Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-25 / 226. szám, csütörtök

A zene nemzetközisége jegyében Ma kezdődnek a Bratislavai Zenei Ünnepségek A Bratislavai Zenei Ünnepsé­gek iránt megnyilvánuló érdeklő­dés évről évre fokozódik, amit az is bizonyít, hogy minden eszten­dőben üzemek, oktatási és kultu­rális intézmények tucatjai támo­gatják az egyes hangversenyeket. Ez egyben bizonyítja: ha nem is széles tömegekre támaszkodó, de évek óta népes közönségbázisa van a komolyzenének. Bár az idén sem panaszkodhatnak a komoly­zene kedvelői, hiszen számos iga­zi csemegének lehetnek részesei, valójában a nemzetközi zenei életnek csak egy-két igazán nagy csillaga koncertezik az idei zenei ünnepségeken. Tehát a nemzet­közi rangú rendezvénynek gyanít­hatóan sok lesz az olyan művész­vendége, akik nem hírnevükkel, hanem teljesítményükkel lepik meg a közönségüket. A Bratislavai Zenei Ünnepsé­gek műsorát böngészve szembe­tűnő, hogy mind a klasszikus, mind a modem zenei repertoárban sok olyan művet hallanak majd a koncertlátogatók, amelyek az emberiség békeóhaját fejezik ki. Határozott hangsúllyal lesznek je­len a zenetörténeti évfordulókat köszöntő művek, elsősorban Liszt Ferenc, Carl Maria Weber és a szlovák modern zene képviselői­nek, Alexander Moyzesnek, Ján Cikkernek és Andrej Očenášek- nek az alkotásai. A vendégszerep­lő művészek között lesznek néhá­nyan, akik a nemzetközi koncerté­let kiválóságai. Ezek közül első­sorban Igor Ojsztrah karmester ós hegedűművész, valamint a neves szovjet zenészdinasztia legfiata­labb tagja, Valerij Ojsztrah hege- dűmúvósz, Ránki Dezső magyar zongoraművész és Peter Schreier NDK-beli énekes emelkedik ki. A külföldi zenekarok közül a leg­nagyobb érdeklődés bizonyára a kijevi Állami Akadémia Szimfoni­kus Zenekart, az oszakai filharmo­nikusokat és a Lipcsei Rádió Nagyzenekarát kíséri majd. A két bratislavai szimfonikus zenekar élén szinte az egész szlovákiai karmesteri élgárda bemutatkozik majd, többek között Bystrik Režu­cha, Ondrej Lenárd, Rajter Lajos és Oliver Dohnányi. Tizennegyedszer rendezik meg az Interpódium elnevezésű sereg­szemlét, ahol október 3-tól 5-ig tizenegy fiatal előadóművész mu­tatkozik be a szocialista és a fejlő­dő országokból. Munkajellegű rendezvény lesz az UNESCO égi­sze alatt szeptember 26-án és 27- én sorra kerülő fiatal előadómű­vészek fómma. Külön kiemelendő, hogy az idei zenei ünnepségek érdekessége a koncerteken szereplő tizenöt ka­marazenekar és -együttes fellépé­se. A hazaiak közül többek között a Suk Kamarazenekar, a Žilinai Állami Kamarazenekar, a Moyzes Vonósnégyes és a Capella Instro- politana koncertezik. A külföldiek között lesz az Amsterdami Barokk Zenekar, a svéd Aquarius elektro­nikus zenét játszó csoport, a brit Dartingtoni Zongoratrió, a London Baroque együttes, valamint a bécsi Schubert-trió. A Bratislavai Zenei Ünnepsé­gektől elválaszthatatlan muzikoló- giai konferencia idén a Szlovák Nemzeti Színház százéves épüle­tének történetével foglalkozik majd. Ezzel kapcsolatos az a kiál­lítás is, amely tegnap délután nyílt meg a bratislavai óvárosházán, ós a százéves épület múltjával, jele­nével, jövőjével ismerteti meg a lá­togatókat. Ma délután ötkor a Prímáspalo­ta Tükörtermében a Moyzes Vo­nósnégyes koncertjével ünnepé­lyes keretek között nyitják meg a huszonkettedik zenei ünnepsé­geket. Este az operában Dmitrij Sosztakovics Katyerina Izmajlova címú operáját játsszák. A Szlovák Filharmónia koncerttermében pe­dig az intézmény zenekarát Leo­pold Hager osztrák karmester ve­zényli. Szólistaként Homero Fran- cesch uruguayi zongoraművész játssza Szergej Rachmaninov III. d-moll (op. 10.) zongoraversenyét. Az esten elhangzik még Dmitrij Sosztakovics I. szimfóniája és Carl Maria Weber Bűvös vadász címú operájának nyitánya. Szinte csak véletlenszerűen vá­logatva a kéthetes koncertsorozat eseményeiből, ki kell emelni a Szlovák Nemzeti Színház épüle­tében sorrakerülő operaelőadások közül Leoš Janáček Její pastorkyňa (bemutató) és Giacomo Puccini Bo­hémélet című műveit. Ez utóbbiban Rodolf szerepét Krzystof Moleda (Lengyelország) énekli. A vendég- énekesek közül Zamfir Mihályt (Románia) Verdi Álarcosbáljának Riccardo szerepében hallhatjuk. Bolgár énekesek, Ivan Velcsev (Don Carlos), Hrisztina Hadzsijeva (Erzsébet) ós Peter Petrov (Fülöp király) énekelnek Verdi Don Car­los címú operájában. Hagyományosan szerepelnek az ünnepségek műsorán a balett­estek. Idén a Tokyo Balett Com­pany Haydn, Drovet és Tahira Mayuzumi zenéjére komponált ko­reográfiákat mutat be. Érdekessé­ge ennek az együttesnek, hogy az október 8-án sorra kerülő Kabuki című műsorát Maurice Béjart ren­dezte ós koreografálta. Minden­képpen izgalmas konfrontáció le­hetőségét kínálja a Szlovák Nem­zeti Színház SZISZ szervezete mozgásstúdiójának bemutatkozá­sa is. Kétségtelen, hogy idén kissé kevesebb a nemzetközileg élvo­nalban jegyzett művészek száma. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a zenei ünnepségek utolsó negyedében miért zsúfolódnak össze a legkiválóbbak koncertjei. Például október 8-án 17.00 órakor a svédországi elektroakusztikus zenei együttes játszik, 19.00 óra­kor a tokiói balett szerepel, ugyan­abban az órában Igor és Valerij Ojsztrah koncertezik. Csupán egy órával később kezdődik Ránki De­zső ós a kijevi szimfonikus zene­kar fellépése. A felsoroltakból is kitetszik, hogy az idei Bratislavai Zenei Ün­nepségek elsősorban az elhangzó zeneművek sokféleségével, köz­kedveltségével ós néhány nem­zetközileg is elismert előadómű­vész teljesítményével vonzza a komolyzenét szerető közönsé­get. (d-n) Mesejáték bemutatója a Magyar Területi Színházban Egy bolgár mesejáték bemuta­tásával kezdi az 1986/87-es éva­dot a Magyar Területi Színház ko­máromi (Komámo) társulata. Tíz évig azt a gyakorlatot foly­tatta a Matesz, hogy minden sze­zonban műsorra tűzött egy-egy gyermekeknek írt színdarabot, de felváltva: az egyik idényben a Thália Színpadon, a másikban pedig a komáromi társulatban. Et­től az évadtól kezdve több örömet kíván szerezni gyermeknózői szá­mára a színház, mert bár a Thália Színpadon továbbra is kétéven­ként kerül majd bemutatásra egy- egy mesedarab, a tervek szerint a komáromi társulat ezentúl min­den idényben beiktat a repertoár­jába egy darabot a közönség leg­fiatalabb korosztályai számára. Pancso Pancsev sokáig szí­nészként tevékenykedett, aztán rendező lett, majd írni kezdett. Elsősorban a gyermekvilág fantá­ziája, tényei, gondjai és örömei foglalkoztatták. Ebből a gyerme­kek számára írt termésből való a most bemutatásra kerülő mese­játék is, amelynek eredeti címe: Mese a négy süvegről. A mesejátékot több országban is bemutatták már. Hazánkban például a Nyitrai (Nitra) Andrej Bagar Színház játszotta évekkel ezelőtt (ennek a színháznak ugyanis élénk bulgáriai kapcsola­tai vannak, maga a társulat is szerepelt már Bulgáriában). Ma­gyarországon három változatban is színre került. A kritikák tanúsá­ga szerint mindhárom változatot sikerrel játszották a színházak. A Magyar Területi Színház is úgy döntött, hogy nem ragaszko­dik az eredeti formához - de a töb­bit sem veszi igénybe. így készült el Pancso Pancsev mesedarabjá­nak legújabb variációja. A bemu­tatásra kerülő történet szintén ze­nés formában jeleníti meg a me- setörténetet, ezenkívül tartalmaz még néhány korrekciót az eredeti műhöz képest. Ez főként a Mese­mondó személyének értelmezé­sére ós az itt-ott hosszadalmas (konverzációs jellegű) szöveg kur­títására vonatkozik. Pancsev színdarabja nem sok lehetőséget kínál az artisztikus színjátszásra, de - tekintve, hogy színész írta - néhány szereplőjé­nek megelevenítóse színészi bra­vúrt kínál. Valószínűleg ebben rej­lik az előadások igazi sikere. A szereplők között találjuk Fe­renczy Anna és Dráfi Mátyás ér­demes művészeket, valamint Be­nes Ildikót, Házi Tányát, ós Mikula Róbertot. Ez utóbbiak négy évvel ezelőtt a Matesz színészjelöltjei voltak, most negyedéves színmű­vészeti főiskolásként „vendégsze­repelnek“ a produkcióban. A dísz­letet és a jelmezeket Kopócs Tibor tervezte. A zeneszerző a Sziget Csoport vezetője: Zsákovics Ist­ván. Az előadás rendezője Konrád József érdemes művész. A Matesz minél több komáromi előadást szeretne tartani ebből a mesejátékból. Ez leginkább úgy lehetséges, hogy követői akadnak azoknak az iskoláknak, amelyek a komáromi színházlátogatást egósznapos tanulmányi kirándu­lással kötik egybe. Ehhez Komá­rom bőven tartogat látnivalót. Re­méljük, nemsokára az „új színház­épület“ varázsa vonzza majd az ifjú színházbarátokat is. Egyébként a mesejáték bemu­tatója ma délután két órakor lesz a Szakszervezetek Házában. KMECZKÓ MIHÁLY 80 éve született Dmitrij Sosztakovics Haladó eszmeiség és mély etikai tartalom Dmitrij Sosztakovics ahhoz a zeneszerző-nemzedékhez tarto­zott, amely már a szovjet korszak­ban nőtt fel és érett művésszé. ,,Zenekedvelő családban nőttem fel“ - írja visszaemlékezéseiben. „Anyám néhány évig a konzerva­tóriumban tanult, s jó zongohsta volt. Apám is szenvedélyesen szerette a zenét és jól énekelt. Még világosan emlékszem a ze­nére, mely a szomszéd lakásból szűrődött át hozzánk egy mérnök otthonából, aki kitűnő csellista volt és barátaival muzsikált. Gyakran kimentem a folyosóra, hogy job­ban halljam a játékukat, s órákig üldögéltem ott. De nálunk is tartot­tak műkedvelő zenei estéket. Mindez mélyen bevésődött zenei emlékezetembe, s bizonyára ré­sze volt alkotói képességeim kia­lakulásában“. A kis Dmitrij kilencéves korában kezdett zongorázni, eleinte anyja irányításával, majd az egyik péter- vári zeneiskolában. Hamarosan zeneszerzéssel is megpróbálko­zott. Rendkívüli tehetsége magára vonta a művészi körök figyelmét. Fegyin, az író így emlékezett erre az időre: ,,Rendszerint az új zene hatá­sával telezsúfolt, saját kompozíci­óit játszotta. A zenéje mesélt, fe­csegett, néha egészen magával ragadóan és azok. akik rendelkez­tek a megsejtés képességével, szeszélyes kísérleteinek szövevé­nyében már felismerték a jövő Dmitrij Sosztakovicsát". Tizenhárom éves, amikor 1919- ben felveszik a zeneakadémiára. Az első, aki a tehetséges növen­dékre felfigyel: Alexandr Glazu­nov. Ó tanácsolja, hogy egyidejű­leg a zeneszerzés és a zongora szakon folytassa tanulmányait. A fiú szorgalmára jellemző az, amit konzervatóriumi óvei alatt komponál: preludiumok zongorá­ra, zenekari változatok, kamara­művek majd az Elsó szimfónia, mely nemcsak otthoni, de világhí­rét is megalapozta. Csak húsz­éves, amikor kitüntetéssel elvégzi az akadémiát ós amikor Lenin­grádban bemutatják az Első szim­fóniát. A forró sikerű előadás hatá­sára a művet már külföldön is műsorra tűzték. Nem kisebb kar­mesterek mint Toscanini, Bruno Walter és Stokowski. A 20 éves Sosztakovics alkotása a modern szimfonikus irodalom klasszikus repertoár-darabja lett, ós ma is az. Sosztakovics zenéje modem - de nem minden áron eredeties- kedő. Van érzéke a humor, a gro­teszk iránt. A nagy orosz szimfoni­kus iskola méltó folytatója, a klasszikus művészet legjobb ha­gyományainak örököse. Erről így vall: S ütött a nap. Verőfényes idő volt az idei szüreti ünnepségen Somorján (šamo­rín). A szabadtéri színpad díszletét a nyárvég megannyi színében pompáizó természet nyújtotta, a rendezvény öröm­teli légkörét a sok néző terem­tette meg. És természetesen a szereplők. Mindannyiukról az Napsütésben elismerés hangján kellene írni, de most hadd szóljunk csak a Zoborvidéki Párta folklórcso­portról. Színpompás népviseletük ebben a környezetben talán még szebb volt, mint máskor. Pillanatok alatt megtalálták a belső kapcsolatot a nézőse­reggel, szemmel láthatóan jól érezték magukat ilyen csodá­latos környezetben. Énekeltek, táncoltak, népszokásokat ele­venítettek fel leírhatatlan és utánozhatatlan népi természe­tességgel, megadva minden perc, minden jelenet ünnepé­lyességét, méltóságát. Úgy, ahogy azt évtizedeken át tették odahaza a családban és na­gyobb közösségekben. Úgy, ahogy azt elődeiktől látták-ta- nulták. Úgy, ahogy csak az tudja, akinek a szivéből fakad­nak ezek a népdalok. Munkás- és parasztembe­rek szinte valamennyien. Az asszonyok közül sokan még ezen a vasárnap hajnalon is fejtek a szövetkezetben. S az­tán útra keltek. Tíz Zoboraljai falut járt be az autóbusz, amíg összeszedte a szereplőket. El­jöttek szinte valamennyien, példát mutatva a közösség je­lenéért és jövőjért felelősséget érző, s azért tenni is akaró magatartásból. Eljöttek, hogy felejthetetlen ünneppé vará­zsolják a nézők és önmaguk számára ezt a vasárnap dél­utánt. Jókai Mária és több segítő­társa mérhetetlenül nagy mun­kát végez, már csak azzal is, hogy összetart ennyi embert, több faluból. Tiszteletet paran­csoló, manapság már szinte bámulatos ez is, hát még ha meggondoljuk, hogy ezen kívül még mennyi fontos ós értel­mes közösségi cselekedet szervezője, kezdeményezője majdnem minden nap. Régen láttam őt ennyire örülni. Éreztem, mekkora er­kölcsi erőt jelent neki is a kö­zönség vastapsa, a jelen lévő vendégek elismerése. Sütött a nap. A Párta műso­ra alatt és utána már nemcsak a szabadtéri színpad környé­kén. Bennünk is... (azllvásay) ,,A modernizmus nivellálja az alkotómúvészetet. Ahány partitú­rát átnéztem a modernista zene­szerzők alkotásai közül, mind­egyiknek »egy arca« volt, s nem volt bennük felismerhető a szerző egyénisége. Az igazi zene - és erre törekszem én is - mély etikai tartalommal telített. Magas rendű humanizmus és haladó eszmei­ség jellemzi“. Sosztakovics további, útkereső korszakának egyik érdekes kísér­lete a Kisvárosi Lady Macbeth című opera, Leszkov elbeszélése alapján. Talán egyetlen alkotása sem adott alkalmat oly heves vi­tákra és bírálatokra, mint ez az opera. Egyes kritikusai az új opera hajnalát, új korszakát köszöntötték benne, mások határozottan elítél­ték. A szövegkönyv kissé meg­hökkentő: egy deréknek látszó vi­déki polgárasszony kettős gyilkos­ságot követ el. Ez alkalmat adott a szerzőnek a merész hangulat- festő zenére, drámai akcentusra. Azt akarta kifejezni, hogy a ke­gyetlen, önző, kapzsi környezet, a nyomasztó légkor táptalaja a bűnnek. Egyre-másra készülnek Sosz­takovics filmzenéi, ó írta többek között az Ifjú gárda, a Berlin eles­te, a Víborgi városrész vagy A puskás ember zenéjét. Forradalmi témák ihletik a má­sodik és harmadik szimfóniát. Az operát ért bírálatot követően Sosztakovics igyekezett egysze­rűbbé, áttetszóbbé tenni zenei nyelvét. Ez az új stíluskorszak az Ötödik szimfóniával kezdődik, me­lyet a komponista egyik legna­gyobb remekének tartanak hazá­jában és külföldön is. A bemutató évében, 1937-ben nevezték ki a zeneszerzőt a moszkvai konzer­vatórium professzorává. Előbb hangszerelést tanított, s később egy zeneszerzóosztályt vett át. A merész kísérletező higgadt zenepoétává válik. A Zongoraver­seny, a 24 prelüd zongorára, és más alkotásain kívül megszületik legnépszerűbb kamaramúve, a Zongorakvintett. Közben a fasiz­mus világméretű támadásra ké­szül és ez természetesen kihat Sosztakovics művészetére. Vilá­gos lett számára a követelmény: együtt harcolni a néppel a hazáért! 1941-ben a körülzárt Lenin­grádban születik a Hetedik, Lenin- grádi szimfónia, emléket állítva a város hős védőinek. A művet repülőgépen juttatták el az Egye­sült Államokba, s így a nagy hon­védő háború hóskölteménye Eu­rópában és Amerikában csaknem egyszerre szólalt meg. Ugyancsak a háború alatt írja Sosztakovics a Nyolcadik szimfó­niát, a második Zongoraszonátát és a második Vonósnégyest. Az 1945-ben keletkezett Kilen­cedik szimfónia örömteli alkotás, a háború befejezésének ünneplé­se. A nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulójára mu­tatták be a Tizennegyedik szimfó­niát. S ugyancsak történelmi témát dolgoz fel a Tizenkettedik szimfó­niában, melynek címe „1917“. A békés építő munka inspirálta Sosztakovicsot a Dal az erdőkről címú oratórium komponálására, az embert énekli meg, aki a siva­tag helyére erdőt-mezőt, a csata­tér helyére békés szántóföldet va­rázsol. Hegedűversenyét barátjának, David Ojsztrahnak ajánlja, aki 1957-ben a Prágai Tavasz zenei fesztiválon nálunk is bemutatja. Dmitrij Sosztakovics 1975 au­gusztus 9-én halt meg, páratlanul gazdag életművet hagyva az utó­korra. Sokan nem is értik, hogy közéleti tevékenysége, pedagó­giai munkája mellett hogyan ju­tott ideje mindenre? Nos, felesége mondotta egyszer munkamódsze­réről: ,,Leül az íróasztalhoz ós ír: reg­gel, délben, este... Gyorsan kom­ponál, mindjárt partitúrába, rend­szerint változtatás, törlés nélkül. A munkabírása rendkívüli... “ S az eredmény? Műveinek mélyen hu­manista tartalma visszhangra ta­lált az egész világon, zenéjében valóban az emberek millióinak ér­zését fejezte ki. DELMÁR GÁBOR ÚJ SZÚ 6 1986. IX. 25

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents