Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-29 / 176. szám, kedd

A gyorsítás stratégiájának nincs alternatívája

(Folytatás a 3. oldalról)

Ötödször: Nagy jelentősége van a regionális tudományos-műszaki politika kérdései megoldásának is, beleértve az üzemek legkorszerűbb technikával való felszerelését a terület feltételeinek figyelembe vételével. Első pillantásra elég gépipari üzem van itt, sok közülük jó képességű dolgozókkal és jó hagyományokkal rendelkezik. A reszortok közti szétfor- gácsoltságra való tekintettel azonban a Távol-Kelet gépipari termékeinek jelentős része az ország európai területeire tart, viszont on na érkezik az itteni szükségleteket kielégítő technika. Ezeket a kérdéseket mielőbb át kell tekinteni, pontosítani kell a gépgyárak szakosítását, és mielőbb ki kell itt építeni a hatékony, műszakilag jól felszerelt termelőágazatokat a terület szükségleteinek kielégítésére és exportra egyaránt.

Hatodszor: Teljes mértékben ki kell használni a távol-keleti exportorientált gazdaságfejlesztés lehetőségeit. A terület részvételi aránya a szovjet exportban rendkívül alacsony és nagyon távol áll potenciális lehetőségeitől. Itt is lényeges változásokat kell tenni és új hozzáállást kell érvényesíteni, hogy megélénküljön a part- menti és határmenti kereskedelem, érvényesüljenek a más országokkal való gazdasági kapcsolatok progresszív formái, beleértve a termelési kooperációt és a közös vállalatok létesítését, hogy kiépüljön a szakosított exportbázis.

Hetedszer: A pártkongresz- szuson élesen bírálták azt az elvet, hogy a szociális szféra fejlesztésére csak a fennmaradó eszközöket fordítják. Ez régi betegség. Ez a gyakorlat az ország keleti térségeiben, így a Primorsz- kij határterületen is jelentősen elterjedt. Itt nagy területen megközelítőleg 7,7 millió ember él. Az élelmiszerek közel felét máshonnan szállítják ide. Az utóbbi húsz év során a Távol-Keleten csökkent az egy főre eső tejtermelés, a burgonya- és zöldségtermesztés. A határterületek, területek, körzetek, járások és gazdaságok vezetői közül sokan már megszokták az alacsony hozamokat és az óriási mennyiségű takarmánybehozatalt. Sót, a tizenöthúsz évre szóló távlati tervek javaslataiban is azzal számolnak, hogy az ország más területeiről bővül az élelmiszerek szállítása a Távol-Keletre.

Úgy vélem, ez rövidlátó politika. Az egyedüli kiút a saját, rendkívül fejlett mezőgazdasági bázis és élelmiszeripar kiépítése. Ennek érdekében az intenzív technológiák alapján feltétlenül aktívan fejleszteni kell a mezőgazdaságiipari komplexum minden ágazatát, főleg a műtrágyatermelést, s a mezőgazdasági feladatok megoldásánál ki kell használni a szomszédos határterületekkel való kooperációt.

Feszült helyzet alakult itt ki a lakásépítés, a szociális és kulturális fejlesztés terén is, ami megnyilvánul az itt tartósan letelepülő dolgozók stabilizálásában. Úgy vélem, ezért a helyzetért a helyi szervekkel egyidóben az illetékes össz-szövetségi és köztársasági gazdasági minisztériumokat és reszortokat is terheli a felelősség.

Az önök vidéke csodálatos, gyönyörű tengerük van, egyedülállóak természeti és gazdag nyersanyagforrásaik. A Távol-Ke- let országunk egyik vezető üdülőterülete, a hazai és nemzetközi turisztika jelentős központja kell, hogy legyen. Ezáltal, mellesleg, újabb forrásokhoz is jutnának a városok és falvak gyorsabb ütemű építéséhez.

A jelenlegi helyzet oka világos. A lakások és kommunális létesítmények nem kielégítő építésének oka a nem megfelelően megtervezett építkezések, az építóbázis lemaradása és az építőipari munkások hiánya. Ezt tovább nem lehet eltűrni. Létfontosságú, hogy országos méretekben a szociális kérdésekre helyeződjön a hangsúly, s a Távol-Keleten ez kétszeresen, vagy háromszorosan érvényes.

Hogyan lehet megoldani a hosszú évek során felgyülemlett nehézségeket? Ezekért a központi és a helyi szervek egyaránt felelősek. A helyzeten is nekik kell közösen javítaniuk. Biztosítani szeretném önöket, hogy a központi bizottság az össz-szövetségi és köztársasági minisztériumokat és reszortokat határozottan arra fogja vezetni, hogy fokozott figyelmet szenteljenek az ország keleti területei problémáinak.

A szovjet Távol-Keletnek felejthetetlen múltja van és dicső jövő előtt áll. Mérhetetlen természeti gazdagsággal, hatalmas szociális és gazdasági lehetőségekkel, nagy nemzetközi perspektívával rendelkezik. Tőlünk, és csakis tőlünk függ, hogyan fogunk itt gazdálkodni és milyen eredményeket érünk el.

Tudatában vagyunk annak, hogy a megjegyzések és az a sürgető hangnem, ahogyan itt a problémákról beszélünk, ma nem hatott túlzottan ünnepélyesen, ilyen azonban a tárgyszerű lenini hagyomány: az elvégzett munka értékelése és a jövőbe tekintés. Ma az a legfontosabb, hogy a XXVII. kongresszus határozataiból az erre a területre háruló távlati feladatok megoldására összpontosítsák az erőket. E kérdés bíráló megvitatására véleményem szerint még az olyan ünnepélyes esemény is megfelelő, mint egy magas kitüntetés átvétele.

Ilyenek, elvtársak, közös terveink és gondjaink. A nagy szavaknál is jobban tanúskodnak a Szovjetunió valódi terveiről. S az imperializmus uralkodó erői bárhogyan is igyekeznek ezeket a terveket kiforgatni, nyíltan és becsületesen mondtuk és mondjuk a jövőben is minden nemzetnek és kormánynak: igen, békére van szükségünk és ismét felszólítunk a lázas fegyverkezés megállítására, a nukleáris őrület beszüntetésére, és a nukleáris fegyerek felszámolására, a regionális konfliktusok politikai megoldásának intenzív keresésére.

Elsőrendű feladat a béke megvédése

A béke szükségessége mindenki számára mély gyökereket ereszt minden nemzet tudatában, még ott is, ahol a kormányok a fegyvereket és a háborút továbbra is a politika eszközének tekintik. A békére valóban mindenkinek szüksége van, mivel a nukleáris háború nemcsak két tömb, két szembenálló erő összecsapása lenne: világméretű katasztrófához vezetne, és az egész emberi civilizáció elpusztulásával fenyegetne.

A nukleáris leszerelésre, a hagyományos fegyverek és fegyveres erők jelentős korlátozására, a nemzetközi helyzet ellenőrzésére és javítására irányuló kezdeményező javaslatainkat nem mindenütt fogadták azonosan.

A baráti országok támogatták ezeket. A szocialista közösség országai joggal tartják ezeket a javaslatokat a szocializmusnak a nemzetközi színtéren folytatott közös politikája részének. S nemcsak azért, mivel ezeket a kezdeményezéseket egyeztettük velük, nemcsak elvi internacionalista okokból, hanem azért is, mivel ugyanúgy, mint mi, ezek az országok is ugyanazt a kifejezetten békés feladatot tartják szem előtt - saját társadalmuk tökéletesítését. Ennek alapján megélénkült országaink közeledésének pozitív folyamata, új tartalmat kap a gazdasági integráció, konkrét lépések történnek közös vállalatok és társulások létrehozására és bővülnek az emberek közti élő kapcsolatok. Röviden, az együttműködést és a közösség nemzetei közti barátságot elmélyítő kölcsönösen előnyös, progresszív folyamatról van szó.

A fejlődő világ nagy érdeklődéssel tekint belpolitkai és nemzetközi terveinkre, célkitűzéseinkre egyaránt. Megállapíthatjuk, hogy az ehhez a világhoz tartozó

számos ország továbbra is bővíteni és mélyíteni akarja gazdasági, tudományos és kulturális együttműködését a Szovjetunióval. Mi készek vagyunk erre.

Joggal állapítjuk meg, hogy terveinkre komolyan és érdeklődéssel tekint a nyugati közvélemény és a vállalkozó körök azon képviselői is, akik reálisan értékelik a helyzetet, nem szenvednek az antikommunizmus pszichózisától és nem gazdagodnak meg a lázas fegyverkezésből. Ezek kiállnak a béke és az együttműködés, az egészséges gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok fejlesztése mellett a Szovjetunióval is. Mi üdvözöljük ezt a hozzáállást.

Számos kapitalista országban azonban továbbra is azok az erók a hangadók, melyek múltját és jövőjét elvakította a szocializmus iránti ellenségesség, s az imperialista ambíciók, vagy múltjuk és jövőjük tartósan kapcsolódik a fegyverüzlethez. Ez pedig - ismeretes - nagyon telhetetlen és könyörtelen. Tegnap milliókat követelt, ma milliárdokat és holnap már billiókat fog követelni. Saját jószántából sosem fog gyermekjátékokat gyártani rakéták helyett. Már csak ilyen a lényege.

Az USA és egyes szövetséges országainak kormányzó körei békekezdeményezéseinket megpróbálják pusztán propagandaként, vagy csak a Szovjetunió számára előnyös ügyként feltüntetni. Valóban, a leszerelés számunkra előnyös, ugyanúgy, mint ahogy előnyös mndazon nemzetek számára, melyek kormányai milliárdokat költenek a lázas fegyverkezésre. Ez azonban csak részigazság, annak is a kisebbik része. A fő igazság abban rejlik, hogy kezdeményezéseink az emberiség sorsa iránti mély aggodalomból erednek.

Abszurd és bűnös tett szemtől szemben a nukleáris fenyegetéssel, a régi, már halott séma szerint eljárni: ami jó a szocialista országoknak, azt el kell utasítani. Ebben különösen megnyilvánul az osztálykorlátozottság, a primitív ideológiai automatizmus, és a militarizmus növekvő politikai befolyása. Mindezek ellenére nem hiszem, hogy a katonai-ipari komplexum mindenható. Láthatjuk, hogy a nemzetközi közvélemény egyre inkább tudatosítja a militarizmus veszélyességét. Láthatjuk, hogy az állandó soviniszta injekciók ellenére az Egyesült Államokban is erősödik a reális gondolkodás, az emberek ott is egyre inkább tudatosítják, hogy az Egyesült Államokat katonailag nem fenyegetik a szovjet állampolgárok, a szocialista országok, a nicaraguai parasztok, sem a távol élő vietnamiak, vagy líbiaiak, hanem éppen saját fegyvergyártóik és a nekik alárendelt felelőtlen politikusok és kalandor katonai körök.

Természetesen tudatosítjuk, hogy a fokozódó lázas fegyverkezés nemcsak a szuperjövedelmeket és a háborús előkészületeket szolgálja, hanem - távolról sem utolsósorban - más erkölcstelen célokat is, melyek lényege az a törekvés, hogy gazdaságilag kifárasszák a Szovjetuniót, akadályozzák a pártnak a nép életszínvonala további emelését célzó irányvonalát és lelassítsák a szociális program teljesítését. Tudjuk, ki az konkrétan, aki még mindig bízik a Szovjetunió és más szocialista országok tervszerű és módszeres felforgatásában gazdasági, erkölcsi-lélektani, propagandiszti- kus, politikai és katonai eszközök segítségével.

Ez hiábavaló törekvés. Ideje tekintettel lenni a realitásokra és felhagyni azzal, hogy a politikát

illúziókra és tévedésekre építsék, így nem érünk el megállapodásokat, a világ sem lélegezhet fel és nem lesz uralkodó a nyugalom. Nem tűnik el a félelem, amíg egyes nyugati politikusok nem tesznek le veszélyes próbálkozásaikról, hogy térdre kényszerítsék a Szovjetuniót, bomlasszák a szocialista társadalmat és megfékezzék előrehaladásunkat, amíg nem mondanak le próbálkozásaikról, melyek számukra talán vonzóak, de eredménytelenek.

Az idő sürgetően megköveteli a civilizáció, a nemzetközi kapcsolatok és a világ fejlődése mostani szakaszának új értelmezését. Ez a világ ellentmondásos, bonyolult, de objektíve a kölcsönös függőség szállai fűzik egybe. Ezek között a nemzetközi kapcsolatok között - minden ellentét és érdekkonfliktus ellenére - már nem lehet élni az „ököljög“ évezredes hagyományai szerint. Ez a civilizáció az értelem és az emberi munka példátlan erejét demonstrálja, de egyben saját törékenységét és

sebezhetőségét is az emberi géniusz által felszabadított, de pusztító céloknak alárendelt erőkkel szemben.

Mindebből következik annak szükségessége, hogy haladéktalanul és radikálisan meg kell változtatni a külpolitikában számos szokásos hozzáállást, meg kell változtatni a politikai gondolkodás hagyományait, a háború és a béke problémájával kapcsolatos nézeteket, az egyes országok védelmére, biztonságára és a nemzetközi biztonságra vonatkozó véleményeket. Ebben az összefüggésben érthető, hogy radikális, valóban globális javaslataink - mint amilyen a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek 2000-ig történő felszámolásának programja, az atomfegyver-kísérletek teljes betiltására, és a vegyi fegyverek betiltására vonatkozó javaslatok, a világűr békés fel- használása terén való együttműködésre tett indítvány és számos más - az egész világot, minden országot érintik.

Ázsia és a csendes-óceáni térség szerepe a nemzetközi politikában

A fő probléma, amely előtt ma az egész emberiség áll, a túlélés problémája, s ez egyaránt égető és halaszthatatlan Európa, Afrika, Amerika és Ázsia szempontjából. Másképp nyilvánul meg azonban a világ különböző részein. Ezért természetes hogy itt, Vlagyivosztokban ázsiai-csendes-óceáni szempontból tekintünk a világpolitika kérdéseire.

Ez a hozzáállás számos okból helytálló. Elsősorban azért, mivel az Uraitól Keletre, Ázsiában - Szibériában és a Távol-Keleten fekszik területünk nagy része. Itt fog megvalósulni több, a kongresszus által kitűzött össz-szövetségi feladatok közül. Nemzeti, állami érdekünk az egész Távol-Keleten, Ázsiában és az óceán határos területeinek helyzete, melyeken régóta lakunk és régóta hajózunk.

Ebben a hatalmas, a földgolyó közel felét elfoglaló térségben számos nagy ország van, többek között a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, India, Kína, Japán, Vietnam, Mexikó és Indonézia. Ezeket közepes nagyságú országoknak tartják, de európai mértékkel mérve vannak itt jelentősen nagyok is, mint Kanada, a Fülöp-szigetek, Ausztrália és Új- Zéland s velük együtt többtucat viszonylag kicsi és egészen apró állam. Egyesek ezeréves vagy százéves múltra tekintenek visz- sza, mások az újkorban vagy csak a közelmúltban jöttek létre.

Ázsia, amely a 20. században új életre kelt, a világfolyamatot sokrétű és eredeti tapasztalatokkal gazdagította, amelyeket a szabadságért és a függetlenségért vívott harcban szerzett. Ez nemcsak történelem, ez élő üzenet is egyúttal, amely a mai politikai realitások egyik jelentős alapja a világnak ebben a részében.

Minden országnak megvan a saját társadalmi- politikai rendszere minden lehetséges árnyalattal együtt, megvannak saját hagyományai, sikerei és nehézségei, saját életmódja, vallása, meggyőződése és előítéletei, a szellemi és anyagi értékek saját értelmezése. Minden országnak van mivel büszkélkednie és van mit védelmeznie az emberi civilizáció tárházában.

Ez az impozáns sokszínűség, ez a kolosszális emberi és szociális-politikai tömeg gondos figyelmet, tanulmányozást és tiszteletet követel. Saját szovjet tapasztalatainkból jól tudjuk, milyen mérhetetlen alkotóerővé válik az újjáélesztett nemzeti méltóság, milyen alkotó szerepet játszik a nemzeti öntudat, szerves kapcsolatban más egyenjogú és szabad nemzetekkel. Ez a folyamat most fellendülőben van Ázsiában és a Csendes-óceán térségében: itt minden mozgásban van, távolról sincs minden kialakulva. Az új keveredik

a régivel, a tegnap még megingathatatlannak tűnt pilléreket ledönti a változások - szociális, tudományos-műszaki és eszmei változások - vihara. Elmondhatjuk, hogy a világtörténelemben ez a reneszánsz újabb időszaka, amely a haladás óriási potenciálját rejti magában, s nemcsak Ázsiában és Óceániában.

Sokban meghatározza az egész világ sorsát az, itt merre fog továbbhaladni a szociális-gazda- sági és politikai fejlődés és az, milyen folyamatok lesznek uralkodók az államok közti kapcsolatokban.

Ebben a térségben a nagyszabású és átfogó változások elválaszthatatlan tényezője a szocializmus. A Nagy Októbernek, valamint a fasizmus és a japán militarizmus felett aratott győzelemnek, a nagy kínai forradalomnak köszönhetően azután, hogy az új társadalmi rendszer győzött Mongóliában, Koreában, melynek népe példátlan kitartást tanúsított a hazája szocialista távlataiért vívott harcban, és azáltal, hogy később Vietnamban és Laoszban is győzött az új társadalmi rendszer - a szocializmus szilárd pozíciót vívott ki magának Ázsiában. Azonban éppen itt ütközött a legkeményebb és legelkesere- dettebb ellenállásba. A legmeggyőzőbb példa erre Vietnam. Áz imperializmus feletti győzelméből eredő hősi tapasztalatai és tanulságai ismét igazolták a szabadság és a szocializmus eszméjének legyőzhetetlen erejét.

Itt Ázsiában jött létre az el nem kötelezettek mozgalmának koncepciója, amely ma több, mint száz országot egyesít, igyekszik választ adni korunk sürgető kérdéseire, aktívan küzd azért, hogy megszűnjön a világ katonai tömbökre való megosztása és keresi a nukleáris fenyegetés enyhítésének módjait. Az el nem kötelezettek mozgalma elutasítja és elítéli a kizsákmányolást, a hódító politikát és az újgyarmatosítást, s az emberiséget egységre és együttműködésre szólítja fel az éhség, és százmilliók mérhetetlen nyomora elleni harcban.

Ennek a mozgalomnak elismert vezére a nagy India - erkölcsi tekintélyével és hagyományos bölcsességével, saját politikai tapasztalataival és óriási gazdasági lehetőségeivel. Nagyra értékeljük eddigi hozzájárulását azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyek a nemzetközi színtéren az egyenjogú egymás mellett élés és igazságosság elveinek érvényesítésére irányulnak. A Szovjetunió és India közti baráti kapcsolatok nemzetközi mértékben stabilizáló tényezővé váltak. (Alcímek: Új Szó)

(A beszéd befejező részét lapunk holnapi számában közöljük)

ÚJ SZÚ

4

1986. VII. 29.