Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-04 / 181. szám, hétfő
A nép sajátjának tekinti az SZKP XXVII. kongresszusának irányvonalát (Folytatás a 3. oldalról) nyíltan és egyenesen megmondtam a pártnak és a népnek is, nem szeretném ismételni önmagamat. A minisztériumok, a hivatalok és a vállalatok most fejezik be a 12. ötéves tervidőszakra szóló műszaki korszerűsítés terveinek pontosítását. Az összes minisztériumnak feladatul adtuk, hogy vizsgáljon felül minden műszaki tervet, mind az új üzemek esetében, mind a felújítás alatt állóknál. A gyakorlati megvalósítását mindannak, ami nem felel meg a jelenlegi színvonalnak, le kell állítani. Mivel ha most kiviteleznénk a már elavult terveket, képzeljék el, mit jelentene ez, hiszen - 15-20-25 évre előre beterveznénk a lemaradásunkat. Semmilyen lemaradást nem szabad megengednünk. Ki kell várni egy vagy két évet, és a gépiparban életbe kell léptetni azokat a kiterjedt intézkedéseket, melyeket magunk elé tűzünk, s amelyek összefüggésben állnak az új technikára és technológiára való áttéréssel, majd ezeket az intézkedéseket végre kell hajtani. Fent, a minisztériumok munkáját alá kell támasztani kádereink és pártszervezeteink munkájával, közvetlenül a helyszínen. Egyesek saját szűk problémáikból és csak a saját üzemükre korlátozódó gondolkodásból indulnak ki és félmegoldásokra támaszkodnak. Ezzel a tévedéssel, elvtársak, fel kell hagyni. A minisztériumok már egy sor javaslatot terjesztettek a Szovjetunió Állami Tervbizottsága elé arra vonatkozóan, hogy le kell állítani számos olyan üzem építését, melyekben elöregedett múszaki megoldásokkal számoltak. Ha például a könnyűiparnak a most gyártott technikát szállítjuk (természetesen nem az egész rossz, de jelentős része igen), akkor a ruhaipar és a könnyűipar más ágazatainak termelékenysége s minősége csak3-10 százalékkal fog emelkedni. Ha azonban új technikát vezetünk be, melynek előállításához üzemeinkben most alakítjuk ki a bázist, akkor ugyanazokban az üzemekben azonos számú dolgozókollektívával minimálisan 30-50 százalékkal lehet növelni a termelékenységet és javítani a minőséget. Ez tehát a helyes irányvonal megválasztása a múszaki politikában. Szenteljünk ennek figyelmet. Hozzá kell látni az alapvető rekonstrukcióhoz, s ha az egyik vagy másik terv elöregedett, akkor - újra ismétlem - azt felül kell vizsgálni, vagy teljesen le kell állítani. Azt mondtuk a minisztereknek: El kell kezdeni alaposan foglalkozni a termelés intenzifikálásával. Azt, aki megmarad az elöregedett technológiáknál és az elavult módszereknél, erre nyomatékosan figyelmeztetni kell, s ha ez nem jár sikerrel, ha valaki csökönyösséget és önfejűséget tanúsít és nem lehet őt sem kihúzni, sem kimozdítani a tegnapi elképzelések lövészárkából, akkor el kell tőle búcsúzni, üljön csak abban a lövészárokban és lövöldözzön maga körül, de, véleményem szerint, az ország előre fog haladni. Nyíltan kimondom, hogy véleményünk, a politikai bizottság véleménye a következő: az, akit átitatott az élósködés és állandóan panaszkodik, hogy nem elég neki ez, meg nem elég az, adjatok ezt és adjatok azt, nyafog, hogy mind az építők és mindenki más hibás és objektív okok akadályozzák abban, hogy jobban dolgozhasson, annak át kell adnia a helyét az új kádereknek, akik értik a kor követelményeit és készek magukra vállani ezt az óriási felelősséget. Ebben az ötéves tervidőszakban jelentősen előrelépünk a gépiparban. Egyes esetekben az eredményeket azonban csak 2—3, más esetekben 3—4 év múlva fogjuk érezni. Itt, ahogy mondani szokás, semmit sem szabad elsietni. A termelési tevékenységet * sokoldalúan átgondolt szervezési és múszaki tartalékokkal és lehetőségekkel, a kezünk ügyében levő minden tartalék és lehetőség kihasználásával kell tökéletesítenünk. Ellátogattam az önök üzemeibe. Itt is, mint hazánk más járásainak iparában, szemmel láthatóak az eddig kihasználatlanul maradt óriási tartalékok. Jobban megértettem, hogy önöknek sem kevés a gondjuk és segítségre lenne szükségük. A kormány és a Szovjetunió Állami Tervbizottsága most dolgozza ki a határozatok és intézkedések tervezetét a távol-keleti gazdasági terület termelőerőinek komplex fejlesztésére. A Távol-Kelet színesfémkohászatában, hal- és fafeldolgozó iparában számolnak a nyersanyagbázis teljesebb és komplexebb kihasználásával, a kiegészítő termelés fejlesztésének segítségével. Intézkedéseket hozunk a fűtőanyag-energetikai bázis megszilárdítására, a közlekedési rendszer - a vasutak és közutak, a kikötők, a folyami és légi közlekedés - további fejlesztésére. Számolunk az építőipar kapacitásainak növelésével. Azt mondanám, hogy ez jelentős mértékben dönt a Távol-Kelet megváltoztatásának üteméről. A javaslat elsőrendű figyelmet fog szentelni a nem termelő szférának. Számolni kell a lakások, a gyermekintézmények, kórházak, egészségügyi központok, poliklini- kák és iskolák építési ütemének és mértékének növelésével. A javaslatba foglalt intézkedések megvalósítására óriási összegeket terveznek. Úgy vélem, hogy ez a munka még folytatódni fog. Azonban elóre el kell mondani, elvtársak, ha a határozatok teljesítésénél hiányozni fog a szervezőmunka, akkor sorsuk ugyanolyan lesz, mint az előző határozatoké, melyeket mellesleg éppen az önök kérésére hagytak jóvá. Számos szakaszon a nem kielégítő helyzet éppen a tervezett intézkedések rossz megvalósításával van összefüggésben, a rendelkezésre álló tartalékok és lehetőségek nem kielégítő kihasználásával. Az aktívának jobban kell foglalkoznia a gazdasággal, a jelenségeket és a tényeket mélyebben és korszerűbben kell elemezni. Az önök határvidéke a Távol-Kelet felettébb fontos ipari területe. Anyagi- műszaki potenciálja jelentős. Magas a káderek felkészültségi színvonala. A népgazdaságban alkalmazott emberek közel 40 százaléka felső- és középfokú szakképzettséggel rendelkezik. A felsőfokú képzettséggel rendelkező szakemberek több mint a felének mérnöki és múszaki irányzatú képesítése van. A határvidéknek gazdag természeti forrásai vannak. Annál szomorúbb, hogy ezek közül nagyon sok nem szolgálja megfelelő mértékben a gazdasági és szociális haladást. A határterületen több gépipari ágazatot képviselő üzemek összpontosulnak. Fejlődnek a kiemelt ágazatok is, mint amilyen a szerszámgépek gyártása, az elektrotechnikai ipar és az energetikai nehézgépgyártás. Automata revolve resztergákat, öntödei berendezéseket, gázolajmotorokat, aggregátorokat és olyan különböző darukat kap önöktől az ország, melyek iránt nagy az érdeklődés. A határterületen gyártott nagy teljesítményű transzformátorok és különböző kábelek gyakorlatilag teljes mértékben kielégítik az egész Távol-Kelet szükségleteit. A kitűzött nagy feladatok teljesítése és az intenzifikálás irányvétele azonban többet, gyorsítást követel, ami azt jelenti, hogy megengedhetetlen a hiányosságokba való beletörődés. Nem normális dolog, hogy az új automata gépsorok és szerszámgépek nagyobb részét az újonnan épített üzemek és termelési egységek felszerelésére szánják, míg kisebb részét a meglévő géppark lecserélésére. Az ötéves tervidőszak végén 3,7-ról 3,5-re csökkent a berendezések korszerűsítésének és kiselejtezésének mutatója. Mindez törvényszerűen megmutatkozott az ötéves terv eredmé- nyeiben. A termelés növekedése elmarad a termelési állóalapok növekedésétől. A 11. ötéves tervidőszakban az állóalapok 40 százalékkal növekedtek, viszont megtérülésük 14 százalékkal csökkent. Számolják csak össze, milyen eredményt is adott valójában az országnak a Habarovszk lakosainak rendelkezésére álló nagyobb potenciál ilyen kihasználása. A 11. ötéves tervidőszakban a habarovszki határterület egész iparában csökkent a legmagasabb minőségű termékek aránya. A gazdasági szakemberek hozzászoktak ahhoz, hogy a fogyasztóknak nincs más választásuk, mindent megvesznek. De mit szól ehhez a lelkiismeret, amikor az országnak takarékosabb, megbízhatóbb és jobb minőségű termékekre van szüksége? Sokan 10-15 éve változatlan módszerrel ugyanazokat a termékeket gyártják. És semmi többet. Nyíltan kimondom, hogy ilyen esetben a vezető dolgozóknak nem kellene fizetést kapniuk. Hiszen az igazgatók, az üzemek vezetése felelős a szükségletek kielégítéséért, ami a legmagasabb követelményeknek megfelelő, egyre újabb takarékos és megbízható termékeket illeti. Ezért ők felelősek. A kapacitásokat nem helyezik üzembe és nem használják ki teljes mértékben. Ez érvényes az utóbbi tíz évben átadott és felújított ipari objektumok 70 százalékára. Ez azt jelenti, hogy minden új alapot - ide értem az elmúlt tíz évben létrehozott állóalapokat - rosszul használnak ki. A régebbi állóalapokkal ugyancsak nehézségek vannak, mivel elhasználódtak, nem termelékenyek, tehát nem adnak jó minőséget, állandó javítást igényelnek, a munka átütemezését, az eszközök áthelyezését teszik szükségessé és munkakiesésekhez vezetnek. Hogyan lépjünk így előbbre, mire építsük a gyorsítást? Csak nem az ilyen hozzáállásra? Tegnap egy kiállításon voltunk és én megkérdeztem, hány százalékra használják ki az automata gyártósorokat. Megállapítottam, hogy 50-re. Az automata gépsorokat, tehát azt, aminek a munka termelékenységét kellene eredményeznie - és csak 50 százalékra használják ki? Hol maradt pártos hozzállásunk és ellenőrzésünk, amelynek nem szabadna megengednie, hogy elszunnyadjon egyes vezetőink lelkiismerete? Ezerkilencszázhetvenötben, vagyis több mint 10 évvel ezelőtt heiyezték üzembe Bikinben a kötődét. Ám tíz év után is csak 40 százalékra használják ki kapacitásait. Hiszen ez büntetendő. Ez azt jelenti, hogy pénzünk itt holt tőkeként fekszik. Bár a terv szerint az üzemben 1240 embernek kellene dolgoznia, csak 520 dolgozik, vagyis 40 százalék. A gyár rossz munkáját elsősorban a munkerő és a szakemberek hiányával magyarázhatjuk. Felvetődik azonban a kérdés, hogy erre csak most jöttek rá? Pedig már bizonyára akkor világos volt. Vagyis egy olyan tervet kellett volna kidolgozni, amely figyelembe vette volna mind a kapacitások létrehozását, mind bizonyos szociális előfeltételekét is. Milyen gazdaságosság ez? Nem gazdaságosság ez, hanem annak visszája, a gazdaságosság kicsúfolása. A tervet olcsóbbá tették, kihúztak belőle minden, a nem termelő szféra fejlesztésére szánt kiadást. Enélkül azonban a termelés is halottá válik. Talán a helyi szervek és az Oroszországi Föderáció textilipari minisztériuma számára a helyzet nem volt kezdettől fogva világos? A habarovszki Vosztok textilipari egyesülésben csak alig több mint 50 százalékra használják ki a kapacitásokat. Hova vezet ez, elvtársak? Ma, amikor ilyen kiélezetten' jelentkeznek a feladatok, így használják ki az erőforrásokat! Hiszen elég lenne csak megkezdeni a kiaknázásukat, és máris bekövetkezne a gyorsulás. A beruházások terén sok kérdés megoldatlan. A 11. ötéves tervidőszakban az állóalapok kihasználása terén a terv nem teljesítése elérte a közel másfél milliárd rubelt, vagyis a 21 százalékot. Egyetlen alkalommal sem teljesítették a beruházások kihasználásának évi tervét az építő- szerelő munkákban. S itt van az erók és eszközök felaprózásának kérdése. A határterületen jelenleg több ezer objektum van épülőfélben. A megkezdett építkezések értéke meghaladja az egymilliárd százmillió rubelt. A nemzeti jövedelem itt is el van temetve. A habarovszki határterület építőipari szervezetei nem dolgoznak ütemesen. Sok objektumot a második félévben helyeznek üzembe. Ez év első felének eredményeiből például kitűnik, hogy az állóalapok üzembe helyezésének évi tervét csak 16 százalékra teljesítették. Ez természetesen megengedhetetlen gyakorlat, amelyet már régóta elítélünk. Az ilyen „gazdálkodás“ gazdasági és szociális következményei ismertek - ezt mindannyian jól tudják. Vegyük a mezőgazdaság fejlesztésének kérdéseit. A központi ’ bizottságot nyugtalanítja, hogy önök minden évben növelik igényeiket az állami eszközök iránt, önök a központtól és másoktól valamit követelnek, de terveiket, az állam megrendeléseit nem teljesítik, bár ezek a megrendelések biztosítottak azáltal, hogy az önök határterülete nagy beruházásokat és anyagi-műszaki eszközöket kap. öt év alatt az állami dotációk növekedtek. Tegnap a Krasznorecsenszkij szovhozban beszélgettünk. Maga a szovhoz jól gazdálkodik, nagy termelékenységet és hozamokat ér el, s tisztességes nyereséget is. Ott voltak a szomszédos szovhozok dolgozói is, amelyekben egész más a helyzet - nagyok a veszteségeik, alacsony a tejhozam és kicsik a hozamaik. Csak számítsák ki - ha minden szovhozban olyan lenne a tejhozam, mint Krasznorecsenszkijben, kétszer annyi tejet termelnének. S ez egész más tej, közel van a fogyasztókhoz. Ez egész más valami lenne, mint a tejpor, amit valaki ki tudja honnan szállít ide. A habarovszki határterület hatalmas ipara, az ilyen hatalmas népgazdaság nem tud segítséget nyújtani az ilyen kis mezőgazdaságnak, amely csak 275 ezer hektár szántóterülettel rendelkezik? Hiszen mindent közvetlenül a határterületben, otthon fogyasztanak el. Mi jelenti akkor az akadályt? Az élósködés. Majd csak adnak, küldenek. De ha így gondolkodna mindenki, nem jutnánk messzire. Természetesen nem tudják mindennel ellátni magukat, de megengedhetetlen az, hogy ürügyeket keressenek a rossz gazdálkodásra a gazdaságnak ebben a jelentős szektorában - a mezőgazdaságban, amely közvetlenül kapcsolódik a dolgozók szükségleteinek kielégítéséhez. Elvtársak, a mezőgazdaságiipari komplexum vállalatainak és pártszervezeteinek irányításában aktívabban kell törekedni a munkastílus megváltoztatására. E komplexum fejlesztéséhez pedig létrehoztuk a kedvező feltételeket, lehet, hogy még kedvezőbbeket, mint a népgazdaság többi ágazatában. Külön szeretnék szólni a szolgáltatásokról és a közszükségleti cikkek gyártásáról. Ez szorosan összefügg a párt szociálpolitikájával, az emberi tényező aktivizálásával, vagyis azzal, amire a kongresszus a legnagyobb figyelmet fordította. Amint tudják, az utóbbi időben fontos intézkedések születtek a fogyasztási cikkek gyártásának stimulálására, nemcsak a szakosított vállalatoknál, hanem gyakorlatilag minden gyárban és üzemben, beleértve azokat is, amelyek a honvédelem szükségleteit elégítik ki. A helyzet azonban továbbra is feszült. Jelentős igyekezetet kell kifejteni annak érdekében, hogy ezt a feszültséget felszámoljuk, s hogy biztosítva legyen a normális áru- és pénzforgalom. Egyenesen megmondhatom önöknek, hogy amit Komszo- molszkban hallottunk, az elszomorító, sót felháborító volt. Hiszen számos kérdés megoldható a határterület, s végő soron a város erőforrásaival, de nem oldják meg őket. Nem kicsiségek ezek elvtársak, éppen ez a munkásosztály mindennapi élete, amely hatással van a munkatermelékenységre és a közhangulatra egyaránt. Végső soron maguk a város lakosai kínálják fel szolgálataikat, hajlandók részt vállalni a munkából, ha a városi szervek megkezdik a munkát a város és az üdülőkörzet szépítésén, vagy pedig más kérdések megoldását. A lakásépítésben is hajlandók részt venni. A júniusi ülésen elmondtuk mindenkinek, hogy az ország minden területe kapott bizonyos beruházási összegeket. Biztosítsák az ötéves tervet, s mindazt, amit el tudnak venni a termelési szférától- akkor, ha a terv teljesül - használják ki a szociális szféra fejlesztésére, a lakásépítésre és így tovább. Cseljabinszk és más települések lakosai ilyen gondolatoknak adtak hangot. Cseljabinszk- ban ezeket a kérdéseket felmérték és megállapították, hogy a termelési szférából 10 százalékot át tudnak utalni a lakások és gyermekintézmények építésére, s most megkezdték ennek a feladatnak a megoldását. Ez az egyik módszer. Most egy más megközelítésről. Ilyen nagy minisztériumok és ilyen nagy kollektívák, a munkásosztály ilyen nagy koncentrációja és csak 10-15 éven belül lehet ott lakást kapni. Lehet, hogy jó vezetők- lehet, hogy itt is vannak közülük s általában az az érzésem, hogy olyan emberek, akik a megfelelő helyen vannak - viszont, ha ezekben az üzemekben így oldják meg a szociális problémákat, akkor az én respektálásom azonnal elmúlik. Ha a vezető gazdasági dolgozók megfeledkeznek a szociális kérdésekről, a szociális szféráról, s azt csak az utolsó helyre sorolják, akkor - egyenesen kijelentem minden tervünk sikertelenségre lesz kárhoztatva, akkor legújabb létesítményeink, az összes rugalmas és robotizált termelési rendszer, számítógépes megmunkáló központ stb. élettelen marad. Vonják le ebből a következtetéseket. A helyzeten azonnal javítani kell. Tegnap az önök kiállításán megtekintettük, hogy milyen feladatokat tűztek ki a 12. ötéves tervidőszakra. Úgy látszott, hogy önöknél a lakások a 10. ötéves tervidőszak színvonalán maradtak, egyáltalán nem növelték az állományt. Furcsa, hogy minden növekedett, a lakások pedig azonos szinten maradtak. Végső soron pedig gyermekintézményekből, egészségügyi létesítményekből stb. kevesebbet építettek. Milyen politika ez, elvtársak! S ezt túri a pártaktíva? A szükséges áttörés az új ötéves tervidőszakban sem tapasztalható. Elvtársak, az egész szociális szférának méltó helyet kell elfoglalnia a határterületi pártszervezet, s a népgazdaság egyes ágazatai vezető kádereinek munkájában. A Távol-Kelet további fejlesztésé- , nek problémája enélkül ugyanis nem oldható meg. Már jórészt azt sem használjuk ki kellő mértékben, amit eddig felépítettünk. Milyen értelme van akkor tovább fejleszteni itt a termelőerőket, ha a szociális fejlesztés ilyen késéssel valósul meg? Valamivel még segítünk az Amúr menti Komszo- molszknak, az egyes kérésekre vissza kell térni, támogatni fogjuk őket. A legfőbb dolog azonban, elvtársak, az önök kezében van, s mindent a társadalom szolgálatába kell állítani. Valamit még szeretnék mondani a szolgáltatásokról. Helytelen, hogy a habarovszki lakosságnak nyújtott szolgáltatások - például a lakások karbantartása és építése, a cipőjavítás, a bútorgyártás stb. terén - terjedelme kétszer- háromszor kisebb mint az Orosz- országi Föderáció átlaga. Hol maradtak a tanácsok? Ez az ó elsőrendű feladatuk, a gazdasági dolgozók elsőrendű ügye. Helyesen jár el sok gazdasági vezető akkor, amikor vállalatában lehetőséget nyújt a szolgáltatási szféra fejlesztésére. Nálunk stabilabb a dolgo(Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1986. VIII. 4.
