Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám, szombat

ÚJ szú 5 , 1986. IX. 6. Bányászerények Brigádformában jobban halad a munka Az ember lépésről lépésre ismeri meg környezetét. Például kemény, elszánt férfiak nap mint nap leszállnak a föld mélyébe, hogy meghódítsák a természetet, s a mélyből a felszínre hozzák kincseit, köztük a fűtőanyagok értékes tonnáit. Az ember útja a föld mélyébe ősidők óta két okból vezetett: meg akarta ismerni titkait, és felszínre hozni az ott rejlő kincseket. A mélybe vezető út azonban nehéz, s gyakran van tele számos előre nem látható akadállyal. Ezeket csak kemény, munkában edzett férfiak tudják leküzdeni. Bányászok, akiket megacélo­zott a föld mélyében folyó nehéz munka. Közülük egy Pavol Grich, a novákyi bánya brigádvezetője. Az opavai Galena vállalat az utóbbi időben számos új gyógyszer gyártá­sát kezdte meg. Ezek egyike az Evercil szem- csepp. További bevált készítmé­nyük a gyomor­sav képződését gátló Anacld. A képen: Augusta Tkáčová a csoma­goló gépsort ke­zeli. (Petr Berger felvétele - ČSTK) Már csaknem három évtizede, hogy a Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség felhívása nyomán átlépte az egyik novákyi bányaüzem kapuját a dubnicai esztergályos. Attól az időtől kezdve aztán be­csülettel állta a sarat a vájvégen, ahová állították, pedig akkoriban bányagépekről szinte alig lehetett hallani. Mivel a bányászok munká­ja egyáltalán nem volt könnyű­nek mondható, és tapasztalatai sem voltak, a bá­nyászmunka for­télyait nemcsak idősebb kollégái­tól tanulta, ha­nem minden al­kalmat megraga­dott, hogy elsajá­títsa a szüksé­ges szakmai is­mereteket. Igyekezete nem volt hiába­való, rövidesen a legjobbak közé tartozott a kollek­tívában, és négy évvel azután, hogy először szállt le a föld mélyébe, cso­portvezetővé ne­vezték ki. A fia­tal, ambiciózus bányász vegyes érzelmekkel vette át a „karmesteri pálcát“ abban a brigádban, ahol korábban beosztott volt, s ráadá­sul szakmunkásbizonyítványt sem úgy szerzett, mint kollégái többsé­ge. Ennek ellenére ezen a poszton is helytállt, és immár negyedszá­zada irányítja az egykori ifjúsági szocialista brigádot, amely 1961- ben a szlovák nemzeti felkelés évfordulóján nyerte el ezt a kitün­tető címet. "Sőt, a Pavol Grich vezette brigád volt az elsó arany­érmes szocialista brigád a válla­latnál. A brigádvezetó mindig ügyelt árra, hogy a kollektíva egységes legyen, olyan, amely minden kö­rülmények között képes leküzdeni a természet által támasztott nehéz­ségeket, hogy a lehető legtöbb, annyira szükséges fűtőanyagot termelje ki a társadalom részére. Igyekezetük soha nem volt hiába­való, s mindig megmutatkozott valamilyen formában, elsősorban úgy, hogy sorra állították fel a bá­nyászrekordokat. Attól az időtől kezdve pedig, hogy egyre több bányagépet - például hazai gyárt­mányú DVP 7 B típusú fejtőpaj­zsot, szénkombájnokat - kaptak, különösen jól megállták helyüket. A legtöbbször az általuk felszínre hozott lignitmennyiségnek volt kö­szönhető, hogy a bányarészleg teljesítette tervét. A brigád tagjai olyan bányászok, akik számára nem idegen az olyan jellegű büsz­keség, amely a jól elvégzett mun­kán alapul. Ha kell, a vájvégen csákánnyal is megállják a helyü­ket, mégis minden igyekezetük arra irányul, hogy a bányászatban minél inkább tért hódítsanak a leg­újabb műszaki vívmányok, s ezál­tal az új, korszerű munkamódsze­reknek köszönhetően a lehető leggazdaságosabban termeljenek ebben a népgazdaságilag nagyon fontos ágazatban. A legutóbbi időszakban is döntő szerep hárult rájuk. Bevezették a brigádrendszerű munkaszerve­zést és javadalmazást, s ezáltal felkeltették a többi kollektíva ér­deklődését is e korszerű munka- módszer iránt. Ennek jellemző vonása, hogy általa javul a mun­kaszervezés, rövidülnek az állás­idők, s eközben is ellenőrzik a gépi berendezéseket, hogy megbízha­tóan működjenek; ezenkívül egyre nagyobb hangsúlyt kap az anyag- és energiatakarékosság. A Pavol Grich vezette kollektíva tagjai egytől egyig örömmel fogadták az új munkamódszert. Számukra nemcsak a csapatmunka javulását eredményezte, hanem hozzájárult a kollektív szellem további javulá­sához is. Már többször volt szó róla, hogy nehéz kenyér a bányászoké. A természet nemegyszer nehezen leküzdhető akadályokat állít elé­jük. Állandóan fennáll a bányatűz és az omlás veszélye. Gyakran meredek emelkedőkön kell végez­niük a csapás menti szénfejtést, nemegyszer egyenetlen vastag­ságú a szénréteg, s a nagy nyomás sokszor járhatatlanná la­pítja a tegnap még járható folyo­sót. Ilyen és ehhez hasonló aka­dályok nehezítik a termelés növe­lését. A felmerülő problémákat a brigádtanácsok rendszeresen megvitatják: ezt is az említett kollektíva javasolta. Mindent egybevetve számos elismerést kapott a brigád és egyes tagjai is. Az elmúlt év márciusában például a bratislavai várban hosszú bányászpálygfutá- suk elismeréseként beírták a kol­lektíva tagjainak nevét a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság Fűtőanyag- és Energiagazdálko­dási Minisztériumnak s a Szak- szervezetek Központi Tanácsának a dicsőségkönyvébe. A brigádve­zetó számos állami kitüntetés vi­selője. Még 1977-ben tűzték mel­lére a Munka Vörös Csillaga Érdemrendet, tavaly a bányászok és energiaipari dolgozók napján a Munka Vörös Zászlaja Érdem­rendet kapta, az idei bányászna­pon pedig a Munka Érdemrenddel tüntették ki. Valamennyi magas kitüntetés ösztönzően hat a kol­lektíva tagjaira, egyúttal azonban kötelezi is őket a termelés további növelésére. Tehát a szakmában mindenütt ismerik Pavol Grich brigádját, amelynek tagjai ezzel a nem könnyű, de szép szakmával jegyezték el magukat. A bányászok munkája még manapság is nehéz, sok erőt, elszántságot igényel, és sok min­denben különbözik az egyéb szakmáktól. A kollektívák közös igyekezete, amely a természeti erők legyőzésére irányul, a föld alatt sokkal szorosabbra fűzi az emberek kapcsolatát. Ez az egyik titka ennek a nagy múltú, munka­sikerekben gazdag kollektívá­nak. Korszerűbb A közlekedés fejlesztése egyike a kiemelt feladatoknak Közép- Szlovákiában. Az elkövetkező években jelentős összegeket for­dítanak a személy- és a teherszál­lítás fejlesztésére, az úthálózat korszerűsítésére. A vasúti közle­kedés legnagyobb beruházásai közé tartozik a kerület déli pálya­vonalának bővítése, a žilina-tep- lickai irányítóközpont kiépítése és a martini javítóállomás korszerűsí­tése. A teherszállítást progresszív rendszerek gyorsítják, Ružombe- rokban és Losoncon (Lučenec) megkezdik a konténeres átrakóál­lomás építését. A közúti közlekedésben a hangsúly a személyszállítás szín­vonalának javítására kerül, minde­nekelőtt a városokban és közvet­len környékükön, ahol különösen a munkás- és diákjáratokon kell megteremteni a kulturált utazás feltételeit. Dolný Kubínban rövide­sen megindul a szervezett tömeg- közlekedés, melyet autóbuszok segítségével bonyolítanak le. Más irányban fejlődik a nagyvá­rosok, elsősorban a kerületi szék­hely, Banská Bystrica tömegköz­lekedése. A személyszállítást je­lenleg lebonyolító autóbuszokat trolibuszok váltják fel, s a tervek szerint két-három vonalon már 1989-ben megindulhat a forgalom. A tömegközlekedés szerkezeti módosítására elsősorban környe­zetvédelmi szempontok miatt kerül sor, fontos szerepe van azonban az üzemanyag-takarékosságnak is. A kerület másik nagy városá­ban, Žilinában szintén megkez­közlekedés dődtek már az előkészületek a tro­libuszhálózat kiépítésére, a forga­lom megindulására azonban csak a kilencvenes évek elején kerülhet sor. Az autóbusz-közlekedésben új­donság lesz, hogy a kerület na­gyobb városaiban megteremtik a helyfoglalás lehetőségét a távol­sági járatokon. A közúti teherszállítás nagy részét az elkövetkező években is a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat üzemei bonyolítják le a már említett konténeres szállítás keretében. Újdonságot jelentenek a rendszeres teherszállító járatok a nagyvárosok között, amelyek szorosan összefüggnek a jármű­vek kétirányú kihasználásával. Az úthálózat korszerűsítése a terveknek megfelelően folytató­dik a nyolcadik ötéves tervidő­szakban is. A D 1 -es autópálya következő szakaszának építése Liptovský Hrádok és Hybe között folytatódik. Főútvonalak építésére kerül sor többek között Nováky- Prievidza, Žilina-Ružomberok és Turany-Sučany térségében. A központilag finanszírozott épít­kezések mellett a nemzeti bizott­ságok is jelentős összegből - összköltségvetésük mintegy 30 százalékából - költhetnek helyi utak építésére, korszerűsítésére. A kerületben a légi közlekedés megfelelő szintjének a fenntartása mellett jelentős összegeket fordí­tanak a mezőgazdasági repülés fejlesztésére. Losonc mellett építik fel a kerület legnagyobb ilyen célú légikikötőjét. -h. a.­ADRIANA SIVÁKOVÁ A rákkongresszusról - a kongresszus után \ Több mint nyolcezer, a daganatos be­tegségek kutatásának és gyógyításának számos területét képviselő, a világ 82 országából érkezett szakember tanácsko­zott augusztus 21-tól 27-ig Budapesten, a XIV. nemzetközi rákkongresszuson, hogy kicserélje tapasztalatait a betegség megelőzésének és gyógyításának mód­szereiről. A genfi székhelyű Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC) 1982-ben, az USA-beli Seattle-ben megtartott XIII. kong­resszusán titkos szavazással döntöttek a budapesti helyszín mellett. Hazánkból I 150 kutató és onkológus vett részt ezen a nagyszabású kongresszuson. Dr. Jozef Haľkot, a bratislavai Onkoló- % giai Intézet tudományos titkárát kértük föl, i számoljon be a kongresszusról és szemé­lyes tapasztalatairól.- A Budapesti Nemzetközi Vásár pavilonjai­ban minden munkanap közös előadással kezdődött. Ezután szimpozionokra, kerekasz- tal-beszélgetésekre került sor. A kongresszus érdekessége, hogy több száz előadás poszte­rek előtt zajlott le. Ez annyit jelent, hogy a résztvevők megnézték a kiállítást, s helyben megvitatták, értékelték a látottakat. Ezenkívül jól előkészített audiovizuális programok segít­ségével ismerkedhettünk meg a kutatás, a gyógyászat számos területével. A kongresz- szust megelőzően megtartotta közgyűlését a Nemzetközi Rákellenes Unió. Csehszlovák képviselője, dr. Viliam Ujhéizy akadémikus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levele­ző tagja, a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Onkológiai Intézetének igazgatója volt. A tudományos kongresszus fontosabb eseményeit naponta rögzítette a televízió, sót ezekről négy alkalommal, műhold segítségé­vel, félórás tévéadást sugároztak Houstonba. • A kongresszus jó lehetőséget adott az eszmecserékre. Melyek a rákkutatás jelenlegi irányai?- Előrelépés történt az onkogén kutatás­ban, a monoklonális ellenanyagok használatá­ban, korszakalkotó a magrezonancia felfede­zése és részben a lézer sebészeti alkalma­zása. 0 Mi az onkogén kutatás lényege?- Választ keres arra, hogyan válik a normál­sejt daganatossá, miként zajlik le ennek genetikus szabályozása,. A kutatás célja a folyamat visszafordítása. Laboratóriumi kö­rülmények között lehetőséget látunk „vissza- normalizálásra“. A mágneses magrezonancia az előző kongresszuson még nem volt műso­ron. E diagnosztikai módszer legalább annyira forradalmi jellegű, mint például tizenöt éve a számítógépes tomográfvizsgálat volt. • Mondana néhány szót a csehszlovák kutatás és gyógyászat jelenlegi helyzetéről?- A kongresszuson mi is beszámolhattunk a monoklonális ellenanyagok használatának hazai tapasztalatairól. A monoklonális ellena­nyagok használatának perspektívája, hogy csak a daganatos sejtre lehet támadni, elkerülve a normálsejt elpusztulását. Persze itt újra kell osztályozni a daganatokat, kimutatni, milyen sejtekből állnak stb. Szakmai szimpozi- onon beszéltünk egyes gyógyszerek sikeres alkalmazásáról, például a leukémia gyógyítá­sánál. Szóltunk nemzeti onkológiai programja­inkról, számot adtunk a hazánkban végbeme­nő szűrési programokról, a szakemberképzés mikéntjéről és nem utolsósorban az egészség- nevelés hazai viszonyairól. • Számos országban alakultak és alakul­nak daganatos betegek klubjai. Munkájukban részt vesznek a rákból kigyógyítottak is. Mi a helyzet hazánkban?- Csehszlovákiában egyelőre nincs ilyen klub, ám valljuk: szükség volna rá. Főleg az emlőrákból, illetve a vastagbélrákból gyógyul­tak tömörülését látnánk szívesen. Miért éppen az említettekét? Itt mutathatók ki a legjobb eredmények, s a kezeltek tapasztalatcseréje is hatásos lenne. • A gyógyászatban fontos a szerepe a gyógyszeres kezelésnek. A kongresszuson bemutatásra kerültek új gyógyszerek is. Szó esett az interferon alkalmazásáról is?-Igen. De míg 1958-ban és 1962-ben a nemzetközi rákkongresszusokon a gyógy­szereken volt a hangsúly, 1974 és 1978-ban már a komplex terápia - vagyis a sebészeti beavatkozás, a sugár- és a gyógyszeres kezelés - mellett érveltek a szakemberek. A kiállított gyógyszerek közül sokat ismerünk, hiszen nagyon jó az együttműködésünk a bu­dapesti Onkológiai Intézettel, amelynek igaz­gató főorvosa dr. Eckhart Sándor. A KGST- egyezmény keretében az ő vezetésével egyeztetjük a gyógyszerkutatást. Az interfe­ronnal való gyógyítás még a kísérleti szaka­szában van és ráadásul költséges is. „Csoda­szerekkel“ továbbra sem számol az orvostu­domány. Tény viszont, hogy a farmakológiai kutatásoknak újabb lendületet adnak a mole­kuláris biológia fejlődésének eredményei. • Végül összegezné a kongresszus ho­zamát?- A kongresszus nagy továbbtanulási lehe­tőség. Egyedülálló alkalom kutatói kapcsola­tok kialakítására a világ jelentős szakemberei­vel. A tudományos kutatás nem ismer ország­határokat, ezért is nagy fontosságú az alkal­mazott módszerek megbeszélése, a közös erőfeszítés a daganatos megbetegedések orvoslása érdekében. Mint ahogy N. N. Blohin professzor, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának elnöke is mondotta, a kong­resszus tudományos szenzációval nem szol­gált. Az igazi szenzációt a hétköznapok eredményei jelentik. PÉTERFI SZONYA Pavol Grich brigádvezetó a vájvégen (Koloman Sedláček felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents