Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-29 / 176. szám, kedd

A gyorsítás stratégiájának nincs alternatívája ÚJ SZÚ 3 % * 1986. VII. 29. (Folytatás az 1. oldalról) ró! szóltunk. Ennek így is kell lennie amikor munkajellegű kérdé­sekről esik szó, s méginkább, ha az átépítéssel összefüggő idősze­rű dolgokról beszélünk. Ami a mai találkozónkat illeti, erre abból a rendkívüli ünnepélyes alkalomból kerül sor, hogy Vlagyi­vosztok városnak átnyújtottuk a Lenin-rendet. Vlagyivosztok ezt a legmagasabb kitüntetést a város dolgozóinak a gazdasági és a kul­turális építés terén elért sikereiért, a Távol-Kelet gazdaságának fej­lesztéséhez való nagy hozzájáru­lásáért kapta. önöknek, Vlagyivosztok min­den lakosának gratulálok e kitün­tetés másodszori odaítéléséhez! A Lenin-rend az önök lobogóján olyan megérdemelt kitüntetés, amelyben tükröződik a tengeré­szek, hajógyáriak, halászok, gé­pészek és energetikusok, építők és közlekedési dolgozók, tudósok, orvosok és tanítók, idős munkások és fiatal emberek e gyönyörű városának önfeláldozó és szorgal­mas munkája. Ezt a megtisztelte­tést jogosan érzik a magukénak a határőrök, a távol-keleti katonai körzet tagjai, valamint a Szovjet­unió csendes-óceáni tengeri flot­tájának tagjai, akik a Vörös Zászló Rend birtokosai. Ez a tisztelet kifejezése több nemzedék dicső tetteiért, e nem­zedékek nagy erőfeszítéseket tet­tek a csendes-óceáni partvidék iparosítása és megvédése érde­kében és munkájukkal új arculatot adtak e térségnek. Napjaink Vlagyivosztoka mo­dern ipari, kulturális és tudomá­nyos központ, amely nagy kikötő­vel rendelkezik, a Primorszki ha­tárterület szíve és lelke, orszá­gunk egyik legfigyelemreméltóbb városa. Az a kitüntetés, amelyet a haza önöknek adományozott, váljon további ösztönzések forrá­sává. Fogadják tőlem a párt köz­ponti bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek és a szovjet kormánynak a jókívánságait. Sok sikert kívá­nunk önöknek a munkában, új, jelentős eredményeket a város, a dolgozókollektívák és minden család életében. Az átépítés kezdetén állunk Elvtársak, több mint egy év telt el a köz­ponti bizottság áprilisi plenáris ülése óta és csaknem 5 hónap a párt XXVII. kongresszusának befejezése óta. Ez alatt az idó alatt aktívan kerestük a szovjet társadalomban megoldásra érett problémákhoz való új hozzáállást. Ezen időszak alatt elvszerűen értékeltük mindazt, amit megtet­tünk, és azt is, amit nem sikerült megtenni. Most rendelkezésünkre áll az ország társadalmi-gazdasági fej­lesztésének meggyorsítását célzó átfogó hosszú távú akcióprogram. Ez a program tekintetbe veszi a mi szándékainkat, másrészt pedig a nemzetközi fejlődésben tapasz­talható legfontosabb tendenciákat is. E program legfőbb alkotóeleme a 12. ötéves állami terv, amelyet alapos helyzetelemzés, a tartalé­kok feltárása, a társadalmunk di­namikus fejlesztéséhez vezető utak és módszerek keresése alap­ján dolgoztunk ki. Itt az ideje annak, hogy számot adjunk arról, miként valósítjuk meg ezeket a szándékokat. Ezt felelősséggel, bárminemű elfo­gultság nélkül kell tennünk. Már összegezték a népgazdaság fej­lesztése terén az első félévben elért eredményeket. Ez azt mutat­ja, hogy sikeresen bontakoznak ki a megkezdett pozitív változások a gazdasági életben, ha nem is mindenütt egyformán. Sikerült nagy lendületet adni a gazdasági folyamatoknak, a termelés és a munkatermelékenység is gyor­sabb ütemben emelkedett. Meg­hozták az elsó eredményeket a gépipar, a tüzelőanyag-energe­tikai és a mezőgazdasági-ipari komplexum, a vaskohászat, a vegyipar és a petrolkémia és egyéb ágazatok helyzetének a ja­vítására hozott intézkedések. Jobban teljesítettük a szociális feladatokat is. Több lakást és az infrastruktúrához tartozó létesít­ményt adtunk át. Javult a lakosság élelmiszerrel és iparcikkekkel való ellátása, s a szolgáltatások is azokon a helyeken, ahol a helyi szervek aktívan és határozottan dolgoznak. Ezeket a változásokat csak üdvözölhetjük. Elvtársak, mondjuk meg nyíltan, hogy ezek az örvendetes és re­ményteljes változások elsősorban a munka-, állami és tervezési fegyelem megszilárdítása érdeké­ben foganatosított intézkedések eredményei mindenekelőtt. Mi­helyt igényesebben viszonyultunk a tervek kidolgozásához és teljesí­téséhez, amint hozzáláttunk a dol­gok rendbetételéhez és jobban kezdtünk dolgozni, s ugyanakkor korlátoztuk az ittasságot, megmu­tatkoztak az elsó pozitív eredmé­nyek. A félév általában kedvező mu­tatói mellett azonban májusban és júniusban egyes ágazatokban is­mét csökkent a növekedés üteme és minisztériumok egész sora nem teljesítette a tervet. Nagy akadályt jelent a termelés nem kielégítő folyamatossága és a ren­delkezésünkre álló források nem eléggé hatékony kihasználása. Nem tapasztalhatók a jobb irányá­ba mutató lényeges változások a termékek minőségét illetően sem. Mindebből ered a teljesen egyértelmű következtetés: egyelő­re nem történtek olyan minőségi változások, amelyek ténylegesen megszilárdítanák a gyorsítás ten­denciáját. De ezek nem is követ­kezhettek be, ha tekintetbe vesz- szük, hogy a gazdasági, szociális, szervezési, ideológiai és egyéb jellegű legfontosabb intézkedése­ket csak most kezdik megvalósíta­ni és ezek - magától értetődően - azonnal nem hozhatják meg a várt hatást. Ezért a népgazda­ság növekedési ütemének a gyor­sítása sem tartós jellegű, és mind ez ideig talán nem is lehet ilyen. Azt jelenti ez, hogy pillanatnyi­lag nem eshetünk végletekbe. Naív és ártalmas lenne azt feltéte­lezni, hogy ha a gazdaságban emelkednek a mutatók, akkor te­vékenységünk átalakítása már tel­jes gőzzel mindenütt beindult. Ilyen helyzet még határozottan nem következett be, s országunk több területén és ágazatában az átalakításról eddig csak beszéltek, de még nem kezdték meg. Hasonlóképpen nem kapitulál­hatunk az átalakítás nehézségei, azok ellenállása vagy közömbös­sége előtt, akik megszokták, hogy a régi módon éljenek és dolgozza­nak. A XXVII. kongresszuson jog­gal hangsúlyozták, hogy bonyolult dologba kezdünk és olyan reális, ugyanakkor nehéz célokat tűzünk ki, amelyek elérése kizárólag ak­kor lehetséges, ha állandóan ta­nulunk az életből és ha folyamato­san kihasználjuk mindazokat a ta­pasztalatokat, tanulságokat és mindazt az újat, amit az élet hoz magával. Tulajdonképpen e munka kez­detén állunk: van ami jobban, van, ami rosszabbul megy. Egyre nyil­vánvalóbban megmutatkozik, hogy milyen bonyolult és szerteá­gazó feladat vár ránk. Nem hátrá­lunk meg és nem is hátrálhatunk meg, gyorsítási stratégiánknak nincs más alternatívája. Erről már nemegyszer szóltam és most ezt ismét alá szeretném húzni. Természetesen nem arról van szó, hogy az embereket hajszoljuk vagy rábeszéljük arra, hogy kény­telenek legyenek a társadalmi fejlődés törvényeivel ellentétben eljárni, vagy hogy ezeket a törvé­nyeket és a reálisan létező körül­ményeket megpróbáljuk valami módon megkerülni, „becsapni“. A párt és a központi bizottság az átalakítás irányvonalánál valami másból indult ki: abból, hogy szükséges az említett törvények mélyrehatóbb és operatívabb megismerése, azok ésszerű érvé­nyesítése tevékenységünkben, to­vábbá azt tartja szem előtt, hogy sürgetően szükséges az e téren mesterségesen létrehozott akadá­lyok és korlátok felszámolása. A Távol-Kelet fejlesztése A jelenlegi ötéves tervidőszak első félévének kézzel fogható ob­jektív eredményei azt bizonyítják, hogy a szovjet nép támogatja a gyorsítás irányvonalát, méghoz­zá a legértékesebb módon - tet­tekkel. Ezt a támogatást a lehető leghatékonyabban, a legjobb eredményekkel az SZKP XXVII. kongresszusán kitúzött feladatok teljesítésének szolgálatába kell ál­lítani. Elvtársak, ezzel összefüg­gésben szeretnék említést tenni a Távol - Kelet fejlesztésének néhány kérdéséről és szeretném megtanácskozni, hogy ezt a határ- területet miként lehet a lehető leggyorsabban átalakítani, a szov­jet nép szolgálatába állítani gaz­dagságát, s milyen módon lehet jobban és teljesebben kielégíteni az itt élő emberek szükségleteit. A Távol-Keletet hagyományo­san országunk csendes-óceáni bástyájának nevezik. Ez kétség­telenül igaz. Jelenleg azonban ezt az elnevezést nem tarthatjuk meg­felelőnek. A Primorszki határterü­letet és a Távol-Keletet rendkívül fejlett népgazdasági komplexum­má kell változtatni. Ehhez reális feltételeket terem­tett mindaz, amit a korábbi évek­ben sikerült létrehozni. Az ipar valamennyi ágazatát képviselő modern üzemek létesültek, bá­nyaipari objektumokat, erőmüve­ket, új vasútvonalakat helyeztek üzembe, új hajók és kikötők épül­tek. A földet több ezer hektáron megművelhetövé tették. Létrehoz­ták a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának távol-keleti tudo­mányos központját, hozzátartozó intézmények egész hálózatával együtt. Szakképzett munkáskáde­reket és szakembereket képeztek ki. Az ipari termelés volumene ennek köszönhetően két évtized alatt csaknem megháromszorozó­dott, s a mezőgazdasági termelés több mint 50 százalékkal emelke­dett. A Távol-Kelet biztosítja jelen­leg országunk halászatának 40 százalékát. A legutóbbi négy öt­éves tervidőszakban együttvéve 62 millió négyzetméter összalapterü- letü lakás épült, ami megközelítő­leg hét Vlagyivosztokhoz hasonló város felépítésével egyenlő. Jólle­het, a munkaerőforrások növek­ménye még nem elegendő, a la­kosok száma az utóbbi 20 évben 40 százalékkal emelkedett. Or­szágunk széles körű gazdaságfej­lesztése elérte a Csendes-óceánt is. A gyorsítás politikája, az SZKP XXVII. kongresszusának határo­zatai szempontjából azonban egyenesen és nyíltan meg kell kérdezni, hogy a Távol-Kelet tár­sadalmi és gazdasági fejlesztése, valamint a tudományos intézmé­nyek munkájának színvonala és az e téren folyó kutatások méretei megfelelnek-e a Távol-Keletre há­ruló megnövekedett szerepkörnek és párt által kitűzött új feladatok­nak. Fel kell tennünk a kérdést, hogy kellőképpen hatékonyan használják-e ki az itt létrehozott potenciált. A társadalmi és a gazdasági fejlesztés meggyorsítását célzó stratégiai irányvonal új regionális politika megvalósítását teszi szük­ségessé. A párt ebben nagy jelen­tőséget tulajdonít a keleti területek kiemelt fejlesztésének. Ezzel összefüggésben figyelmesen el kell gondolkodnunk a Távol-Kelet gazdaságának távlatairól is. Gyor­san kell ezt tennünk, tekintettel a terület rendkívüli jelentőségére Fontos ezt haladéktalanul meg­tenni azért is, mert a Távol-Kelet gazdasága az egész szovjet nép­gazdasághoz viszonyítva lassab­ban kezdett fejlődni. Ennek követ­keztében e terület részaránya az össz-szövetségi termelés vonat­kozásában nemcsak hogy nem növekedik, hanem csökken. Foko­zódott a lemaradás a szociális problémák megoldása terén, leg­főképpen a lakásépítésben. Az nem mondható, hogy a Tá- vol-Kelet fejlesztésének nem szentelnének figyelmet. A párt központi bizottsága és a Szovjet­unió Minisztertanácsa az utóbbi időben ilyan intézkedéseket ho­zott, amelyekben kitűzték a fela­datokat az energetika, a vaskohá­szat és színesfém-kohászat, a szénbányászat, a hal- és erdő­gazdálkodás, a fafeldolgozás, a szállítás és egyéb gazdasági ágazatok területén, továbbá a rizs- és a szójatermesztés, a vidék átalakítása és a kulturális élet javítása terén. A kitűzött feladatok közül azonban sajnos többet nem teljesítenek megnyug­tatóan. Ebben nyilvánult meg a Távol- Kelet szerepének és gazdasága fontosságának a meg nem értése, végső soron pedig a Szovjetunió Állami Tervbizottsága, az anyagi- műszaki ellátás kérdéseivel foglal­kozó állami bizottság, a kohászati, színesfém-kohászati, szénbányá­szati, energetikai, elektrifikációs és egyéb reszortok egyes felelős dolgozóinak a hiányos politikai tisztánlátása. A köztársasági és helyi szervek is jelentős, nem elhanyagolható mértékben hibá­sak ezért. Ezen a helyzeten alapjaiban változtatni kell és át kell térni a növekedési ütem lassulásától meggyorsításáig, az extenzív té­nyezők túlsúlyától a sokoldalú intenzifikáláshoz a tudományos­műszaki fejlesztés alapján. Fontos a problémák megoldási határide­jének a lerövidítése és a Távol- Kelet hozzájárulásának lényeges növelése országunk gazdasági potenciáljához. Ez megköveteli a Távol-Kelet lakosai életszínvo­nalának kiemelt növelését, mun­kakörülményeik lényeges javítá­sát, a lakások, az élelmiszerekkel és iparcikkekkel való ellátás bizto­sítását, és az egész szociális szféra fejlesztését. Most ki kell dolgozni a Távol- Kelet hosszú távú fejlesztésének koncepcióját egy egységes állami regionális politika keretében. Ezt a koncepciót kétségkívül be kell sorolni a komplex programba. Ennek célja rendkívül hatékony népgazdasági komplexum létre­hozása a Távol-Keleten, amely saját, nagy tudományos-termelési bázissal, saját forrásokkal, opti­mális gazdaságszerkezettel, fejlett szociális szférával rendelkezik, s amelyet szervesen be lehet vonni az országos és a nemzetkö­zi munkamegosztás rendszerébe. E téren nagy munkát végeztünk el az ötéves terv előkészítése során is. Ez igényes terv, melynek teljesítése nagy erőfeszítéseket tesz szükségessé. A legfontosabb teendők Ez azonban csak a munka kezdetét jelenti a fejlesztés gyorsí­tása során minden területen. Nem szeretném megelőzni a dolgokat, mindazt, amit a szakembereknek kell kidolgozniuk részletesen, a széles közvélemény bevonásá­val, ezért az ezzel kapcsolatos teendők néhány legfontosabb irá­nyáról teszek említést. Először: önmagában a Távol- Kelet földrajzi fekvése megteremti a feltételeket ahhoz, hogy itt a ten­geri források kihasználásával kap­csolatos ágazatok rendkívül fejlett komplexuma létesüljön. Több ok­nál fogva országunk halgazdálko­dása egyre inkább a Távol-Keletre tolódik át. Az itteni nagy teljesít­ményű halászati flotta létrehozása érdekében nagy összegeket ru­háztak be. Másrészt viszont a part menti szolgáltatások fejlesztése komoly lemaradást mutat. Ala­csony szintű a nehéz munkák gépesítése. Ennek következtében rendkívül nagy a drága hajók állásideje, nem eléggé hatéko­nyan használják ki őket, krónikus hiányosság tapasztalható a javító­kapacitások, raktárak, halászkikö­tök és feldolgozó üzemek terén. Tömören szólva: szeriózus, komp­lex intézkedések szükségesek a távol-keleti halászati ipar fejlesz­tése érdekében. Rendkívüli figyel­met kell szentelni a tengeri termé­kekből származó, biológiailag ak­tív anyagok előállításának. Más országokban ez az irányzat aktí­van fejlődik és beigazolódott nagyfokú hatékonysága. Másodszor: Komplex módon kell kihasználni a térség gazdag nyersanyagforrásait. A színesfém­kohászati minisztérium figyelmét fel kell hívni a Távol-Kelet lehető­ségeire. Geológusok megállapí­tották, hogy a területen számos gazdag színesfém-, arany-, ezüst - és más értékes elem és ásvány lelőhelyei találhatóak. Ha valódi gazdaként fogunk eljárni, lényege­sen növelhetjük kitermelésüket és feldolgozásukat. Komolyan hozzá kell látnunk a Távol-Keleten a ki­terjedt színesfém-kohászat fej­lesztéséhez: zárt termelőcikluso­kat kell itt létrehozni és különböző késztermékeket kell előállítani. Amint elmondtam, még inkább vonatkozik a fa-, papír- és fafel­dolgozó ipari minisztériumra, amelynek feltétlenül át kell térnie a fa sokoldalú feldolgozására. Ide tartoznak a Bajkál-Amúr Vasútvo­nal körzete átfogó gazdasági ki­használását érintő feladatok is. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan a központi bizottság és a kormány egy külön határozatot készít elő. Itt is nagy feladatok várnak önökre. Harmadszor: A lehető legrö­videbb időn belül fel kell számolni a Távol-Kelet fűtőanyag-energeti­kai komplexumának krónikus le­maradását, amely fékezi más ága­zatok fejlesztését. Nem lehet a jö­vőbe tekintés nélkül élni abban a meggyőződésben, hogy a köz­pont majd úgyis kisegít minket fűtőanyaggal és energiával. A fű­tőanyagok és szénhidrogének tarta­lékai itt óriásiak. Azonban már néhány évtizede beszélnek példá­ul az észak-szahalini gáz kihasz­nálásáról, de a tényleges munka ezen a téren épp hogy megkezdő­dött. A szahalini kontinentális ta­lapzat kőolaj- és földgáz-lelőhe­lyeinek kitermelésével összefüggő problémák megoldása is vontatott. Nyugat-Szibériából ugyanakkor kőolajat szállító vonatszerelvé­nyek százai tartanak a Távol- Keletre. Jelentős késedelemmel való­sulnak meg azok az intézkedések, amelyeket annak idején a Bajká- lon túli terület és a Távol-Kelet fűtőanyag-energetikai bázisának fejlesztésére határoztak meg. A Távol-Keletnek saját forrásai­ból kell kielégítenie energiaszük­ségletét. A dolgozóknak a Távol- Keleten nagy erőfeszítéseket kell tenniük egy megbízható bázis létrehozása érdekében, az ener­getikai berendezések építéséhez, a komplex hő- és vízierőművek építésének meggyorsításához, egy egységes és hatékony villa- mosenergia-hálózat létrehozásá­hoz. Abból kell kiindulni, hogy a Távol-Keletriek a jövőben nem­csak a közvetlen környéket kell ellátnia fűtőanyaggal és energiá­val, hanem azok jelentős szállító­jává is kell válnia. Negyedszer: A termelési inf­rastruktúra kiemelt fejlesztésének irányvonala természetesen nem­csak a Távol-Kelet ügye. Itt azon­ban különösen sürgető. Gyorsított ütemben kell fejleszteni a korszerű építőipart, amely az alapja min­dennek. Vasútépítő munkások nagy számú csoportjai jöttek most ide önökhöz, akik rövid idó alatt felépítették a Bajkál-Amur Vasút­vonalat. Például a régi vasútvona­lak rekonstrukciójára lehet és kell őket kihasználni, mivel ezek a va­sútvonalak ma kis kapacitásúak, vagy a csoportokat át kell irányíta­ni az utak, kikötők, más szükséges objektumok építésére. Hatékonyabban kell kihasználni a tengeri közlekedést is, erősíteni kell infrastruktúráját ós fejleszteni kell a szállítás progresszív formáit. Jól működik például a pontonköz­lekedés Szahalinra. Mielőbb el kell érni, hogy növekedjék az északi­tengeri úton való közlekedés gaz­dasági hatékonysága. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents