Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-27 / 253. szám, hétfő
,,A tágabb vagy szúkebb értelemben vett folklór nem örökérvényű kategória, folytonos átalakulásával kell számolnunk. A legfejlettebb társadalmak folklórjának az utóbbi időben történt módosulása ismét oly gyökeres változásra vall, hogy az egész jelenség jövőjével kényszerűen szembe kell néznünk" - írja Katona Imre neves magyar folklorista A folklór és a folklorisztika általános problémái című munkájában. Amatőr művészeti mozgalmunk jelentős része folklórhagyományunk megőrzésével, ápolásával és továbbéltetésével foglalkozik. a hiteles forrásból származó, tiszta, csiszolt, egészséges néphagyomány elhomályosodott, torzított, romlott reprodukálását eredményezik. Okát jórészt az átvevők és átadók felületes anyagismeretében kell keresni. A hiteles forrásból való egészséges hagyomány romlott reprodukálásán nemcsak a kevésbé sikerült változatok műsorra tűzését értem. A negatív jelenségek közé sorolom az előadói stílus hiányosságait is, a modorosságot, a jellegtelen vagy éppen az „eltúlzott“ előadás kérdését. A néphagyománynak csupán a felületes ismeretéből eredő téves értelmezések, a hatásvadászat, amely a legtöbb esetben formalizmushoz vezet, sajnos, mind jelen vannak a folklór mai tolmácsolásában. Mivel a néphagyomány továbbélése, terjedése nem írásos formában történt, hanem inkább „szájról szájra“ - mindig is voltak kevésbé sikerült, sót félresikerült változatok, hiszen korántsem biztos, hogy az átadó és az átvevő egy szinten volt. De a múltban a zárt falusi közösségek, saját íratlan törvényeik szerint, kivetették magukból azokat a változatokat, amelyek nem feleltek meg Tanulni (is) a folklórt értelmében, még nem vált azzá. Az átadás és átvétel ugyan tudatos, de valami hiányzik belőle. Annak az íratlan törvénynek az ismerete, amelyet csak komoly, elmélyült tanulással lehet megszerezni. Aki ma folklórhagyományunk terjesztésére, továbbadására adja a fejét, annak meg kell ismernie a hagyományt, mégpedig alaposan, teljes egészében és részleteiben. Ha énekes, nem elég, hogy tizenöt-húsz népdalt ismerjen, illetve énekeljen. Több százat kell megtanulnia ahhoz - mégpedig lehetőleg hiteles forrásból hogy egyet-kettőt hitelesen tudjon újraalkotni. A hagyomány tolmácsolása sohasem lehet egy minta merev mása, hisz egy hagyományőrző falusi énekes sem tudja ugyanazt a dalt kétszer pontosan ugyanúgy elénekelni. A népi tánchagyomány ápolásában sem elegendő, hogy jó táncos legyen, aki tanítja a csoportot. Meg kell ismerkednie az eredeti táncanyaggal, vagy közvetlenül a helyszínen, vagy filmfelvételek- ról, hiszen apró finomságokon alapul a tánc karaktere. A hangszeres népzenében sem elegendő csupán a hangszeres gyakorlat. A hangszertechnika elsajátításán túl ott van még a játékstílus A képzőművészt a kiállítások lendítik előre pályáján. Ritka az olyan művész, aki képes egyetlen nyilvános bemutatkozás, egyetlen vélemény nélkül haladni az önmaga számára kijelölt pályán. Vannak alkotói időszakok, amikor semmi sem fontosabb, mint a visszhang, a vélemény, esetleg a tapasztaltabb pályatárs tanácsa, segítsége. Ugyanakkor a szüntelen érdeklődés, az olykor már-már türelmetlen elvárásokba átcsapó kíváncsiskodás inkább hátráltatja az igazi művészi kibontakozást. Nem szólva mindarról, amit a teremtő szándék, a tehetség, a világlátás és alkotói bölcselet olykor embert is pusztító szorítása jelent. Távol Gömörtól, a szülőföldtől, viszonylag távol a közvetlen kiállítási lehetőségeket kínáló galériáktól, múzeumoktól, Királyhelmecen (Kráľ. Chlmec) él, tanít és alkot Csótó László. Otthonuk a város- rendezés következetlenségeitől még érintetlenül megőrzött egyetlen régi utcában van. Az ó és a felesége gondossága révén az udvar nemcsak gyermekeik számára lett füves mesebirodalom, az odaérkező vendég számára is üdítő oázis. Jóllehet ennek az udvari idillnek is lehetnek hátrányai, amit talán csak az ott élők érzékelnek. A ritka vendégnek ez olyan világ, amelyhez hasonló egyszerűséget elsősorban a házigazda rajzain, metszetein lát viszont. Kezdetben volt a vonal. Nem véletlenül hisz Csótó László ebben az ősi látványelemben. Tudja és alkotásaiban sokszorozottan igyekszik kifejezni a vonalnak, mint az optikai kommunikáció egyik alapelemének sokirányú jelentését. Az első úgynevezett csipke-grafikáitól ma már eltávolodott. Felismerte, hogy a fekete alapra húzott fehér vonal dekoratívvá válik, ha a vonallal nem teremt, nem határol be síkbeli és /■SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Éneklócsoportjaink, amelyek tulajdonképpen népdalkörök, továbbá folklórcsoportjaink, népi táncegyütteseink szép számmal vannak, sót ez utóbbiak között kettő olyan, amely hivatásos vezető irányításával működik. Ezek a művészeti csoportok és együttesek országos rendezvényeken mutatják be, mit és hogyan merítettek a gazdag folklórhagyományból. Évtizedek óta figyelemmel kísérem az említett rendezvényeket, és egyre több olyan jelenséggel találkozom, amely a folklórhagyományunk továbbélésével kapcsolatban aggodalmat kelt nemcsak bennem, hanem mindazokban is, akiknek nem mindegy, mi lesz itt néhány évtized múlva. A sok pozitív eredmény mellett, melyeket itt nem kívánok felsorolni, sajnos negatív jelenségek is vannak. Ezek tulajdonképpen szorosan összefüggnek egymással, szinte egymásból erednek, és végeredményben ízlésüknek. Ezeknek a faluközösségeknek szelektáló és asszimiláló erejét a gyűjtők sokszor tapasztalták és le is írták. Mára viszont a faluközösségek már felbomlottak. A folklórhagyomány funkciója is megváltozott. Ápolása és továbbterjesztése ma már tudatossá vált. Pontosabban, a szó szoros Lipcsey György: Kodály (gipsz, 1982) kérdése. Ezenkívül széles körű népzenei ismeretre is szükség van. Sőt, zeneelméleti, zenetörténeti, összhangzattani ésformatani ismeretekre is. Annak ellenére, hogy mind a szöveges, mind a hangszeres népzenét már kottában is rögzítették (lásd például Lajtha László gyűjtését), csupán ennek alapján aligha lehetne azt hiteles formában megszólaltatni, ha hangzó anyag, tehát hangfelvétel nem állna rendelkezésre. Kevés művelt zenészünk van, aki népi muzsikát is játszik. A képzett hangszeres zenészek körében pedig egyfajta lekicsinylő magatartás tapasztalható, amikor a népzenei hagyomány és a táncházzene kerül szóba. Ez a nézet nem új, ismerjük a szakirodalomból. Ez ama bizonyos „lesüllyedt művelődési javak“ elmélete, mely szerint a nép nem alkot, csak utánoz. A „föntről“, a hivatásos művészettől hozzá eljutó szellemi javakat pedig elrontja. Ilyen rövid írás keretében nem bocsátkozhatunk részletekbe. Komoly fórumokon kellene vitázni ezekről a kérdésekről. Hogyan tovább, hogy a ránk maradt örökséget tisztán adhassuk tovább az utódoknak. Kodály Zoltán 1925- ben leírt sorait kell tudatosítanunk. ,,A falu megmentette a tradíció folytonosságát. A mi dolgunk átvenni tőle és tovább ápolni." ÁG TIBOR A csipke-grafikától a tűzzománcig Csótó László műhelyében Idén már az egyik legősibb technikával, a tűzzománccal kísérletezik térbeli világokat. Az emberi arcnak vonalakká való egyszerűsítésével kezdte. Az újabb alkotásait látva a bennünk keletkező képzet nem az ábrázolt arc, tett fizikai valóságával azonos, hanem az azt viselő ember jellemével vagy érzelmi ál- ■ Csótó László: Az idomár (A szerző felvételei) Egy múzeum megújul A Tőketerebesi (Trebišov) Járási Honismereti Múzeum végre olyan fedél alá kerül atata- rozási munkák befejezése után, amely méltó otthona lesz a vidék történeti emlékeinek. A múzeum igazgatójától, dr. Juraj Žadanskýtól először is az intézmény múltja felól érdeklődöm.- Múzeumunk 1964-ben nyílt meg, Gálszé- csen (Sečovce). Nagyon mostoha körülmények között működött, tulajdonképpen az akkori múzeumigazgató lakásának egyik szobájában. A helyi nemzeti bizottság épületében is volt egy terem, ahová a muzeális értékű tárgyakat, illetve a könyvtárat helyezték el. Ezzel az időszakkal kapcsolatban nem beszélhetünk rendszeres múzeumi tevékenységről. Hisz kiállítótermek sem voltak. A helyzet akkor változott meg, amikor a múzeumot áthelyeztük Terebesre, vagyis 1981-ben. Első feladatunk az volt, hogy megteremtsük a feltételeket nemcsak a tároláshoz, hanem a tárgyak karbantartásához, restaurálásához is, nem feledkezve meg természetesen a kiállításokról sem.- Az egykori Andrássy-kastélyban kapott otthont a múzeum. Minthogy ez az épület korábban egészségügyi célokat szolgált, bizonyára szükség von bizonyos átalakításra, módosításra.- Sót. Nagyon rossz állapotban volt a kastély, amikor megkaptuk. A felújítási munkálatok most már a vége felé közelednek. Egyúttal folyik az egykori Francia-kert, a mai Lenin- park rekonstrukciója, melyet a Žilinai Műemlékvédelmi Hivatal végez.- Meqórzik a kastélyépület eredeti formáját?- Igen, célunk az ugyanis, hogy megmenteni, ami megmenthető. Emellett természetesen az egyes helyiségeket a múzeumi tevékenység céljainak megfelelően alakítjuk ki. Úgy, hogy bemutathassuk például Kelet-Szlovákia mezőgazdaságának fejlődését. Ez egyébként a fó tevékenységi területünk. Olyan állandó kiállítást kell létrehoznunk, hogy az alapos keresztmetszetet adjon a mezőgazdaság múltjáról és jelenéről. Magától értetődően, más feladataink is vannak, már feldolgoztuk a járás kommunista és munkásmozgalmának történetét. Itt jegyzem meg, hogy eredményesen együttmúköH.-.nk a Csemadokkal, terebesi járási bizottsága értékes dokumentumokat bocsátott rendelkezésünkre a magyar etnikumról. Ugyancsak megnyílt már a gózekéket bemutató kiállítás, és most készítjük eló a cséplés történetét bemutató tematikus tárlatot. Kisgalériánkban szeretnénk rendszeresen olyan kiállításokat szervezni, amelyek a vidék képzőművészetét vinnék a látogatók elé. Hadd említsem meg, hogy új kiállítótermet is nyitottunk, ez év márciusában.-A felújítási munkálatok előreláthatólag 13 millió koronába kerülnek. Benne van-e ebben a melléképületek tatarozásának költsége? És milyen célt szolgálnak majd ezek a létesítmények.- Főként gazdasági épületekről, egykori cselédlakásokról van szó. Az egykori lovardában mezőgazdasági galériát rendezünk be, de hangversenyek színhelye is lesz. Tekintettel arra, hogy járásunk lakosságának több mint negyven százaléka magyar nemzetiségű, a kerületi pártbizottság határozatát követve, olyan állandó jellegű kiállítást is rendezünk, amely Dél-Zemplén népének életét mutatja be. A népi kultúra segítségével demonstrálja majd a szlovákok és a magyarok sokrétű baráti kapcsolatát, egymás mellett élését. A múzeum környezetét szeretnénk úgy alakítani, hogy az hasonlítson az eredetihez. Ehhez a magyarországi Szerencsről kaptunk segítséget, pontosabban múlt századi felvételeket az Andrássy-kastélyról.- Nincs sok műemlék a járásban, ezért is kérdezem meg, mely intézménynek a hatáskörébe tartozik a borsi (Borša) Rákóczi-kas- tély.- Ennek a vízivárnak, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyének külön történelme van. Éppen ezért szorgalmaztuk a járási nemzeti bizottság kulturális osztályán az épület tatarozását, melyet a tervek szerint 1987-ben meg is kezdünk. Ekkor fejeződik be a terebesi kastély felújítása és az említett műemlékvédelmi hivatal szakemberei innen átköltöznek Borsiba, ahol a munkálatok körülbelül négy évig tartanak majd.- Mi kap helyet a kastélyban?- Egy Rákóczi-emlékszoba, néprajzi kiállítótermek, Barátságvasútvonal címmel egy állandó kiállítás is. Ez utóbbi sem véletlen, annak idején itt székelt a vasútvonal építőinek a törzskara. Néhány helyiséget korabeli stílbútorokkal szeretnénk berendezni. Ennek az épületnek az esetében azonban jóval nagyobb erőfeszítésre lesz szükség, ugyanis az állapota nagyon leromlott. Reméljük, hogy a lakosság is megtesz majd minden tőle telhetőt, hogy a felújítási munkálatok zökkenőmentesen haladhassanak. D. VARGA LÁSZLÓ lapotával egyenlő. Figurális kompozícióit is a vonallal határolt síkok egymáshoz képest különböző módon történő elhelyezésével alkotja meg. Kétségtelen, hogy ez a vizuális formanyelv még nem minden elemében kiérlelt, de már eljutott odáig, hogy bizonyos mértékig szimbolikus formában a vonal, a sík, a tér egy egészen egyedülálló érzelmi és gondolati kommunikációra készteti a nézőt. Legújabb metszetein már a tónusok egymáshoz való viszonyítása is a képalkotó elemek (vonal, sík, tér) sorát gazdagítja. Már maga az a technikai megoldás, hogy a linómetszeteket nem egyetlen lapba metszi, hanem magát a sík lapot szabdalja fel és az így nyert új felületeket egymáshoz viszonyítva helyezi vissza a síkba, új vizuális nyelvi formát sejtet. Ha sikerülne az így megalkotott képi formát nemcsak egyetlen szín tónusaival sokszorosítania, hanem a színdinamikát, mint kifejezőeszközt alkalmaznia, akkor Csótó László alkotói világa tovább gyarapodna. Alkotói vágyainak újabb megnyilvánulása, hogy idén már az egyik legősibb technikával, a tűzzománccal kísérletezik. Az a szenvedély, az a megszállottság, amellyel erről beszélt, szinte maga a bizonyosság: megtalálja ennek az igen nehéz, eszköz és anyagismeret híján szinte kiszámíthatatlan eredményt hozó technikának a kulcsát. Csótó László újabb útkeresése művészi pályájának további gazdagodását sejteti, s egy, a közeli jövőben megrendezendő kiállítás anyagát eredményezheti. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1986. X. 27.
