Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-07 / 184. szám, csütörtök
d j szú 5 1986. VIII. 7. a kommunista nevelés A takarmányok tápértékét és emészthetőségét vizsgálja a Zvoleni járásban levő vigľaši biológiai tesztelő állomás, amely a Zvoleni Mezőgazdasági Ellenőrző és Szakvéleményezó Intézethez tartozik. Jelenleg annak a lehetőségét vizsgálja, hogyan lehetne a borjúkat szeparált tejjel táplálni, mégpedig úgy, hogy a zsiradékot olcsóbb LNB zsiradékkal pótolják. További kísérleteket is folytatnak. A képen: Juraj Kováčik, az egyik kísérleti telken Mavrik nevű új készítménnyel permetezi a burgonyát. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) Az erkölcsi tisztaság követelménye Első helyen idősebb nemzedékhez tartozók gyakran elmarasztalják a fiatalok viselkedését, öltözködésének uniformitását, fantáziahiányát. Az alkotó szövetségek tagjai és a művészeti iskolák pedagógusai bírálják egyes jelentkezők érdeklődési körének sekélyességét, a jövő hivatásukkal kapcsolatos többnyire romantikus elképzeléseiket. Bíráljuk a fiatalokat a Nyugatról hozzánk különféle úton-módon beszivárgó talmi kulturális értékek kritikátlan csodálatáért. A szülők egy részénél a Tuzex-holmi minden áron való hajhászása a gyerekek értékszemléletének torzulásához, el- kispolgáriasodá’sához vezet. Nem a fiatalok tehetnek róla, hogy rejtve marad számukra a zene, az irodalom, a képzőművészet és az egyéb fontos területek személyiségformáló kulturális hagyatéka. Vajon nincs-e elegendő kulturális intézményünk, amelynek feladata a gyerekek és az ifjúság nemes kiélésének biztosítása? Egyes nagyvárosokban ugyan a hatalmas lakótelepek építésénél megfeledkeztek a művelődési házról, de akadnak egyéb lehetőségek is. Mennyire kihasználtak azok a berendezések, amelyeket főleg a Z-akció keretében hoztak létre a központi községekben? Büszkélkedünk a népi művészeti iskolákkal, amelyek a gyerekek és az ifjúság sajátos művészeti adottságainak, képességeinek és tehetségének fejlesztését szolgálják. Ezt a tevékenységet elősegítik az iskolák, a pionír- és az ifjúsági házak szakkörei, valamint a különféle érdekképviseleti és társadalmi szervezetek is. A határozott irányú érdeklődést tanúsító gyerekek gyakran nem érvényesülhetnek a ki nem elégítő kapacitásbeli és káderlehetőségek miatt. Ez a tehetséges gyerekek köre. De mi legyen a többivel, a többséggel? Részben felkarolhatnák őket a napközi otthonok és az iskolai klubok, csakhogy itt hasonlóak a problémák. A csehszlovák nevelési-oktatási rendszer továbbfejlesztéséről szóló dokumentum megállapítja: Az alapiskolai oktatásban fontos szerepük van az esztétikai nevelés tantárgyainak is, amelyek befolyást gyakorolnak a tanulók érzelmi nevelésére, formálják az ifjúság ízlését és kulturális érdeklődési körét és kialakítják szocia-* lista életstílusát“. A két oktatási minisztérium vezető tisztségviselőivel a tanítók országos konferencája előtt folytatott beszélgetésen az újságírók kifejezték aggodalmukat, vajon főleg a képzőművészeti és a zenei oktatás óraszámának csökkentése nem lesz-e kedvezőtlen hatással a tanulókra. Azt a választ kapták, hogy az esztétikai nevelés óraszáma elegendő s nem növelhető, mivel az időt elsősorban a műszaki tantárgyaknak kell szentelni. Ez az érvelés nem pontos. Talán korábban a többi tantárgy keretében nem fordítottak figyelmet az esztétikai nevelésre? Ennek ellenére - kissé leegyszerűsítve a dolgot - a zenei és a képzőművészeti oktatásnak nagyobb volt az óraszáma. S ez sem volt elegendő. A szakemberek és a nyilvánosság aggodalma A pedagógiai kar hallgatói, tanítói, a szülők és az alkotó szövetség tagjai leveleiből kitűnik, hogy ezzel a neveléssel, - elsősorban az iskolákon - valami nincs rendben. Csökken a zene és általában az esztétikum iránti érzék, tapasztaljuk a vandalizmus megnyilvánulásait. Mégpedig olyan fiatalok körében, akiknek szert kellene tenniük arra a képességre, hogy a természetben és az emberi alkotásokban felismerjék és átéljék a szépet, szükségét érezzük ügyelni esztétikus megjelenésükre, különbséget tudjanak tenni a művészet és a giccs között, olyan képességre, hogy bírálattal illessék a kispolgári ízlés és a divathóbort megnyilvánulásait, tájékozódni tudjanak az irodalom, a képzőművészet, a zene, az ének alapvető műfajaiban... Nem rekedtünk meg csupán az óhajnál? Valóban minden rendben lenne? Az adott helyzetért az első, legérzékenyebb fejlődési szakaszban főleg a család felelős. Gyakran hiányzik ösztönzése, az érzelmi kötődések, a kisgyermek körültekintő bevezetése a szépség birodalmába, amihez szocialista társadalmunkban adott minden alapvető feltétel. Sok szülő nem tanult meg énekelni, a képzőművészet fejlődésen ment át s a szülők e tekintetben aligha lehetnek gyerekeik segítségére. A pionír- és a SZISZ-szervezet pedig legfeljebb kisegíthet. Különösképpen tapasztalt vezetők hiányában. Más szervezetek elsősorban szakköri, főleg sporttevékenységet folytatnak (ez is jól jön). A megoldást keresve ismét visszakanyarodunk az iskolához. Itt kell a gyereknek szert tennie az alapvető ismeretekre, ügyességre és szokásokra, itt kell rávezetni az alkotó megközelítésre, fejleszteni az esztétikai értékek iránti vonzalmát. Ne feledkezzünk meg arról, hogy manapság az alapiskola padjait egy évvel fiatalabb gyerekek hagyják el, akiknek csak kialakulóban van az élet és az értékek iránti viszonyuk. Amennyiben célunk a valóban átfogó nevelés és a mindenoldalúan harmonikusan fejlett személyiség- erre törekszik a kommunista nevelés - akkor ennek szerves része - az esztétikai nevelés- a többi mögött nem maradhat le. Kiútkeresés Helytelen szembeállítani egymással a műszaki és az esztétikai tantárgyakat. Ellenkezőleg, ezek kölcsönösen feltételezik egymást. Hol keressük tehát a tartalékokat? Tudjuk, hogy nem szabad túllépnünk a tanórák elfogadható számát. Ezért egyes tantárgyakban fel kellene adni az eltúlzott tantervi igényeket. A korszerű audiovizuális technikát is elsősorban a jelenlegi tantárgyak intenzívebb oktatásában kellene hasznosítani, ezzel időt takarítva meg az említett tantárgyakra. Az iskoláknak is vannak tartalékaik. Jóllehet a képzőművészeti és a zenei nevelésnek sajátos, helyettesíthetetlen a szerepe, számos oktatásügyi dolgozó felettébb lebecsüli. Sok iskolában hiányoznak a zene- és a képzőművészeti oktatásra képesítéssel rendelkező tanítók. Ezeket a tantárgyakat tehát képesítés nélküliek oktatják. Milyen lehet az eredmény? Az alapiskolával gyakorlatilag véget ér a tantárgyak oktatása. Pedig vajon a jövő munkásának nincs-e szüksége alkotó képzelőereje fejlesztésére, hogy egyszer újítási javaslattal jelentkezhessen, elképzelését megrajzolhassa, képes legyen megismerni a szépet, a nemeset, az ízléseset, megkülönböztetni a finomat a durvától, a nemeset a taszítótói? A diákotthonok jelenlegi helyzete jelzi, hogy nem sokat érünk el az iskolán kívüli bármiféle esztétikai neveléssel, amely gyakran nélkülözi a hozzáértést. Fel kell tennünk a kérdést az oktatási minisztériumok felelős tisztségviselőinek, vajon a középiskolát elvégző tanulóknak (a jövő mérnökének, orvosának, építőművészének stb.) elegendő-e az, amit e tekintetben az iskola kínál fel nekik s vajon a nem kötelező tantárgyak konkurenciájában nem részesíti-e előnyben az önművelődést? Az ésszerű, elvont gondolkodás fejlődésével párhuzamosan nem szabadna megfeledkeznünk a fiatal nemzedék érzelmi világának maximális gazdagításáról. Valóban rendszer ez? Az iskola törekvéseiben nem marad magára. Az ifjúság és a kultúra elnevezésű rendszer már évek óta gazdagítja a gyerekek és az ifjúság szellemi életét. Koruknak megfelelő műsorokat kínál nekik, amelyeket fokozatosan meg kellene tekinteniük stb. Számos járásban ezzel kapcsolatban kedvezőek a tapasztalatok. Másutt viszont problémákba ütköznek, amelyek megoldására erejükből nem futja. Elsősorban anyagi nehézségekről van szó. Az egyik járás előteremti a szükséges anyagi forrásokat, a másik meg kénytelen beilleszkedni a meghatározott szűk keretek közé. Nem minden kerületnek van elegendő hivatásos kulturális intézménye, amelyekben a tanulók megtekinthetnék az említett műsorokat, nem minden együttes, vagy csoport látogathat el a gyerekek lakhelyére. Pedig az lenne az eszményi - elesne közlekedésük gondja, időt takarítanának meg. A tényleges eredmény azonban mindmáig nem felel meg sem a ráfordított anyagi eszközöknek, sem az igyekezetnek. Erről tanúskodik, hogy a tanítók bírálják egyes műsorok színvonalát, s ezzel szemben számos jeles művészünk a gyerekek viselkedését a színházban, a hangversenyteremben, valamint iskolai felkészítésük hézagosságát. Pedig az esztétikai nevelés fejleszti a gondolkodásmódot, nagy hatással van a fantázia kibontakozására, aminek híján csaknem elképzelhetetlen az alkotó tevékenység. A társadalmi szükségletek szempontjából nagy a jelentősége általában a kulturált életvitel fejlesztésében. Ezzel egyidejűleg befolyásolja a szocialista hazafiságra, az állampolgári helytállásra, a szocialista öntudatosságra nevelést. Társadalmunknak nincs szüksége robotemberekre, hanem sokoldalúan fejlett emberekre. A nevelő munkában a ma elkövetett hibák évek múltán bosszulják meg magukat. Hiszen a jövő szülőinek nemzedékét neveljük, amely majd a saját gyerekei fejlődését fogja pallérozni. Államunk nagy összegeket fordít a fiatal nemzedék nevelésére és arra, hogy a széles nyilvánosság megismerhesse hazánk és a világ művészetét. Újabb és újabb művelődési létesítményeket épít. A szabadidő növekedésével párhuzamosan kibontakoznak az egyén kulturális tevékenységének megfelelő lehetőségei. M indennek érvényesülése megkívánja újra feltérképezni a helyzetet és felelősségteljesen keresni a kommunista nevelés e fontos kérdései megoldásának módját. El kell érnünk azt, hogy a gyerekek és az ifjúság esztétikai nevelése ne legyen a Hamupipőke szerepére ítélve. Jelenleg nem is annyira a statisztikai adatok a fontosak, amelyekre gyakran hivatkoznak, hanem inkább a nevelő munka végeredménye. Elsősorban ezt kell szem előtt tartanunk. PAVEL NOVÁK Az elmúlt időszakban a tömeg- tájékoztató eszközök - köztük az Új Szó is - számos alkalommal foglalkoztak a CSKP Elnökségének levele alapján a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem megszegése elleni harc eddigi eredményeivel. Legutóbb az Uj Szó július 9-i számában a „Köny- nyü a máséból nagylelkűnek lenni“ című írásban a Közép-szlovákiai Kerületi Népi Ellenőrzési Bizottság tavalyi tapasztalatait összegezte. Jónéhány visszás jelenség leleplezése után a cikk nagyon helyesen levonja az emberek többsége által jogosnak tartott következtetést, miszerint az újkori „aranyásókkal“ szemben mindenütt keményen és következetesen kell fellépni. ,,Nem engedhetjük meg, hogy felelőtlenül gazdálkodjanak a rájuk bízott javakkal, a jogtalanul szerzett pénzből gazdagodjanak ...“ Bizony, nem engedhetünk ilyet meg - teszem hozzá sokunk véleményét - hiszen a CSKP XVII. kongresszusának határozata is leszögezi: ,,A szocialista elveket komolyan megsértik a különböző negatív jelenségek, a spekulációs tendenciók, a munka nélküli és jogtalan jövedelem megszerzésére irányuló törekvések. Sok helyen nagy gondot okoz az élősködés, a szocialista vagyon eltulajdonítása, a megvesztegetés és más visszás jelenségek, amelyek ellen határozottan kell küzdeni ...“ Más szóval, napjainkban fokozottabban előtérbe kerül a politikai és erkölcsi tisztaság követelménye. Véleményem szerint érdemes és kell is ezzel foglalkozni, mivel a szocializmus építésének szép távlatokat ígérő útja csakis politikailag és erkölcsileg szilárd emberekkel járható végig. A politikai és erkölcsi tisztaság különben nem polgári értelemben vett puritanizmus, nem az élet szépségeinek, gazdagságának tagadása, nem aszkétizmus. A mi szocialista társadalmunk emberközpontú, így munkánk, a CSKP politikájának, törekvéseinek célja az örömteljes, boldog emberi élet, az egyén képességeinek sokoldalú kibontakoztatása. Vannak azonban, akik a javak megszerzésében gátlástalanok, önzők, akik mindent most, azonnal akarnak megszerezni, mindegy, hogy milyen áron, s ha másként nem megy, a társadalom, más ember kárára is. A javak egyesek életében nem az embert szolgálják, hanem az ember válik azok rabjává. A szerzési vágy néha - mint a szóbanforgó írásokban szereplő példák is mutatják - elferdíti az emberek jellemét. Sajnos még ma is vannak egyesek, akik értelmetlenül élnek, feleslegesen fecsérlik erejüket, nem képesek megkülönböztetni az értékest az értéktelentől, illetve az értéket csak pénzben tudják mérni. Pedig minden egyoldalúság káros jellemtorzulásokat hordoz, és ezek az emberi élet szépségeinek kiteljesedését akadályozzák. Olyan alantas jellemvonásokat hoznak felszínre, mint amilyen az irigység, a gyűlölködés, a közöny, a cinizmus, vagy a törtetés, hajbókolás és a megalkuvás. Az erkölcsi tisztaság életünk minden megnyilvánulásában, politikában, munkában, hivatás teljesítésében, közéletben és otthon egyaránt elengedhetetlen. S erről beszélni egyáltalán nem moralizá- lás. A szocialista erkölcs normáinak ismerete és ismertetése, az azok megtartása érdekében folyó munka nagyon is reális igény, ahogy az a CSKP KB Elnökségének ismert leveléből, vagy a XVII. pártkongresszus dokumentumaiból is kitűnik. Az erkölcsi tisztaság ugyanis a közélet és egyéni élet tisztaságát, a szavak és tettek egységét jelenti. Jelenti a közös ügyért való munkálkodást, a társadalomért végzett önzetlen munkát. Az erkölcsi tisztaság e tekintetben megnyilvánul a tartalmas, szocialista emberhez illő kikapcsolódás, a munka és szórakozás közötti helyes arány keresésében és megtalálásában, és abban is, hogy örömöt leljünk a munkában, a közös feladatok megvalósításában, hazánk gyarapításában. Felelősséget kell érezni a társadalomért, és felelőséget vállani a családért, nem tévesztve szem elől, hogy az egyén, a család boldogulásának útja társadalmi haladásban, a CSKP politikájának megvalósításában rejlik. Napjainkban még nem állnak az anyagi javak olyan bőségben rendelkezésünkre, mint ahogy azt szeretnénk, ma még nem minden igényünk és vágyunk teljesülhet maradéktalanul, ezért rangsorolni kell a fontos és kevésbé fontos között. Kétségtelenül akadnak még ügyeskedők, spekulánsok, erkölcstelen, gátlástalan emberek is, akik nem a tisztes munka alapján jutnak előnyösebb helyzetbe. Az ilyeneket morálisan, s elóbb-utóbb jogilag is elítéljük. Életmódjukat, életstílusukat a szocializmushoz hú, tisztességes emberek sehol sem követik. Az erkölcsi tisztaság tehát politikai kérdés és fogalom. A szocialista társadalom, a CSKP politikája melletti bátor kiállást, annak hirdetését, védelmezését is jelenti. A párt politikájának megvalósítása ugyanis kitartást és türelmes munkát igényel. Ezért kell erkölcsileg tisztának, fáradhatatlannak, következetesnek és gyakran bátornak is lenni. KANIZSA ISTVÁN
