Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám, szerda

Kiérdemelt gyermekmosoly Predajná község szélén jármű- forgalomtól mentes, csendes zsákutcában végződik a Nábrežná út, amelynek mindkét oldalán tet­szetős kertes családi házak sora­koznak. Jobb felől az utolsó előtti kétszintes i- összesen mintegy 160 négyzetméter lakóterületű - épület a Spišiak család tulajdo­na. A hatvanadik életévében járó családfő a dubovái Petrochema vállalat munkása. Felesége hosz- szú időn át mint üzletvezető dol­gozott a helyi háztartási-, illetve élelmiszerboltban. A kedvére való és tisztességes jövedelmet bizto­sító állást kilenc évvel ezelőtt cse­rélte fel nehezebb hivatásra: egy bemutatni a választottját, mi is nagyon megkedveltük és készü­lődni kezdtünk a lakodalomra. Az örömünkbe azonban egy kis szo­morúság is vegyült, hiszen tudtuk, hogy a házasságkötés után nem maradhatnak nálunk a fiatalok. A lányunk férje ugyanis hivatásos katona, aki innen elég messze, Trenčinben szolgál. Ezért őket és az azóta megszületett két unokát csak két-három hetenként vagy még ritkábban láthatjuk, ami ke­vés, hiszen mindannyian nagyon ragaszkodnak hozzánk. Spišiakék lányuk házasságkö­tése után nem tudták sokáig elvi­selni a megüresedett házuk Júlia Dunajská, Mária Spišiaková és Viera Kňazovická szeretetteljes felügyelete alatt az otthonias környezetben nagyszerűen érzik magukat a predajnái bölcsódések mikrobölcsóde mindenese lett- a saját házában.- Hosszú története van ennek- kínál hellyel a földszinti konyhá­ban Mária Spišiaková, hogy be­szélgetésünk ne zavarja az apró­ságok ebéd utáni álmát. - Hu­szonöt évvel ezelőtt költöztünk ide a közeli Osrblie községből. Félig kész állapotban vásároltuk meg ezt a házat. Mivel a férjem igazi falusi ezermester, az építkezés hátra levő munkái aránylag hamar befejeződtek. Ezután berendez­kedtünk, és mint minden fiatal há­zaspár, mielőbb gyermekeket akartunk. A legnagyobb vágyunk azonban nem teljesülhetett. Saj­nos mindig ugyanaz maradt a kü­lönféle gyógykezelések eredmé­nye: saját gyermekünk sohasem lehet! Hogy könnyebb legyen elvi­selni a megmásíthatatlan sorsot, a hatvanas évek elején örökbe fogadtunk egy öthónapos kislányt. Ót kezdtük elhalmozni szerete- tünkkel, s így megint boldog em­berek lettünk. Számunkra csodá­latos időszakot jelentettek a ké­sőbbi évek. Az örökbefogadott kislány sok­sok örömet szerzett Spišiakéknak, akik bármilyen áldozatvállalásra képesek voltak érte. Természete­sen úgy nevelték fel, mint a saját­jukat.- Bibiána az alapiskola után óvónőnek tanult - mutatja a csalá­di album fényképeit Mária Spišia­ková. - Tizenkilenc éves korában komoly ismeretséget kötött, majd egy idő múlva bejelentette, hogy férjhez megy. Amikor hazahozta (A szerző felvétele) csendjét. Töprengtek, miként le­hetne tartósan változtatni új hely­zetükön. Egy újabb örökbefoga­dáshoz már nem érezték elég fia­taloknak magukat. Gyermek nélkül viszont üresnek érezték napjaikat.- Eldöntöttük, hogy felajánljuk a házunk felét községi mikroböl- csódének - fűzi tovább az em­lékek láncát Eduard Spišiak.- Az ötletet tulajdonképpen a lá­nyunktól kaptuk, aki szintén él-hal a kisgyermekekért. A helyi nemzeti bizottság elnö­ke, Jozef Cibuľa több mint kilenc évvel ezelőtt, amikor Spišiakék felkeresték őt a nem mindennapi elhatározással, meglepődött. Az­tán, mivel Predajnában megfelelő helyiség híján addig nem volt hová elhelyezni a legkisebb gyermeke­ket, maga is a jó ügy lelkes támo­gatója lett.- A földszinti két nagy szobát, a fürdő- és előszobát, valamint a minden szükséges eszközzel felszerelt konyhát, éléskamrát tö­kéletesen megfelelőnek találtuk 10-12 férőhelyes bölcsőde kiala­kítására - mondja az elnök.- A bútorokból csupán a kiságya­kat, székeket, asztalokat és öltö­zőszekrényeket kellett megvásá­rolnunk, mert minden egyebet szintén Spišiakék ajánlottak fel. Kertjükből, pincéjükből zöldség, gyümölcs olyankor is a gyermekek asztalára kerül, amikor hiányos a helyi bolt ellátása. A mikrobölcsóde megnyitása­kor, 1978. szeptember 1-én nyolc kisgyermeket bíztak szüleik Mária Spišiaková és egy kisegítő egész­ségügyi nővér gondjaira. A követ­kező években valamelyest meg­növekedett a létszám. Most tizen­két kisgyermeket hoznak be reg­gelenként a szülők vagy munkába jövet helyettük Viera Kňazovická és Júlia Dunajská egészségügyi nővérek. Az apróságok nagysze­rűen érzik magukat az otthonias környezetben.- Munkából hazatérve a férjem is mindig szívesen foglalkozik ve­lük - veszi vissza a szót Mária Spišiaková. - Sétálni például rendszeresen együtt megyünk, máskor pedig az erdőgazdaság csaknem szomszédos irodaháza mellett létesített játszótéren segít hármunknak abban, hogy vidám mókázással teljen el az idő. Szá­mára az a legnagyobb fizettség mindezért, hogy elóbb-utóbb az összes kisgyermek nagyapának szólítja ót. A Predajnái Helyi Nemzeti Bi­zottság kezdetben havonta 300 korona lakbért fizetett Spišiakék­nak a mikrobölcsóde összesen nyolcvan négyzetméteres helyisé­geiért. Ehhez a pénzhez szénvá­sárláskor, villany- és gázszámla- fizetéskor nem egy ízben a saját­jából tett néhány százast a házi­gazda. A hnb tanácsának tagjai csak a díjbeszedő postástól sze­reztek tudomást erről. Természe­tesen azonnal intézkedtek. Most 600 korona a ház földszinti részé­nek havi bére, ami már fedezi a fűtési, világítási és főzési ener­giafogyasztás költségeit.- Eleinte sokan kérdezgették tőlünk, miért nem kérünk nagyobb anyagi ellenszolgáltatást a helyi nemzeti bizottságtól - zárja le ezt a témát Eduard Spišiak. - Voltak, akik nagyon nehezen értették meg, hogy amire vállalkoztunk, azt, nem lehet csak pénzért csinálni. A feleségem ugyan a mikroböl­csóde másik két dolgozójához ha­sonlóan fizetést kap a Banská Bystrica-i Járási Egészségügyi Intézettől, de nekünk koránt­sem az az ezerháromszáz korona a fontos. Anélkül is jól meglen­nénk, hiszen például egyszer sem jutott eszünkbe, hogy számlát nyújtsunk be a kertünkből felhasz­nált zöldség, gyümölcs vagy a gyakori túlórák miatt. Nekünk mindenért a gyermekektől hálából kapott mosoly jelenti az igazi fi- zettséget! LALO KAROLY Búzavetők felelőssége A mezőgazdaságban dolgozók az őszi mezei munkák fontos szakaszához érkeztek. Megkezdték a búza vetését. Kivétel nélkül mindenütt az ideinél gazdagabb termés remé­nyében láttak munkához, hogy az 1986-os kieséseket lehető­leg már jövőre pótolják, s a 8. ötéves tervidőszak feladatai­nak folyamatos teljesítéséhez megfelelő alapokat teremt­senek. A feladatok nagyok, hiszen az 1986-90. évi gazdasági és szociális fejlesztés fő irányaival összhangban és az önellátás teljesebbé tételéhez Szlovákiában évente négymillió tonna gabonát kell megtermelni. Jövőre lehetőleg még ennél is többet, hogy az egyéb kiesések mellett azt a 160 ezer tonnát is pótolják, amennyivel a kalászos gabonák hozama az idén elmaradt a tervezettnél. A mezőgazdasági üzemekben a megnövekedett feladatok tudatában kezdték meg már hetekkel ezelőtt a szántást és a magágyak előkészítését. Nem a legjobb feltételek köze­pette, mivel a nagy szárazság lényegesen megnehezítette a munkát. A köbölkúti (Gbelce) Győzelmes Február Efsz-ben, az Ipolysági (šahy) Állami Gazdaságban és más mezőgazda­sági üzemekben is azt tapasztaltuk, hogy a növénytermesz­tés felelős irányítói, a szántó és a magágyat előkészítő traktorosok a minőségi igényeket a nehéz feltételek ellenére sem csökkentették. Ha a körülmények úgy kívánták, a külön­böző talajművelő gépekkel négyszer-ötször, sőt még ennél is többször bejárták az egyes területeket, egészen addig, amíg kellően megmunkált magágyat kaptak. A több időt igénylő talajelökészrtést meghosszabbított, sőt éjszakai műszakok­ban is végezték, hogy a munkákkal ne késsenek és a magágy a vetésig megfelelő ideig pihenhessen. Az említett üzemekben és további helyeken is a növényter­mesztési főágazatvezetök már előre kidolgozták a vetési terveket. Részletesen és nagy körültekintéssel, minden lehetséges hibaforrásra gondolva. Még olyanokra is, ame­lyek a megszokás miatt esetleg elkerülik a figyelmet, de a hozamokat jelentős mértékben meghatározzák. Ezek sorá­ból a termesztéssel kapcsolatos szakmai és technológiai jellegű részeket felesleges lenne részletezni, hiszen aligha akad növénytermesztési felelős, aki azokat ne ismerné. Érdemes odafigyelni a tervek azon részére, amelyek a vetést végző emberekkel kapcsolatosak. Annál inkább, mivel leggyakrabban éppen a jó vetés emberi vonatkozásáról feledkeznek meg. Arról, aminek a nagy termőképességű fajták, az ezekhez szigorúan módosított technológia, a műszakilag kiváló gépek és a laboratóriumi vizsgálatokra épített tápanyag-utánpótlás, valamint növényvédelem mel­lett is nagy a jelentősége. Az ember szerepét és felelősségét csupán hangsúlyozni ezúttal is kevés. Úgy kell megszervezni és irányítani a vetést, hogy elsietett, hanyag munkára a legkisebb lehetőség se maradjon. Még ott is, ahol már évek óta ugyanazok az emberek, a legmegbízhatóbb és a legjobb traktorosok végzik. Nem a bizalmatlanság, hanem a közös felelősségérzet jele, ha az ágazat felelős vezetője a munkák menetét személyesen ellenőrzi. Alapelv, hogy vetéskor a vezető a helyszínen legyen. Az is fontos, hogy a vetőket a jó munkára a szép szavak mellett anyagilag is ösztönözzék. Munkadíjuk egy részét kapják meg órabérben és a területi teljesítményért, de a másik (és nem elenyésző) részt szigorúan a minőség feltételezze. Ennek meghatározásával pedig mindenképpen várják meg, amíg kisorol a búza. És még egy, szintén lényeges tény. Nagyon hasznos a vetés előtti szaktanácsa­dás, amikor a munkát végzők a követelményekkel és az előírásokkal ismételten megismerkednek. Az akarat, a jó szándék és a tehetség ugyanis csak a megfelelő tudással válik teljes értékké. Mindez nem részletkérdés, és nem is felesleges fontosko­dás. A termelésnek a mai szintjén a részletek jelentősége rendkívül megnőtt. A nagy hozamokhoz az összes termelési tényező teljes összhangja szükséges, és e komplexumból a vetők munkájának a minősége sem hagyható ki. EGRI FERENC Közösségi életet él A Jánsky-érem aranyfokozatának várományosa Elsó alkalommal nyitottak bölcsödét Prága VIII. városkerületében az aller­giás betegségben szenvedő gyer­mekek számára. A bölcsőde épüle­tében orvosi rendelő is található, amely szorosan együttműködik a Na bulovce-i kórházzal. A képen: Danie­la Planerová orvosnő (jobboldalt) és Ludmila Chládková ápolónő be- teg gyermekeket vizsgál (Michal Krumphanzi felv. - ČTK) Hiába csenget, senki sem nyit ajtót. Leteszi a tömött táskáit, hogy megkeresse a kulcsot. Miután mindent, amit munkából hazafelé tartva bevásárolt, a helyére tesz, a konyhába siet, hogy vacsorát főzzön. Miközben sül a hús, gyor­san kiporszívózza az egyik szo­bát, és arra gondol, hogy mosni is kellene. Már éppen teríteni készül, amikor egy idős asszony, a Vörös- kereszt aktivistája érkezik. Bené­zett, hogy megbeszéljék a tenni­valókat. A ház asszonya, Vlasta Schunová mérnök ugyanis a Vö­röskereszt alapszervezetének el­nöke.- Nem is tudom, miért éppen rám esett a választás - mondja, s tüstént megfogalmazza a választ is: - Talán azért, mert a több mint negyvenszeres véradásért a Jansky-emlékérem arany foko­zatára javasoltak, meg aztán tud­ják rólam, hogy szeretek az embe­rek között lenni. A szlovák fővárosban született, itt végezte el az egészségügyi szakközépiskolát. Diétás nővér lett, de hamarosan főiskolára je­lentkezett, vegyipari szakra. Har­madéves korában férjhez ment, majd megszülte fiát, de tanulmá­nyait megszakítás nélkül folytatta. A diploma kézhezvétele után az élelmiszeripari kutatóintézetben vállalt munkát. Hamarosan meg­született a második fia, és ekkor már nagyobb lakás után kellett nézniük. Nem fértek el az albérleti szobában. A férj, aki gépészmér­nök, a Brezová pod Bradlom-i gyárban kapott munkát és lakást. O mint vegyész a beruházási részlegen helyezkedett el. Ha ne­hezen is, belenyugodott ebbe, be­illeszkedett.- Hetvenötben a fővárosban kaptunk lakást és munkát - foly­tatja. - A Liko vezérigazgatóságon technikusi beosztásba kerültem. Egy alkalommal váradókat tobo­roztak, s én is jelentkeztem. Má­sodszor még hívni kellett, de azóta már többnyire magam megyek, il­letve, ha meghívót kapok a véradó állomástól. Aki két gyermeknek adott életet, az tudja, mit jelent embernek életet adni, s emberéle­tet menteni. A legtöbb esetben vérplazmát vesznek tőle, ami időigényes, de ez számára nem okoz gondot. A véradás előtt szigorúan megtart­ja az előírt diétát. A középiskolá­ban erre is megtanították. Sót, az ésszerű főzésre is, nem utolsósor­ban pedig az egészséges élet­módra. Sétál, fut, az egyik testne­velési egyesület turisztikai cso­portjának a tagja.- Ma már nem jut elég idő a sportolásra, de közel az erdő, kimegyünk gombázni, összekötjük a kellemeset a hasznossal. A közel­ben van egy kis kertünk is. Ha csak tehetem, ott vagyok. A gye­rekek már önállóak, főiskolások. Mindketten véradók. A nagyobbik háromszor, a kisebbik egyszer adott vért. Az igazsághoz tartozik, hogy a férjem is fiatal korában többször adott térítésmentesen vért. Az alapszervezetnek, amelynek elnöke, közel kétszáz tagja van, közülük - példáját követve - éven­te huszonötén adnak vért. Az egyik önkéntes véradójuk a közel­múltban kapta meg az emlékérem ezüst fokozatát. A tagok jelentős része nyugdíjas, egy részük segít­ségre szorul, más részük jó szóra vár. A kilencvenkettedik alap­szervezet elnöke, aki ugyan első látásra zárkózottnak néz ki, min­dent megtesz, hogy gondjaikon enyhítsen. S hogy mindenre jus­son ideje, abban a családtagok is segítik. Részt vállalnak a házi munkából.- Két éve az Idegenforgalmi és Közétkeztetési Kutatóintézetben dolgozom. Ma már ott is vannak, akik a véradók táborába tar­toznak. .. Elhallgat, s némi szünet után így folytatja:- Mindaddig, amíg egészsé­gem engedi, a magam módján segítek embertársaimon. Az a fon­Vlasta Schunová (A szerző felvétele) tos, hogy békében éljünk, soha se ismerjük meg a háború bor­zalmait. Szabad idejében olvas, kézi­munkázik, miután a ház körüli te­endőit ellátta. Szeret színházba járni, és szívesen odaül a tévéké­szülék elé is. Soha sincs munka nélkül, nem tudja mi az unalom. Sorba járja a tagokat, s minden idős emberrel elbeszélget. Vlasta Schunová nem zárkózik lakásának négy fala közé. Elfog­laltsága ellenére közösségi életet él, alapszervezeti, lakótelepi vi­szonylatban is gondolkodik. Azt tartja, és eszerint is cselekszik, nem a szavak, hanem a tettek fontosak. NÉMETH JÁNOS ÚJ SZÚ 4 1986. IX. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents