Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-17 / 245. szám, péntek

ÚJ szú 5 % •* 1986. X. 17. EGY LEVÉL NYOMÁBAN megoldás? Az Autopal vállalat a gépjárművek fényszóróinak és hűtőrendszerének legnagyobb gyártója hazánkban. Nový Jičín-i üzemének dolgozói nagy sorozatban gyártanak korszerű fényszórókat a škoda 105-ös és 120-as személygépkocsikhoz, a teherautókhoz és a traktorokhoz. A képen: Vladimír Víšek félautomata köszörűgépet kezel. (Petr Berger felvétele - ČTK) Érvényesíteni a politikai felelősséget Ideológiai konferencia a Galántai (Galanta) Járási Ipari Vállalatnál Nincs ,,A Brašňa rokkantszövetkezet csökkent munkaképességű dolgo­zói vagyunk. Ennek ellenére vago­nokat kell ki- és megraknunk. Nyáron a csomagoláshoz használt forgács porában fulladozunk, de télen sem könnyebb a dolgunk. Megizzadunk rakodás közben, az­tán meg átfúj minket a hideg szél, mert nincs hol melegednünk, s rá­adásul a teherautó platóján szállí­tanak minket Érsekújvárba (Nové Zámky) és vissza. Kérjük, jöjjenek el hozzánk" - írták a rokkantszö­vetkezet naszvadi (Nesvady) mű­helyének dolgozói. Csökkent munkaképességű asszonyokkal vagonokat rakodhat­nak? Méghozzá egy olyan szövet­kezetben, melynek feladata éppen a rokkantak és a csökkent munka- képességű dolgozók érdekvédel­me lenne? Ez talán nem is lehet igaz - volt az elsó gondolatom. Kétkedve, vegyes érzelmekkel in­dultam útnak. xxx- Na, most aztán mondja el mindenki a panaszát - vezet be a műhelybe egy energikus, pergő nyelvű asszony. És mondják - egymás után vagy éppen egy­más szavába vágva sorolják sé­relmeiket, a lényegeset csakúgy mint a jelentéktelent. De míg be­szélnek sem pihen a kezük. Gyors, beidegződött mozdulatok­kal fonják a műanyagszálakat az üvegek köré.- Lassan már húsz éve dolgo­zok itt - mondja lendületesen egyikük. - A nemzeti bizottságról annak idején úgy küldtek ide, hogy csak ülőmunkát végezhetek szá­raz, meleg helyen. Mégis, kezdet­től fogva kijártam rakodni. Minden­ki ment, ha rákerült a sor. Az utóbbi két évben, hogy többen is megkapták a rakodás alóli felmen­tést, egyre gyakrabban kerül rám a sor.- Könnyű munka, nehéz hallga­tással - hallom a szomorúan gu- nyoros megjegyzést, majd az in­dokolását. - Mondják ugyan, hogy a rakodás könnyű munka, de csak próbálnák meg egyszer. Valóban nem nehéz egy 15-25 literes üve­get megfogni, odébb tenni. Csak­hogy egy vagonban 600, 864 vagy 1028 üveg érkezik. Ennyit kell a vagonról leszedni, felrakni a te­herautóra, majd itt ismét leemel­getni, a forgács közé elrakni. Az idén már hárman mentek el. Pedig többünknek ugyanaz van beírva az igazolásba, mint azoknak, akik nem járnak rakodni. Az utóbbi megjegyzés elszaba­dítja az indulatokat. A panaszok sorolása pillanatokon belül vesze­kedéssé fajul. A kezdetben egysé­gesnek tűnő kollektíva két pártra szakad. „Már hogy lenne az ô iga­zolásukban is az, ami a miénkben áll?“ - tiltakozik a rakodás alól felmentett kisebbség. „Mi dolgo­zunk rátok. Helyettetek is nekünk kell rakodni“ - torkollják le ókét a többség szószólói. Néhányan sírós hangon mentegetőznek, hogy ök nem tehetnek a betegsé­gükről, arról, hogy nem rakodhat­nak. Válaszul a rakodásra kötele­zett asszonyok is egymás után jelentik ki, hogy ók is betegek, nekik is van igazolásuk a csökkent munkaképességről, itthagyják in­kább a munkát, a szövetkezetei, ha nem mennek el a felmentettek.- Látja ezt a felfordulást - esz­mél rá jelenlétemre és szégyenli el magát a perlekedők egyike. - Ez megy itt naponta. Reggelente utá­lattal indulok munkába, mert tu­dom, hogy ez a nap is csak vesze­kedéssel telik el. A vezetőség sze­rint a probléma megoldhatatlan. Pedig szerintünk a rakodás nem női munka, s fóleg nem csökkent munkaképességű asszonyok ese­tében. Igaz, hogy ezért a pénzért, amit mi keresünk itt, egyetlen férfi sem vállalná — dehát ennyi nőnek az egészsége mégsem lehet pénzkérdés. Az asszonyok „pártállásra“ va­ló tekintet nélkül egyetértenek a csendes hozzászólóval.- Nagyon jól ismerjük a naszva­di asszonyok panaszát, bár vi­szonylag újkeletű - fogad Franti­šek Stanovič, a szövetkezet elnö­ke. - Korábban nem volt semmi baj, csak az utóbbi években, va­gyis azóta, hogy a dolgozók egy része nem jár rakodni. A panasz- szal foglalkoztunk a szövetkezet közgyűlése elótt megtartott mű­hely értekezleten. Szerintünk az egész probléma abból ered, hogy ők csökkent munkaképességűnek tekintik magukat, pedig csak meg­változott munkaképesség létezik. Az ilyen dolgozó pedig alapjában véve végezhet nehéz fizikai mun­kát is. Mármost a vagonkirakás még csak nem is nehéz munka. Az az üveg legfeljebb 3-4 kiló. Igyekszünk könnyíteni a munkáju­kon, javítani körülményeiken. Újabban személygépkocsival hordjuk őket. A 2 és a 10 literes üvegeket az üveggyárból már pa­lettákra rakva, fóliával rögzítve küldik. Ezek kirakására, mozgatá­sára létrehoztunk egy csoportot. Az asszonyoknak már csak a 15, 20 és 25 literes üvegeket kell ki- rakniok. Megszüntettük az éjsza­kai rakodást. Mindennek ellenére nem nagyon hajlandók kijárni. Pe­dig amikor idejöttek, mindnyájan tudták, hogy ezt a munkát is el kell végezniük. Tudomása van erről a nemzeti bizottság társadalom- biztosítási véleményező bizottsá­gának is. Megvan nekik a szövet­kezetünk munkaköri leírása, mi­szerint a kosárfonók kötelességei közé tartozik a vagonok ki- és megrakása. Azok tehát, akiket a kosárfonói munkára ajánlanak, alkalmasak a rakodásra is. Ennek ellenére a szövetkezet több olyan asszonyt mentett fel, talált rakodásra alkalmatlannak, akiket a társadalombiztosítási vé­leményező bizottság ajánlott ebbe a munkakörbe - állapítom meg.- Ez nem volt önkényes eljárás a részünkről - magyarázza türel­mesen az elnök. — Számukra az üzemi orvosnővel együttműködő orvosi véleményező bizottság til­totta meg ezt a munkát. Mert néz­ze, mondjuk egy epilepsziást mégsem engedhetünk annyi üveg közé. Végzetes lehetne, ha ott érné a roham.- Rakodhatnak viszont azok, akiknek a hátgerincük, a lábuk vagy éppen a veséjük beteg? Méghozzá annak ellenére, hogy a jnb társadalombiztosítási véle­ményező bizottságának döntése szerint csak száraz és meleg kör­nyezetben végezhetnek könnyű munkát.- Nézetem szerint mi ezt nem sértjük meg - válaszol egykedvű­en. - A rakodás tekintetében, mint említettem, az orvosi véleménye­ző bizottság szava a döntő, amely konkretizálja a társadalombiztosí­tási véleményező bizottság dön­tését. Az egyéni sérelmek további so­rolásának, a magyarázatok kere­sésének nem látom már értelmét, hiszen egy egész közösség gond­jairól, belső viszonyairól van szó. Az elfogadható megoldás aligha lenne az, hogy további asszonyo­kat mentsenek fel a rakodás alól. A munkahelyi légkör, az emberi kapcsolatok már így is elviselhe­tetlenekké váltak. Ha minden Gépgyártóink a nemzetközi munkamegosztás keretében szo­rosan együttműködnek szovjet partnereikkel. Általános gép­iparunk például hét közös ágazati alprogram megvalósításába kap­csolódik be. Ezek rögzítik a ter­mékinnováció alapvető irányait az új gépek fejlesztését, a tudomány és technika közti összhangterem­tést ... Olyan területek szakosodá­sáról és kooperációjáról van szó, mint az autóipar, a traktor- és mezőgépgyártás, a megmunkáló gépek és szerszámok előállítá­sa, a könnyű- és élelmiszeripari gépgyártás, az építő és útépítő gépek termelése, valamint a hajó­építés. Hosszú távú, 2000-ig szóló együttműködési szerződés szabá­lyozza a gépjárművek gyártását és fejlesztését. Ennek keretében megváltozott munkaképességű asszony megkapná is a felmen­tést, a rakodás egész terhe alig egynéhány egészségesnek tekin­tett asszonyra hárulna. Ez nem lenne méltányos velük szemben, de nem is lenne gyógyír a kialakult elmérgesedett helyzetre. Ezért in­kább arra kérdezek rá, miért nem végezhetik ezt a munkát férfiak? Hiszen, ha sikerült megoldani a paletták kirakatását férfiakkal, talán ez is megoldható lenne!- Nincs rá lehetőségünk - vála­szolja a szövetkezet elnöke. - Ezt a munkát a naszvadiak helyett senki sem fogja elvégezni. A szö­vetkezetünkben, hogy megőrizze jellegét, csak a dolgozók 30 szá­zaléka lehet egészséges. 371-en vagyunk, vagyis mintegy száz személyt foglalkoztathatunk olyan munkakörökben, melyekben csak teljesen egészséges emberek dol­gozhatnak, pl. gépkocsivezetők, targoncakezelók. Különben is - tavaly az egész évben 55 vagon érkezett. Ennyi vagon kirakására mégsem alkalmazhatunk külön embereket! xxx Hát igen. Nyilván az elnöknek is megvan a maga igaza, például abban, hogy a jogszabályaink csupán a megváltozott munkaké­pesség fogalmát ismerik. A beteg ember is végezhet teljes értékű munkát, feltéve, ha a munka jelle­ge és a körülmények megfelelőek. Vitatkozni lehetne viszont azon, is, vajon tudták-e az asszonyok, hogy idővel egyre keveseb­ben végzik azt, amit korábban mindenki megtett, ha rákerült a sor. Furcsálkodhatnánk azon, hogy az orvosi véleményező bi­zottság véleménye nem egyezik a jnb bizottságának döntésével. Még több okkal és joggal morali­zálhatnák az asszonyok egymás közti gyűlölködése fölött. A konflik­tus okát azonban egy, a szövetke­zetben általánosnak tűnő szemlé­letben látjuk. A rakodásra kötele­zett asszonyok nem hajlandóak „más helyett, másra dolgozni“, s a szövetkezet elnöke szerint „sem fogja ezt helyettük elvégezni senki“. Hogy a munkához való alapanyag biztosítása a szövetke­zet feladata vagy csupán egy fel­dolgozó részlegének magánügye, ennek eldöntése nem a mi tisz­tünk. Ha azonban már ilyen konf­liktust okozott ez a kérdés, talán illő lett volna az eldöntését rábízni a szövetkezet tulajdonosaira, tag­jaira, vagyis a szövetkezet legfel­sőbb szervére, a közgyűlésre. A többség véleménye mindenkép­pen meggyőzőbb lenne, mint az egymással szembenállók érvelé­se. Sőt, adott esetben a többség véleményének erkölcsi súlya gátat vethetne a veszekedéseknek. Persze, elképzelhető egy másik megoldás is. Mondjuk az, hogy a kyjovi üveggyár a kor és a mo­dern csomagolástechnika követel­ményeinek megfelelően szállítana minden üveget. Csehszlovákia a következő öt esztendő során évente 4300 Tatra tehergépkocsit, 300-400 trolibuszt és 100 ezer motorkerékpárt szállít a Szovjetunióba, az Avia teher­gépkocsi-kivitel pedig 2000-ig az idei 4000-ről 10 ezer darabra emelkedik. A kohászati és nehézgépipari tárca szocialista országokba irá­nyuló gépkivitelének a 60 százalé­ka a Szovjetunióba kerül. Ebben előkelő helyen találhatók a vegy­ipari gépek és berendezések, ará­nyuk a kivitel 34 százalékát teszi ki. Ezek között ammónia- és eti­léngyártó berendezések, valamint múanyagformázó gépek is talál­hatók. Majdhogynem ilyen volumenű Csehszlovákia Szovjetunióba irá­nyuló kivitelében a nehézgépek és közlekedési eszközök exportja is. A munkaidő letelte után tartott konferencián a vállalat 1150 em­bert foglalkoztató négy üzeméből 56 meghívott dolgozó vett részt. A jelenlevők kézhez kapták a terv­feladatok teljesítésének alakulá­sáról készített kimutatást, mely szerint a tervteljesítés vállalati szinten 101,9 százalékos, a cipő­készítő üzemben 106,3 százalé­kos, de a négy üzem 34 műhelye közül a 109-es, a 201-es, a 306- os, a 404-es számú csak 86,1 százalékos tervteljesítési átlagot ért el. A kimutatás mellé a vállalati pártbizottságtól, a SZISZ és az FSZM vállalati vezetőségétől is külön-külön írásbeli, vázlatos tájé­koztatást kaptak a politikai kép­zés, illetve a pártoktatás 1986-87- es tervéről. Megnyitó beszédében a ta­nácskozást vezető Pozsonyi János, a vállalati pártbizottság alelnöke ezekre az előzetes tájékoztatás­nak szánt összeállításokra utalva hangsúlyozta: „Jelenleg legfonto­sabb feladatunk mind a termelő, mind az ideológiai munka terén az eddiginél nagyobb és bátrabb elő­relépés“. A tennivalókról az elmúlt oktatá­si év értékelése után Pavol Svo­reň, az 1-es számú üzemi párt- szervezet elnöke adott részlete­sebb szóbeli tájékoztatást a részt­vevőknek.- Az ideológiai munka tervezé­se azért igényel minden eddiginél nagyobb gondosságot - mondotta -, mert a gyorsítás programja megköveteli, hogy közvetlenül a munkahelyen, a műhelyekben állapítsuk meg: mi az, ami elisme­résre méltó, s milyen hiányossá­gok, mulasztások észlelhetők, és mit tehetünk a hatékonyabb ter­melésért. Rendkívül fontosnak tartja a munkásfiatalok szakmai és poli­tikai képzését, valamint az igé­nyelt - kellő színvonalú - szabad­Ide sorolhatóak a motoros és vil­lanymozdonyok, a villamosok, a trolibuszok, a gázolajmotorok és az úthengerek. Húsz év alatt (1966-1985) pél­dául 1285 egyirányú és váltó­árammal üzemelő, személyszállí­tásra alkalmas távolsági villamos mozdonyt vittünk ki a Szovjetunió­ba. Idén további 75 exportjáról kötöttünk szerződést. Éppen ezeknek a mozdonyoknak a segít­ségével bonyolítják le az óriási kiterjedésű ország villamosított vasúti pályáinak több mint 60 szá­zalékán a személyszállítást. A vil­lanymozdonyok nagyobb tételek­ben való exportját az utóbbi évek­ben a népgazdasági tervek állam­közi koordinálása és a nemzetközi szocialista munkamegosztás tette lehetővé. idő-programok szervezését. Elis­meréssel szólt a fiatal tagjelöltek kiválasztásáról és felkészítéséről, melynek eredményeként évente 10-11 ifjú párttag felvételére kerül sor, valamint arról, hogy a párt- szervezet a három legjobban kép­zett előadót bízta meg a SZISZ politikai tanfolyamának szervezé­sével. A vitában szót kért a járási párt- bizottság küldötte, Kecskés Tibor, a politikai nevelési ház igazgatója is. A gyorsítás programjának meg­valósításával kapcsolatosan utalt a helyes értelmezésre: nem a teg­napi úton kell gyorsabban haladni, hanem korszerűbb utat kell vá­lasztani, és akkor természetes, hogy gyorsabban haladunk. Meg­említette, hogy a járásban a régi elavult munkaszervezési módsze­rek alkalmazása miatt 11 üzem nem teljesíti a tervfeladatokat. A lemaradás most még csak 1,1 százalékos, ám félő, később nö­vekedni fog, ha elmulasztják a munkaszervezés javítását. Az eszmei és politikai munka eddig alkalmazott módszereinek a felülvizsgálását ajánlotta, továb­bá a növekvő fontosságú szemé­lyes agitáció fokozását. A szemlél­tető agitáció során jobban kell hangsúlyozni a lényeget. Szólni kell az úgynevezett kényes kérdé­sekről is, s minden részletében meg kell világítani pártunk politiká­ját, a szocialista demokrácia elmé­lyítésének szükségességét. Az üzemi szakszervezeti bizott­ság elnöke, Orel Dezső elmondta, hogy a szocialista munkaiskola keretében 10 csoportban 230, a szakszervezeti munkára felké­szítő tanfolyamon pedig 25 cso­portban 707 résztvevő bővíti isme­reteit az idén. Ez azt bizonyítja, hogy a vállalat 140 szakszervezeti tisztségviselője - közülük 37 párt­tag - eddig is sokat tett az eszmei­politikai nevelés színvonalának az emeléséért. Befejezésül Takács Miklós, a vállalati pártbizottság elnöke mondott rövid záróbeszédet, melyben hangsúlyozta: a dolgo­zók eszmei és politikai nevelése terén sem elegendő csupán sza­vakban vállalni a felelősséget. E téren is még több tettre és gyorsabb fejlődésre van szük­ség. HAJDÚ ANDRÁS Együttmüködés a megrendelőkkel (ČSTK) - A Szovjetunió a vráb- lei Tesla vállalat elektroakusztikai berendezéseinek, atomkutatási laboratóriumi műszereinek és más termékeinek legnagyobb külföldi megrendelője. A tudományos ku­tatási ,alap dolgozói ezért az új berendezéseket a megrendelők igényeinek megfelelően fejlesztik ki, s a KGST-országok 2000-ig szóló átfogó tudományos-múszaki fejlesztési programjának kereté­ben együttműködnek a szovjet partnerekkel. így lehetővé válik a fejlődés meggyorsítása, s csök­ken az új gépek és berendezések előállítási költsége. FEKETE MARIAN Gépkivitel a Szovjetunióba Bővül a szakosodási és kooperációs együttműködés

Next

/
Thumbnails
Contents