Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-07 / 184. szám, csütörtök

Színvonalas vendéglátás Autóscsárdák a főútvonalak mentén • Kulturált kiszolgálás, kiváló konyha A Komáromi (Komárno) járás­ban nincsenek hegyek és erdők, de ez a vidék gyönyörű természe­tével, termálfürdőivel mégis sok turistát vonz. A járáson keresztül folyik a Duna, a Kis Duna és a Vág is. Ráadásul Komáromban határ- átkelőhely van, amelyen az év minden szakában sokan mennek át a szomszédos Magyarországra. Különösen nyáron a városban a legkülönbözőbb európai orszá­gokból érkező személygépkocsik­kal is találkozhatunk. Sok turista keresi fel a termálfürdőket, a hor­gászok és a vízisportok kedvelői pedig a folyók partjain töltik szíve­sen szabadságukat. Nem kis fela­dat ellátni az átutazókat, az üdülő­ket, megszervezni a szolgáltatá­sokat, az élelmiszerellátást, mi­közben természetesen nem sza­bad megfeledkezniük a helyi la­kosságról és a nyári csúcsidény­ben a mezőgazdasági dolgozókról sem. Török Ervin, a Komáromi Jed­nota alelnöke elmondotta, hogy eddig az ellátási feladatokat telje­sítettük, amiben szerepet játszott a Magyarországgal folytatott áru­csere és a rendkívüli áruvásárlá­sok Csehországban.- A turistaidény közepén va­gyunk, milyenek az eddigi tapasz­talataik?-A járásban 15 idegenforgalmi közétkeztetési létesítményünk van. A legtöbb a főútvonalak mentén fekszik. Legnagyobb turis­taközpontunkban, a páti (Patince) fürdőben jól működik a Termál vendéglő és az önkiszolgáló étte­rem. Fel szeretném azonban hívni a figyelmet a fó útvonalak mellett fekvő létesítményeinkre. A Bratí- slava-Komárom útvonal mellett található a tanyi (Tôň) autóscsár­da, valamint az órsújfalusi (Nová Stráž) autókemping és csárda. Kolárovóban szállodánk és két vendéglőnk van. A komáromi üzemegységeink közül meg kell említenem a Lehár eszpresszót, amelyben a legigényesebb vendé­gek is jól érezhetik magukat. Az órsújfalusi autóscsárda egyik legfontosabb feladatuknak tartják a lakosság és a turisták ellátását. 380 üzemegységük van- élelmiszer és más üzletek, vendéglők, falatozók. A 7. ötéves tervidőszakban elért eredményeik alapján elmondhat­juk, hogy a fogyasztási szövetke­zet kiválóan dolgozik. Pedig mun­kájukat sok esetben megnehezítik a hiánycikkek. Főleg az ipari cikkekből és textiláruból kapnak keveset, így nem tudják kielégíteni a keresletet tévékészülékekkel, főleg színesekkel, mélyhűtőkkel, magnetofon szalagokkal, varrógé­pekkel. Bár az utóbbi években az élelmiszerellátás lényegesen ja­vult, az alapvető élelmiszerekből nincs hiány, a választék mégsem kielégítő. Ezért például tavaly 52 millió korona értékben vásároltak élelmiszert és ipari cikkeket, főleg a csehországi vállalatoktól. Sokat segít az árucsere Magyarország­gal. Tavaly 750 000 rubel értékű árut cseréltek, s ezen felül még 210 000 liter üdítőitalt hoztak be Magyarországról. Milyenek a ter­veik? Javul-e a lakosság és a tu­risták ellátása ebben az ötéves tervidőszakban?- Ötéves tervünk egyelőre még nincs lezárva, de idei feladataink ismertek - mondotta Török Ervin.- Ebben az évben 840 millió koronás kiskereskedelmi árufor­galmat akarunk elérni. A feladat teljesítése nem lesz könnyű, főleg a már említett hiánycikkek okozta problémák miatt. Ennek ellenére Tavaly a kelet-szlovákiai építők Ungvárott (Uzsgorod), a Szojuz földgázvezeték javító üzemének kivitelezési munkálatain néhány objektumot a határidőnél koráb­ban adtak át. Idén, az esztendő elsó felében szintén sikeresen birkóztak meg feladataikkal. A Prešovi, Michalovcei és Kassai (Košice) Magasépítő Vállalat együttvéve hat hónap alatt a beru­házáson 104 millió korona értékű munkát végzett el, ami a tervezett­nél közel tízmillióval nagyobb tel­jesítmény. Egyébként az évi terv­feladatok értéke eléri a 210 millió .koronát. Az elmúlt félévben nem volt esedékes egyetlen létesítmény befejezése sem, megkezdték vi­szont az irodaépület és a techno­lógiai raktárak építését. Nehezebb lesz a dolguk az esztendő máso­dik feléb'-n: a prešovi építőknek ugyanis de member 31 -re kell átad­niuk a teljes termelési komplexu­mot, beleértve a szociális és technológiai létesítményeket is. Mindezzel azonban - a minőségi követelményeknek is eleget téve -15 nappal korábban szeretné­nek elkészülni. Ottani csehszlovák partnervállalataiknak ezen túlme­nően még 304 lakást, néhány más objektumot és közműlétesítményt kell felépíteniük, illetve átadniuk ebben az évben. (č-f) (A szerző felvételei) A betérők gyakran hallgathatnak versösszeállításokat vagy amatőr zenekarok bemutatkozását. A vá­rosban két jól működő vendéglőnk van. A járás déli részében, Duna- radványban (Radvaň nad Duna­jom) közkedvelt kirándulóhely a Radványi Malom. A vendéglő mellett napozásra alkalmas part­szakasz van. A vendéglőben kitű­nően főznek és a közelmúltban egy tetszetős eszpresszót is meg­nyitottunk itt. A látogatók a tekepá­lyát is igénybe vehetik. A Nyitra (Nitra)-Komárom vonalon, Hurba- novóban szállodánk van, amely szinte mindig foglalt. Az említett üzemegységeknek megkülönböz­tetett figyelmet szentelünk, szigo­rúbb higiéniai követelményeket támasztunk a személyzettel szemben. A Török Ervin által említett létesítmények közül többet felke­restünk. Az órsújfalusi (Nová Stráž) autóscsárda kellemes meg­lepetésekkel szolgált. A kulturált kiszolgálás, a kiváló konyha, a tisztaság azt bizonyítja, hogy az ilyen vidéki, útmenti vendéglátói­pari egység is színvonalas szol­gáltatásokat nyújthat. Ondrej Bô­rik, az üzemegység vezetője szi­gorúan megköveteli a tisztaságot és a rendet. Az étlapon szereplő gazdag étel- és italkínálat valóban nem mindennapi. Közkedveltsé­gükről tanúskodik, hogy évi bevé­telük több mint 4 millió korona, tavaly pontosan 4,3 millió korona volt, míg az idén a terv szerint 4,6 Török Ervin millió koronát akarnak elérni. Meg kell jegyeznünk, hogy a bevétel 35 százalékát saját készítményeikből érik el, ami szakácsaik jó munká­járól árulkodik. A hurbanovói Central szálló a C-kategóriába tartozik, a szobák berendezése kielégítő, tiszta ugyanúgy, mint a vendéglő is. A konyhában naponta átlag 200 adag ételt főznek, fóztjüknek nin­csen párja a községben. A kolárovói Vág szállót a B ka­tegóriába sorolták, de ennek elle­nére véleményünk szerint a legi­gényesebb külföldi vendégek is jól érzik magukat itt. Nagy László vezető szigorúan ügyel a tiszta­ságra, mindenütt rend uralkodik. Tetszetős a szálló vendéglője és kávéháza is. A szálloda konyháját széles környéken ismerik. Az étla­pon naponta 4-5 féle leves, 8 készétel szerepel, de a szaká­csok gyakorlatilag minden ételt el tudnak készíteni, amit a vendég megkíván. így természetes, hogy gyakran térnek be ide NDK-beli és magyarországi turisták is. Kiske­reskedelmi forgalmuk értéke ta­valy meghaladta a 4 millió koronát és ebből 38 százalékot saját konyjájuk érte el. Ez a szálloda példát mutathat abban, hogy kis­városi vendéglátóipari egységek is magas színvonalú szolgáltatáso­kat tudnak nyújtani, ha a vezetők és a személyzet szívügyének te­kinti a vendéglátást. JOZEF SLUKA Építeni - takarékosan Amikor így egymás mellé írtam a fenti, címnek szánt két szót, több jelenetet is elképzeltem, amelyek előfordulhattak volna - mondjuk - az elmúlt másfél évtizedben. Az egyik, hogy a betonkeverőnél megáll a cementet adagoló munkás kezében a lapát, mert a mozdulat közben eszébe jutott: alighanem elég már a cementből, de aztán csak továbblen­dül, mert - biztos, ami biztos. Azután valós történet jut az eszembe megroggyant gazdasági épületről, amelyből - hogy is mondjam - „kispórolták“ a cementet, meg az egyéb hozzávaló egy részét, hogy egyidejűleg magánépítkezésen találjon gazdára (igaz ezt nem éppen takarékosságnak szokás nevezni). Megint más történet, amikor a már valóban beköszöntött takarékossági kényszer óta akadtak, akik átestek a ló túlsó oldalára, és valóban megtakarítottak egy „csomó“ építőanyagot, csak éppen az új épületet nem lehetett használatba venni - ingatag állapota miatt... Ma már senki sem ütközik meg azon, amikor az építőiparban is természetszerűleg szükségessé vált a takaré­kosság építőanyaggal, energiával, persze, az ésszerű hatá­rok között. Nincsen olyan dokumentum, amelyben a takaré­kosság ne lenne jelen. Például az SZSZK Építőipari Minisztériumának év eleji, mintegy félszáz oldalas, az egész tárcára vonatkozó programtervezetében, amely előírja az építőipar idei feladatainak teljesítésére vonatkozó irányvona­lat. Eszerint feltétlenül meg kell tartani az egyes munkahelye­ken a gazdaságossági követelményeket az anyag- tüzelőa­nyag- és energiatakarékosság terén, s egyidejűleg biztosí­tani a szocialista vagyon védelmét. Ugyanez a tervezet feladatául adja a vezérigazgatóknak és az egyik miniszterhe­lyettesnek a fajlagos üzemanyagfelhasználás csökkentését, sőt miniszterhelyettes felel - a vezérigazgatókkal együtt- az ágazat ivóvíz-felhasználásának (!) csökkentéséért is. Amikor elkészült a tavalyi mérlege az ágazatnak, vezetői az eredmények ismeretében előbb az idei esztendő stratégiáját dolgozták ki, s benne számszerű adatokkal a már említett takarékossági szempontokban nemcsak az anyag- és ener­giamegtakarítás mennyiségét, hanem részletesen például 45,2 ezer tonna cement 8625 tonna acél, 1400 tonna aszfalt megtakarítását. Szól a dokumentum a viszonylagos munkae- römegtakarításról is: 3 ezer 800 dolgozó munkáját kell helyettesíteni a tudományos-műszaki ismeretek gyors fel- használásával, illetve bevezetésével. Ugyanilyen alaposság figyelhető meg az építőipar felada­tai teljesítésének mérlegelésekor az egész ötéves tervidő­szakra vonatkozóan, hűen a CSKP XVII. kongresszusának határozataihoz. Ha pedig a szóbanforgó dokumentumokat figyelmesen olvassuk, találkozunk bennük olyan kérdések­kel, amelyek a takarékossági szemléletet átfogóan tükrözik, íme néhány címszó közülük: az ellenőrzés javítása; a jobb munkaidő-kihasználás; jobb készletgazdálkodás; a munka- biztonság és egészségvédelem javítása; új építőanyagok alkalmazása; minőségjavítás... Mindebből látható, hogy az építőiparra általánosságban minden vonatkozik, ami ma korkövetelmény a társadalom egészében. A különbség a részletekben nyilvánul meg. Mint ahogy az is, hogy jól, pontosan, szépen dolgozni egyúttal takarékos is. Hogy e követelmények teljesíthetők az építőiparban, azt az ágazat egyébként egyre inkább bizonyítja. MÉSZÁROS JÁNOS Üj tisztségben Huszonnégy éven keresztül na­ponta utazott munkába a járási székhelyre. A család sohasem tudta, hogy délután vagy késő este tér-e haza. A választások óta azonban lakóhelyén dolgozik. Megszűnt a korai kelés, de a kései hazatérés nem. Pavel Laurenčíkot megválasztották a Šafárikovói Nemzeti Bizottság elnökének. Az új munkakör még szokatlan szá­mára, de eddigi munkájában gaz­dag tapasztalatokra tett szert, nem nehéz számára a kapcsolatte­remtés.- Bár nem itt születtem, negy­venhat éve a városban élek. Apám ácsként dolgozott, ó a példaké­pem. Szerénységre, becsületre, munkaszeretetre nevelt. - Ehhez tartottam magam és ezután is ezt tartom majd szem előtt. Amikor 1956-ban leérettségi­zett, a Járási Távközlési Igazgató­ságon helyezkedett el. Szerette a munkáját, a bérelszámolási osz­tály vezetője lett. Büszke volt, hogy a szocialista munkabrigád tagjaként megkapta a bronz-jel- vényt. Becsületesen dolgozott, s közben tanult. Elvégezte a köz- gazdasági szakosító iskolát.- Tizennégy év után, 1968-ban a járási nemzeti bizottság népi ellenőrzési bizottságának szak­előadója lettem - folytatja. - Eb­ben a beosztásomban ismerked­tem meg a nemzeti bizottságok, az egységes földműves-szövetke­zetek munkájával, a tevékenysé­güket szabályozó előírásokkal. Ezen a munkahelyen lett párt­tagjelölt.- öt év elteltével a járási pártbi­zottság szervezési osztályára ke­rültem. Ott dolgoztam a választá­sokig, különböző beosztásokban, de mindenütt igyekeztem kommu­nistához méltón helytállni. Felis­mertem, hogy tanulnom kell, ezért elvégeztem a pártfóiskolát. Elő­adóként tevékenykedtem a járási pártiskolában, a marxista-leninis­ta esti egyetemen. Igyekeztem mindenütt tanulni. Tudom, nagy felelősséget vállaltam magamra, amikor elvállaltam az új munka­kört. A biazalom jeleként értéke­lem, hogy az emberek megállíta­Pavel Laurenčík (A szerző felvétele) nak az utcán, elmondják elképze­léseiket. A várossal való kapcsolata a múltban sem korlátozódott csu­pán arra, hogy ott lakott. A városi pártbizottságnak 1982-től a tagja, egy éve alelnöke, a gazdasági bizottság elnöke. Ismeri a problé­mákat, amelyek megoldásáért a választások óta még nagyobb mértékben felelős. Be kell fejezni a művelődési ház, a 16 tantermes iskola építését, amelyek nem ké­szültek el határidőre. Bővíteni kell a rendelőintézetet is.- Nem kis gondot okoz a lakás­hiány - bosszankodik. - Jeleneg csaknem kétszáz lakásigénylót tartunk nyiván, de állami lakás a tervidőszakban kevés épül. A megoldást a szövetkezeti laká­sok és a családi házak építésében látom. Az egyéni építkezők részé­re 60 közművesített telket készí­tettünk elő. Az egyéni lakásépítés feltételeinek megteremtésére he­lyeztük a fó hangsúlyt, annál is inkább, mivel városunk iparosodá­sa folytatódik, egyre több ember talál itt munkát. Ezért is fejlesztjük a kereskedelmi és szolgáltató há­lózatot, a gyermekintézményeket, a gázvezetéket. Olyan feladatok ezek, amelyek a köz javát szolgál­ják majd, ezért kell megvalósítá­sukért minden tőlünk telhetőt megtennünk. Hetente háromszor van fogadó­napja, de amint mondja, más napokon is nyitva áll az állampol­gárok előtt az irodája ajtaja.- A lakosság és az üzemek segítsége nélkül nem valósíthatjuk meg célkitűzéseinket. Minden munkáskézre szükség van, min­den segítséget szívesen veszünk. Több építkezést közös beruházás keretében szeretnénk megvalósí­tani, növelni akarjuk a zöldterüle­tet, az új lakótelepen rendbe tesszük az utcákat. Szabadidejében a konyhakert­ben foglalatoskodik, vagy a kis asztalosmúhelyben tesz-vesz. Kedvteléseire azonban kevés idő jut. Azt akarja, hogy a város irányításában ne álljon be törés, ne vegyék észre, hogy az elnök, a titkár és az alelnök csak nemrég kerültek tisztségükbe. Ezért Pavel Laurenčík, ha sok a tennivalója, este is dolgozik, mert amint mond­ja, ha egyszer bizalmat kapott, úgy szeretne dolgozni, hogy minden­kor emelt fővel nézhessen az emberek szemébe. NÉMETH JÁNOS ÚJ SZÚ 4 1986. VIII. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents