Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-14 / 242. szám, kedd

ÚJ szú 5 1986. X. 14. A kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Vasmű J. A. Ga­garin Szakmun­kásképző Intéze­tében új számí­tástechnikai és programozási ter­met rendeztek be, amely megköny- nylti a szakokta­tást. A felvételen a szakmunkás- képző Intézet ta­nulói láthatók, (Jobbról) Filip Pa- čal, Miroslav Gre- ga és Miroslav Hardoň, akik a mikroszámító­gép kezelését sa­játítják el. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) Kokavai múlt és jelen A kötelez A strakonicei járási pártbizott­ság ülése véget ért. Résztvevői azonban még az előcsarnokban álldogálnak és vitatkoznak. Kette­jüket megszólítom, s megkérde­zem őket, mi az, ami a most lefolyt ülésen leginkább rögződött ben­nük. Egy-két másodpercig gondol­kodnak a válaszon. Mit feleljenek? A programon a tagállomány minő­ségének javítása szerepelt, ós mindenről szó esett, ami össze­függ vele. Hogyan válasszanak ennyi gondolat közül? Václav Zábranský, a SZISZ já­rási bizottságának elnöke: - Ne­künk, SZISZ-tagoknak több konst­ruktőrt, pedagógust és olyan fiatalt kell a pártba való felvételre ajánla­nunk, aki a fejlesztésben és a ku­tatásban dolgozik. Ezen a téren a legnagyobbak az adósságaink. Jaroslava Sokolová, a strakoni­cei Fezko üzemi pártszervezeté­nek elnöke: - Több figyelmet fo­gunk fordítani a fiatal kommunis­ták nevelésére ós a taggyűlések színvonalának emelésére. És még valamit: ma többször is elhang­zott, hogy a dolgozóknak részle­tekbe menően ismerniük kell fel­adataikat. Azt hiszem, nálunk így is van, csak éppen nem mindenki ismeri fel, mekkora szükség van arra, hogy idejében és megfelelő minőségben teljesítsék őket. Va­gyis ami ebből következően a mi feladatunk: átgondolni, hogyan le­hetne a helyzeten javítani. Az egyik kínálkozó lehetőség a fiata­lokkal való közös beszélgetés. Az ismertetett nézetekből annyit mindenesetre ki lehet szűrni, hogy a járási pártbizottság valóban min­dent mérlegelve látott hozzá a tag­állomány minőségi javítása lehe­tőségeinek felméréséhez. MEGALKUVÁS NÉLKÜL Helyes, hogy az ülésen együtt tárgyalták a kommunisták felké­szítésével kapcsolatos kérdéseket azokkal, amelyek a gazdasági fel­adatokra vonatkoznak, hiszen szerves egységet alkotnak. A párt­tagok érettségétől, aktivitásától és kollektívájukra gyakorolt hatá­suktól, attól, hogy meg tudják-e nyerni munkatársaikat a felada­tok folyamatos teljesítésére, sok függ. Jórészt ezek a tényezők ha­tározzák meg egy-egy kollektívá­ban a légkört, s tőlük függ a termé­kek minősége is. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták, hogy elsősorban a párttaggyúléseknek kell kialakítaniuk a kommunisták e téren végzendő munkájához a megfelelő feltételeket. Bár ez régi felismerés, és sokszor ismé­telték már el, számos szervezet­ben mégsem értékelik eléggé. Ha magas szintű lehet a taggyűlések színvonala a strakonicei motorke­rékpárgyárban és a Fezkóban, a vodňanyi motorgyárban, a chel­čicei efsz-ben és több más helyen, miért nem lehet az másutt is? Az a felelet kínálkozik: azért, mert az előkészületekbe nem vonják be a lehető legtöbb párttagot, és a beszámolók általánosságokra szorítkoznak. Ezeknek a hibáknak a kiküszöböléséhez a bizottságok­nak megfelelő eszköz áll rendel­kezésükre: a kommunisták követ­kezetessége és megalkuvást nem tűrő határozottsága. Ilyen össze­függésben is felmerül a tagállo­mány javításának kérdése. A párt- gyűlések pótolhatatlan szerepet töltenek be a tagok életében. Az újak számára fontos ismeretfor­rást jelentenek. Ahogyan felké­szülnek a feladatok teljesítésére, úgy fognak a kollektívájukra hatni a későbbiek során. A vitában erre az összefüggés­re mutatott rá Jana Koubová, a strakonicei tejüzem dolgozója és Jirí Votruba, a Fezko alkalmazott­ja. A termelési-gazdasági kérdé­sek és a kommunisták munkája azonban sok más hozzászólásban is egy témává kapcsolódott össze. Ezzel összefüggésben felhozhat­juk példaként Josef Koubeknek, a Cseh Motorkerékpárgyár vezéri­gazgatójának és Jaroslav Vyšín- nek, az ottani üzemi pártbizottság elnökének a felszólalását. A válla­lat elmaradt a tervteljesítésben. Az egész Dél-csehországi kerületben az utolsók közé tartozik ezen a té­ren. Rengeteg problémával küzd, és sok közülük nem újkeletű. A legnagyobbak az irányítás és a munkaszervezés területén me­rültek fel. Sajnos vezetői a CSKP KB 3. ülésének határozatait sem értelmezték helyesen, többek kö­zött a komplexitást illetően. így ma már nehéz a hibákat helyrehozni. Annál gyorsabban kell azonban szemléletváltozást elérni a veze­tők körében, beleértve az irányítás minden szintjét. A vita során ugyancsak rámu­tattak a párt ellenőrzési joga to­vábbi kiterjesztésének a szüksé­gességére. A kérdéshez hozzá­szólók hangsúlyozták, hogy ez el­képzelhetetlen a kritika és önkriti­ka, a hibák, hiányosságok energi­kus kiküszöbölése és azoknak a felelősségre vonása nélkül, akik nem teljesítik feladataikat. Vannak olyan vezetők, akik a negatívumo­kat inkább csak tudomásul veszik. Ilyen esetekben a pártszerveze­teknek gyorsan kell határozniuk, s megtenniük a megfelelő lépése­ket. Elgondolkodtató, hogy a párt ellenőrzési jogával a bizottsági üléseken jobban élnek, mint a tag­gyűléseken. Az utóbbiakon általá­ban nem mutatnak rá olyan konk­rétan a tervfeladatok teljesítésére való felkészülésben, valamint a munkaidő betartását, kihaszná­lását és a munkafegyelemmel kapcsolatos egyéb előírásokat il­letően észlelt hiányosságokra. Ennek a helyzetnek a sürgős megváltoztatása napjaink egyik fontos feladata. Az alapszerveze­teknek jobban kell ügyelniük arra, hogy megfelelően éljenek ellenőr­zési jogukkal, s kritikájuk névre szóló, igényes és tárgyszerű le­gyen. FONTOS DOKUMENTUM A jelentés kétharmadrészben - s a hozzászólások is hozzávető­leg ugyanilyen arányban - a párt- szervezet jelenlegi tagállománya javításának kérdésével foglalko­zott, a fennmaradó rész pedig a pártba való felvétel problémáját tárgyalta. Meglepett, milyen ala­csony a pedagógusok és a mű­szakiak képviseleti aránya. Nekik a jövőben sokkal nagyobb figyel­met fognak szentelni. Ez indokolt is: az említett beosztásban dolgo­zóktól sok függ. A pedagógusok nevelik az új generációt. A pártnak érdeke, hogy minél többen lépje­nek be közülük soraiba. Ezt tükrö­zik a jóváhagyott dokumentumok is. A járásban két ilyen dokumen­tum van. Az egyik címe A járás párttagállománya növelésének és javításának fő feladatai a XVIII. kongresszusig terjedően, a másik pedig az ehhez készült politikai szervezési terv. A viszonylag rö­vid, tömör összefoglalás lebontja a feladatokat az alapszervezetek szintjére, s meghatározza, mit kell tennie a járási bizottságnak, szak- bizottságainak, valamint a Nem­zeti Front szervei és szervezetei pártcsoportjainak. A fiatalok párttagságra való ki­választását a gazdasági vezetők feladatai közé is odasorolja. A tag­állomány javításának feladatát szorosan összeköti a pártalapsza­bályzat megtartásával és az alap­szervezetek ellenőrzési jogának növelésével, a megfelelő káderek iránti igényt pedig a társadalmi és gazdasági fejlődés meggyorsítá­sának követelményével. VÁCLAV PERGL Kokava a Szlovák Érchegység déli dombvidékének nyúlványai között, a gyorsvizű Rimavica völ­gyében hétszáz valahány évvel ezelőtt létesült. A nevezetes évfor­dulóra szépen kivitelezett könyv jelent meg, melyből többek között kitűnik, hogy a vidéken már koráb­ban sem volt ismeretlen a bányá­szat, s két vízimalom is működött a településen. Az emberek a ké­sőbbi évszázadok során pásztor­kodással, fakitermeléssel és az ehhez kapcsolódó háziiparral fog­lalkoztak. A juhok gyapjából láb­belit és ruhaneműt, a fából zsin­delyt, teknőt, edényeket és egyéb háztartási tárgyakat készítettek. Hála kedvező termószti adott­ságainak a XIX. század második felében Kokava a fejlődés útjára léphetett, hiszen a közelben egy vasöntöde és egy üveggyár is fel­épült. A munkásosztály öntudatra ébredését számos megmozdulás szociális követelés jelzi, főként azután, hogy megalakult s meg­erősödött a kommunista párt. Az ellenállási mozgalomban is fontos szerepet játszottak az üveggyári munkások és az ag­rárproletárok. A szlovák nemzeti felkelés kitörésekor 250 ember fo­gott fegyvert, többségüket az I. Csehszlovák hadtestbe sorolták. A község közelében tevékenyke­dett a Nárcis ellenállócsoport, melynek tagjai közül többen haltak hősi halált a Martin közelében ví­vott harcokban. AZ ELŐDÖK NYOMDOKAIBAN — A mai Kokaváról már köny- nyebb szívvel lehet beszólni - mondja Eduard Pémer, a helyi nemzeti bizottság elnöke, aki több mint két évtizede áll a község élén. - Népünk élete ugyanis gyö­keresen megváltozott az elmúlt négy évtizedben. Az itt éló embe­reknek ma már csak elenyésző részét foglalkoztatja az erdőgaz­daság, a hegyi puszták pásztorko- dó lakosai is beköltöztek a faluba, ahol a helyi iparban és a szolgálta­tásban találtak munkaalkalmat. A már múködó utekáöi üveggyár mellé (közigazgatásilag Kokavá- hoz tartozik a szomszédos telepü­lés) felépült a Smrečina fafeldol­gozó üzeme, a kenderfeldolgozó üzem, s megalakult a Kokavan ipari szövetkezet. Sokan élnek Kommunista helytállással Ján Bubeníček alezredes egyi­ke azoknak, akik féltő gonddal készítik fel a néphadsereg híradós szakembereit. Zubbonyán ott lát­ható a fegyvernem mestere jel­vény, amelyet szorgalmával, kitar­tó munkájával, szakmai tudásával érdemelt ki.- A híradós szakmát, a rádiótávírászatot még a katonai tanintézetben megkedveltem. Ha csak tehettem, gyakoroltam. Ab­ban az időben nem állt rendelke­zésünkre olyan korszerű berende­zés, mint a mostani tanulóknak- mondja nem kis büszkeséggel. Ennek a korszerű berendezés­nek a megalkotásában neki is ér­demei vannak. Lehetővé teszi, hogy az oktató, de egyúttal a tanu­ló is meggyőződjön róla, hogy a morzejelek továbbításában hol követett el hibát és hányat. Az elektrotechnika teret hódít a Nové Mesto nad Váhom-i katonai tanin­tézetben. Ján Bubeníček alezredes naponta azon töpreng, hogyan le­hetne tovább tökéletesíteni, cél­szerűbben felhasználni az oktatás céljaira.- Sok fáradságomba került, amíg a fegyvernem mestere jel­vényt megszereztem. Harmad­szori nekifutásra, 1964-ben a par­dubicei országos vetélkedőn sike­rült célom elérni és azóta ezt a cí­met még mindig megvédtem- folytatja az események felsoro­lását. - Ha időm engedi, ma is sokat ,,edzek“ mert azt tartom, hogy aki tanít, annak magának is tanulnia kell. Csakis így lehet biz­tos abban, hogy jó szakembereket nevel, olyanokat, akik az iskolá­ban szerzett tudásukat tovább tudják fejleszteni, átadni beosz­tottjaiknak. Szigorú kritérium határozza meg, hogy ki viselheti a fegyver­nem mestere címet. A rádiótáv- írásznak gyorsan és pontosan kell dolgoznia. Erre oktatja a tanuló­kat, s hogy nem eredménytelenül, azt az is bizonyítja, hogy a tanulók egy része már az iskolában meg­szerzi a szakminósítési jelvény második, sőt egyesek az első fo­kozatát is.- Sohasem kerestem az egyéni boldogulás útját. Mindig a közös­ség érdekét tartottam szem előtt. Ez gyakran a családi élet rovására ment. Amikor látom, hogy valame­lyik tanulónak segítségre van szüksége, munkaidő után is bent maradok, de úgy érzem nem hiá­ba. Tapasztalatból tudom, ha ide­jében segítek, a lemaradozókból is kiváló híradósok lehetnek. A múszaki alkotóversenyre ké­szülő tanulóknak is szakmai segít­séget nyújt. Büszke arra, hogy Jozef Drábek egykori tanítványa ezen a versenyen kétszer egymás után az elsó helyet szerezte meg. Az iskola tanulói azóta is mindig ott vannak az élvonalban, tovább' öregbítik a tanintézet jó hírnevét.- Mint pedagógus, mint kom­munista kötelességemnek tartom, hogy a tanulókat a lehető legjob­ban készítsem fel szakmájukra, hivatásukra. Számomra az a leg­nagyobb öröm, amikor látom, hogy a tanulók alkotó módon, önállóan is tudnak dolgozni. Az órájára esik a tekintete. Homloka ráncba szalad, mert bi­zony már jó öt perce a foglalkozá­son kellene lennie. Kemény kézfo­gással, katonásan búcsúzik, csak a szeme mosolyog. Tudom, hogy amíg nyugdíjba nem megy, még sok jó szakembert nevel a nép­hadseregnek, mindnyájunk örö­mére. NÉMETH JÁNOS a mezőgazdaságból is, hiszen a Poltári Efsz birtokának három­negyed részét a mi határunk adja. A hnb elnöke a továbbiakban elmondotta, hogy az ötezer lelket számláló nagyközség fejlesztésé­ben igen jó eredményeket értek el, amit egyfelől a gyorsütemű iparo­sításnak, másfelől dolgos lakosa­iknak köszönhetnek. A település kedvező fekvése miatt soha nem voltak vízgondjaik, így a vezeték, a szennycsatorna-hálózat, sót a tisztító már évtizedekkel ezelőtt megépült, s a sok új lakóház mel­lett számos közlétesítményt is fel­építettek. Az 1978-ban felépült is­kolán és mozin kívül több üzletet, óvodát ós bölcsődét is átadhattak rendeltetésének.- Persze azért vannaj* még gondjaink - mondja az elnök - hi­szen községünkben húsznál több tömegszervezet és szakkör műkö­dik, s elhelyezésüket mindmáig nem tudtuk megoldani. A jelenlegi választási időszakban remélhető­leg elkészül a 12 millió koronás beruházással épülő művelődési ház, melyben otthonra találnak műkedvelő csoportjaink és szak­köreink is. Ugyancsak jelentős anyagi ráfordítással épül a szol­gáltatóház. A jelenlegi megbízatá­si időszak legnagyobb horderejű akciójának azonban a falu gázmú- vesítése ígérkezik. ÁPOLJÁK A NÉPI HAGYOMÁNYOKAT A hatalmas fejlődést Kokava ut­cáit járva is érzékeljük, hiszen a városiasodó faluközpont mellett 180 lakásos lakótelep épült, s az emeletes bérházak mögött gom­bamódra nőttek ki a földből a taka­ros családi házak. A község hatá­rában lévő, csodálatosan szép fekvésű Linea völgyben sífelvo­nók, pionírtáborok, sportszálló s ezen kívül kétszáznál több hét­végi ház épült. Kokava persze nem csupán idegenforgalmáról, téli sportolási lehetőségeiről neve­zetes, hanem - s ezt büszkén hangoztatják a község lakosai - kitűnő fagylaltjáról, finom, ropo­gós házi kenyeréről, s mindenek­előtt folklórjáról. A népviseletet természetesen elsősorban az idősebbek hordják, ám nevezetes évfordulók, ünnep­ségek alkalmával a fiatalok sem szégyenük az óseik viselte bocs- kort, a népi motívumokkal díszített fehér gatyát ós a vászoninget, a tarka subát meg a hetyke fekete kalapot. A falunak messze földön híres, külföldön is ismert népi együttese van, s a hazai fesztivá­lokon sikerrel szerepel színjátszó­csoportjuk és fúvószenekaruk. Az utánpótlásról sem feledkeznek meg, hiszen az iskolai szakkörö­kön kívül az együtteseknek is van­nak gyermekcsoportjaik. Az or­szág legjobbjai közé tartoznak a jellegzetes közép-szlovákiai hangszer, a fujara megszólaltatói. A két métert is megközelítő hatal­mas fujarát nemcsak fújják, ha­nem készítik is. A detvai országos vetélkedő győztese elmondotta, hogy ed­dig 157 fujarát és négyszáznál több pásztorsípot készített, melye­ket a népművészeti bolton keresz­tül értékesített. Ajándékozott azonban hangszereket neves kül­földi vendégeknek, s tehetséges ifjú műkedvelőknek is. A vásárlók, a gyűjtők egy-egy szép darabért kétezer koronát is fizetnek, a fara­gók többségét azonban nem első­sorban a pénz motiválja. Pavol Bielčík például tíz évvel ezelőtt egy különleges fúrógép segítsé­gével egyetlen fából kettős hang­szert készített. Az egyedi darabot előbb hazai kiállításon mutatták be, majd egy szovjetunióbeli kiállí­tás után múzeumba került. Újabban is van egy dédelgetett álma Pavol Bielčíknek. Bodzafá­ból olyan kettős fujarát szeretne készíteni, mely eleve kettős növé­sű. Ezért járja konokul az erdőket, mezőket, hogy megtalálja ezt a csodafát... A megszállott hangszerkészítőn kívül persze sok ügyes kezű fara­gó is él a községben. Többen közülük a helyi ipari szövetkezet­ben dolgoznak. A bővülő üzem termelési értéke ma már megha­ladja az évi 27 millió koronát. HACSI ATTILA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents