Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban október 12-töl 18-ig Szombat: Managuában bejelentették, bíróság elé állítják a lelőtt amerikai gép amerikai pilótáját Vasárnap: Megállapodások nélkül ért véget Reykjavíkban a szovjet-amerikai csúcstalálkozó Hétfő: Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő Varsóban kezdett tárgyalásokat Kedd: A Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága Bukarestben megkezdte kétnapos ülését - Koppenhágában megnyílt a békeerők világkongresz- szusa - Mihail Gorbacsov televíziós beszédében elemezte a csúcstalálkozót Szerda: Megkezdték hat szovjet ezred kivonását Afganisztánból Csütörtök: Izrael légitámadást hajtott végre dél-libanoni palesztin táborok ellen - A nevadai lőtéren újabb amerikai nukleáris kísérletre került sor Péntek: Erich Honecker a KNDK-t, Mongóliát és Kínát érintő ázsiai körútra indult. Bukarestben szerdán fejeződött be a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának kétnapos ülése, amelyen a bizottság az előző, márciusi varsói ülése óta eltelt időszak fő nemzetközi politikai eseményeit és tendenciáit elemezték és értékelték. Képünkön a csehszlovák küldöttség (Telefoto - ČSTK) Reykjavík után Az elmúlt hét - s talán az idei esztendő - legfontosabb eseménye Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan reykjavíki találkozója volt. Ez a fö témája a politikusok nyilatkozatainak, kétoldalú és más nemzetközi tanácskozásoknak, a sajtó kommentárjainak, s feltehetőleg még sokáig nem kerül le Reykjavík a napirendről. A szovjet-amerikai csúcstalálkozóhoz nagy reményeket fűztek világszerte, s amikor kiderült, hogy csak egy lépés hiányzott a megegyezéshez, talán még nagyobb volt a csalódás: Keleten és Nyugaton egyaránt. A kiábrándulás, KISLEXIKON A B M Ezekben a napokban gyakran emlegetjük a rakétaelhárító rendszerekről szóló szovjet-amerikai szerződést, amelynek betartását Reykjavíkban a szovjet fél javasolta, az USA viszont az űrben elhelyezett fegyverrendszereivel ennek megsértésére készül. A szerződést - angol nyelvű rövidítése ABM (Anti-Ballistic-Missi- •e) 1972. májuš 26-án írták alá Moszkvában a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló tárgyalások (SALT-I) elsó szakaszának befejeztével. Mindkét fél kötelezte magát, hogy korlátozza a hadászati ballisztikus rakétákkal szembeni védelmi rendszereit, vagyis az ellenrakétákat, a kilövóberendezé- sek és a rakétaelhárító rádiólokációs állomások számát. A szerződés időben nem korlátozott, de a feleknek jogukban áll felmondani (Mihail Gorbacsov az erről a jogról való lemondást javasolta Ronald Reagannek). A szerződés két-két rakétaelhárító rendszer megépítését engedélyezi: az egyiket a főváros, a másikat az interkontinentális rakéták bázisa körül. A feleknek 200-200-ellenrakétája lehet, vagyis mindegyik rendszerben 100. Az ezen felüli mennyiséget le kell szerelni vagy meg kell semmisíteni - áll a szerződésben, amelynek most aktuálissá váló rendkívül fon- toš kifétele, hogy sem a Szovjetunió, sem az USA nem adja át más államnak vagy nem telepít saját területén kívül (pl. a világűrben) rakétaelhárító rendszereket vagy azok alkotóelemeit. A szerződést az amerikai szenátus 1972. augusztus 3-án, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1972. szeptember 29-én hagyta jóvá. a reménytelenség első érzését azonban kezdi felváltani a derűlátás, amely abból táplálkozik, hogy a felek álláspontját két alapvető kérdésben (a hadászati fegyverek és a közepes hatótávolságú rakéták ügyében) sikerült közös nevezőre hozni. A harmadik téma, amely miatt elmaradt Reykjavíkban az eredmény, a „csillagháborús“ előkészületek problémája. Ez nem választható el az előző kettőtől, mert - hangoztatták a héten többször is a szovjet vezetők - mit érne az, ha leszerelnék a nukleáris fegyvereket, ugyanakkor az űrben új fegyverrendszereket telepítenének. A témák egységes komplexumot alkotnak, mivel ugyanarról a fegyverkezési versenyről, a békére és a biztonságra ugyanúgy veszélyes eszközökről van szó. Az amerikai vezetők e heti nyilatkozataikban még csak a lehetőségét sem csillantották fel annak, hogy lemondanak az SDI-ról. Mással voltak elfoglalva, azzal, hogyan fordítsák a maguk javára mindazt, ami Reykjavíkban történt. Ha a tények nem Washingtont igazolják, meg kell őket változtatni! - adták ki a jelszót. így is történt, s olyan meglepően derűlátó, szinte győzelemittas nyilatkozatok kezdenek az USA-ban napvilágot látni, melyek szerint Reykjavík siker, mégpedig az Egyesült Államok sikere volt, a nukleáris fegyverek felszámolását Reagan javasolta, a szovjet fél a rakétaelhárító rendszerekről szóló szerződés felülvizsgálatára törekedett... Kár is folytatni, annyira nyilvánvaló, hogy szándékos félrevezeté- si kampányról van szó, amely során különös gondot fordítanak a nyugat-európai közvélemény ,, megdolgozására“. A Reykjavíkban napirenden szerepelt kérdésekről Genfben folytatódnak a tárgyalások, vagyis a történtek ellenére még mindig lehet remény valamilyen megoldásra. A Szovjetunió és az USA külügyminisztere valószínűleg tárgyalni fog Bécsben a november elején kezdődő összeurópai utótalálkozó alkalmával. Minden bizonnyal ez is a helyes út: a párbeszédet folytatni kell. Belga bonyodalmak Három napig úgy látszott, hogy Belgiumot újabb kormányválság fogja sújtani. A Martens-kabinet kedden benyújtotta lemondását, de a király ezt pénteken nem fogadta el. A kormány tehát marad, de maradnak az átmeneti zűrza-""- vart kiváltó okok is. Látszólag jelentéktelen ügy miatt döntött úgy a miniszterelnök, hogy lemond: az államtanács megfosztotta polgár- mesteri tisztségétől Jósé Hap- part-t, a flamand nyelvterülethez tartozó, de túlnyomórészt francia ajkú vallonok lakta Fourons városka első emberét, aki nem tud és nem is akar megtanulni flamandul. A legutóbbi helyi választás eredményeként került Happart a polgármesteri székbe, de a városka flamand nyelvű kisebbsége elmozdítását kérte, hivatkozva az alkotmányra, amely szerint flamand nyelvterületen csak olyan személy viselhet közhivatalt, aki beszél flamandul. A belügyminiszter (aki egyébként vallon) elutasította a kérést, mivel „a demokrácia szabályai szerint tiszteletben kell tartani a választók többségének akaratát“. Nos, az államtanács az alkotmányos érveknek adott igazat, tehát Happart-nak távoznia kellett Az ügy egyszerű, ezzel el is lehetett volna intézni - gondolhatnánk. Nem így azonban Fourons polgárai, akik a tüntetések és ellentün- tetések, a verekedések mellett döntöttek. A parlament múlt heti ülésén Brüsszelben a képviselők is bántalmazták egymást. Az eset magát a kormányt is megosztotta. A Martens-koalíció liberális és keresztényszocialista pártjai közül kettő vallon és kettő flamand. És hogy tovább bonyolódjon az ügy, Happart vallon ugyan, de az ellenzéki szocialista párthoz tartozik, sőt tagja a nyugat-európai parlamentnek is. Belgiumon csak nemrég söpört végig egy hatalmas sztrájkhullám, amely során közalkalmazottak, tanárok, vasutasok, nyugdíjasok tiltakoztak a kormány takarékossági intézkedései ellen. (Martens 200 milliárd frank „bevételt“ remélt a jövő év végéig a szociális programok lefaragásából). A mostani vallon-flamand nyelvi ellentétek egy időre ugyan elterelhették a figyelmet a belső szociális fe- . szükségekről, de ennek a viharnak az elmúltával sem derült az ég Belgium fölött... PAPUCSEK GERGELY Búcsúznak a szovjet katonák... Afganisztánból szerdán kezdődött meg hat szovjet ezred (8 ezer katona) kivonása fegyverzetükkel és felszerelésükkel együtt. A részleges kivonást a szovjet és az afgán kormány megállapodása alapján még októberben befejezik, ezzel is kifejezve: mindkét fél az Afganisztán körüli feszültség csökkentését, a probléma politikai megoldását akarja. (Teief oto - ČSTK) KIS _______ NY ELVŐR Divatszó lett a valahol Napjainkban sokszor találkozhatunk egy új divatszóval: a valahol határozószóval. Ha esetleg valaki nem tudná, mit is nevezünk divatszónak, annak hadd magyarázzam meg ezt röviden! A divatszó a legtöbb esetben ismert köznyelvi szó, amelyet elkezdenek új jelentésben is használni. Ez ugyan még nem volna baj, hiszen a szavaknak így alakul ki a többjelentésük. Divatszónak akkor minősítünk egy szót, amikor ez az új jelentés megalapozatlan, szükségtelen, sót zavaró. A fontoskodás, a nyelvi nagyképűség, a bennfentesnek látszani akarás szüli ezeket a divatszavakat. S terjednek szinte feltartóztathatatlanul, mert akik először hallják őket, s nyelvi műveltségük nem áll azon a fokon, hogy meg tudnák ítélni miben létüket, értéküket, azoknak megtetszenek ezek a szavak, s úgy érzik, ók is előkelőbbnek, műveltebbnek tűnnek majd fel használatuk álta!. De térjünk vissza a valahol-hoz! Régi jó szavunk ez, mindenki ismeri, és naponta többször is használja. Azt jelenti: meg nem határozott helyen, illetve a szóban forgó helynek valamely meghatározatlan részén. Ha ezt mondom: „Valahol már találkoztam ezzel az emberrel“ - ez azt jelenti, abban biztos vagyok, hogy találkoztam vele, de a helyre már nem emlékszem. „Talán még ő is él valahol“ - mondjuk az olyan emberre, akinek még nem hallottuk halálhírét, de nem tudjuk, hol él. A másik jelentésében meg akkor használatos a valahol szó, amikor a hely nagyjából ismeretes, csak ezen belül nem tudjuk pontosan meghatározni, hol van valaki vagy valami, hol történik a mondatban szereplő eset. „ Valahol a főváros peremén vett házat“ - mondjuk, amikor nem tudjuk pontosan, hogy a főváros peremének melyik részén vett házat a szóban forgó személy. „Valahol a szekrényben van az a könyv“ - állítjuk, amikor tudjuk, hol kell keresni a könyvet, csak éppen abban nem vagyunk biztosak, hogy a szekrénynek melyik részén van. Ezekben a jelentésekben nincs és nem is lehet kifogásunk a valahol ellen. De napjainkban milyen jelentésekben találkozunk vele? Néha éppen - s ez ebben különbözik is a többi divatszótól - semmilyenekben. Ezt úgy kell értenünk, hogy maga a szó ott van ugyan a mondatban, de semmilyen jelentést nem tükröz. Amikor ezt mondja valaki: „Én valahol úgy érzem, nem tettünk meg mindent ebben az ügyben“ - akkor bizony nehéz lenne megállapítani e szó mondatbeli funkcióját, mert nincs semmi szerepe. Itt, az úgy érzem mellett bizony semmi szükség nincs a valahol-ra. Sokkal többet mond a mondat nélküle: Én úgy érzem, nem tettünk meg mindent ebben az ügyben. Egy másik példa: „Valahol szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a felsőoktatási intézmények és más kutatóhelyek között.“ Hol? - kérdezhetnénk. Csak egy helyen, valahol? Dehogyis: mindenütt, ahol lehet. A valahol nélkül kifogástalan a mondat, nagyon határozott véleményt tartalmaz: Szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a felsőoktatási intézmények és más kutatóhelyek között. A valahol csak arra jó - de ezt egyáltalán nem lehet jónak minősíteni -, hogy bizonytalanságot vigyen a mondatba, tükrözze a beszélő bizonytalankodását. Úgy látszik, egyeseknek tetszik ez, vagyis divat lett a bizonytalankodás. Higgyük el, ez nemcsak nyelvi, hanem magatartási szempontból is káros divat! Még ide kívánkozik egy megjegyzés: a valahol-nak ezzel a divatos használatával főként a szóbeli közlésekben találkozunk, de nemcsak társalgási stílusban, hanem a komolyabb megnyilatkozásokban is: rádió-, televíziónyilatkozatokban, felszólalásokban stb. Az írott nyelvbe még nemigen tolakodott be; talán használói is érzik, hogy ott ez nemkívánatos elem. Reméljük, rádöbbennek egyszer, hogy az élőszóban sem kívánatos nyelvi eszköz. JAKAB ISTVÁN Mindegy és mind egy Helyesírásunkban ugyan nem a szavak egybe- vagy külön- írása a legfontosabb kérdés, de a gyakorlatban mégis sokszor ez okozza a legtöbb fejtörést. Rendkívül sok zavarnak, félreértésnek a forrása például, ha egybeírunk olyan szavakat, amelyek ilyen alakban mást jelentenek, ill. más nyelvi szerepűek. Hadd maradjak most csak a kötö- szóírásnál. Egy szatirikus tárcájában olvastam: „nincs megalá- zóbb egy szék számára, mintha beleülnek“. Bizony a mint hasonlító és a ha feltételes kötőszó nem szolgált rá, hogy összetévesszék a mintha szóval! Mert-az előbb mint (az), ha kellett volna; mintha pedig ilyenkor helyes: „Mintha én is odatartoznék, úgy mentem be“; vagy bizonytalankodva: ,,Mintha itt szúrna az oldalam!“ - Hasonló hiba bukkan elő egy régebbi irodalmi beszámolóban: „mások olyan... kérdéseket tettek fel... minthogy (értsd: mint azt, hogy) mikor fejezi be Déry Tibor a Felelet harmadik kötetét.“ Hiszen most is a hasonlító mint fordult elő, csak a függő kérdésbeli hogy kötőszó került melléje, a minthogy azonban valójában az okhatározás kifejezője: „Benne maradt az íráshiba, minthogy (mert) senki sem helyesbítette“. És még egy sereg ilyen pár van mai nyelvünkben. Más az egybeírt semmint, mint az „Ő sem mint ellenőr jött“ mondatbeli két szomszédos szó. Más az akárhogy, mint a „Mondhatod akár, hogy szereted“ közbülső két szava. Nem téveszthetjük össze a „ma, azaz kedden“ és az ,,Az az övé' illetve „Hogy nem az, az jó“ szöveg dőlt szedésű részeit sem. Még az úgyhogy, a hacsak is más, mint az úgy, hogy, illetve ha csak (csupán). Ugye nem mindegy, pedig mind egy szópár helyesírásának a dolga! TOMPA JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 1986. X. 18.
