Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-14 / 190. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 % 1986. VIII. 14. Meg kell gyorsítani a tudományos-műszaki haladást, s eredményeit a gyakorlatban alkalmazni (Folytatás a 4. oldalról) lési-gazdasági egységek nem a megfelelő igényességgel irányítják ezt a tevékenysé­get. Mindezt a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának az elektrotechnikai ipar vállalataiban a közelmúltban végzett felmérése is alátámasztja. Egyes esetek­ben például olyan műszerek és berendezé­sek kifejlesztéséhez fogtak hozzá, amelyek paramétereiket tekintve öt, tíz, sót tizenhét évvel is elmaradnak az élvonalbeli külföldi cégek hasonló termékeitől! Ez megenged­hetetlen! A vállalatok és termelési-gazda­sági egységek műszaki fejlesztési tervei­nek fő célja legyen a világszínvonalnál nagyobb, vagy legalábbis az azzal össze­hasonlítható paraméterek elérése. Azt ku­tatni, amit külföldön már régen kifejlesztet­tek, olyan termékeket előkészíteni, ame­lyek az átlagos nemzetközi színvonal mögött is elmaradnak, egyet jelent a pénz­ügyi eszközök, az emberek képességei­nek és lendületének felelőtlen pazarlá­sával. Eddig csak nagyon kis mértékben hasz­náljuk ki a licencvásárlásokat, ami sok esetben célravezető és gazdaságilag elő­nyös megoldást jelentene. A felelős szer­veknek aktivizálniuk és rugalmasabbá kell tenniük a licencpolitikát, mind a passzív licencek vonatkozásában, mind pedig az aktív licencek kínálatát és eladását illetően. Jelentős lehetőségek rejlenek a külföldi vállalatokkal folytatott termelési együttműködésben is. A termelési alap felújítása A tudományos és műszaki eredmények gyakorlati hasznosításának legfontosabb eszközei a beruházások, a korszerűsítések és a rekonstrukciók. A legközelebbi tizen­ötéves időszakban fel kell újítanunk termelé­si alapunkat, mélyreható szerkezeti válto­zásokat kell végrehajtanunk, s meg kell gyorsítanunk a népgazdaság alapvető és perspektív szakágazatainak a korszerűsí­tését. Ezen az úton csak úgy haladhatunk előre, ha lényeges mértékben növeljük a nemzetközi csúcsszínvonalat elérő prog­resszív gépek és berendezések gyártását, egyrészt saját népgazdaságunk korszerű­sítéséhez, másrészt pedig kivitelre is, ami a kooperáció és a szakosítás keretében lehetővé teszi annak behozatalát, amit itthon nem gyártunk. Egyúttal a progresszív technológiai eljá­rások gyorsabb ütemű fejlesztésével is számolunk saját gépiparunkban, melynek kulcsfontosságú szerepe van a népgazda­ság korszerűsítésében. Ám csak valóban progresszív technológiák bevezetéséről le­het szó, nem pedig az előző eljárások változatlan.^ vagy csekély mértércben mó­dosított lemásolásáról, amint annak az eddigiek folyamán gyakran tanúi lehettünk. Csak így alakíthatunk ki szilárd alapot a termelés széles körű automatizálásához a népgazdaság minden ágazatában. Az új gépek, berendezések és egész technológiai eljárások bevezetésénél rend­kívül fontos szerepet játszik az időtényező. A tudományos-műszaki haladás jelenlegi szédületes ütemében a műszaki megoldá­sokat gyorsan tökéletesítik, s rövid időn belül újakkal helyettesítik. Ezért a minő­séggel és a múszaki színvonallal szemben támasztott követelmények mellett az alkal­mazott kutatásnak gyorsnak és rugalmas­nak kell lennie. Az a tény, hogy a kutatási feladatok teljesítési idejét még mindig nem sikerül két-három évre lerövidíteni, nem csekély gazdasági veszteségeket okoz. Ami az új gépek behozatalát illeti, az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva az erre fordítandó eszközök jelentős növeke­désével számolunk. Megfelelő feltételek alakultak ki ahhoz, hogy a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek ebben az irányban jobban kihasználhassák a devizá­ban törlesztett hiteleket. A gépi berendezé­seknél azonban - elsősorban a legkorsze­rűbb gépeknél - érvényesíteni kell a lehető legnagyobb kihasználás alapelvét. Arra kell törekednünk, hogy a múszakszám a gépipari szakágazatokban kifejező mér­tékben növekedjen, bár ez a követelmény az egész népgazdaságra érvényes. Ezért intézkedéseket készítünk elő a több mű­szakos munka támogatására. Ebben az ötéves tervidőszakban 117 milliárd koronával többet fordítunk korsze­rűsítésekre és rekonstrukciókra, mint a he­tedikben, míg az építési beruházások terjedelme 30 milliárd koronával csökken. A korszerűsítésnek azonban minden eset­ben el kell érnie a kitűzött célt - a progresz- szív gépek és berendezések bevezetését, ha a régi gépeket ugyanolyan új gépekre cseréljük fel, ez az eszközök fölösleges pazarlását jelenti. Egyúttal a főjavításokat is szorosabban össze kell kapcsolni a gé­pek és a technológiai eljárások korszerűsí­tésével. Termelő szervezeteinknél nagyon sok olyan elavult, csekély teljesítményű gépi berendezés van, amelyek karbantar­tása és javítása aránytalanul nagy költsé­geket igényel. Ezért a 8. ötéves tervidő­szakban az ilyen gépek sokkal gyorsabb kiselejtezésével számolunk, mint ahogy ezidáig történt. Azonban a legprogresszívebb és legna­gyobb teljesítményű gépek és gyártósorok sem hozzák meg a kívánt eredményt, ha ezeket nem használjuk ki azonnal és teljes mértékben. A felmérések szerint például a legkorszerűbb, teljesen automatizált gé­pek és berendezések is csak nem egészen 1,8 műszakban vannak kihasználva. Annak érdekében, hogy a beruházások betölthessék a szerepüket a tudományos- műszaki haladás meggyorsításában, meg kell változtatni az építkezések előkészíté­sének és műszaki tervezésének a folyama­tát is, tökéletesíteni kell a tervező irodák és a tervezők munkáját, valamint a beruházá­sok irányítását. Számos fogyatékosság származik abból, hogy a tervek előkészíté­se nem elég megalapozott. Úgy tűnik, mintha a tervezők és a tervek a tudomá­nyos-műszaki haladás egész irányítási folyamatán kívül állnának, habár összekötő láncszemet képeznek a kutatás és a vég­rehajtás között. Ezért a beruházások egész irányítási rendszerét a tudományos-mű­szaki haladás irányítási és végrehajtási folyamatának szerves részévé kell tenni, s ennek kell alárendelni a döntési folyama­tokat, valamint szükség esetén a szervezé­si viszonyokat is. Sokkal nagyobb gondot kell fordítani az építkezések szakvélemé­nyezésére. Ebben a vonatkozásban a fó felelősség az országos és a köztársasági tudományos-műszaki fejlesztési és beru­házási bizottságokra hárul. Minden évben újból el kell bírálni a megkezdésre javasolt beruházásokat is, a műszaki színvonal és a hatékonyság szempontjából. Határozottabban fel kell számolnunk az átadási határidők elhalasztását, vala­mint a tervezett paraméterek elmaradá­sát is, ami zavaróan hat a szállítói­megrendelői kapcsolatokra, s miliárdos veszteségeket okoz a termelésben. Ez megköveteli, hogy a központi irányítási szervek az észlelt fogyatékosságokból levonják a szükséges következtetéseket, intézkedéseket tegyenek a helyzet javítá­sára, s gondoskodjanak ezek teljesítéséről. Ezek a körülmények ismételten figyel­meztetnek arra, hogy rendszeres figyelmet kell fordítani a gazdasági és az állami apparátus munkájának tökéletesítésére, ki kell domborítani minden irányítási dolgozó személyes felelősségét a helyzet gyors javításában. Ezekben a szervekben a párt­munkát is erre kell irányítani. Átgondolt, koncepcionális munkával A termelés korszerűsítésében, valamint anyag- és energiaigényességének csökkentésé­ben elöntő szerepet kapnak a szükséges szerke­zeti változások, az új technológiai eljárások, a komplex automatizálás és a robotizálás. Továbbra is pótolhatatlan szerepe lesz az újítók és feltalálók alkotó kezdeményezésének is, amelyből a 7. ötéves tervidőszakban 55 milliárd korona értékű gazdasági haszon származott, s ebből a forrásból a 8. ötéves tervidőszakban már 70 milliárd koronával számolunk. A termelés hatékonysága apróbb ésszerűsíté­sekkel, az adott termelési technológia tökéletesí­tésével, manipulátorokkal és robotokkal való kiegészítésével aránylag rövid időn belül, s nem nagy költségekkel is növelhető, javítható a ter­mékek minősége és múszaki színvonala. Ezért határozottabban kell építeni a fejlesztési és ésszerűsítési műhelyeket, amelyek elősegítik az új szerkezeti megoldások gyorsabb gyakorlati alkalmazását, a találmányok és az újítási javaslatok gyorsabb bevezetését, s egyúttal egyes szükséges gépek és berendezések elké­szítésére is szolgálhatnak, és meggyorsíthatják a termelés elektronizálását. Az ésszerűsítés tervezését jobban össze kell kapcsolni a témakö­ri feladatok céljaival, s a dolgozók kezdeménye­zésének a fejlesztésével. Különösen bevált módszer a komplex racionalizációs brigádok létesítése. A pártszervezetek kötelessége, hogy ezt a tevékenységet sokoldalúan támogassák. A tudományos-műszaki haladás meggyorsítá­sa érdekében az is fontos, hogy minden vállalatnak legyen kidolgozott intenzifikációs programja, amely egyaránt tartalmazza a gyárt­mányfejlesztés és a technológiai folyamatok tökéletesítésének, valamint a tudomány és a technika területén elért eredmények gyakorlati bevezetésének hosszú távú tervét, s ezt követ­kezetesen teljesítsék. Ezt fejezik ki a Prágai felhívás alapelvei is, e felhívás sok száz vállalatnál és üzemben visszhangra talált. A pártmunkában ezekről a kérdésekről sem szabad megfeledkezni. A CSKP alapszervezetei nem nézhetik el, hogy még mindig vannak olyan vállalatok, ahol nem dolgozták ki az intenzifikáci­ós programokat, vagy csak formálisan jártak el, ami lényegében ugyanazt jelenti. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a számítás- technika és a múszaki rajzoló berendezések kihasználásának is a múszaki tervezésben, ami alapvető mertékben növeli a konstruktőrök, a számításokat végzők, a technológusok és a múszaki tervezők munkájának termelékenysé­gét és minőségét. Meg kell gyorsítani az ilyen berendezések gyártását és szállítását, mert még nem fedezik a szükségleteket. Özembe helyezé­sük előtt azonban a termelést előkészítő dolgo­zókat megfelelő szakképzésben kell részesíteni, hogy hatékonyan kihasználhassák ezeket az eszközöket. A tudományos-műszaki haladással közvetle­nül összefügg a termékek minőségének és múszaki színvonalának a kérdése is. Az itt előforduló fogyatékosságoknak negatív gazda­sági és politikai következményeik vannak, legyen szó akár beruházási, vagy pedig belkereskedel­mi és külkereskedelmi szállításokról. Ezért olyan intézkedéseket készítünk elő, amelyek gazdasá­gilag ösztönzik a magas minőségi színvonalú termelést, s elmarasztalják a rossz minőséget. Lényegében három minőségi fokozat érvé­nyesítéséről van szó, amelyek közül a legma­gasabb, Q minőségi osztály árkedvezmény­ben részesül, a másodosztályú termékek viszont egyéb intézkedéseken kivül árcsök­kentéssel lesznek sújtva. tgyúttal azonban a minőségvizsgáló intézetek munkáját is javítani kell, s úgy kell tökéletesíteni az információs rendszert, hogy az lehetővé tegye termékeink összehasonlítását a legjobb külföldi termékekkel. További intézkedéseket kell tenni abban az irányban is, hogy a független állami minőségvizsgáló intézetek közvetlen hatást gya­korolhassanak egyes kiemelt vállalatok munká­jára. A pártszervezeteknek, valamint a Szakszer­vezetek Központi Tanácsa kezdeményezésének a szellemében a szakszervezeti szerveknek is összpontosított figyelmet kell fordítaniuk a gyárt­mányfejlesztésre és a termékek minőségi szín­vonalának javítására. Erre kell irányulnia a szo­cialista munkaversenynek is, valamint ,,A gyár védjegyének becsületéért" címmel biztatóan kibontakozó mozgalomnak. A becsületes törekvések sokoldalú támogatásával A tudományos-műszaki haladásnak a CSKP KB 8. ülésén elvégzett elemzéséből, valamint a központi bizottság további üléseiből és a CSKP XVII. kongresszusának tárgyalásaiból levont következtetések alapján már eddig is sok mindent megvalósítottunk, s elismerés illeti azokat, akik ebben érdemeket szereztek. Sokkal több munka van még azonban előttünk Az elhatározásaink elérésének a kulcsa az emberek kezében van, a munkához való viszonyulásuk­ban, abban, hogy megértsék a szocializmus jelenlegi építési szakaszának a jelentőségét, céltudatosan fejlesszék képességeiket és isme­reteiket, s ezeket öntudatosan használják ki a társadalom javára. Kifejezően beszélt erről Mihail Gorbacsov elvtárs Togliattiban, a Volgái Autógyár dolgozói előtt: „...a változásokat elsősorban a gondolko­zásban, a pszichológiában, a szervezésben, a munkastílusban és a munkamódszerekben kell elkezdeni. Nyiltan kijelentem, hogy ha nem változunk meg saját magunk... a gazda­ságot, s a társadalmi életet sem változtatjuk meg úgy, hogy az megfeleljen a kongresszusi határozatok szellemének. Ilyen esetben azon­ban az előirányzott feladatokkal sem tudunk megbirkózni, amelyek tartalmuk és újszerű­ségük szempontjából egyedülállóak.“ A tudományos és múszaki fejlesztés érvényes irányítási és tervezési rendszerét következete­sebben kell érvényesíteni a gyakorlatban. Egyút­tal azonban gondosan fel kell mérni az eddigi tapasztalatokat is, elő kell készíteni e rendszer tökéletesítését, beleértve az önálló elszámolás elveinek a kihasználását. Ehhez olyan szab­ványalapot kell kialakítani, amely lehetővé teszi az igényes és összehasonlítható mércék alkalmazását. Ezeket a munkákat a népgazda­ság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesí­tése keretében hajtjuk végre, ahogy azt a CSKP XVII. kongresszusa feladatul adta. Azonban a legtökéletesebb rendszer sem oldja meg önmagában a problémákat, ha nem javítjuk a közvetlen irányító tevékenység színvonalát, s nem használjuk ki a dolgozók alkotó kezdemé­nyezését. A haladás bátorságot követel Elegendő áldozatkész, lelkes emberünk van, akik gondolkoznak munkájuk fölött, s elszántan keresik az utakat annak javításához. Ezt az a vita is bizonyítja, amely a XVII. pártkongresszuson elfogadott határozatok teljesítéséről indult a Ru­dé právo és a Pravda oldalain, A haladás bátorságot követel cím alatt, s amelyet a cseh­szlovák Tudományos Akadémia akkori elnöké­nek, Bohumil Kvasilnak a cikke indított el. Igen, ezeket az embereket teljes támogatásban kell részesíteni, eredményeiket értékelni és nép­szerűsíteni kell, s tapasztalataikat gyorsan és a lehető legszélesebb mértékben kell kihasz­nálni. A tudományos-műszaki haladásban nagy jelentőségük van a kádereknek, mint az új technika és technológia alkotóinak, s a termelés szervezőinek. Gondoskodnunk kell szakmai és politikai felkészültségükről, hogy képesek legye­nek újszerűen viszonyulni a problémák megoldá­sához, s hogy figyelmüket az ismeretek állandó felújítására fordítsák, főleg a posztgraduális tanulás útján, s tájékozottak legyenek a világvi­szonylatban kibontakozó fejlődési irányzatokról. Figyelmet kell fordítani a dolgozók szakmai átképzésére is, ahogy azt az új technika és technológia, valamint a termelés szerkezeti változásai megkövetelik. A tudományos-műszaki haladásban kitűzött célokat nem lehet elérni a fiatalok aktív részvéte­le nélkül, akik közel állnak a tudományhoz és a technikához, s szakmailag is jól felkészültek. Nagyobb teret kell kialakítani az ifjúság tudomá­nyos-műszaki tevékenységéhez a SZISZ-ben, az iskolákon, az ipari üzemekben, a mezőgazda- sági vállalatoknál, az ifjúsági klubokban, támo­gatni kell a Zenit-mozgalom, valamint az Ifjúság számlája mozgalom kibontakozását. Nagy erőt képvisel a Csehszlovák Tudomá­nyos-Műszaki Társaság is, melynek több mint hatszázezer tagja van a tudósok, technikusok, konstruktőrök, újítók és élenjáró munkások soraiból, s amely már most is jelentős mértékben segíti elő a szakismeretek terjesztését főleg olyan szakágazatokban, mint például az elektro­nika és a számítástechnika. Tagjai egyre aktí­vabban vesznek részt a tudományos-műszaki haladás eredményeinek gyakorlati hasznosítá­sában. A pártszervezeteknek és a vezető dolgozóknak jobban kell támogatniuk ezt a tevé­kenységet, s a legfontosabb feladatokra kell irányítaniuk. Az egyes szakcsoportok és a tagok sokat tehetnek az ágazatok és a vállalatok közti együttműködés fejlesztésében, valamint a leg­jobb eredmények és tapasztalatok más szerve­zeteknél való elterjesztésében is. Nagy tartalékaink vannak a főiskolák növekvő részvételében is az alap- és az alkalmazott kutatásban, s a kutatási eredmények gyakorlati hasznosításában. Ebből a szempontból nagy jelentőségük van a főiskolák és a termelés közti közvetlen kapcsolatoknak, a feladatok megoldá­sában való fizetett szerződéses részvételüknek, amit fejleszteni és támogatni kell. Egyúttal azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy a kutatási és fejlesztési alap munkájával szemben támasz­tott növekvő igényekkel összefüggésben a főis­kolák szakoktatási színvonalát is emelni kell a fiatal szakemberek felkészítésében. A Rudé právo és a Pravda hasábjain közölt vita azt is bizonyítja, hogy jól ismerjük a fogyaté­kosságainkat és azok okait, sőt azt is tudjuk, hogy miként orvosoljuk ezeket, a gyakorlati munkánkban azonban elmaradunk a kor követel­ményeitől. Arra van szükség, hogy a szavakat tettek kövessék, a pontosan és hozzáértően megfogalmazott célok teljesítését következe­tes munkával biztosítsuk. Ez nem nélkülözheti a munka- és a^technológiai fegyelem szilárdítá­sát, a munkahelyi rendet és szervezettséget. Részrehajlás nélkül és névre szólóan kell rámutatni azokra, akik a háttérben meghúzódva csak kényelmesen „vitetik“ magukat, s üres szavakkal takargatják képtelenségüket, vagy tettrekészségük hiányát. Ebben az irányban az eddiginél aktívabb szerepet kell vállalniuk a párt- szervezeteknek minden vállalatnál és üzemben, szoros együttműködésben a szakszervezeti és az ifjúsági szervezettel. Harcot kell folytatnunk a megszokottság és az átlagosság ellen, a tudomány és a technika eredményeinek gyorsabb gyakorlati érvényesí­téséért, az emberek munkakezdeményezésének ösztönzéséért és irányításáért. Ez különösen időszerű most, amikor a vállalatok és a szerve­zetek az 1987. évi terv feladatait, valamint az egész 8. ötéves tervidőszak feladatait tárgyalják meg. Meg akarjuk nyerni és ösztönözni akarjuk a dolgozó kollektívákat, ezért nem tűrhetjük el, hogy azok, akik következetesen akarják megol­dani a problémákat, felszámolni a hibákat és a fogyatékosságokat, akadályokba, bürokratikus közömbösségbe ütközzenek, s ráadásul még elmarasztalásban is részesüljenek. Minden becsületes ember érdeke, hogy hatá­rozottan lépjünk fel a társadalmi érdekek megsértőivel szemben, azokkal szemben, akik hanyag és felelőtlen munkával a dolgo­zók rovására élősködnek, a megvesztegetés­sel, a munka nélküli jövedelmekkel, a szocia­lista vagyon szétlopkodásával, a szocialista erkölcs és törvényesség megsértésével szemben. xxx Az olyan igényes feladatok teljesítése, mint amilyen gazdasági és szociális fejlődésünk meggyorsításának stratégiai irányvonala, nem nélkülözheti az egész szocialista rendszer szilár­dítását, a szocialista demokrácia minden oldalá­nak az elmélyítését, amely az érdekek egysége­sítésének, az emberek irányításában és igazga­tásában való részvételének, s a dolgozó kollektí­vák mozgósításának nélkülözhetetlen eszköze. A siker alapvető teltétele a pártmunka színvo­nalának emelése a párt szervezeti felépítésének minden szintjén, a pártmunka módszereinek és stílusának a tökéletesítése, a párt belső életének a javítása, a párt ideológiai hatásának, s a társa­dalomban betöltött vezető szerepének a növelé­se. Ezek a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött program teljesítésének nélkülözhetetlen feltéte­lei, s ezen az úton tudjuk a legjobban továbbfej­leszteni pártunknak a népünk boldogságáért, a szocializmusért és a bókéért folytatott hatvanöt éves harcának forradalmi hagyományait.

Next

/
Thumbnails
Contents