Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-18 / 220. szám, csütörtök
Elvárások és teljesítmények a nevelésben A _ iskola munkája iránt r\Z. nemcsak a szülő, az egész társadalom érdeklődik. Közügy lett a nevelés, mert a közeli és távolt jövő szempontjából nagyon fontos, hogy mi történik az iskolában. Mindenkit izgat a kérdés, hogyan alakulnak a nevelés és az oktatás körülményei századunk utolsó másfél évtizedében, hisz az iskola a jövőnek dolgozik. Az előrelátás szakmai kötelessége minden pedagógusnak. Tudnia kell - vagy kellene mit tartanak helyesnek a jövőben és aszerint irányítania tanítványai testi-szellemi fejlődését. A jövőt részleteiben nem láthatjuk előre, de a fejlődés fő vonalai meghatározhatók. Az ember életében mind nagyobb szerepe lesz a technikának és a tudománynak. Erre fel kell készíteni a fiatalokat, hogy az előttük álló feladatok jelentkezésekor képesek legyenek az önálló gondolkodásra és cselekvésre, s úgy rendezzék be életüket, hogy a fejlődés adta lehetőségeket az egyén is, a társadalom is a saját hasznára, a további fejlődés megalapozására tudja felhasználni. Az iskolának igazodnia kell ugyan a jeienlegi körülményekhez, de a pedagógusok zöme tisztában van azzal, hogy aki felismeri a környezetében előforduló tényeket és számol velük, az elóbb-utóbb megtanul helyesen ítélni. A valóságérzék kialakulása szempontjából lényeges, hogy az életben előforduló nehézségeket nem szabad sem elhallgatni, sem letagadni. Erre meg kell tanítani a gyermekeket is. M ost a pedagógus és a gyermek viszonyát szeretnénk részletesebben megvizsgálni, mivel a szülők szerint az iskolában meghatározó a tanító magatartása és gyermekekhez való viszonya. Erre nem cáfol rá a pszichológia, ellenkezőleg, alátámasztja. Az első szülői értekezleteken ajánlatos megtárgyalni a szülőkkel, hogy a modern iskola miért igényes, miért teszi magasra a mércét, miért vannak a gyermekekkel szemben komoly elvárásai. A nagy pedagógusok a nevelést mindig összekapcsolták az ember és a világ megjavításával, mert tudtak hinni a javulásban. Az iskola érvelhet Makarenko szavaival: ,,Követelek, tehát tisztellek“, de indokolhat a pszichológiai kísérletek egyik kevésbé ismert eredményével, az úgynevezett Pygmalion- hatással is. Az elvárások hatásának tanulmányozását a hatvanas évek közepén indították el iskolai körülmények között. A Pygmalion-ha- tás lényege: a tanuló olyan viselkedésre, tanulmányi eredményre törekszik, amilyet a tanítói elvárnak tőle. Ez a hatás valóban létezik, számos kísérlettel bizonyították már. Ha pedig létezik, a gyermekek érdekében fel is kell használnunk. Bízni kell a tanulókban, megerősíteni őket, ha jó úton járnak, buzdítani és követelni tőlük abban a tudatban, hogy a pozitív megerősítés és a gyermekek teljesítménye között szoros összefüggés van. A Pygmalion-hatás egészséges gyermekek esetében önmagát beteljesítő jóslatként működik a pedagógiai gyakorlatban. Érdekes, hogy ez a hatás annál erőteljesebb, minél alsóbb osztályba járnak a gyermekek. Ez növeli az alsó tagozaton működő pedagógusok felelősségét, hisz a tanítók véleményének és elvárásainak, az elvárások által sugallt magatartásnak sorsdöntő hatása lehet a gyermekek szempontjából. A Pygmalion-hatást bizonyítottnak tekinti a szakirodalom, mert a vizsgálatok hetven százaléka kimutatta e hatás létét az iskolákban. Ha ez igaz, le kell vonni a pedagógiai következtetéseket és a legnagyobb mértékben kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket a gyermekek érdekében. Célunk a gyermeki személyiség pozitív befolyásolása, a képességek kibontakoztatása. Mivel a pedagógus az emberi elme fejlesztésével foglalkozik, jól kell ismernie tanítványait ahhoz, hogy alakítani, tökéletesíteni tudja őket. O-yámolnia kell azzal is, hogy egyes tanulók érzékenyebbek az érzelmekre, mint az észérvekre. Alsó tagozaton ez a tanulók többségére jellemző. Mivel nem lehet előre meghatározni, hogy melyik tanuló mely típushoz tartozik és milyen módon lehet a legjobb kapcsolatot kialakítani vele, a tanítónak nagyon sokoldalúnak, érzékenynek kell lennie a nem verbális jelek értelmezésére. Nem lehet, nem is kell mindent szavakkal elmondani. A mimika, a hangsúly, a kéz mozgása, a testtartás sok mindent elárul a gyermekről a pedagógusnak és a pedagógusról a gyermeknek. Nemcsak a szavak, a gesztusnyelv is sokat elmondhat az órán arról, mit vár el és milyen színvonalon tanítványaitól a tanító. Az eredményes tanulást pozitív visz- szajelzésekkel lehet a legjobban serkenteni. A pozitív visszajelzések túlsúlya sem a tanítási órán, sem nevelési kérdésekben nem jelentheti az igények csökkentését. Dicsérni csak a javuló teljesítményeket szabad. Az elvárások szintjét csökkenteni többféle meggondolásból sem ajánlatos. Elsősorban azért, mert az egyén mindig a közösséghez igazodik. Minden egészséges gyermekben él a vágy - ha nem is tudatos kívánság -, hogy az osztálytársak befogadják, tehát alkalmazkodik a többiek szokásaihoz és teljesítményszintjéhez. A tanítója előtt is igyekszik - öntudatlanul is - olyannak mutatkozni, mint társai és az ő színvonalukon megfelelni a pedagógus várakozásának. Ha a tanító nem akarja, vagy nem meri nehezebb feladatok elé állítani tanítványait, a feladatok a tanulók egy részét - a tehetségesebbeket - nem kötik le, leszoknak az erőfeszítésről, a gondolkodásról, a folyamatos munkáról és egyre gyengébb teljesítményt nyújtanak. A kör bezárul, az osztály lefelé nivellálódik. A tanulók rendszeres munka mellett is kisebb eredményeket mutatnak fel, mint amilyenre képesek lennének. Az igénytelen pedagógus kezében, az unalmasan ismétlődő feladatoktól rendszerint álmodozásba merülnek a legtehetségesebb tanulók. Ha viszont a pedagógus rugalmas a módszerek megválasztásában és alkalmazásában, a tanulók megtanulnak önállóan és sokoldalúan gondolkodni. A szülői és pedagógusi érzékenység, a környezet figyelme, a képességeknek megfelelő feladatok ösztönzik a gyermekeket. Maguk is örömet találnak a munkában, a tanulásban, készségeik fejlesztésében és szeretnék bebizonyítani, hogy további fejlődésre is képesek, csak bízzanak bennük. A fejlett szocialista társadalom építésének valamennyi szférájában, tehát az oktató-nevelő munkában is, kulcskérdés a minőség, még akkor is, ha egy osztályon belül eltérő képességű tanulókkal van dolgunk. Minden gyermek fejleszthető, ha megfelelő körülményeket teremtünk, ha megértéssel, tapintattal közeledünk hozzá és érzi, hogy bízunk benne s ő is megbízhat a tanítójában, mert mindent megtesz azért, hogy képes legyen a tananyag elsajátítására és megtanuljon kulturáltan viselkedni. Ezt a bizalmat csak a szakmailag jól felkészült, a gyermekekkel szemben toleráns pedagógusok kapják meg. Zsolnai'József erről így ír: „a tanítók... a pillanatnyi kudarcért a családi hátteret, a szocializációs lehetőségeket, no meg önmaguk felkészültségét »hibáztassák« elsősorban, és ne a gyermek képességeire tegyenek azonnal elítélő, sommás kijelentéseket. “ A*\ _ aknem tíz hónap áll előtWo tünk. Ez alatt a minőségi követelményeknek, amelyeket a fejlődés állít az iskola elé, eleget kell tenni. TÖRÖK ZSUZSANNA A fametszet kiváló mestere Száz éve született Vlagyimir Favorszkij ,,Dürer óta a fametszet művészetének nem volt hozzá hasonló tehetségű mestere" - így vélekedett Szergej Konyenkov, a kiváló orosz szobrász Vlagyimir Fa- vorszkijró\. ,,Ellátogattam ehhez a nagyszerű művészhez, és valósággal megrendített az, amit láttam - ismerte fel Eric Estoric angol művészettörténész. - Európa egyik legkiválóbb grafikusát fedeztem fel magam számára." A húszas évektől kezdve majdnem valamennyi nemzetközi bemutatón és világkiállításon nagydíjjal és aranyéremmel tüntették ki Favorszkij metszeteit. Művészete befolyással van sok európai, amerikai, ázsiai grafikus alkotótevékenységére. A kritikusok „kiválónak“, „nagynak“, „utánozhatatlannak“ nevezik. Ezekben a hangzatos jelzőkben szemernyi túlzás sincs. Favorszkij valóban azoknak a mestereknek az egyike, akik évszázadonként egyszer születnek. Ma is óriási művészként áll előttünk, bár egész életét és tevékenységét, arculatát és stílusát mindig szerénység és egyszerűség jellemezte, az az egyszerűség, amely csupán a valóban jelentős emberek sajátja. Favorszkij, mint enciklopedikus műveltségű ember, nagyszerűen tájékozódik az irodalomban, több idegen nyelven beszél, kiválóan ismeri az óorosz, az olasz és a német reneszánsz művészetet. Sokoldalúságával, egyetemességével különben ő is a reneszánsz mestereire emlékeztet: könyvillusztrátorként dolgozik, fa- és linóleummetszeteket készít, festői portrékat és tájképeket, freskókat és mozaikokat alkot, színházi díszlet- tervező, kerámiatálakat és dekoratív szobrokat készít. És a művészetet sohasem osztja .fennkölt“ és „alantas“ műfajokra. Ha a művész alkotótevékenysége során mindenben, amihez hozzányúl, a legfőbb értelmet keresi, akkor a humanizmus legfennköltebb fogalmaiból indul ki. Megrendelésre készített munkái sem feszélyezik művészi szabadságát. Sőt mi több, a megszabott téma, a bonyolult feladat magával ragadja, mivel lehetőséget nyújt számára, hogy új területen ellenőrizze képességeit. Ha elvállal egy megrendelést, akkor egész tehetségét a megvalósításának szenteli. Akárcsak a nagy Gustave Dóré, minden kor és nép íróinak sok tucat könyvéhez készít illusztrációkat. De nem csupán illusztrál. Szívével és értelmével felfogja A napsugár vakító fénnyel hull a száztornyú Prágára. A zsibongó utcákon turisták színes forgataga. A soknyelvúség bábeléből népes csoport válik ki. Hol találják vajon azt a metróállomást, melynek közvetlen közelében egy kiállítóterem áll? A festői Kisoldal metróállomásánál, a barokk szobrokkal díszített, szökókutas udvar mellett emelkedik a Wallenstein palota lovardája, ma a Nemzeti Galéria kiállítóterme. Látogatóit rendkívül érdekes kiállítással - Kínai sírfigurák cíművel - fogadja, amely a hazánktól földrajzilag oly távol esó ország korban s gondolkodásban még távolabbi világába kalauzolja az érdeklődőket. Mágikus táncot lejtő táncosnők kecses figurái, felemelt fejű alligátor, a jólétet szimbolizáló disznószobor, sárkányfejú egyszarvú, pánsípon játszó zenészek, táncoló törpék, kerek sapkás, szakállas, térdepelő, leboruló, gyászoló hivatalnokok, természetfeletti hatalommal bíró csenmu-sou szörnyek, sörényes, patás, uszonyos oroszlán, sírőrzó katonák, gyermeket ringató dada, nehéz terhet hordó teve, lesütött szemű, gyászoló szolgálólány, madárkontyos műlovarnő, térdét harapdáló lófigura, fekvő bivalyt formázó edénykék, sárkányfüles amfora. Kuan- jin az irgalmasság istennőjének nevét viselő karcsú nyakú, dinyRITKA ÉLMENY Kínai sírfigurák Prágában nyehasú váza, „emberarcú“ csésze ... Az egyedülálló leletek egy vasútépítés során kerültek napvilágra. A cseh J. Martinék műgyűjtő így vallott erről: „Az építés során 1910-ben véletlenül feltárt sírokban emberi alakok, állatok agyag- modelljeire, edényekre bukkantak. Akkoriban éppen Tienszinben tartózkodtam, ahol ezek a tárgyak elvámolásra vártak. A kínai vámhivatal alkalmazottaival ámulattal szemléltük a páratlan műalkotásokat." Hazánkba a sírfigurák a fent idézett J. Martinék és Vojtéch Chytil festőművész - aki tíz évig volt a pekingi Képzőművészeti Akadémia tanára - révén jutottak el a húszas évek végén, a harmincas évek elején. Az expozíció ma a Nemzeti Galéria keleti részlegének alapgyújteménye, amely az elmúlt harminc év folyamán számos további példánnyal gazdagodott. A jelen kiállítás átfogó képet nyújt e kivételes képzőművészeti kategória, a sírszobrászat fejlődéséről, történetéről. A látogatók kor és területbeli eligazodását szolgálja Kína keleti részének térképe, s a dinasztiák időrendi táblázata. A 8. század feléig, az egymást követő családok uralma alatt élték virágkorukat a sírfigurák. A szobrok a kínai halottkultusz elengedhetetlen tartozékai voltak. Megjelenésükkel megszüntették az elhunyt uralkodók temetésekor szokásos emberáldozatot és pótolták a sírba helyezendő értéktárgyakat. Az ezeket helyettesítő agyagfigurák szerepköre azonos volt élő „másaik“ feladatával - védeni és szolgálni a halottat. A legrégibb időkből fennmaradt darabok a kiállításon látható feketevörös kerámiafigurák, s a két ritkaságszámba menő kacsamodell. Az első gyűjteményes kiállítást két évvel ezelőtt láthatta a közönség Plzeňben, Kínai sírfigurák és régi japán grafika címmel. A lovardában ezúttal a Nemzeti Galéria gyűjteményének csaknem minden darabját, 163 szobrocskát csodálhatnak meg a látogatók. A kiállítást a Náprstek Múzeumból és magán- gyűjtők gyűjteményeiből kölcsönzött néhány figura is kiegészíti. A sírkerámia-figurák mellett helyet kapott még a ming-csi áldozati tárgyak közé tartozó 26 kerámiaedény is. A kínai sírok belső díszítéséről alkotott képet 12 burkolatkő, csempe, a falfestményekről, reliefekről készült felvételek teszik teljesebbé. A kiállításon feltárulkozó világ, az ókori Kína képzőművészetének e sajátos töredéke nem mindennapi élményt ígér a közönségnek. Szeptember 29-ig tekinthető TARICS ADRIENN a mű értelmét, és tökéletes, harmonikus vizuális képet alkot, amely egyenértékű az író szavával, vele egy életet él. Favorszkijt „a könyv építészének“ nevezik: mindig arra törekszik, hogy sajátságos művészi arcot adjon neki. A nagyszerű művész metszeteket készít Puskin, Shakespeare, Lermontov, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Burns, Goethe, Gogol, Krilov, Prisvin, Marsak műveihez, illusztrálja Ruth bibliai könyvét, az orosz hősmondákat, az Ének Igor hadáról címűt, Dante, France, Méri- mée, Dickens könyveit... Bizonyára könnyebb felsorolni azokat az írókat, akiknek könyveihez nem készített illusztrációkat, akiknek művei nem keltették fel figyelmét. Favorszkij remekművei közé sorolják metszett Dosztojevszkij portréját, az Ének Igor hadáról című mondához, Puskin Borisz Godunov és Kis tragédiák című műveihez készített illusztrációit. ,,Favorszkij művészete - írja egy kritikus ezekről a munkáiról szólva - nem harsog, nem csillog, hanem nyugodtan, csendesen, lassan vonul be életünkbe, és már örökre mintegy lelkünk részévé, örök útitársává válik“. De tévednek azok, akik Favorszkijt úgy képzelik el, mint holmi konzervatív „szobatudós-re- metét“. Mint az egyik kutató megjegyezte, ,,ez a remete merész elméleteivel képes volt vitába szállni a legradikálisabb irányzatú reformátorokkal“. Messzire nyúló kísérletei és felfedezései nem szorítkoztak a technikai újításokra, hanem a művészet alapjait érintették. Ezért is ragadt rá ez a meghatározás: ,,A modern fametszet Cé- zanne-ja“. Favorszkij stílusa, „látszólagos mindennapisága“ ellenére, teljesen sajátságos. Virtuóz módon él a szűkös ábrázolóeszközökkel. Metszeteiben a fekete és a fehér olyan jelentőségre tesz szert, amely túlmegy a szín keretein. Segítségükkel nemcsak az érzéseket tolmácsolja, hanem a filozófiát is - a magáét és hőseiét, egyesek gondolatainak tisztaságát, mások lelkének sötétségét. Favorszkij mindegyik munkájában más, mint azelőtt volt, és mindegyikben önmaga marad. Mindig könnyen felismerhető, ugyanolyan könnyen, mint Daumier, El Greco, Corot, Renoir, Modigliani. Mi művészetének és sikerének titka? Bizonyára az, hogy Favorszkij őszintén szerette a művészetet. És mindig gyönyörűséggel és örömmel dolgozott, és ezt az elégedettséget tartotta munkája legnagyobb jutalmának. Életünkben semmi nagy nem valósul meg szenvedélyes lelkesedés nélkül. Dante, akit Favorszkij olyannyira becsült, nem ok nélkül helyezte el a közömbösöket a pokol legszörnyűbb bugyrában. Mit lehet mondani e nagy fametsző életrajzáról? Sok tucat oldalt lehetne szentelni neki, de néhány rövid sort is. Favorszkij Moszkvában született. Művészcsaládból származott. Moszkvában és Münchenben tanult. Szerette Oroszországot és az embereket. Tisztelte Andrej Rubljov és Giotto művészetét. Addig dolgozott, amíg keze tartani tudta a vésőt és a tűt, azután pedig a kényszerű tétlenség idejét nem szomorú töprengésnek, hanem a gyermekeinek szentelte, Egy fametsző-mú- vész élete című könyvét diktálta számukra... Favorszkij életpályája 1964. december 28-án véget ért, és ekkor elkezdődött a halhatatlansága. GAVRIIL PETROSZJAN Két kuan tárolóedény az i. e. IV-III. és az i. sz. /-//. századból (Archív-felvétel) Intervíziós telefórum A szocialista országok és Finnország tévéseinek az elmúlt esztendőben készített ötszáz legjobb munkáját mutatják be az Intervízió huszadik, jubileumi televíziós fórumán, Moszkvában. Szeptember 17-én kezdődik, és 23-án fejeződik be az Intervíziós telefórum, harminc ország, köztük az Egyesült Államok, Japán és több nyugat-európai ország vásárlásban érdekelt cégeinek képviselőivel. ÚJ SZÚ 6 1986. IX. 18.
