Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-20 / 247. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1986. X. 20. A gyorsítás stratégiája és a tömegtájékoztató eszközök, valamint a propaganda feladatai írta: Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára T ársadalmi életünket mindenekelőtt a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött program megvalósítására irányuló törekvés jellemzi. Ez a törekvés fokozatosan áthatja az összes munkakollektívát és konkrét tettekben nyilvánul meg. A pártmunka középpontjában is ezek az erőfeszítések állnak. A csehszlovákiai kommunisták tanácskozása óta eltelt idő megerősítette, hogy a kongresz- szus által kitűzött program teljes mértékben összhangban áll társadalmunk további fejlődésének mai és távlati szükségleteivel. Amint Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára a központi bizottság 3. ülésén megállapította, népünk ezt a programot magáévá tette és a gyakorlati életben megvalósítására törekszik, össznépi programmá vált. A tömegtájékoztató eszközök és a propaganda is jelentős mértékben hozzájárult és hozzájárul a kongresszusi dokumentumok jelentőségének magyarázásához és a feladatok megvalósításához. Az újságok hasábjain, a rádióadásokban és a televízió képernyőjén a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött program konkrét alakot ölt, az aktivitás fokozását célzó, a munkakollektívák és az egyének kezdeményezését ösztönző javaslatok hangzanak el. A CSKP XVII. kongresszusa által jóváhagyott program alapját a gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsításának stratégiája képezi. Ez a koncepció a szocialista közösség egyes országai fejlődésének, valamint a mai nemzetközi életnek az elemzéséből indul ki. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1985 évi áprilisi ülésén tűzték ki, majd a szovjet kommunisták XXVII. kongresszusán tovább fejlesztették ezt a koncepciót. Megvalósítása azt példázza, hogy a szovjet kommunisták valóban alkotóan, lenini módon értelmezik az elmélet és a gyakorlat kérdéseit. Az elmélet és a gyakorlat dialektikus egységéből kiindulva kell megítélni a CSKP XVII. kongresz- szusának, az SZKP XXVII. kongresszusának, valamint a szocialista országok testvéri kommunista pártjai kongresszusainak eredményeit. A testvérpártok tevékenységében napjainkban döntő jelentőségük van azoknak a közös problémáknak és feladatoknak, amelyek a szocialista építés mai szakaszával kapcsolatosak és amelyek szükségessé teszik a sokoldalú együttműködés további fejlesztését, mindenekelőtt az együttműködés új, nem hagyományos formáinak alkalmazását. Ez következik abból a közös felelősségből, amely a szocialista országokra hárul a világban végbemenő nagy változások folyamatában. Meg kell oldani az emberiség sorsát érintő globális problémákat. Ennek keretében oldjuk meg a szocialista világközösség adott országainak sajátságos fejlődését meghatározó kérdéseket is. A gyorsítás stratégiája tág teret teremt minden egyes testvéri' kommunista párt alkotó elméleti és gyakorlati tevékenységéhez, a szocialista világközösség minden országa erőforrásainak és lehetőségeinek a közös célok és feladatok teljesítését szolgáló jobb kihasználásához. A CSKP XVII. kongresszusának programja és az alapját képező gyorsítás koncepciója a tömegtájékoztató eszközök és a propaganda tevékenységének tengelye. Annak ellenére, hogy pozitívan értékelhetjük hozzájárulásukat a CSKP XVII. kongresszusa, valamint az SZKP XXVII. kongresszusa dokumentumainak és eredményeinek magyarázásához, tapasztalataink alapján leszögezhetjük, ezen a téren egyelőre távolról sem élünk minden lehetőséggel ahhoz, hogy javítsuk az újságírói munka minőségét és hatékonyságát. Mindenekelőtt tudatosítani kell: a kongresszusi programmal kapcsolatos munka nem jelent kampányt, hanem hosszú távú élő folyamatot, amelyben valamennyi résztvevő hatékony tevékenységének döntő kritériumát a legfontosabb területen, a gazdaságban elért reális eredmények jelentik. Amint a népgazdaság idei fejlődésének elemzése mutatja, az év elejétől elért bizonyos pozitív eredmények ellenére nem következett be igazi fordulat a sokoldalú intezifikálás, a jobb minőség és hatékonyság felé. A mennyiségi mutatók általános teljesítése ellenére nem sikerült elérni a nemzeti jövedelem tervezett növekedését, az anyagi költségek csökkentését, a rentabilitás növelését és számos más, ugyancsak fontos minőségi mutatót. A tudomány és technika gyakorlati alkalmazása nem vált eddig az irányítómunka alapjává és nem állt be fordulat az emberek gondolkodásában. Ez azt jelenti, hogy a szerkesztőségeknek továbbra is helyesen kell magyarázniuk^ CSKP XVII. kongresszusának programjából és az SZLKP kongresszusának határozatából eredő feladatok jelentőségét, határozottan harcolniuk kell a feladatok csökkentésére és az ötéves tervidőszak további éveire való elhalasztására vonatkozó kísérletek ellen. Gyakran találkozhatunk ellentmondásos állásfoglalással a gyakorlatban: mindenki egyetért azzal, hogy a nemzeti jövedelem évi 3,5 százalékos növelésére vonatkozó kongresszusi határozat (Szlovákiában az SZLKP kongresszusának határozata 4,2—4,5 százalékos növekedést irányoz elő) helyes, de ugyanakkor egyeseknek kétségeik vannak az adott tárca, vállalat vagy üzem feladatait illetően. Nyilván úgy vélekednek, hogy a nemzeti jövedelem szükséges növelését - amely nélkül nem teljesíthetjük a kongresszusi program szociális részét sem valaki másnak kell megvalósítania. E gyes vezetők kifogásolják, hogy a kongresszus ugyan kitűzte a célokat, de nem ismerjük eléggé azokat az utakat, amelyek elérésükhöz vezetnek. Az ilyen állásponttal nem érthetünk egyet. Aki gondosan elolvasta a CSKP XVII. kongresszusának dokumentumait, jól tudja, hogy ezek nemcsak a legközelebbi és a távlati célokat, hanem elérésük módját is meghatározták. Éppen a vezető feladata, hogy saját hatáskörében az egyes munkahelyek feltételeire lebontsa ezeket a dokumentumokat. A propagandamunkában lényegében sikerült egységesen magyaráznunk a kongresszusi dokumentumokat. Napjainkban mindenekelőtt az a feladatunk, hogy ezt a magyarázatot következetesen összekapcsoljuk a tárcák, vállalatok, üzemek, szövetkezetek, kutatóintézetek és társadalmi szervezetek konkrét feladataival. A magyarázásnak szorosan össze kell fonódnia a dolgozókollektívák tevékenységével, és ennek alapján konkrét intézkedéseket kell foganatosítani a tervfeladatok teljesítésére. Ezen a téren továbbra is következetesen kell kiküszöbölni azt a jelenséget, hogy csak szavakkal támogatják a kongresszusi programot, mivel az ilyen szavak a konkrét intézkedések meghatározása nélkül absztrakt formulá- cióvá válnak. Egyes újságcikkek illetve rádió- és tévéadások továbbra sem közelítik meg komplexen a kongresszusi programot: az adott munkahely problémái elfedik a döntő társadalmi feladatokat. Ilyen fogyatékossággal találkozhatunk pl. egyes kulturális és művészeti folyóiratokban. A kongresszus által meghatározott döntő társadalmi feladatok kivétel nélkül mindenkire vonatkoznak, nem válaszhatjuk el ezektől a tárcák vagy csoportok részproblémáit. A szerkesztőségek munkájában továbbra is fontos kérdés, milyen figyelmet szentelünk azoknak a sikereknek, amelyeket hazánk a fejlett szocialista társadalom építésében ért, illetve ér el. Különös jelentősége van ennek a kérdésnek az ifjúsági lapokban, illetve a fiataloknak sugárzott műsorokban. Az a bíráló szellem és nyíltság, amellyel a kongresszus a társadalmi élet fogyatékosságairól tárgyalt, nem ok arra, hogy szégyenkezve szóljunk azokról az eredményekről, amelyekre jogosan büszkék lehetünk. A fogyatékosságokkal szembeni kérlelhe- tetlenségnek az az értelme, hogy meggyorsítsuk a haladást, megsokszorozzuk értékeinket, amelyeket az előző fejlődés eredményezett. Az élet teljes mértékben igazolja Gustáv Husák elvtárs szavait: ,,Annak ellenére, hogy sok akadályt és nehézséget kellett leküzdeni, a XVII. kongresszus megállapíthatta, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság korszerű, társadalmilag konszolidált, politikailag szilárd szocialista államként lép a 80-as évek második felébe, olyan államként, amelyet fejlett gazdaság, magas kulturális színvonal, szilárd nemzetközi politikai és gazdasági helyzet jellemez és jó kiindulási alapja van a további fejlődéshez. Ez meggyőző válasz az ellenséges propaganda azon jóslatára, hogy Csehszlovákia nem tudja leküzdeni a hatvanas évek válságának következményeit.“ Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az antikommunista propaganda főleg a fiatalokban, akik saját élettapasztalataik alapján nem vethetik össze a múltat a jelennel, kétségeket akar kelteni a szocialista társadalmi rendszer vívmányait illetően, és be akarja feketíteni eddigi társadalmi fejlődésünk eredményeit. Az antikommunista propaganda leghevesebb támadásai sem cáfolhatják azt a tényt, hogy a CSKP XVII. kongresszusának programja reális távlatokat állít társadalmunk elé. A mai világban ez távolról sem természetes, rendkívüli értéket jelent. Talán elegendő ha megemlítjük, hogy a természeti és a nyersanyagforrásokban gazdag fejlődő országok nagy része a neokolo- nialista kizsákmányolás következtében mély gazdasági és társadalmi megrendüléseket él át, lakossága előtt gyakorlatilag nem állnak távlatok. Ilyen helyzetben van az élenjáró tőkés országok lakosságának nagy része is, sújtja őket a tömeges munkanélküliség, amely főleg a fiatalokat érinti, valamint a tőkés társadalom más negatívumai, a nemzetek feletti monopóliumok telhetetlensége, az Egyesült Államok tájékoztatási és kulturális imperializmusa, amely elnyomja az országok nemzeti identitását. Nemcsak országunk, hanem a testvéri szocialista államok tapasztalatai is teljes mértékben megerősítik, hogy a gyorsítás koncepciója lényegesen megsokszorozza és növeli a tömegtájékoztató eszközök és a propaganda feladatait a társadalmi fejlesztésben. A korszakváltás, a sokoldalú in- tenzifikálásra, a tudomány és technika széles körű gyakorlati alkalmazására való áttérés megköveteli, hogy a gyakorlatban másképp viszonyuljunk a sajtóhoz, a rádióhoz és a televízióhoz, mint az extenzív fejlődés szakaszában. A gyorsítás stratégiája abból indul ki, hogy az intenzifikálással kapcsolatos folyamatokban döntő jelentősége van az emberi tényezőnek, hogy az emberek, a dolgozók tömegei valósítják meg ezeket az objektiven szükségszerű, haladó társadalmi változásokat. Ilyen összefüggésekben kell megítélnünk a tömegtájékoztató eszközök, a propaganda és az egyes szerkesztőségek tevékenységének új minőségét. Ezeknek a feladatoknak az összességét röviden az „átépítés“ fogalommal fejezhetjük ki. Az átépítés az egész társadalom keretében kétségtelenül megköveteli, hogy a tömegtájékoztató eszközök és a propaganda tevékenységében is változás menjen végbe. Miről van tulajdonképpen szó? A tömegtájékoztató eszközök és a propaganda munkatársai figyelmének középpontjába kell állítani az emberi gondolkodás és cselekedetek irányítását és befolyásolását a gyorsítás stratégiája céljainak szempontjából. „Sajtónk, a rádió és a televízió fő feladata ma - állapította meg Gustáv Husák elvtárs -, elősegíteni, hogy az egész társadalomban alkotó, munkajellegű igényes légkör, az önelégültség és középszerűség elleni harc légköre alakuljon ki.“ Nem kell külön hangoztatnunk, hogy rendkívül összetett és igényes feladatról van szó. Az intenzifikálás „pszichikai“ akadályainak, az extenzív fejlődéssel kapcsolatos nézeteknek és elképzeléseknek a leküzdése az emberi tudatban szükségszerűen konfliktusokkal jár, érinti az egyéni, csoport és társadalmi érdekeket is. Elegendő ha rámutatunk az elterjedt és az emberek tudatában mély gyökereket eresztett egyen- lósdire, a szociális igazságról alkotott helytelen elképzelésekre, amelyek komolyan akadályozzák az érdemek szerepének növelését a javadalmazásban. További példaként említhetjük azt az elképzelést, hogy a járásokat, kerületeket úgymond zöld réteken épített új csarnokok és létesítmények által kell fejleszteni, pedig napjainkban a termelési kapacitások bővítésének legfontosabb útja a korszerűsítés. A szlovákiai viszonyok között ehhez járul az a tény, hogy Szlovákia extenzív fejlesztése az új objektumok építése révén eredményes volt, és ez nyomot hagyott az emberek tudatában. Objektív szükségszerűséggé és elsődleges párt- és politikai feladattá válik annak elérése, hogy a dolgozók és az egész kollektívák másképp viszonyuljanak a tudományhoz, a technikához, a minőséghez és a hatékonysághoz. Nagy erkölcsi és anyagi károkat okoz, hogy egyes vezetők nem hajlandók megoldani a konfliktusos helyzeteket. Napjainkban előtérbe kerül a személyes- és a kollektív felelősség kérdése, az egyén és a munkakollektíva hozzájárulása a gyorsítás stratégiájának megvalósításához. A sajtóbari, a rádióban és a televíziós képernyőkön határozottan fel kell vetni a kérdést - mit tettél te személyesen, mit tett kollektívátok a gyorsításért? És erre a kérdésre megfelelő választ is kell adni. A gyorsítás stratégiájának megvalósításáért folytatott küzdelemben a szerkesztőségek kollektíváinak és az egyes munkatársaknak is fokozatosan meg kell találniuk helyüket. Ezzel összefüggésben az SZLKP kongresszusa hangsúlyozta: ,,A tömegtájékoztató eszközök és a propaganda munkatársaitól megköveteljük a pártosságot, elkötelezettséget, az újért folytatott harcban való részvételt, az emberek alkotóképességeinek, munkahelyi és állampolgári felelősségtudatának fokozását.“ E lvárjuk, hogy a tömegtájékoztató eszközök és a propaganda tudatosítsa az olvasókkal, hallgatókkal és nézőkkel, hogy társadalmi fejlődésünkben mélyreható minőségi változásokról van szó, amelyek objektiven szükségszerűek. Ezek nincsenek ellentétben az eddigi társadalmi fejlődéssel, hanem történelmi és logikai szempontból is annak folytatását jelentik, az új belső és külső feltételek között megsokszorozzák a múltban végrehajtott forradalmi változások eredményeit. A gyorsítás koncepciójának mély forradalmi jellege van, teljes mértékben megfelel társadalmunk, a szocialista világrendszer és a világ forradalmi mozgalma fejlődése mai és jövőbeli szükségleteinek. Az olyan újságcikkek, adások, vagy az újságírói munka más olyan termékei, amelyek szervesen nem kapcsolódnának ezekhez a tényekhez, végeredményükben inkább félrevezetnének, minthogy irányítanák az emberek gondolkodását és cselekedeteit. A gyorsítás stratégiája többek között feltétlenül megköveteli, hogy szüntelenül tökéletesítsük a közvélemény teljes és valós tájékoztatásának rendszerét. A tények bármilyen kerülgetése végkövetkeztetésében nemcsak gyengíti az olvasóknak, a hallgatóknak és nézőknek a tömegtájékoztató és propaganda-eszközök iránti bizalmát, hanem gyakran ahhoz vezet, hogy a megérett problémákat nem oldják meg, a fogyatékosságokat nem küszöbölik ki. Ez fékezi és lassítja a társadalmi fejlődést. Természetesen a teljes és valós tájékoztatás alapelvének következetes érvényesítése - ami nagyon fontos aktivizáló tényező is - nem volt és nem is lesz egyszerű. Amint Mihail Gorbacsov elvtárs találóan megállapította ismert vlagyivosztoki beszédében, „ha az igazat mondjuk, ez néha felkorbácsolja az érzelmeket“. Ezt a mi tapasztalataink is teljes mértékben alátámasztják. O—ámolniuk kell a szerkeszOZ. tőségi kollektíváknak a konfliktusokkal, az említett alapelv érvényesítése gyakran ezekhez vezet. Nem ritka, hogy azok, akiket a bíráló cikkek és adások érintenek rosszakarattal, sót helytelen politikai nézetekkel vádolják a szerzőket. Egyesek úgy válaszolnak a jogos bírálatra, hogy ellentámadásba lendülnek. Ezzel kapcsolatban egyértelműen le kell szögeznünk, azok ártanak legjobban a szocialista társadalomnak, akik mepróbálják eltitkolni a tényeket és fóleg elkendőzni a fogyatékosságokat, amelyekről a CSKP KB Elnökségének a pártszervekhez és szervezetekhez intézett, a szocialista törvényesség, az erkölcs és a fegyelem megsértése elleni harc hatékonyságának fokozásával foglalkozó 1983 évi februári levele is beszél. A tömegtájékoztató és propagandaeszközökben a bírálat bármilyen korlátozása szükségszerűen ahhoz vezetne, hogy megtorpanna a fontos társadalmi problémák megoldása. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, a bírálat és önbírálat iránti viszony a politikai öntudat megnyilvánulásának egyik (Folytatás a 4. oldalon)
