Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1986-07-26 / 174. szám, szombat
Ea$ hét a nagyvilágban Július 19-töl 25-ig Szombat: Az SZKP Központi Bizottságának rendkívüli ülésén megvitatták a csernobili baleset körülményeinek kivizsgálásával megbízott kormánybizottság jelentését • Nicaraguában megemlékeztek a sandinista forradalom győzelmének 7. évfordulójáról Vasárnap: Moszkvába érkezett az NSZK külügyminisztere Hétfő: Giulio Andreotti visszalépése után ismét Bettino Craxi kapott kormányalakítási megbizatást • Desmond Tutu Nobel-békedíjas néger lelkész a délafrikai rendkívüli állapot megszüntetését követelte Pieter Botha elnökkel tartott találkozóján Kedd: Genfben összeült a SALT-szerzódések végrehajtását ellenőrző bizottság • Rabatban titkos tárgyalások kezdődtek II. Hasszán marokkói király és Simon Peresz izraeli kormányfő között •‘Nakaszone japán kormányfő minden minisztérium élén személycserét hajtott végre Szerda: Az amerikai elnök határozottan elutasította a délafrikai rezsim elleni szankciókat • Pretoriába érkezett a brit külügyminiszter • A moszkvai tudósfórum résztvevői felhívásukban sürgették az atomfegyverek betiltását Csütörtök: Hans-Dietrich Genscher Washingtonban George Shultz-ot tájékoztatta moszkvai megbeszéléseinek eredményeiről Péntek: Genfben szovjet és amerikai diplomaták kezdtek eszmecseréket a nukleáris kísérletekről Genscher moszkvai és washingtoni tárgyalásai A nyugatnémet külügyminiszter alaposan készült moszkvai útjára, hiszen vasárnapi érkezésének előestéjén még Párizsban tájékoztatást kapott Mitterrand francia elnöktől múlt heti szovjetunióbeli tárgyalásainak eredményeiről. A szovjet fővárosba magával vitte Helmut Kohl Mihail Gorbacsovhoz intézett üzenetét, amelyben a kancellár hangsúlyozta a szovjet -nyugatnémet viszony jelentőségét a kelet-nyugati kapcsolatok egészének szemszögéből, továbbá kifejezte készségét a párbeszéd elmélyítésére. Hans-Dietrich Genscher legutóbb tavaly márciusban tárgyalt Moszkvában. Ezúttal Gorbacsov- val és Eduard Sevardnadzéval összesen 9 órát töltött tárgyaló- asztal mellett, s ezalatt a nemzetközi helyzet, elsősorban az európai biztonság, valamint a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit tekintették át. A megbeszéléseken a felek állást foglaltak a kétoldalú viszony javítása, s olyan lehetőségek feltárása mellett, amelyek alkalmat kínálnak új fejezet megnyitására a kölcsönös kapcsolatokban. Az eszmecseréket mindkét részről nyíltaknak, élénkeknek és igen komolyaknak minősítették. A várakozásnak megfelelően a szovjet vezetők tolmácsolták Genscher- nek azt a véleményüket, hogy az NSZK jelentős mértékben hozzájárulhatna a párbeszédhez, a leszereléshez, illetve az atomkísérletek betiltásához, de egyelőre Bonnban nem mutatkoznak erre utaló jelek. Szovjet részről azt sem rejtették véka alá, hogy a Kreml nem veszi jónéven az NSZK csatlakozását az Egyesült Államok űrfegyverkezési programjához. Genscher a tiszteletére adott ebéden kijelentette, hogy „a múltat nem feledve új fejezetet kellene nyitni a szovjet-nyugatnémet kapcsolatokban“. Hangsúlyozta azt is, hogy eljött az elvi döntések ideje a kelet-nyugati kapcsolatokban, s most reális lehetőséget lát e kapcsolatok javítására és a bonni kormány minden eszközzel igyekszik hozzájárulni ennek eléréséhez. „Támogatjuk az 1975-ös genfi találkozón megerősített célkitűzést, hogy meg kell akadályozni a fegyverkezési versenyt a világűrben és be kell szüntetni azt a Földön. Meg kell tartani azt, amit sikerült elérni eddig a fegyverzetellenőrzésben“ - mutatott rá a bonni diplomácia vezetője. Szovjet vélemény szerint Genscher kijelentései ellenére Bonn csak szavakban kötelezi el magát az említettek mellett. Az NSZK külügyminisztere ezúttal sem hozott magával semmi arra utalót a kancellár üzenetében, hogy Bonn a maga részéről milyen konkrét lépésekkel akarja elősegíteni az űrfegyverkezés megakadályozását és a hatékony fegyverzetkorlátozást. Ez a Gen- scher-látogatás idején sem tisztázódott. Alapvetően új helyzet tehát nem következett be a szovjet -nyugatnémet tárgyalások után sem. Politikai megfigyelők a Genscher-látogatás eredményeinek értékelésekor olvadásról beszéltek - hiszen fontos gazdasági illetve konzuláris megállapodások aláírására került sor - ám egyöntetűen óvakodtak az áttörés kifejezés használatától. A nyugatnémet külügyminiszter moszkvai útja Mihail Gorbacsov megállapítása szerint is túlnőtt a szokványos látogatás keretein. A megbeszélések kétségtelenül hozzájárultak egymás nézeteinek, akár ellentétes álláspontjának is a jobb megismeréséhez. Genscher rövid bonni megálló után washingtoni villámlátogatásra utazott, hogy az amerikai vezetőket tájékoztassa moszkvai eszmecseréinek eredményeiről. Ronald Reagan á Fehér Ház bejelentése szerint a bonni diplomácia vezetőjének beszámolóját is figyelembe veszi annak az üzenetnek a megszövegezésekor, amelyet a napokban készül eljuttatni Mihail Gorbacsovhoz. Craxi után Craxi? Idestova egy hónapja tart már az olasz kormányválság. Június 25-én az ötpárti koalíció élén álló szocialista Bettino Craxi sorsát egy jelentéktelennek hitt parlamenti szavazás pecsételte meg: a képviselóházban leszavazták a helyi szervek támogatásának felosztására vonatkozó kormány- javaslatot. Mivel a szavazás titkos volt, egészen pontosan nem tudni, kik is voltak azok az „orvlövészek“ - a saját pártjukkal szembe- fordulókat nevezik így - akik a kereszténydemokrata, szocialista, republikánus, szociáldemokrata és liberális pártból összetevődő koalíció indítványa ellen szavaztak. Annyi biztos, hogy az öt párt 72 képviselője az ellenzékkel szavazott. Olaszország háború utáni 44. kormányának megbuktatásában alighanem a kereszténydemokraták játszották a legnagyobb szerepet, hiszen ők óhajtották a leginkább Craxi bukását. Az ország legerősebb pártja eddig is rossz szemmel nézte, hogy annak a szocialista pártnak a képviselője áll a kormányrúdnál, amely a legutóbbi parlamenti választásokon a voksoknak mindössze 12 százalékát szerezte meg. Az meg már egyszerűen nem fért a begyükbe, hogy Craxi rekordot állított fel: 1945 óta ö az egyedüli kormányfő, akinek ezer napnál többet sikerült eltöltenie ebben a tisztségben. A bukást előidéző szavazást a háttérből alighanem ók befolyásolták, s mihelyt megingott a talaj Craxi alatt, azt követelték Cossiga államfőtől - aki mellesleg szintén kereszténydemokrata hogy pártjuk soraiból kikerülő politikust bízzon meg a 45. kabinet megalakításával. Az adott helyzetben ez látszott a legkézenfekvőbbnek, s így esett a választás az olasz politika egyik letapasztaltabb személyiségére, Giulio Andreottira. ó is több rekordot mondhat magáénak. Kilencszer kapott kormányalakítási megbízatást, s eddig ötször volt miniszterelnök. Mostani próbálkozása azonban nem járt eredménnyel. Több mint egy héten át konzultált a pártok vezetőivel, de mindhiába. Craxiék ugyanis kategorikusan közölték, ha Andreotti lesz a kormányfő, akkor kilépnek a koalícióból és ellenzékbe vonulnak. A szocialisták makacsságán bukott meg végülis Andreotti próbálkozása, aki egyébként Craxi leszavazott kabinetjében külügyminiszter volt. Andreotti a hét elején feladta próbálkozásait és Cossiga államfő ismét Bettino Craxit kérte fel az új kormány megalakítására, ami neki sem lesz könnyű feladat. A kereszténydemokraták célja változatlanul a szocialisták háttérbe szorítása. Egyébként a Craxi-kormányt megelőzően 42 éven át folyton kereszténydemokrata politikus állt a kormány élén. Most lényegében patthelyzet állt elő: az említett kettő közül egyik párt sem támogatja, hogy a másik soraiból kerüljön ki az új miniszterelnök, viszont bármelyikük is legyen az, a parlamenti többség biztosításához szüksége van a másik támogatására. A megoldhatatlannak tűnő helyzetből az OKP javaslata jelentené a kiutat: a kommunisták szerint az ötpárti koalíció túlélte önmagát, újraélesztése késlelteti a tényleges rendezést. Ehhez demokratikus többségen alapuló, szilárd kormányra van szükség, amely az ország második legerősebb pártjának számító OKP-t is magában foglalja. A párt vezetősége határozottan értésre adta, hogy nem hajlandó kívülről támogatni egy olyan kormányt, amelynek nem lehet a tagja, s úgy vélik, a kereszténydemokratákból, kommunistákból és szocialistákból álló kormányzatot kellene létrehozni. Egyes megfigyelők az egyedüli megoldást, idő előtti parlamenti választások kiírásában látják. A kereszténydemokraták és a szocialisták nem szívesen folyamodnának ehhez, hiszen a legutóbbi szicíliai helyi választások is azt igazolták, hogy nem szavaztak rájuk többen, mint a két évvel ezelőtti parlamenti választásokon. Kompromisszumos megoldás van körvonalazódóban. Úgy hírlik, Craxi a Kereszténydemokrata Párt főtitkárával megállapodott abban, hogy jövő év márciusáig ó lesz a kormányfő, akkor pedig kereszténydemokrata politikus venné át tőle a stafétát az 1988-as parlamenti választásokig. P. VONYIK ERZSÉBET lllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllll ( kis NYELVŐR Eset és történet ,,Bíróságaink gyakorlatában túl sok a hasonló történet“ - írja egy válással kapcsolatban az egyik hetilap. Lehet, hogy némelyek nem éreznek semmi szokatlant ebben a mondatban, mások azonban bizonyára észrevették már, hogy a bírósági gyakorlattal kapcsolatban nem történetről, hanem esetről szoktunk beszélni. A kettő között van bizonyos összefüggés, de az esetés a történet szavak nem cserélhetők fel egymással tetszés szerint a használatban. Esef-nek azt az eseményt nevezzük, amely megesik, megtörténik valakivel. Tehát az eset meg is történhet. Sőt inkább megtörténik, mint megesik, mert a megesik igét stilisztikai okokból általában akkor használjuk, ha nem említjük az eset szót, hanem névmással helyettesítjük. Furcsa volna így: „Ez az eset esett meg velem“; helyesebb: „Ez esett meg velem.“ De az „Ez az eset történt meg velem" mondat teljesen helyénvaló. Tehát - ismétlem- az eset megtörténhet, de mégiscsak eset marad, nem lesz belőle ettől történet. Történet csak akkor lesz belőle, ha elmondjuk vagy leírjuk. A történet tehát megtörtént - esetleg kitalált - esemény, élőszóval előadva vagy írásban elmondva. Vigyáznunk kell ezért, milyen igével állítjuk mondattani szerkezetbe a történet szót. A történetre ugyanis nem mondhatjuk, hogy megtörtént, értelmi szempontból is helytelen például: „Ma a következő történet történt meg velem“; de az esetre - mint az előbb bizonyítottuk- igen: „Ez az eset történt meg velem." A történetet elmondhatjuk, elmesélhetjük valakinek, leírhatjuk; például: „Elmondok nektek egy történetet"; „Leírtam az egész történetet" stb. Az esetet is elmondhatjuk, leírhatjuk: „Elmondom hát az esetet"; „írja le az egész esetet!" Látjuk, arra kell ügyelnünk, hogy az eset maga a megtörtént esemény, a történet meg ennek az elbeszélt, leírt változata, tehát ennek megfelelően kell megválasztani hozzájuk az igét. JAKAB ISTVÁN Kéz alól vagy kéz alatt? Ne vásároljunk kéz alól, mert ilyen vásárlás esetén az áru nem reklamálható - így figyelmeztették a vásárlóközönséget. A nem egészen szabályos vásárlás valóban mindenféle kockázattal jár, még akár azzal is, hogy netán lopott holmit vásárolunk meg. De vajon helyes-e a kéz alól szókapcsolat az iménti figyelmeztetésben? Eltenni valamit kéz alól, azt még csak lehet. Értelmező szótárunk szerint ez azt jelenti: valaki valamit elrak, hogy a kérdéses tárgy ne legyen valakinek a keze ügyében, valaki számára ne legyen kéznél, ne legyen hozzáférhető. A kéz alatt névutós határozónak más értelme van: először is az, hogy valami a közelben van, könnyen hozzá lehet férni, használatba lehet venni. Például: kéz alatt tart mindent, amire szüksége van. A kéz alatt másik értelme: úgy, hogy lehetőleg más ne tudjon róla, titokban, suttyomban, a szokásos, szabályos eljárás megkerülésével, mellőzésével. Például: kéz alatt vesz, elad, túlad valamin, kéz alatt szerez, juttat stb. Vagyis az iménti figyelmeztetés helyesen így hangzanék: Ne vásároljunk kéz alatt, mert stb. Miért kerülhetett a mondatba az alatt névutó helyett az alól névutó? Alighanem azért, mert a kereskedelemben van egy nem egészen azonos, csak hasonló értelmű kifejezés, mégpedig a pult alól. Pult alól eladni annyit jelent, hogy tisztességtelen kedvezményként egyes személyek részére félretett készletből, titokban, rendszerint felárral, saját haszonnal eladni valamit. Például: Eljárás indult a boltvezető ellen, mert pult alól adott el. A kéz alatt kifejezés - azt mondhatnánk - enyhébb értelmű. A pult alól árusítani - az már feltétlenül szabálysértés. Nyelvi szempontból a lényeg az, hogy a kéz alatt névutós szerkezetnek van az az átvitt értelme, hogy titokban, suttyomban, a szokásos eljárás megkerülésével, nem pedig a kéz alól szókapcsolatnak. Ez utóbbi a pult alól helyes - csak egy kissé más értelmű - szókapcsolatnak a hatására keletkezett, és nem helyettesítheti a kéz alatt szókapcsolatot. MAYER JUDIT Nem fölösleges... írhattam volna a cikk címét így is: ,,Nem felesleges“, s talán sok olvasónak nem is bántotta volna a fülét. De az ilyen csupa e- betűre tekert tréfás mondatok hallatán, mint az „Ede megette kenyerem", a „Rettenetes veszedelem fenyegetett“ stb. már bizonyára legtöbben fölnevetnek vagy fölszisszennek. Valamikor régen a fenti szavak sem voltak mind ilyen egyhangúak az irodalom nyelvében. A XVI. századi háborúk krónikás költője, Tinódi Lantos Sebestyén, rettenetös veszöde- lömről írt s a „Sokféle részögösről“ szerzett, azazhogy szorzott éneket. De nemcsak ő írt így, hanem kortársai közül számosán. Aki pedig nem ö hangot írt és mondott, az is változatosabban, kétféle e hanggal ejtette (sőt gyakran írta), e szókat: rettenetes, veszedelem (az é az ún. zárt e hangot jelöli) - hacsak nem a Tiszántúl bizonyos részein élt. Mai irodalmi nyelvünkbe azonban éppen ez a tiszántúli nyelvjárás szólt bele döntően, amely csak egyféle e hangot ismer. A nyelv esztétikai hatásával, a jóhangzás követelményeivel is számoló költőink a múlt században fölfigyeltek a sok egyforma e okozta egyhangúságra. Javaslatok készültek a zárt é irodalmi rangra emelésére s írásban való jelölésére. A másik törekvés az volt, hogy az ö-vel is járatos e hangú szavakat öző alakjukban terjesszék el. Napjainkban is fölújultak e törekvések. Föl lehet-e a zárt é hangot támasztani, illetőleg el lehet-e terjeszteni az irodalomban, a beszélt nyelvben? Nem tudjuk. Az azonban biztos, hogy számos, két alakváltozatban élő szavunkban bátran használhatjuk a sokszor színesebb, változatosabb ö-ző alakot: fölmegy a felmegy helyett, fölösleges a felesleges helyett stb. Nem fölösleges fáradság: anyanyelvűnk nyer általa. SZILÁGYI FERENC ÚJ SZÚ 4 1986. VII. 26.
