Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-14 / 190. szám, csütörtök
Stratégiai irányvonalunk - a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítása Meg kell gyorsítani a tudományos-műszaki haladást, s eredményeit a gyakorlatban alkalmazni írta: Miloš Jakeš, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára Népgazdaságunk és egész társadalmunk fejlődésének rendkívül fontos szakaszába lépett. Elkerülhetetlenül szükséges a társadalom szociális és gazdasági fejlődésének meggyorsítása, a népgazdaság teljesítőképességének és hatékonyságának növelése a nép életszínvonalának további emelése érdekében. Emellett mindannyian tudatosítjuk, hogy ez már nem érhető el az eddigi, túlnyomórészt extenzív megközelítésekkel. Nemcsak a további gazdasági növekedésről van szó, hanem az új minőségű gazdasági növekedésről, amit a népgazdaság sokoldalú intenzifikálásaként szoktunk jellemezni. Erről tanúskodnak azok a feladatok, amelyeket a 8. ötéves tervidőszakra tűztünk ki: a nemzeti jövedelem 3,5 százalékos emelkedésével számolunk, s emellett növekményének legkevesebb 92 százalékát a munkatermelékenység fokozásából kell fedezni. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy meg kell majd elégednünk a nyersanyag-, energia- és anyagi források hozzávetőleg olyan szintjével, mint amilyen ma áll a rendelkezésünkre, s következetesen kell törekednünk a termelési fogyasztás sokoldalú csökkentésére, az alapvető eszközök hatékonyságának növelésére, s nem utolsósorban az új termékek műszaki paramétereinek állandó javítására. Csak ily módon tudjuk biztosítani a népgazdaság további fejlődését, a sürgető ökológiai problémák megoldását, s azt, hogy a 7. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva megkétszerezni a személyi fogyasztás növekedésének ütemét, több mint egyötöddel növelni a társadalmi fogyasztást, és a kellő szinten tartani az ország védelmét. Olyan célok ezek, amelyeket lehetőségeink alapos felmérése után tűztünk ki, tekintettel a szocialista gazdasági integráció új szakaszára, valamint azokra a feladatokra, melyeknek teljesítésére - s a kívánt irányokban túlteljesítésére is - gazdasági erőnkből teljes mértékben telik. Nem engedhetjük meg viszont a feladatok teljesítésének halogatását, vagy az egy helyben topogást, hogy meddő vitákat folytassunk a feladatok igényességéről, s ezeket ne kövessék határozott tettek. Ez utóbbiaknak az idei terv teljesítése során minden mutatóban tükröződniük kell, ami az egész 8. ötéves tervidőszak sikerének elkerülhetetlen feltétele. Az állami terv első félévi teljesítésének értékeléséből kitűnik, hogy a mennyiségi mutatókat jól sikerült teljesítenünk. A tervezettnél gyorsabban növekedett az ipari termelés, a mezőgazdaság is teljesítette termelési feladatait, túlléptük a tervezett beruházási munkák terjedelmét. Ami a gazdaság intenzifikálásának ütemét illeti, ezt egyébként a saját teljesítmények tervének teljesítéséről, a béralapokról, nyereségről, a készletek állapotáról és körforgásáról, a termelés nyersanyag-, anyag- és energiaigényességéről, a termékek minőségéről, valamint a gazdasági szerződések teljesítéséről szóló adatok jellemzik - vagyis a terv minőségi mutatói- nincs okunk az elégedettségre. S bár a minőségi mutatók teljesítésénél jobb a helyzet, mint a múltban, a tervezett szintnek még mindig csak a felénél járunk. Felelőtlen és politikailag káros lenne arra hagyatkozni, hogy a késéseket az elkövetkező években behozzuk. Ezt mindenkinek, s fóleg a vezető gazdasági dolgozóknak kell tudatosítaniuk. Minőség, hatékonyság - napjaink legsürgetőbb feladatai A jelenlegi, s az egész 8. ötéves tervidőszak legsürgetőbb feladata fordulatot elérni az újratermelési folyamat minőségi összetevőinél, növelni a munka hatékonyságát a termelő és nem termelő szervezeteknél és javítani a termékek minőségét. E törekvések sikerének legfontosabb feltétele, hogy gyorsabban jussunk hozzá a legújabb tudományos ós műszaki ismeretekhez, s átfogó módon érvényesítsük azokat a gyakorlatban. Éppen e feladat nemteljesítése az egyik legfőbb oka annak, hogy lemaradtunk az intenzifikációs folyamatban és nem teljesítjük az 1986-os évi terv minőségi mutatóit. Amint a CSKP Központi Bizottságának a XVII. kongresz- szus elé terjesztett politikai beszámolója- melyet Gustáv Husák elvtárs terjesztett eló - is hangsúlyozza: „Népgazdaságunk sokoldalú intenzifikálásának feltétele, hogy lényegesen gyorsítsuk a tudomá- nyos-múszaki fejlődést, s ennek eredményeit következetesen érvényesítsük a gyakorlatban. Korunk parancsa radikálisan növelni azt a képességünket, hogy fejlesszük a tudományt és a technikát, megvalósítsuk ezek eredményeit, gyorsan és a legnagyobb mértékben alkalmazzuk a technológiai innovációt, ami jelentős társadalmi hasznot, a termelés magas műszaki színvonalát és minőségét eredményezi.“ Nem képzelhető el modern, intenzíven fejlődő gazdaság a tudománnyal és a technikával való legszorosabb kapcsolatok nélkül. Pártunk éppen ezért helyezte előtérbe a tudomány és a technika gyakorlati alkalmazása meggyorsításának feladatát, azt, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés a népgazdasági tervezés tengelyévé váljon. Nem öncélú ez a feladat. Az az értelme, hogy olcsóbbá és hatékonyabbá tegyük a termelést, jobban értékesítsük a nyersanyagokat, anyagokat, a tüzeló- anyag-energetikai forrásokat, beleértve a másodlagos nyersanyagokat is. Növeljük a munkatermelékenységet, s nagyobb nemzeti jövedelmet hozzunk létre. Végsősoron a tudományos-múszaki ismeretek termelésben való alkalmazásának szociális szempontból is nagy a jelentősége. Lehehetővé teszi, hogy számottevően javítsuk a munka- és életkörnyezetet, kulturáltabbá tegyük a munkát, korlátozzuk a nehéz fizikai, monoton tevékenység arányát, s fokozatosan felszámoljuk a fizikai és szellemi munka között levő különbséget, s a munkaidő csökkentésével megteremtsük a feltételeket a szabad idó növeléséhez, tartalmas eltöltéséhez. A nagy használati értékű, jó minőségű termékek bő választéka aztán lehetővé teszi, a lakosság törvényszerűen növekvő szükségleteinek jobb kielégítését. A tudomány és a technika gyakorlati alkalmazásának helyzetét és távlatait a CSKP Központi Bizottságának 1983-ban tartott 8. ülésén tekintették át. Ez a tanácskozás a rövid távra szóló feladatok mellett távlati, stratégiai jellegű célokat is megfogalmazott, már ami az egységes állami tudományos-múszaki politika megalkotását és megvalósítását, a tudomány és technika alapvető fejlesztési irányainak kitűzését, a Szovjetunióval és más KGST-országok- kal folytatott tudományos-múszaki együttműködés elmélyítését, a kutatási és fejlesztési bázis hatékonyabb munkáját, a konkrét gazdasági és társadalmi szükségletekkel való összekapcsolását szavatoló intézkedések meghozatalát, ez utóbbiaknak valamint ami a dqlgozók kezdeményezésének fejlesztését illeti a tudományos-múszaki fejlődés feladatainak teljesítése érdekében. Az utóbbi három év tapasztalatainak értékelése alapján a párt XVII. kongresszusa megerősítette a 8. központi bizottsági ülés határozatainak érvényességét, teljesítésük szükségességét, és további feladatokat tűzött ki a tudományos-műszaki fejlesztésben. Használjuk ki a szocialista gazdasági integráció előnyeit A KGST-tagországok tudományos-mű- szaki haladása 2000-ig szóló komplex programjának kidolgozása és elfogadása újabb ösztönzést jelentett. Számunkra e program megvalósítása új lehtóségeket és feltételeket is jelent a tudományostechnikai ismeretek létrehozását és gyakorlati alkalmazását célzó egész folyamat meggyorsításában. Ez a dokumentum jelentős hozzájárulásnak számít a tudomány szocialista internacionalizációjához, megvalósítása csúcseredményeket hozhat a tudomány és a technika döntő fontosságú ágazataiban, a szocialista országok számára lehetővé teszi a szakosítás és az együttmüködés minőségileg magasabb szintjét a tudományban, a kutatások terén, atermelésben, s az intenzifikálás folyamatának meggyorsításában. A komplex program teljesítése lehetővé teszi például, hogy a KGST- tagországokban 2000-ig a társadalmi munka termelékenysége legalább megkétszereződjék, s jelentős mértékben csökkenjen az egységnyi nemzeti jövedelemre számított energia- és nyersanyagfogyasztás. Nagymértékben szilárdulnak a szocializmus pozíciói, s műszaki és gazdasági sebezhe- tetlensége is nagyobb lesz. Ezért a komplex program teljesítésében való aktív részvételt pártunk az elkövetkező 15 évre szóló gazdasági és szociális céljaink megvalósítása kulcs- fontosságú részének tekinti. A komplex program teljesítésében résztvevő tudományos kutatóintézetek és vállalatok számíthatnak a sokoldalú támogatásra, de arra is, hogy a feladatokat jó minőségben, a kívánt paramétereknek megfelelően és a kitűzött határidőre kell teljesíteni. Munkájukat következetesen és szigorúan fogjuk ellenőrizni. Nemcsak hazánk, hanem az egész szocialista közösség szempontjából létfontosságú a komplex program céljainak megvalósítása. Ezért azokat a kötelezettségeket, melyeket Csehszlovákia magára vállalt, feltétlenül és maradéktalanul teljesíteni kell. Következetesen teljesíteni a 8. ülés határozatait A központi bizottság 8. ülése határozatainak teljesítése során megkezdtük a távlati fejlesztés prognózisainak kidolgozását, ezek a tudomány és technika eredményei gyakorlati alkalmazásának reális lehetőségeire támaszkodnak. A mi tudományos-műszaki politikánkat ,,A CSSZSZK gazdasági és szociális fejlesztésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és kilátások 2000-ig“ címú dokumentum konkretizálja, amelyet a XVII. kongresszus hagyott jóvá. A CSKP KB 8. ülése óta eltelt három évben elfogadtuk azokat az alapelveket, amelyek hangsúlyozzák a célprogramsze- rü megközelítés szükségét a tervezésben, hogy mélyíteni kell a kapcsolatot a műszaki fejlesztési terv, valamint a népgazdasági terv más részei között, kidolgoztuk a kohászati-gépipari komplexum fejlesztésével, a népgazdaság elektronizálásával, a biotechnológiával, a mezőgazdasággal és a nép élelmezését biztosító más ágazatokkal, valamint a környezet védelmével és a természeti kincsek ésszerű kihasználásával kapcsolatos programdokumentumokat. További intézkedések születtek a kutatási és fejlesztési munkákhoz szükséges információs hálózat javítására, a műszaki fejlesztés finanszírozásának rugalmasabbá tételére. Az eddigi tapasztalatok alapján a 8. ötéves tervidőszakban kísérletileg bevezetjük az egész beruházási folyamat finanszírozására szolgáló önálló alapot, amely felölelné a kutatási és fejlesztési munkákat, s azok gyakorlati alkalmazását is. A 8. ötéves tervidőszakban is folytattuk az ilyen jellegű lépéseket. Felszámoljuk azokat a tervezési, gazdasági és anyagi jellegű akadályokat, amelyek gátolják a tudomány és a technika eredményeinek gyors gyakorlati alkalmazását - beleértve az adminisztratív munka csökkentését is. Arról van szó, hogy a termelési gyakorlatban minden új lehetőséget - létrehozásukat maguk a termelők sürgették - megfelelően kihasználjanak. Gondolok itt a termelést megelőző munkaszakaszok káder- és anyagi szempontból történő erősítésére, a prototípusokat készítő és racionalizációs műhelyek létesítésére, a termékek minőségének az árrendszer útján történő stimulálására, s arra, hogy anyagilag érdekeltebbé tegyük az új technika létrehozóit. Ma például adottak a feltételek a bérezésben a szükséges differenciáláshoz és az átlagon felüli munkaeredmények elérésének ösztönzéséhez. E lehetőségeket azonban csak kis mértékben használják ki. Ugyanez vonatkozik a jutalmak odaítélésére is. Még mindig azzal az állítással ,.érvelnek“ egyesek, hogy például rendkívül nehéz lenne egy konstruktőrnek a helyzete a munkatársai körében, aki személyi fizetést kapna. Ez azonban csak alibizmus, egészségtelen kollegialitás, annak a megnyilvánulása, hogy nem vagyunk hajlandók küzdeni az igaz ügyért, a jutalmazásban az egyenlősdiség óvatoskodó rögzítése ez. A szocializmusban e téren is érvényesülnie kell a mindenkinek munkája szerint alapelvnek. Határozatlanságunkon kívül nem áll semmi annak az útjában, hogy igazságosan értékeljünk minden alkotó dolgozót, aki ezt rendkívüli munkaeredményeivel kiérdemli. Az egyik lehetőség például: csökkenteni a dolgozók számát azokkal, akik nem érik el a kívánt teljesítményt, s az így megtakarított béralapot azok jutalmazására fordítani, akik a többletmunkát vállalták. Az ilyen lehetőséget csak elvétve alkalmazzák. Nem lehet beletörődni abba, hogy a tervezők, a konstruktőrök helyenként az alkotó munka helyett a műhelyekben dolgoznak, hogy segítsenek a termeléskiesések felszámolásában. Annak a fő okát, hogy a tudományostechnikai eredményeket nerp a kellő gyorsasággal és rugalmassággal alkalmazzuk a gyakorlatban, abban kell keresni, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés «még nem vált mindenütt az irányító munka tartós részévé, s többnyire csak az illetékes osztályok ügye maradt. Ezt a helyzetet gyakran tétlenül nézik a pártszervezetek is, amelyek a tudomány és a technika alkalmazásának, a termelésben s ezzel összefüggésben a kutató-fejlesztő tervező és konstrukciós irodák munkájának esetlegesen és véletlenszerűen szentelnek figyelmet. Az erők következetes koncentrációja A KGST-tagországok tudományos-műszaki haladása 2000-ig szóló komplex programjához, valamint a Szovjetunióval folytatott gazdasági és tudományos-mű- szaki együttműködés 2000-ig szóló hosszú távú programjához szorosan kötődve került sor a 8. ötéves tervidőszakra 14 állami célprogram és 17 tudományos-műszaki program kidolgozására. Ezek beruházási, anyagi és kapacitási szempontokból való biztosítása az állami terv külön részét képezi. Ugyanakkor elkerülhetetlenül szükséges, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés fó, döntő fontosságú céljainak megoldása érdekében következetesen koncentráljuk tudományos-kutató bázisunk erőit és eszközeit. Nálunk ezen a területen jelenleg közel 190 ezer ember dolgozik, s a 8. ötéves tervidőszak folyamán számukat további 11 és fél ezerrel kellene növelni. Ha azt akarjuk, hogy a tudomány és a kutatás erőforrásainak tervezett növekedése számottevő eredményeket hozzon a népgazdaságnak, nem szabad megismételni a múltnak azt a gyakorlatát, amikor is az e téren dolgozók számának gyarapodása ,.szétfolyt“ anélkül, hogy céltudatosan hatott volna a létszám összetételére. Ellenkezőleg, a helyzet ma olyan, hogy egyes ágazatokban szükségünk van a kutatás nagymértékű erősítésére, esetenként új kutatóbázis létesítésére. A tudomány és technika fejlesztésére a felhasznált nemzeti jövedelem 4 százalékát fordítjuk. Jelentős eszközök ezek, s nem lehet őket felaprózni az áttekinthetetlen mennyiségű részleges, másodrendű és sok esetben minden perspektívát nélkülöző feladatok megvalósítására. Nyíltan meg kell mondani, hogy a tudományban és a technikában, ami az egyes intézmények és munkahelyek tevékenységének irányvonalát illeti, a személyes és a csoportérdekek még nincsenek mindig összhangban a társadalmi érdekekkel. Ezért a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak szellemében felül kell bírálni a tudományos-kutatási alap munkájának hatékonyságát, annak érdekében pedig, hogy ezt a fő feladatokra irányítsuk, végre kell hajtani a szükséges káder- és szervezési intézkedéseket. Ezzel összefüggésben mérlegeljük egyes munkahelyek létjogosultságát, azokról van szó, amelyek már évek óta nem érik el a kívánt eredményeket. Mindez nemcsak a központilag irányított tudományos és kutatóintézetekre vonatkozik, hanem a vállalatokra és termelésigazdasági egységekre is, hiszen ezekben található tudományos-kutató bázisunk döntő része, főleg a konstrukciós, tervező és technológiai egységek, amelyek biztosítják a vállalati műszaki fejlesztési terveket. Az ágazati irányító szervek és a terme(Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1986. VIII. 14.
