Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-14 / 190. szám, csütörtök
Diákok- építőtáborban Malomvölgyi helyzetkép Tartalmas tíz nap Szlovákiai pedagógusok tanulmányúton A bratislavai diákok jellegzetes „csodaautóbuszára“, a harminckilencesre felszállva nem ér különösebb meglepetés: ide mindig mindenki felfér. Még nyáron, a szünidőben sem csökken az utasok száma. Ami viszont rendhagyó: a divatbemutató ezúttal elmaradt. Az autóbusz utasai munkaruhában jönnek... Az építőtábor stábja a B-blokk harmadik emeletén található. A terem falain hatalmas táblák, ezeken számok, vállalatok, városok, országok (az utóbbiak közül a legszembetűnőbb: Nicaragua). A hazai diákok közül a štúrovói gimnázium tanulóit kerestem fel. Inkább a véleményünket idézd, ne a nevünket“ - mondták. A Bratislavai Városi Közszolgáltatási Vállalat egyik mosodájában dolgoznak: a mángorló mellett asszisztálnak, a mosott ruhák kiadásánál segédkeznek, vagy éppen csomagolják a tiszta ruhaneműt.. . „...ami nem mindig nevezhető tisztának, legalábbis nem éppen illatos“ - hangzik a jogos kritika. A tizenhét-tizennyolc éves lányok sem hajlandók elfogadni, elnézni a rosszul végzett munkát, hogy például „a vasaló nem szárítja meg a ruhát rendesen, de azért nedvesen is képesek becsomagolni!“ Még szerencse, hogy tisztességes dolgokat is látnak: „A kórházi holmi valóban tisztán, kifogástalan állapotban kerül ki a mosodából - ezf különleges eljárással tisztítják, az átvételnél pedig szigorúan ellenőrzik.“ A fiatalok nem veszélytelen helyen dolgoznak, óvatosnak kell lenniük a nagy gépek közelében. A munkavédelmi előírásokkal tisztában vannak, tudják, mire kell vigyázni. Az viszont nem elég érthető a számukra, miért kellett még munkaköpenyt is otthonról hozniuk. Keserűen veszik tudomásul, hogy néha az ott dolgozó nók rájuk kiabálnak sürgetésképpen, aminek az oka nem éppen megfejthetetlen titok: az állandó dolgozókat a teljesítmény alapján fizetik, a nyáridőben besegítő diákok pedig órabért kapnak. Hathatós diáksegítséggel tehát nagyobb a bevétel... Az ötórai ébresztő a lányoknak nem okoz gondot. Főként akkor nem, amikor a diákotthon szélléKeresem Harminc éve lezárt életművében keressem a „titkot“, amelynek feltárása után talán megértem majd, hogy miért lett ebből a mindvégig szellemi „botrányhősből“, a színházi polgárok rémületét kiváltó alkotó szellemből napjaink színházaiban olykor szelíd tanme- seszerzó? Ha létezik is „titok“, biztosra veszem, hogy nem Brecht életművében találom majd meg. Efféle jelenségek okait az önmagukra figyelő színházakban, s nem a Brechthez mérhető alkotók műveiben lehet megtalálni. Nem tudom, mit szólna ma Brecht olyan előadásokhoz, amelyeket a színházak kisléptékű vágyakkal elképzelt nézők számára készítenek. A csak önmagára figyelő színház saját arculatához hasonlító nézőt képzel el. Ha fordítva tenné, és a nézőre figyelne, s a tapasztaltak alapján határozná meg önmagát, akkor - mondjuk - aligha degradálná Brecht songjait „dalbetétté egy zenés színházban“. Harminc éve halt meg Bertolt Brecht. Hatása olyannyira elementáris a színházművészetre, hogy már a kommersz zenés színház is „kötelességének“ érzi az 1928-ban írt Koldusoperát előadni: Annál ritkábban nyúlnak az érett Brechthez, annál ritkábban játsszák A szecsuáni jóléteket, A kaukázusi krétakört, Az állítsátok meg Arturo Uit, a Galilei életét mes rádiósai kakaskukorékolással egybekötött zenés hangmontázs- zsal verik ki szemükből az álmot. A stúdió munkatársai megérdemlik az elismerést - sikerült lekötniük a hallgatók figyelmét, műsoraikat esténként is szívesen hallgatják. Persze azért más lehetőség is van a munkaidő utáni szórakozásra: a városi mozik műsora, színházi előadások (megnézték Vincent Šikula egyik darabját), s nagy népszerűségnek örvend a malomvölgyi UNIC-klub esti diszkója is. A nyári élményekből talán csak a strand hiányzik... „A tanáraink,- akik nagyon rendesek - túlságosan féltenek bennünket... Node annyi baj legyen!" Az üzemi kosztról viszont elégedetlenül szóltak: „Reggelire levest kapunk, ebédre meg valami hasonlót, csak más tálalásban... Az is előfordult, hogy egyikünk egyszerűen nem kapott ebédet azzal a megokolással, hogy... nem jó az ebédjegye!“ A vacsorát pedig a szálláson egyáltalán nem sikerült biztosítaniuk a számukra. Hogy miért?- „Fogalmunk sincs!“ Tudja viszont az építőtábor stábjának alelnöke, Ján Foltín mérnök:- Mindez az egyes iskolák SZISZ-szervezeteinek és a vállalatoknak a rossz szervezéséből adódik. A rosszul időzített terminusok miatt most kevesebb itt a diák, az étkezde tehát kapaci- tás-kihasználási okokból nem működik. Nem lenne kifizetődő a főzés. Az idénymunkát itt augusztus elejétől kezdődően kellett volna elvállalni. Ekkor ugyanis költözött az építőtábor. Az új szálláshely a Mladá Garda diákszálló, ahol étkezde is működik. Az eddigit pedig rendbehozzák a tanév kezdetéig. xxx Jó, hogy vannak főiskolások, akik meg akarják és meg is tudják szépíteni diáktársaik nyári idénymunkáját. A diákotthon rádiósai egyszerűen fogalmaznak: színvonalasan akarnak tájékoztatni, szórakoztatni. A műsorkészítés számukra érdekes, kellemes és hasznos időtöltés. Szinte verekedtek a nyári munkalehetőségért, pedig a tanuláson túl ezt csinálják egész évben. Brechtet vagy a Kurázsi mamát. Igaz, Brechtet nem szabad Brecht ismerete nélkül játszani... Az ő ismerete pedig egyet jelent a világ szuverén, felülről való szemléletével. Ez nem kívülállás, ez nem kiállás a sorból, nem is elefántcsonttorony. Brechttól a szellem felülemelkedését kellene megtanulni. Lényegében ez a titka oly sokszor vitatott és kárhoztatott ,,V-effekt“-jének is. A megértés lehetetlen a fentről való szemlélés nélkül. A gondolati rálátás nála megelőzi az érzelmi azonosulást. Éppen ez a fordított színpadi dialektika kelti Brechttel szemben a legtöbb ellenérzést ma is, hiszen a hagyományos szellemiségű színház mindenekelőtt érzelmileg akar hatni a nézőre. Hogy ezután elgondolkodik-e a látottakon, azt már nem erőszakolja rá a sokszor csak érzelgősséggel elárasztott nézőre. Brecht viszont ezt a kényelmet nem engedi meg sem a színháznak, sem a nézőnek. Az elsó hatás, ami a nézőt éri, az a társadalmasított gondolat. _ Egy igazi marxista belenyugvást nem túró szenvedélyével újította meg a huszadik századi színházat. Dramaturgiai elmélete és gyakorlata nélkül ma már nem lehet modern drámát írni. Viszont az általa megfogalmazott tézisek mechanikus alkalmazása sem megengedhető. Olyannyira nem, amennyire Brecht erre naplójában A műsorszerkezet a következő: reggel - zenés-humoros ébresztő; este - információ, az építőtábor „vezérkarának“ közleményei, névnapi köszöntő, az „eltévedt“ levelek címzetteinek névsorolvasása, a fővárosi mozik műsorajánlata, ezután pedig éjfélig színes, vidám műsorok sok-sok zenével. Ez a diákadó már tizenöt éve működik, országos viszonylatban a legjobb. A stúdiófelszerelés mégis... tizenöt éves! xxx Vajon hogy érzik magukat nálunk az építőtábor külföldi résztvevői? A szép számmal érkezett szovjet, lengyel, német, jugoszláv és finn diákok már javarészt elutaztak, vagy a pályaudvaron éppen most búcsúzkodnak zajosan az Ifjúsági Utazási Iroda fiatal idegenvezetőitől ... A nicaraguaiak és más távoli országok képviselői pedig itt maradnak - a szlovákiai egyetemeken és főiskolákon tanulnak majd. Az építőtábor területén pillanatnyilag már csak a bolgár egyetemisták tartózkodnak, de ók nem dolgozni, hanem tanulmányi kirándulásra érkeztek hozzánk. Dr. Peter Spišiak és dr. Ivan Zemko kalauzolja őket országjáró kőrútjukon. Mielőtt bármit is megtudhatnék itt-tartózkodásuk körülményeiről, Petr Stojanov, fiatal tanársegéd, nagy meglepetésemre így szól hozzám: „Én ám tudok magyarul! Budapesten tanultam egy évig. “ Dr. Sztefan Karasztojanov docens már oroszul mondja el, hogy a szófiai egyetem gazdasági földrajz tanszékén tanuló diákok közül kerülnek majd ki Bulgária jövendő gazdasági és külkereskedelmi szakemberei. S néhányan - akik itt vannak - Csehszlovákiában készülnek fel hivatásukra. Ezt a tantárgyat - a gazdasági földrajzot - azonban nem lehet csak tankönyvekből megtanulni, közelebbről is meg kell ismerni a valóságot.- Sok szépet láttunk, tapasztaltunk itt - mondja dr. Karasztojanov. - Reméljük, augusztusban sikerül majd viszonoznunk itteni kollégáink és barátaink vendégszeretetét nálunk, Bulgáriában. CZIBULA ILDIKÓ kitért, ahol már „köznapi színjátszásról“, „alkalmazott színházról“ vagyis egyfajta önkritikáról beszél. Sorsának és alkotói életútjának paradoxona, hogy miután a már említett érett drámáiban az amerikai tapasztalatokkal tökéletesítette írói gyakorlatát, elméleteiben megalkotta a szocialista társadalom kultúrájának egyik meghatározó művészetfilozófiáját, szembekerült az ötvenes évek sematizmusával. Hűen önmagához, ezt az időszakot is szarkasztikus humorával, fékezhetetlen alkotókedvvel tette elviselhetővé maga és mások számára. Megadja ezt a lehetőséget nekünk, látogatóknak, hiszen versei, prózaírása, naplója legalább annyira felülemelkednek a vizsgált jelenségeken, mint drámái. DUSZA ISTVÁN Mintegy 25 szlovákiai középiskolai igazgató, tanfelügyelő és pedagógus dolgozó vett részt Budapesten azon a tanfolyamon, amelyet a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatási Minisztériuma a budapesti Országos Pedagógiai Intézettel közösen rendezett. Dr. Csorna Gyula, az Országos Pedagógiai Intézet igazgatója szerint a rendezvény betekintést kívánt nyújtani a magyarországi közoktatást jelenleg leginkább foglalkoztató problémákba. A magyar köznyelv és tájnyelv kérdéseit dr. Lőrincze Lajos professzor tekintette át, ismertette a kettő között levő hangtani, szó- tani és alaktani eltéréseket. Előadásában hangsúlyt kapott a köznyelv ápolásának fontossága, s kitért arra is, hogy a tájnyelvi kiejtést sem kell szégyellni, és üldözni az iskolai oktatásban, mert általa színesebb, gazdagabb lesz a nyelv. A tanfolyamnak talán a legnagyobb érdeklődéssel kísért előadását dr. Szabolcsi Miklós akadémikus, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatója tartotta a társadalomtudományi és humán műveltség szerepéről a ma iskolájában. Azt fejtegette, milyen is legyen korunk szocialista társadalmában az iskola, az oktatás szerepe. Kulturális alapokat, technikai műveltséget nyújtani és megtanítani a fiatalokat írni, olvasni, fogalmazni és számolni? Vagy ennél jóval több a feladata: az, hogy alkalmassá tegye az ifjúságot a társadalomba való beilleszkedésre. És milyen mértékben kötelessége az iskolának felvállalni az egyéniség, a személyiség sokoldalú fejlesztését? Tehát mi legyen a mai iskolai műveltség tartalma? E kérdések nemcsak a magyarországi pedagógusokat foglalkoztatják, de napirenden vannak szerte a világon, így természetesen hazánkban is. Az előadó teljes nyíltsággal számolt be a közoktatás magyar- országi gondjairól, amelyek a következő években várnak megoldásra. Ilyen kérdés például, hogy az 1978-as tantervben kissé „túlszaladtak“ a természettudományos tantárgyak óraszámával, ezért a jövőben csökkenteni kívánják a matematika óraszámát s a fennmaradt óraszámokat az irodalomtanításhoz, zeneoktatáshoz sorolják. Az előadó szerint is vissza kell állítani, meg kell erősíteni a történetiség fontosságát az oktatásban. Az irodalomnak pedig minden iskolafokon kitüntetett szerepet szánnak. A humán tantárgyakkal kapcsolatban felvetődött az egyéb művészeti ágak (zene, festészet, szobrászat) oktatásának kérdése is. Kiderült, Szép nyári délután, nem túl hosszú sor áll a hegyi park üdítőket mérő bódéjánál. Egy tízéves fiúcska belép a sorba, de sehogy se halad előre. Megkerülik, eléállnak. Szülei a közeli pádról figyelik, egyre dühösebben. Végre a mama odaront, s kioktatja:- Ne légy már ilyen mamlasz! Miért engeded, hogy eléd álljanak?- Mit csináljak? - szepeg a fiúcska.- Lépj a lábára, taposd le, majd nem áll eléd! A kisfiú most nem követte az anyai tanácsokat. Nyilván, nem merte. De legközelebb! Esetleg a vele egykorúak körében? Már nem biztos, hogy nem lesz-e életrevalóbb, élelmesebb. Azt hiszem, a hasonló nevelési módok hatására találkozni oly sok „szemfüles“ lurkóval, akik a sor elejét a végével tévesztik össze. Akik egyáltalán nincsenek tekintettel másokra, ha pillanatnyi igényüket kell kielégíteniük. Valljuk be, ezek a törtető, szemtelen, agresszív gyerekek nem rokonszenvesek számunkra. Hagyjuk talán, hogy ilyen élhetetlen legyen a fiunk, lányunk? Azt mégse. De mást mondjunk nekik. Azt, hogy az ilyen tolakodó felnőtteknek mondják nagyon udvarias, de határozott hangon:- Ne tessék haragudni, de én előbb jöttem. Itt én állok, én következem, a néni, bácsi később jött stb. Arra meg kell tanítanunk gyermekünket, hogy jogait érvényesítse. De arra is, hogy emberségesen. xxx A rendelőintézet nőgyógyászati fohogy a magyarországi közoktatást szintén foglalkoztatja egy komplex művészeti tantárgy kialakításának gondolata, mind az alap-, mind a középfokon. Nobel Iván, az Országos Pedagógiai Intézet osztályvezetője a tehetséggondozásról és -nevelésről tartott előadásában azt hangsúlyozta, hogy a tehetség egyben minőséget is jelent, de ugyanakkor a társadalmi esélyegyenlőségről sem lehet és nem szabad lemondani. Különös érdeklődés kísérte Mohos Sándornak, az OPI munkatársának Video az iskolában címú előadását. Vázolta azokat a távlatokat, amelyeket a „videogalaxis“ tartogat az iskola, az oktatás számára. így például a képmagnó minden eddigi szemléltetőeszköznél jobban tud motiválni, s nagy segítséget nyújthat az ismeretek elsajátításában és elmélyítésében. Hasznos lehet továbbá a képesség- és készségfejlesztés szempontjából és nagy előnye, hogy bármikor beépíthető a tanítási órába, a pedagógus illetve a tanulók munkájába. A videózás azonban Magyarországon is még csak a kezdeteknél tart. Köztudott, hogy a videórendszer kiépítése jelentős anyagi ráfordítást igényel. Jelenleg mintegy 180 programmal (kazettával) és pár száz képmagnóval rendelkeznek a magyarországi iskolák. A programok terjesztésében nagy segítséget nyújt a Magyar Televízió. Az anyanyelvi nevelés szemléletformáló szerepéről dr. Hernádi Sándor tartott előadást, amelynek alapgondolata: a szemléletet nemcsak a tanulóban, hanem a tanárban is alakítani kell. Dr. Fábián Pál a helyesírás összetartó szerepéről, illetve az új helyesírási szabályokról számolt be. Dr. Ben- czédy József főiskolai tanár a nyelvi nevelésnek iskolán és órán kívüli lehetőségeiről, illetve rendezvényeiről beszélt. A tanfolyam hallgatói egy nyelv- tan- és egy irodalomórán is részt vettek a Fazekas Mihály gyakorló gimnáziumban. Mindkét óra jól példázta a modern óravezetés módszerét, amely a pedagógus és tanuló együttműködésére, együttgondolkodására épül (mellőzve a hosszú tanári monologizálást), produktív módon alkalmazva az olyan szemléltetőeszközöket, mint az írásvetítő és magnetofon. A tíznapos tanfolyam résztvevői szakmailag nagyon sok értékes tapasztalattal gazdagodtak. Kívánatos, hogy hasonló rendezvényre a jövőben is sor kerüljön, s minél több pedagógus bevonásával. Dr. TANKÓ LÁSZLÓ lyosója ebben a koradélutáni órában rendkívül zsúfolt. A légkör ideges, türelmetlen, a hosszú várakozás miatt. Az a két kisfiú - három- és ötéves formák —, akinek anyukája is jóideje várakozhat már, idegileg fáradt, s ezt mérhetetlen rakoncátlansággal hozza a környezet tudomására. Csúsznak- másznak a folyosón, üvöltve rohangálnak fel-alá. A betegek nem nézik mosolyogva a kis pajkosokat. A mama is ideges, szégyenkezik a gyerekek miatt. Időnként jól rájuk húzogat, de a pillanatnyi pityergésen kívül más eredménye nincs. A mai délután a mamának, gyerekeknek is kellemetlen élménye marad. Vajon nincs más megoldás? Feltétlenül el kellett őket hozni a nőgyógyászati rendelésre? Arról nem is szólva, hogy be nem viheti őket a vizsgálatra. Itt a folyosón valamelyik újdonsült ismerősére kell bíznia a kicsiket. A mama itt lakhat a rendelőt övező lakótelepen. Egy lépcsóházban 32 családnak van otthona. Bizonyára nem az egyetlen kisgyermekes a házban sem Hát még a közvetlen környezetében! Az épület előtti játszótéren számtalan hasonló sorsú fiatalasszony megismerésére nyílik lehetősége. Vajon miért nem tud velük barátságot kötni? Miért nem alakul ki közöttük olyan viszony, hogy ilyen kényes alkalommal ne kellene gyerekeit a zsúfolt rendelőbe cipelnie? S miért nem használja ki ezt az ésszerű, s bizonyára kínálkozó lehetőséget? ÁTÁNYI LÁSZLÓ Nevelünk... Nevelünk? ÚJ szó 6 1986. VIII. 14.
