Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1986.IX. 1. El nem kötelezettek A mozgalom ereje Tevékenysége első negyedszázadának mérlegét vonhatja meg az el nem kötelezettek mozgalma a Hararéban ma kezdődő 8. csúcs- konferenciáján. Hogy milyen ez a mérleg, ez azt is jelzi, hogy míg az első csúcsértekezleten (Belgrád, 1961. szeptember 1) huszonöt ország vezetői vettek részt, addig mára 101 teljes jogú tagja van a mozgalomnak és a megfigyelői státusú országok és szervezetek száma is 20 körül van. A MILEVSKÓI CSÖMUNKÁSOK ÁLLJÁK A SZAVUKAT A nehéz feladatokat is vállalják Főművezető s egyben az alap­Nem volt a történelemben még egy mozgalom, amely ennyi tagot számlált volna, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon nem hátrány ez? Hiszen igen nehéz lehet közös nevezőre hozni az egymástól sok tekintetben nagyon is eltérő államok állásfoglalásait. Különböző a tagországok gazda­sági fejlettségi szintje, külpolitikai orientációjuk sem megegyező, s vannak köztük feudális rendsze­rű monarchiák (pl. Szaúd-Arábia, Marokkó, Nepál) a fejlődés kapita­lista útját választó (pl. Argentína, India), illetve a szocialista útra lépett (pl. Angola, Mozambik) or­szágok és több szocialista állam is (pl. Jugoszlávia, Kuba, Vietnam). Ez eleve meghatározza hozzáál­lásukat a felmerülő problémákhoz. Emellett néhányan háborúban állnak egymással (Irak és Irán), mások valamely tagállammal szembeni agresszív akciókhoz nyújtanak segédkezet (Pakisztán). Sőt, magát az el nem kötelezett­ség értelmezését tekintve sincs teljes egyetértés a mozgalmon belül. Hallani olyan hangokat is, hogy a mozgalomnak „egyenlő távolságot“ kellene tartania az Egyesült Államoktól és a Szovjet­uniótól, az ,.igazi semlegesség“ politikáját kellene folytatnia. De ez már a több tagállamra nehezedő imperialista nyomás, a kívülről jövő megosztási kísérletek ered­ménye. S itt jutottunk el ahhoz a pont­hoz, ami a mérleg nyelvét a nagy taglétszámból, a politikai sokszí­nűségből eredó gyengeséget az erő, a tekintély, az egység felé billenti. Mert nem véletlen, hogy az imperialista körök igyekeznek szétforgácsolni, passzív tétlen­ségre kárhoztatni a mozgalmat. Az el nem kötelezettek ugyanis nagyon is elkötelezett hívei a bé­kés együttműködésnek, a leszere­lésnek, a fegyverkezési hajsza megszüntetésének, a háborús konfliktusok tárgyalásos rendezé­sének, a gyarmatosítás teljes fel­számolásának, a fajüldözés eltör­lésének, az egyenjogú alapokon nyugvó, igazságos gazdasági vi­lágrend megteremtésének. Jellemző, hogy már a 25 évvel ezelőtti első csúcsértekezleten el­fogadott dokumentumok egyike (,,A háborús fenyegetés és felhí­vás a békére“) a békeharcot, az egyetemes biztonságért vívott küzdelmet jelöli meg a mozgalom egyik legfőbb teendőjének. Ez a kérdés nemcsak hogy a követ­kező csúcskonferenciák napirend­jén maradt, hanem domináns he­lyet is kapott az el nem kötelezet­tek tevékenységében. A legutóbbi, Delhiben megtartott legfelsőbb szintű tanácskozáson Indira Gandhi, a mozgalom akkori új elnöke ezt találóan így indokolta: ,,A békés létnek ma egyedüli alternatívája a nemlét.“ A mozgalom eme legfőbb hit­vallása miatt természetes szövet­ségese lett a szocialista államok­nak, amelyek nemzetközi politikai törekvései egybeesnek az el nem kötelezettek célkitűzéseivel. Az ENSZ-ben és más fórumokon is így közösen léphetnek fel a nuk­leáris fegyverkezés ellen, a világűr militarizálásának megakadályozá­sáért, a gazdasági világrend áté­pítéséért. Az el nem kötelezettek üdvözölték a Szovjetunió egyolda­lú atommoratóriumát, az átfogó ázsiai biztonság és béke tervét, mindazokat a lépéseket és javas­latokat, amelyek megvalósítása enyhítené a légkört világunkban. Mindez összeütközik az Egye­sült Államok és más tőkés orszá­gok törekvéseivel. Ezért igyekeznek tompítani a mozgalom antiimperia­lista életét, ezért folytat az USA propagandakampányt most, a ha- rarei csúcs előtt is. Washington­ban azt róják fel a mozgalomnak, hogy ,,túl szovjetbarát“. Nos, idézzük ezzel kapcsolatban Inder Malhotra, az ismert indiai újságíró véleményét: ,,Mit lehet tenni, ami­kor a mozgalom számára olyan létfontosságú kérdésekben, mint az apartheid, Namíbia független­sége, a palesztin probléma, az Indiai-óceán békeövezetté nyilvá­nítása, az Egyesült Államok és szövetségesei az el nem kötele­zettek mozgalmával teljesen el­lentétes álláspontra helyezked­nek, míg a Szovjetunió és szövet­ségesei a mozgalmat támo­gatják?" A mozgalom tagállamainak túl­nyomó többségét a szegény, el­maradott fejlődő országok alkot­ják, ezért a hararei csúcsértekez­leten nem kevésbé fontos napi­rendi pont lesz a gazdasági fejlő­dés meggyorsításának a kérdése. A külföldi eladósodás problémája egyre nyomasztóbb (a fejlődő álla­mok tartozásai becslések szerint elérik a 8-900 milliárd dollárt), s valamilyen formában történő megoldása mind sürgetőbb. Erre vonatkozóan két javaslatról lehet beszélni. Az egyik szerint az adósságokat el kellene törölni, mivel a hitelezők a kamatok és más fizetések formájában már visszafizették pénzüket. A másik azt indítványozza, hogy az adós ország kivitelének csak egy bizo­nyos százalékát fordítsa törlesz­tésre. A többség egyelőre ez utóbbi megoldás felé hajlik. A mozgalom tagállamai közötti gazdasági együttmüködés elmé­lyítése lehetne az egyik módja annak, hogy a fejlődő államok alárendelt szerepe a világgazda­ságban megszűnjön vagy leg­alábbisenyhüljön. Ebben a kérdés­ben lényegében egységes a moz­galom, s abban is, hogy az iparilag fejlett országoktól őt elválasztó szakadékot az egyenjogúságon és az igazságosságon alapuló gazdasági világrend megteremté­sével kell áthidalni. Itt azonban a legfőbb probléma, hogy a vezető tőkés országok nem hajlandók komoly tárgyalásokra, mivel érde­kük a fejlődő államok újgyarmato­sító leigázása, vagyis az olcsó nyersanyag és munkaerő, a nagy felvevőpiac és a hatalmas jövedel­mek biztosítása. A hararei csúcs- értekezlet hozhat azonban bizo­nyos előrelépést a gazdaságpoliti­kai célkitűzések és törekvések egyeztetése és egységesítése irá­nyában. szervezeti pártbizottság tagja- Vladimír Bendánál aligha kép­zelhettünk volna el jobb kísérőt a csőgyárban. - Vezetőnk, Jan Pavlík ma Morvaországban van, inkább holnap jöhettek volna, ak­kor már itt lesz - kissé bizonytala­nul nyugtázta kérésünket, hogy tájékoztassa a sajtót. Az alapvető tényekkel tisztában voltunk. A milevskói Légtechnikai Művek Csőgyára tavaly a vállalat legjobbja volt a szocialista munka­versenyben. S most, a párt XVII. kongresszusa után, már pontosí­totta a termelés intenzifikálásának és hatékonysága növelésének programját. - A kongresszusi ha­tározatok lebontását a májusi párttaggyűlésen hagytuk jóvá- mondja Vladimír Benda. - Főleg a lehető legjobb termelési mutatók „ elérésére törekszünk. Vagyis arra, hogy olcsón és jó minőségben termeljünk. Ami pedig a tervet illeti, ezidén a termelési volumen­nek több mint tizenegy százalék­kal kellene növekednie. Fó felada­tunk tehát komplex teljesítése, sőt célszerű túlteljesítése. További tények következtek. Nevezetesen az, hogy az üzem­ben hozzáfogtak a munka szerve­zése és javadalmazása brigád- rendszerű formájának bevezeté­séhez, teljes mértékben beillesz­kedtek a vállalati önelszámolásba s a számítástechnika mind jobb alkalmazására törekednek...- Hogyan is szakítsuk meg az adatok felsorolását - morfondíro­zunk -, hogy többet tudjunk meg az emberekről, a dolgozókról? Talán egy további kérdés segítsé­gével:- A szocialista munkaverseny­ben a vállalati első hely kivívását csupán a tény közlése követte, avagy valamilyen jutalmat is kaptak? A főművezető végre abba­hagyja a különféle jelentések keresését s arcán mosoly jelzi- idegessége szúnófélben. - Eb­ből az alkalomból, úgyszintén má­jusban, ünnepi ülést tartott a szak- szervezeti múhelybizottság. Az üzemi klubban megrendezett ze­nés összejövetelre a dolgozók feleségestül jöhettek el. Píša mér­nök, vállalatigazgató mondott a dolgozókollektívának köszöne­tét. Eljöttek lomničkai és tišnovi dolgozóink is, akiknek üzeme ettől az évtől kezdve hozzánk tartozik. Hangtompítókat gyártanak a kli- matizációs csőrendszerekbe. Azt akartuk, hogy meggyőződjenek róla, nem ügyefogyottak a partne­reik. Ígéretet is kaptak tőlünk, hogy szükség esetében bármikor a segítségükre leszünk. Rövide­sen alkalmunk is nyílt ígéretünk beváltására. A papírok helyébe fényképek kerülnek. Nem a májusi ünnepi gyűlésen készültek, hanem június 19-én, amikor magáradt a Bežé- nek patak és a négyméteres árhullám nem kerülte el a lomnič­kai műhelyeket sem. A fényképek tanúskodnak róla, hogy néhány­ban térdig ért az iszap.- Pótalkatrészt, tisztítószert és egyéb szükséges dolgot hajku- rásztunk számukra, ók is megtet­ték, amit megtehettek. Nem kímél­ték magukat, de a termelést csak július tizedikén sikerült ismét bein­dítani. Be kell hozniuk a termelés- kiesést s ezt már szeptemberben szeretnék elérni. Persze ez csak akkor sikerülhet, ha igyekezetüket valami nem fékezi le. Ezzel a ve­széllyel fenyegetett a hangtompí­tókeretek hiánya. így azután meg­ígértük, hogy szeptemberben le­gyártunk számukra ezerötszáz ilyen keretet. Háromszázat már a hónap elsó harmadában. Állni fogjuk a szavunkat. A műhelyek sajtológépjeinél lát­hattuk, hogy ez nem könnyű feladat. A keretnek három része van. Vagyis három furatot, majd háromszoros sajtolást és össze­szerelést követel. Szó szót köve­tett s megtudtuk, hogy nemcsak ezt a többletmunkát vállalták. Elosztották egymás között azt a munkát is, amelyet különben három bádogos, Jan Šimák, Anto­nín Bejr és Jan Fleišman végez. - Azon a májusi ünnepi gyűlésen kötelezettséget vállaltunk, hogy a Nadejkov melletti Mozolov pio­nírtáborában tizennyolc új üdülő­ház kátránylemezes tetőjét borít­juk be bádoglemezzel. A három említett bádogos pedig az esőcsa­tornákat készíti el. Hatvan munkás és huszonhét technikus - ennyi az üzem alkal­mazottja. - De nem szabad meg­feledkezni Lomničkáról sem. Ez további húsz munkás és három technikus - s a tényközlést tüstént követi a magyarázat, hogy miért is van viszonylag oly sok műszaki és gazdasági dogozójuk. - Hozzánk tartoznak a konstruktőrök, a tech­nológus, a tervezők és a normá- zók, vagyis az egész termelést előkészítő részleg. Ennek előnye a nagy rugalmasság, amely főleg az exportgyártmányoknál fontos. Ezeknek gyakran a megrendelés­től számított néhány hét leforgása alatt el kell készülniük. így volt ez például nemrég egy NSZK-beli megrendelés esetében. Június 17-én kaptuk meg s a teljesítés igényelt időpontja július 30-a volt. A határidő megtartása lehetetlen­nek tűnt, hiszen ezekre a hetekre esett az üzemi szabadság is, amikor is a műhelyek padlózatát akartuk felújítani. Ezt a munkát már nem halogathattuk. így azu­tán július tizenegyedikéig kellett a feladattal megbirkóznunk. Nem akartunk lemondani a több mint százharmincezer korona értékű megrendelésről. Egy jó kollektíva ilyesmiről nem is mond le. S ők július 11-ig teljesítették a feladatot. Lényegé­ben túlórázás nélkül. Ez főleg a konstrukciós irodában dolgozó Josef Kortannak, a Vladimír Burič által vezetett múszaki rajzolóknak, a csőkarimagyártó részlegben pe­dig Miloslav Podlizka munkacso­portjának és kiváltképp Pavel Pitik kollektívájának érdeme. Ez utóbbi készítette el az igényelt alkatrészt, mégpedig olyan minőségben, hogy a külföldi megrendelőnek nem lehetett kifogásolni valója.- Bárcsak korszerűbb gépeink lennének - jegyezte meg a főmű­vezető az egyenes csöveket gyár­tó gépsornál. - Ez már tulajdon­képpen amortizálódott. Devizahi­tel segítségével számolunk egy új gépsor beszerzésével. De már az is sokat jelentene, ha ehhez a régi géphez jobb minőségű bádogle­mezt kapnánk... Jöjjön csak, néz­ze meg. Az udvaron nagy halomba tor­nyosulnak a formázás közben megrepedt alkatrészek. Láttunk olyan bádoglemez maradékokat, amelyeknek göcsörtös a kötődé­sük. - Ha ez a gépbe kerülne, rögvest tönkretenné - hangzik a magyarázat. Ez a hulladékanyag már március óta hiába várja a Kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Vasmű képviselőit. Nem jöttek el a reklamációt követően és tovább­ra is nagyok az eltérések a bádog­lemezek formájában és minősé­gében.- Újra kaptunk egy külföldi meg­rendelést igen rövid határidővel - vált témát Vladimír Benda. Mondania sem kell, hogy a meg­rendelést elfogadták. S azt sem kellett bővebben kifejtenie, hogy éppen az ilyen hozzáállásra gon­dolt, amikor a terv célszerű túltel­jesítéséről beszélt. Azt viszont nem hallgatta el, hogy ennek az üzemnek a kollektívája képes összefogni s megbirkózni a legne­hezebb feladatokkal is. Nem is kell több példa ennek bizonyítására. FRANTIŠEK LIÔKA A mozgalom megalakulásának 25. évfordulóján mindent egybe­vetve megállapítható, hogy az el nem kötelezettek antiimperialista, gyarmatosításellenes és demokratikus, a békés együttélést, a lesze­relést támogató politikájukkal nagy tekintélyt vívtak ki az egész világon. Igaz ez akkor is, ha a belső ellentmondások és nézetkülönbségek nem szűntek meg. Ezeket a körülményeket az imperialista államok ugyan a mozgalom meggyengítésére igyekez­tek és igyekeznek kihasználni, de hogy ez nem sikerült nekik, az azoknak az elveknek az erejét bizonyítja, amelyekre a mozgalom kezdettől fogva épül. PAPUCSEK GERGELY A ma megnyíló tanácskozás színhelye: a hararei nemzetközi konferenciaközpont (T elefoto - ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents