Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-01 / 179. szám, péntek
Kell a mikroszámítógép Az informatika és számítástechnika gimnáziumi oktatásáról iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiii Mozaikkép - árnyékkal Beszélgetés a 65 éves Juraj Martvoň érdemes művésszel A közelmúltban Hradec Králo- véban megtartott országos konferencia Az informatika és a számítástechnika alap és középiskolai oktatásáról nagyobb teret szentelt az új tantárgy középiskolai meghonosításának, ezen belül pedig a gimnáziumi oktatásának, mint az alapiskolainak. írásunkban e kérdéskör terjedelmessége miatt csak a gimnáziumi oktatás aktuális kérdéseivel foglalkozunk, annál is inkább, mert az alapiskolai helyzetet korábban már elemeztük. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a gimnáziumnak teljesen másképp kell reagálnia az informatika és számítástechnika kihívására, mint az alapiskolának, ahol a matematika-tanításban, főleg az 5., 6. és a 7. osztályban még jelentős helyet foglal el a numerikus számolás. E számításokhoz, mint ismeretes, a legtöbb esetben elég a zsebszámológép is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alapiskolában a mikroszámítógépnek nincs helye. Ha abból a jelenkor diktálta követelményből indulunk ki, hogy a programozás és a számítógéppel való kommunikációs készség kialakítása az általános műveltség része, s ezt második műveltségként is emlegetik, akkor nyilvánvaló, hogy a középiskolának ezeket az ismereteket diákjaival el kell sajátíttatnia. Ebből a megfontolásból került az Informatika és a számítástechnika alapjai nevű új tantárgy a szovjet középiskola 9. és 10. osztályába, s emiatt vezetik be 1986. szeptember 1-tól a mi gimnáziumainkban is. Célja az informatikai ismeretek és a számítástechnikával való kommunikációs készség kialakítása. Az új tantárgyat az első évfolyamban heti két, a másodikban pedig heti egy órában tanítják majd. Mivel az eredeti gimnáziumi tantervbe a matematika 3. évfolyamos tananyagába Algoritmusok és programozás címmel 30 órás témakört iktattak be, az 1. és 2. évfolyamot most befejező diákok még csak ilyen formában szerezhetnek informatikai és számítástechnikai alapismereteket. Felújítják a Muszeiont Újjászületik a világhírű alexandriai Muszeion könyvtár. A felújítás költségeihez az UNESCO 160 millió dollárral járul hozzá. A Muszeiont (a múzsák szentélyét) I. Ptolemaiosz alapította i. e. a III. század elején, s akkor 200 ezer, később i. e. 48-ban már 700 ezer papirusztekercs, illetve rézmetszet, az ókor legnagyobb gyűjteménye állt a tudósok, írók rendelkezésére, akiket a Ptolemai- oszt dinasztia uralkodói hívtak meg Alexandriába, a hellenizmus korának legnagyobb kulturális központjába. Amikor Julius Caesar hadai i. e. 47-ben elfoglalták Alexandriát, a könyvtár leégett. A római imperátor hódolata jeléül megígérte Kleopátrának, hogy az elpusztult értékes kéziratok jelentős részét helyreállíttatja, s szavát * meg is tartotta. Később a csodálatos gyűjtemény azonban ismét a lángok martalékává vált. Egyiptomi tudósok a közelmúltban elhatározták, újjáteremtik a Muszeiont, amelyben elhelyezik az Egyiptomban föllelhetó régi kéziratokat, papirusztekercseket és azokat a könyveket, illetve egyéb kulturális értékeket is, melyeket külföldről kapnak. Az UNESCO támogatja a könyvtár számítógépekkel való fölszerelését. Memóriaegységeikbe betáplálják nemcsak a katalógusokat, hanem az egész könyvállományra vonatkozó részletes adatokat is. Tervbe vették, hogy a tudományos és műszaki információkat értékelő és elemző központon kívül olyan korszerűen felszerelt nyomdát is létesítenek az új kulturális intézményben, amelyben párhuzamosan hat nyelven nyomtatják majd , a könyveket és egyéb kiadványokat. -ybHogy ennek a témakörnek az oktatása hatékony legyen, s ne maradjon a 3. osztályban elszigetelve a többi évfolyam matematika-tananyagától, e tantárgy tanítását úgy kell irányítani, hogy kidomborodjon az algoritmusok szerepe és kellően fejlődjön a diákok algoritmikus gondolkodása. Ez elsősorban úgy érhető el, hogy a tanár megfogalmaztatja a tananyagban fellelhető algoritmusokat, felíratja folyamatábrájukat, bemutatja az egyszerűbb algoritmusoknak Basic programozási nyelven való felírását és a mikroszámítógépen való realizálását. Az említett 30 órás témakör átvétele után fontos, hogy az ismereteket és készségeket a tanulók a matematika és más tanítási órákon is alkalmazzák. Gimnáziumainkban csak az 1986/87-es iskolai évtől kezdve oldódik meg az informatikai és a számítástechnikai ismereteknek a kor szelleméhez igazodó oktatása. Az első és második évfolyamban kötelező Informatika és számítástechnika tantárgy oktatásához a 3. és 4. évfolyamban nem kötelező tantárgy kapcsolódik, ezenfelül a 4. évfolyamban heti 2 órában választható tantárgyként is szerepelni fog. A számítástechnika iránt különös érdeklődést tanúsított diákok az általános követelményeknek megfelelően és azon túlmenóan, egyéni adottságaik szerint tökéletesíthetik és bővíthetik tudásukat ennek az új tantárgynak az ismeretköréből. E tantárgy a gimnáziumban közismereti tárgyként szerepel. Elsődleges célja tehát, hogy olyan általános politechnikai műveltséget nyújtson, amely megfelelő tájékozottságot tesz lehetővé a számítástechnika, automatizáció és robottechnika területén. A tantervi célkitűzések között elsősorban a számítógéppel való munka elvi kérdései, továbbá a programozási eljárások egszerű numerikus és nemnumerikus feladatokon való elsajátítása, valamint a mikroszámítógéppel való konkrét munka szerepel. A diákoknak két év alatt meg kell ismerkedniük a számítógépek különböző felhasználási területeivel, a grafikus, numerikus és szöveges információk gépi feldolgozásmódjával, valamint a számítógépek technológiai folyamatok irányítására való felhasználásának módszereivel. A tanterv különös figyelmet szentel az algoritmizáció és a programozási eljárások elsajátításának. A tanulóknak a kétévi kötelező oktatás folyamán jártasságot kell szerezniük az algoritmusok alkotásában, megismerkednek különböző interaktív programozási nyelvekkel. Mivel a technika adta Ha a skandináv országok zene- életéről beszélünk, általában csak két név ötlik fel bennünk: a skót származású norvég Edvard Grieg és a finn Jan Sibelius. Többet hirtelen aligha tudnának még a zenekedvelők is említeni. Hát még, ha a svéd szerzők után érdeklődnénk! A skandináv népek zene- művészete valahogy a világ peremére került, szerzőik alkotásaival alig-alig találkozunk a nagy hangversenytermek vagy fesztiválok műsorán. Pedig ezek az országok évszázadok óta magas zenei kultúrával rendelkeznek, s nemcsak magukba szívták a nagy szerzők alkotásait, hanem azoktól tanulva önálló, eredeti alkotókkal is rendelkeztek. A svéd zenekultúrát illetően elegendő ha csak arra utalunk, hogy itt alakult meg Európa egyik legrégibb, állandó udvari zenekara a XVI. században. Máig is talány, hogy miért szigetelődtek el Európában. Miért nem hallunk semmit Johan Hel- mich-Roman (1694-1754) kompozícióiról, vagy említsük Franz Berwald (1796-1868) hegedűversenyeit és szimfóniáit, akit a maga korában Mendelshon mellett emlegették. A „Modern svéd zene atyja“, Hilding Rosenberg lehetőség csak a Basic nyelv alkalmazását teszi lehetővé, ezért ezt a programozási nyelvet tanítják majd. Cél, hogy a tanulók ezen a nyelven megtanuljanak egyszerűbb programokat írni. A problémákat az egyes tantárgyak tananyagából választhatják. Mivel az új tantárgy - mint említettük - közismereti tárgyként szerepel, külön kell hangsúlyozni, hogy komoly nevelési követelményeket is támasztunk vele szemben. Az algoritmikus gondolkodás fejlesztésén kívül elősegíti a diákok helyesebb pályairányítását, a problémák újszerű megközelítési és megoldási módját, az elektronika és számítógépes rendszereken alapuló gyártási és irányítási folyamatok megértését, legalább általános elvi síkon, az új iránti nagyobb fogékonyságot és a haladó irányzatok támogatását. Óriási lehetőséget nyújt a tantárgyközi kapcsolatok további elmélyítésére, méghozzá az ismeretek alkalmazási szakaszában. Az új ismeretek birtokában a fiatalok természetesnek veszik majd, hogy a számítógép ott lesz más tantárgyak óráin is, s elősegíti a matematikai, fizikai, biológiai, kémiai stb. ismeretek jobb megértését és élethűbb alkalmazását. Ilyen felhasználása feltételezi, hogy a pedagógusnak kész didaK- tikai programjai legyenek, amelyek az egyes tantárgyak tantervéhez és tankönyvi feldolgozásához készülnek és a tanítási óra hatékonyságának növelését célozzák. Ilyen programok az egyes tantárgyak oktatásának segítésére sajnos még csak kis számban állnak rendelkezésünkre, mégpedig matematikából és fizikából. Előállításuk és forgalmazásuk kérdését az illetékesek napirenden tartják. Az elmondottakból azt a következtetést vonhatjuk le: a gimnáziumok igazgatóságainak egyik legsürgetőbb feladata, hogy gondoskodjanak az iskola mikroszámítógépekkel való ellátásáról, s e tantárgy oktatásával olyan pedagógust bízzanak meg, aki aránylag rövid idó alatt el tudja sajátítani az új tantárgy ismereteit és ezeket képes lesz a tanulóknak átadni. Egy-két évig e tantárgy tanításának külön figyelmet kell szentelni, hogy a kezdeti - bizonyára nem kevés - gondot és nehézséget az iskolákban közösen oldják meg. Szükséges, hogy minden igazgató és pedagógus tudatosítsa: a számítógépes műveltség nem egy új divathullám, hanem a tudományos-technikai forradalom diktálta követelmény, amely nélkül a korszerű termelés, tehát a gyors ütemű társadalmi fejlődés is elképzelhetetlen. Dr. BÁLINT LAJOS, kandidátus (1892-1985), akinek-a keze alatt legalább két komponistanemzedék nevelkedett fel, már életében feledésbe merült, noha a „szakma“ zeneszerzőként és karmesterként is igen nagyra becsülte. Miért nem vált ismertté a zenekedvelők nagy táborában? E kérdésekre nem találtunk mind ez ideig elfogadható választ, éppen ezért figyelemre méltó az a kezdeményezés, amelyet a Rikskonserter nevű zenei alapítvány indított el. A vállalkozást állami támogatás is elősegíti. Arról van ugyanis szó, hogy a svéd Királyi Zenei Akadémia a Musica Sveciae sorozatában kétszáz hanglemezen megjelenteti a svéd zene antológiáját, a kezdettől egészen a jelenkorig. Az első húsz lemez máris forgalomba került, nemcsak Svédországban, hanem a világ számos államában is. A müveket a legjobb svéd zenekarok és szólisták szólaltatják meg. Számos hanglemezt ugyanis már az előadók neve miatt is megvásárolnak a zenebarátok. Ez már önmagában sikert jelent, ám ezen túl, talán így elfdglalhatják méltó helyüket a világ zeneirodalmában is a svéd szerzők alkotásai. (B) Orvostípus - írtam róla egyszer. Igen, van benne valami az orvosból, de még inkább a tanárból. Olyan tanárból, aki egészen közel engedi magához a tanítványait, s azok ennek ellenére vagy épp ezért feltétel nélkül tisztelik. Elgondolkoztató dolgokat mond könnyed, csevegő stílusban, majd egy pillanatra elóbújik belőle a remek jellemábrázoló, amikor egy röpke arcjátékkal tökéletes illúziót keltve megjelenít egy meghatot- tan pityergő nénikét. Az operakedvelőknek nem kell bemutatni Juraj (Jozef Vavro felvétele) Martvoňt, a Szlovák Nemzeti Színház kiváló magánénekesét, hisz évtizedeken keresztül szinte hetente láthatták-hallhatták az operaszínpadon. A klasszikus és modern repertoár baritonszerepei között alig akad olyan, amelyet ne énekelt volna el harmincöt éves pályája során. x- Az idén lesz harmincöt éve annak, hogy a Szlovák Nemzeti Színház magánénekese lett. Meg szokták ünnepelni a munkahelyén az ilyen évfordulókat?- Igen, megünneplik. A feleségem operai tagságának negyvenedik évfordulóját is megünnepelték. Ö már nyugdíjba vonult, én ezt most télen szándékozom megtenni. Tudja, elég volt már. Ez a mesterség rendkívül igénybe veszi az idegrendszert. Egyre gyakrabban jelentkezik a gyötrő bizonytalanság: fogom-e még tudni, vajon ma este is sikerül? Ráadásul a legnehezebb drámai baritonszerepeket énekelem: Na- buccót, Scarpiát, Amonasrót... Az ember úgy érzi magát, mint egy kötéltáncos. Olyan ez, mintha Brumeltól öregkorában is elvárnánk, hogy 2,20 métert ugorjon. Kegyetlen mesterség a miénk. A napokban olvastam az újságban, hogy meghalt Pešek, a kitűnő színész. Közel a nyolcvanhoz az utolsó pillanatig aktív színész maradt. De a hang, az más, az öregszik... Ami a jubileumot illeti, közeleg Verdi Nabuccójának háromszázadik előadása. Ezt a szerepet mintegy kétszázharmincszor énekeltem, a háromszázadik előadáson is én fogom, ezzel ünneplem meg tagságom harmincötödik évfordulóját és hatvanötödik születésnapomat. A szakma tiszteletéről beszélgetünk, olyan operaházakról, ahol a közönség lelkesen tapsol az idősebb énekesnek is; újra és újra a függöny elé hívja, mert a jelenlegi fáradtabb produkció mögött ott érzi-látja az egész életpályát, azt a sok forró hangulatú, felejthetetlen előadást, amellyel az illető művész egykor megajándékozta. - De ehhez, persze, az kell, hogy a közönség állandóan figyelemmel kísérje egy-egy énekes pályáját - mondja Juraj Martvoň, majd így folytatja: - Ez a kritikára is vonatkozik. Jó lenne, ha a kritika a második szereposztás produkcióját is ugyanolyan figyelemmel kísérné, mint az elsőét. Pedig az igazság az, hogy általában csak az első szereposztás előadását elemzik részletesen, a másodiknál inkább csak a szereplők felsorolására szorítkoznak, vagy eleve jóval kritikusabb az ítéletük - a produkció színvonalát illetően.- Hogyan lehetséges, hogy egyetlen önálló lemeze sem jelent meg ennyi év alatt?- Több teljes operafelvételen működtem közre, de konkrétan velem mindössze hat-hét áriát játszott fel a rádió. Ebből aligha futhatta volna egy nagylemezre. Hogy miért, nem tudom.- Ha jól tudom, ön a Zeneművészeti Főiskolán is tanít...- Nyolc évig tanítottam az énekszakon, együtt kínlódtam, izgultam a növendékeimmel. A szívemet adtam az órákba, mire angyalarcú tanítványaim másnap teljesen készületlenül állítottak be, annyi fáradságot sem véve maguknak, ' hogy legalább egyszer belekukkantsanak az anyagba, amelyet olyan lelkesen igyekeztem elsajátíttatni velük az előző napon... Amikor aztán az egyik orvosi vizsgálat során nagyon sokat mutatott a vérnyomásmérő, azt mondtam, kész, vége, nem csinálom tovább. Pedig szerettem tanítani és a növendékeim is szerettek.- Megtörtént már, hogy visszaadott egy szerepet, mert úgy érezte, nem képes magát azonosítani a hős jellemével?- Nem, soha. Illetve egyszer, de azt is csak azért, mivel abban az évben hét bemutatónk volt, valamennyiben szerepeltem, s a hetediknél már úgy éreztem, hogy" tönkreéneklem magam. A szerep nehézsége inkább kihívás szamomra. Megtörténik, hogy egy figura eleinte nem tetszik, aztán a vele való vívódás során egyre jobban kezd érdekelni. A szereptanulás közben jelentkező bizonytalanság, elégedetlenség inkább arra ösztönöz, hogy újabb és újabb megoldásokkal kísérletezzem. De a kérdésre visszatérve: lehet-e teljesen azonosulni a színpadi hős jellemével? Az éppen játszó művész mögött mindig ott áll a másik énje, amely szüntelenül bírál, ellenőriz. „Teljes átéléssel“ énekelek, amikor megszólal a másik énem: „Ez jó volt, de most vigyázz, jönnek a magas hangok, most elengedheted magad, figyelj, most megint egy nehezebb szakasz jön!“ Ez egy skizofrén állapot, amely rettenetesen igénybe veszi az embert. Aztán vége, legördül a függöny. Még patakokban folyik rólam a verejték, még dolgozik bennem az előadás okozta idegfeszültség, de már a világ, ahol pár perce mozogtam, nincs többé. A díszleteket szétszedték, a kiürült nézőteret birtokukba vették a takarítónők. Ennél az előadást követő képnél jobban semmi sem figyelmeztet mesterségünk tünékeny, múlékony voltára.- Ha még egyszer születne, Ismét ezt a pályát választaná?- Nem, nem lennék még egyszer énekes. Hősi pálya, ahol az ember szinte naponta vásárra viszi a bőrét, gyönyörű és érdekes, de ha még egyszer választanom kellene, régész lennék vagy állatorvos... valami olyan foglalkozást választanék, amely közelebb vinne a természethez. VOJTEK KATALIN A svéd zene kétszáz lemezen ÚJ SZÓ 6 1986. VIII. 1.
