatko­zó aránytalanságok felszámolását hozza ma­gával. Elsősorban a munkaerőforrások haté­kony kihasználását kell biztosítani. A városi pártbizottság irodája a városkerületek közötti szocialista versenymozgalomról szóló hatá­rozat jóváhagyásakor az egyik legfőbb kritéri­umként (hét van belőlük) azt fektette le, hogy be kell tartani a kerület üzemei és szervezetei dolgozóinak létszámlimitjét. Meggyőződé­sünk, hogy ez lehetővé teszi számunkra a szükséges munkahelyek számának pontos meghatározását minden területen, minden kerületben. Szeretnék szólni még egy fontos feladatról, arról, hogy biztosítani kell az állóalapok aktív része évi 12-15 százalékos megújítását. E fel­adat megoldása lehetővé teszi, hogy az előző ötéves tervidőszakhoz hasonlítva kétszere­sére, néhány ágazatot tekintve 3-5-szörösére növekedjen az új technika bevezetése a ter­melésbe. Ugyancsak fontos a meglevő beren­dezések kihasználásának javítása, minde­nekelőtt a múszakszám koeficiensének a nö­velése. Alapvetó jelentőségű a munkahelyek felülvizsgálata és ésszerűsítése. A város minden üzemében, minden nép- gazdasági ágában idén januártól foglalkoz­nak a rend bevezetésével a munkaeröfronton, kidolgozásra kerülnek a termelés műszaki „túlfegyverzésének“ tervei és intézkedések születnek a munkahelyek gyorsított felülvizs­gálatára és ésszerűsítésére úgy, hogy a ter­melésben a dolgozók száma minimum 5 szá­zalékkal csökkenjen. A tudományos-múszaki haladás meggyorsításának egyik legfonto­sabb iránya az iparban a termelés széleskörű gépesítése és automatizálása a számjegyve- zérlésú esztergagépek, gépek és mechaniz­musok, szabványosított berendezéselemek, robotizált komplexumok és a számítástechni­ka alkalmazása mellett. Tekintettel a munka­erőhiányra és a termelés extenzív, tehát új létesítmények felépítésével történő bővítésé­nek korlátozott lehetőségeire Moszkvában ez a feladat különös jelentőséggel bír. A moszkvai üzemek számára 1984-1990-re. már ki van dolgozva a robotizált és mikropro­cesszoros eszközök kihasználásán alapuló automatizált rendszerek és technológiai komplexumok bevezetésének programja. Számos szakember erőfeszítéseit az ipari ágazatok többségében a termelés automati­zálását célzó rendkívül hatékony berendezé­sek létrehozására vonatkozó konkrét felada­tok teljesítésére összpontosítjuk. • Ezzel összefüggésben bizonyára nem ma­rad háttérben a minőség kérdése.-Természetesen. A pártszervezetek és a dolgozókollektívák legfontosabb feladata az SZKP XXVII. kongresszusán hozott azon határozatok megvalósítása, amelyek a terme­lés műszaki színvonalának és minőségének alapvetó javítására vonatkoznak. Az új szervezeti formák keresése során végül a minőség irányításának programcélú módszere mellett döntöttünk. Ennek gyakor­lati eredménye a „Minőség“ elnevezésű váro­si komplex program, amelyet a 12. ötéves tervidőszakra dolgoztunk ki. Ma ilyen progra­mok léteznek minden olyan vállalatnál, ahol a legfontosabb árufajtákat gyártják. Hangsú­lyozom: minden egyes dolgozókollektíva szakértői bizottság előtt, a vásárló képviselői­nek jelenlétében védte meg programját és ez a program csak azokban az esetekben került jóváhagyásra, ha feltételezte a termelés mi­nőségének javítását, a világszínvonalhoz va­ló közelítését. Az SZKP KB Politikai Bizottsága a közel­múltban vitatta meg és lényegében jóváhagy­ta Moszkva komplex társadalmi-gazdasági fejlesztése koncepciójának javaslatát a 2000- ig terjedó időszakra, illetve az alapvető irá­nyokat tekintve egészen 2010-ig. Javaslat született arra, hogy részletesebben kell kidol­gozni Moszkva fejlesztésének általános ter­vét, azzal, hogy ennek a tervnek, teljes mér­tékben tiszteletben kell tartania fővárosunk életének jelenlegi problémáit és meg kell felelnie a város, valamint a moszkvai terület szerves fejlődése egységes feladatainak. • Hogyan vesznek részt a moszkvai dolgozók az új gazdasági-szervező formák keresésében és a termelés hatékonyságának növelését szol­gáló tartalékok feltárásában?- A város ipari termelése volumenének nö­vekedésével és a társadalmi-gazdasági prob­lémákkal kapcsolatos kérdéseket azoknak a progresszív gazdálkodási módszereknek a gyors ütemű gyakorlati alkalmazásával is igyekszünk megoldani, amelyeket a gazdasá­gi kísérletek keretében széles körben kipró­báltak. Gondolok itt például az önelszámolás, az önfinanszírozás elvére és az önköltségek fedezésére, ami azon alapul, hogy a dolgozó­kollektívák gazdasági kezdeményezést tesz­nek és gazdaságilag felelősek a végső ered­ményekért. Az új feltételek között 1984-ben 30 vállalat dolgozott, s számuk 1986-ban már elérte az összes moszkvai ipari üzem 50 százalékát. 1987 januárjától valamennyi termelési egység átáll az ú] gazdálkodási módszerre. A vegy­ipari, gépipari és néhány más minisztérium által irányított moszkvai üzemek a kibővített önelszámolás, az önköltségek saját maguk által történő fedezése és az önfinanszírozás feltételei között fognak dolgozni, ami a terme­lés fejlesztését és a szociális szükségletek megoldását a jogkörök kibővítésével és a munka végső eredményeiért vállalt felelős­ség fokozásával fogja biztosítani, úgy, hogy érvényesülni fog az az elv, miszerint a kollek­tíva minden egyes tagja érdekelve van a meg­növelt tervfeladatok elfogadásában és aktí­van részt vesz az állami bevételek növelé­sében. A városi pártbizottság nagy figyelmet for­dít a munkaszervezés és a javadalmazás kollektív formáinak a fejlesztésére. Gondolok itt a brigádrendszerre, a munkában való rész­vétel koeficiensét kihasználó brigádokra. Ezt a módszert eredményesen alkalmazzák né­hány testvéri szocialista országban is. Most azáltal lett tökéletesítve, hogy az önelszámo­lási viszonyok rendszerébe mind több részt­vevőt és nagyobb egységeket von be - rész­legeket, műhelyeket, az egész termelést. En­nek megfelelő gazdasági innováció létezik a szolgáltatóiparban, a kereskedelemben, a közétkeztetésben és a közlekedésben is. Mindez a dolgozókollektívákat és az egyes dolgozókat igen hatékony munkára ösztönzi, s ugyanakkor komoly szociálpolitikai szere­pet is játszik, hozzájárul a termelés és a fo­gyasztás objektívabb ellenőrzéséhez, a szo­ciális igazságosság elveinek megszilárdítá­sához. • Az ön véleménye szerint milyen helyet foglalnak el és milyen a szerepük a pártszerve­zeteknek a gazdasági mechanizmus átépítésé­nek folyamatában?- A gazdasági és a szociális építés terüle­tén a pártbizottságok és az alapszervezetek feladata az, hogy a kongresszus döntéseit a gyakorlati tevékenység nyelvére fordítsák le. Ezért mélyebben kell látniuk a gazdasági mechanizmus átépítésének fő, kulcsfontos­ságú tendenciáit, nagyobb objektivitással kell megérteniük ezt a folyamatot annak min­den megnyilvánulásában, meg kell szabadul­niuk a gondolkodás és a gyakorlat, az elem­zés és az értékelés során korábban megnyil­vánuló sztereotípiáktól, sokoldalúan kell erő­síteniük a tömegekkel való kapcsolatot, ta­nulmányozniuk kell a közvéleményt, nem szabad félniük attól, hogy a kérdéseket meg­beszéljék az emberekkel, a konkrét kérdések­ben nem dönthetnek a gazdasági vezetők helyett, ahogy az még gyakran megtörténik, hanem jóval igényesebbnek kell lenniük ve­lük szemben, növelni kell felelősségüket, a pártmunka formáival és módszereivel kell fejleszteniük a kezdeményezéseket és a mun­kához való alkotó hozzáállást, formálniuk kell az új gazdasági gondolkozást. Ennek a munkának a sikere a káderektől, a gazdasági és a pártkáderektöl függ. Megújí­tásuk aktív folyamata megy végbe. Magunk­nál kezdtük, a városi pártbizottság apparátu­sa munkatársainak felülvizsgálatával, és lét­számukat csaknem 10 százalékkal csökken­tettük. Bevezettük a városkerületi pártbizott­ságok első titkárai értékelésének új módsze­rét. A gazdasági munka kulcsfontosságú sza­kaszaira olyan alkalmas és határozott embe­reket küldünk, akik nemcsak tudatosítják a változások szükségességét, hanem, remél­jük, képesek azok megvalósítására is. A ká­derek kicserélése nem fejeződött be. Ez a fo­lyamat nem könnyú, ám elengedhetetlen. Nem fogjuk védelmezni azokat, akik nem tartanak lépést a kor követelményeivel, még kevésbé azokat, akik ellene vannak az újnak. Valamennyi előléptetés és áthelyezés krité­riuma egyetlen dolog: a dolgozó politikai és a munkában megnyilvánuló tulajdonságai, képességei, reális sikerei, viszonya az embe­rekhez, állandó kapcsolata az egyszerű kom­munistákkal és dolgozókkal. Az SZKP KB 1986. júniusi ülése rámutatott a fő láncszemre, amelyet valóban meg kell ragadni. Ez a pártszervezetek önállóságának és aktivitásának, a kommunisták kezdemé­nyezésének és aktivitásának a fejlesztése. A városi pártbizottság különös gonddal figyeli a minisztériumok pártszervezeteinek munkáját, amely pártszervezeteknek kiadó­sán hozzá kell járulniuk az ott dolgozók for­málásához, érvényre kell juttatniuk a társa­dalmi-gazdasági problémák megoldásához való korszerű hozzáállást, és az új módon végzett munkára kell őket ösztönözniük, a tel­jes eröbevetésre, hogy fellépjenek a meg- ' csontosodottság és a stagnálás ellen, s képe­sek legyenek tudományos alapokon kidol­gozni a valóban távlati elképzeléseket. A munka új formái és módszerei keresésé­nek az igényes légkörét csak valamennyi kommunista közös erőfeszítéseivel, magán a párton belüli demokrácia sokoldalú fejlesz­tése útján, a kollektiv vezetés elveinek min­den szinten történő betartásával, a tájéko­zottság, a bírálat és az önbírálat, a munka ellenőrzése és a munkához való felelősség­teljes hozzáállás fejlesztésével lehet kialakí­tani. A párt saját elvszerúségét és igazságát állítja példának és mindenkit aktív részvételre szólít fel a társadalmunk új, minőségileg ma­gasabb fejlettségi szintjéért vívott harcban. A realizmus, a nyíltság, valamint a szocializ­mus, az emberi lehetőségek, ahogy mondani szoktuk, az emberi tényező potenciálja teljes aktivizálásának igyekezte - ez a hozzáállás országunkban széleskörű támogatásra talál. • Az SZKP XXVII. kongresszusán elhangzott, hogy kezdeményezőbb módon, újszerúen és pártosan kell hozzáállni a szocialista országok­ban működő testvéri kollektívákkal folytatott együttműködés megszervezéséhez és ebbe a folyamatba aktívabban kell bevonni a szovjet dolgozókat. Mi változott ezen a területen Moszk­vában?- A moszkvai vállalatok tucatjai dicseked­hetnek el azzal, hogy baráti munkakapcsola­tokat tartanak fenn a testvéri országokbeli kollégáikkal. Csehszlovák barátainkkal pél­dául a P. A. Babajev Csokoládégyár, a Máso­dik Autóbuszdepó Bolsevik nevű üzeme, a Gidroprojekt Tudományos Kutatóintézet, a szokolnyiki vagonjavitó üzem, a Pervo- majszkij Aruház és számos más ipari, tudo­mányos, építőipari, közlekedési és kereske­delmi szervezet kollektívái tartanak fenn ilyen kapcsolatokat. Az elmúlt években a dolgozókollektívák közötti kapcsolatok főleg a párt-, a szakszer­vezeti és ifjúsági szervezetek munkája során szerzett kölcsönös tapasztalatok tanulmá­nyozására, a progresszív berendezések és technológiák bevezetésére, a haladó munka­módszerek elsajátítására irányult specialis­ták és a termelés élenjáró dolgozói cseréje útján. Jó példát jelentenek metróépítőink. Együtt­működésük gyümölcsei komolyak és nyil­vánvalóak - a moszkvai metró „Prágai“ állo­másáról és a másik oldalon a prágai metró számos létesítményéről van szó. Az egyes kollektívák baráti kapcsolatai ugyanakkor gyakran kölcsönös látogatásokhoz vezettek, amelyeknek inkább ismerkedési mint munka­jellege volt. Örvendetes, hogy együttműködésünkre az élet minden területén végzett munka során szerzett tapasztalatok kölcsönös kihasználá­sa jellemző. Az SZKP XXVII. kongresszusán, a CSKP XVII. kongresszusán és a KGST- tagállamok felső szintű gazdasági értekezle­tén hozott határozatokból eredő jelenlegi fel­adatok fényében már a legközelebbi években további jelentős haladást kell elérni a szocia­lista integráció fejlesztésében, a termelési kooperáción és szakosításon alapuló elmé­lyítésében. Elvi jelentőségű a KGST-tagálla­mok tudományos-múszaki fejlődése 2000-ig terjedő komplex programjának a megvalósí­tása. A közös erők kihasználásának területe olyan széles és az együttműködés formái olyan sokszínűek lehetnek, hogy a haladó tapasztalatok kölcsönös cseréje nélkül egy­szerűen nem lehetünk meg. Úgy vélem, hogy ezeknek a feladatoknak a megoldására keli irányítani fővárosainknak, az ottani vállalatok és szervezetek dolgozókollektiváinak az együttműködését is. Ezért a jelenlegi időszakban különös jelen­tőséggel bír a partnervállalatok közötti mun­kakapcsolatok, a konkrét termelési és tudo­mányos-műszaki kapcsolatok kiépítése, a kö­zös vállalatok, tudományos-termelési társu­lások létrehozása, a szerződéses alapokon végbemenő együttműködés. Nemrég a közös tudományos-termelési kollektívák új típusa jött létre. Ennek példája a preáovi Robot elnevezésű szovjet-cseh­szlovák társulás. A moszkvaiak itt nemcsak vendégek, hanem a nagy és fontos munka aktív résztvevői is. A moszkvai Krasznij Pro­letary üzem a szerszámgépeket tervező szov­jet-bolgár társulás része lett. így képesek vagyunk gyorsabban előrehaladni, s megol­dani közös problémáinkat. Mindez aktívan segíti elő a szovjet -csehszlovák barátság és együttműködés to­vábbi megerősítését, a szocialista közösség mint egész megszilárdítását. A szocializmus tökéletesítése, fejlődése minőségileg új szintjének elérése, nemzetkö­zi tekintélyének és pozícióinak további meg­szilárdítása - mindez a mi közös ügyünk, a testvéri országok kommunistáinak közös kötelessége.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents