Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-16 / 218. szám, kedd

Újabb lépés a szakmunkásképzés korszerűsítésében Nemzetközi tanácskozás kezdődik hazánkban Napjainkban sokat hallhatunk, olvashatunk a szakmunkáskép­zésről. Nem véletlen, hogy e kér­dés állandóan napirenden van, hi­szen a korszerű termelésnek egyik elengedhetetlen feltétele, hogy az ipar, a mezőgazdaság minden tekintetben jól képzett szakembereket kapjon. A felgyor­sul műszaki haladás, az egyre korszerűbb, bonyolultabb gépek és berendezések működtetése az eddigieknél elmélyültebb szakmai tudást igényel. Ezért is foglal el a szakmunkásképzés oly fontos és sajátos helyet iskolarendsze­rünkben. És nemcsak a miénkben. Hogy valamennyi szocialista or­szág milyen nagy gondot fordít a munkásutánpótlásra, a leendő szakmunkások felkészítésére, azt az is tanúsítja, hogy szükségét látja: időről időre nemzetközi szin­ten cseréljen tapasztalatot és vé­leményt a szakmunkásképzés időszerű kérdéseiről, legfontosabb céljairól, feladatairól. A hangsúly tehát a rendszeres tapasztalat- cserén van, erre pedig jó lehető­séget kínálnak a nemzetközi talál­kozók; ezeken az érdekeltek min­dig új oldalukról és nagyobb összefüggésekben közelíthetik meg azokat a feladatokat, ame­lyekhez igénylik a társadalom és egymás figyelmét, segítségét. Csaknem másfél évtizeddel eze­lőtt tulajdonképpen ezt ismerték fel azok a szervek - a Szovjetunió Minisztertanácsának Állami Műve­lődési Bizottsága amelyek kez­deményezték a szocialista orszá­gok közoktatási minisztereinek rendszeres találkozóját. Ennek ér­telmében évenként illetve kété­venként más-más szocialista or­szág ad otthont a rendezvénynek. Az ideit, a tizenkettediket, 12 szo­cialista ország - Bulgária, Cseh­szlovákia, Korea, Kuba, Laosz, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió, Vietnam - részvé­telével mától tartják Nyitrán (Nit­ra). A négynapos tanácskozáson megtárgyalják a szakmunkáskép­zés helyzetét, főleg a mikroelekt­ronikai és robottechnikai berende­zések és automatizációs irányítási rendszerek kezelő- és kiszolgáló­személyzetének felkészítését. Hazánkban nem először talál­koznak az állami szervek vezető képviselői, hiszen a 6. tanácsko­zást 1977-ben Prágában rendez­ték meg. Ezen a szakmunkáskép­zők jelentőségével és feladataival foglalkoztak, megvitatták a szak­munkáspályára-irányítás kérdése­it. Az első összejövetelre 1972- ben Moszkvában került sor; a résztvevők ekkor tájékoztatták egymást országuk szakmunkás- képzésének helyzetéről, a szak­munkáspálya iránti érdeklődésről, s megállapodtak: rendszeresen összehívják a miniszterek tanács­kozását, hogy szorosabban együttműködhessenek a közös gondok megoldásában. Az elmúlt években a nemzetközi fórumon a képzés valamennyi jelentősebb kérdése terítékre került; szó volt a szakmunkástanulók kommunis­ta neveléséről, az oktató-nevelő munka hatékony formáiról és módszereiről, a szakmunkások ál­talános műveltségének és szak- képzettségének növeléséről, ezen iskolák középszintre emeléséről, a pedagógusok és a mérnök-taná­rok szerepéről az oktatásban, az eszmei-politikai munka feladatai­ról, a szakképzés színvonalának javításáról, az erkölcsi nevelésről, a munkára nevelés jelentőségéről, a szakoktatók felkészültségéről, a mezőgazdaság és gépipar leen­dő szakembereinek felkészíté­séről. Felvetődhet a kérdés: a mostani tanácskozáson miért éppen a szakmunkástanulók gyakorlati képzésének gondjai, korszerűsíté­sének irányai, a számítógépek és egyéb technikai berendezések ke­zelésének problematikája kerül előtérbe? A technika rohamos fej­lődése, a minőség iránt sürgetően jelentkező követelmények jelzik, hogy a szakmunkások általános és szakmai műveltségének nagy szerepe van gazdaságunk műkö­désében; az iparban, a mezőgaz­daságban, ahol szinte naponta új gépek, berendezések, új techno­lógiák honosodnak meg, ahol egy­re nagyobb teret követel magának a számítástechnika. Márpedig a munkásosztály utánpótlását a szakmunkásképzés adja. És már hogy lenne mindegy, milyen ez az utánpótlás? Ilyen és ehhez hasonló érvek, gondolatok gyakran szóba kerül­nek majd a tanácskozáson, s a küldöttségek arról is tájékoz­tatják egymást, hol tart, merre ha­lad szakmunkásképzésük, hogyan készítik fel a fiatalokat a népgaz­daság növekvő feladatainak vég­rehajtására, megfelel-e a követel­ményeknek a intézetek anyagi­tárgyi ellátottsága. A hazai helyzet ismeretében el­mondhatjuk: szakmunkásképzé­sünk rendszerében az utóbbi években szinte forradalmi válto­záshoz hasonlítható megújulás ta­núi vagyunk; a párt oktatáspolitikai határozata értelmében több mint egy évtizeddel ezelőtt megkezdtük a szakmunkásképzők nagyarányú fejlesztését és új alapokra helye­zését. Az átszervezés eredményei számottevőek, hiszen ezek az in­tézetek ma már korszerű, közép­fokú iskolatípusként illeszkednek közoktatási rendszerünkbe; sok tanterem, tanműhely épült, új tan­tervek és tankönyvek születtek, egyre jobb az intézetek felszerelt­sége, növekedett pedagógusaik és szakoktatóik száma, emelke­dett képzettségi szintjük. S noha az utóbbi években a szakmunkás- tanulók képzése terén tettük a leg­nagyobb erőfeszítéseket, ennek ellenére még mindig itt van a leg­több gond és behoznivaló is. A szakmunkásképzésnek tehát továbbra is változatlan figyelmet kell szentelnünk, hogy a munkás- osztály jövő nemzedéke magas színvonalú szakmai képzettsége mellett felkészüljön a társadalmi, a közéleti munkára is és az élet minden területén képes legyen ki­bontakoztatni tehetségét - azaz megfeleljen annak a követelmény­nek, amelyet a fejlett szocialista társadalom támaszt vele szem­ben. Nem mindegy tehát, hogy a vállalatok hogyan viszonyulnak ehhez a kérdéshez. Fontos lenne, ha nem rövid távú érdekeiknek, hanem távlati céljaiknak megfele­lően gondoskodnának a szakmun­kástanulókról, gyakorlati képzésük fejlesztéséről, s égető, hogy az eddigieknél jobban segítsék az in­tézetek anyagi-tárgyi feltételeinek a javítását. Hasznos lenne, ha felismernék: ahol a szakmunkás- tanulók képzését támogatják, ott a rájuk fordított összeg elóbb- utóbb megtérül. Mától az ország lakossága a te­levízió, a rádió, a sajtó jóvoltából közvetlen részese lesz a szocialis­ta országok szakmunkásképző is­kolái ügyének. A tanácskozáson elhangzó helyzetjelentések jó összehasonlítási alapot adnak ah­hoz, hogy többet tudhassunk meg e fontos terület hazai és külföldi sikereiről, gondjairól, s így talán aktívabb és cselekvóbb részesei is lehetünk a feladatok megoldá­sának. Ennek bizonyára a szak­munkásképző iskolák látják a leg­nagyobb hasznát. TÖLGYESSY MÁRIA A lelkiismeret dolga A légikatasztrófák eseményeit és hátterét bemutató filmek min­denkor számíthatnak a nézők élénk érdeklődésére. Bizonyára ez a tény vezérelte a Szlovák Televízió munkatársait is, amikor az elmúlt héten műsorra tűzték Ján Niňaj A lelkiismeret dol­ga című tévédrámáját. Az Airport-sorozaton és más hasonló eseménydús, izgalmas filmeken nevelkedett nézők szá­mára azonban nem jelentett külö­nösebb művészi élményt a fent említett alkotás. Tény, hogy egy tévédráma nem rendelkezik látvá­nyos, izgalmas jelenetek bemuta­tásának lehetőségével, egészen más módon kell megkísérelnie a repülős tematika érdekfeszítő feldolgozását és a nézők figyel­mének megragadását. A lelkiismeret dolga egy katonai repülőezred életének árnyékos ol­dalát próbálta bemutatni: tragédia történt, gyakorlatozás közben le­zuhant az egyik repülőgép, s meg­halt a legmegbízhatóbb pilóta. A vizsgálat során kiderült - s ez volt a televíziós feldolgozás egyet­len váratlan, ha nem is egészen drámai fordulata - a pilótának tu­lajdonképpen nem is kellett volna meghalnia, hiszen alacsonyan az erdő fölött sikerült kiugrania azuha­nó gépből, az ejtőernyő fennakadt a faágakon, ó azonban egyetlen karcolás nélkül földet ért, és sokk következtében, a mentésre való több órás hiábavaló kétségbeesett várakozás után halt meg. Jó, hogy a szerző mai, s érde­kes témát választ, ám a valószí­nűtlen események és figurák fel­sorakoztatása, a jól manipuláltan, áttekinthetően és rendezetten összekuszált szálak bogozása közben a néző meglehetősen unatkozik: szinte már az elején átlátja a helyzetet: Suchý alezre­des körül (akit Michal Dočolo- manský alakít) nincs minden rend­ben. Emberi szempontokat figyel­men kívül hagyva, csak a tervtel­jesítést és saját tekintélyének megőrzését szem elótt tartva, kö­nyörtelenül, vakbuzgó módon adta ki a parancsot pilótáinak. Hálásan hálátlan szerep, amely mindvégig megadatik neki. A vizsgálat során felmerül min­den lehetséges logikai változat, még a bűnös feleség-adta drama­turgiai lehetőség sem marad ki, az asszony nem támogatja eléggé kiváló repülőként elismert férje családi életet kizáró életvitelét, karrierizmusát. Ebből következik, hogy a dolgot esetleg öngyilkos­ságként is el lehetne könyvelni, s ez kényelmes megoldás lenne az alezredes szempontjából. Ám, mivel ez a lehetőség már kizárt, marad még egy megoldás, ami miatt felháborodhat a jóérzésú né­ző: az ügyész szigorúan jogi ala­pon vizsgálja a dolgot, és termé­szetesen nem deríti ki az igaz­ságot. Az igazat csak a „fiúk“- a pilóták - tudják, valamint (a Ladislav Chudík játékának kö­szönhetően) az egyetlen hitelesen alakított figura, Kozák ezredes, akit szintén a közvetlen felettese „hallgattat“ el. A legvalószínűtlenebb az egészben az, hogy a néző számá­ra nem túlzottan meggyőzően gyászoló feleség indítja meg Suchý alezredes lelkiismereti ví­vódásait. Ezzel a dolog el is van intézve. Talán jó lenne, ha az élet fordula­tai is ilyen filmszerűen jól követhe­tőek (bár meglehetősen unalma­sak) lennének, a valóság azonban messze áll ettől a leegyszerűsített, ál-lélektani darabtól. Az emberrel - és a katonával- szemben támasztott erkölcsi és pszichikai követelmények valahol itt kezdődnek ugyan, de koránt­sem itt fejeződnek be. CZIBULA ILDIKÓ- ÚJ FILMEK ­A láthatatlan ember (szovjet) Herbert George Wells (1866-1946) a század elején alig­hanem a legismertebb és legolva­sottabb angol író volt, aki egyben a sci-fi egyik megteremtője, s ta­lán a legnagyobb klasszikusa is. Tudományos-fantasztikus regénye­iben a tudomány népszerűsítése mellett sok a társadalombíráló elem, hiszen megmutatta a techni­ka fejlődése és a nép nyomorának megszállott tudós történetét. Jo­nathan Griffin az embert láthatat­lanná tevő csodaszert felfedezve, s magán kipróbálva éli át fura és izgalmas kalandjait, amelyekben nagy szerepet játszik a kapzsiság, az ostobaság; a tiszta tudomány művelőjének, miközben az elixír kikísérletezésén munkálkodott, ugyanis eszébe sem jutott, micso­da félelmet és gyűlöletet kelthet növekedése közti ellentmondást, és a technikának a rombolás szol­gálatába állítását kapitalista viszo­nyok között. Rendkívül elterjedt és kedvelt műveiben realisztikus és fantasztikus elemeket vegyít, ezért aztán nem meglepő, hogy a műfaj számos kiemelkedő filmje éppen az ő regényei alapján szü­letett. írásaiból eddig mintegy húsz film készült, az első 1933- ban. Alekszanar Zanarov szovjet for- gatókönyvíró-rendezó is Wells szorgos olvasói közé tartozik, hi­szen most bemutatott filmjében, A láthatatlan emberben különféle utalások is vannak az angol író más kitűnő elbeszéléseire. Jellegzetes wellsi miliőt teremtve meséli el egy Pizza-kapcsolat fölfedezésével. Barátja, árulója, doktor Kemp világuralmi terveket sző, s a láthatatlanok terrorjának korszakáról álmodozik. Az elsófilmes Alekszandr Zaha­rov érdeme, hogy újat, jellemzőt alkotott ezzel a munkájával, az irodalmi alapanyag tiszteletben tartásával. Miközben él a film­technika adta kiváló trükklehető­ségekkel, elsősorban a könyv lé­lektani és társadalmi vonatkozá­sait, a magányos hősnek a ke­gyetlen világgal szembeni küzdel­mét emeli ki, korhű légkört teremt­ve. A főszerepet Andrej Haritonov játssza. Partnerei: Romualdasz Ramanauszkasz, Leonyid Kuravl- jov ós Natal ja Dany Hova. (olasz) Az olasz filmművészetben szin­te önálló műfajként létezik a politi­kai témájú film. Az éles társadalmi megosztottság, a lappangó újfa­sizmus, a politikai gyilkosságok vagy a maffia viselt dolgai drámai­an aktuális és izgalmas történetek sorát kínálják a filmíróknak, rende­zőknek. Az irányzat talán a hetve­nes évek közepén élte fénykorát. Az akkoriban készült művek bát­ran és hatásosan politizáltak, a film eszközeivel elemezték a tár­sadalmi helyzetet, szívós igyeke­zettel tudatosí­tották a demok­ráciára leselkedő veszélyeket és leplezték le a módszereiben csöppet sem vá­logató korrupt hatalmi rend­szert. Voltak kö­zöttük gyengébb alkotások és egészen jeles művek is, az al­kotók tehetségé­től függően, de mindegyik elkö­telezetten, tisz­tességes módon ábrázolta a nyugtalan, tra­gikus jelensé- Mlchele placldo fbságot a' ,6s™rePló/ Damiano Damianit, az olasz film egyik kiváló mesterét ezúttal az olyan gyakran és oly kellemet­len kritikával feldolgozott maffia­téma izgatta. Filmjében látványos képet ad a nyolcvanas évek Szicí­liájáról, a maffia sötét üzelmeiről, hosszúra nyúló csápjairól, brutali­tásáról, agresszivitásáról, s bemu­tatja a bűnözés és a hatalom, terror- és államszervezet összefo­nódását. A történet középpontjá­ban két fivér áll; sorsukat kegyet­lenül meghatározza, hogy mind­ketten kapcsolatba kerülnek a maffiával. Az idősebb - különle­ges megbízatással - Amerikából hazatérve, piszkos ügyleteibe igyekszik bevonni gyermekien ár­tatlan és tiszta öccsét is. Kapóra jön neki, hogy a fiú belehabarodott egy fiatal lányba, akiről kétes eg- zisztenciájú családja csak magas váltságdíjért hajlandó lemondani; s mert a fiú állástalan földönfutó, tisztességes úton nagy pénzhez viszont nem tud jutni, elfogadja bátyja ajánlatát... Izgalmas és érdekes film a Piz- za-kapcsolat; magasrendű eszté­tikai szempontokkal természete­sen nem mérhető, de a kalandfilm szintjén pontos és reális képet ad Mark arról, hogy a szervezett bűnözés a mai Szicíliában a társadalmi gyakorlat szerves része, annak gyökeres megváltoztatása nélkül nem számolható fel, a magányos hős, a becsületes ós lelkiismere­tes magánember minden romanti­kus gesztusa nevetségességbe vagy tragédiába torkollik mindad­dig, amíg a társadalmi mechaniz­mus a régi marad. Noha az alko­tás sok tekintetben az amerikai gengszterfilmek nyomdokain ha­lad, e döntő kérdésben mást mond, mint amerikai példaképei: arról szól, hogy a társadalmi rosz- szal szemben az egyéni jó hatás­talan.-ym­Jelenet a szovjet filmből ÚJ SZÚ 4 1986 IX. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents