Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-27 / 253. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1986. X. 27. Rendes kerékvágásban Ha valaki látogatóba érkezik Nemesócsára (Zemianska Olča), egész biztos elviszik a forradalmi hagyományok emlékszobájába, amely a jól gazdálkodó efsz szék­házában található. A jövevény a gondosan kiválasztott és elren­dezett tárgyak és dokumentumok alapján élethű képet kap a község harcos múltjáról, a zsellérek és földmunkások bátor kiállásáról. De helyet kapott az emlékszobában a testnevelési mozgalom történe­tét felelevenítő néhány tárgy, fénykép és dokumentum is, ami­ből arra lehet következtetni: a ne- mesócsaiak szeretik a sportot és tisztelik a hagyományokat. Ezt erősítette meg egyébként dr. Horváth György, a testneve­lési egyesület elnöke és Ferenczi Antal vezetőségi tag, a sport­ügyekben a község legtájékozot- tabb embere. Tőlük tudtam meg, Horváth György hogy egy bajnoki futball mérkő­zésnek ötszáz nézője is van, és jövőre ünnepük a szervezett sport­élet fennállásának 75. évforduló­ját. Szép jubileum. Kevés helyen dicsekedhetnek ilyen hagyomány­nyal. Nagy tisztelettel beszélnek ma is azokról (Soós Vince, Kalmár Zsigmond), akik a két háború kö­zött a nehéz időkben is istápolták a labdarúgást, amely akkoriban jószerivel a szegény emberek egyetlen szórakozása volt. Ugyancsak büszkén mondják: a felszabadulás után, a negyve­nes évek végén olyan nagy váro­sok rangos csapataival játszottak egy csoportban, mint Trenčín vagy Piešťany, g megint csak tisztelet­tel ejtik ki Vavrík Ferenc, Horváth Vince, Horváth Zoltán, Laky Dé­nes és Laky Oszkár nevét. Külö­nösen az utóbbiról mondják, hogy a sportmozgalom lelke volt, még 48 esztendős korában is aktívan játszott és húsz évig állt az egye­sület élén. Ferenczi Antal elmond­ja még azt is: a sportélet fellendü­lése teljesen egybeesik a szocia­lizmus győzelmével hazánkban. Pontosabban a szocialista gép- és traktorállomás megalakulásával, amely egész sor kiváló labdarúgót foglalkoztatott az egész környék­ről és felkarolta a sportéletet. Ezek a játékosok, a Procházka-fivérek, Rajtík Milan, Zele László, Jozef Jány és a többiek emelték eddig legmagasabbra a nemesócsai labdarúgást. Aztán az ötvenes évektől telje­sen mélypontra jutott a község sportélete, csak sóvároghattak a régi dicsőség után. Sokáig a já­rási bajnokságban bukdácsolt a csapat, s csupán a hetvenes évek végén jutott fel a kerületi versenybe. Az újabb hullámvölgy 1982-ben következett be, amikor a nemesócsaiak ismét lejjebb csúsztak. Tavaly azonban már másodikok lettek és az idén a ko­máromi (Komárno) járá§i bajnokság megnyerése után a kerületi ver­seny keleti csoportjában folytatják a szereplést. E felsorolásból arra lehetne kö­vetkeztetni, hogy most már felhőt­len napok következtek, pedig ez nem egészen igaz. Olyannyira nem, hogy két hónappal ezelőtt, amikor már javában állt a bajnok­ság, fel kellett frissíteni a vezető­séget, mert majdnem csődöt mon­dott. Akkor került az egyesület élére dr. Horváth György, a szö­vetkezet üzemjogásza. Hogy miért került sor a tisztújításra, hadd mondja el maga:- A járási bajnokság megnyeré­se után furcsa légkör alakult ki a csapat körül. Sokan úgy véle­kedtek, hogy minden hiábavaló, a csapat úgysem állja meg a he­lyét. A kishitűség annyira a hatal­mába kerített némelyeket, hogy nem törődtek a szervezőmunká­val, jó, ha öt-hat játékos járt az edzésekre. Ilyen körülmények kö­zött valóban nem lett volna mit keresnünk a felsőbb osztályban. Szerencsére akadtak néhányan, akik úgy vélték: községünk sport­szerető népe - mert hol megy ma ki ötszáz nézó egy bajnoki meccs­re akár jóval magasabb osztály­ban is, mint nálunk - nem érdemli meg, hogy ilyen felelőtlenül „el­játsszák“ a nehezen kiharcolt fel­jutást. A község és a szövetkezet vezetőségének segítségével vég­rehajtottuk a tisztújítást és meg­próbáltunk rendet teremteni. Ma­gam azért vállaltam a tisztséget, mert■ meggyőződésem: képesek vagyunk helytállni, és kötelessé­gemnek tartottam, hogy segítsek. Egyenként elbeszélgettünk a játé­kosokkal, sikerült önbizalmat ön­teni beléjük. Milan Chudý edző irányítása alatt, akiről csak csupa jót és elis- merót szóltak, 18-tagú keret dol­gozik ugyancsak heti két alkalom­mal, de már ez is több, mint sem­mi. Pillanatnyilag a középmezőny­ben állnak, ám nem félnek a ki­eséstől még akkor sem, ha tudva­levő: átszervezés lesz. A keret korátlaga elég magas, de bizakod­va tekintenek a jövőbe, mert kiváló munkát végeznek az ifjúság köré­ben. Az ifjúsági csapat Sárközi Imre vezetésével jelenleg az elsó helyen áll a járási bajnokságban, a serd,ülők együttese pedig a kerü­leti bajnokságban szerepel. A gondoskodás bizonyítéka, hogy a serdülőknek nemcsak állandó edzője van Soós László szemé­lyében, hanem csapatvezetője is. Bedecs Imre testnevelő és az edző, aki művezető a cipőgyár­ban, nagyon jól kiegészítik egy­mást, szíwel-lélekkel foglalkoz­nak a gyerekekkel. Nemesócsán tehát hosszú távú csapatfejlesztésbe kezdtek. Mi a további céljuk, mi erről az egye­sületi elnök véleménye?- Most, hogy konszolidálódott a helyzet, szeretnénk felfrissíteni, megfiatalítani a csapatot. Jobb kapcsolatra törekszünk a környék­beli falvak egyesületeivel. Legfon­tosabb teendőnk azonban a pálya felújítása, mert ebben a bajnok­ságban alighanem nekünk van Az országos többtusaversenyt a Duslo csapata nyerte (balról): Angelika Mentelová, Bíró Klaudia, Eva Turičíková, Eva Zaťková, Rácz Mária. Bepillantás egy szakmunkásképző iskola sportéletébe Testnevelés magas szinten Ferenczi Antal (A szerző felvételei) a legsilányabb, legszánalmasab­ban ellátott pályánk. Ez a teendő bekerült a mostani választási programba, és biztos, hogy meg is valósul. A község és a szövetke­zet vezetősége, személy szerint Bakos Imre hnb-elnök és Csémi József mérnök, szövetkezeti el­nök támogatják az ügyet, a sport- mozgalmat. Ezért szeretnénk mozgósítani a sportegyesület tag­ságát és az egész lakosságot. Mert ugyan ötszáz tagja van az egyesületnek, de sokan csak pa­píron léteznek. Nekünk viszont semmi szükségünk „holt telkek­re“, nekünk cselekvő emberek kellenek. A jövőben szeretnénk kibővíteni a sportolási lehetősége­ket is, hogy ne csak a labdarúgás jelentse a testnevelési mozgalmat. A cipőgyárban van is egy asztali- tenisz csapat, amely a járási baj­nokságban szerepel. Éppen a ci­pőgyárral szeretnénk szorosabbra fűzni a kapcsolatot. Legalább 750 alkalmazottja van, ezek nagy ré­sze nő. Nem helyénvaló, hogy nekik semmilyen lehetőségük nincs a sportolásra. Ezért már a legközelebbi időszakban szán­dékunkban áll foglalkozni az ala­pozó testneveléssel, és a szabad­idősporttal. PALÁGYI LAJOS Kevés iskola dicsekedhet olyan és annyi sportlétesítménnyel, mint a Vágsellyei (Šaľa) Középfokú Ké­miai Szakmunkásképző Iskola. Huszonöt méteres feszített vizű fedett uszodáját, valamint az igen tágas sportcsarnokát mindenki megcsodálja, aki betéved az isko­lába. A tanulók sportolási lehető­sége kitűnő, hiszen valamennyi lé­tesítmény egy fedél alatt található. A kötelező heti két tornaórán kívül az iskola 750 tanulójának nagy része délutánonként sportol; az érdeklődés várakozáson felüli.- Diákjaink a rendszeres testne­velést kivéve külön­féle versenyeken is részt vesznek, ép­pen ezért a délutáni foglalkozások több­nyire edzés jellegű­ek - kezdi a beszél­getést Štefan Voj- tek, az iskola sport­körének helyettes vezetője. - Két cso­portra osztottuk a ta­nulókat. Azokat ré­szesítettük előny­ben, akik naponta bejárnak, a többiek, a bentlakók este sportolnak heti két­szer két órát. A Duslo szak­munkásképző isko­lájának diákjai min­den évben ott vannak a Slovché- mia nagyszabású sportvetélkedő­jén. Tavaly tizennegyedik alkalom­mal rendezték meg a versenyt, amelyen 12 iskola indult. Nagy­szerűen szerepeltek a vágsellyei- ek a többtusában: az Angelika Mentelová, Bíró Klaudia, Éva Turičíková, Eva Zaťková, Rácz Mária összetételű leány csapat az első helyen végzett. Nymburkban az országos vetélkedőn is ők vit­ték el a pálmát. Az egyéniben Rácz Mária elsó, Angelika Mente­lová pedig harmadik lett. Kézilabdában a fiúk együttese nem talált legyőzőre a Slovchémia bajnokságán, és már másodízben nyerte meg a versenyt. Az említett sportágakon kívül még atlétikában és asztaliteniszben is eredménye­sen szerepeltek a vágsellyeiek, amit az is bizonyít, hogy az iskolák csapatversenyében a Duslo a má­sodik helyet szerezte meg.- Már a tanév elejétől foglalko­zunk a diákokkal. Minden elsőst letesztelünk, így tudjuk, ki mire képes és melyik sportághoz van vonzalma. Iskolánkban rendsze­resen megrendezzük a sportnapo­kat, s a legjobbak képviselik aztán a Duslót a már említett szlovákiai viadalon, amelyet a Slovchémia szervez - mondja František Tóth, a sportkör vezetője. Veľký Šariš (Nagysáros) a múlt­ban elsősorban a Csák Máté, Giskra, a Perényiek, majd pedig a Rákócziak birtokolta váráról volt híres-nevezetes. Évszázadok múltával e létesítmény elnéptele­nedett és omlásnak indult. Jelen­leg már csupán a külső fala áll... Ma korántsem annyira a romok­ban heverő történelmi nevezetes­ségéről ismert e négyezer lakosú kelet-szlovákiai község, mint az évente 600 ezer hektoliter Šariš sört készítő gyáráról, továbbá a várhegy tövében tapasztalható építkezési és falufejlesztési kedv­ről, illetve eredményekről, s nem utolsó sorban sportéletéről. A Prešovhoz közeli település hazánk tekesportjában azt az utat járja, mint a női kézilabdában Nyá- rasd (Topoľníky) vagy az asztali- teniszben Ruskov: néhány éve az országos élvonalban szerepel. S nem is rosszul. Tavaly például az I. ligában az igen előkelő máso­dik helyen végzett. Méghozzá sa­ját nevelésű játékosokkal, nem pedig helyi színekbe öltöztetett „idegenlégiósokkal“! E nagyközség tekesportja - és BEK-döntőt akarnak rendezni AHOL NEMCSAK TEKÉZNEK.. egyáltalán a sportélete - igen cél­tudatos és rendszeres munkával küzdötte magát egyre előrébb és ért csúcsközeibe, mint ahogy igen átgondolt terv és a helyi lakosság rendkívüli igyekezete és áldozat- készsége kellett a régi település mai felvirágoztatásához. Hogy a sportszerető lakosságnak meny­nyi idejébe és energiájába került az ötmillió korona értékű hatsávos tekepálya felépítése, s a verseny­zőknek mennyi és milyen munká­jába az eddigi sikerek, azt nem tartják számon. A helyiek arra büszkék, hogy a korszerű létesít­ményben télen-nyáron kedvükre ,,kuglizhatnak“, s hazai környe­zetben is megmérkőzhetnek az ország tehetősebb sportegyesüle­teinek csapataival. Amint azt a minap a helyi nem­zeti bizottság elnökétől, Stanislav Kubánektól és a 420 tagú sport­egyesület alelnökétől, Jozef Ga- ľantól hallottuk: a néhány évvel ezelőtt épített pompás tekecsar­nokot a közeljövőben átépítik. Pontosabban: megnagyobbítják. A helyiek ugyanis azt szeretnék, hogy a jövő év októberében náluk legyen Európa legjobb klubcsapa­tainak kontinensbajnoksága. Mivel sportcsarnokuk jelenleg csak két­száz nézó befogadására képes- s ilyen szempontból nem felel meg a BEK-döntó előírásainak már most munkához látnak, hogy a jövő nyárig befejezhessék a 600-700 férőhelyes lelátó építé­sét. A csarnokot úgy bővítik majd, hogy tetőszerkezetének egy kien­gedett része a szomszédos labda­rúgópálya lépcsőzetes nézőterét takarja. Jelképesen mondva: egy csapásra két legyet ütnek; illetve- sporínyelven egy dobással több találatot érnek el. A helyi tekerajongók lelkesedé­se most is óriási. Hát még milyen lenne, ha csapatuk megszerezné az országos bajnoki címet?! Mi tagadás, megszerezheti. Nem len­ne nagy meglepetés, hiszen már évek óta kitűnően szerepel. Ha itt más sportágak rovására csak a teke körül forogna a világ, akkor sem szólhatnánk egy szót sem. Mert az a község, amelyik egyetlen sportban ugyan, de ilyen szép eredményeket ér el, csak dicséretet, elismerést érdemel. Nagysárost sok-sok dicséret illeti, mert más sportágban is hallat ma­gáról. Labdarúgói jelenleg a járási bajnokságban szerepelnek, s ügyesen futballoznak fiataljai is. Apropó, labdarúgás. Itt feltétle­nül említést érdemel a pálya párját ritkító gyepszónyege - s termé­szetesen, a karbantartási teen­dőkkel megbízott gondnok is. A sportegyesületnek sí-, atléti­kai- és teniszszakosztálya is van, s mindegyikben eredményes munka folyik. Az ötszáz méter ma­gas várhegy keleti lejtőjén például a közelmúltban műanyagborítású sípálya, valamint egy sífelvonó épült. A helyiek építették - önma­guknak. Veľký Šariš sportéletének fejlő­dése figyelemre méltó. Alaposabb tanulmányozását elsősorban azon nagyközségek sportvezetőinek ajánljuk, ahol a testnevelésben sok még a tennivaló! GAZDAG JÓZSEF Ján Zrubec (90-es rajtszámmal) végzett az első helyen a Bratislavában rendezett mezei futóverse­nyen (František Tóth felvételei) Fokozott figyelmet fordítanak az úszásoktatásra, szinte egy percig sem üres a 25x12,5 méteres uszoda. Nemcsak délelőtt és dél­után áll a diákok rendelkezésére az impozáns medence, hanem es­ténként is. Ekkor mindenki tetszés szerint úszkálhat. Ottjártunkkor készült el az a kimutatás, misze­rint a 750 tanulóból 128 nem tud úszni. Többségük elsős, s már a napokban megismerkedhettek az úszás alapjaival. A tanév végé­re egészen biztosan megváltozik az arány.- Nem feledkeztünk meg a har­madikosokról sem. Amikor szak­mai gyakorlaton vesznek részt, akkor délután külön tornaórájuk van. Legalább hetente egyszer ki­kapcsolódhatnak, sportolhatnak, így könnyebben megy a tanulás is - jegyzi meg a sportkör vezetője. Nagy népszerűségnek örvend a tanulók körében a sízés. Már most erősítő gyakorlatokat végez­nek, hogy aztán januárban a tíz nap alatt minél többet szágulhas- sanak a havon. Több mint harminc tagja van a turisztikai szakkörnek, s a Duslo diákjai a járás vala­mennyi természetjáró rendezvé­nyén részt vesznek, ezen kívül egyszer egy évben a Magas-Tátra szépségeivel ismerkednek.- Nem véletlenül maradt a foci a legvégére. Szaktanintézetünk­ben nem foglalkozunk a labdarú­gással. Az ok igen egyszerű: a Duslo ifjúsági csapata a II. ligá­ban szerepel, s az együttes zöme a mi diákjainkból áll. Edzőjük Gyu- rek István tornatanár is tőlünk „szerződött“ a Vág-parti sta­dionba. Aki ellátogat a Duslo szakmun­kásképző iskolájába, meggyőződ­het róla: magas szinten van az iskolai testnevelés. Ebben nem kis érdeme van a négy testnevelő oktatónak, Štefan Vojteknek, František Tóthnak, Ladislav Sedláknak és Dušan Tóthnak. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents