Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-07 / 184. szám, csütörtök
Hagyományteremtő konferencia Matematika szakos pedagógusok tanácskozása A Bratislavai Kerületi Pedagógiai Intézetnek és a Szlovákiai Matematikusok és Fizikusok Egyesületének rendezésében kétnapos hagyományteremtő geometriai konferenciát tartottak a közelmúltban a Somorjai (Šamorín) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban. Az értekezlet hetvenfös hallgatóságát a Nyugat-szlovákiai kerület alap- és középiskolai matematika szakos tanárai alkották. Galambos Lászlóné, a Somorjai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatóhelyettese nagyszerű gondolatnak nevezte az újszerű ismeretterjesztő konferencia megrendezését,. majd kitért a geometriatanítás jelenlegi helyzetére és fontosságára. Mi a diszkrét geometria? című előadásában dr. Hortobágyi István, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem dékánhelyettese ismertette a hallgatósággal a diszkrét geometria alapfogalmait és történeti áttekintést nyújtott ezen tudományág kialakulásáról. Köztudott, hogy a diszkrét geometriai feladatok könnyen megfogalmazhatók, ezért kiválóan alkalmasak a középiskolások érdeklődésének a felkeltésére a geometria iránt. Ezt a szemléletet tükrözi az a tény is, hogy a különböző versenyeken egyre gyakrabban találkozunk lefedési feladatokkal. Dr. Hortobágyi István egy másik előadásában a kör köré és körbe írt sokszögek területének és kerületének szélsőérték tulajdonságaival foglalkozott, számos olyan módszert, feladatot ismertetve, amelyet középiskolai matematika szakköreink jól hasznosíthatnak. Dr. Molnár Emil, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense A Bolyaiak munkássága című előadásában nyomon követte a két Bolyai gondolatainak fejlődését, matematikai müveik megírásának körülményeit Gaus- szal és másokkal, bemutatva az új és más világ lényegét és matematikatörténeti jelentőségét. A geometria tanításának céljáról, tartalmáról, felépítéséről dr. Urbán János, a budapesti Országos Pedagógiai Intézet munkatársa . beszélt; vázolta az elmúlt harminc évben bekövetkezett változásokat, utalva a külföldi változtatásokra is. Megismertetett bennünket az országos középiskolai matematikai versenyekkel és az Arany Dániel Matematika versennyel. Dr. Hecht Tamás, a bratislavai Komenský Egyetem oktatója A magasabb fokú egyenletek megoldása címmel tartott - történelmi vonatkozásokban bővelkedő - előadást. Számos használható megoldási ötletet, módszert adott a témakör szakköri feldolgozásához. Kóváry Károly, a Bolyai János Matematikai Társulat alelnöke, a Fazekas Mihály Gimnázium vezető tanára Kúpszeletek tanítása vektorokkal címmel tartott előadást. A kúpszeleteket egy félgömb síkra vetített árnyékaként, egy pontból a félgömbhöz húzott érintő egyenesek, síkkal való metA CSEH IRODALOM UTÁNPÓTLÁSA Egy terjedelmes interjú felfigyeltető megállapításairól A Tvorba mellékleteként megjelenő Kmen 29. számában Jaroslav Čejka, az irodalmi melléklet vezető szerkesztője közli azt a terjedelmes beszélgetést, amelyet Václav Faladéval, a Mladá fronta főszerkesztőjével készített. A cseh irodalom utánpótlásáról, elsősorban a fiatal költők helyzetéről beszélgettek. Azt is állíthatnánk, hogy egy irodalompolitikus és egy a középnemzedékhez tartozó költó vitázott a fiatal irodalmárokról. Václav Falada első válaszából kiderült, hogy a Mladá fronta a legnagyobb számban bocsátja szárnyra a kezdő irodalmárokat; szerencsés helyzetre vall, hogy más központi kiadók (československý spisovatel), de vidékiek is teret adnak a fiataloknak. Feltétlenül fontosnak látom, hogy ennek a lapszemlének a keretében néhány fiatal alkotót megemlítsek, hiszen a csehszlovákiai magyar irodalom fiataljai körében érdeklődés mutatkozik a cseh és a szlovák fiatalok alkotásai iránt. Érdekes, hogy a főszerkesztő szerint a cseh irodalomban is erőteljesebb a költők generációja, mint a prózaíróké. A fiatal alkotók közül Zdena Bratršovskát, Dagmar Sed- lickát, Marie Štemberkovát, Jana Pohankovát, Sylva Fischerovát, Alena Vávrovát, Miroslav Hupty- chot, Jiŕí Kament, Ľubomír Brože- ket, Pŕemysl Rutot és Ivo Šmol- dast említette. A beszélgetők kiemelték, hogy ennél a generációnál már nem lehet valamilyen egységes irodalmi programot keresni. Különböző színvonalon ugyan, olykor ismert utakon járva, de mégis önálló útkeresések eredményei tükröződnek egy-egy kötetben. A hetvenes években indulókkal ellentétben ők már képesek az egyéni gondjaikat a szélesebb értelemben vett társadalmi összefüggésekre kivetíteni. Szó esett a fiatal nemzedéket kísérő kritikai fogadtatásról. A kiadói szerkesztő említette, hogy éppen a Kmenben megjelent bírálat a Klíčení (szabad fordításban Sarjadás) címú antológiájáról, nem a tendenciákat szemrevételezte, hanem az egyes alkotókat osztályozta. Ezzel kapcsolatban a kérdező (aki egyben költó is) felvetette: miért ragaszkodnak még mindig az antológiákhoz? A válaszból egyebek között megtudjuk, hogy évente mintegy 120 fiatal költő vár első kötete megjelenésére, persze prózaíró sokkal kevesebb jelentkezik. Évente csupán 4-5 költő első kötetét adhatják ki. A többiek alkotásainak egy részét közük a nagy irodalmi lapok, vagy mellékletek, de jelenleg főleg az antológiák jelentik a közlési lehetőséget. A vitává változó interjúból kiderül, hogy egyetlen első kötet megjelentetése a kiadónak 30 ezer koronájába kerül, s ez is meghatározza hány költőt indíthatnak el az irodalomba... Felvetődött a legifjabb irodalmárok köteteinek terjesztésével összefüggő problémakör is. A SZISZ könyvklubjaiban nagyobb példányszámban találhatnának olvasókra ezek a kötetek. Szó esett az ifjúsági irodalom felemásságáról. Kevés a serdülőknek, a 14-18 éveseknek íródó prózakötet, pedig egyes rétegeknél éppen ebben a korban észlelhető leginkább az olvasási kedv lanyhulása. Megfelelő könyvek híján a fiatalok természetszerűen az attraktívabb, ugyanakkor passzív befogadást igénylő szórakozás felé orientálódnak (popzene, diszkó, video). Természetesen a Mladá fronta kiadói terveiben ennek ellenére szerepelnek - ha még nem is a kívánt mértékben - az említett korosztály igényeit minden tekintetben kielégítő kötetek, ugyanakkor a rétegződést is figyelembe veszik. Nem véletlenül, hiszen szakmunkástanulók, szakközépiskolások, gimnazisták, dolgozó fiatalok, sót újabban már a főiskolások egy része is még ebbe a korosztályba tartozik. (d-n) széspontjának a halmazaként szemléltette. Az előadásból kitűnt a vektorok kettős előnye: hogy szemléletes jelentésük mellett algebrai számítások végezhetők velük. Az előadó a középiskolában már kipróbált saját módszerét mutatta be, s valamennyien a tantervekben kissé háttérbe szorult geometriaanyagot bővítették ki. A geometria szépsége az idők múlásával nem csökkent, hasznossága viszont egyre nőtt. Elegendő a mesterséges holdak pályájának alakjára és a téridő négy- dimenziós geometriájára gondolni. Az évszázadok folyamán a geometria állandóan gazdagodott. Új fogalmak, eljárások és tételek születtek. A geometriai feladatok megoldását és jelentőségét egyre többen ismerik fel. Ennek ellenére a tételszerú, csupán reproduktív tudást még ma is sokan többre értékelik, mint a feladatmegoldó készséget. Az emlékezetet jobb osztályzattal minősítik, mint a gondolkodást. Sajnos, a közvélemény is átnevelésre szorul. Ma még nem egy szülő rosszallásának ad kifejezést, amiért gyermeke „túlságosan nehéz“ (értsd: gondolkodtató) feladatot kap. A feladatok megoldásának jutalma az a szellemi öröm, amely mind nehezebb feladatok megoldására késztet. Ám még a konkrét eredményeknél is nagyobb jelentőségűek a közben szerzett képességek, készségek, mert ezek a gyakorlati munkában szintén eredményesen használhatók fel. összehasonlítva a geometriai tananyagot az elmúlt években feldolgozottakkal, megállapíthatjuk: az eddigi, nagyrészt módszertani tanulmányokat a szakanyag egy jól körülhatárolt részének tanulmányozása váltotta fel. Mi ennek a célja? Röviden: többet tudni, mint amennyit tanítunk; nagyobb áttekintést szerezni az anyag fölött; felújítani a régi ismereteket és azokat újakkal kiegészíteni. A továbbképzés feladata, hogy megalapozza a felkészülést a tanítási órára és a szakköri foglalkozásra. Azáltal, hogy az anyag ismeretében tág perspektívát teremt, képessé tesz arra, hogy igényesebben állítsuk össze egyes óráink tananyagát, megválaszthassuk a legmegfelelőbb eljárást, biztosabbak legyünk a tanulók tudásának megítélésében. A jövőben is arra kell törekedni, hogy a továbbképzés segítséget nyújtson a matematikatanároknak, lehetőséget teremtsen számukra a matematikával való elmélyültebb foglalkozásra, és ezzel az iskolai matematikaoktatást az eddiginél magasabb szintre emelje. OLÁH GYÖRGY A költői realizmus festője Nyolcvan éve született Dezider Milly Dezider Milly: Visszatérés Szlovákia keleti csücskében, a Sabinov melletti Kyjovban született 1906. augusztus 7-én Dezider Milly nemzeti művész, festő és grafikus, a Bratislavai Képzőművészeti Főiskola hajdani tanára. Egész művészi pályája ahhoz a vidékhez kötődik, ahol gyermekkorát és serdülő éveit töltötte, s ahol a kies táj, az ott élő egyszerű emberek tartós inspi- rációs forrást, érzelmi töltetet nyújtottak számára. Rajzkészsége, ügyes ecsetkezelése már korán megmutatkozott. Húszéves, amikor beiratkozik a Prágai Képzőművészeti Ipariskolába, ahol J. Schusser és A. Hofbauer voltak a tanárai. Itt készített rajzaira, metszeteire az iskolának 1933- ban Stockholmban rendezett kiállításán is felfigyeltek. A prágai környezetben Milly megismerkedik a modern európai művészeti irányzatokkal, barátságot köt a szlovákiai képzőművészet ott tanuló jeles képviselőivel, mindenekelőtt Ján Mud- rochhal, aki jótékony hatással van további fejlődésére és aki lehetővé teszi számára, hogy 1941 -ben egy bratislavai közös tárlaton néhány alkotásával Milly is jelen legyen. Tanulmányai befejezése után Milly visszatér szúkebb hazájába: tanítóskodik Orlov-Plaveč községben, majd rajzot oktat a prešovi tanítóképzőben. A negyvenes évek második felében véglegesen Bratislavában telepszik le. A kritika rendkívül kedvezően fogadja első önálló kiállítását s ezzel magyarázható, hogy 1946-ban Jan Matejka, Ján Mudroch, Eugen Nevan, František Studený és Josef Kostka műveivel együtt az ó festményei is képviselik Párizsban a fiatal szlovákiai képzőművészetet. Dezider Milly korai rajzain, litográfiáin (Akt, Földművesek) néhány vonallal, kevés lavírozással is hangulatot tudott teremteni. Vízfestményeit, tempera- és olajképeit mély líraiság, elégikus emelkedettség jellemzi: a kép a festő egész lényének kézjegyévé válik ritmusa, formáinak elrendezése, színeinek váltakozása révén. A valóság és a látomás fonódik össze egyik legismertebb és több változatban is megfestett képének, az Álmodozónak a nőalakjában, akinek titokzatos, révedező tekintetét még hatásosabbá teszi a hátteret alkotó táj hangulata. Jelentős helyet foglalnak el Milly életművében a tájképek. A kyjovi, liptói, árvái képek a festő lelkületének színekbe öltött változatai. Különböző színharmóniák uralkodnak rajtuk, hol hűvösebbek - fehérek, kékek, lilák (Kyjovi ballada, A Kosovo-hegy) -, hol izzóak: vörösek, sárgák, narancsszí nűek (Horizont, Reggel). Dezider Millynek a háború alatt festett (Temetés, Fej) vagy közvetlenül a világégést követő hónapokban készített képei (Vigasztalan, Háborús menekültek) hűen tükrözik a művész akkori lelkiállapotát, határozott kiállását a pusztítás, az emberi eszmények lábbal tiprása ellen. Gyakran visszatérő témája Tokajik, a fasiszták által felégetett kelet-szlovákiai község. A felszabadulás után Dezider Milly művészete derűsebbé válik, gyakran használ fel folklorisztikus elemeket (Menyasszony, Falusi lány) és tájképeiben az élénkebb színek dominálnak. Tevékenyen részt vesz a szlovákiai művészeti élet szervezésében, tisztségeket tölt be a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségében, s része van a Szlovák Nemzeti Galéria létrehozásában is. Halála évében, 1971-ben megkapta a nemzeti művész címet, de már nem érte meg müveinek bratislavai gyűjteményes kiállítását. Jelentős volt pedagógiai munkája is. Oktatott a műszaki főiskolán, a pedagógiai tanszéken, majd 1949-től egészen haláláig a Bratislavai Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Pedagógiai tevékenységét összhangba hozta az alkotó munkával. Élő, közvetlen kapcsolatot tartva fenn a fiatalokkal, nemcsak átadta tapasztalatait, hanem a maga művészi elképzeléseit is tovább tudta fejleszteni anélkül, hogy nézeteit rákénysze- rítette volna növendékeire. Milly hitt a művészet - a forma és a tartalom - sokoldalúságának fontosságában, hirdette, hogy az igazi művésznek mindig a saját útját kell járnia. Az alkotás az élet szépsége! — ez volt alkotói és emberi krédója. DELMÁR GÁBOR LEMEZ Csillogó harmonika Ezzel a címmel jelent meg a közelmúltban Tabányi Mihály együttesének archív felvételekből összeállított Qualiton nagylemeze. A mai fiataloknak Tabányi Mihály neve alig mond valamit. Tabányi Mihály és együttese az ötvenes évek elejétől a hetvenes évekig a magyar könnyűzene egyik legkiemelkedőbb képviselője volt. Csodagyereknek indult, ötéves korában kezdett hegedűórákra járni, később trombitálni és harmonikázni tanult. A Zeneakadémián orgona és nagybőgő szakra járt. Végül a tangóharmonika mellett döntött. Nemzetközi tangóharmonika-versenyeken hétszer volt győztes. Kezdetben többnyire trióban (tangóharmonika, gitár, bőgő) játszott. Később együttesének felállása így alakult: Kovács Gyula - dob, id.. majd ifj. Pege Aladár - nagybőgő, Túrán László - zongora, Beamter Jenő- vibrafon, Balogh Géza - hawai gitár, Kovács Andor - ritmusgitár. Ebben a felállásban vált a Tabá- nyi-együttes kora egyik legkedveltebb együttesévé. Repertoárja rendkívül széles skálájú volt: koncertdarabok és azok átiratai. Lisztrapszódiák, Brahms Magyar táncok, szalon- és swingzene, franciás musette, harmonikára írt bravúrszámok, saját feldolgozásai és virtuozitást igénylő saját szerzeményei, valamint korának népszerű tangói és melodikus tánczenéje. Tabányi Mihály ma is él és dolgozik, mostani hivatása azonban nincs kapcsolatban a zenével. Ezért is számít nosztalgia-lemeznek az egyik saját szerzeményének címével megjelent lemez, amely tizenhat számot tartalmaz a Tabányi-együttes előadásában. Közülük négy (Csillogó harmonika, Boogie a harmonikán, Az álarcos hölgy és az Orkán) saját szerzeménye. Hallunk a lemezen világszámokat is, például Gershwin A pénzből sohasem volt elég, Auric Vörös malom (Moulin Rouge), Modugno így élni jó (Volare) címú számát, a skót eredetű Gyertyafénykeringót Tabányi Mihály feldolgozásában, néhány tangót Lala Cumparsita, A Media Luz) és magyar szerzők néhány táncdalát. A Tabányi-együttes gyakran énekes szólistákat is kísért. A kitűnő dramaturgiával összeállított lemez is jól igazolja, hogy a jellegzetes hangzású és különleges felállású Tabányi-együttes egyedülálló, kitűnő zenekar volt. A remek hangszerelés lehetővé teszi, hogy Tabányi virtuóz tangóharmonika szólói, valamint a kitűnő hawai gitár- és vibrafonszólók egymást váltogatva, a többi hangszerek kíséretével egyfajta utá- ■ nozhatatlan, rendkívül kellemes és teljesen egyedi hangzást adnak SÁGI TÓTH TIBOR ÚJ SZÚ 6 1986. VIII. 7.
