Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1986-07-10 / 160. szám, csütörtök
FOLYAMATOS INTENZÍV FEJLESZTÉS ÚTJÁN Könnyűipar - nehéz időszakban Amikor általában a lakosság életszínvonaláról beszélünk, akkor mindenképpen szem előtt kell tartanunk a könnyűipar színvonalát, termékeinek helyét és jelentőségét a lakosság életében. Azonban nemcsak ennek van meghatározó szerepe: hanem - fordítva - a lakosság életszínvonalának is a könnyűipar szükségleteinek megteremtésében. Ezelőtt néhány évtizeddel a könnyűipar dinamikus fejlődése még extenzív bázisainak felhasználása által is bekövetkezhetett. Štefan Chorvát mérnök, az SZSZK Iparügyi Minisztériuma korszerűsítési osztályának igazgatója szerint is ez az időszak már a múlté, hiszen napjainkban már egészen más irányban kell fejleszteni ezt az iparágat:- Valóban így van, hiszen még a közelmúltban is aránylag köny- nyen juthattunk nyersanyaghoz, nem okozott túlságosan nagy gondot a munkaerőkérdés, beruházási alapunk is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az iparosítás mértékének fokozásával minél több munkalehetőséget biztosítsunk, különösen a nők számára. Ez utóbbit azért hangsúlyozom, mert a könnyűiparban dolgozó nők az egész iparág alkalmazotti állományának 67 százalékát teszik ki. Kedvezően befolyásolta továbbá az ágazat fejlődését az életszínvonal gyors emelkedése, az ezzel párhuzamos, jó piaci feltételek idehaza és külföldön egyaránt. • Ebben a kedvező helyzetben mikor állt be törés?- A hatodik ötéves tervidőszak során a nemzetközi gazdasági életben bekövetkezett változások, különösen a nyersanyagárak, valamint az energiahordozók, a gépek és berendezések árának növekedése, akárcsak a rosszabbodó kiviteli lehetőségek, csökkentették a fejlődés ütemét. Ez volt jellemző a hetedik ötéves tervidőszakra, és a jelen pillanatban elmondhatjuk, hogy a népgazdasági igényeket a könnyűipar a 8. ötéves tervidőszak során is igényes feltételek mellett lesz kénytelen teljesíteni. • Szinte valamennyi népgazdasági ágazatban - ha a jövőről esik szó - elhangzik: fontos feladatok... Már-már frázisként fogja fel az újságolvasó, amikor ilyeneket olvas. A könnyűipar esetében sem lehet azonban ezt a szókapcsolatot kerülni.- Valóban nem, mert fontos' feladatok várnak a könnyűiparra nemcsak a belföldi szükségletek kielégítésében, hanem a nemzetközi árucserében is. Mindenképpen meg akarjuk tartani az elmúlt ipari termelés hatékonyságát növeljük. A textiliparban tovább kell javítanunk a nyersanyag-felhasználást, fokozni az automatizációt, és gazdaságosabbá kell tennünk a termelési folyamatokat, a korszerű szabástechnológiák bevezetését kell szorgalmaznunk. A bőr- és cipőiparban eddig még kellő mértékben nem használtuk fel a számítástechnika vívmányait. Ha erre sor kerül, akkor sokkal rugalmasabb lesz a termékfelújítási folyamat, akár a cipőiparban, akár a bórdíszműáruk gyártásában. A nyomdaiparban az a feladatunk, hogy sikerrel járjanak tőkésimport-csökkentő szándékaink. • Ha az elmondottakból indulunk ki, akkor a termelési folyamatok intenzifikálása nélkül elképzelhetetlen a továbblépés. Mégpedig úgy, hogy a termelés strukturális változtatásának alapfeltétele a termelés valamennyi tényezője hatékonyságának növelése.- Az állóeszközök hatékonyabb kihasználása nemcsak azt jelenti, hogy növelnünk kell a műszakszá- mot. Arra kell törekednünk, hogy a beruházások terén előtérbe kerüljön a termelési folyamatok korszerűsítése, a meglevő műszaki bázis rekonstrukciója. A jelenlegi műszaki-technológiai eszközök elhasználtsági fokának csökkentése érdekében az elmúlt ötéves tervidőszakhoz képest mintegy 30 százalékkal növeljük a beruházási kiadásokat és ugyanilyen arányban tesszük ezt a 9. ötéves tervidőszakban a nyolcadikhoz képest. • Amikor a tudományos-műszaki haladásról ejtünk szót, aligha kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy a fejlődés egyik velejárója lesz a jövőben előbb a munkáslétszám növekedési A Trenčíni Ruhagyár a könnyűipari tárca, s ezen belül a textilipar egyik legfontosabb vállalata. Felvételünkön az a csarnokrész látható, ahol a férfizakók készülnek. időszakban szerzett nemzetközi piacainkat, még a fejlett ipari országok viszonylatában is. Annak ellenére, hogy tudatában vagyunk a fejlődés ütemét lényegesen befolyásoló külgazdasági nehézségeknek. össztársadalmi szempontból fokozottabban kerül előtérbe a KGST-országokon belüli nemzetközi munkamegosztás elmélyülésének szükségessége. • Ismeretes, hogy a 8. ötéves tervidőszak során, sőt az elkövetkező tíz évben a nehéz fizikai munkát és az egészségre ártalmas munkafolyamatokat roboti- zálni kell. Az egyes könnyűipari ágazatokban ez hogy nyilvánul meg?- Először az üvegipart említeném. Az üvegszál- és üveggyapotgyártásban ezt egyértelműen meg kell tennünk. Kulcsfontosságú lesz az olvasztási technológia korszerűsítése, ugyanis ezáltal nemcsak a mennyiségi, hanem 'a termékek minőségi mutatóit is javítani tudjuk, s az egész üveg(A szerző és ČSTK felvétele) ütemének állandó csökkenése, később pedig a létszám abszolút, fokozatos csökkenése.- Egyelőre a növekedés lassúbb, azonban az 1990-es esztendő után, tehát a 9. ötéves tervidőszakban, fokozatosan csökkenni fog a munkáslétszám. A súlypont pedig áthelyeződik a dolgozók szaktudására. Ez nemcsak a műszaki-gazdasági dolgozókra vonatkozik, akiknél a főiskolai végzettségű szakemberek számának ugrásszerű növekedésével számolunk, hanem a munkáskáderekre is. Itt a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők számát kell növelnünk. • Ha fejlesztésről esik szó, alapvető szempont az anyag*, nyersanyag- és energiafelhasználás, azok gazdaságosabbá tétele.- Az anyag- és nyersanyagfelhasználás a textil- és konfekció- iparban, valamint a bőr és cipőiparban, a tüzelőanyag- és energiafelhasználás pedig az üvegiparban továbbra is meghatározó tényező marad, annak ellenére, hogy felhasználásuk egyre gazdaságosabb. Például a 8. ötéves tervidőszak során a nyersanyagigényességet 14 százalékkal, az energiaigényességet pedig 20 százalékkak kell csökkentenünk. • Ez utóbbi a hulladékok újbóli felhasználását is jelenti, s a hulladékok felhasználása, tárolása szorosan összefügg a természetvédelemmel is.- Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, hogy a könnyűipar nem tartozik azon iparágak közé, amelyek a legnagyobb mértékben szennyezik a környezetet. A környezetre káros befolyást gyakorló melléktermékek elsősorban az égetési folyamatok közben a régi, elavult kazánokban, üvegipari aggregátorokban, a különböző felületi megmunkálások során és a szilárd hulladékok égetésekor keletkeznek, a textilgyárak pedig a felszíni vizeket, folyóvizeket szennyezik. Olyan technológiák bevezetésére és olyan jellegű korszerűsítésre gondolunk a jövőben, amelyek mindezt jelentősen kiküszöbölik. • Az iparág távlatai szempontjából tehát mit várhatnak az ágazat dolgozói és természetesen a könnyűipar termékeinek vásárlói?- A termelési-műszaki bázis tervezett fejlesztése és hatékonyabb kihasználása egyúttal biztosítja az értékesítési folyamat intenzifikálását is, ami meg kell hogy mutatkozzék nemcsak a termelés és a teljesítmények, hanem a nyereség növekedésében is. (gy például feltételezzük a 8. ötéves tervidőszak során az ágazat nyereségének megduplázódását. A nyereségnek ilyen magas fokú növekedését a termelési folyamatok korszerűsítésével akarjuk elérni. Növelnünk kell a munkatermelékenységet, mégpedig az átlagjövedelmek növekedési üteménél gyorsabban. Ily módon további lehetőségeink nyílnak a dolgozók anyagi érdekeltségének növeléséhez. MÉSZÁROS JÁNOS Eredmények és célkitűzések A CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének fö irányai az 1986 - 1990-es évekre és kilátások a 2000-ig terjedő időszakra című dokumentum szerint a kővetkező esztendőkben rendszeresen javítani kell a faipari gyártmányok, főleg a bútor használati tulajdonságait és minőségét. Továbbá fokozni kell az exportképességet és az igényelt választékban kielégíteni a belpiaci szükségleteket. Kétségtelen, a bútoripar számára nem könnyű feladatok ezek, s teljesítésük sikerét ríszben az határozza meg, hogy a vállalatok eddig miként dolgoztak. Milyen eredmények szolgálnak hát alapul Szlovákia bútoripari vállalatainál a következő évek célkitűzéseinek eléréséhez? A žilinai Fa- és Bútoripari Művek termelésigazdasági egység elemzései szerint a 7. ötéves tervidőszak feladatait nem sikerült maradéktalanul valóra váltani. Az árutermelés tervét csupán 93,3 százalékra teljesítették, miközben a piacra szállított termékek minősége nem mindig felelt meg a várakozásoknak. Csökkent a termelés hatékonysága és a nyereségből is jóval kevesebbet könyvelhettek el a tervezettnél. Ennek következtében kedvezőtlenül alakult az c tlagkeresetek szintje, ami viszont fokozta a munkaerő- vándorlást. A szóban forgó problémáknak - miként arra az elemzés is rámutat - egész sor objektív oka van. A lemaradások részben a hazai és külföldi piacon kialakult kedvezőtlen feltételeknek tudhatók be. Azonban a termékek értékesítésénél is nagyobb gondot okozott az anyagbeszerzés. Ugyanis a 7. ötéves tervidőszak folyamán a bútoripari vállalatoknak a tervezettnél kevesebb, s minőségi szempontból sem egészen megfelelő faanyag állt rendelkezésükre. A festékek és lakkok esetenként ugyancsak gyenge minősége viszont a bútorok felületi megmunkálását nehezítette. Az új részlegek üzembehelyezése sem alakult a terv szerint, mivel a kivitelezők a meghatározott időpontig nem végezték el a befejezési munkákat. Annak, hogy a célkitűzéseket nem sikerült maradéktalanul valóra váltani, természetesen nemcsak objektív okai vannak. Szólni kell arról is, hogy a néhány éve üzembehelyezett kapacitások - köztük a polomkai fűrésztelep, a šariši Píloimpregna, a királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) bútorgyár - a szervezésben és irányításban mutatkozó fogyatékosságok miatt még mindig nem érték el a tervezett eredményeket. Nem teljesítik a termelési terveket, s ezáltal az egész termelési-gazdasági egység keretén belül csökken az újratermelési folyamat hatékonysága. A tervezett és valóra váltott feladatokat, az objektív és szubjektív tényezőket összevetve nyilvánvaló, hogy Szlovákia bútoripari vállalatai a 8. ötéves tervidőszak folyamán nem ülhetnek ölbe tett kézzel. S ezt nemcsak azért nem tehetik, mert ennek az öt esztendőnek a feladatai az eddigieknél jóval igényesebbek, hanem azért sem, mert az anyagbeszerzés és az értékesítés nehézségeivel változatlanul számolniuk kell. A korábbi évek tapasztalataiból kiindulva természetesen azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a dolgozók kezdeményezésének támogatása, valamint az irányítási és szervezési munka színvonalának növelése nélkül a kitűzött célok aligha elérhetők. KOVÁCS EDIT Pótolják a termelésben mutatkozó hiányt A termelők és felvásárlók jobb munkára ösztönző értekezlete Az aratás rohamosan közeledik a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban is. Agronómusok vezetésével szakcsoportok járják a gabonatáblákat, hogy megállapítsák a legmegfelelőbb időpontot a betakarítási munkák megkezdésére. A Gabčíkovói Állami Gazdaság dolgozói az indulás előtt technológiai próbát tartottak, amelyen ellenőrizték a gépek üzemképességét. A nagy és alapos felkészülés jegyében zajlott le a járási pártbizottság elnökségének határozata alapján a földművesek és a szolgáltató vállalatok dolgozóinak értekezlete, amelyen a legfontosabb feladatok kerültek napirendre. Bartos Andor mérnök a járási mezőgazdasági igazgatóság igazgatója részletes, a felmérések alapján készült beszámolójában a lehető legkisebb veszteséggel történő betakarításra és a szemesfélék termelésében mutatkozó hiány pótlására hívta fel a figyelmet. Javasolta, hogy az elrňúlt évek jó tapasztalatait a mezőgazdasági vállalatoknál nagyobb mértékben használják fel és minden lehetőséget figyelembe véve tökéletesítsék az irányítást és tegyék rugalmasabbá a szervezőmunkát. A fő feladat, hogy a megtermett gabona jó minőségben és a lehető legkisebb veszteséggel kerüljön a tárolóhelyekre. A termés betakarításához 192 saját és 140 vendégkombájn áll rendelkezésükre. Megközelítőleg 60 hektár aratása jut egy gépre. Indokolatlan tehát a fölösleges kapkodás, és a minden áron való nagy teljesítmények elérése. Inkább a minőségi mutatókra kell fordítani a nagyobb figyelmet. A szocialista munkaversenyt is úgy kell szervezni, hogy az hozzájáruljon a jó minőségű termények betakarításához. Kell, hogy minden mezőgazdasági vállalatnál minél több jó pékértékű búzát és kiváló sörárpát adjanak el a felvásárlóknak. Beszéde befejező részében arra kérte a mezőgazdasági vállalatok vezetőit, hogy fűzzék szorosabbra kapcsolataikat a felvásárló szervekkel és a termés betakarításában működjenek együtt a nemzeti bizottságokkal és a társadalmi szervezetekkel. A szalma gyors összehordása is a fő feladatok közé tartozik. Egyrészt azért, mert egy részét takarmánynak kell felhasználni, másrészt azért, hogy a talajművelő gépek mielőbb megkezdhessék a szántást. A másodnövényeket a tervek szerint minél hamarább el akarják vetni. Jelentős területbe rövid tenyészidejű kukoricát, kölest és hajdinát vetnek, hogy a szemesek termelésében várható hiányt pótolhassák. A tarlókeverékek nagy részét öntözhető területbe vetik, hogy minél több tömegtakarmányt takaríthassanak be. A silókukorica egy részét a tervezettnél tovább hagyják a határban, hogy a csöveken érlelje a szemeket. Helyette a keverékek egy részét silózzák le. A résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták Tóth Józsefnek, a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat dunaszerdahelyi üzeme igazgatójának felszólalását. Bejelentette, hogy sokoldalúan felkészültek a gyors és minél kisebb veszteséggel történő betakarításra, és a gabona megfelelő gondozására. Az üzem dolgozói tíz központban veszik át a gabonát. Csak vasárnap délután lesz egy kis szünet, amikor a gépeket és berendezéseket javítják, illetve elvégzik a szükséges karbantartásokat. A szárítóberendezések is üzemképesek. Kedvezőtlen időjárás esetén tehát csökkenthetik a gabona nedvességtartalmát. Szakembereik tanácsolják, hogy a mezőgazdasági vállalatok ne csökkentsék túlságosan a nedvességtartalmat, mert ebben az esetben kevesebb a gabona bel- tartalmi értéke, és csíraképessége is romlik. A termelő és, a szolgáltató vállalatok képviselőinek felszólalása után Magyarícs Vince, a járási pártbizottság vezető titkára vitazáró beszédében főleg azt fejtegette, hogy baráti, megértő légkört kell teremteni az aratási munkák időszakában. A vállalatok vezetői tökéletesítve munkájukat, idejében egyezzenek meg a teendőkről, el kell kerülni, hogy a legnagyobb munkák idején fölösleges huzavonák lassítsák a gabona átvételét. A járművek vezetői úgy érkezzenek az átvevőhelyekre, mintha saját vállalatukba mennének, ahol megértést és előzékenységet tapasztalnak. Hivatkozva az egyes felszólalásokra arra a következtetésre jutott, hogy a járásban megvan minden feltétel a termés gyors és minél kisebb veszteségben történő betakarításához. A pártalapszervezetek ideiglenes pártcsoportokat szerveznek, hogy ezek munkája is hozzájáruljon a folyamatos betakarításhoz. BALLA JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 1986. VII. 10.
