Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-20 / 247. szám, hétfő
A gyorsítás stratégiája és a tömegtájékoztató eszközök, valamint a propaganda feladatai A Týnec nad Sázavou-i Metaz vállalat olyan MT-3 típusú kis vízerőműveket állít elő, amelyek lehetővé teszik a volt malmok és fűrésztelepek vízi energiájának és hajtóerejének hasznosítását. Gyártásukat 1983-ban kezdték meg, azóta 60 ilyen szerkezetet szállítottak megrendelőiknek. Az idén kezdik meg a nagyobb teljesítményű MT-5 típusú berendezések kísérleti gyártását. A képen: Vladimír Krch (baloldalt) és Jaroslav Hérman szerelés közben. (Petr Josek felvétele - ČTK) Minőségjavítás és termékszerkezet-átalakítás Fejlesztési célkitűzések a Kelet-szlovákiai Vasműben- A kohóipar fejlődésével kapcsolatban megalapozatlan hírek terjedtek el az utóbbi időben - jelentette ki sajtótájékoztatóján Otto Tomašú mérnök, az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottsága Elnökségének tagja, a Kelet-szlovákiai Vasmű vállalati igazgatója. (Folytatás a 3. oldalról) legfontosabb formája a munkakollektívák és az egyének esetében is. Természetesen a sajtóban a bírálat fejlesztése során sem tűrhető meg a leegyszerűsítés. Fontos, hogy a bírálat igaz, névreszóló és nyílt legyen és a következményekre is rámutassunk, amint azt a „bírálatunk nyomán“ rovatokban láthatjuk. A szocialista újságíró egy pillanatra sem feledkezhet meg arról, hogy a bíráló szavak nem öncélúak, a fogyatékosságok kiküszöbölését célozzák. Ezért határozottan meg kell akadályozni egyesek törekvését, hogy amint mondani szokás, mindent és mindenkit bíráljanak, csak azért, hogy „valami történjen“, vagy esetleg a szerző népszerűvé váljon. Nem elegendő, ha általánosságban beszélünk a helytelen cselekedetekről, kérlelhetetlenül fel kell tárnunk gyökereit, rámutatni az okokra, és konkrétan megnevezni a felelőseket. Ugyanilyen fontos rámutatni a kivezető utakra, amelyek a helyzet javulását eredményezhetik. Nem szabad olyan látszatot kelteni, mintha csak az újságírók küz- denének a fogyatékosságok ellen. Hiszen a párt, a pártszervek és -szervezetek állnak az újért, a haladásért és a fogyatékosságok ellen folytatott harc élén. A szerkesztőségi kollektíváknak tevékenységük során, saját munkájuk iránti viszonyukban következetesebben kell érvényesíteniük a bírálatot és az önbírálatot. Újságíróink számára nagyon értékesek azok a tapasztalatok, amelyeket a szovjet tömegtájékoztató eszközök szereztek a teljes tájékoztatás alapelvének érvényesítése és a bírálat fejlesztése során. Még többet kell merítenünk a tanulságoknak ebből a gazdag forrásából. Több szerkesztőség jogosan panaszkodik, hogy sok vezető ritkán szerepel az újságokban, a rádió mikrofonja és a televízió kamerája előtt, hogy tájékoztassa a közvéleményt annak a területnek a tevékenységéről, problémáinak megoldásáról, amelyért felelős. Mai igényes feladataink többek között megkövetelik, hogy cikkeik, illetve szereplésük minősége lényegesen javuljon, hogy ne reklámot jelentsen, hanem az olvasóval, a hallgatóval ós a nézővel folytatott felelősségteljes párbeszédet, színvonalas politikai munkát. „Gyakorlattá kell válni - állapítja meg a CSKP XVII. kongresz- szusának politikai beszámolója hogy a vezetők személyesen tájékoztatják a közvéleményt a rádióban, sajtóban és televízióban annak a területnek a tevékenységéről, amelyet irányítanak, azokról a feladatokról, amelyeket meg kell oldani és válaszolnak azokra a kérdésekre, amelyek érdeklik az embereket“. Élő szavakkal, az olvasóval, hallgatóval vagy nézővel folytatott párbeszéddel lehetne megtölteni azt a területet, amelyet ma a tömegtájékoztató és propagandaeszközökben a nagy meny- nyiségú hivatalos, gyakran semmit vagy keveset mondó hírek töltenek meg a különféle rendezvényekről és hivatalos eseményekről. A gyorsítási stratégia célja, hogy a szocialista országok közös erővel fokozatosan elérjék a világ- színvonalat a termékek minőségét, a szolgáltatásokat, a tudomány ós technika fejlesztését és érvényesítését illetően. A tömeg- tájékoztató ós propaganda-eszkö- zöknek valósan kell tükrözniük a termelés vagy más társadalmi tevékenység adott területének helyzetét. Senkinek sem szabad a tükörre haragudnia, ha nem úgy látja magát benne, ahogy azt elképzelte, hanem inkább el kell gondolkodnia saját munkájának színvonala fölött. Sajnos, még mindig gyakoriak az olyan esetek, amikor az új érvényesítése lehetőségeinek keresése helyett egyesek inkább teleírt papírokat halmoznak annak indokolására, hogy a mi viszonyaink között ezt vagy azt miért nem lehet megvalósítani. A CSKP XVII. kongresszusán elfogadott programból eredő igényes feladatok megkövetelik, hogy újságíróink megteremtsék az igényesség, a nagy aktivitás ós kezdeményezés, a társadalmunk haladását fékező jelenségekkel szembeni kérlelhe- tetlenség légkörét. Előtérbe kerül az újságírás szervező funkciója, a tömegpolitikai munka bevált módszereinek alkalmazása a pozitív példa népszerűsítésében és - a fogyatékosságok kiküszöbölésében. Tapasztalataink azt mutatják, hogy szerkesztőségeinkben ezen a téren még nagy lehetőségeink és tartalékaink vannak. A társadalmi ós gazdasági fejlődés meggyorsításának stratégiája megköveteli a tömegtájékoztató és propagandaeszközöktől, hogy lényegesen nagyobb mértékben járuljanak hozzá társadalmunk demokratikus jellegének elmélyítéséhez, főleg azáltal, hogy a dolgozókat bevonják az irányításba, a társadalmi problémák megoldásába. A sajtó hasábjain, a rádió- és televízióadásokban nagyobb teret kell kapniuk azoknak, akik életünkben az újért folytatott harc élén állnak. Ugyanakkor széles körű eszmecserét kell folytatni a kulcsfontosságú gazdasági és szociális kérdésekről. Látni kell, hogy egyes lapokban - a központiakban, a kerületiekben, a járásiakban és az üzemiekben is - még mindig a vezetők monológja helyettesíti a vitát, ami egyik formája lehetne annak, hogy a dolgozók részt vegyenek a problémák megoldásában. Nem elégedhetünk meg azzal sem, hogy a kulturális és művészeti folyóiratokban már évek óta a hozzászólók azonos, gyakran szűk köre foglal állást a terület fontos kérdéseihez. Tömegtájékoztató ós propagandaeszközeink rendszere demokratikus jellegének állandó elmélyítése döntő feltétele annak, hogy ez a rendszer nagyobb mértékben járuljon hozzá társadalmunk demokratikus jellegének fejlesztéséhez. A minőségi szempontból új feladatokat nem oldhatjuk meg anélkül, hogy szerkesztőségeinkben állandóan ne javítanánk a káderhelyzetet. Ezzel kapcsolatban az SZLKP kongresszusa kiemelte, a szerkesztőségekben erkölcsileg szilárd, a párt és a nép ügyéhez hű, az újságírás legjobb hagyományait fejlesztő embereknek kell dolgozniuk. Színvonalasabbá kell tenni a tömegtájékoztató ós propagandaeszközök rendszerének irányítását. Ez mindenekelőtt a kiadókra vonatkozik, akiknek felelősségtudata nem felel meg minden esetben a kívánalmaknak. Az irányítás minőségétől függ jelentős mértékben az egész rendszer és egyes összetevőinek hatékonysága. A gyorsítás stratégiája szükségszerűen nagy alkotó feszültséget teremt az egész társadalomban. Ennek keretében küszöböljük ki az elavult nézeteket, elképzeléseket, álláspontokat. Természetesen ez tükröződik a szerkesztőségi kollektívákban is, amelyekben törvényszerűen feszültség és konfliktusok keletkeznek. El kell érni, hogy ez a feszültség alkotó jellegű legyen, a konfliktusokat elvszerüen oldják meg, hogy társadalmi életünkben és az újságírói munkában is győzzön az új, a haladó. A gyorsítási stratégiával kapcsolatos feladatok igényessége megköveteli az újságírói munka rendkívül magas szakmai színvonalát Ez a kulcs a formalizmus, a rutin, a sablonszerúség, és más olyan negatív jelenségek kiküszöböléséhez, amelyek akadályozzák az újságírói munka rendszeres felújítását, minőségének és hatékonyságának javítását. Még mindig találkozhatunk például azzal a fogyatékossággal, hogy aránytalanul sok tényt, adatot, érdektelen számot közölnek kommentár nélkül. Hatékonyabban kell elősegíteniük az ilyen jellegű problémák megoldását az elméleti munkahelyeknek, mint pl. az Újságírói Oktatási Intézetnek, a Komenský Egyetem bölcsészkara tanszékeinek stb. Joggal elvárjuk, hogy elméleti szempontból általánosítsák a tudomány és technika intenzívebb gyakorlati alkalmazásáért folytatott küzdelem eddigi tapasztalatait és rendszeresen a szocialista újságírók munkája hatékonyságának emelésére ösztönözzenek. A kiadóknak, a főszerkesztőknek és a pártszervezeteknek igényesen és következetesen meg kell követelniük a szerkesztőktől, hogy bővítsék ismereteiket, kezdeményezően gyűjtsék az információkat, s használják fel ezeket az anyagok előkészítésében és közzétételében. Annak ellenére, hogy az állami és pártszervek figyelmet szenteltek a tömegtájékoztató és propagandaeszközök anyagi-műszaki alapjának, ezen a területen eddig nem sikerült alapvető javulást elérni. Komoly problémákat kell megoldani a nyomdaiparban, a rádió és a televízió múszaki ellátottságában, valamint a szerkesztőségeknek a korszerű számítás- technikával való ellátásában. A mai helyzet csak alapvető korszerűsítéssel oldható meg. Ennek sürgősségét fokozza az a tény, hogy osztály- és ideológiai ellenfeleink világszerte hatalmas propagandagépezetet építettek ki, amely a legkorszerűbb múszaki felszereléssel rendelkezik. Az imperialista hatalmak kormányai már régebben előnyben részesítik azokat a tömegtájékoztató eszközöket, amelyek ideológiai diverziót folytatnak a szocialista országok ellen. Ilyen a helyzet, ezt figyelembe kell venniük a tömegtájékoztató és propagandaeszközök rendszerének eredményes tevékenységéért felelős szerveknek. Napjainkban kiéleződik a lélektani háború, mint a világszocializmus ellen folytatott imperialista agresszió sajátos formája. Ebben a helyzetben az újságírói munka anyagi-mú- szaki feltételei kérdésének bármilyen lebecsülése nagyon súlyos következményekkel járna. A fennálló objektív nehézségek azonban nem igazolhatják az újságírói munka minőségében felmerülő mai fogyatékosságok döntő többségét. A nemzetközi helyzet kiéleződése és az ezzel összefüggő lélektani háború megköveteli a szerkesztőségektől, hogy a belpolitikai fejlődés kérdéseinek magyarázását rendszeresen összekapcsoljáK a nemzetközi kérdésekkel, lényegesen elmélyítsék az ellenpropaganda preventív funkcióját, szakavatottan, érvekkel alátámasztva, érzelmekre hatva magyarázzák az időszerű kérdéseket, feladatokat és problémákat. A CSKP XVII., valamint az SZKP XXVII. kongresszusán jóváhagyott dokumentumok az ösztönzők hatalmas forrását jelentik a szerkesztőségek munkája hatékonyságának javításában, a tömegtájékoztató és propagandaeszközök egész rendszere, irányító struktúrája tevékenységének tökéletesítésében. A gyorsítás stratégiájából eredő igényes feladatok teljesítésében nagyon sok a tartalékunk - az irányítás tökéletesítésétől, a tervszerűség elmélyítésétől egészen a rugalmasság, a gyorsaság javításáig. Megsértenénk a XVII. kongresszus szellemét, ha bárki is a kész receptekre, utasításokra, a további eljárásra vonatkozó irányelvekre várna. Az új, sokkal igényesebb feladatok szélesre tárják a kaput minden újságíró alkotó kedve, leleményessége, kezdeményezése, aktivitása és személyes hozzájárulása előtt. Minden szerkesztőségnek, a tömegtájékoztató és propagandaeszközök minden dolgozójának becsületbeli ügye, hogy teljes mértékben kihasználja azokat a lehetőségeket, amelyeket munkájukhoz társadalmunk gazdasági-szociális fejlesztésének meggyorsítása teremt. Tudvalevő - erre pártunk XVII. kongresszusa is utalt hogy a nemzetközi piacon kialakult helyzetnek megfelelően országos viszonylatban valóban nem növekszik a korábbi évekhez hasonló arányban a kohóipari termelés; ez azonban nem jelent stagnálást ebben a fontos ágazatban. Éppen ellenkezőleg, az eddiginél is igényesebb feladatokat kell megvalósítanunk a hatékonyságnövelés, a minőségszabályozás, a gyártmányfejlesztés, valamint a termelési szerkezetalakítás terén. A központi fejlesztési programnak megfelelően a nemzetközi piacon versenyképes árut kell termelnünk. A kósza híreket cáfoló egyik alapvető mutatóra szeretnék külön utalni: a 8. ötéves tervidőszakban 10,5 százalékkal növekszik a vasmű termelése, s értéke 1990-ben meghaladja a 82,2 milliárd koronát. Emellett - az 1985-ös óv eredményeihez képest - a munkatermelékenység 3,3 -szeresére emelkedik, a költségek 1,05 milliárd koronával csökkennek, s a nyereség 58 százalékkal növekszik. A 8. ötéves tervidőszak első évének kilenc hónapja alatt elért eredmények bizonyítják, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű több mint 24 ezer dolgozót számláló kollektívája becsülettel teljesíti felA nyári időszámításról a közép-eu- rópaira való visszatérés az energetikában a tél kezdetét jelenti. Idén ez energetikusainkat nem éppen jó helyzetben találta. Éppen ezért is szükséges, hogy mindnyájan ésszerűen bánjunk az energiával, támogatva ezzel a folyamatos villamosenergia-ellátá- sért kifejtett igyekezetüket. Több embernek az a véleménye, hogy a háztartásukban elfogyasztott villamos energia - mondjuk egy ipari vállalatnál felhasználthoz képest - elenyésző mennyiségű. Talán éppen ezért is jut nálunk a lakossági fogyasztásra az évente előállított villamosáram 16 százaléka, ami hazánkat a fejlett országok sorában ilyen tekintetben a korántsem irigylésre méltó élvonalba emeli. • Tudatosítani kell: minden megtakarított vagy fölöslegesen fel nem használt kilowattórának megvan a maga jelentősége. Olyan energiamennyiségnek felel meg, amellyel a villamos tűzhelyen három személy számára megfőzhető az ebéd, elegendő közepes nagyságú hűtőszekrényben az élelmiszerek 24 órás tárolásához, ugyancsak ennyi szükséges az automata mosógépben egy kilogramm szennyes kimosásához, két órányi vasaláshoz, harminc liter víz 40 Celsius fokra való felmelegítéséhez, 100 wattos égő 10 órás világításához, vagy két, egész estét betöltő tévéprogram megnézéséhez. Alapjában véve az ésszerű háztartásbeli villamosáram fogyasztás adatait. A kilenchónapos mérleg azt mutatja, hogy a bruttó termelési tervet csaknem 65 millió koronával, az árutermelésit több mint 29 millió koronával, az áruértékesítés tervét pedig 145 millió koronával túlteljesítette. A Kelet-szlovákiai Vasmű kollektívája munkájának eredményességét csak növeli az a tény, hogy az egy ós fél milliárd koronát meghaladó, anyagi ráfordítással járó korszerűsítés közepette is sikeresen folyik a termelés, miközben a termelésszerkezet-alakítással együttjáró, nagyon igényes feladatokról sem lehet megfeledkezni. További pozitívumként tehetünk említést arról, hogy a vállalat pártós gazdasági vezetősége javasolja üzemeinek a saját vállalkozást, a jelenleg csaknem 3500 dolgozót tömörítő 86 kollektíván kívül továbbiakat szeretne megnyerni a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás bevezetésére, meg akarja honosítani minden munkahelyen a szocialista vagyon védelmét szolgáló rendszert. Az előrejelzés szerint a Keletszlovákiai Vasmű legalább 20 millió koronával túlszárnyalja az 1986-os év árutermelési tervét, s közben folytatja műszaki-fejlesztési tervének megvalósítását is. (kulik) a megfelelő elektromos fogyasztó kiválasztásával kezdődik. Ugyanis nem mindegyik legyártott és árusított fogyasztó felel meg az ésszerűség megkívánt követelményének. Ugyancsak fontos szakszerű felszerelésük és célszerű kihasználásuk, ez utóbbi különösképpen a sokat „faló" házi,.segítőtársakra" vonatkozik. Ezek közé sorolható többek között a villamos melegvíz-tartály, a sütő és grill-sütő, az automata mosógép. Hogyan lehet tehát takarékoskodni? Társadalmunknak energiát, magunknak pedig pénzt spórolhatunk meg, ha például csupán zuhanyozunk, mivel ehhez háromszor kevesebb energia szükséges, mint a fürdőkádi fürdéshez. Főzés közben a nem megfelelő edény használata mintegy egyhatoddal növeli a villamosáram-fogyasztást. Például az alulról csiszolt fazekak használatával 50 százalékkal csökkenthető az energiafelhasználás, az automata mosógépet pedig csak teljes terhelés esetén érdemes bekapcsolni. Folytathatnánk akár más hasonló, látszólag apró, ám valójában számottevő megtakarításokkal is. Elég ha csak azt említjük: a hűtőszekrényt mindig a lehető legtávolabbra helyezzük a fűtőtestektől, ós gyakran távolítsuk el belőle a fagyos réteget. Csökkenthetik a világításköltsógeket az időben megtisztított ablakok is. A háztartásbeli vil- lamosáram-takarókossághoz nem kell különösebb felkészültség. Elegendő, ha mindennapi tennivalóink közben nem feledkezünk meg róla. (6-0 Látszólagos apróságok Hogyan takarékoskodjunk az energiával háztartásainkban? ÚJ SZÚ 4 1986. X. 20.
