Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám, szombat
\ Az egész szovjet társadalom mozgásba lendült Mihail Gorbacsov találkozott a krasznodari és a sztavropoli dolgozókkal (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára - mielőtt beszédet mondott a krasznodari terület pártaktíva-értekezletén - a város utcáin elbeszélgetett a dolgozókkal a szovjet társadalom problémáiról, gazdasági és külpolitikai kérdésekről. A TASZSZ szovjet hírügynökség nyilvánosságra hozta ezt a gyorsírással lejegyzett beszélgetést. GORBACSOV: Én szabadságon vagyok, tehát sokáig beszélhetek, de maguknak dolgozniuk kell. Ennek ellenére szeretnék szólni néhány szót, s főleg kérdezni szeretném önöket. Az áprilisi plenáris ülés óta csaknem másfél év, a XXVII. kongresszus óta pedig majdnem fél év telt el. Nagy, de reális terveket tüztünk ki. Ezúttal mindent igen alaposan fontolóra vettünk. Nem szeretnénk légvárakat építeni. Ugyanakkor ez a terv rendkívül igényes. Ez az egyik dolog. Nemcsak a gazdaságról van szó. A gazdaságot át kell építenünk, s ugyancsak meg kell változtatnunk az egész szociális szférát. Vonatkozik ez a lakásokra, a szolgáltatásokra, az egészségügyre és az oktatásügyre, vagyis arra a környezetre, amelyben az ember mindennapjait tölti és amely meghatározza hangulatát és egész viszonyát környezetéhez. Itt sokmindent elhanyagoltunk. Jobban meg kell végre értenünk, mi történik a tanácsokban, a Komszomolban és magában a pártban. Közelebbről kell megnéznünk, milyen nálunk az erkölcs, vajon mindenkinél megfelel-e azoknak a szocialista elveknek, amelyekért a régebbi nemzedékek a forradalomba mentek, vagy amelyekért életüket áldozták, hogy megvédjék rendszerünket, értékeinket, a mi életmódunkat. A mostani beszélgetésünk után maguk is elgondolkodnak mindezen, s elbeszélgetnek maguk között, meglátják, hogy az utóbbi években nem minden volt úgy, ahogy lennie kellett volna. És nem minden felelt meg elképzeléseinknek, a mi életmódunknak, szocialista értékeinknek, s vonatkozik ez erre a területre, Kubányra is. Bonyolult események következtek be, amikor szembe kellett nézni az igazsággal. Ezt a tanulságot mindörökre meg kell jegyeznünk. Ebből a tanulságból egyetlen dolog következik - igaz módon kell élni, úgy, ahogy azt lelkiismeretünk parancsolja. Igaz, ez nem egyszerű. Sokan a törvénnyel ellentétben és mások kárára kezdtek cselekedni. Minderre , elvtársak, ma is van példa. Ezért mindazt, amit a gazdaságban, a szociális szférában, a rendteremtés és a fegyelem megszilárdítása, a negatív jelenségek elleni harc területén elkezdtünk, folytatni fogjuk. Amikor azt mondom, hogy folytatni fogjuk, gondolok itt mind a központi bizottságra, mind a kormányra és magukra, dolgozókra is. Mert a dolgozóknak arra van szükségük, hogy a politika helyes legyen és megfeleljen az emberek érdekeinek. Ugyanakkor a központi bizottság vagy a kormány semmit sem képes elvégezni, ha a politika vagy az, amire felszólítanak, nem talál megértésre, ha azt a szovjet emberek nem támogatják. Éppen itt, a kubányi területen van olyan érzésem, hogy az emberekben megvan ez a megértés és következetesen kell azon az úton haladni, amelyet elkezdtünk. Ezek azok az elsó következtetések, amelyekkel az ember a kubányi dolgozókkal folytatott beszélgetések után jut. Szeretném önöket megkérdezni: a tényleges átépítés mellett vannak, vagy amellett, hogy minden csendben haladjon a maga útján? LAKOSOK: Az átépítés mellett. GORBACSOV: A nók az átépítés mellett vannak. És a férfiak? LAKOSOK: A férfiaknak még aktívabban kellene érvényesíteniük az átépítést. GORBACSOV: Ez helyes. Szeretnék erről beszélni itt, az önök aktívájához, az egész országhoz. Az átépítést aktívan kell érvényesíteni. Ez helyes gondolat. Mit szeretnének még elmondani? Nem lepi meg vagy nem aggasztja önöket, hogy ilyen közvetlenül és nyíltan tesszük fel a kérdéseket, hogy minden világos legyen, hogy mindenki tudja, mi történik? LAKOSOK: így kell ennek lennie. Igényesebbnek kell lenni a vezetőkkel és a kommunistákkal, a felelős emberekkel szemben. GORBACSOV: Véleményem szerint mindenkivel szemben igényesnek kell lenni. A vezetőknek és a kommunistáknak azonban meg kell érteniük, hogy a velük szemben támasztott igények két- szerte nagyobbak. Szeretnék erről beszélni a pártaktíva előtt is. Elképzeléseink valóra váltását a pártban kezdjük meg. A legfőbb az aktivitás, fel kell számolni a megcsontosodottságnak még a legkisebb megnyilvánulásait is. A pártnak elsősorban a néphez kell közelebb állnia, ismernie kell szükségleteit és mindennapi életét. Minden sikerülni fog, mert a nép a párt mögé sorakozik fel. Érzem, hogy hisznek abban, amit csinálunk. Nem félnek, hogy mindez megszakad? LAKOSOK: Épp arról van szó, hogy ezt ne rontsuk el. GORBACSOV: Úgy gondolom, s megmondom nyíltan, hogy ha ma letérnénk a megkezdett útról, népünk igen csalódott lenne. Ez mindenben megnyilvánulna. Ezt nem engedhetjük meg. Mindenekelőtt a nép, az ország, a világ miatt nem engedhetjük meg. LAKOS: Miért folytatja az Egyesült Államok a szovjet moratóriumra való tekintet nélkül atomrobbantásait a nevadai lőtéren? GORBACSOV: Nehéz harcot folytatunk a békéért. Az Egyesült Államok korábban valamennyi militarista tervét számos kiagyalt dologgal indokolta, s elferdítette a szovjet valóságot, a Szovjetunió külpolitikáját. Elsősorban azt állítja az USA, hogy a Szovjetunió az egész világ fölött uralkodni akar, hogy katonai erőfölényre törekszik, hogy meg akarja szállni egész Nyugat-Euró- pát. A Szovjetunió állítólag uralma alá akarja vonni Afrikát és Ázsiát, így állítják be a Szovjetuniót, az „orosz medvét“, ahogy ők mondják, az „orosz agresz- szort“. Kérdezem önöket, vajon valóban ilyen benyomást keltünk, én vagy önök mindazok a nemzedékek, amelyek megalkották azt, ami országunkban megtalálható? Büszkék vagyunk országunkra. Milyen erőfeszítéseket tettünk és hány emberéletet áldoztunk fel! Vajon lehetnének-e ilyen alantas terveink más népekkel szemben? Egykor Raisza Makszimovnával Dosztojevszkijt olvastuk. Azt írta, hogy az orosz szív - s én most azt mondanám, a szovjet nép szíve - talán a leghozzáférhetóbb a testvériség és a barátság számára. Békepolitikánkkal arra szólítjuk fel az embereket, hogy az élet megóvása érdekében egyesítsék erőiket, hogy necsak megakadályozzák a nukleáris háborút, hanem meg is őrizzék a sértetlen természeti környezetet. A világnak megvannak a forrásai ahhoz, hogy megoldja problémáit. Azt mondják, évente 400 milliárd, de lehet hogy 500 vagy 600 milliárd dollár megy el lázas fegyverkezésre. Ugyanakkor az emberek alepvetö szükségleteinek kielégítéséhez elegendő lenne évi 100 vagy 200 milliárd. Van, aki azt mondja, hogy a Szovjetunió ellenez mindenféle ellenőrzést, hogy nem lehet vele megállapodásra jutni, hogy nem tartja be a szerződéseket. Tudják, hogy mindezeket a rágalmakat a helyükre tettük. Minden területre kiterjedően olyan politikával álltunk elő, amellyel nehéz polemizálni, mivel ez a politika békepolitika. Az emberek most már nem akarják elhinni, hogy mindez csupán szovjet propaganda és a Szovjetunió háborúra törekszik. És minél több külföldi érkezik hozzánk, s minél többen érintkeznek a szovjet emberekkel, annál nagyobb mértékben győződhetnek meg arról, hogy a szovjet emberek jószándékúak, békeszeretóek, vendégszeretőek, egyszerűek és nyíltak Nemrég tért vissza az Egyesült Államokból egyik professzorunk, a nyelvtudományok doktora, aki 22 egyetemen tartott előadásokat. Az amerikai tudósok, az amerikai értelmiség tagjai azt mondták neki, hogy Oroszország ma az utolsó szellemi menedékhely. Az emberek kezdik tudatosítani, egyáltalán milyen ország vagyunk, milyen a népünk, miről gondolkodunk és álmondunk, mire törekszünk. Mindez megtestesül külpolitikánkban, s ez a legfontosabb. Ám a leghaladóbb külpolitikának is szilárd bázisra kell támaszkodnia. Ez tagadhatatlan tény. Ez a bázis az erős gazdaság, az egységes nép és a szilárd védelem. Mindez megvan nálunk. A militarista körök képviselőivel nehéz a megegyezés. De az amerikai népnek és az összes többi nemzetnek ugyancsak érdeke a béke. Ebből indulunk ki, s számolunk vele, az emberek tudatosítják, hogy a békét meg kell őrizni. LAKOS: Mihail Szergejevics, a gazdaság átépítésére nagy erőfeszítéseket tesznek, az emberek tudatának átalakítása azonban akadozik. Sőt, gyakran hangzik el, hogy az anyagi terület gyorsabban halad előre, mint a tudat. Nincs ebben ellentmondás? És mit teszünk ma azért, hogy ez az ellentmondás elháruljon? GORBACSOV: Ilyen ellentmondás valóban keletkezett. De mi azt akarjuk, hogy minden a gondolkodás által valósuljon meg. És mi az a gondolkodás? Arra van szükség, hogy ma minden problémát nyíltan és a nyilvánosság előtt vitassunk meg. Csináljuk ezt? LAKOSOK: Csináljuk. GORBACSOV: Szilárdítjuk a rendet és a fegyelmet. Vajon átalakítja-e ez az emberek tudatát? Igen, átalakítja. Uj hozzáállásra, más módszerek alkalmazására ösztönözzük az embereket. Értsék meg, hogy a tudatot nem lehet megváltoztatni felhívásokkal, könyvekkel vagy jelszavakkal, még akkor sem, ha mindez szükséges. Kell erről írni. Az ember a harc folyamán változtatja álláspontját, tudatát és hozzáállását. Ezért folytatunk harcot minden fronton — a gazdasági, a szociális, az erkölcsi és a politikai fronton egyaránt. Reméljük, hogy mindezekben a folyamatokban változni fog a gondolkodás, hogy változni fog az emberek hozzáállása és megszilárdul elvszerűségük. Az áprilisi plenáris ülés után mindenki beszélni kezdett a problémákról. Voltak azonban olyanok is, akik azt gondolták - majd meglátjuk. Ma a nép már egyenesen vet fel számos kérdést, mint ahogy például önök. Ez, meggyőződésem szerint, azt jelenti, hogy növekedni fog az emberek aktivitása, s változás áll be gondolkodásukban is. Csak így tudjuk majd teljesíteni feladatainkat. LAKOS: Nem tárgyalunk más államokkal túl elnézően? GORBACSOV: Alapelvünk, hogy szilárd politikát érvényesítsünk, védelmezzük azokat az elveket, amelyekről beszéltem, de ugyanakkor építően járjunk el. Kitartónak kell lennünk. A kitartás azonban nem jelenti azt, hogy elnézőek lennénk. Egykor kiküldték Powerst, hogy hiúsítsa meg a szovjet-amerikai kapcsolatokban körvonalazódó felmelegedést. Aztán jött a koreai repülőgép, amikor a világ már azt hitte, hogy vissza kell térni az enyhüléshez. Most a „Daniloff-ügyet“ kavarták fel, annak a kémnek az ügyét, akit tettenértek. Ó sok helyen kémkedett, egyebek között nem messze innen is. Szívesen használnák ki ezt a kémbotrányt arra, hogy ismét megzavarják a szovjet-amerikai viszonyt és kétségeket ébresztenek a Szovjetunió politikája felöl, hogy elferdítsék azt a képet, amelyet a mi népünkről kezd kialakítani magában az amerikai nép. Talán idegesek leszünk ettől? Nem. Nem tudnak bennünket kiprovokálni. Megértem, hogy azt óhajtják, hogy a Szovjetunió erős legyen és szilárdan érvényesítse békepolitikáját. Ez helyes kívánság. LAKOS: Mihail Szergejevics, milyen benyomásokat szerzett kubányi útja során? GORBACSOV: Kubányt már rég ismerem... Kubány, az összes dolgozó és pártszervezet viszonylag komoly szakaszt tett meg. Vonatkozik ez elsősorban az erkölcsi légkörre és a rendre. Úgy gondolom, a krasznodari pártszervezet tisztességesen helytállt. Jó rendet vezetnek itt be. Az embereket támogatják. Tegnap erről sokat beszéltünk. Kubányban megtisztult a légkör és véleményem szerint ez a legfontosabb. LAKOS: Rendkívül hálásak vagyunk a kormánynak azért, hogy annyi éve béke van - ez a legfontosabb. Az orvosok nevében szeretném kifejezni óhajomat, hogy több figyelmet fordítsanak az egészségügyre és az egészség- ügyi dolgozók bérére. GORBACSOV: Mondok erre valamit. Nagyon fontos kérdést vetett fel. Az orvosi ellátás a nép egészségét jelenti, s ez a fő. Most széles körű, hosszú évekre szóló határozatot készítünk elő az egészségügy és bázisa fejlesztéséről. Intézkedések vannak előkészületben az egészségügyi dolgozók jobb anyagi ösztönzésére. Úgy véljük, hogy az egészségügy és az oktatásügy olyan jelentős területek, amelyek fejlesztése nélkül társadalmunk nem élhet normálisan és nem gondolhat a jövőre. Az iskolaügy után jelentősen tökéletesíteni akarjuk egész egészségügyi rendszerünket. LAKOS: A tudományos-mű- szaki haladás megköveteli a mérnökök szerepének növelését. Hogyan oldják meg ezt a kérdést? GORBACSOV: Erre vonatkozóan jó határozatot hagytunk jóvá. Megvalósítása azonban nyilvánvalóan itt-ott akadozik. Megállapítottuk, hogy mindaz, amit a leningrádi tapasztalatok alapján döntöttünk el, ahol a helyzet jól fejlődött, abban jutott kifejezésre, hogy a mérnökök és a technikusok fizetése öt-hét rubellel emelkedett. így ezt nem lehet csinálni. Mindent megteszünk azért, hogy emelkedjék a mérnökök munkájának megbecsülése. Diplomás mérnökünk sok van, de nem mindegyikük mérnök gondolkodásában és munkája eredményeiben. Ezért azoknak a mérnököknek a munkáját kell jutalmazni, akik hatékonyan dolgoznak. Az, aki véletlenül került közéjük, el kell hogy gondolkodjék, és valami mással foglalkozzon. Mindazt, ami rendelkezésünkre áll a legtehetségesebb és a legkonstruktívabb mérnököknek kellene adnunk. Amikor előkészítjük a megfelelő határozatokat, tanácskozunk a lakossággal és a szakemberekkel. Az irodákban rengeteg határozatot lehet kinyomtatni, és ezekből semmi sem lesz. Ezen a téren nyilván egyet s mást nem gondoltunk végig. LAKOS: Jogász vagyok. Emelni kellene a jogászok presztízsét, minden téren - erkölcsi és anyagi téren egyaránt. Ebben a vonatkozásban egyelőre nem sok változott. GORBACSOV: Teljes mértékben igaza van. Mindannyiunknak a törvények szerint kell élnünk és dolgoznunk. Ha ez így lesz, akkor az igazságosság és a rend lesz az uralkodó. Egyelőre még sok a törvények megsértésének és megkerülésének esete. Éppen most hagyunk jóvá egy határozatot a jogtudomány fejlesztéséről, a káderek felkészítéséről és a dolgozók jogi oktatásáról. Ez nagyon fontos. A szocialista törvényességnek végül győznie kell. Mindenki számára ugyanaz a törvény, ugyanaz a fegyelem, ugyanaz az erkölcs kell hogy érvényesüljön. Vannak azonban még emberek, akik mindenkinek javasolják a szocialista erkölcsöt, de maguk számára annak helyettesítését. Ez így tovább nem mehet. Ezt mindenki elótt el kell mondani. LAKOS: Folyamatban van az építőipar irányításának átépítése, elsősorban vidéken. Nem húzódott el ez a folyamat? Már több mint fél éve nem tudunk normálisan dolgozni. Az egyik irányítási struktúra a másikat váltja fel és most, állítólag, jön a harmadik. GORBACSOV: Nem, az ügyet már megoldottuk. A vita során nemcsak három változat volt, hanem talán tíz is. Gazdaságunk legbonyolultabb ágazata emellett éppen a beruházás. Nem hagyhatjuk eddigi állapotában. Miért? Először azért, mert míg nem tesz- szük hatékonnyá ezt az ágazatot, nem lesz hatékony a népgazdaság sem. A tervezésnél régi terveket használnak és konzerválják a műszaki lemaradást. Ezek a tervek azután nem a határidők szerint valósulnak meg három-három és fél év alatt, hanem hat-kilenc év alatt. Amit már mint elöregedettet terveztek meg, az építés során tovább öregszik. Azután itt van még a felaprózódás. Mindez együtt óriási eszközök befagyasztását idézi elő. Ezért ez az egész folyamat - a tervezés és a termelési tevékenység - az építőipari bizottságok kezébe megy át. Egyszerűsödik az irányítás struktúrája. Számolunk azzal, hogy ez a párhuzamos elemek és felesleges bázisok felszámolásához fog vezetni. Az utóbbi változatot optimálisnak tartjuk. Megvitatták minden köztársaságban, néhány tucat területi bizottsában, az építőiparban és a tudományban. Mindenki támogatta. Tehát ezt az utolsó változatot fogjuk megvalósítani. Úgy véljük, hogy az építőipart irányító apparátus ugyancsak túlburjánzott és nehézkes, és sok benne a bürokratizmus. Az elvtársak azt javasolják, hogy legkevesebb negyven százalékkal kell csökkenteni. Tehát sok munka vár ránk, amit még csak elkezdtünk. A legfelsőbb szintek kérdése már megoldott. Ami a középső szintet és a legalsó elemeket érinti a területi és termelési egységek szintjén, azt 1986-1987-ben fogjuk megoldani. *★★★★ Az SZKP KB főtitkára találkozott a krasznodari határterület pártaktívájával. A találkozón tárgyszerű vita bontakozott ki azokról a problémákról, amelyek fékezik a határterület gazdasági fejlődésének meggyorsítását. M. Klepikov, a Szocialista Munka Hőse cím kétszeres kitüntetettje, az Uszty-La- binszkij járás Kubány kolhoza komplex brigádjának vezetője például a mezőgazdasági gépek minősége emelésére vonatkozó kérdést tett fel: Jó technikát szeretnénk, legyen bár kevesebb belőle, de legyen jó és megbízható. Új kombájnt kaptunk, amelyen ott volt a minőség jele, de szét kellett szednünk és az egészet újra összeszerelni, másként üzemképtelen volt. És ez minden márkájú gépre vonatkozik. GORBACSOV: Ki kell javítaniuk, hogy megfeleljen a minőségi jelnek? KLEPIKOV: Igen, de a saját műhelyünkben. Eközben kiépítettünk egy egész javítóipart, melynek bázisán Kubányban több üzemet lehetne felépíteni és saját gépeket gyártani. GORBACSOV: Helyes. KLEPIKOV: Megmondom önnek, Mihail Szergejevics, hogy a minőség kérdése a legfontosabb. Az emberekkel is dolgozni kell, hogy emelkedjék minden termék minősége, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. GORBACSOV: Ez a probléma nemcsak a mezőgazdaságra vagy (Folytatás a 4. oldalon)
