Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-03 / 207. szám, szerda

ÚJ szú 3 % 1986. IX. 3. A japán közvéleményt aggasztja az amerikai hadihajók nagyarányú összevonása Jövő hétre várható a (ČSTK) - A japán kormány jövő keddi ülésén jelentik be hivatalo­san, hogy Japán csatlakozik az Egyesült Államok „csillaghábo­rús“ programjához. Ezt az értesü­lést jól tájékozott körökre hivatkoz­va tegnapi számában közölte a Tokio Simbun. A Nakaszone-kormány arról már döntött, hogy az úrfegyverke­zési terv kivitelezésébe japán ma­gáncégek és egyes állami vállala­tok is részt vesznek. Az ellenzéki pártok elítélték ezt a lépést és rámutattak arra, hogy a kabinet­nek ez a döntése összeegyeztet­hetetlen a parlament határozatá­val, amely kizárólag békés célú kutatások végrehajtására kötelezi a kormányt. Sasebo japán kikötőt tegnap elhagyta a 32 Tomahawk típusú rakétával felszerelt New Jersey amerikai hadihajó. Várhatóan csatlakozik az amerikai távol-kele­ti flotta többi hadihajójához, ame­lyek részt vesznek a Japán-tenge­Daniloff-ügy Nem volt „léprecsalás“ (ČSTK) - Gennagyij Geraszi­mov, a szovjet külügyminiszté­rium tájékoztatási hivatalának ve­zetője visszautasította azokat a koholmányokat, hogy Nicholas Daniloffnak, a U. S. News and World Report amerikai hetilap tu­dósítójának letartóztatása „lépre­csalás“ eredménye. Sžovjet és külföldi újságírók előtt tartott sajtó- értekezletén Geraszimov rámuta­tott arra, hogy ezek a Nyugaton terjesztett spekulációk teljesen megalapozatlanok. Hozzáfűzte, hogy a vizsgálat befejezése után az ügyet átadják a bíróságnak. A vizsgálati fogságban levő ameri­kai újságírót meglátogatta felesé­ge és 16 éves fia is. Geraszimov kijelentette: Daniloffnak nincsenek semmilyen panaszai a vele való bánásmóddal összefüggésben. Kolumbiai merényletek (ČSTK) - Villavicencio kolum­biai városban hétfőn két ismeret­len tettes lelőtte Pedro Jimenez Obendót, a szenátus tagját. Az utóbbi három nap során ó volt a negyedik olyan politikus, aki a Hazafias Szövetség nevű hala­dó párt tagjai közül a merénylők áldozatává esett. A pártot 1985-ben hozták létre a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) nevű legnagyobb partizáncsoport tagjai, azt követő­en, hogy a FARC és a kormány tüzszüneti megállapodást kötött és megegyezett a belpolitikai vál­ság tárgyalásos rendezésében. A FARC abban az időben a de­mokratikus változásokért fegyver­rel harcoló hazafiak kb. 80 száza­lékát egyesítette. Példáját azután több partizáncsoport követte. ,csillagháborús“ programban való tokiói részvétel hivatalos bejelentése ren szeptember 10-én kezdődő nagyszabású közös amerikai-ja­pán hadgyakorlaton. Köztük van a Carl Vinson és a Ranger repüló- géphordozó, a Merrill torpedórom­boló és a Long Beach nukleáris meghajtású hadihajó, s ezek 2000 kilométeres hatótávolságú Toma­hawk rakétákkal vannak felsze­relve. A japán közvélemény erőteljes tiltakozását fejezte ki az utóbbi napokban a New Jersey kilencna- pos sasebói tartózkodása miatt. Közvélemény-kutatások eredmé­nyei azt igazolják, hogy a japánok 82 százaléka úgy véli: az amerikai hadihajók fedélzetén atomfegyve­rek vannak, s 62 százalékuk azt a nézetet vallja, hogy a kormány­nak be kellene tiltania a New Jersey lehorgonyzását japán kikö­tőkben. A Washington Times a hadgyakorlat előkészületeivel összefüggésben arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a második világhá­ború óta nem tartózkodott japán partoknál annyi amerikai hadihajó, mint jelenleg. Számukat több mint 30-ra becsülik. A nicaraguai ellenzék az alkotmányvita bojkottálására törekszik (ČSTK) - Tegnap öt ellenzéki nicaraguai párt egy „össznépi párbeszéd“ megrendezésének feltételéhez kötötte részvételét az új alkotmány megvitatásában. Ez­zel a kifejezéssel tavaly Washing­ton állt elő arra törekedve, hogy a különböző ellenzéki pártokkal való tárgyalások leple alatt a ma­naguai kormányt rákényszerítse az egyezkedésre a Hondurasban tevékenykedő ellenforradalmi erők vezetőivel, ami lényegében diplo­máciai elismerésükkel lenne egyenlő. A követelést tartalmazó üzenetet tegnap juttatták el Ser­gio Ramirez alelnökhöz, de tartal­mát már hétfőn közzétették a nica­raguai ellenforradalmi körök és Hondurasban az Amerika Hangja rádióadó. Ezzel összefüggésben Carlos Nunez, a nicaraguai parlament elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy az USA managuai nagykö­vetségének munkatársai nyomást gyakorolnak a különböző nicara­KABULI TILTAKOZÁS (ČSTK) - Az ismételt afganisz­táni tiltakozások ellenére Pakisz­tán továbbra is újabb határsérté­seket követ el. Augusztus 28-án a pakisztáni légierő egyik gépe hat méteres mélységben behatolt az afgán légtérbe és 7 percen át felderítő repülést folytatott. A kabuli kormány határozott tiltakozását fejezte ki a légiprovo­káció miatt, amelyet az afgán külügyminisztériumban tolmácsol­tak Pakisztán ideiglenes kabuli ügyvivőjének is. guai politikai pártok képviselőire, hogy rávegyék őket az új alkot­mány előkészítésének bojkottálá­sára. Guillermo Quant, a nicaraguai kereskedelmi kamara kémkedés miatt augusztus 19-én letartózta­tott alelnöke hétfői sajtóértekezle­tén megerősítette, hogy az USA managuai nagykövetségének munkatársai aktívan részt vesz­nek Washington Nicaragua elleni politikájában. Izraeli-amerikai tárgyalások A különutas rendezésről (ČSTK) - A közel-keleti körúton tartózkodó Richard Murphy ame­rikai külügyminiszter-helyettes teg­napra virradó éjszaka Jeruzsá­lemben találkozott Simon Peresz izraeli kormányfővel. Murphy nem volt hajlandó részleteket közölni a megbeszélésekről, az izraeli rádió azonban úgy tudja, hogy annak egyik fó témája Peresz tervezett találkozója volt Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel. Ezen a találkozón kellene megál­lapodni a közel-keleti válság kü­lönutas rendezéséről - a paleszti­nok nélkül. Az előzetesen szep­tember ,10-re tervezett találkozón befolyásolni szeretnék Husszein jordániai király álláspontját is a rendezéssel kapcsolatban. Pe­resz ez ügyben Nyugat-Európába küldte kabinetje tagját, Ezer Weiz- mant, hogy támogatást szerezzen Tel Aviv terveihez. A mexikói államfő jelentése a kormány tevékenységéről (ČSTK) - Mexikó legalapvetőbb külpolitikai törekvései közé tarto­zik változatlanul a tartós béke biztosításáért és a nemzeti érde­kek védelméért folyó küzdelem - állapítja meg a mexikói államfő­nek a kormány tevékenységéről a törvényhozás elé terjesztett je­lentése. Miguel de la Madrid ebben leszögezte, hogy kormánya a nemzetközi együttműködés el­mélyítésére és a válsághelyzetek Nemzetközi jelentőségű dokumentum Tizenöt éwel ezelőtt, 1971. szep­tember 3-án a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország nagykövetei aláírták a Nyugat-Berlinröl szóló négyoldalú egyezményt. Az egyezmény egyértelműen véget vetett a Nyugat-Berlinben gyakorolt jogkör körüli vitáknak, egyúttal előre jelzett további jelentős egyezményeket, fő­ként a két német állam közötti kapcso­latokra vonatkozóan. Az egyezmény egyik legfontosabb rendelkezése a második fejezetének b szakaszában foglalt azon megállapí­tás, hogy Berlin nyugati szektorai nem alkotják a Német Szövetségi Köztársa­ság részét és nem állnak igazgatása alatt. Az egyezmény ugyanakkor meg­határozza, hogy Nyugat-Berlinben nem gyakorolhatnak joghatalmat az NSZK kormányszervei, nem ülésezhet ott a szövetségi kormány, a szövetségi tanács és a szövetségi parlament. A Szovjetunió ós az NDK mindig feltétel nélkül és a nemzetközi jog elveinek szellemében teljesítette a Nyugat-Berlinról szóló négyoldalú egyezményből következő kötelezettsé­geit. Az elmúlt tizenöt év alatt azonban nem egyszer megsértette az egyez­ményt az NSZK vagy három nyugati szövetségese, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország: nemcsak hogy Nyu­gat-Berlinben üléseztek az NSZK szö­vetségi szervei, hanem például külföldi látogatókat is fogadtak ott NSZK-beli politikusok kíséretében. A Nyugat-Berlinról szóló négyoldalú egyezmény ennek ellenére ma is széles körű nemzetközi jelentőséggel bíró, állandóan érvényes dokumentum. Neki köszönhetően a Nyugat-Berlin körüli helyzet, amely 25 évvel ezelőtt a feszültség egyik legnagyobb góca volt Európában, lényegesen megnyu­godott és minden esetleges vitás kérdést nemzetközi érvényű dokumen­tum alapján lehet megoldani. Az NDK és az NSZK közötti kapcsolatokban és egész Európában az egészséges légkör érdekében most az szükséges, hogy valamennyi résztvevő fél és a Nyugat-berlini szenátus is szigorúan az egyezmény rendelkezéseihez iga­zodjék. (č) diplomáciai rendezésére irányul, s ennek felel meg például az ország tevékenysége a Conta- dora-csoportban. Az ország belpolitikai helyzetét taglaló részben de la Madrid megállapítja, hogy a multinacioná­lis monopóliumok önkényes politi­kája, az olajár-zuhanás és a tava­lyi súlyos földrengés következté­ben Mexikó mély gazdasági válsá­got él át. Éppen ezért a kormány folytatja takarékos gazdaság-poli­tikáját, ugyanakkor az adósság- problémát a nemzeti érdekek fi­gyelembe vételével kell megolda­ni. A jelentésből kiderül, hogy Mexikó bevételei egyharmaddal csökkentek a már említett olajár- zuhanás következtében és az ország százmilliárd dollárt elérő külföldi adósságát tükrözi az inflá­ció mértéke is, amely jelenleg eléri a 100 százalékot. 42 ÉVE ÉRT VÉGET A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ...Szoviet-Oroszország e nagy döntése“ A címben idézett mondat egy konkrét személytől származik: több mint negyven évvel ezelőtt, 1945 augusztusában abban a rendkívüli kormánynyilatkozat­ban szerepelt, amelyet Clement Attlee, Nagy-Britannia miniszterel­nöke tett abból az alkalomból, hogy a Szovjetunió hadat üzent a militarista Japánnak. A Hitlerel- lenes koalíció szövetségesének e lépése akkor az Egyesült Álla­mokban is széles körű visszhan­got keltett. „Aligha lehet kételked­ni abban - írta például vezércik­kében a New York Herald Tribune -, hogy a Szovjetunió belépése a háborúba katonai tekintetben döntő lesz“. De minél inkább a múltba tűn­nek a legutóbbi háború esemé­nyei, annál több olyan történetíró akad Nyugaton, aki makacsul azt a tézist igyekszik beoltani saját állampolgárainak tudatába, hogy „az oroszok hitszegő cselekede­tet“ követtek el... Hattori Takusziro, a japán csá­szári vezérkar volt tisztje például, a nyilvánvaló tények ellenére, ezt írta: ,,Japán, mivel bízott a szov- jet-japán semlegességi szerző­désben, azt az irányvonalat követ­te, hogy ezt lelkiismeretesen meg­tartja, és továbbra is arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy megőrzi a nyugalmat a Szovjet­unióval kapcsolatban. Ez a politika kezdettől fogva mindvégig nem változott...“ Ugyanezt hangoztat­ja az amerikai A. Grigg, aki 1985- ben az Egyesüli Államokban és Angliában megjelent könyvében azt állítja, hogy Japán, miután meg nem támadási szerződést kötött a Szovjetunióval, „vele szemben mindenféle ellenséges akcióról lemondott“. Valóban így volt ez? Vizsgáljuk meg a tényeket. Ezek arról beszélnek, hogy miután 1939 augusztusban-szeptember- ben a szovjet-mongol csapatok szétzúzták a japán szárazföldi erőknek a Mongol Népköztársa­ság területére behatolt nagy cso­portosítását, Japán vezető körei egyáltalán nem mondtak le a Szovjetunió elleni agresszív háború terveiről, amelyeket a har­mincas években eszeltek ki. 1940 elejére a japán vezérkar kidolgoz­ta a Szovjetunió elleni hadművele­tek operatív tervét, amely az egészen a Bajkál-tóig terjedő szovjet területek fegyverrel történő meghódítását irányozta elő. Az 1941. július 2-i császári konferencia döntése szerint összeállították azoknak az intézke­déseknek a komplexumát, amelyek a Szovjetunió távol-keleti és szi­bériai fegyveres erői elleni támadó hadműveletek előkészítésének fo­kozására irányultak. Ez a terv a japán titkos okmányokban a „Kantogun Tokubecu Enszju“ (A Kvantungrhadsereg különleges manőverei) elnevezést kapta - rö­vidítése: ,,Kantokuen“. E hadse­reg létszáma ugyanazon év szep­temberében több mint 800 ezer katona és tiszt volt. A szovjet hadseregnek a fasisz­ta Németország ellen indított dön­tő hadműveletei messzire nyúló következményekkel jártak: meg­mutatták a japánoknak, hogy a Szovjetunió elleni nagy háború katasztrófává válik számukra. En­nek az időpontját előbb 1942-re, azután pedig 1943-ra halasztot­ták. A Kvantung-hadsereg minda­zonáltal több tucat szovjet ha­dosztályt kötött le, s Japán to­vábbra is átadta fő „tengelyhata­lom “-szövetségesének a Szovjet­unióra vonatkozó hírszerzési ada­tokat, hadászati nyersanyaggal látta el Németországot, szovjet kereskedelmi hajókat süllyesztett el. A Szovjetuniónak a militarista Japán ellen indított háborúja így tehát a fasiszta Németország szétzúzásának logikus folytatása volt. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy bizonyos nyugati körökben már nem sokkal a háború befejezése után azt a tételt kezdték mindin­kább hangoztatni, hogy a Szovjet­unió csupán saját távol-keleti po­zícióinak megerősítésére használ­ta fel ezt az alkalmat, a hadműve­letekben pedig egyáltalán nem játszott lényeges szerepet, mivel Japán kapitulációja amúgy is min­dennap várható volt. Az ilyesféle állítások semmiképp sem egyez- tethetőek össze azzal, ahogyan maga a japán vezetőség értékelte a Szovjetunió belépését a távol­keleti háborúba. 1945. augusztus 9-én, a legfelsőbb haditanács ülé­sén például Szudtuki Konori mi­niszterelnök kijelentette, hogy „a Szovjetunió ma reggel történt had­ba lépése végképp kilátástalan helyzetbe juttat bennünket, és lehetetlenné teszi a háború tovább­folytatását“. Nagy jelentőségű az a kijelentés, amelyet Chennault tábornok, az Egyesült Államok Kínában állomásozó légierejének parancsnoka tett 1945 augusztu­sában: ,,A Szovjetunió belépése a Japán elleni háborúba döntő tényező volt, amely meggyorsítot­ta a csendes-óceáni háború befe­jezését. S ez még abban az esetben is bekövetkezett volna, ha nem alkalmaztunk volna atom­bombát“. Mellesleg szólva, az a verzió, amely szerint az atombomba volt az a „döntő tényező“, amely állítólag Japán kapitulációját elő­idézte, az egyik legelterjedtebb manapság Nyugaton. „Ledobtunk két bombát - és a háború véget ért. Kell-e ezután bizonygatni, hogy ők (az oroszok) mennyire gyorsították meg a háború befeje­zését?“ - jelentik ki. Emellett mellőzik e barbár cselekedet igazi értékelését - ez több százezer polgári lakos életébe került, azu­tán pedig a Szovjetunió és a világ valamennyi haladó ereje ellen irányuló atomzsarolás céljait szol­gálta. A szovjet hadsereg 1945. évi távol-keleti hadjárata rövid volt- csupán három hétig tartott, jelentősége tekintetében azonban nincsen párja Ázsiában és a Csendes-óceán medencéjében: az ellenség 677 ezer katonáját és tisztjét semmisítették meg és ej­tették fogságba. Ez volt a japán fegyveres erők legnagyobb és pótolhatatlan vesztesége, amelyet egyetlen hadművelet során valaha is elszenvedtek. A csendes-óceá­ni háború egész ideje alatt a japán hadsereg halottakban, eltűntek­ben és foglyokban mintegy kétmil­lió főt veszített, a szovjet csapatok „mindössze“ három heti hadjára­ta pedig ezt több mint 33 száza­lékkal növelte. Ebben a helyzet­ben a japánok ellenállása egyre értelmetlenebbnek látszott. És 1945. szeptember 2-án a Tokiói­öbölben, a Missouri amerikai sor­hajó fedélzetén aláírták a kapitulá­ciót. A szovjet csapatok távol­keleti felszabadító hadjárata véget vetett a második világháborúnak- az emberiség történelme legke­gyetlenebb és legvéresebb hábo­rújának. (APN) A moszkvai Pravda beszámolója a csernobili munkálatokról (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnap beszámolt a csernobili atomerőműben bekövetkezett bal­eset után négy hónappal a hely­színen tevékenykedő szakértők fő feladatairól. A beszámoló szerint ezekben a hetekben jelentősen bővültek a szakemberek feladatai a baleset következményeinek fel­számolása során. A fó feladat a 4. energiablokk „betemetése“, s egyben az első két reaktor beindításának előkészítése. Ezenkívül folytatódik a terület fer­tőtlenítése és az új város építése a kijevi víztározó partján. Tartós figyelmet szentelnek a felszíni vizek és a talajvíz védelmének, valamint a megfelelő élelmiszer- ellátásnak. A radioaktív szennyezés hatá­rának és szintjének pontos megál­lapítása lehetővé tette, hogy a 61 evakuált faluba legalább rövid időre visszatérhessen a lakosság. Cseremosnaja és Novickoje falu­ba tartósan visszatért a lakosság, több faluból elvihették tulajdonu­kat új lakhelyükre. A kitelepített falvakban a radioaktivitás tartósan csökken. A reaktor körzetében is olyan mértékű javulás állt be, hogy Csernobil és Pripjaty városok la­kossága is elszállíthatta tulaj­donát. A Pravda megállapítja: a cser­nobili tapasztalatokért nagy árat kellett fizetni, de azok később felhasználhatóak kevésbé szélső­séges helyzetekben is. Csernobil- ban számos kiemelkedő szakem­ber tevékenykedik, együttműkö­désük tapasztalatai tartós figyel­met érdemelnek - írja a Pravda.

Next

/
Thumbnails
Contents