Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám, szombat
ÚJ szú 5 1986. IX. 20. A sajtó terjesztésének szolgálatában Immár hagyományosan, a sajtó, a rádió és a televízió napját ünnepeljük. Olyan világban, amelyben a tömegkommunikációs eszközök szerepe mérhetetlenül megnőtt. Korunkban ugyanis nemcsak éles ideológiai harc folyik a szocializmus és a kapitalizmus között, amelynek célja az embereket megnyerni a barikádnak erre vagy arra az oldalára, hanem egyben robbanásszerűen növekedett az információ- éhség is. Manapság tudni akarjuk, hogy mi történik idehaza és a világ legtávolabbi csücskében is, mégpedig minél gyorsabban. Ez a törekvés vezérli a mi hírközlésünket is. E tájékoztató szerepvállalás mellett azonban a szocialista hírközlő eszközök kötelességüknek tekintik a közvélemény manipulációktól mentes formálását. Munkásságuk továbbra is igazodik az időszerű lenini vezérelvhez, miszerint eredményesek, hatásosak csak akkor lehetnek, ha egyidejűleg betöltik a kollektív szervező, agitátor és propagandista szerepét. Erről igyekszünk némi képet nyújtani a sajtónk terjesztésében érdemes munkát végző dolgozók bemutatásával, megszólaltatásával. Nem hivatali kötelesség Szívesen tallózik a sajtótermékekben - napilapokban, folyóiratokban egyaránt. Jónéhányat hazajárat belőlük. - Mondogatják is nekem a postán, mit is csinálok annyi lappal, azzal a betütengerrel - kommentálja mosolyogva a tényt. Nemcsak az érdekesebb cikkeket, közleményeket böngészi a sajtót kedvelő olvasó szemével, hanem többszörös tisztségviselőként azt is keresi, ami ismeretanyaggal gazdagíthatná, amit tevékenységében is felhasználhat. Egyszóval a sajtó életének és munkájának szerves részévé vált, aligha tudna már meglenni nélküle. Pedig az idő az, amiben Szuh András, a komáromi (Komárno) Járási Iparvállalat üzemi pártbizottságának fiatal, alig harmincegyéves elnöke nem dúskál. Rengeteg tennivalóval jár a pártbizottság élén összefogni, egyeztetni és természetesen irányítani a csaknem ezer dolgozót foglalkoztató üzem öt pártalapszervezetének munkáját. Arról már nem is beszélve, hogy szülőfalujában He- tényben (Chotín) is képviselője a helyi nemzeti bizottságnak. Mégis, nemcsak arra jut („kell, hogy jusson“) ideje, hogy például az Új Szót az elejétől a végéig elolvassa, hanem elvtársai és a pártonkívüliek körében a sajtó terjesztésének és gyakorlati fel- használásának szervezésére is.- Természetesen testületileg végezzük ezt a munkát. Másképp nem is lehet. S azt sem állíthatom, hogy csak két esztendeje, amióta az üzemi pártbizottság élén állok. Nálunk évek óta nagy figyelmet szentelünk ennek a feladatnak. Elsősorban a pártlapok terjesztésének. Ma már az a helyzet, hogy párttagságunknak mintegy kilencven százaléka előfizetője avagy rendszeres vásárlója ennek a szellemi tápláléknak. Miként is teszik ezt? Nos, fontos lépés volt az, hogy e tavasszal a pártbizottság mellett megalakult az üzemi sajtóbizottság Heger Mihály elvtársnak, a szakszervezeti üzemi bizottság elnökének vezetésével. Ennek tagjai a pártalapszervezetek sajtóbizalmijai. Fő feladatuk pedig a terjesztés.- De nemcsak ez - teszi hozzá Szuh elvtárs -, hanem az e területen kialakult helyzet gondos feltérképezése is. Azzal ugyanis tisztában vagyunk, hogy csak ennek tüzetes ismeretében érhetjük el a sajtó nyújtotta lehetőségek minél tökéletesebb hasznosítását tömegpolitikai munkánkban. Ezt a célt szolgálta a sajtóbizottság által végrehajtott felmérés is, amelynek tapasztalatait kamatoztatni kívánjuk. Egyéb szervezési jellegű lépést is tettek. Május elejétől úgynevezett üzemi előfizetői központot létesítettek. A Postai Hírlapszolgálat megegyezett az üzem egyik alkalmazottjával, aki az üzembe érkező megrendelt lapokat még munkakezdés előtt eljuttatja a címzetteknek és nála lehet jelentkezni előfizetésre is.- Ez azért is fontos, mert korábban munkásainknak nem egyszer az volt az észrevételük, hogy munka után a ,.standokon" már hiába keresték az Új Szót, kifogyott. Egyébként, ha már ennél tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy a lapokat hazai címükre megrendelők manapság is nem egyszer kifogásolják, hogy szombati napokon, amikor nem a postás, hanem ,,brigádosok“ a kézbesítők, néha bizony elakadás is előfordul, hiába várnak a hétvégi olvasmányra. S mit mond ő maga a lapok, elsősorban az Új Szó tartalmáról?- Mondtam már, szinte minden érdekel, a bel- és a külpolitikától a hírekig és a sportig. Nemcsak én - sokan mások is - előszeretettel olvassuk a Levelezőink írják rovatot. Még a szemünk is felcsillan, ha olyan levélre vagy cikkre bukkanunk, amely a mi környékünket érinti. A múltkor például nagy érdeklődéssel olvastuk azt a közleményt, amely Lenárt elvtárs komáromi látogatásáról adott hírt. Elég tartalmasnak tekintem a lapot. Persze azért - s ez nemcsak az Új Szóra vonatkozik - szükséges volna szerintem a több építő jellegű bíráló írás, amely célba venné életünk árnyoldalait is. S ez ugyan már más téma, de szeretnénk jobbá tenni Építő - Stavbár címú, kétnyelvű üzemi lapunkat is, amely negyedévenként jelenik meg, eléggé tekintélyes, 750-es példányszámban. Főleg egyes számainak nyomdai nehézségek miatti kimaradását szeretnénk a jövőben elkerülni. Minden szavából kiderül, olyan ember, akinek a sajtó és annak terjesztése, anyagának hasznosítása nem amolyan hivatalból következő kötelesség, netán nyűg, hanem a szívügye. S ezért nem véletlen, hogy a járási pártbizottság ideológiai bizottsága is az e területen végzett munka egyik lelkes vállalójaként tartja számon. GÁLY IVÁN „Csak a hasznunkra válhat“- A jelenkor emberének nemcsak kenyérre és vízre van szüksége az élethez, hanem egyebek között újságra, rádióra és televízióra is - vallja Jozef Tokarčík mérnök, a Tóketerebesi (Trebišov) Jednota fogyasztási szövetkezet osztályvezetője. S nemcsak vallja, hanem nap mint nap fáradozik is azon, hogy a sajtó - az egyik legfontosabb tömegtájékoztatási eszköz, a tudományos és kulturális ismeretek, valamint eredmények közzétételének hatékony fóruma, a fontos közvéleményformáló szerv - minél tökéletesebben teljesítse küldetését a járás 27 ezer tagú tömegszervezetében, illetve a kétezernél is több alkalmazottat foglalkoztató szövetkezet 480 üzletegységében megforduló vásárlók és vendégek körében. A járási sajtóbizottság tanácskozásain, az üzem pártszervezeteiben - Dargov községtől Ágcser- nőig (Čierna nad Tisou) - mindig szót emel sajtótermékeink rendszeres tanulmányozása mellett. Olvasásra buzdítja az embereket és előfizetőket toboroz. Nem kis érdemei vannak abban, hogy a Jednota fogyasztási szövetkezet dolgozói és üzletegységei ebben a járásban a napilapokból közel 1800 példányt járatnak - köztük 80 Rudé právot, 224 Pravdát és 184 Új Szót s ugyanakkor a hetilapokból és más folyóiratokból is több ezret juttat el hozzájuk a pos„Mi jót hozott, Feri bácsi?“ Naponta többször teszik fel ezt a kérdést Képes Ferencnek, a so- modi (Drienovec) posta kézbesítőjének. Akkor elégedett, ha rég várt levelet, jó hírt, vagy pénzküldeményt továbbíthat. A postai kézbesítők valóban a legismertebb és a legnépszerűbb emberek közé tartoznak. Képes Ferenc 1953-tól járja a falu utcáit, kopog be a házakba, szorgalmasan és fáradhatatlanul végzi munkáját. Az elmúlt évben töltötte be a hatvanadik életévét, de tovább dolgozik, mondván: - Mit csináljak otthon?- Valóban nem gondoltam rá, hogy véglegesen leteszem a postástáskát - mondja -. Hiányoznának az emberek, a megszokott mindennapi munka, no meg a nyugdíj sem olyan magas, jól jön egy kis kiegészítés. Míg egészséggel bírom, és szükség van rám, maradok. Nem ismerem a tétlenséget, egész életemben azt kerestem, hogy hol lehet valamit tenni. Célokat kerestem és találtam. Most sem akarok céltalanul élni.- Kisparaszti családból származom - vallja magáról. - Szüleim néhány hold földön gazdálkodtak. Nem dúskálkodtunk a javakban, sok volt a gyerek. Tizen voltunk testvérek, én voltam a tizedik. Tanítóim azt akarták, hogy tovább tanuljak, de nem volt rá lehetőség, maradtam a földnél. Jött a háború, s minden megváltozott. Alig múltam tizennyolc éves, amikor 1944- ben besoroztak katonának. Pár hetes kiképzés után ágyútölteléknek szántak bennünket. A front rohamosan közeledett. Az Ala- csony-Tátrában egy éjszaka szolgálatteljesítés közben rámlóttek, s a golyó szétroncsolta a bal karomat. Breznóra szállítottak, többször megoperáltak, de a felületes kezelés miatt a sebem elüszkösö- dött, amputálni kellett a karomat. Elképzelhető az a lelkiállapot. Ti- zenkilencévesen fél karral indulni az életbe. 1946-ban tértem haza. Szülőfalumat felperzselve találtam, a házak 85 százaléka elpusztult. Megindult az újjáépítés, én is munkát találtam, építővállalatok- nál voltam segédraktárnok. Majd 1953-ban a postához hívtak kézbesítőnek és azóta itt vagyok. Feri bácsit messze környéken társadalmi munkásként, mozgalmi emberként ismerik. Ennek is megvan a magyarázata - mondja. - Amikor a kórházból és a hadifogságból hazatértem, egy új, igazabbnak ígérkező társadalmi rendszer volt kialakulóban. Megismerkedtem az új társadalmat formáló erőkkel, a szocializmus eszméjével, és egy életre elköteleztem magam. A helyi nemzeti bizottság képviselője lettem 1949-ben s az is voltam megszakítás nélkül az idei választásokig. A Csemadok-szervezetnek éveken keresztül az elnöke s a vezetőségi tagja voltam. Ma is aktívan dolgozom a szervezetben. Az ötvenes évek derekán különböző tisztségeket töltöttem be, sokáig voltam a pártalapszervezet elnöke. Tizenkilenc éven keresztül a helyi nemzeti bizottság elnökének tisztjét is elláttam. Nem dicsekvésképpen mondom, hogy amikor átvettem az elnöki tisztséget, a község vagyona 977 ezer korona volt. Nem egészen két évtized múltán ez a vagyon meghaladta a 26 milliót. Természetesen ez nem egy ember érdeme, hanem a község minden vezetőjének, a társadalmi szervezeteknek és a lakosságnak tenniakarását, szorgalmát bizonyítja. Lelkesedés, kitartás, tenniaka- rás jellemezte és jellemzi ma is a munkahelyén. Felettesei példaként emlegetik. Még tévedésből sem számolta soha el magát, ami a legnagyobb elővigyázatosság mellett is előfordul azokkal, akik naponta nagyobb összegeket kezelnek. Többször nyerte el a Posta Kiváló Dolgozója elismerő címet. Ezeken kívül miniszteri kitüntetésben is részesült, mint a kerület legjobb kézbesítője.- Ezek az elismerések természetesen jól estek, önbizalmat és még nagyobb munkakedvet adtak. Meggyőződésem, hogy a bonyolult világunkban való tájékozódáshoz a rádió és a televízó mellett nélkülözhetetlen a sajtó is. Ezért terjesztem és ajánlom mindenkinek. Problémák is vannak, különösen a téli hónapokban a lapok két napot is késnek. Az Új Szó késésére a legtöbb a panasz, hiszen községünkben erre a lapra fizetnek elő legtöbben. Igyekszem együtt élni a problémákkal és erómhöz képest hozzájárulni megoldásukhoz. Tartozom ezzel a társadalomnak, amely biztonságot adott és lehetőséget, hogy gyermekeimet becsülettel felnevelhessem. . . FECSÓ PÁL ta. A Szövetkezeti Újságból például hetente 2800 darab érkezik ebbe a járásba, s ebből sok olyan, amelynek magyar nyelvű melléklete van.- A kereskedelemben dolgozónak nemcsak azt kell, nemcsak azt illik tudnia, hogy melyik árutermék mire jó és mennyibe kerül, meg azt, hogy mi történik a szú- kebb környezetében, hanem mást is. Csak a hasznára válhat, ha figyelemmel követi a járás, a kerület, az ország és a világ jelentősebb eseményeit, ha tud a szövetkezeti mozgalom feladatairól és eredményeiről, ha elolvas egy-egy verset, novellát, regényrészletet, vagy mondjuk, ha a szakfolyóiratokban egészségügyi-, jogi-, illetve más jellegű tanácsra bukkan. Kétségtelen, hogy a rendszeres újságolvasás gazdagítja, formálja az embert. Társadalmunknak sokoldalúan művelt szakemberekre van szüksége, köztük ügyes, lelki- ismeretes és a világ dolgaiban sem járatlan kereskedelmi dolgozókra. Alkalmazottaink általános műveltségi szintjének az emelésére mi azért is helyezünk nagy súlyt, mert járásunk lakosságának a kilencven százaléka a mi üzleteinkben vásárol, és a vendéglátó üzemek valamint a szállodák többségét is mi üzemeltetjük. Természetesen az elárusítók, szakácsok, pincérek és más beosztású dolgozóink általános és politikai nevelését nem bízzuk teljes mértékben csak a sajtóra. Ám kétségtelen, hogy az újságok, valamint a rádió és a televízió ezen a téren sokat segít nekünk. S talán még hathatósabban segíthetne, ha a prágai és a bratislavai nyomdákban készülő napilapok télen is mindig pontosan érkeznének hozzánk, olvasókhoz és nem pedig, mint annyiszor, egynapos késéssel - fejtette ki véleményét a minapi találkozásunkkor. Azt is elmondta, hogy a szövetkezet néhány üzletegysége az elmúlt években sajtótermékeket is árult. Ma már egyre kevesebb az ilyen bolt, mert a posta fokozatosan növeli a hírlapárusító kioszkok számát a járásban. Jozef Tokarčík nemcsak terjeszti és olvassa a sajtótermékeket. Maga is szerkeszt egyet, a Jednota fogyasztási szövetkezet járási lapját. Gondozásában a Szövetkezeti Közlöny havonta keresi fel olvasóit - méghozzá gazdag tartalommal. Tájékoztat és részletesen beszámol a szövetkezet életéről és egyebek között a Práca napilap „Szakszervezeti érettségi“-jének mintájára évente többfordulós versenyt rendez olvasóinak. A főszerkesztő irodájának asztalán ezúttal is több száz beküldött válasz tornyosul. Ez is tükrözi, hogy Jozef Tokarčíknak valóban szívügye a sajtó és az olvasók közötti kapcsolat szilárdítása. GAZDAG JÓZSEF (A szerzó felvétele)
