Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-11 / 214. szám, csütörtök
Új autóbusz-pályaudvar - átadás előtt A főbejárat még zárva... Aki két-három éve nem járt Du- naszerdahelyen (Dunajská Streda), még ha átutazóban kerül is el arrafelé, alaposan meglepődik, amikor az autóközkeledési Vállalat autóbusz-pályaudvarának új, korszerű épületét megpillantja. Nemcsak azért, mert már elsó pillanatban a Bratislavai autóbuszállomást juttatja az eszébe, hanem hogy építői - a Dunaszerdahelyi Járási Építőipari Vállalat nagymegyeri (Čalovo) részlegének dolgozói - ilyen rövid idó alatt elkészültek vele. Igaz, amikor szeptember másodikén arra jártunk, a főbejáraton még hiába kíséreltük meg a bejutást, zárva találtuk. Persze, amikor Blazsek Valériával, aki az építkezés műszaki felügyelője, ismét a helyszínre érkeztünk, nem volt gond a bemenetellel, már akkor sem a főbejáraton léptünk be a friss mész illatát árasztó épületbe, hanem az érkezési oldalról. Innnen is, onnan is az előcsarnokba jut majd az utas. Tehát az előcsarnokban vagyunk. Most inkább egy raktárhoz hasonlít, bár az Ister, a járási ipar- vállalat belsőépítészeti elemei így is szemrevalók. Az ablaknál a radiátor borításán egy ottfelejtett tervrajz jelzi, hogy a végső simítások is nagy precizitást követelnek. A falon már a helyén van a nagy információs tábla, azonban még hiába igyekeznénk leolvasni róla, hogy a huszonnyolc felszállóhely- ról vajon merre is indulnak majd a buszok. Ottjártunkkor még hiába próbáltuk kitalálni, melyik ajtó hová vezet, hol lesznek a pénztárak, a büfé, mosdó, telefonfülke, az informátor... Blazsek Valéria azonban már otthonosan mozog az épületben, s az utasokat szolgáló helyiségeken kívül megmutatja azokat is, amelyek a személyzet számára készültek. A rendészetet, a diszpécser irodahelyiségét s valamennyi belső teret. Lent, az alagsorban még jobban éreznető a mészillat. A vakítóan fehér falakra csak itt figyelek föl, akárcsak arra, hogy a fehéren kívül csak a zöld szín látható - ilyenek az ajtók, az ajtókeretek, a vasszerkezet, a lépcsőház korlátja, a kapaszkodók. Most még üresen a raktárhelyiségek, a fűtők, karbantartók öltözői, a műhelyek, a kazánházból sem áramlik a gőz, s csak a szénraktár szolgál a majdan a peronokra kerülő padok raktárául. A lépcsőn felfelé menet még itt-ott lógó villanyvezetéket látok, de akad már pirosfehér színkombinációjú világító- test is a hófehér falakon: ezek akkor világítanak majd - egy első emeleti áramszolgáltató berendezés táplálja őket -, ha rövidzárlat keletkezik, és az áramszolgátatás szünetel. Közben megérkezik Varga Gábor, a kivitelező vállalat építésvezetője, s csatlakozik hozzánk. Azoknak a földszinti és emeleti helyiségeknek a falai, amelyek a legforgalmasabbak lesznek, barna és drapp csempeborításúak, itt csak az álmennyezet fehér. Lapjainak folytonosságát csak a világítótestek fehér borítása töri meg. Leginkább a büfé hasonlít majdani önmagára, már helyükön vannak a hűtőpultok. Üresek ugyan a raktárak, s még be kell szerelni az állópultokat is, ahol majd az utazóközönség csillapíthatja éhét, szomját. Már ennyiből is megállapítható, hogy a közlekedési tervezőintézet, a Dop- ravprojekt két munkatársa, Peter Kasanický és Juraj šimek tervezőmérnök érti a dolgát, s ez még inkább kitűnik az emeleten, ahol a várótermek vannak, egy külön a kisgyermekkel utazó anyáknak. Itt a belső tér megvilágítása - nappal - a lehető legcélszerűbb: felülről is hatol be napfény a várakozókra. Az emeleten vannak a személyzet zavartalan munkájához szükséges helyiségek. Az egyikben kisrekeszes faliszekrények az au- tóbusz-vezetók jegy- és pénzkészletét őrzik két forduló vagy műszak között. A százhúsz pénzrekesz - egyébként zöld-fehér színűek - kulcsait egy pult mögött őrzik majd. Hiába próbálunk azonban kijutni a hosszú folyosóra, amelyen és a hét lejárón keresztül a huszonnyolc felszállóhely megközelíthető. Ottjártunkkor már csak az órák és a hangszórók szerelését kellett elvégezni. A tartóoszlopokra épült folyosó alatt haladva - immár kint a szabadban - tanúi lehettünk, amint a hét felszállósziget aszfalt- burkolatán - szó szerint - az utolsó simításokat végzik a munkások.- Gyorsan elkészültek, ha még nem is teljesen - jegyzem meg Blazsek Valériának.- Azért is, mert az új autóbuszpályaudvar lényegében két szakaszban épült. A közlekedést már 1977 óta szolgálta a most felújított hét felszállósziget, s ezek fölé alakították ki a tervezők ezt a folyosót, amelyen keresztül ide jutnak az utasok - mutat a korláttal felszerelt lépcsőkre. - Azt mindenki láthatja, hogy az állomásépület új, azt viszont aligha, hogy a csatornázást,a közművesítést is újra végezték. Ezeket a munkálatokat a járókelők szeme elől eltakarta az a - most már - rozsdás hullámbá- dog-kerítés, amely kiszolgálta idejét, és lebontjuk rövidesen. Lebontjuk a túloldalon lévőt is, és az egész területet betonlamellás kerítéssel vesszük körül.- Mi az, ami még hátravan? Nyár közepén még ilyen kép fogadott bennünket. Ekkor készültek az egyes felszálló helyek lejárói (Gyökeres György felvételei)- A külső járdák megépítése, területrendezés, ősszel pedig, még mielőtt átadnánk az utazóközönségnek az autóbusz-pályaudvart, a közvetlen környékét díszcserjékkel ültetjük be. Amikor visszanézek az egész komplexumra, megállapítom, hogy határozottan tetszenek a pi- ros-fehér lánccal szegélyezett fel- szállószígetek a zöld-fehér folyosót tartó oszlopok tövében. Az utazóközönség számára azonban igazán majd akkor lesz szép az egész, ha kék-fehér buszok törik meg a jelenlegi, szemnyugtató színharmóniát. Majd valamikor lombhullás idején. MÉSZÁROS JÁNOS Kommunisták példamutatásával Nem is olyan régen az egyik ismerősömmel a kommunisták példamutatásáról beszélgettünk. Az illető maga is párttag. Egy közepes üzemben dolgozik. Ó a saját tapasztalatai alapján több gyakorlati példát is felhozott ezzel kapcsolatban, kitartóan hangsúlyozva a példamutatás fontosságát, mellyel teljesen egyetértettem. Ismerősöm elmondotta azt is, hogy üzemükben milyen meghatározó a kommunisták példa- mutatása a kiemelkedő teljesítmények elérésében. Hiszen a párttagok példamutatása nyomán a párton kívüli dolgozók nagy többsége szintén igyekszik becsületesen, pontosan elvégezni munkáját. Nemrégiben szolgálati utamon olyan többször is tapasztalt, mégis bátran rendhagyónak tekinthető jelenséggel találkoztam, amely rögtön eszembe juttatta említett ismerősömet. Történetesen a MILEX tejipari vállalat nagymegyeri (Čalovo) üzemében Mórocz Béla igazgatóval beszélgetve egyebek közt arról szereztem tudomást, hogy üzemükben az év minden egyes - azaz mind a 365 napja - munkanap! Kézenfekvő a magyarázat, hiszen a termelésük alapanyagát szolgáltató tehenek sem szűnnek meg tejelni, s a MILEX- beliekkel együtt ugyanúgy dolgoznak a tejet szállító munkások, gépkocsivezetők is. Ez azt jelenti, hogy nekik nagyon gyakran szabad szombaton és vasárnap is dolgozni kell, sót olykor még húsvétkor, karácsonykor és szilveszterkor sem adhatják át magukat a gondtalan pihenésnek vagy az örömteli szórakozásnak. így hát hasonló az életvitelük a közlekedési, az egészségügyi és a vendélátóipari dolgozókéhoz, akiknek bizony az év sok szabad szombatján és ünnepnapján is „meg kell fogniuk a munka végét“. S hogy ezt milyen komolyan teszik, arról meggyőzően tanúskodnak termelési eredményeik - mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt. Olyannyira, hogy a Nyugat-szlovákiai kerület tíz MILEX-üzeme közül is kimagaslik. Mert azonkívül, hogy 23 éves fennállása óta minden évben teljesítette, olykor túl is teljesítette a tervét, az idei év első felében a mezőgazdasági-élelmiszeripari termékek minőségét ellenőrző állami felügyelőség újraszabályozott normáját a kerület MILEX-üzemei közül egyedül teljesítette 100 százalékra. Persze ilyen munkasikerekben sok tényező játszik közre. Náluk, mint az igazgatótól, s Fehér Lászlótól, az üzemi pártszervezet elnökétől és másoktól is megtudtam, a gazdasági vezetők jó irányítómunkáján és munkaszervezésén kívül elsőrendű szerepe az üzemi pártszervezet igényes politikaiszervező és következetes ellenőrző tevékenységének, nem utolsósorban pedig a kommunisták egyéni és együttes helytállásának, példamutatásának főleg aktivitásának van. A munkásoknak csupán mintegy 22 százaléka párttag és tagjelölt, akik azonban a pártonkívülieket mind magukkal képesek ragadni a nagyobb teljesítmények elérésében és a minőségi munka tökéletesítésében egyaránt. Hát igen, ez a kommunisták példamutatásának a figyelemreméltó eredményekben megnyivánuló hatása. Amire mindig szükség van, de főleg most, amikor már jól benn járunk a 8. ötéves tervidőszak első évében. MIKUS SÁNDOR Két év egyenruhában Az idei ősz is sok fiatalember - sorköteles - életében változást hoz. Egyik csoportjuk a tényleges katonai szolgálat megkezdésére készül, a másik pedig a két év elteltével a néphadseregből visszatér a polgári életbe, a munkahelyére. Az őrségváltásra hamarosan sor kerül. Addig is, amíg a másodéves katonák leszerelnek, taktikai és harcászati gyakorlaton vesznek részt. Tanúbizonyságot tesznek arról, hogy fegyvereik mesterei, hogy a két év alatt megedzódtek, összeszoktak, és a legnehezebb körülmények között is készek feladatukat teljesíteni. Az alábbiakban három olyan fiatalról szólunk, akik büszkén vallják: a két év katonai szolgálat nem volt haszontalan. * A közösség ereje... Sohasem szerette a félmunkát. Már a szakmunkásképző intézetben felfigyeltek a szorgalmára. Mindig többet tett a kötelességénél. A munkahelyén is megszerették és felvették tagjelöltnek a pártba. Aztán, amikor a fák levelei sárgulni kezdtek, kézhez kapta katonai behívóját. Búcsút vett az ismerőseitől, rövidre vágatta a haját, majd felült a vonatra.- Odahaza idősebb barátaim azzal ijesztgettek, hogy nehéz a katonaélet. Én azonban másképp láttam: a rossz szokásaimról volt nehéz leszokni. Az elsó hetekben akaratlanul is mindig zsebre- dugtam a kezem, nem húztam elég szorosra a derékszíját, lógott rajtam az egyenruha - mondja nevetve Jaroslav Podávka sza- kaszvezetó, harckocsiparancsnok. - De néhány hét elteltével minden megváltozott. Az altiszti iskolában nemcsak a harcászattal, a harckocsival ismerkedtem meg, hanem a kollektíva erejével is. Az egységnél harckocsiparancsnoki beosztást kapott. Vele egykorú fiúknak lett a parancsnoka. Jól tudja, hogy csak a szeme- lyes példamutatás segít rajta. Nem tévedett. Nemcsak a kis közösség lett példás, hanem ő maga is megkapta a Példás katona jelvényt. Ezzel sem elégedett meg: megszerezte a szakminősítési jelvény második fokozatát. A közelmúltban megtartott szemlén bebizonyította, hogy nemcsak a harci kiképzés, hanem a politikai-nevelő munka terén is jeleskedik, kommunistaként másoknak példaképe.- A két év katonai szolgálat sokat adott. Az itt szerzett tapasztalatokat a polgári életben, a dolgozókollektívában is kamatoztatni tudom majd. Annak tudatában, hogy a kölcsönös megbecsülés és a közös cél eredményhez vezet. Felnéznek rá A bevonulásig csak légpuska volt a kezében. Nem tartozott a legjobb céllövók közé. Bosszantották is ezért eleget, de nem sértődött meg. Amikor 1984 őszén bevonult tényleges katonai szolgálatra, eleinte ugyan ügyetlenül vette kezébe a géppisztolyt, de már az elsó éleslövészeten biztosan talált a célba. S ettől kezdve mindig a legjobb céllövők közé tartozott. Nemcsak gyalogsági fegyverekből.- T 2-es harckocsi irányzója lettem. Alaposan megismerkedtem a korszerű technikával- mondja Roman Holý órvezető.- Esténként is sokat gyakoroltam a szimulátoron. Meg is van az eredménye. Ma már olyan hírek keringenek róla, hogy háttal állva is célba talál Sokan tréfásan csak Teli Vilmosnak szólítják az egységnél. Nem gúnyosan, hanem elismerően. Az éleslövészeten csigavérrel nyomkodja a műszerek gombjait, szemmel tartja a stabilizátort. S ha eredményességét megdicsérik, mindig azt mondja, hogy ez nemcsak az ő érdeme, hanem a harckocsi parancsnoké és a vezetőé is. A katonaságnál csakis a csapatmunka hozhatja meg a kellő eredményt.- Igyekeztem tapasztalataimat katonatársaimnak átadni. Néhány nap múlva leszerelek és jóleső érzés azzal a tudattal vonulni tartalékállományba, hogy minden tőlem telhetőt Ynegtettem... Megtetszett - maradt Pár nap múlva két éve lesz annak, hogy magára öltötte az egyenruhát. A kezdet számára sem volt könnyű. Nehezen szokta meg, hogy távol kell lennie a szülői háztól. Leveleiben azonban mindig azt írta haza, hogy minden a legnagyobb rendben van. Kemény, de szép élet a katonaélet. Az első hónap elteltével már nemcsak írta, hanem úgy is érezte. Igyekvő, a parancsot mindig teljesítő katonaként ismerték az egységben, amely a példás cím elnyeréséért versenyzett. El is nyerte. Karel Hruška zubbonyára is feltűzték a Példás katona jelvényt és beválasztották a SZISZ-alap- szervezete vezetőségébe is, majd felvették a párttagok sorába.- Szeretek az emberek közt lenni, ügyes-bajos dolgaikkal foglalkoznia Ez a tisztségemből is következik, hiszen a SZISZ-alap- szervezet elnöke vagyok. Most ősszel kellett volna leszerelnem, de beléptem a hivatásos katonák sorába, vagyis maradok. Azt mondták, szükség van rám. Remélem, megfelelek az elvárásoknak. .. NÉMETH JÁNOS Területrendezés az autóbusz-pályaudvar főépületének környékén ÚJ SZÚ 4 1986. IX. 11
