Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-16 / 192. szám, szombat
ÚJ szú 5 186. VIII. 16. Fidel Castro válogatott beszédei Fidel Castro, a kubai nép legendás vezetője, a nemzetközi tekintélyű forradalmár augusztus 13-án volt hatvanéves. Jelképes, hogy a jubileum előestéjén került a könyvpiacra a Pravda Könyvkiadó gondozásában a Kubai Kommunista Párt KB főtitkárának, az államtanács és a minisztertanács elnökének válogatott beszédeiből összeállított 480 oldalas gyűjtemény. (A kubai sajtóban és a Havannában könyv formájában megjelent beszédeket Milan Gúčik és Oľga Hlaváčová fordította szlovákra. A gyűjtemény a cseh nyelven korábban megjelent, az 1953 és 1957 között elhangzott Castro-beszédek válogatásának folytatásaként fogható fel. A kiadvány az utóbbi időszak dalom gyümölcse. Ez a munkások (1978-1983) legfontosabb beszédeit tartalmazza, emellett a szerkesztők besorolták a kötetbe azt a három beszédet is, amelyet Castro 1972-ben, csehszlovákiai látogatása alkalmából mondott, illetve azt az ugyancsak nagy jelentőségű beszédet, amely 1973 július 23-án a Moncada laktanya elleni támadás 20. évfordulóján hangszott el. Castro válogatott beszédei a forradalom feltartóztathatatlan fejlődésének negyedszázadát teszik a mérlegre. Azt bizonyítják, hogy a kubai nép által elért politikai sikerek, s az a történelmi szerep, amelyet Kuba játszik jelenkorunkban, közvetlen eredménye a kubai forradalom által kitúzött céloknak, s egyben hozzájárulás a szocialista forradalom megszilárdításához, a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemhez. A gyűjtemény bevezetőben röviden felvázolja Fidel Castro életútját, személyiségét. A 12. oldaltól a 21-ikig az a már említett három beszéd olvasható, amely csehszlovákiai látogatása alkalmával - a Devín szállodában rendezett díszebéden, a bratislavai várban és a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolán - hangzott el. Érdemes idézni a nyitrai diákok előtt kifejtett gondolatait: ,,önök nem ismerték a fasizmust, nem éltek fasiszta elnyomás alatt, nem kellett átélniük mindazt, amit az illegalitásban harcolók éltek át, nem kellett olyan tapasztalatokat szerezniük, mint amilyeneket Július Fučík szerzett. Az önök riportja nem riport az akasztófa alól, hanem az élet, a jövő biztonságának riportja, azé a biztonságé, hogy lehetőségük van dolgozni és alkotni. Ez a fórraÉrtékes kiadványok A Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének legfontosabb feladata a CSKP XVII. kongresszusa utáni időszakban a nemzeti múlt anyagi és szellemi értékeinek és a történelem során lezajlott társadalmi folyamatok lényegének hatékony kutatása, valamint a szerzett ismereteknek a mai gyakorlatban történő felhasználásához való fokozott hozzájárulás. A 8. ötéves tervidőszakban az intézet befejezi a Szlovákia történelme című 7 kötetes összegű mű kiadását, amely átfogó képet ad Szlovákia történelméről a legrégebbi időktől kezdve egészen napjainkig. A kiadványt a Veda, a Szlovák Tudományos Akadémia kiadója publikálja. Az 5. kötet, amely az 1918 és 1945 közötti időszakkal foglalkozik, már tavaly megjelent. A szerzők által megírt további négy kötet közül már a nyomdában van az elsó, amely a legrégebbi időktől 1526-ig terjedő, valamint a 4. kötet, amely az 1900 és az 1918 közötti időszakot öleli fel. Mindkettő még ebben az évben megjelenik. A szerkesztői munka jelenleg az 1526 és 1848, valamint az 1945 és 1960 közötti időszakkal foglalkozó, tehát a 2. és a 6. köteten folyik; ezek megjelentetését a jövő évre tervezik. Még ebben az ötéves tervidőszakban az intézet kollektívája szakemberekkel, valamint különféle tudományos intézményekkel és iskolákkal együttműködve befejezi az 1848 és 1900 közötti időszakot tárgyaló 3. kötetet, és az egész művet lezárja a 7. kötettel, amely az 1960 óta eltelt időszakot elemzi. Az intézet további feladatai közé tartozik a Csehszlovákia történetének áttekintése című mű befejezése, és a szocialista országok közeledése és integrációja időszerű kérdéseinek kutatása. (ČSTK) és parasztok gyümölcse. Ez a történelem gyümölcse." A Moncada elleni támadás 20. évfordulója alkalmából mondott beszédében Castro a kubai forradalom jelentőségét méltatva egyebek között rámutatott: „A forradalom tudatos tevékenység eredménye, amely következetesen összekapcsolódik az emberi társadalom történelmi törvényszerűségeivel. A kubai forradalom jelenlegi szakasza történelmileg kapcsolódik azokhoz a hősi harcokhoz, amelyeket népünk 1868- ban a spanyol gyarmatosítók ellen indított el, továbbá ahhoz a küzdelemhez, amelyet az Egyesült Államok által ránk kényszerített megalázó feltételek ellen vívtunk... Nagy álmunk, hogy eljussunk a kommunista társadalomba, amelyben minden ember - az öntudat magasabb fokán és a szolidaritás iránti érzékkel - képes lesz a saját adottságai szerint adni és a saját szükségletei szerint elfogadni. Az öntudatnak ezt a fokát és a társadalmi termék elosztásának ebben a gyönyörű elvben megfogalmazott lehetőségét csak az új nemzedékek kommunista nevelésével, a termelőerők fejlesztésével lehet elérni...“ A gyűjtemény 44. oldalától kezdve következnek Castro 1978 és 1983 között elhangzott beszédei. A szerkesztők 1978-ból két Castro-beszédet soroltak a kötetbe: az egyiket a Havannában megtartott XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó záróünnepségén, a. másikat a Kubai Dolgozók Központjának (CTC) XIV. kongresszusán mondta el. A két beszédben Castro a gazdasági és a politikai élet számos területével foglalkozik. Kitér az oktatásügy, a szak- szervezeti mozgalom, a mezőgazdaság, az idegenforgalom, a lakásépítés, a bérek kérdésére egyaránt, s felszólít bennük a demagógia, a felelőtlenség, az igénytelenség elleni következetes harcra. A csehszlovákiai olvasó számára is bizonyára érdekesek, érthetőek és inspirálók a kötetben található további beszédek, amelyek különböző alkalmakkor hangzottak el: a Forradalmi Védelmi Bizottságok létrehozásának 20. évfordulóján rendezett ünnepi nagygyűlésen, a Kubai Kommunista Párt II. kongresszusán, a kubai forradalom szocialista jellege meghirdetésének 20. évfordulóján, a Disznó-öbölbeli győzelem 20. évfordulóján, a Forradalmi Védelmi Bizottságok II. kongresz- szusának záróülésén, a Középiskolai Diákok Szövetségének V. kongresszusán, a Kommunista Ifjúsági Szövetség IV. kongresz- szusán, a Kisparasztok Országos Szövetségének VI. kongresszusán, a Granma partraszállásának 26. évfordulóján és a forradalmi fegyveres erők megalakulásának évfordulóján, a Moncada elleni támadás 30. évfordulóján, a Grenadán elesett kubai szakemberek temetésén, az SZKP XXVI. kongresszusán, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán és a Szakszervezeti Világszövetség elnökségének ülésén. Beszédeiben Castro a szocialista forradalom, a szocialista építés útját elemzi, bírálja a hiányosságokat, a dolgozókat szocialista öntudatra buzdítja. Helyénvaló itt idézni ugyancsak felejthetetlen gondolatait, amelyek a 160. oldalon találhatók meg: ,,A szocializmus csodára volt képes, amikor számos betegséget számolt fel, és az életük elsó évében meghalt gyermekek számát ezerről kevesebb mint 20-ra csökkentette, amit nem mondhat el magáról Latin- Amerika egyetlen országa sem, úgyhogy világméretekben a fejlett országok szintjén vagyunk. A szocializmus szó szerint kórházakkal, rendelőintézetekkel és egészség- ügyi létesítményekkel vetette be hazánkat... A szocializmus csodát tett a kultúra területén is, népünket Latin-Amerikában az elsó helyre juttatta. A szocializmus vezetett el bennünket a tömegsporthoz, s a szocializmus akkor is csodát tett, amikor országunkban gyökerestől kiirtotta a munkanélküliséget...“ Fidel Castro ez el nem kötelezett országok mozgalmának is egyik kiemelkedő személyisége. A mozgalom 1979-ben Havannában rendezte csúcsértekezletét, s ezt követően 1984-ig Kuba, illetve Fidel Castro volt az elnöke. E tisztségből eredően több jelentős beszédet is mondott. Ezekben a nemzetközi imperializmust, a fejlődő országok függőségét, s azt a rablást pellengérezi ki, amelyet ezekben az országokban az USA és más nyugati államok folytatnak. Castro többször rámutatott, hogy az ún. harmadik világ gazdasági fejlődésének folyamatában az iparosítás játssza a döntő szerepet. Arra is gyakran rámutatott, hogy a növekedés jelenlegi üteme mellett a legszegényebb országoknak 2-4 ezer évre lenne szükségük ahhoz, hogy áthidalják azt a szakadékot, amely jelenleg a legfejlettebb tőkés országoktól választja el ókét. Castro ugyanakkor beszédeiben azt is kiemeli, hogy Kuba jelenleg több mint 30 fejlődő országnak nyújt segítséget. A Castro-beszédekben visszavisszatérő téma a fejlődő országok eladósodásának problémája. Ez 1984-ben 524 milliárd dollárt tett ki, s tudjuk, növekvő tendenciát mutat. Az egy főre eső brutto nemzeti jövedelem 18 fejlett tőkés államban elérte a 8070 dollárt (1978-as adat), ugyanakkor 38 legszegényebb országban ez az összeg csak 200 dollár volt. Fidel Castro válogatott beszédeit a neves politikusra oly jellemző közérthetőség, közvetlenség hatja át. A könyv elsősorban a pedagógusoknak, lektoroknak, aktivistáknak, a pártoktatás különböző szintjein résztvevő hallgatóknak és természetesen a tudományos kutatómunka területén dolgozóknak ajánlható. Dr. E. KARABA docens, kandidátus 2*' _ Gustáv Hu^ák, a CSKP KB főtitkára látogatás egyik meghitt pillanatában Fidel Castro a prágai (Archív felv.) Mához szóló üzenet Ondrej Klokočra emlékezünk születésének 75. évfordulóján Napjainkban mind erőteljesebben tapasztalhatjuk az emberi tényezőnek, a képességek sokoldalú ' kibontakoztatásának a megnövekedett szerepét. S ezzel összefüggésben egyre értékel- hetóbbé válik a szocialista építés számos feladatának hosszú időre szóló állandósága, s ugyanakkor azok újszerű, a szocializmus kiteljesedését is jelző megközelítése. Ezért is hatnak időszerűen a már több mint tíz éve elhunyt Ondrej Klokočnak még 1953-ban, Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusán elmondott szavai: az ideológiai fronton kifejtett munkánk tökéletesítést kíván, az új típusú ember nevelésével együttjáró minőségjavulást, mert itt aligha segíthet a türelmetlenség, a gyorstalpalás. Ahhoz, hogy győztesnek érezhessük magunkat, csak átgondolt, rendszeres munkával juthatunk el. Az oktatási rendszer, a népművelők, a tömegszervezetek és a párt valamennyi tagjának együttes igyekezetére van szükség.“ Az eszmei nevelómunka összetettségének és sokrétűségének problémaérzékeny megragadásába minden bizonnyal Ondrej Klokoč egyéni adottságai is belejátszottak. Életútjában és személyiségében jelen voltak a tágan értelmezett népnevelés közvetlen vállalásának a példaadás erejével ható egyéni biztosítékai. A néptanítói indíttatás az emberközelség publicisztikai hatóerejével párosulva sajátos vonásokat kölcsönöz az egyre táguló közéletipolitikai szerepkör betöltésének is. A nagy gazdasági válság kirobbanásának küszöbén, 1929-ben lépett először az iskolai dobogóra. 15 éven át szülőföldjén, a gömöri dombok között meghúzódó falvakban oktatta betűvetésre a gyermekeket. Munkáscsaládból származott. A gimnáziumi tanulmányainak befejezésével járó anyagi terhek meghaladták a megélhetés gondjaival küszködő család létlehetőségeit, irodai kisegítőként kapott segédtanítói állást, s szerezte meg munka mellett az oklevelet. Tanítóként földijeinek nyomorúságát magáénak érezve hamar eljutott odáig, hogy a korabeli társadalom kiáltó ellentmondásainak okait keresse. Ez időtájt került kapcsolatba a davistákkal, az általuk szervezett 1931 -es emlékezetes gömöri szociográfiai falukutatás során. A DAV korabeli számainak tanúsága szerint kezdeményezéseikre termékenyítóen hatott a Sarló szociográfiai munkássága. A polgári Csehszlovák Köztársaság iskolaügyének visszásságait ostorozó, az iskolák államosítását követelő írásokkal Ondrej Klokoč a DAV mellett a Major István által szerkesztett Ľudový denník hasábjain is jelentkezett. A fiatal tanító 1931-től Csehszlovákia Kommunista Pártja tagjainak sorában harcolt a tőkés uralom felszámolásáért. A fennmaradt dokumentumok állásvesztéssel fenyegető kivizsgálásokról adnak számot. Ezekből kiderül, még feljelentői is - sűrűn beszámolva arról, hogy a helyi tanító minden pénzét marxista irodalom beszerzésére fordítja - kénytelenek voltak elismerni nehezen pótolható képességeit és népszerűségét. Amikor 1939-ben illegális röplapok terjesztéséért börtönbe került, az egész falu kiállt tanítója mellett, s a fasiszta szlovák állam hatóságai a falu valamennyi felnőtt lakosa által aláírt kérvény láttán kénytelenek voltak szabadon bocsájtani a rendszer ellenségét. Ondrej Klokočot ezek- után állandó rendőri megfigyelés alá helyezték. 1944 tavaszán kapcsolatba került Karol šmidkével és Gustáv Husákkal, az SZLKP V. Illegális Központi Bizottságának a tagjaival. A szlovák nemzeti felkelés idején a Hnúšťai Járási Nemzeti Bizottság alelnökeként és a kommunista párt járási elnökeként már ott volt a forradalmi harc sűrűjében. Tagja lett a Szlovák Nemzeti Tanácsnak is. Hnúšťán székelt Kozlov őrnagy partizánbrigádjának törzskara, mely a Petófi- partizán-osztagnak is felettes parancsnoksága volt. A szlovák nemzeti felkelésben részt vett magyar partizánok harcait felelevenítő, szinte valamennyi visszaemlékezésben olvashatunk az Ondrej Klokoč-csal való találkozásról és a hnúšťaiak segítségéről. A felszabadulás után az életelemévé vált tanítóskodás már nem fért össze a közéleti szerepvállalással. Gömörben területi hatáskörű szervek ólén, s ugyanakkor a Nemzetgyűlés tagjaként folytatott nyílt porondon zajló küzdelmet a Nemzeti Front programjával szembeszegülő korábbi szövetségesekkel. S ennek itt is velejárója volt, hogy a magyar nemzetiség helyzetének alakulása részévé vált a munkásosztály és a burzsoázia országos méretekben folyó hatalmi-politikai harcának. A munkásosztály februári győzelmét követően még egy ideig a gömöri, szocialista tartalommal telítődő párt- és állami szervekben töltött be vezető tisztséget. Tagja volt az SZLKP Központi Bizottságának, majd a CSKP KB póttagjává is megválasztották. 1951-en kinevezték a tájékoztatási és népművelési megbízotti hivatal élére. Az államigazgatás e szakaszán tevékenykedett évekig, különböző vezető beosztásban végigjárva annak minden szervezeti változását. 1958-ban vette át az SZLKP KB napilapjának, a Pravdának a főszerkesztői tisztét. Munkatársai tapasztalt vezetőt és vérbeli újságírót ismertek meg a személyében, akit egyaránt jellemzett a politikai felelősségtudat és a szakmai tudás. Olyan időszakban állt az ideológiai élet előretolt frontszakaszán, amikor a szocializmus ereje már meghatározóvá vált a társadalmi élet minden területén, ugyanakkor az elkövetett hibák folytán erősödő válságtünetek táptalajt teremtettek a szocialista rendszer alapjai elleni támadás számára. A szocializmus történetének tudományos kutatása igazolja, hogy a hatvanas évek értékelése komplex megközelítést igényel. A válságjelenségek okainak feltárása során nem veszhetnek homályba azok az eredmények, amelyekre épülve a szocialista fejlődés hazánkban visszanyerhette dinamikáját. A Pravda hasábjain ebben az időben számos olyan Ondrej Klokoč nevéhez kapcsolódó kezdeményezés született, mely arra irányult, hogy a szocialista sajtó a megnövekedett igényekkel összhangba kerülve tölthesse be pótolhatatlan szerepét. Hitvallásként idézhetók szinte szállóigévé vált szavai: „öltöztesd bár a nullát a legékesebb ruhákba, mindig csak nulla marad. Ne feledjétek, a forma fontos, de nem veszhet ki belőle a tartalom.“ A publicisztikai hevület a szerkesztőségi íróasztaltól elkerülve a Szlovák Nemzeti Tanács elnökeként is élete utolsó leheletéig a sajátja maradt. Hagyatékának egészén belül rendkívüli időszerűséggel visszhangzik a szocialista újságíráshoz szóló üzenet, mely az olvasóval folytatott, vonzó eszköztárt alkalmazó párbeszéd fele- lósségteljességére figyelmeztet. (kj)
