Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-30 / 256. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 % % 1986. X. 30. EGY LEVÉL NYOMÁBAN = .....= Ön ellátó lakóház Újraéledő szőlészet Lassan helyrehozzák a fagy okozta károkat A levélíró által megadott címen egy tetszetős külsejű lakóházat találok. - A házmestert keresi? Olyan itt sosem volt!- csodálkozik rám a lépcsőházban takarító fiatalasszony. - Magunk tartjuk rendben a házat.- És meleg víz, fűtés? - érdeklődöm arról, ami végül is idehozott engem.- Hát ha ez érdekli - mosolyo- dik el egy csipetnyi gunyorosság- gal hangjában —, nincs szerencséje. Másutt már fűtöttek, amikor nálunk október 15-én végre hozzákezdtek az új kazánok felszereléséhez. Megnézheti mennyire vannak - vezet a pincébe. Belépek a sötét helyiségbe és egy jókora tócsába. - Vigyázzon, bent víz van! - hallom a figyelmeztetést. - Ezt is el kell tüntetnünk, hogy megkezdhessük a fűtést. Az új kazánok összeszerelve állnak a helyükön, a régiek néhány lépéssel odébb. A pince padlóját elborító vízben alig van egy-két száraznak mondható szigetecske. Átázott cipőmben kikötök az egyiken és a mai nők sokoldalúságát csodálva hallgatom a fiatalasz- szony műszaki ismeretekről tanúskodó magyarázatát. A lényeg, amit megértettem az, hogy a kazáncserén kívül lebontották a kéményt is, s most éppen újat építenek. Ezt követi majd a kazánok bekötése, kipróbálása, üzemeltetése. - Ne csodálkozzon már - neveti el magát hirtelen. - Itt még a nók is értenek a kazánokhoz. Nincs fűtőnk, örüljünk, mert így olcsóbb a fűtés, mondták a lakásszövetkezetben, amikor kértük, vegyenek fel ide valakit. Ez egy önellátó ház. Megtanultuk, hogy amit mi magunk nem csinálunk meg, nem intézünk el, abból csak egyre nagyobb baj lesz. Például hat évvel ezelőtt kértünk új túzoltócsöveket. Máig nem érkeztek meg. Ellestük a kéményseprő munkáját is, bár lakásonként 90 koronát fizetünk ezért a szövetkezetnek. Magunk hordjuk el a szemetet. Magunk takarítunk. Magunk hordatjuk el a szennyvizet, mert amikor a szövetkezetre bíztuk, a fekália hétszámra kiömlött az udvarra és ott búzlött. Magunk intézkedünk, ha szénre van szükségünk. Magunk üvegezünk, ha a huzat bevágja a kaput és kitörik az ablak, mert a szövetkezet mindeddig nem tudott nemcsak hogy üvegeztetni, hanem még a kapu becsapódását megakadályozó szerkezetet felszerelni sem. Na és persze magunk fizetjük az öt-hat- száz koronás lakbért ós az évi pár ezer koronás kiegészítést. A pincéből a fiatalasszony beinvitál a 32 lakásos dióspatonyi (Orechová Potôň) szövetkezeti ház egyik lakásába, hogy győződjek meg: ott sincs melegebb mint a pincében. - Ezzel fűtünk, magam csináltam - mutat büszkén a férje egy majd méternyi magas hősugárzóra, melynek közvetlen közelében valóban mintha melegebb lenne. A lakás „éghajlatát“ azonban nem igen befolyásolja ez az energiazabáló fenevad. Tevékenysége inkább majd a villany- számlán hagy nyomot. Más lakóval beszélgetve megtudom, hogy szinte mindenki eltart egy ilyen házi fenevadat. Mindenki úgy melegszik, ahogy tud. Van aki elmegy otthonról, a közelben lakó szüleihez. A gyerekeket iskolába küldik, ha betegek is. ,,Ott legalább meleg van“ - mondják a szülők. Talán csak akkor futnak össze homlokukon a ráncok, amikor a lázas gyermekekről beszélnek. Megszokták, hogy hiába panaszkodnak. Máskor sem sokkal jobb a helyzet, legalábbis a lakások egy részében. Vannak lakások, ahol ha fútenek sem éri el a hőmérő higanyszála a 15-16 fokot, és a meleg víz is csak langyos és kevés. A fűtéssel a ház átadása óta bajok vannak. A három kazánból csak kettőben fúthetnek, mert kevés a szén, s még így is naponta tíz mázsa szenet használnak el (már ha van - mert most éppen szén sincs).- öt éve húzódik már a kazáncsere - mondja az egyik lakó. - Mi kértünk, a szövetkezet mérlegelte a dolgokat. Rendszerint úgy történik, hogy elmondjuk a panaszt a szövetkezet valamelyik illetékesének, az ilyen-olyan ígéretet tesz, s mire elmegyünk reklamálni az ügyet, a helyén már egy másik illetékes ül, aki nem tud a régi problémákról. Még az elnök is azzal utasított el, amikor panaszra mentünk hozzá, hogy 6 nincs informálva a dologról. Tegnapelőtt sem volt szívélyesebb. Miért éppen ót zaklatjuk a problémáinkkal, mondta. Hát, erre én sem tudtam volna válaszolni. Júliusra ígérték a kazáncserét. Hosszú évekig csak kifogásokat kerestek. A múlt télen viszont két kazánunk is lerobbant, úgyhogy nem volt más lehetőségük. De nagyon is ráérősen csinálják. (gy igaz. A szövetkezet dolgozói valamivel kilenc óra előtt érkeznek meg. - Mondja csak, mikor fejezik be, mikor lesz itt fűtés - lépek oda egyikükhöz. - Majd ha elkészülünk - jelenti ki határozottan, s közben valahová a hátam mögé mered. Ezzel a pontos határidővel nem fognak csúszni - érzem ki a határozott Ígéretet tömör, lényegre törő válaszából. Nem csúsznak még akkor sem, ha néhány napig ki se jönnek dolgozni. Miért is siettetnék akkor a munka befejezését! Megérkezik a postás is. Ajánlott leveleket hoz a szövetkezettől a ház lakóinak. A beperelésük elótt „utolsó felszólítást“ arra, hogy fizessék meg a ház fenntartásának a lakbér által nem fedezett költségét. - Én bizony meg nem fizetem, míg nincs fűtés! - mutogatja egy dühös asszony a két és félezer koronás követelést. Győzködöm, hogy a jogsértésre nem válaszolhat jogsértéssel. Hiába. Štefan Kováčik, szövetkezeti elnök dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) irodájának párnázott ajtaja előtt várakozok. Fogadtatásom hangulata hihetővé teszi a lakók által elmondottakat. Alig ülök le a tágas iroda tárgyaló asztala körül elhelyezett székek egyikére, s mondom el jövetelem célját, az elnök felszólít, hogy kövessem. Átkísér a panaszfelvevő irodába. Az ott ülő hölgy gondozásába ad, szól neki, hogy mindjárt küldi az illetékeseket. Később egy mondat erejéig bejön tájékozódni, mikor megyek már el. Megtudom viszont, hogy a szó- és írásbeli panaszok központi nyilvántartása szerint a látogatásom színhelyéről nem panaszkodott senki - még az elnöknél sem. A hozzánk írt panasz szerzőjének a nevét azonban szívesen nyilvántartanák! Végre megérkeznek az illetékesek, Viktor Strelec, a karbantartó részleg vezetője és Oros Miklós, a szövetkezet alelnöke és kezdetét veszi hosszú, kölcsönös tájékozódásunk. A lakók sok-sok panaszáról egyikük sem tud. Saját kezdeményezésükből ellenőrizték tavaly a kazánokat, s így az ő érdemük, hogy döntöttek a cseréjükről. Tavaly meg is rendelték az új kazánokat, de a gyártó visszaigazolta, hogy csak a harmadik negyedévben tudja szállítani. A megrendelőlevelet kérem. 1986. február 25-én keltezték, s a harmadik negyedévre kérték a kazánokat. Amikor a kazánházban dolgozók késői érkezését említem, megtudom, hogy a munkaidejük csak fél nyolckor kezdődik, s egyébként is, a munkálatok első részét a Stavba ipari szövetkezet végezte, ők (a lakásszövetkezet) csak csütörtöktől (23-tól) dolgoznak ott - az új füstelvezetőt falazzák. Később Fazekas Bélától az ipari szövetkezet részlegvezetőjétől megtudom, hogy ők a kazánok összeszerelésén kívül már hétfőn (20-án) megkezdték volna az új füstelvezető megépítését, ha a lakásszövetkezet szakemberei pénteken (17-én) el nem utasítják őt, amikor a szerelők mellé kőműveseket is akart küldeni. Igaz, írásbeli megrendelést egyik munkára sem kapott. Vagyis, normális munkaszervezés mellett a kazánok már működhetnének. Amikor arra kérdezek rá, hogy mikor fúthetnek be a lakók, a lakásszövetkezet illetékesei hétfő (27-e) estéjére tesznek ígéretet. Egyáltalán mindenre kapásból kapom a cáfolatot. Kis híján még arra is, hogy az elnök nem volt tájékozódva a helyzetről. - Az ő tájékoztatása a feladataink közé tartozik - mondja Viktor Strelec, de az alelnök a szavába vág. - Ezek a lakók még nem fogták fel a szövetkezeti mozgalom értelmét. Azt a két hetet igazán kibírhatták volna. Nem szabad a saját szövetkezetüket így lejáratni. Hiányzik belőlük a tulajdonosi tudat. A fűtéssel lehet, hogy bajok vannak, de csak azért, mert nem fűtőnek gazdaságosan. Az idei limitükből csak 30 mázsájuk maradt. 133 tonna szenet használtak már el, holott minket is kötelez az energiatakarékossági célprogram. Ennek ellenére, a fűtési tanfolyamunkra még nem jött el tőlük senki ha hívtuk, így a 15 éves élettartamú kazánokat is tönkretették 9 év alatt. Sokáig gondolkodtam a szövetkezeti mozgalom értelmén, az alelnök szavain, melyek rejtett értelmét a lakásszövetkezetek mintaalapszabályzata elolvasása után sem sikerült felfedeznem. Pedig az látszólag egyértelműen leszögezi: a szövetkezet tevékenységének célja az, hogy biztosítsa tagjai lakásszükségletének kielégítését, a rendes lakáshoz szükséges gazdasági, szociális és kulturális szolgáltatásokat és megszilárdítsa a szövetkezeti vagyon használóinak szocialista öntudaté FEKETE MARIAN Utószó helyett: 1986. október 29-én a harminckét szövetkezeti lakásban még nem fűtöttek. Szép, nyárias meleg időjárás volt. Az ősz még lehetőséget adott a határban levő termés betakarítására. Ragyogó napsütésben aki csak tehette, segített a földműveseknek a zöldség- és gyümölcskertészetekben és a szőlészetekben. A Hroboňovói Efsz-ben is idénymunkások szüreteltek. A helyi munkacsoport női dolgozói közül a levelek közé rejtőzött fürtöket többen metszőollóval vágták le. Rácz Jusztina, az egyik csoportvezető fürkésző szemekkel ellenőrizte, hogy nem marad-e fürt a böngészőknek. Elmondotta, hogy mivel a termés a fagykárok miatt nem annyi, mint pár évvel ezelőtt, kötelezettséget vállaltak a lehető legkisebb veszteséggel történő betakarításra. Balogh Veronika, a munkacsoport egyik legrégibb tagja nagyon ügyesen dolgozott. Szívügyének tartja a szőlészetet, mert a kezdet kezdetén is benne tevékenykedett. Ott volt, amikor az elsó 6 hektárba betelepítették a szőlóoltványokat. Azóta is, a nehezebb időszakokban is helytállt. Ha szükség volt rá, még hószállingózás közben is metszette a szőlőt a többiekkel együtt, mert azt akarta, hogy munkájukat siker koronázza ós szőlészetükből jó haszna származzon a szövetkezetnek. Écsi Tibor üzemgazdász a szőlészet létesítésének egyik támogatója egy kis históriát mond el. Akkor is szőlődombnak nevezték ezt a parcellát, amikor egyetlen tőke sem volt benne. Az idősebb emberek szerint az első világháború előtt termeltek itt szőlőt. Később még a faluban is alig volt egy-két tőke. A szövetkezet vezetősége hosszú ideig nem tudott mit kezdeni ezzel a parcellával. Kalászosokból csak 2,5-3 tonnás hektárhozamot értek el. A termelés jövedelmezőségének aránya tehát nem volt kedvező. Ezért alapos vita után úgy döntött, hogy szőlészetet létesítenek. Nehéz körülmények között kezdte meg a munkát Farkas Miklós, Kristóf István és Écsi Dániel csoportvezető. Bizony, tapasztalatszerzés céljából el kellett látogatniuk olyan mezőgazdasági vállalatokba, ahol mesterei voltak a szőlő termesztésének és a bor készítésének. Évről évre jobb eredményeket értek el. A fagykárok előtt már 10-11 tonna szőlőt szüreteltek hektáronként. A környéken megkedvelték a hroboňovói domb jellegzetes levét. Az elsó sikerük után 100 hektárra kerekítették ki a területet. Tapasztalataikat tovább bővítették és alkalmazni kezdték a legkorszerűbb módszereket ós az egyes fajták igényei szerint látták el tápanyaggal a talajt. Idén például minden második sorba Perkót vetettek, amit a tavaszi időszakban virágzáskor a földbe szántanak. Negyven hektáron megvalósították a csepegtetős öntözési módszert. Még nem készült el a pontos kimutatás, de ezen a területen a becslések szerint jóval nagyobb a termés, mint az öntözetlen területen. Cucz Kálmán, az efsz pártalap- szervezetének az elnöke, a személyzeti osztály vezetője és Kiss Zsigmond, az ellenőrző bizottság elnöke a termést és a szőlőtőkék Balogh Veronika, a szőlészet egyik legrégibb dolgozója elégedetten mondja, hogy a fagykárok után helyrejöttek a tőkék Mészáros János felvétele fejlődését értékelve azt mondotta, hogy lassan újraéled a szőlészet. Tizenöt hektáron felújították, a többivel még várnak. Amikor a fagy nagyon jelentős károkat okozott, minden szőlőtőke tövéből két szálvesszőt húztak fel. Ezek még most is megvannak, hogy a termés biztosítva legyen. A szőlész dönti majd el, hogy a szál- vesszők maradjanak-e meg, vagy pedig az eredeti tókefejek. Ha a régi termótókefejeken elegendő és beérett termőrügyeket hordozó vessző lesz, akkor nem fűrészelik ki a szálvesszók közül. Ellenkező esetben a szálvesszók maradnak meg. Ily módon igyekeznek helyrehozni a fagykárokat. A víg szüretelók között 35 idénymunkással is találkoztunk. Horváth István, a sportszövetség dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási titkára ugyancsak igyekezett munkatársaival. ígérte, hogy vasárnap is jönnek, mert sürget az idő. Amikor vége volt a műszaknak, a szociális és feldolgozó épület előtt elbeszélgettünk Czaj- lig Jenővel, a járási tűzvédelmi szövetség titkárával. Elmondotta, hogy ígéretüket teljesítik. A Nemzeti Front járási bizottsága mellett működő csehszlovák-szovjet baráti szövetség alapszervezetének évzáró gyűlésén kötelezettséget vállaltak, hogy a sürgős és időszerű munkák végzésében segítenek a szövetkezeti tagoknak. Az ígéret nem maradt papíron, és ha még más munkába is hívja őket a szövetkezet vezetősége, szívesen jönnek. Lassan szedelőzködnek, de még marasztalják őket. Meg kell kóstolniuk a múlt évben termett szőlőből készült csillogó bort. Az idei leve még édes, csak néhány asszony kér belőle. A szőlészek azt mondják, ha a forrongás, mor- cogás után letisztul, kiváló minőségű bor lesz belőle. A most szüretelt olasz rizling cukortartalma meghaladja a 20 százalékot is. Ahogy mondani szokták, mézédes a szőlő. Úgy látszik, a kis domb levének híre újra elterjed a környéken BALLA JÓZSEF A Prágai Magasépítő Kutatóintézet munkatársai jelentős sikereket értek el az épületek hószigetelése terén. Az általuk kidolgozott eljárás - 1980 és 1984 között vezették be - mindmáig egyedülálló. Azóta is intenzív erőfeszítéseket tesznek az épületek energiaigényességének további csökkentésére. A képen: Jaroslava Lainová, az építőanyagok hővezető képességének a mérésére készül. (Jan Vrabec felvétele - ČTK)
