Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám, szombat

Az egész szovjet társadalom mozgásba lendült (Folytatás a 3. oldalról) Kötelező érvényű szankciókat a dél-afrikai fajüldöző rezsim ellen! a mezőgazdasági-ipari komple­xumra vonatkozik, hanem az egész országra. KLEPIKOV: Igen, az egész or­szágra. GORBACSOV: A Tyimasevsz- kij járás dolgozóival folytatott be­szélgetésekből kiértettem, hogy bevezették a kolhozok termékei­nek szigorú átvételét. Úgy hiszem, ehhez ragaszkodni kell. Hiszen az embereknek szánt élelmiszerekről van szó. Jó, hogy most mindenki a minőségre összpontosít. Hason­ló igényességet kell azonban ta­núsítani a mezőgazdasági szállí­tókkal szemben is. Jó minőségű és komplett gépekre, géprendsze­rekre, műtrágyákra és takarmány­ra van szükségünk a szükséges választékban. Úgy hiszem itt az ideje, hogy ilyen igényeket tá­masszunk a mezőgazdasággal, de a mezőgazdasági szállítókkal szemben is. KLEPIKOV: Most mindannyian ugyanarra törekszünk. GORBACSOV: Azt hiszem, a tömegtájékoztató eszközök je­lenlevő képviselőit meg kellene kérnünk, hogy tájékoztassanak beszélgetésünkről. Hadd hallják ezt mindazok, akikre vonatkozik, és vonják le ebből a következteté­seket. Az élelmiszerkérdés össz­népi feladat, és mint ilyet kell meg­oldani. Az aktívaülésen Mihail Gorba­csov beszédet mondott. ***** Csütörtökön délután Mihail Gor­bacsov Sztavropolba érkezett. A repülőtéren fogadták ót a területi pártbizottság vezető képviselői. Mihail Gorbacsov virágot helyezett el Lenin emlékművénél, a hazájuk függetlenségéért és szabadságá­ért vívott harcokban életüket áldo­zó sztavropoli lakosok tiszteletére emelt monumentumnál, s ugyan­csak Apanaszenko hadseregtá­bornoknak, a polgárháború és a nagy honvédő háború hősének emlékművénél. Az utcákon az SZKP főtitkára találkozott Sztavropol dolgozóival. A központi téren annyi ember gyűlt össze, hogy Mihail Gorbacsovnak fel kellett lépnie az emelvényre. Az összegyűltekhez intézett be­szédében elmondta, hogy Sztav­ropolba jövet nagy jelentőségű ta­lálkozói voltak a dolgozókkal. Ha­talmas országunk minden köztár­saságában és minden városában tett látogatásomkor éreztem, hogy változik a helyzet és változik az emberek hangulata is - mondotta. Egész társadalmunk mozgásba lendült. Politikánk a folyamatok helyes értékelése alapján alakul. Ez a politika tekintetbe veszi az előző nemzedékek tapasztalatait és azt, amit nálunk megtettek a gazdaságban, a szociális szféra és a demokrácia fejlesztésében és a szovjet életmód érvényesítésé­ben. Ebből a szilárd alapból kiin­dulva értékelhetjük sikereinket és hiányosságainkat, és a jövőre ki­dolgozhattuk reális politikánkat. Ez azonban számol óriási erőfe­szítéseinkkel, a párt óriási erőfe­szítéseivel, amelynek mindent meg kell tennie azért, hogy mind­az megvalósuljon, amit eltervez­tünk. Országunk legfőbb erejét azon­ban az emberek képezik. Ha az emberek helyeslik ezt a politikát, akkor egyre jobban meg vagyok győződve arról, hogy mindent megvalósítunk, amit elgondoltunk. Halaszthatatlan problémáink vannak, olyanok mint a lakások, az élelmiszerek, az egészségügy, az iskolaügy és végül a demokrá­cia. Népünknek éreznie kell, hogy gazda a saját országában. Ha ez így lesz, akkor, legyen kicsi vagy nagy a ház, mindent megtesz azért, hogy ez a ház szebb és tökéletesebb legyen. Hogy kelle­mes legyen benne a légkör, hogy emberi módon lehessen benne él­ni és érezni magunkat. Ez a ház a Szovjetunió. Most polemizálunk és időnként kemény vitákba bo­csátkozunk. Kifejtjük azonban el­képzeléseinket a gazdaságról, a szociális ügyekről, a demokráci­áról és a társadalom morális légkö­réről. Ez normális, mivel úgy dön­töttünk, hogy mindent megjavítunk és megszabadulunk mindattól, ami nem jó, s a múltban felgyü­lemlett. Beszélgettünk a munkásokkal és a múltat emlegették. Azt, ho­gyan tértek vissza a katonák a frontról azzal a kívánsággal, hogy talpraállítsák az országot. Azt jósolták nekünk, hogy huszon- öt-ötven év alatt sem kerülünk egyenesbe a háború után. Egye­nesbe kerültünk. S nemcsak ez - a többszörösére növeltük orszá­gunk lehetőségeit, mind a gazda­ságiakat, mind a politikaiakat és szociálisakat. Felemelkedtünk és határozottan léptünk előre. Valamikor a hetvenes és nyolc­vanas évek fordulóján fejlődésünk lelassult. Elveszítettük dinamikán­kat, sokan hozzászoktak a meg- csontosodottsághoz, a könnyel­műséghez és hanyagsághoz, egyeseknek megfelelt a rend és a fegyelem hiánya, mégpedig a munkások, parasztok, az értel­miség, a párt- és állami apparátus soraiban. Minden lehetőségünk megvan azonban arra, hogy ezt leküzdjük. Népünk és pártunk óri­ási tapasztalatokkal rendelkezik, melyeket a világ elsó új társadal­mának építésében szerzett. A vi­lág legfejlettebb tudományával és óriási forrásokkal rendelkezünk. Mindenünk megvan ahhoz, hogy országunkat megváltoztassuk, és azon az alapon, amellyel ma ren­delkezünk minden elózó és jelen­legi nemzedék munkájának kö­szönhetően, szilárdan kiléphetünk és dinamikusan láthatunk hozzá minden problémához. Csak arra van szükség, hogy a nép mindezt saját kezébe vegye. Ezért kell a széles körű demokrácia. Amikor a demokráciáról beszé­lek, ez határozottan nem azt jelen­ti, hogy a demagógok, a harácso­lok, vagy a névtelenek jutnak első­sorban szóhoz. Bizony nem! A demokrácia el­sősorban azt jelenti, hogy bölcs, képzett és művelt munkásosztá­lyunk, nagy tapasztalatokkal ren­delkező parasztságunk, amely hisz a gazdaság kollektív vezeté­sében, értelmiségünk, amely a munkások és a parasztok sorai­ból nőtt fel és óriási intellektuális potenciálra tett szert, hogy mind-' (ČSTK) - Berlinben tegnap folytatta munkáját a XI. szakszer­vezeti világkongresszus. A ta­nácskozás plenáris ülésén folyta­tódott a vita, s ugyancsak ülést tartott a szociális és gazdasági problémákkal foglalkozó, valamint a mandátumvizsgáló bizottság, s a szakszervezeti jogokkal foglal­kozó bizottság tagjai is tanács­koztak. A világkongresszus küldöttei tegnap üdvözölhették Daniel Or­tega nicaraguai államfőt, aki NDK- beli látogatáson tartózkodik. Be­szédében Ortega a nemzetközi helyzettel foglalkozott, s hangsú­lyozta, hogy az amerikai kormány fokozza az emberiség legfonto­sabb érdekeivel ellentétes akcióit. Meggyőződését fejezte ki, hogy az Egyesül Államok végül kénytelen lesz elfogadni a Szovjetunió és A francia kormányfő a terrorakciókról (ČSTK) - Jaques Chirac fran­cia miniszterelnök a France-lnter rádióállomásnak adott nyilatkoza­tában hangoztatta: kormánya meghozza a szükséges intézke­déseket a lakosság védelmére és a terroristák által nem hagyja ma­gát zsarolni. Fegyelmezettséget szorgalmazott, és arról biztosította a hallgatókat, hogy a terrorcselek­mények elkövetői nem maradnak büntetlenül. Párizsban tegnap a kormányfő a politikai pártok képviselőivel és a parlament vezetőivel találkozott, hogy tájékoztassa őket a kormány tervezett akcióiról. Francois Mitterrand köztársa­sági elnök ezzel kapcsolatban idó előtt befejezte hivatalos látogatá­sát Indonéziában. ezek azt fogják tenni, amit tenniük kell. Ezért kell megváltoztatni a hoz­záállást a gazdasághoz, s úgy­szintén a tanácsok, a pártszervek és a társadalmi szervezetek mun­kájához. Az embereknek gazdák­nak kell lenniük a saját országunk­ban. Mindezt megoldjuk, mindez sikerülni fog nekünk. És ez, elvtár­sak, a legfontosabb! Ami az átépítést illeti, éppen ennek kell elvezetnie ahhoz, hogy .az emberek gazdának érezzék magukat országukban. Röviddel a kongresszus után levelet kaptam egy szovhozbrigád pártszervezetének titkárától, aki ezt írta: Mihail Szergejevics, a te­levízióban egész idó alatt figye­lemmel kísértem a kongresszust. Azután elolvastam a beszámolót. Tudja, úgy érzem, valamit tenni kell. Elmentem a szovhoz igazga­tója után és azt mondtam neki, hogy már régóta van több javasla­tom. Mint részlegünk pártszerve­zetének titkára el akarom mondani önnek, milyen problémákkal talál­kozunk gazdaságunkban. És tud­ja, mit mondott? Menj és végezd a munkádat. Ez azt jelenti, hogy a kongresszus előtt semmi közöm sem volt ahhoz, hogy mi történik a szovhozban és az országban, s a kongresszus után lényegében úgyszintén semmi közöm sincs ehhez. A brigádvezetö rátapintott a lé­nyegre. A kongresszusi légkör inspirálta őt, úgyhogy elment az igazgató után. De megmutatko­zott, hogy mindez hetedhét orszá­gon túl történik, s nem a mi orszá­gunkban. A levélírónak igaza van. A tár­sadalom már nem fog belenyu­godni abba, ahogyan tegnap él­tünk és cselekedtünk, abba, amit tegnap csináltunk. A társadalom előbbre fog haladni. A politikai bi­zottságban, a központi bizottság­ban és a szovjet kormányban, az egész vezetésben teljes a nézeta­zonosság. Fő reményünk a nép támogatása. Az, hogy önök üd- vözlik az új intézkedéseket és pár­tunk irányvonalát. Ezt tudatosítot­tam mindenütt, ahová megérkez­tem - országunk városaiban és köztársaságaiban. Ez a legfonto­sabb előfeltétele minden nehézsé­günk megoldásának. a többi szocalista ország konst­ruktív békejavaslatait, melyek po­zitív visszhangra találtak az egész világon. Az atomrobbantásokra el­rendelt egyoldalú szovjet morató­rium meghosszabbítása világos bizonyítéka annak, hogy a szocia­lista országok minden nemzetközi problémát illetően politikai jószán­dékot tanúsítanak. Ortega megál­lapította, a világbéke megőrzése és a dolgozók érdekeinek biztosí­tása szorosan összefügg a lázas fegyverkezés megszüntetésével és pl. az olyan szociális-gazdasá­gi problémák megoldásával is, mint a külföldi eladósodás. A konzervatív internacionálé bécsi tanácskozása (ČSTK) - Az ún. Európai De­mokratikus Szövetségbe tömörülő konzervatív és klerikális pártok képviselői az osztrák fővárosban pénteken kezdték meg kétnapos tanácskozásukat. Elsősorban az amerikai „csillagháborús“ prog­ramban való részvételről és a kommunizmus elleni harcban folytatott együttműködésről tár­gyalnak. A bécsi konferencián 30 országból több mint 120 politikus vesz részt. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár beszéde alapján a kon­zervatív politikusok a nemzetközi és az ún. európai politikáról tár­gyaltak. Az osztrák szocialisták és* kommunisták ifjúsági szervezetei tiltakozó tüntetést szerveztek Franz-Josef Strauss, a bajor CDU elnöke jelenléte ellen. Jacques Chirac francia minisz­terelnök a párizsi terrorcselekmé­nyek miatt lemondta részvételét. (Folytatás az 1. oldalról) gének jelképe is lett. A lakosság egyes rétegei mind nagyobb mé­retekben vesznek részt a meg­szálló rezsim elleni fokozódó tün­tetésekben. Mind aktívabbak a na- míbiaiaknak a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) vezeté­sével végrehajtott katonai akciói. Ezeket nem állíthatja le a rezsim fokozódó méreteket öltő megtorló akciói és agresszivitása ellenére sem. Nekünk Csehszlovákiában is megvannak a saját tragikus ta­pasztalataink a háromszázéves elnyomás és a fasizmus elleni nemzeti felszabadító küzdelem időszakából. Éppen ezért teljes mértékben megértjük a namíbiai nép vágyait. Kezdettől fogva tá­mogatjuk igazságos harcát, aktí­van síkraszállunk önrendelkezés­re, szabadságra és nemzeti füg­getlenségre való elidegeníthetet­len jogainak megadásáért az or­szág területi integritásának meg­őrzése mellett, beleértve Walvis Bay kikötőt és a partmenti szigete­ket is. Namíbia dekolonizálását a je­lenlegi időszak egyik legsürgetőbb feladatának tartjuk. A világszerve­zetnek erkölcsi kötelessége, hogy mindent megtegyen ennek eléré­se érdekében. Kötelessége előse­gíteni a namíbiai nép végérvényes győzelmét. Ilyen szellemben emeltünk szót Párizsban a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság elleni szankciókról tárgyaló nemzetközi konferencián, akárcsak a Namíbiáról tartott bé­csi nemzetközi értekezleten is. Az elfogadott nyilatkozat és akció- program hangsúlyozta, hogy hala­déktalanul és feltétlenül biztosítani kell Namibia függetlenségét A do­kumentumok megerősítették e nép arra vonatkozó törvényes jogát, hogy minden hozzáférhető eszközzel, tehát fegyverrel is, har­coljon szabadságáért. Fontos, hogy a fórumok elutasították e probléma neokolonialista beállí­tottságú megoldását. Teljesült a konferencia legfontosabb célja: a mozgósítás Namíbia népe har­cának nemzetközi támogatására. Üdvözöljük ezzel összefüggés­ben azt az erőteljes ösztönzést, amelyet az el nem kötelezett or­szágok mozgalmának közelmúlt­ban Hararéban megtartott 8. csúcskonferenciája adott. Ez a te­kintélyes fórum elítélte a fajüldö­zőkkel fenntartott ún. konstruktív együttműködés politikáját. Elvetet­te az újgyarmatosító manővere­ket. Nagyra értékeljük a konferen­cia névre szóló, konkrét és bátor határozatait. Támogatjuk a Dél­afrikai Köztársaság elleni szankci­ókra vonatkozó határozatot. Nyil­vánvalóan hasznos lesz a frontor­szágok támogatását szolgáló alap létrehozása. Államférfiúi bölcsességre vall az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszakának az összehívása is. Tényleg: talán úgy tűnik, hogy túl­ságosan gyakran tanácskozunk egy dologról. Ezt a sok akciót azonban szükségesnek tartjuk. Nem mellőzhetjük ugyanis a meg­oldásra érett, sót túlságosan is megérett realitást és nem lanyhul­hat a nemzetközi erőfeszítés. Ad­dig, amíg Namíbia népe nem lesz valóban szabad, sem az időt, sem pedig a fáradságot nem sajnálhat­juk. Politikai és erkölcsi felelőssé­get viselünk ezért. A mostani ülésszak célja mega­kadályozni azokat a törekvéseket, hogy a namíbiai kérdést az ENSZ keretein kívül oldják meg. Határo­zottan szembeszállunk azokkal a kísérletekkel, hogy az említett ország népére bábkormányt kény­szerítsenek. Elutasítjuk azt is, hogy a függetlenség megadását olyan kérdésektől tegye függővé, mint az Angolában tartózkodó ku­bai egységek távozása. Másszó­val: helytelenítünk minden újgyar­matosító trükköt. Úgy véljük, hogy a rendkívüli ülésszakon meg kell bélyegezni a namíbiai lakosok alapvető em­beri jogainak a pretoriai rezsim részéről történő megszegését. Ugyanígy pellengérre állítjuk a Namíbia területéről a szomszé­dos független afrikai országok- elsősorban Angola - ellen folyó agresszív akciókat. Aggodalommal állapítjuk meg, hogy az ENSZ és a nemzetközi közösség eddigi erőfeszítései nem hoztak eredményt a namíbiai kérdés megoldására. A brutális, barbár, fajüldöző háború folytató­dik. Fel kell tenni a kérdést: miért? Miként lehetséges, hogy Preto­ria cinikusan megcsúfolja az ENSZ tekintélyét? Hogyan lehet­séges, hogy az emberiség túlnyo­mó többségének véleményét fi­gyelmen kívül merészeli hagyni? Vajon ez a rezsim egyáltalán ho­gyan engedheti meg magának, hogy így cselekedjen? A válasz a következő: az ország természeti kincseit kiaknázó nem­zetközi monopóliumok érdekei, a Nyugat militarista köreinek stra­tégiai tervei teszik ezt lehetővé, mert ezek Namíbiában fontos at­lanti bázist látnak. Az imperializ­mus említett globális ambíciói összefonódnak a dél-afrikai veze­tők érdekeivel. Ezek éppen ezért készségesen vállalkoznak az ön­jelölt bíró és hóhér szégyenletes szerepére. Ennek a szennyes politikának nem lenne esélye a túlélésre, ha nem létezne egy másik elítélendő körülmény: az ENSZ egyes tagál­lamai tudatosan megkerülik az ENSZ Biztonsági Tanácsa által a Dél-afrikai Köztársaság ellen 1977-ben elrendelt katonai em­bargót. Éppen ez járult hozzá a pretoriai rezsim megtorló egysé­geinek az alapos felfegyverzésé­hez. Sőt, ez szintén ösztönzi a Dél-afrikai Köztársasággal való szoros nukleáris együttműködés folytatását is. A nyugati országok Pretoriát ugyanígy támogatják gazdasági­lag és kereskedelmileg is. ily módon kettős viselkedési norma tanúi lehetünk. Szavakban elítélik a rezsimet, a gyakorlatban viszont támogatják. Mintha nem látnák, hogy a dél-afrikai konfliktus szikrája könnyen túllépheti e tér­ség kereteit is. Javasoljuk: a rendkívüli ülés­szak ismét szólítsa fel a Pretoriá­val eddig együttműködő országo­kat e kapcsolatok azonnali be­szüntetésére. Követeljük, hogy a Biztonsági Tanács haladékta­lanul átfogó, kötelező érvényű gazdasági szankciókat foganato­sítson a Dél-afrikai Köztársaság­gal szemben. Valóban itt az ideje annak, hogy a Biztonsági Tanács valamennyi tagja hallgasson a nemzetközi közösség egységes hangjára és lehetővé tegye ilyen hatékony intézkedések megsza­vazását az apartheid-rezsim ellen. Már nemegyszer elhangzott: azok, akik habozás nélkül néhány óra leforgása alatt megszavazták a Kuba vagy Nicaragua elleni szankciókat, Pretoria esetében ürügyeket keresnek, hogyan aka­dályozzák ezt meg, vagy legalább­is, hogy elodázzák vagy minima­lizálják ezeket. A dolgokat a vég­telenségig elhúzzák, ködösítik, jo­gi kitérőket, a lényeget megkerülő megfogalmazásokat keresnek,- teljes összhangban saját térség­beli érdekeikkel - álszent módon azt állítják, hogy a szankciók „visszalépést“ jelentenének, mi­vel Dél-Afrika népének „megpró­báltatást és nyomort“ hoznának, „erkölcstelen megoldást és üres gesztust“ jelentenének. Ez az ér­velés nevetséges. Az apartheidre­zsim napjai meg vannak szá­molva. Elnök úr, ezt az alkalmat szeretném ki­használni arra, hogy ismét Cseh­szlovákia változatlan szolidaritá­sáról biztosítsam Namíbia népét, egyedüli tényleges és törvényes képviselőjét, a SWAPO-t. Készek vagyunk továbbra is sokoldalúan támogatni igazságos ügyét. Végezetül ismételten hangsú­lyozni szeretném, hogy teljes mér­tékben készek vagyunk továbbra is részt venni az ENSZ minden olyan hatékony lépésében, ame­lyek elvezetnek Namíbia függet­lenségéhez. Ortega beszéde az SZVSZ kongresszusán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents