Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-22 / 197. szám, péntek

A társadalom és a fogyasztók érdekei azonosak A szocialista vagyon védelme a Prior trösztben Sajnos napjainkban még életünk szinte valamennyi területén találkozhatunk olyan negatív jelenségekkel, amelyekre rámutatott a CSKP KB Elnökségének Levele is. Népgazdaságunk egyes területein konkretizálták a Levelet, minden munkahelyen megtalál­ták benne azokat a kérdéseket, melyekre leginkább oda kell figyelni. A kereskedelmi szervezetek sem kivételek. Hogy a Prior trösztben mit tartottak a leglényegesebb feladatoknak, s hogyan sikerül megvalósításuk, arról dr. Jozef Štajert, a vezérigazgatóság főelle- nórét kérdeztük. Leltárhiányok az első helyen Trösztünk országos hatáskörű, mintegy hetven egysége a na­gyobb városokban található, dol­gozóink száma eléri a húszezret. A szocialista tulajdon védelmére összpontosítottuk figyelmünket. Ellenőrzéseink során rendszere­sen felmérjük, milyen hatékonyak a trösztön, a vállalatokon és az egyes üzemeken belül hozott in­tézkedések. Évente körülbelül 40 millió koronás veszteségünk van a leltárhiányok valamint a külön­böző, az áruval kapcsolatos károk miatt. A főellenör szavai szerint még nem alakult ki valamennyi keres­kedelmi dolgozóban a kellő vi­szony. a szocialista tulajdon iránt. Az is befolyásolja a kedvezőtlen helyzetet, hogy az anyagi felelős­ség kérdése a trösztön belül nincs megoldva. Hogy mit jelent ez? A kis boltokban az üzletvezető illetve az ott dolgozók teljes mér­tékben felelnek a leltárhiányért, amely csupán súlyos felelőtlenség vagy lopás következtében fordul elő. Az áruházakban viszont más a helyzet a nagy eladótér, az árusítás progresszív formája kö­vetkeztében.- Korábbi feltételezéseink bebi­zonyosodtak a Hradec Králové-i áruházban. Ezt eredetileg úgy rendezték be, hogy a vásárlók minden szinten szabadon járhat­tak az egyes részlegeken, melye­ket tulajdonképpen csak az árukí­nálat különböztetett meg. A vevők végül egy pénztárnál fizettek ki mindent. Százezreket meghaladó leltárhiányok voltak itt. Annak elle­nére, hogy a részlegekre való felosztás visszalépést jelentett, kénytelenek voltunk megtenni ezt. Hét osztályt hoztunk létre, hét vezetővel. A munkaerők számát nem növeltük, ugyanazok az em­berek maradtak ott, és érdekes, a leltárhiányok megszűntek. Sót, olyannyira segített a nagy anoni­mitás felszámolása, hogy a meg­engedett hiányt is csak 75 száza­lékra merítették ki. Ezen a téren is segítséget vár a műszaki haladástól a kereske­delem. A számítógéppel irányított pénztárgépek alkalmazásával ugyanis rögzíteni lehetne a kész­letgazdálkodást is, vagyis a szám­lázáskor a gép azt is, feljegyezné, melyik árucsoportért jött be a pénz, könnyebb volna fényt deríteni az esetleges hiányokra. Világossá válna, hogy például az illatszer részlegre mennyiért kap­tak árut és milyen forgalmat bo­nyolítottak le. A leltárhiány így könnyen kimutatható lenne. Felelősségre vonni - de kit? Szóval a felelősségérzet, a fele- lósségrevonás hiánya a meghatá­rozó tényezők közé tartozik. Ez előbbit a nevelési módszerek kü­lönböző formáival próbálják fokoz­ni, a dolgozók jogi tudatára akar­nak hatni, az utóbbival viszont csak kísérleteznek, mert nagyon nehéz a megfelelő törvényes mó­dot megtalálni.- Elsó hallásra úgy tűnik talán, hogy mi szemet hunyunk a fogya­tékosságok felett. Nem így van, de ismerni kell az adott helyzetet. Áruházainkban az érvényes törvé­nyek, rendeletek szerint az általá­nos felelősséget kellene alkalmaz­ni. Ezt azonban objektív okok miatt nem tudjuk megvalósítani. Ahhoz ugyanis, hogy az általá­nos felelósségrevonás alkalmaz­ható legyen, mindkét félnek - a dolgozókollektíváknak és a gazdasági szervezetnek - bizo­nyos feltételeket kell teljesítenie. Az áruházak, vagy az egyes részlegek esetében ez azt jelente­né, hogy az ott dolgozók akkor vállalnak teljes anyagi felelőssé­get, ha rajtuk kívül senkinek sem volna belépési engedélye az adott területre. Például nélkülük a ma­gasabb szintű vezető sem mehet­ne a részlegre, a takarítónők, a tűzvédelmi előadók, a karban­tartók sem, akik nélkül viszont elképzelhetetlen az üzemeltetés. Áruházaink részlegeinek hatvan százaléka külön-külön nem zárha­tó le. Az is feltétel, hogy a dolgozók létszáma megfeleljen az előírá­soknak. Ez is ritkán fordul elő, hisz ismeretes, milyen munkaerő- hiánnyal küzd a kereskedelem. Vagy a következő feltétel: a kol­lektíva dönthet, kit vesz maga közé. Ettől is távol vannak még az áruházak, egyelőre kénytelenek szinte minden jelentkezőt alkal­mazni. Arról már nem is szólva, hogy valamennyi alkalomkor, ami­kor új dolgozó jön, vagy valaki távozik a kollektívából, jogukban állna ellenőrző leltárt kérni. Ez jelenleg azt jelentené, hogy a gya­korlatban csak leltároznának és nem árusítanának. Például egy 120 dolgozót alkalmazó részle­gen, ahol 40 százalékos a fluktuá­ció, évente nyolcvan leltárra lenne szükség.- Tehát ezeket a feltételeket nálunk lehetetlen megteremteni s elég ha közülük egy nincs meg, az anyagi felelósségrevonás el­marad, a bíróság is így döntene minden esetben. Csak akkor ér­hetnénk el valamit, ha a munkálta­tó bizonyítaná be, hogy konkrétan ki volt az, aki elhanyagolta a köte­lességét, ki okozta a hiányt. Tehát ahhoz, hogy jobb eredményeket érhessünk el, a jogi előírásoknak is változniuk kellene. Hatékonyabb ellenőrzéssel A kívülállónak is világos, hogy ilyen feltételek közepette a nagy áruházakban nem egyszerű meg­szervezni a szocialista vagyon védelmét. A már említett nevelő­munkán kívül viszont más mód­szerekkel is megpróbáljuk elérni, hogy egyre kevesebben jussanak nem megengedett módon anyagi előnyhöz.- A fokozott ellenőrzéseket és azok hatékonyságának növelését nagyon lényegesnek tartjuk- mondotta Jozef štajer. - A válla­laton belüli ellenőrzéseken kívül jól beváltak az ún. csereakciók. Ez azt jelenti, hogy az áruházi ellen­őrök kölcsönösen látogatják egy­más munkahelyeit. Az elmúlt négy év alatt kétszeresére nőtt az ellenőrző szervek munkájának eredményessége a fogyasztók ér­dekvédelme terén. Azt is fontos mutatónak tartom, hogy vállalati ellenőreink tíz-tizenöt százalékkal nagyobb hatékonyságot mutatnak ki, mint az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai. Példá­ul a mieink 100 ellenőrző bevásár­lás közül 25 esetben észleltek árdrágítást, míg az állami ellenő­rök tizenötször figyelmeztettek ilyesmire. Az első félévben 59 ellenőrző bevásárlást végeztek ellenőreik, és kilenc esetben állapítottak meg helytelen számlázást.- A vezetőktől valamennyi szin­ten elvárjuk, hogy az ellenőrzést alapvető feladatuknak tartsák. Az ilyen jellegű tevékenységükről- főként a legalacsonyabb szinten,- sok esetben nincs pontos átte­kintésünk, nem készülnek írásos jelentések, de nem is ez a lénye­ges. Az eredményesség a fontos. Felszámolni a fogyatékosságokat A Priorokban általában az élel­miszer-részlegeken a legnagyob­bak a leltárhiányok. Volt időszak, amikor a bratislavai élelmiszer­részleg volt ebben a vonatkozás­ban az első helyen. A vevők ,,enyveskezűségére“ fogták a dol­got. Miután leváltották a vezetőt, a leltárhiány szinte megszűnt. (Egyébként a bratislavai Prior az idei első félévben a trösztön belül a legnagyobb eredményeket érte el a szocialista vagyon védelmé­ben.) Tanulságos ez az eset. S ha már az élelmiszerrészlegeknél tar­tunk, az elmúlt félév kirívó esetéről is szólnunk kell. A komáromi (Komárno) Priorban 234 ezer ko­ronás leltárhiányt észleltek a meg­engedett normán felül. A vállalati jelentésben az okok között az első helyen a nem megfelelő irányítás szerepelt. A kedvezőtlen munka­helyi légkör, a raktárkészlet gond­talan kezelése, a helytelen tárolás stb. is az indokok között volt.- Különleges ellenőrzési rend­szert vezettük be azokon a részle­geken, ahol magas leltárhiány fordult elő - magyarázta a főelle­nőr. - A vezetőnek, illetve a he­lyettesének korlátozzuk a jogkö­rét. Arra kötelezzük, hogy minél többet legyen az eladótérben, a munkatársai között, a pénztára­kat gyakrabban ellenőrizze, és ne távozhasson el a felettese bele­egyezése nélkül. A jutalmakat is megvonjuk és egyéb szankciókat is alkalmazunk. A Prior tröszt dolgozóinak túl­nyomó többsége becsületesen dolgozik. Vannak viszont egyé­nek, akik rossz fényt vetnek vala­mennyiük munkájára. A vezetők­re, a kolektívákra az a feladat vár, hogy az ilyenek tevékenységét leleplezzék saját maguk és a fo­gyasztók érdekében is. DEÁK TERÉZ Gazdaságosabb takarmányozással A jobb minőségű termények és termékek előállításának lehetőségeivel egyre többet foglalkoznak a mezőgazdasági- élelmiszeripari komplexum termelési értekezletein. Egyrészt a növekvő társadalmi igények kielégítése, másrészt a jöve­delmezőség kedvezőbb alakulása szempontjából. Mert ha lassan is, mégis érvényesül az az elv, hogy a jó áruért többet kell fizetni, mert annak nagyobb az értéke. Az idei aratás befejezéséhez közeledve indokoltan került napirendre ez a kérdés, mert a kedvezőtlen időjárás miatt a tervezettnél kevesebb gabona termett. Az agronómusok egy része viszont azt állítja, hogy a búza és az árpa minősége jobb, mint a múlt évben. A Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat üzemei tehát nagyobb tápértékű keverékeket készíthetnek, aminek meg kell mutatkoznia az állatok termelékenységében. Ennek ellenére a zootechnikusok közül többen azt állítják, hogy az előírt abrakfogyasztási normákból nem lehet kitermelni az előirányzott mennyiségű tejet, húst, és tojást. Akadnak olyan mezőgazdasági vállalatok is, amelyekben egy kilogramm sertéshús előállításához több mint négy kilogramm abrakot használnak fel. Ezek közül megemlíthetjük a Michalovcei járásban gazdálkodó Palíni Efsz-t. Sajnos, több gazdaságban is igy alakult a sertéshizla­lásban az abrakfogyasztás. Ezzel szemben a mezőgazdasági vállalatok többségében nagyon gazdaságosan használják fel az abraktakarmányt, és kevés költséggel termelnek. A gabčíkovói Csehszlovák- -Szovjet Barátság Állami Gazdaságban 3,63, a Bajcsi (Bajč) Állami Gazdaságban 3,64, a Hidaskürti (Mostová) Efsz-ben 3,42 kilogramm abraktakarmányfogyasztás jut 1 kilogramm sertéshús előállítására. Számos példát hozhatnánk fel más mezőgazdasági vállalatokból is a takarmány gazdaságos etetésére. Feltehetjük a kérdést, hogy miért ilyen nagyok a különbségek? Milyen intézkedéseket tesznek a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok a mezőgazdasági válla­latok vezetőivel és a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat irányítóival együtt a szűkös abraktakarmány-alap még gazdaságosabb felhasználására? A baromfitenyésztésben jól alakult a helyzet, ezért ezzel az ágazattal nem sokat foglalkoznak. A sertéstenyésztésben is döntő fordulat várható az abrak felhasználásának módjában. A felvásárló szervek egyre több szerződést kötnek garan­ciális hizlalásra. Arról van szó, hogy bizonyos mennyiségű takarmánykeverékből el kell érni a szerződésben lefektetett súlygyarapodást. Javaslatokat dolgoztak ki az etetési mód­szerek tökéletesítésére is. A felmérések azt bizonyítják, hogy száraz etetésnél jelentős mennyiségű abraktakarmány megy veszendőbe, ezért a jelenlegi időszakban a sertések 70 százalékánál a nedves etetési módszert alkalmazzák. Ez a gazdaságos etetés mindenütt meghozza az eredményt. A jövőben ezt a módszert még jobban elterjesztik és arról is szó van, hogy a malacok más formában kapját meg a takarmánykeverékeket. Az állatorvosi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a takarmánykeverékek a malacok nagy részénél légzőszervi megbetegedéseket okoznak. Ezért a jövőben a keverékeket granulálják. A Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat üzemei a kisebb gabonatermésre való tekintettel mindenütt megte­szik az intézkedéseket, hogy az állati termékeket a már bevált fogyasztási normákból állítsák elő minden mezőgazdasági vállalatnál. Azokon a helyeken, ahol ezt nem tudják megvalósítani, javaslatokat tesznek az állomány felszámolá­sára, mert nem engedhetjük meg a pazarlást. BALLA JÓZSEF Az ésszerű táplálkozás és a makrobiotika 1. Napjaink egyik vitákat kiváltó szélsőséges irányzata a makro­biotika. Mint minden új, a divatos­ságával csábító hullám, válogatás nélkül vonja bűvkörébe „hódo­lóit“. Az emberek zöme különösen mérlegelés nélkül elfogadja mint az újdonság varázsával ható új­szerűt, holott tulajdonképpen azt sem tudja, miről is van szó. Mai szűkebb értelmezésében a mak­robiotika táplálkozási rendszer, amely a Távol-Keletről terjedt fo­kozatosan nyugatra, s ma már csaknem minden országban talált fanatikus hívekre, készséges kö­vetőkre. nem képez kivételt Kö- zép-Európa, sőt országunk sem. A makrobiotika tágabb értelem­ben véve azonban sokkal több, mint egyszerű, az élelmezés bizo­nyos szabályait népszerűsítő ága­zat. E fogalom alatt a németorszá­gi Wilhelm Hufeland 1798-ban kiadott írásában az emberek he­lyes életvitelével összefüggő alap­elveket értette, melyek közül a hi­giéniai, etikai és ökológiai tételek még ma is alig veszítettek vala­mint időszerűségükből. Mit is tartalmazott Hufeland könyve? Az egészséges életmó­dot befolyásoló hat, alapvető irányadó tényezőt. Ezek a követ­kezők: a levegő, víz, fény, a moz­gás és a nyugalom, a szabályozott étel és ital, a megfelelő alvás és ébrenlét, az anyagcsere és a bel­ső kiválasztás egyensúlya, s végül az érzések Hufeland e hat fejeze­tét részletesen elemzi és vala­mennyiben rámutat az egészség megőrzésének helyes módjára. Az ő értelmezésében a makrobio­tika fogalma olyan újszerű tudo­mányágat jelentett, amely az élet meghosszabbításának a feltételei­vel foglalkozott. Ilyen értelemben a makrobiotika említett komplex eszköztára egyöntetűen a jó egészségi állapot előfeltétele, mi­vel egy egész életre szóló helyes életmódot kínál. Hufeland munká­ját vizsgálva, annak bármelyik fejezetét bölcsnek és előrelátó­nak, igaznak és időszerűnek tart­hatjuk. Ez a megállapítás nem­csak a mű keletkezésének idejére, hanem a jelenkorra is vonatkoztat­ható, hiszen napjainkban is sürge­tően megoldandó kérdést jelent az egészséges élet titka. Hufeland tudományos tételei- részben az emberek egészsé­gükkel szembeni közömbössége miatt is - az idők folyamán lassan feledésbe merültek. Az ő eredeti makrobiotikáját kísérelte meg kb. 150 év múlva újraéleszteni a japán Sekurazava Georges Oshawa és későbbi követője, Michio Kushi. Sajnos, csupán a táplálkozás terü­letén, s úgy, hogy azt „hozzáido- mították" az orientális szokások­hoz, eltorzítva Hufeland eredeti- tágabb értelemben vett - szán­dékát. Ennek következtében az egykori konstruktív makrobiotikai elméletet a szélsőséges, lényegé­ben idealista szemlélet váltotta fel, amely metafizikai jellegű s a mai tudományos nézeteknek gyakran ellentmond. Annak az érdekében, hogy megértsük a jelenlegi makrobioti­kai, táplálkozási rendszerrel összefüggő téves nézetek lénye­gét, t a teljes kép megismerése érdekében vissza kell kanyarod­nunk a történelem ösvényén az egykori Kína és Japán sajátos természetszemléletéhez. Ennek értelmében a táplálkozás isteni aktus, s ezért minden helyesen használt étel egyben gyógyszer is. Ez így - elsó hallásra - igaz, hiszen egyezik a dietoterápia (a diétás étrenden alapuló gyógy­mód) alapelvével. Azonban Osha­wa a makrobiotika követőinek nem csak hosszú életet, hanem bol­dog, felszabadultabb és stressz­mentes jövőt ígért. Ez egyenlő a Távol-Kelet 5000 éves filozófiá­jával. Az újkori makrobiotika szerint a legideálisabb ételféleség a ga­bonafélék (búza, rozs, pohánka, zab, köles, kukorica). Ezért szük­séges, hogy a gabonafélék a táp­lálék összetételének a maximumát képezzék, a legkedvezőbb eset­ben ez 100 százalék. Oshawa előírásai szerint ez a táplálkozás szélsőséges, hetedik fokozatát je­lenti, mely szavatolja a tökéletes egészséget, boldogságot. A hato­dik fokozat aránya 90 százalék gabona és 10 százalék zöldség. A legalacsonyabb fokozatok pl. még engedélyezik - kisebb meny- nyiségben ugyan - a sovány baromfit és a halat, sőt a hüvelye­sek családjába tartozó ( szója, bab, borsó, lencse) ételeket (leve­seket) is. Tiltottak a többi húsfélék, a tojás, tej, tejtermékek, cukor, kávé, tea, méz, só, s az iparilag előállított élelmiszerek. A harma­dik fokozattól feljebb kizártak az állati fehérjék, és a levesek csak a negyedik fokozatig engedélye­7pttpk DR. SZÓKE ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1986. VIII. 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents