Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám, szombat

VILÁGOS IRÁNYVÉTEL

ÚJ SZÚ

5

1986. X. 25.

írta: Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára

Csehszlovákia kommunistáinak és országunk népének igyekezete jelenleg a CSKP XVII. kongresz- szusa programjának következetes megvalósítására irányul. Ez a CSSZSZK-ban a szocializmus mindenoldalú fejlődésének, a társadalmi haladásért és a bókéért vívott harcnak programja. Alapja a szociális és a gazdasági fejlődés meggyorsításának stratégiája, irányvételünk az intenzív típusú bővített újratermelésre, valamint a termelésben és a társadalmi élet egyéb területein a tudományos- múszaki haladás minőségileg magasabb fokának elérésére.

A CSKP éppen ebben látja a termelőerők dinamikus fejlesztésének, a lakossági életszínvonal valós emelésének, a politikai stabilitás további fokozásának és a szocialista közösség megbízható láncszemeként, az antiimperia- lista erők széles frontja harcosaként a CSSZSZK nemzetközi helyzete megszilárdításának módját.

A nagy átalakulás korának követelményeivel és a társadalmunk adott fejlődési szintjével összhangban álló nagy és nem könnyű feladatokat, amelyeket a párt ^CVII. kongresszusa tűzött ki, csak akkor teljesíthetjük, ha teljes mértékben aktivizáljuk az emberi tényezőt, fejlesztjük és ésszerűen kihasználjuk a társadalom anyagi és szellemi potenciálját, ha tovább szilárdítjuk és tökéletesítjük szocialista társadalmi rendünket.

Ez a helyzet megkívánja a politikai és az irányító munka színvonalának emelését, minden láncszemének összehangolását

a gyorsítás stratégiájából következő új szükségletekkel és igényekkel. Ezzel párhuzamosan lényegesen tökéletesíteni kell az ideológiai munkát is, mégpedig minden szakaszon, az elméletben, a propagandában és az agitációban is. Legmagasabb rendű szerepe formálni az ember tudományos világnézetét és tevőleges hozzáállását a társadalmi valósághoz és az élethez. Ez a cél csak akkor érhető el, ha ez a tevékenységünk alkotó és újító jellegű lesz, ha szervesen összefonódik a gyakorlattal és megfelelőképpen, rugalmasan reagál a társadalomban bekövetkező változásokra.

A párt XVII. kongresszusa az ideológiai dolgozókkal szemben azt a kövételményt támasztotta, hogy mélyítsék el érvelésüket, hatásgyakorlásuk meggyőző jellegét. Nyomatékos hangsúlyt helyezett a nyilvánosság jobb tájékoztatására. A politikai tevékenység tárgyszerűségének kell hogy megfeleljen a propaganda tárgyszerűsége is. Nincs benne helye a frázisoknak, a formalizmusnak, a kioktatásnak. Megengedhetetlen az is, hogy a propaganda hozzájáruljon a tényleges helyzet elkendőzéséhez, szépítéséhez, rózsaszínűre lakkozásához, a hibák és a különféle visszás jelenségek mentege- téséhez és magyarázgatásához, az elvtelen cselekvéshez és a pragmatizmushoz, amely rendszerint előszeretettel „elvszerű- séggel“, külsődleges hivalkodó gesztusokkal, általános adatokkal leplezi magát. Az ilyen torzulások gyökeres kiirtásától - főleg az igaz, idejekorai, rugalmas tájékoztatástól, minden kérdés nyílt megvitatásától, a nyitottságtól - közvetlenül függ demokráciánk hatékonysága, a munkahelyeken és általában az emberek életében az alkotó, dolgos - légkör megteremtése. Ennek feltétele, hogy a dolgozók valósan, cselekvően részt vehessenek a társadalmi problémák megoldásában, érdeküket lássák annak a kollektívának sikereiben, amelyben élnek és dolgoznak, felelősséget érezzenek ezzel a kollektívával, községükkel és hazájukkal szemben. Más szóval: programdokumentumaink és határozataink sorsa, szándékaink tetté váltása a tét.

Pártunk és népünk törekvéseiben ösztönző és megbízható támaszra talál az SZKP lenini irányvételében, a társadalmi és gazdasági fejlődés meggyorsításának

irányvonalában, amelyet az SZKP KB 1985 áprilisi plénumülésén tűzött ki, s amelyet megerősített, továbbfejlesztett és konkretizált a szovjet kommunisták XXVII. kongresszusa. Az átépítés, amelyre ezen irányvétel megvalósítása érdekében sor kerül a pártban és az egész szovjet társadalomban, meggyőzően tanúsítja, hogy az SZKP bolseviki lenini típusú párt. Mégpedig nemcsak történelmi útjának jelentőségét, hanem azt az alkotó szellemet, forradalmi merészséget és elvszerúséget tekintve is, amelyet jelenleg tanúsít a bel- és a külpolitika rendkívül bonyolult feladatainak teljesítésében.

Az SZKP egész tevékenységét áthatja a dolgozó tömegek alkotó képességeibe vetett mély meggyőződés, a. szocializmus történelmi fölényéről, humanista, békés küldetéséről való megingathatatlan meggyőződés, a kommunizmus igazának végső győzelmébe vetett meggyőződés. Az SZKP-t az jellemzi, hogy felelősséget érez nemcsak a szovjet társadalom további fejlődéséért, hanem az emberiség sorsáért, valamennyi nép szabad és békés életéért is. Ez nagyon ösztönzőleg hat minden haladó erőre, kedvező helyzetet teremt a szocializmus új békeof- fenzívájának és erősíti a tekintélyét.

Nem kell külön hangsúlyozni, hogy ezek a körülmények milyen kedvezően hatnak pártunk munkájára, a CSSZSZK további fejlődésére, a társadalmi élet valamennyi területén a CSKP XVII. kongresszusa határozatai határozott, alkotó lebontásának és konkretizálásának folyamatára. Nem véletlen népünk óhaja, hogy a csehszlovákiai kommunisták is ehhez hasonló következetességgel és elvszerűséggel cselekedjenek. Feltételeinkből és történelmi tapasztalatainkból kiindulva visz- szatérünk az alapvető tanulságokhoz, újra felmérjük a mindennapos tevékenységünkkel kapcsolatos számos álláspont, koncepció és fogalom értelmét és érvényességét. Egyesek közülük a gyakorlattól való elszigeteltségük és az új szükségletek iránti közömbösség következtében a fejlődés során sémákká váltak, illetve elveszítették eredeti tartalmukat. Jelentőségük megújítása csak úgy képzelhető el, ha bíráló szellemben felmérjük az eddigi tevékenységet, ha a társadalmi tudat helyzetének, a társadalmi fejlettség tényleges fokának rendszeres elemzése és a sajátos szükségletek megértése bázisán jutunk szintézisre. Ennek a tevékenységnek megbízható mércéire találunk a tudományos kommunizmus alapítóinak, főleg Vlagyimir lljics Leninnek müveiben, a gondolkodás marxista dialektikus módszerében, amelyet alkotó- an alkalmaztak például az SZKP újszerkesztésű programjában és az SZKP Központi Bizottságának a XXVII. kongresszuson elhangzott politikai beszámolójában.

Pártunk számára - s erre emlékeztetni kell - ebből a szemszögből különleges jelentősége van A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai c. dokumentumnak. E dokumentum alapján, amelyben a párt saját tevékenységét mély és éles önbírálatnak vetette alá, elvszerú politikai platformot dolgoztunk ki, amely lehetővé tette nemcsak az ellenforradalom okozta károk helyrehozását, hanem egyben hazánkban a szocializmus fejlődése forradalmi folytonosságának szavatolását is. Ez a dokumentum napjainkban is arra ösztönöz, hogy a politikai és az irányító munkában magas fokú felelősségtudattal érvényesítsük a lenini módszereket.

A szocialista közösség országainak tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a társadalom dinamikus fejlődésében, szocialista alapokon az emberek életformáinak kialakításában, szilárdításában és tökéletesítésében kulcsszerepe van az emberi tényező aktivizálásának

Ennek a ténynek lebecsülése s az e tényező nélkülözhetetlen aktivizálásából következő kötelességek elhanyagolása azzal a következménnyel jár, hogy tere nyílik a kispolgári ösztönösségnek, a kezdeményezés bürokratikus megbénításának. Ez nemegyszer szociális feszültséget idézett elő, esetenként válsághelyzeteket a politikai életben, s a dolgozók ,nem csekély hányadának a szocialista államtól és a párttól való elidegenedéséhez vezetett. Manapság, amikor előtérbe kerül az ember alkalmassága, képessége megfelelni azoknak az új, minőségileg bonyolultabb feladatoknak, amelyeket a gyorsítás stratégiája támaszt a kollektívákkal és az egyénekkel szemben, az emberi tényező szerepének szem elől tévesztése és elégtelen aktivizálása törvényszerűen súlyos zavarokat idézne elő a társadalmi mechanizmusban, mi több, alááshatná a szocializmus tekintélyét.

Ez természetesen rendkívüli felelősséget hárít az ideológiai terület dolgozóival szemben is. Tevékenységüket össze kell hangolni a párt egész igyekezetével, amely szüntelenül szem előtt tartja a tömegek szükségleteit, érdekeit és értékszemléletét, életük és munkájuk feltételei tökéletesítésének valós lehetőségeit, az olyan anyagi és szellemi erőforrások megteremtését, amelyek biztosítják a társadalom fejlődését és a nép életszínvonalának emelkedését, a szocialista életmód mércéinek megfelelően.

Kétségtelen, hogy tekintettel e problémakör jelentőségére, az ideológiai munka bármiféle leszűkített reszort megközelítése megengedhetetlen. S amennyiben előfordul - sajnos ez még mindig tapasztalható, nyilván az opportiz- mus csökevényei következtében - akkör jelentősen gyöngíti nemcsak e tevékenységünk hatékonyságát, és azt az eredménytelen prédikálás szerepébe kényszeríti, hanem gyengíti egész cselekvésünk hatásfokát is. Az eszmei hatásgyakorlás ilyen esetekben magára ölti a rögtönzés jellegét s ez a reszort megközelítés megfosztja perspektíváitól és a szükséges magabiztosságtól. Ez törvényszerűen szakadást idéz elő a kinyilvánított szándékok és a valós helyzet között.

Az emberi tényező aktivizálására, a dolgozók alkotó tevékenységére, az öntudatos gazda és állampolgár szerepében az ember gondolkodásmódjára és cselekvésére meghatározó befolyást gyakorol egyrészt a gazdaság tervezésének ós irányításának adott rendszere, a gazdasági mechanizmus, másrészt a szocialista demokrácia fejlődésének foka. Ez kétségtelenül az a legfontosabb tényező, amely meghatározza az emberek társadalmi aktivitásának kereteit. Ezért olyan fontos, hogy ne engedjünk meg semmiféle megcsontosodást e rendszerek fejlesztésében. Ehhez hasonlóan megengedhetetlen gyöngíteni szocialista bázisukat, a társadalmi tulajdont, a politikai hatalom munkás- és népi jellegét, a dolgozók marxista-leninista élcsapatának vezető helyzetét.

, Ehhez azonban szükséges az, hogy szigorúan tiszteletben tartsuk az objektív és a szubjektív dialektikus viszonyát s ne változtassuk fétissé a forradalom által létrehozott rendszereket és intézményeket. Ellenkezőleg, ezeket szüntelenül tökéletesíteni kell, növelve rugalmasságukat, a leghatározottabban mentesítve őket a bürokratikus elemektől. Ez csak a tömegek élénk tevékenységével és azzal érhető el, hogy merészen bevonjuk őket a helyi és a társadalmi problémák megoldásába, összhangban a demokratikus centralizmus lenini alapelveivel.

Jelenleg éppen ennek a feladatnak szenteljük a legnagyobb figyelmet, amint azt feladatunknak meghagyta a párt XVII. kongresz- szusa. Teljesítése feltétele sikeres átállásunknak a gazdaság intenzi- fikálására és a gyorsítás stratégiája megvalósításának. Ez törvényszerűen összefügg az emberek gondolkodásmódjában és érzésvilágában a lényeges változásokkal. Ezeknek lényege a határozatok tökéletesítése és teljesítésük során a fegyelem és a felelősségérzet fokozása. Ez mindenkire vonatkozik, fent ós lent egyaránt, a munkástól a miniszterig.

Mindenütt alkalmazni kell azokat a módszereket, amelyek hozzájárulnak a munka termelékenységének, a termelés társadalmi hatékonyságának szüntelen növeléséhez. Nem szabad megelégednünk azzal, amit hazánk tegnap ért el, irányt kell vennünk a csúcsszintet jelentő paraméterekre.

Ránk is vonatkozik: a leghatározottabban harcolnunk kell az új gondolkodásmódért, s ezen az alapon haladó változásokat kell kezdeményezni társadalmunk életének minden területén. Csupán arra kell ügyelni, hogy az új gondolkodásmódnak, az emberek érzésvilága alapvető megváltoztatásának követelménye ne váljon elcsépelt közhellyé, amellyel ugyan mindenütt találkozunk majd, de anélkül, hogy bármi is változna a társadalom életében, ne váljon olyan frázissá, amely egyesek számára valamiféle politikai alibiként szolgálna, hogy a régi módon élhessenek továbbra is.

Az új gondolkodásmódra, az emberek érzésvilágában az alapvető változásokra azért helyezünk súlyt, hogy lemondjanak olyan elképzeléseikről és szokásaikról, amelyeket nap nap után kiváltott a gazdálkodás extenzív módja, s amelyek sokunknak csaknem a vérévé váltak s megtanítottak bennünket arra, hogy természetesnek tekintsük a jelentős veszteségeket, az ésszerűtlen magatartás iránti passzivitást és a rossz gazdálkodásban szinte már a szocializmus „jellegzetes vonását“ lássuk.

így például a termelés és a szociális szféra iránti eltorzult viszony, a társadalmi és az emberi vonatkozások prioritásának szem elől tévesztése erősen rányomta bélyegét nemcsak a központi tervezés gyakorlatára, hanem az emberek élete fontos kérdéseinek eldöntésére is, minden községben, járásban és kerületben. Ismeretes, hogy az aktivitást ós a kezdeményezést nagyon károsan fékezi a munka szerinti javadalmazás alapelveinek megszegése. Széles körben találkozunk egyenlősdivel, s azzal, hogy egyesek becstelen módon tesznek szert teljesen meg nem érdemelt jövedelemre. A valamiféle középszerűségnek,

a mindenki és minden nivellizálá- sának tendenciái, amelyeket sokan „igazi demokráciának“ tekintenek, a szocializmus egyik legkárosabb torzulása. A tudományostechnikai forradalomnak és a tudomány, valamint a technika fejlesztésében ós alkalmazásában bizonyos fölénnyel spekuláló kapitalizmussal való történelmi konfrontációnak korában legnagyobb politikai hibáink egyike megelégedni a középszerűséggel, mi több, az átlagosságra orientálódni.

Ezzel közvetlenül összefügg a szocialista gazdaságban az ér- téktörvóny, valamint az áru- és a pénzviszonyok szerepének megértése is. Nálunk a CSSZSZK-ban a hatvanas évek második felében, amikor az ellen- forradalom a központi tervezés gyöngítésére és a szocializmus gazdasági bázisának lerombolására törekedett, szerepüket abszolutizálták. Az ilyen abszolutizálás ellen azonban nem lehet harcolni a bürokratikus-utasításos irányítás szilárdításával. Az ilyen módszerek ténylegesen csak a re- vizionistáknak és a szocializmussal kapcsolatos „piaci modelljeik- nek“, megfontolatlan decentralizálásuknak, a kispolgáriasság melegágya újrateremtése törekvéseinek kedveznének. Kulcsfeladatunk ugyanis formálni az ország dinamikusan és tervszerűen fejlődő egységes népgazdasági komplexumát, amely képes a társadalmi szükségletek kielégítésére. Ennek során ki kell indulnunk e komplexum hosszú távú fejlesztésének tennivalóiból és a szocialista közösség keretében a nemzetközi munkamegosztás feladataiból.

A propagandában a legfontosabb és a legértékesebb az igazság és a konkrétság. A szavak és a tettek egysége. Lenin hangsúlyozta, hogy az igazság mindig konkrét. Az új gondolkodásmódért, az emberek érzésvilágának megváltoztatásáért, az emberi tényező aktivizálásáért konkrét történelmi feltételek között vívunk harcot. Korunk sorsdöntő jellegéből, az előttünk álló feladatok igényességéből és újszerűségéből következik az, hogy rendkívüli súlyt kell helyeznünk a rugalmasságra, a felkészültségre és a merész cselekvésre, feltétlen összefüggésben a lehető legnagyobb felelősségtudattal, amely kell hogy mindenkit áthasson, főleg ha olyan területen dolgozik, amelyen nagyszámú ember sorsa dől el.

A munka társadalmasításának, a termelési alapok drága technikával való ellátottságának és a technológiák bonyolultságának magas szintjén a hozzá nem értés mérhetetlen károkat okozhat. E tekintetben azonban nem segíthet a magas fokú szaktudás sem, ha nem kötődik politikai, erkölcsi és állam- polgári érettséghez. A népgazdasági komplexum fejlesztésének tervezését semmiképp sem bízhatjuk hozzá nem értő, kevéssé képzett emberekre, s megfelelő társadalmi ellenőrzés nélkül.

ösztönzőleg hat ránk a Szovjetunió Kommunista Pártjának példája, amely erélyesen leveti a múltnak ezt a terhét. Mégpedig a lenini munkamódszereknek s az élet lenini normáinak következetes alkalmazásával, a tudományos gondolkodásmóddal, amely mindenek fölé helyezi a fejlődés objektív törvényeit s az elvszerúség- gel, amelynek meghatározója a munkásosztály, a dolgozó nép ügye, a kommunizmus ós a béke gondolata iránti hűség. Mindent az emberért, az ember javáért, boldog életéért a béke és a szabadság körülményei között. Ezzel a világos céllal fejti ki tevékenységét Csehszlovákia Kommunista Pártja is, tudatosítva nagy felelősségét népével, nemzeteivel, a világ forradalmi ós haladó erőivel szemben. Ennek a célnak rendeli alá ideológiai munkáját, az ideológiai fronton folytatott harcát az új emberért, az új, szocialista életmódért.

Ez bonyolult harc. Az új nem érvényesül automatikusan és nehézségektől mentesen. Ezen túlmenően ebben a küzdelemben nap nap után ki vagyunk téve az imperializmus reakciós erői támadásainak. Ezek az erők „lélektani háborút“ indítottak a szocializmus ellen. A reakciósok spekulálnak a szocialista országok további fejlődésével. örömmel tölti el őket annak reménye, hogy a Szovjetunióban végbemenő változások fellazítják a viszonyokat közösségünk többi országában. Az imperializmus abból indult ki, hogy ezek a változások a marxista ideológia állítólagos „csődjéből“ következnek és a szocialista országok „csendben elpártolnak“ ettől az ideológiától. Ellenfeleinket hányszor elvakították az ehhez hasonló agyrémek! Valójában azoknak van közülük igazuk, akik tartanak az SZKP új irányvételétől. Hiszen megvalósítása már most teljesen egyértelműen bizonyítja a marxizmus-leninizmus forradalmi ideológiájának életképességét és azt, hogy mentesülve a dogmatizmus bénító hordalékától, a revizioniz- mus egyetlen válfajának sem ad semmiféle esélyt. Ez az ideológia a szocializmus további fejlesztésének és szilárdításának erős fegyvere, amely a szocializmust még erősebbé, sebezhetetleneb- bé, legyózhetetlenebbé, a társadalmi haladásnak és a békének . megbízható támaszává teszi világszerte.

(Megjelent a moszkvai Pravda 1986. X. 20-i számában.)