Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-29 / 255. szám, szerda

Hagyományőrző és fejlődő iparág Hangszerkiállítást rendeztek a bratislavai Zenei Ünnepségek idején a Csehszlovák Rádió szlo­vákiai központjának az épületé­ben. Árusítással egybekötött, ám a maga nemében ritka bemutatót láthattunk. Vitrinekben sorakozó hegedűk és trombiták, gitárok és harmonikák csillogtak a csendes előcsarnokokban, arrébb többféle zongora s dobfelszerelés csalo­gatta az alkalmi látogatót, össze­sen csaknem 150 különféle hang­szer, ízelítő hazai készítményeink szinte teljes választékából. Aki szeptember végén-október elején hangversenyre jött az itteni koncerttermek valamelyikébe, aligha hagyta figyelmen kívül a ki­állított hangszereket. S ha másról nem, külön-külön feltüntetett ára­ikról s lehetséges hangszíneze- tükról bizonyára eltűnődött. Hogy aztán belépjen a koncertterembe, s a hangverseny hangulatát élvez­ve gyönyörködjön a hangszerek­ből áradó zeneművek szépségé­ben. Mert ez a természetes... Ki­nek jutna ilyenkor eszébe mással foglalkozni. Túl a zenei ünnepségek légkö­rén már inkább felvetődhet a kér­dés: honnan kerülnek az előadá­sok közben meg-megvillanó, s oly sok élményt nyújtó zeneszerszá­mok a művészek kezébe, az ün­neplőbe öltözött nézók és zené­szek sajátos világába? Annál is inkább érdemes ezzel foglalkozni, mert hangszergyártásunkról csu­pán elvétve hallunk valamit, ám végtermékeivel jóval többször ta­lálkozunk. Hol tart tehát, milyen irányban fejlődik? Miképpen szol­gálja a zenét, s ezzel együtt az emberek szellemi felépülését, s vele párhuzamosan hogyan tesz eleget a termelés gazdasági köve­telményeinek? Innoválhatók-e a hangszerek, s ha igen, miként? Megannyi kérdés a kíváncsi ter- mészetúeknek. Külföldön keresett portéka Hazánk hangszergyártásának fellegvára Hradec Královéban van. Itt van ugyanis a Csehszlovák Hangszergyárak szakágazati vál­lalat központja, innen irányítják, szervezik a hangszergyártó üze­mek tevékenységét. Maga a hangszerkészítés Csehország­ban folyik, ám szervizszolgáltatá­suk és üzlethálózatuk Szlovákiá­ban is kiépült. Egy irányítás alá tartozik a termelés, az értékesítés és az „utókezelés“, ily módon tehát a más áruk gyártásánál elő­forduló tárcaközi viták úgyszólván ismeretlenek számukra. Tenniva­lójuk azonban bőven van így is. Piana, Amati, Cremona, Harmoni­ka, Rieger-Kloss, Tofa és más márkájú, sokszor kézi készítésű termékeik 70 százaléka határain­kon túl talál gazdára, s a fennma­radó részük kerül csupán hazai piacra. Ebben látják a további előrelé­pést is. Mert amikor a vezérigaz­gatóság munkatársainál az iránt érdeklődtem, hogy miképpen lehet a mai követelményekhez igazodva a hangszerkészítés hatékonysá­gát fokozni, az volt a válasz: a tő­kés kivitel számottevő növelésé­vel. Azt már nem árulták el, ho­gyan lehet ezt elérni, mit kell eh­hez a termelésben teljesíteni. Egy hangszerkiállítás margójára Megtudtam viszont, hogy némely hangszerfajtát egészen jó haté­konysággal termelnek és exportál­nak. Ez utóbbit saját Musicaexport szervezetük végzi. Hangszerkivi­telük 70 százaléka a nem szocia­lista országokba irányul. Közülük a hagyományos megrendelők kö­zé tartozik az NSZK, Anglia, a skandináv államok, Belgium, Hollandia, az USA, több délameri­kai ország, Japán, Görögország és Spanyolország. Más államokba - köztük a szocialistákba - kisebb tételekben szállítanak, összesen a világ 70 országában ismerik ter­mékeiket. Kínálatukban leggyak­rabban billentyűs, fúvós és húros hangszerek találhatók, korlátozott mennyiségben akkordeonokat is exportálnak. Fajtánként a megren­delt tételek évről évre váltakoznak, igazodva a különféle piaci ingado­zásokhoz. Két éve például a tőkés államok embargót vetettek ki a csehszlovák hangszerekre. Je­lenleg - az egyik legfontosabbnak számító majna-frankfurti szakkiál­lítás után - újra élénkül az érdek­lődés irántuk. Egészében véve azonban külföldön keresett porté­káról van szó. Munkaszeretet, tehetség, vonzalom A hangszerkészítés művészi munka. Ennek következtében annyival bonyolultabb, amennyivel a sorozatgyártás leegyszerűsíti a termelést. Különösképpen ezért állandó napirendi kérdés náluk a szakemberképzés, az újabb hangszerkészítő nemzedékek ne­velése. E téren jó kapcsolatuk ala­kult ki a Kraslicei Művészeti Szak- középiskolával. A tapasztalt, idő­sebb szakmabeliek jól megállják a helyüket, társaságukban sok fia­tal ígéretesen sajátítja el a hang­szerkészítés fortélyait. Ám vannak köztük olyanok is, akik nem talál­tak magukban igazi vonzalmat a szakma iránt, s inkább tovább állnak. Hangszermúszerész sem lesz senki egyik napról a másikra. Hosszabb idó kell ahhoz, hogy tapasztalatokat szerezzen, s elsa­játítsa szakmája minden csínját- bínját. Eközben szeretnie kell a munkáját, s nem hiányozhat te­hetsége és vonzalma hozzá. Leg­bonyolultabb mégis a szervizek­ben dolgozók felkészítése. Nekik nemcsak néhány műveletet kell tudniuk elvégezni, hanem úgy­szólván mindent. Nagyobb szak- képzettség, alaposabb ismeretek nélkül nemigen boldogulnának a javításra váró hangszerek kö­zött. Mindezt figyelembe veszik már az utánpótlás kiválasztásánál is. Hogy mégsem teszik mindig, az nem csupán az illetékeseken mú­lik. Jelenleg 600 szakmunkásta­nulójuk van, 60 százalékuk fiú, a többi lány. Honnan toborozzák őket? Javarészt Csehországból, kevesebben vannak Morvaor­szágból, s még kisebb a létszá­muk a Szlovákiából érkezőknek. Ez ugyan némiképp összhangban van a termelés területi megoszlá­sával, de a szerviz- és üzletháló­zat tekintetében nem éppen ked­vező. Megújulhat-e a zeneszerszám? Mivel a hangszerek szerkezete, váza adott, alapvető módosításo­kat aligha lehet rajtuk végrehajta­ni, így tehát szerkezeti átalakítás­sal járó innovációkról lényegében szó sem lehet. Ez inkább a hasz­nálati tulajdonságok állandó javí­tásában rejlik. Különösképpen fontos és pótolhatatlan tapasztalat­anyag származik a művészekkel való együttműködésből. Tőlük gyakorlati tanácsokat kapnak arra vonatkozóan, miként lehetne javí­tani a zeneszerszám hangszíne­zetén, s mit kell tenni azért, hogy mindegyik elfogadható színvonalú legyen. Egyébként a szakágazati válla­latnak saját kutatási és fejlesztési bázisa van Hradec Královéban. Megítélésük szerint elegendő is­meretanyaggal rendelkeznek a fejlődés új irányzatairól. Innová­ciós lépéseiket mégis különös fi­gyelem övezi. Előadóművészek, szakemberek látogatnak ilyenkor a termelésbe, s az sem ritka, hogy az innovált hangszert kipróbálás céljából kölcsönadják, ezzel is öregbítve egy-egy gyár hírnevét. Hogy mennyi hangszert gyárta­nak évente, nehéz lenne meg­mondani. Legtöbbször ez az egyedi darabok megrendelésétől függ. Zongorából például mintegy 25 ezret készítenek, a orgonák száma viszont eléggé ingadozik. Ez utóbbiakból a legnagyobbat a prágai Kultúrpalotában építették a Krnovi Orgonagyár szakem­berei. Ugyancsak az ő munkájukat dicséri a Csehszlovák Rádió brati­slavai koncerttermében található orgona is. Hradec Královéban továbbra is jövőt látnak a klasszikus hangsze­rek gyártásában. Az elektrofonika és az elektronika betörését csu­pán divathullámnak tartják. Ezért alapvető feladatuk nem más, mint­hogy az adott keretek között ter­meljenek, s olyan hangszerkíná­lattal jelentkezzenek a piacon, amely hozzáférhető az érdeklődők legszélesebb táborának. Kezük­ben van hozzá a klasszikus hang­szerek fejlesztésének kulcsa, s abban is garancia látható, hogy minden darabot szakemberek pró­bálnak ki és értékelnek. Hang­szergyártásunk akár már most biztató jövőre hangolhat. J. MÉSZÁROS KÁROLY Megfelelni az elvárásoknak Harmincöt év nem nagy idő, de elég ahhoz, hogy a Honvé­delmi Szövetség munkáját értékelve leszögezhessük: ered­ményekben gazdag, tartalmas három és fél évtized áll mögötte. Az indulásnál, az első lépéseknél az egykori front­harcosok, partizánok, a népi milicia tagjai segédkeztek. A szövetség életre hívása méltán tükrözte és tükrözi a mai napig pártunk honvédelmi politikájának helyességét. A kez­det nem volt könnyű, sok volt a buktató, de a szövetség a párt vezető szerepének érvényesítsével leküzdötte a kez­deti nehézségeket. A válságos években is voltak olyanok, akik megkérdőjelezték a szövetség létjogosultságát, de az elég erős volt ahhoz, hogy a próbát kiállja, amit az is bizonyít, hogy hazánkban már több mint egymillió tagja van. Szlováki­ában a lakosságnak több mint a hét százaléka tevékenykedik a szövetség valamelyik alapszervezetében.. Az elsó alapszervezetek Szlovákiában jóformán a semmi­vel kezdték: egy-két puskával, a néphadseregtől kapott kiselejtezett felszereléssel rendelkeztek, de a lelkesedés nagy volt. A bizakodóknak lett igazuk, hiszen ma már az alapszervezetek nagy részének olyan létesítménye van, amely a nemzetközi versenyek feltételeinek is megfelel. A Honvédelmi Szövetség élsportolói nem egyszer szereztek európai és világelsőséget, öregbítve ezzel hazánk, a szövet­ség hírnevét. A sikerek ellenére a jövőben tovább kell fejleszteni a műszaki bázist, javítani a felkészülési feltételeket, nem utolsósorban a tömegpolitikai nevelőmunkát és a sokrétű honvédelmi sporttevékenységet. Szlovákiában a tagok mintegy nyolcvan százaléka harmincöt éven aluli fiatal és soraiban 62 ezer nő van. A helyi feltételek, a tagság érdeklődési köre határozza meg hol, melyik tevékenység dominál. Dubnica nad Váhomban a raké­tamodellezésen kívül a motorizmus közkedvelt, jól felszerelt önsegélyes műhellyel is rendelkeznek. Trenčínben a búvár­klubok közül a Nimfa klubot emlegetik a legtöbbet, mert a klubtevékenység mellett évente több millió korona értékű munkát végeznek a népgazdaságban. A rádiósok az éteren keresztül beutazzák a világot. Sok motoros versenyző a szakköri tevékenység keretében ismerkedett meg a moto­ros járművel. Gondot okoz azonban, hogy az alapszervezetek egy része nem rendelkezik önálló helyiséggel. Ebben a terv­időszakban tizennyolc millió koronát fordítanak a műszaki alap gyarapítására. Elsősorban az elektronikai és a mikro­elektronikai klubok, szakkörök fejlesztése kerül előtérbe. A szövetség sokrétű tevékenységében elsődleges a sor­kötelesek tényleges katonai szolgálatra való felkészítése, amely Szlovákiában jónak mondható. Gondot jelent a fiatalok nem megfelelő fizikai erőnléte, az úszni nem tudók nagy aránya. A szövetség az iskolák, a szülök, a sportszervezetek segítségével sokat tehet a helyzet javításáért. A nemzeti bizottságoknak hozzá kell járulniuk, hogy a kiképző közpon­tok megfelelő épületekben kapjanak helyet, és így a jobb feltételek között színvonalasabb legyen a felkészülés. Szólni kell erről a jubileum kapcsán is, mert a mériegvonás csakis úgy ér valamit, ha az összegezés mellett meghatározza a távlati feladatokat is. NÉMETH JÄNOS Szigorúbb ellenőrzés - a fogyasztók érdekében Módosították a kereskedelmi felügyeletről szóló törvényt Előadás a Csehszlovák Rádió bratislavai koncerttermében. Háttérben a krnoviak által készített orgona, s rajta a zenei ünnepségek emblé­mája (ČSTK felvétel) Amióta áru és pénz létezik, fennáll a lehetősége annak, hogy az eladók, vagy már a terméket készítők megpróbálnak nyerész­kedni és erre minden esetben a vásárlók fizetnek rá. Ez az alap­vető tény indokolja az ellenőrzés szükségességét. Szocialista ke­reskedelmünkben is elengedhe­tetlen, hogy a közös vagyont, illet­ve a fogyasztók érdekeit védve jól működjön az ellenőrzés. Még 1952-ben létrehozták az állami kereskedelmi felügyelőséget, melynek épp az említett feladatok teljesítése a küldetése. 1962-ben törvényt fogadtak el az állami felü­gyelőségek tevékenységéről. Azóta viszont társadalmunk és a kereskedelem fejlődésével összhangban szükségessé vált, hogy növeljük az ellenőrzés haté­konyságát. A népgazdaság terv­szerű irányítása tökéletesítésére hozott komplex intézkedések is megkövetelik az ellenőrzéstől, hogy az irányító szerveket való­sághűen tájékoztassa a kitűzött célok teljesítéséről, a fogyatékos­ságok okairól, és tevékenyen já­ruljon hozzá a felmerült hibák le­küzdéséhez. Az eddig hatályban levő jogi előírások már nem felel­tek meg ezeknek a követelmé­nyeknek. Ezért módosították az 1962-ben elfogadott törvényt, amit az elmúlt héten a Szlovák Nemzeti Tanács hagyott jóvá. A törvénynek azon cikkelyei, melyek az eddigi gyakorlatban jól beváltak változatlanul megmarad­tak. Mi változott tehát? Lényeges módosítást jelent, hogy a Szlovák Kereskedelmi Fel­ügyelet jogköre kiterjed a fogyaté­kosságok okainak feltárására, a felelős személyek megjelölésé­re, mégpedig nemcsak az ellenőr­zött szervezetekben, hanem az ezeket irányító szerveknél is. Az üzletekben az áru minősé­géért az eladáskor már a kereske­delem felelős. Azt viszont, hogy milyen minőségű terméket szállít a gyártó, eddig kevésbé vagy egyáltalán nem tudták befolyásol­ni. Ezentúl az ellenőrökön keresz­tül ebbe is lesz beleszólása a ke­reskedelemnek. A kereskedelmi felügyelet munkatársainak ugyan­is belépési joguk lesz nemcsak a termelővállalatok raktáraiba, ha­nem más olyan szervezetek terü­letére is, melyek a hazai piacra készítenek termékeket. A Szlovák Kereskedelmi Felü­gyelet további, eddig általuk nem ellenőrzött szervezeteket is ellen­őriz majd. Például az egészség- ügyi tárcához tartozó egészség- ügyi kellékeket árusító boltokat, az SZSZK Kulturális Minisztériuma által irányított kereskedelmi tevé­kenységet folytató szervezeteket, valamint a Postai Hírlapszolgálat üzleteit ós standjait. Az ezekben előforduló fogyatékosságok ugyanis szintén a vásárlókat érin­tik, akik nem is tudatosítják, hogy az említett boltok irányításuk elté­rő módja miatt nem képezik a ke­reskedelem szerves részét. A Szlovák Szakszervezeti Tanács kérésének eleget téve a felügyelet munkatársai az üzemi étkeztetés színvonalát is ellenőrzik majd. Míg az egyes ágazatok, terme- lési-gazdasági egységek ellenőrei a saját létesítményeikben tevé­kenykednek, a felügyelet munka­társainak sokkal szélesebb körben kell a szakszerű ellenőrző tevé­kenységet végezniük. Ezért adatik meg nekik az a lehetőség, hogy ha az ellenőrzés igényessége megkí­vánja, más szervektől, illetve szer­vezetektől kérjenek szakmai se­gítséget, tehát ha azt a körülmé­nyek, a feladatok megkívánják szakemberekkel működhetnek együtt. A minőségellenőrzés gyakran megköveteli, hogy a kínált áruból mintát vegyenek és azt felülvizs­gálják. Ezért nemcsak a kereske­delmi szerveknek és szervezetek­nek, hanem a piacokon árusító személyeknek is tudniuk kell, hogy a felügyelet elemzés céljából min­tát vehet az általuk kínált áruból. A minták vizsgálatának költségei az ellenőrzött szervezetet terhelik. Magánszemélyek csak akkor térí­tik meg az elemzés költségeit, ha az ellenőrzött áru nem felel meg a minőségi követelményeknek. Nem hagyhatók figyelmen kívül a bírságolásra vonatkozó változá­sok sem. Az eddigieknél nagyobb pénzbírságot róhatnak ki az ügyeskedőkre, a spekulánsokra és azokra, akik nem teljesítik köte­lességüket. A nemzeti bizottságok által kia­dott engedélyek alapján árusítókat szabálysértés esetén a helyszínen a felügyelőségek dolgozói legfel­jebb kétszáz koronával büntethe­tik meg, viszont, ha a vétség sú­lyosságához viszonyítva ezt ke­vésnek találják, az engedélyt kia­dó nemzeti bizottságnak tesznek javaslatot, hogy vizsgálja felül az esetet. A nemzeti bizottság a ke­reskedelmi törvény értelmében ötezer koronáig terjedó pénzbír­sággal sújthatja a szabálysértőket. A módosított törvény 1987. ja­nuár 1 -jétől lép érvénybe. DEÁK TERÉZ ÚJ SZÚ 4 1986. X. 29.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents