Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-01 / 205. szám, hétfő
Az elmúlt tíz évben, tanfolyamok, seregszemlék alkalmával, sokszor tették fel nekem a kérdést: mit gondolok, milyen a csehszlovák magyar bábszínjátszás? Igyekeztem tárgyilagosan válaszolni, a sajtó és a rádió révén pedig a szélesebb nyilvánosság előtt is elmondtam a véleményemet Ma úgy érzem, ez a mozgalom nem honosodott meg Délve csoportok kényszerültek abbahagyni az alkotó munkát - fenntartó szerv (például az iskola) részéről tapasztalható meg nem értés, a bábjátszás iránt megnyilvánuló közöny miatt. Az amatőr művészeti mozgalom, következésképpen a bábmozgalom is fontos tényező társadalmi életünkben, társadalmunk fejlődésében. Nemzetiségi politikánk megvalósításának is egyik lényeges eszköze, kitűnő lehetőség az anyanyelvi nevelésre, az anyanyelv csiszolására, szépségének érvényre juttatására. Műve- lódéspolititkai szempontból nézve is nem kisebb a szerepe, mint az, hogy a legifjabb nemzedékekhez koruknak megfelelő formákban, közelebb viszi a művészeteket, alakítja a gyerekek viszonyát nemcsak az esztétikumhoz, hanem egyáltalán az élethez, hiszen a bábszínjátszás megismerést is jelent. Jó lenne tehát, ha a jövőben etikai fogyatékosságok e terűNem csak az alkotókon múlik JEGYZETEK BÁBMOZGALMUNK JELENÉRŐL Szlovákia magyar lakta falvaiban és városaiban, legalábbis nem az előzetes elvárásoknak megfelelően. Pedig a feltételek annak idején kezdtek jól alakulni, elsősorban a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya sokrétű gondoskodásának köszönhetően. Sajnos, a bábszínjátszás személyiségnevelő lényegét kevés óvodában és alapiskolában ismerték fel (és el). De a kulturális-népművelési szervek, illetve intézmények sem tettek eleget e téren. Tisztelet a kivételnek, amelyből nem sok van, legalábbis nem annyi, hogy bábmozgalmunk túljuthatott volna a holtponton, más szóval, hiányzott a mennyiség, amely minőséget is jelenthetett volna. Érdekes, hogy a legutóbbi Duna Menti Tavaszon már senki nem jött utánunk kérdésekkel, mint korábban. Pedig magam is úgy éreztem, lenne néhány, talán hasznosítható gondolatom, észrevételem, véleményem. Minthogy akkor nem mondhattam el, most szeretném közreadni őket, mindazokhoz szólva, akiknek szívügyük a csehszlovákiai magyar bábszín- játszó-mozgalom jelene és jövője. A központi seregszemlére eljutni nem akármilyen fegyvertény, amely már önmagában is elismerést jelent. Eredménye egy hosz- szan tartó folyamatnak (músorvá- lasztás, előkészületek, önképzó és -nevelő tevékenység, próbák). Ezzel kapcsolatban, az elmúlt évek tapasztalataira gondolva, ezen belül a bábszínjátszás lényegét nem mindenütt értelmezték helyesen. Az alkotók körében valamiképpen hiányzott az, amit egymás iránti tiszteletnek, jó viszonynak, baráti kapcsolatoknak szoktunk mondani. Az alkotók viselkedését, reagálásmódjukat nem jellemezte az egészséges versengés szelleme, a „sportszerűség“. A önbírálat hiányából eredően is gyakori volt a sértődöttség, a félremagyarázás, és az egésznek nemegyszer harag, konok hallgatás, sót visszavonulás lett a vége. Sokan érdeklődtek a bábjátszás iránt, de az országos tanfolyamokon már nem vettek részt, vagy ha el is végezték azt, passzívak maradtak, érthetetlen módon. Ezért talán nem is kell különösebben csodálkoznunk azon sem, hogy a tanfolyamok abszolválói közül többen nem hozták az egyébiránt joggal elvárt eredményeket, a folyamatos tevékenységről nem is beszélve Még szerencse, hogy ennek a műfajnak is vannak megszállott művelői, lelkesen és rendszeresen dolgozó emberek, együttesek, akik, illetve amelyek egészséges szellemben, időről időre megújuljva, új utakat keresve is céltudatosan alkotnak, és akkor sem sértődnek meg, ha netalán keményebb bírálat éri munkájukat. Ezekben az esetekben a szorgalom általában tehetséggel is párosul, továbbá önműveléssel, ami többek között újabb és újabb ötleteket, fantáziadús megoldásokat eredményez. Sajnos, hogy nem ritkán éppen ezek a tehetséges rendezők, illetleten se zavarnák az alkotómunkát. Ezekután nézzük a Duna Menti Tavasz rangját, vajon van-e a bá- bozók szemszögéből nézve. Mindenképpen igennel kell válaszolnunk, ha az ezen a fesztiválon szereplő legjobb (de nemcsak a győztes) együttesek színvonalát vesszük figyelembe. Hiszen az itt bemutatkozó bábegyütteseink szép sikerrel szerepeltek már szlovákiai méretű rendezvényeken, és jó volt a visszhangjuk külföldi fellépéseiknek is. Ezekre az együttesekre gondolva, az itt- ott még fellelhető vagy időről időre visszatérő fogyatékosságok ellenére is, a számvetés inkább kedvezőnek mondható, irányadónak az eredmények, minthogy követendő utakat jelöltek, mércét állítottak. Egy országos seregszemlének azonban vannak a szervezés milyenségével összefüggő, a rendezvény rangját hangsúlyozó vagy megkérdőjelező mozzanatai is. Ha a Duna Menti Tavaszt más hasonló (szlovák vagy cseh) fesztiválok tükrében vizsgáljuk, észre kell vennünk néhány alapvető eltérést, sőt hiányosságot is. Igen szembetűnő például, hogy szegényes az előzetes hírverés, értve ezalatt a fesztivál (de más központi rendezvényeink) műsorának kellő időben történő publikálását. A sajtóban, a rádióban, a Csehszlovák Televízió magyar nyelvű adásában jóelóre közölt hír nemcsak tájékoztatást jelentene, hanem, ha úgy tetszik, meghívást is a rendezvényre. De idejében érkező műsortájékoztatót várnak kulturális-népművelési szerveink, intézményeink képviselői is. Változtatásra szorul továbbá az a gyakorlat, amely szerint eddig a kerületi szintű versenyek után a csoportok nem azonnal kapták kézbe a válogatás eredményét. Ez hátráltatja az alaposabb felkészülést az országos versenyre. A Duna Menti Tavasz rangját növelné az is, ha az átgondoltabban szervezett gyermekközönségen kívül az egyes műsorokat láthatnák mindazok a felnőttek, akiknek valamiképpen közük van, illetve lehet a bábmozgalomhoz, pedagógusok, tanfolyamok résztvevői, népművelők, rendezők. így sokkal nagyobb súlya és értelme lenne a tapasztalatoknak, tanulságoknak, szerencsés esetben még kedvet is csinálhatnak az efféle művészeti tevékenységhez. Mindehhez természetesen erős és összehangolt rendezői gárdára, az eddiginél körültekintőbb szervezőmunkára, valamint nagyobb erkölcsi és anyagi támogatásra van szükség. A kultúrát, a műveltséget magasra értékelő, a gyarapításukat szüntelenül szorgalmazó társadalmi rendszerünkben ez, úgy vélem, joggal elvárt követelmény. Már csak azért is, mert az amatőr művészeti mozgalom a „szocialista szellemben tanítani és művelődni“ elvet hirdeti és képviseli a maga sajátos eszközeivel. Hogy ez hogyan valósul meg a jövőben - hangsúlyozom nem csak az alkotókon múlik. Mindazokon is, akiknek e tevékenységet kezdeményezniük, életben tartaniuk és segíteniük kell! Megfelelő színvonalon. SZŐKE ISTVÁN Lendülettel, továbbra is Balogh Györggyel, a Csemadok érsekújvári (Nové Zámky) városi szervezete képzómúvészeti körének a vezetőjével tíz évvel ezelőtt találkoztam először, egy interjú során ismertem meg ót; később többször is találkoztunk, kiállításokon, más rendezvényeken. Alkalmam volt tapasztalni, milyen lelkesedéssel tud beszélni a képzőműAnnak idején nagyon sokat segített a szervezőmunkában Sidó Zoltán, aki ma a Csemadok Központi Bizottságának elnöke. Szurkol nekünk most is.- Szép emlékek fűzik a csoport tagjait Zebegényhez.- Valóban. Hetvennégyben létesítettünk kapcsolatot a zebegé. %• Gyökeres György felvétele Sohasem voltam egyedül vészeiről, és tenni is amatőr képzőművészeti mozgalmunk fejlődéséért. A kör megalakításának gondolata 1971-ven vetődött fel. A gondolatból valóság lett, s a kör vezetésével mindjárt Balogh Györgyöt, a lelkes Csemadok- tagot bízták meg, akinek már nemcsak körvezetői tapasztalatai voltak, saját festményeivel, grafikáival közös kiállításokon is részt vett. Az indulásról így beszél:-Az előkészületek után, 1972 májusában alakult meg a képzőművészeti kör, s ezzel egyidőben tanfolyamot is nyitottunk. Szombat délutánonként találkoztunk, s találkozunk ma is. „Gyerekeimet“ igyekeztem megtanítani a rajz, a festészet alapjaira. Közben előadásokat szerveztünk, neves képzőművészeket hívtunk meg. 1973- ban megrendeztük a városban élő hivatásos képzőművészek kiállítását, nem sokkal később pedig hallgatóim munkáiból készítettünk tárlatot. „Mozogtunk“ tehát, emellett tanulmányi kirándulásokon vettünk részt: Szentendrén, Zebe- gényben, Komáromban (Komárno), Bratislavában. Több neves képzőművész is ellátogatott hozzánk, gyakori vendég volt nálunk Lórincz Gyula, aki tanácsokkal látott el, kiállításokat nyitott meg A mai napig baráti a kapcsolatunk többek között Dániel Kornél festőművésszel, Bokor József belső- építésszel Darázs Rozália és Nagy János szobrászművésszel. LEMEZ Egy spanyol énekesnő Maria Dolores Pradera immár két évtizede tartozik a spanyol könnyűzene előadóinak élgárdájához Színésznőként kezdte pályafutását, végül az éneklés mellett döntött. Hogy jól, azt igazolni látszik az a tény is, hogy hazai és külföldi szerepléseire, már hetekkel a fellépése előtt nem lehet belépőjegyet kapni, lemezei pedig óriási népszerűségnek örvendenek. Sikerének titka talán az, hogy immár húsz esztendeje nem változtatott műfajt, előadói stílust, nem változtatta meg repertoárjának jellegét sem. A spanyol dalok mellett mexikói, perui és chilei dalok is szerepelnek. Dalait jellegzetes hangszerelésú kísérettel adja eló, melyet gitár, nagybőgő és ütőhangszerek alkotnak. Állandó „házi“ szerzői vannak: Chabuca Granda, Jósé Alfredo, Jiménez, Horacio Guarani, Augustin Lara, Atahualpa Yupanqui, Maria História és a Los Gemelos szerzőpáros. Az Opus és a Serdisco spanyol lemeztársaság közös gondozásában jelent meg a közelmúltban nálunk is Maria Dolores Pradera egyik lemeze, amely a fentebb felsorolt szerzők közül Chabuca Granda tíz dalát tartalmazza. A zenei kíséret, az imént említett felállásban, az énekesnő behízelgő alt hangjával rendkívül hatásos ötvözetté áll össze, hallgatva az egyes dalokat szinte az a benyomásunk, hogy azokat más hangszerelésben, más zenekari felállásban nem is lehetne előadni ilyen sikeresen, ilyen élménytadó- an. A gitár hűséges kísérője Maria Dolores Pradera hangjának, kitűnően egészítik ki egymást. A nagybőgő és az ütőhangszerek akkor kapcsolódnak a produkcióba, amikor a dalok tartalmi mondanivalója és érzelmi töltése ezt szükségessé teszi, amikor e hangszerek segítségével valamit ki kell hangsúlyozni, előtérbe kell helyezni. Ragyogó intonáció, fölényes mesterségbeli tudás, szép, tiszta szövegmondás jellemzi leginkább az énekesnő mindenkor kiegyensúlyozott interpretációját. A dalok, melyeket Maria Dolores Pradera előad, népszerűek, ám nem a nálunk megszokott értelemben. Egyik, manapság divatos irányzathoz sem sorolhatók be, legközelebb talán a spanyol, a közép- és dél-amerikai népzenei alkotásokhoz állnak. Szövegük, zenéjük leginkább ezeket idézi. S éppen ezért vonzóak, egyediek, talán különlegesek is, bár nem egzotikusak. A népszerű muzsika sokszínű palettáján üde színfoltok ezek a dalok, a frisseség, az újszerűség varázsával hatnak. SÁGI TÓTH TIBOR (A szerző felvétele) nyi nyári nemzetközi alkotótábor vezetőivel. Számunkra is lehetővé tették, hogy évenként két hétig nyolc-nyolc tagunk náluk gyarapít- hassa tudását, meríthessen ihletet a Duna-kanyar szépségeiből. Mindig érdekes és taralmas ez a táborozás, már csak azért is, mert a világ különböző tájain élő képzőművészekkel találkozhatunk A képzőművészeti kör sok szép eredményt ért el az elmúlt tizennégy évben, például: összesen nyolcvanöt kiállítást rendeztek; kétszáznál több hallgató vett részt a tanfolyamokon; mintegy százharminc ezren tekintették meg tárlataikat. A legutóbbi, a nyolcvanötödik kiállítás megnyitóján, amelyen a járási és a helyi párt- és állami szervek képviselői is jelen voltak, többek között Balogh György, azaz, népszerűbb nevén, Gyurka bácsi eddigi tevékenységét is méltatták. Az alkalmat születésének 60. évfordulója kínálta. Az említett eseményen elismerő oklevéllel, emlékéremmel tüntették ki. Vajon mi késztette és készteti Balogh Györgyöt arra, hogy másokkal, fiatalokkal foglalkozzon, kezdőket segítsen a pályára?- Én mindig tudatában voltam annak, hogy az én szerepem háttérszerep. De van annál szebb, amikor az ember látja, hogy munkája nyomán értékek születnek, melyek nemes érzéseket és gondolatokat váltanak ki az emberekben? Voltak olyan hallgatóim például, akik nem voltak csodagyerekek, sem östehetségek. De eljutottak oda, hogy kiállításokon szerepelhetnek műveikkel. Sok emberben nagyon mélyen rejtőzik a tehetség - hogy felszínre kerüljön, segítség kell hozzá. Jó érzés azt is tudni, hogy sohasem voltam egyedül, mindig voltak és vannak igaz barátaim, segítőtársaim.- Tervei?- A hatvanadik esztendő jelentős határkő az ember életében, ám megtorpanásra nem adhat okot. Jóllehet, egészségi állapotom már nem a régi, szeptembertől elvállaltam a járási pionírház rajzkörének vezetését. Nagyon szívesen teszek eleget a felkérésnek, érzem ugyanis, hogy szükség van az utánpótlás nevelésére. Ez az érzés erót ad az embernek. Nem töltöm tétlenül a nyarat sem, készülök első önálló kiállításomra, amely szeptemberben lesz. KALITA GÁBOR ÚJ szú 4 1986. IX. 1.
