Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-31 / 257. szám, péntek

A termelés és a feldolgozás összehangolása TÁJJELLEGŰ TERMÉKEKKEL BŐVÍTIK AZ ÁRUVÁLASZTÉKOT A magyarországi Bábolnai Na­pok alkalmával főleg a kukorica­termesztés legkorszerűbb mód­szereiről győződhettek meg a láto­gatók. Emellett nagy érdeklődés­nek örvendett a helyi mezőgazda- sági kombinát irodaháza mögötti élelmiszeripari bemutató is. Tízez­rek nyertek betekintést abba a nagyarányú programba, amely szerint a jövőben az egyes vállala­tok olcsóbban, jobb minőségű ter­mékeket állítanak elő. Minden le­hetőséget felhasználnak a fo­gyasztók igényeinek kielégítésére. A pavilonokban számos új termé­ket mutattak be, amelyekből a helyszínen vásárolni is lehetett. A húsiparban a tovább tartósítható termékek kerültek előtérbe. A kü­lönböző kukoricakészítmények szintén elnyerték a látogatók tet­szését. A Monori Állami Gazdaság kukoricapehelyt és kukoricából készült étolajakat mutatott be. A tejtermékek bővülő választékára is volt elegendő példa. Ez a bemutató azt is bizonyítot­ta, hogy Magyaroszágon a terme­lést az egyes gazdaságokban egyre jobban összehangolják a feldolgozással. Ennek következ­tében a vállalatok nagyobb bevél- telhez jutnak. A Bábolnai Mező­gazdasági Kombinát például már most is sok végterméket állít elő. A jövőben a tervek szerint birkák vágására alkalmas vágóhidat he­lyez üzembe. A bőrt a szőrmeipar­ral együttműködve hasznosítja. A feldolgozás tehát értéknöve­kedést is jelent. A kombinátban az évekkel ezelőtt elfogadott program keretében egyre gazdaságosab­ban termelnek. A húscsirkék 2 ki­logramm abrakfogyasztás után elérik az egy kilogrammos súlyt. Jelentős ráfordításokkal kite­nyésztették a Tetra SPF és MB sertéshibridet. A rendkívüli szigorú higiéniai előírások betartásával a szelekciók után nagyon jó tulaj­donságú és a betegségekkel szemben ellenálló egyedeket tar­tanak. A hagyományos állomány­hoz képest ezeknek az állatoknak 10 százalékkal javult a takarmány- értékesítő képességük és ugyan­annyival a gyarapodásuk is. Aho­vá ilyen állományt telepítenek, 15 százalékkal nagyobb a jövedel­mezőség aránya, mint a hagyo­mányos állományé. A Tetra SPF és MB hibridekből a csehszlovák vállalatok is vásároltak. A termelés és a feldolgozás összehangolásá­ra jó példaként hozhatjuk fel a Ko­máromi Mezőgazdasági Kombiná­tot, ahol évente húsüzemükben 76 ezer sertést és 1500 darab szar­vasmarhát vágnak le és dolgoz­nak fel. Húsipari termékeik orszá­gos méretben keresettek. Igye­keznek termékeiket a fogyasztók igényeihez igazítani. Az állami feldolgozó vállalatok is gyorsan valósítják meg az inno­vációs programokat, hogy minél jobb nevet szerezzenek terméke­iknek. A Györ-Sopron Megyei Húsipari Vállalat egész sor újdon­sággal mutatkozott be az élelmi- szeripari kiállításon. Elismerésben részesült a kocsonyás zöldborsó­val és paprikával ízesített sonka, valamint a petrezselymes, papri­kás húskenyér. Az utóbbi vagdalt­húsféle kenyérnagyságú termék- változat, amelyet a fogyasztók na­gyon keresnek a megyében. Szin­tén nívódíjat kapott az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat puly­ka- és kakassonkájáért, a kon- zervjáért, hétvégi csirkéjéért. A cukorrépa-betakarítás idei tapasztalatai Folyamatosan, veszteség nélkül (Tudósítónktól) - A cukorrépa beta­karítása minden más növényfajtánál hosszabb időt vesz igénybe. A szep­tember végétól december elejéig tartó munkálatokat korszerű gépek segítsé­gével ugyan néhány hót alatt is el lehet­ne végezni, azonban a feldolgozó ipar ilyen rövid idó alatt képtelen lenne megbirkózni feladatával, a felhalmozott répa veszteségei pedig lényegesen megemelkednének. A Közép-szlovákiai kerületben a cu­korrépa termőterülete az utóbbi évek­ben 5 ezer hektár körül állandósul. Amíg a Považská Bystrica-i ós a Prie- vidzai járásokból a Nyugat-szlovákiai Cukorgyárak dolgozzák fel a termést, addig az összes többi járás a rima- szombati (Rimavská Sobota) cukor­gyárba irányítja szállítmányait. A tőketerebesi (Trebišov) cukorgyár részleges rekonstrukciója miatt a Ke­let-szlovákiai kerület rópatermésónek egy részét is a közép-szlovákiai üzem dolgozza fel az ütemterv szerint de­cember közepéig. Korai lenne tehát megvonni az idei répatermesztés ós értékesítés mérle­gét, annyi azonban már most bizonyos, hogy egyik járás sem tud eleget tenni mennyiségbeni kötelezettségének. Ta­vasszal ugyan még rekordtermést jó­soltak a szakemberek, ám a hosszan tartó nyári szárazság szinte meghar­madolta a termést. A Rimaszombati járásban 2043 hektáron foglalkoznak e fontos ipari növény termesztésével. Az előirányzott 35 tonnás hektárhozam helyett alig 30 várható. Különösen nagy veszteség érte a Sucha-völgyi gazdaságokat, mindenekelőtt a Hrnčiarske Zalužany-i Csehszlovák- Magyar Barátság Egységes Földmű- ves-szövetkezetet, ahol már befejezték a betakarítást, s az átlagos hozam alig haladta meg a 22 tonnát. Gömörben és Nógrádban mintegy 900 hektárt tudtak öntözni, s ez az eredményekben is megnyilvánult. Vámosbalogon (Veľký Blh), Méhiben (Včelínce), a Bátkai Ál­lami Gazdaságban, a Galsai (Holisa) Egységes Földműves-szövetkezetben, a Füleki (Fiľakovo) Állami Gazdaság­ban elérték vagy megközelítették az előirányzatot. A répa minősége és cukortartalma kárpótolja a gazdaságokat a mennyi­ségi kiesésért. Az elmúlt heti esőzése­kig ugyanis a cukortartalom meghalad­ta a 17,3 százalékot, ami szlovákiai viszonylatban is kiemelkedő ered­ménynek számít. A termesztők örömé­re a levonások is jóval kisebbek, mint a múltban. Szennyeződés miatt tavaly a mennyiség 20 százalékát tették ki a levonások, az idén viszont alig halad­ják meg a 6 százalékot. Az esőzések után a cukortartalom mintegy fél százalékkal csökkent, ugyanakkor könnyebbé és olcsóbbá vált a betakarítás. A járás vállalatainál az idén 6 új nagy teljesítményű betaka­rító gépet is alkalmaztak, ennek ellené­re a begyűjtési veszteségek elkerülése érdekében kézzel is szedik a répát.-ha­A felsőbb párt- és gazdasági szervek is nagyra értékelték az élelmiszeripari program teljesíté­sét, főleg az élenjáró vállalatoknak arra irányuló törekvését, hogy a hízóállatokat saját munkaerejük­kel, üzemeikkel és berendezése­ikkel sokféle ízesítési módszerrel dolgozzák fel. Kifejtették vélemé­nyüket, hogy a magyarországi élelmiszeripar, ha minden lehető­séget felhasznál, akkor a jövőben helytállhat a világ legigényesebb piacain is. Szóba került egyes or­szágok vállalatainak együttműkö­dése bizonyos termékek előállítá­sában. Szintén sokat beszéltek a kiváló minőségű termékek elhe­lyezésének lehetőségeiről is. Ván- csa Jenő magyar mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ki­emelte a szocialista országokkal való együttmúködés jelentőségét. A szocialista piac - elsősorban a Szőj vetu nió - sokat enyhített Magyarország élelmiszerértékesí­tési gondjain. Ezért a közeljövő­ben fejleszteni kell az üzemek kö­zötti közvetlen együttműködést. A szemináriumokon és különböző értekezleteken az is elhangzott, hogy bővíteni kell Magyarország és Csehszlovákia között a kis ha­tár menti árucsere-forgalmat. Gyorsabb ütemben át kell adni a tapasztalatokat egyes élelmi­szerfélék gyártására. A helyi vi­szonyok figyelembe vételével kell meghatározni az élelmiszerterme­lés programját. A kiállításon az eggyüttmúködés szellemében már megegyezések is létrejöttek. A ta­tabányai Delta a csehszlovákiai lévai (Levice) Koopera vállalatnak tojóketreceket szállít. Szintén tár­gyalások folynak csehszlovák vál­lalatoknak gyorsan gyarapodó és mintegy 80 dekagramm vágósúlyt elérő hízógalambok szállításáról is. Az élelmiszer-kiállítási részleg tehát bemutatta, hogy milyen mó­don lehet összehangolni a terme­lést a feldolgozással, és bővíteni az áruválasztékot tájjellegű termé­kekkel. BALLA JÓZSEF Egyenlő esélyek Magas beosztású tisztségviselő nehezményezte egy beszélgetés során, hogy még mindig kevés nő tölt be vezető tisztséget. Azzal magyarázta a kedvezőtlen jelenséget, hogy a fiatal nők férjhezmennek, gyereket szülnek, gyermekgon­dozási szabadságon vannak - olykor több évig is - s annyira leköti őket a család, hogy sem idejük, sem energiájuk a többletmunka vállalására. A magyarázat bővebb megvilágítást kívánna - több szem­pontból is. Vizsgáljuk meg, miért hagyja abba a házasságkö­tés után egy nő a korábban végzett társadalmi munkát, miért mond le tisztségéről? Valóban olyannyira leköti a család? Valóban minden idejét lefoglalja a háztartás? Aligha. Arról van szó inkább az esetek legnagyobb részében, hogy a férj nem látja szívesen, ha a felesége a hivatalos munkaidején kívül tevékeny részt vállal egyik-másik tömegszervezetben. Még akkor sem, ha egyébként éppen a közért lelkesedő és társadalmi munkát végző nötípus az ideálja. Nem helytálló az sem, hogy a kisgyermeküket nevelő nőket annyira leköti - és életüket kitölti - a család, hogy sem kedvük, sem idejük nincs arra, hogy mással is foglalkozzanak. Ahol ez így van, ott a környezet - elsősorban a család, a férj - a hibás. A gyermekgondozási szabadságon levő anyukák a meg­mondhatói, milyen szívesen szabadulnának ki néha egy-két órára, milyen szívesen vállalnának tisztséget, hogy ne érez­zék a bezártságot, ha látnák, hogy nemcsak otthon van rájuk szükség, tudásuk nemcsak a fözésre-mosásra korlátozódik, hogy mást is képesek végezni. A nők éppúgy szívesen vállalnának igényesebb munkát minden munkahelyen, mint a férfiak. Csakhogy az egyenjo­gúság még nem mindig azonos az egyenlő esélyekkel. Olyan szemléletek ellen is fel kell lépni és bebizonyítani nem helytálló voltukat, miszerint egy nő sosem lehet olyan kiváló szakember, mint egy férfi, mert képtelen annyi időt szentelni a szakmai továbbképzésére, mint a férfi, hogy például egy nö sosem lehet olyan kiváló orvos, mérnök, stb., mint egy férfi, mert... És itt következik a nők többletfeladatai­nak felsorolása: a család, a gyerek, a háztartás stb. Úgy tűnik ez, mintha a nók szívesebben végeznék az egyhangú és fizikailag is megterhelő munkát. Gyárakban, szövetkezetekben járva feltűnő a női és férfi foglalkoztatottság megoszlása. Az aprólékos, fárasztó munkát a szalag mellett nők végzik - a felügyelet, az irányítás a férfiak kiváltsága. Kevés a magas beosztású női vezető, mondjuk. Ennek az is oka lehet, hogy nem mindig kapnak a képességeknek megfelelő megbízást. Nincs szükség a nemek szerepének cseréjére. De arra, hogy a „gyengébb nem“ merje vállalni a társadalmi változá­sok biztosította lehetőségeket hogy a családban, a munka­helyen egyenlő esélyekkel induljon, s hogy végre ne legye­nek női meg férfi pályák, arra igenis, szükség van. KOPASZ CSILLA ORVOSI TANÁCSADÓ Az elhízás, a mozgás és az egészség 2. Bratislavában 30 nyugdljasklub működik, amelynek lehetővé teszik az Idős emberek szabadidejének célszerű kihasználását. Nemrég új klubot nyitottak meg Patronka és Rača városrészekben. A račal klubot csaknem 150 Idős ember látogatja. A képen: Antónia Zvozllová, a nemzeti bizottság dolgozója (baloldalt) a klub tagjaival beszélget. (Magda Borodáčová felvétele - ČSTK) Helyes, ha az elhízás elkerülé­sére mielőbb tudatosan törek­szünk. Ilyen értelemben fontos a kövér, vagy a hízásra hajlamos gyermekek rendszeres, naponta 15-30 percig tartó játékos tornája, testedzése. Később ehhez páro­suljon a szakszerű irányítással végzett különtorna is. A kitartó ténykedés segítségével a gyere­keknek sikerül kinőni ügyetlensé­güket, lassúságukat és fokozato­san játszótársaik egyenértékű partnereivé válnak. A túlsúly okoz­ta esztétikai és erőnléti hátrány azonban zárkózottsággal, alacso- nyabbrendűséggel párosuló lelki gátlásokhoz is vezet. Az iskolai testnevelés alóli felmentés ilyen esetekben helytelen megoldásnak bizonyulna, hiszen a meglévő álla­poton nem segít, sőt azt még job­ban rontja. Az egyedüli kiút a fokozatos fizikai terhelés beiktatása az elhí­zott gyermek (egyén) életrendjé­be. Ehhez viszont szükséges a szülő, pedagógus és az orvos közös fellépése. A túlsúlyt képező felesleges zsírlerakódást sokoldalú, rendsze­res (naponkénti) és elegendő ideig végzett testedzéssel lehet eltávo­lítani. A lehetőségek tárháza igen gazdag. Legtöbbjük nagyon egy­szerű módszer és nem igényel különösebb anyagi áldozatot. Erős akarat és kitartás kell hozzá, mivel az eredmény csak hosszabb idő után jelentkezik. A lényeg az, hogy - napirendünkhöz alkalmazkodva kell használni minden mozgásle­hetőséget. Ilyenek pl. az iskolába, a munkahelyre és hazafelé való gyaloglás, a lépcsőn való járás, a szabad természetben megvaló­sított séták vagy túrák. A járás (gyaloglás) ugyanis igen kedvező­en befolyásolja szervezetünket. Hat a láb Ízületeire, a vérkeringés­re, az idegrendszerre. Javítja a légzést, a szervezet oxigénellá­tását, szívműködését. A kivál­tott „érmasszírozás“ kedvező ha­tással van a fehérjék és zsírok anyagcseréjére. Edzettebb álla­potban, amikor az egyén már jól bírja a gyaloglást, ajánlatos azt lassú futással (kocogással) is kombinálni, vagy felváltani. Az évszaknak megfelelően használjuk ki a természet adta lehetőségeket. Nyáron tehát úsz- szunk, mozogjunk, sportoljunk mi­nél többet a szabadban. Télen a mozgáslehetőségek bizonyos mértékben korlátozottak. A sízés és korcsolyázás mellett azonban a rendszeres séta és az otthoni 15-30 perces fokozottabb torna kielégítően pótolja a mozgáshi­ányt. Az első gyakorlatok legye­nek egyszerűek, rövidek, kevésbé megterhelóek. Váltsanak ki gyen­ge, kellemes fáradtságérzetet. Az egyes gyakorlatokat végezzük el többször, az ismétlések számát fokozatosan növelve úgy, hogy minden izomcsoportunk edzésben legyen. Lehet friss, jó tempójú ze­ne mellett is tornászni, ez fokozza a jó közérzetet. Lehetőleg reggel, nyitott ablaknál és este, legalább egy órával evés előtt tornásszunk. Soha nem közvetlenül étkezés előtt és után, vagy pedig elalvás előtt. Céltudatos testedzésünk ak­kor lesz igazán eredményes, ha a fizikai megterhelés eléri optimá­lis középértékét. Ezt könnyen megállapíthatjuk, ha a maximális terheléskor elért pulzusszámból (pl. 170/perc) kivonjuk éveink számát (ha az egyén 57 éves, akkor 170-57=113). Az így kapott érték azt jelzi, hogy testedzésünk akkor lesz eredményes, ha a meg­felelő terhelésű testi aktivitás köz­ben mért pulzusszám legalább 113 (vagy ennél magasabb). A rendszeresen tornászó egyén csakhamar észreveszi, hogy a testmozgás a helyes életmód elhanyagolhatatlan része. Meg­akadályozza (vagy fokozatosan csökkenti) az elhízást, állandósítja az erőnlétet, javítja a közérzetet, testi és szellemi aktivitást. A he­lyes életmód fontos tényezője az alvás és az aktív pihenés is. Az előbbinél az élettani feltételeket kielégítő egészséges alvásra, nem pedig a folytonos lustálko­dásra gondolunk. Aktív pihenésen olyan ténykedést értünk, amely kompenzálja az ember mindenna­pi (munkahelyi, iskolai) foglalatos­ságát. Ilyen értelemben a szellemi dolgozók szabadidejük egy részét fordítsák jól választott testmoz­gásra. A fizikai dolgozók viszont olyan izomcsoportjukat terheljék kiegészítő sportolással, amely foglalkozásuknál fogva nincs eléggé igénybe véve. Vagy pedig igyekezzenek szabadidejükben szellemi munkát végezni (olvasni, sakkozni). Az elmondottak értelmében te­hát az elhízás elleni küzdelem fő tényezője a már gyermekkorban elsajátított ésszerű táplálkozás. Ennek megfelelően tudatosan kell szabályozni étkezési szokásainkat egész életünk folyamán úgy, hogy csak annyit együnk, amennyit szervezetünk igényel. A helyes di­éta tehát a testsúly szabályozásá­nak alapfeltétele, melyet szükség szerint (és kellő mértékben) kiegé­szít a helyesen választott és rend­szeresen megvalósított testmoz­gás. Ennek mennyiségét és válfa­ját illetően ajánlatos a kezelő or­vos tanácsát meghallgatni. Dr. SZÓKE ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1986. X. 31.

Next

/
Thumbnails
Contents