Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám, szombat

EgO hét a nagyvilágban augusztus 30-tól szeptember 5-ig Szombat: Bécsben megkezdődött a kétnapos Volksstimme- fesztivál - Marokkó felmondta a Líbiával kötött egyesítési szerződést Vasárnap: Elhunyt Urho Kekkonen egykori finn államfő - Egyiptomba érkezett a Jordán miniszterelnök Hétfő: Hararéban megnyílt az el nem kötelezettek 8. csúcsértekezlete - Budapesten összeült a 36. Pugwash-konferencia Kedd: Moszkvában szakértők tartottak sajtóértekezletet az atommoratóriumról - Túzszüneti megállapodás jött létre Bej rútban Szerda: Csehszlovák-szovjet külügyminiszteri találkozó volt Moszkvában - Az NDK-ban kezdett látogatást Martens belga kormányfő Csütörtök: Szovjet—amerikai konzultációk kezdődtek Genfben a moratóriumról - Stockholmba utazott az NSZK kancellárja Péntek: A kanadai látogatáson tartózkodó Ľubomír štrou­gal csehszlovák miniszterelnök hivatalos tárgyalá­sokat folytatott Brian Mulroney kormányfővel - Hivatalos tárgyalásokat kezdett Moszkvában Pierre Aubert svájci külügyminiszter Ľubomír Štrougal, a CSSZSZK kormányának elnöke a kanadai Vancouverben az Expo ’86 közlekedési és távközlési világkiállítá­son kedden megnyitotta a csehszlovák nemzeti napot (Telefoto: ČSTK) lés terén. Méltatták a Szovjetunió atommoratóriumát és kijelentet­ték, hogy a többi atomhatalomnak A fél világ gondjairól Negyedszázaddal ezelőtt Belg­rádban 25 nemzet képviselői hoz­ták létre az el. nem kötelezettek mozgalmát, amely napjainkra a négyszeresére növelte tagálla­mai számát. A 101 tagország a föld lakosságának felét, több mint kétmilliárd embert képvisel. A zimbabwei fővárosban még tart a tanácskozás, a bizottságok még dolgoznak a dokumentumokon, ám a már elhangzott felszólalá­sokból képet lehet alkotni azokról a problémákról, amelyek a moz­galom figyelmének középpontjá­ban állnak. A házigazda, Robert Mugabe zimbabwei miniszterelnök, a moz­galom új elnöke a tanácskozást bevezető beszédében sorra kitért ezekre a kérdésekre. Elsó helyen azt említette, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között is a fő cél a korábbi elvek megvalósítása. Ehhez elengedhetetlenül szükség van a mozgalom egységének megszilárdítására, mivel a nem­zetközi helyzet változásai és a gyors számbeli növekedés okozta belső polarizáció megosz­totta a szervezet erejét. Kiemelt helyen szerepel a tanácskozáson a világ békéjének és biztonságá­nak megszilárdítása, a regionális problémák tárgyalásos rendezése - ezen belül elsősorban az Afrika déli részén kialakult helyzet meg­oldása, az apartheid elítélése. Mivel a mozgalomnak döntő részt fejlődő országok a tagjai, a konfe­rencián megoldást próbálnak ta­lálni nyomasztó gazdasági gond­jaikra. Bár az el nem kötelezettek soraiban számos nyugatbarát or­szág található, az általános vitá­ban mégis nagyon élesen bírálták a Nyugat militarista és újgyarma­tosító politikáját. A felszólalók sür­gető feladatnak jelölték meg a mi­előbbi haladás elérését a leszere­is követnie kellene példáját. Első­sorban az Egyesült Államokat marasztalták el a kérdésben - és más leszerelési problémában - ta­núsított hajthatatlansága miatt. Több felszólaló mutatott rá a lázas fegyverkezési verseny kedvezőt­len gazdasági hatásaira, arra, milyen nagyszabású programok lennének megvalósíthatók a fegy­verkezésre fordított óriási össze­gekből. Ezeknek csak egy töredé­ke is megoldaná a fejlődő orszá­gok legégetőbb gondjait. A fejlődők egyre nyomasztóbb adósságterheinek kérdésére ed­dig gyakorlatilag minden felszólaló kitért. Rámutattak arra, hogy el­adósodottságuk a fejlett tőkés országokkal szemben veszélyez­teti szuverenitásukat természeti kincseik és gazdasági fejlődésük felett, elnyeli exportbevételeiket. Hangsúlyozták, ez a gyarmati idők és az imperialisták mai újgyarma­tosító gazdaságpolitikájának kö­vetkezménye, s követelték: a hite­lezők segítsék elő a probléma megoldását. Ezzel egyidóben ki­álltak az új, igazságos nemzetközi gazdasági rend bevezetése mel­lett. A politikai kérdések közül az apartheid-rendszer elítélése sze­repel kiemelt helyen. A tanácsko­záson résztvevők szinte a saját bőrükön tapasztalhatják, mi is az az apartheid. Már a tanácskozás elsó napját követően - ezen szó­lalt fel Mugabe zimbabwei kor­mányfő és az afrikai országok képviseletében Sassou-Nguesso kongói elnök - a pretoriai vezetés megfenyegette a dél-afrikai orszá­gokat, hogy fokozza velük szem­ben a gazdasági szankciókat és számítaniuk kell újabb katonai akciókra is. Az apartheid ügyében sok bírá­lat érte az Egyesült Államok és Nagy-Britannia magatartását is. A Pretoriával való „konstruktív együttműködése“ elmarasztalá­sára Washington Zimbabwe gaz­dasági támogatásának leállításá­val válaszolt. A vitából disszonáns hangok is kihallhatók, ami egy ekkora moz­galom esetében szinte természe­tes. Az elvi kérdésekben talán mégis remélhető a megegyezés, s ez nemcsak a világ fele, hanem az egész világ számára fontos lenne, hiszen a mozgalom napja­inkra a világpolitika fontos ténye­zőjévé vált, egyre növekszik sze­repe a nemzetközi színtéren. A kormány összeült A külföldi kormányok üléseiről csak akkor szoktunk beszámolni, ha nemzetközi vonatkozású kér­désekről vagy elvi jelentőségű belpolitikai problémákról tanács­koznak. Az, hogy a héten kedden összeült a libanoni kormány, azonban már magában is kisebb­fajta szenzáció, ugyanis erre im­már több mint kilenc hónapja nem került sor. Libanon kormánya egyébként is különleges, a miniszterek csak látszólag, másodsorban az egyes területek felelősei, ténylegesen az egyes vallási-politikai csoportok érdekeit képviselik a kabinetben. Arra még nem volt példa, hogy Valid Dzsumblatt heves vitába keveredett volna Rasid Karami miniszterelnökkel a közlekedés­ben tapasztalható áldatlan hely­zetről, annál többször a drúzok és a szunnita muzulmánok közti vi­szonyról. A keddi ülést az tette különösen jelentőssé, hogy az elmúlt három év során ez volt a negyedik fontos próbálkozás a válság megoldásá­ra. A tíztagú kabinet - politikai okokból - mint a ,,párbeszéd bizottsága“ ült össze, s ami a leg­fontosabb: több fontos kérdésben meg is állapodott. Elsősorban a határidő nélküli bejrúti tűzszü­netben, továbbá az egymással szembeni becsmérlő propaganda­háború szüneteltetésében és az 1943-as, minden vonatkozásban elavult Nemzeti Chartát felváltó nemzeti egyezségokmány kidol­gozásában, amely az új alkotmány alapjául fog szolgálni. Ennek dek­larálnia kell Libanon arab identitá­sát, magában kell foglalnia a már régen esedékes politikai reformo­kat és azt a kitételt, hogy mindent meg kell tenni a déli országrész felszabadításáért. Ezenkívül dön­tés született a régóta üres állam­kassza feltöltését célzó lépé­sekről. Az ülés további érdekessége volt, hogy a belső megbékélést célzó tárgyalások először zajlottak csak libanoni vezetők részvételé­vel. Eddig ugyanis minden alka­lommal - a békéltetők szerepében - sziriai és szaúdi képviselők vettek részt a tanácskozásokon. Ugyancsak érdemes hangsúlyoz­ni, hogy a sziriai közvetítők távol- maradása ellenére az öt muzul­mán miniszter mellett immár há­rom keresztény miniszter is hajlik arra, hogy Libanon ,,különleges viszonyt“ létesítsen Damaszkusz- szal, s ezzel mintegy elismerik Szíria pozitív szerepét a belviszály rendezésének elősegítésében, s egyáltalán a térségben. Sajnos, a kedden meghirdetett határidő nélküli tűzszünetet már csütörtökre virradóan megsértet­ték az ún. zöldvonal mentén. Mindkét oldalon szórványos lövöl­dözések voltak tegnap éjszaka is. Hogy ki kezdte, nem tudni. A ke­resztények és a muzulmánok ha­gyományos egymásra mutogatá­sa zavartalanul folytatódik annak ellenére, hogy a keddi ülés ered­ményeit mindkét tábor sajtója és vezetői üdvözölték. Bejrút sokat próbált lakói több mint két napon át élvezhették a fegyvernyugvást. Derűlátásukat az sem befolyásol­ta, hogy közben újabb fegyveres gengszterakciókra, homályos célú robbantásokra került sor. GÖRFÖL ZSUZSA KIS ______ NY ELVŐR Amikor túlságosan hű a fordítás... Sokan azt gondolják, hogy ha valaki két vagy akár több nyelven is minden különösebb nehézség nélkül ki tudja fejezni gondola­tait, mondanivalóját, fordítani is tud. Ennek a feltevésnek a helyességét azonban néha kétségessé teszi az a tény, hogy a hazai sajtótermékekben megjelenő fordítások - az olvasók nem kis részének bosszúságára - nem mindig kifogástalanok. Alapvető követelmény, hogy a fordításban az eredeti szöveg minden lényeges szava föltétlenül benne legyen, különben nem hú a fordítás. Aki valamelyik nyelvről egy másik nyelvre akar fordítani, szem előtt kell tartania mind a két nyelv sajátosságait, szellemét, hogy elkerülhesse a nyelvhelyességi hibákat. Ha ugyanis a fordító nem eléggé otthonos mind a két nyelvben, hajlamos arra, hogy görcsösen ragaszkodjon egy-egy szóhoz vagy szókapcsolathoz abban a hiszemben, hogy ezzel eleget tesz a hű fordításra vonatkozó követelménynek. A fordítói munkában azonban ez az elengedhetetlen követelmény nem oly módon érvényesül, hogy a lefordított szövegben az idegen szónak mindig a szótárban az első helyen feltüntetett jelentését szerepeltetjük. így egykönnyen magyartalanná válhat a hűnek vélt fordítás. De hadd lássunk a túlságosan hú fordítások közül néhányat: Az üzemek tapasztalatai és az élelmiszerekkel kapcsolatos kutatás segítenek eltávolítani a kevéssé hatásos termelési módszereket. - A nemkívánatos reakciók eltávolításának ered­ményeként lényegesen javult a termékek minősége. - Az óvónő célja a gyermekek magatartászavarainak az eltávolítása. - A nevelóintézményben mindent megtesznek, hogy a negatív ingereket mielőbb eltávolítsák. Ezeket a mondatokat szlovákból, illetve csehból fordították. Az eredeti szövegben nyilván az „odstrániť, odstraňovanie“ szavak fordultak elő. Első magyar jelentésük csakugyan az eltávolít, eltávolítás. Eltávolítani lehet például az akadályokat, valamilyen vaseszközról a rozsdát, műtéttel a bombaszilánkot vagy valamely teremből a rendbontókat, de a magatartászavarokat, a negatív ingereket nem. A fordítóknak az eltávolít, eltávolítás helyett a szóban forgó idegen szavak magyar megfelelői közül olyat kellett volna kiválasztaniuk, amely a nyelvhelyesség szempontjá­ból megfelel. A ,,hú“-nek készülő fordítás ürügyén néha olyan igék kerülnek a magyar mondatokba, amelyek magyartalanná teszik a szöve­get. A szlovák „poskytuje“ igének nem felel meg mindig a magyar nyújt ige. Helyénvaló a használata, ha azt mondjuk, hogy valakinek a kezünket nyújtjuk, elsősegélyt nyújtunk vagy a neveletlen gyermek a nyelvét nyújtja valakire. Viszont nem szerencsés a használata ezekben a mondatokban: Az érdeklő­dőknek írásban nyújtottak felvilágosítást. - A megfelelő áttekin­tést a nyilvántartás nyújtja. - Az Állami Takarékpénztár kölcsönt nyújt az ifjúházasoknak. - Az üzem a szakmunkásoknak egy éven belül lakást nyújt. Helyesen: Az érdeklődőknek írásban adtak felvilágosítást. - A megfelelő áttekintést a nyilvántartás adja. - Az Állami Takarékpénztár kölcsönt folyósít (vagy ad) az ifjúházasoknak. — Az üzem a szakmunkásoknak egy éven belül lakást biztosít. A fordításokban elég gyakran előfordul a nyer ige is. Használata nem helyénvaló, ha a szlovák „získať“ ige hatására ilyen mondatokban szerepel: Ha áttekintést akarunk nyerni valamely vállalat munkájáról, először meg kell ismerkednünk az egyes üzemrészlegek munkájával. - A fiatalok az üzemlátogatá­sok során értékes tapasztalatokat nyertek. Helyesen: Ha áttekintést akarunk szerezni (vagy kapni) valamely vállalat munkájáról... A fiatalok az üzemlátogatások során értékes tapasztalatokat szereztek (vagy gyűjtöttek). A fordítónak tehát tisztában kell lennie az egyes szavak többféle jelentésével. Néha latolgatnunk kell, milyen lehetőséggel éljünk, melyik szó lesz adott esetben a legmegfelelőbb, hogy ne kövessünk el nyelvhelyességi hibát. Persze lényegesen előnyö­sebb helyzetben vannak azok a tollforgató emberek, akik szabadon fogalmazhatják meg mondanivalójukat, és csak a témához kell magukat tartaniuk. Ezzel szemben a fordítót mindig köti a szöveg, amelynek minden mondatát, a mondatok minden lényeges szavát híven kell a másik nyelven tolmácsolnia, egyúttal arra is ügyelve, hogy fordítása ne legyen túlságosan hú HASÁK VILMOS Közös nevező Ahogy a tudományok, tudományágak fejlődnek, úgy szókin­csük, kifejezéskészletük is egyre gyarapszik. A szakszavak, szakkifejezések egy része megmarad létrehozó közegében, a' tudományos nyelvben, más része azonban kitör belőle, s a köznyelvnek szerves részévé válik. Nézzük például a matematikát! Ennek a tudománynak is megvannak a jellegzetes szavai, kifejezései, s ezek között sok olyan is van, amellyel mindennapi beszédünkben is élhetünk. A közös nevezőre hoz mondat jelentése a köznyelvben: 'összeegyeztet, összhangba hoz' (például érdekeket, véleményeket). Ez a másik: közös nevezőre jutottak, már annyit jelent, hogy megegyeztek. Ha két jelenség azonos, egyenlőségjelet teszünk közéjük. A kiemelt feladatok hatványozottan jelentkeznek. A felesleges szócséplésre ezt mondjuk olykor tréfásan: négyzetgyököt (köbgyököt) kell vonni belőle. Használhatjuk bátran az efféle kifejezéseket, hiszen színesítik nyelvünket. Természetesen óvakodni kell a szélsőségektől. Sajnos, ezekre is van példa. Néhányuk - azon kívül, hogy nyakatekert - tartalmaz még valami kellemetlen mellékízt is. Például ez: a gépek adva vannak (aszerint, hogy milyen szövegkörnyezetben fordul elő, efféle megoldásokat ajánlhatunk helyette: a gépek már megvannak, gépeket vásároltunk, gépekkel rendeztük be a műhelyt stb.). Olykor tudományoskodó lehet a beszédünk általuk: mínuszként jelentkezik valami (azaz: hiányzik). Ezeket a kifejezéseket ne emeljük négyzetre, ne használjuk hatványozottan, hanem éppen ellenkezőleg: vonjuk ki őket a forgalomból! MIZSER LAJOS ÚJ SZÚ 4 1986. IX. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents