Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1986-07-26 / 174. szám, szombat
ÚJ szú 5 1986. VII. 26. Emberközelbe kerülni A Vöröskereszt sokrétű tevékenységéről Több mint tíz éves múltra tekint vissza a Csehszlovák Vöröskereszt bratislavai 4. városkerületi szervezete. Kezdettől legfontosabb feladatának tekintette az új alapszervezetek létrehozását, a taglétszám növelését, az egészségügyi és a honvédelmi nevelés elmélyítését. Hogyan sikerült a feladatokkal megbirkózni, erről érdeklődtünk Mária Červoňovánál, a városkerületi bizottság vezető titkáránál. • Hogyan alakult a taglétszám? A Kremnicai Ércbányában új részleget nyitottak, amelynek dolgozói új eljárást alkalmaznak az arany- és az ezüstércek nyerésében. A technológia lényege az, hogy az egész ércmasszát nátriumclaniddal lugozzák ki. A képen az új üzemegység. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) Hogyan használjuk ki a munkaidőt? A felmérések figyelmeztető tapasztalatai- A múlt év végén harmincnyolc alapszervezetben közel tízezer tag tevékenykedett. A középiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben mintegy 700 tagot tartottunk nyilván. Az ötödik városkerület létrejöttével a Duna jobb partján levő alapszerevezeteinket átadtuk, így nekünk ma már csak huszonegy alapszervezetünk és 6300 tagunk van. Mivel további alapszervezetek létrehozására nincs lehetőségünk, a fő feladat az, hogy a meglévő szervezetek tagjainak számát növeljük. A legnagyobb alapszervezetünk a De- vinská Nová Ves-i. A városkerületben el akarjuk érni, hogy minden tizedik lakos tagja legyen a szervezetnek, s ezzel teljesítsük a Csehszlovák Vöröskereszt IX. kongresszusának határozatát. • Egyik alapvető feladatuk a véradók toborzása. Ezen a téren milyen eredményeket érnek el?- Először a múlt évben sikerült ezirányú feladatainkat teljesíteni. Ezt elsősorban annak köszönhetjük, hogy nagy segítséget kaptunk a Nemzeti Front vezetőségétől, az illetékes pártszervektől. Ha a Bratislavai Autógyárban és a Csehszlovák Televízióban jobban szívügyüknek tekintenék a térítés- mentes véradást, eredményeink jobbak is lehetnének. Az igazsághoz tartozik, hogy az üzemekben nincsenek alapszervezeteink, csak aktíváink, amelyek nehezen birkóznak meg a sokirányú feladatokkal. A többszörös véradók számára évente találkozót rendezünk. Városkerületünkben \72-en mondhatják magukénak a Jánský- emlékérem bronz, negyvenöten az ezüst és hárman az aranyfokozatát. Mindent megteszünk azért, hogy feladatainkat az idén is teljesítsük. • Gondolnak a magukra maradt idős emberekre is?- Minden lehetőséget, alkalmat kihasználunk, hogy a magukra maradt, beteg, idős emberek életét megkönnyítsük. Alapszervezeteinkben 96 szociális bizalmi tevékenykedik és hatvanhat önkéntes ápoló. Ez természetesen kevés. Éppen ezért az alapszervezetek a körzeti orvos irányításával szervezik az ún. szomszédi segítség- nyújtást. Mi azt szeretnénk elérni, hogy minden rászoruló idős. embernek legyen egy védnöke lakótársai közül, aki segítené életét megkönnyíteni. A dúbravkai postával megállapodtunk abban, hogy a kézbesítők jelzöszolgálatot lássanak el, figyelmeztessék a Vöröskereszt vezetőségét, hogy hol él olyan ember, aki segítségre szorul. Hasonló megállapodást készítünk eló a házkezelóséggel is. Szeretnénk, ha a házmesterek is bekapcsolódnának a jelzószolgálatba. Az alapszervezet aktivistái tavaly mintegy ezer idős embert kerestek fel. A nyolcvanhatodik alapszervezetünk a nyugdíjasok otthonát patronálja, s főleg azokat látogatják, akiknek nincsenek hozzátartozóik. A SZISZ-szel együttmüködve a városkerületben terjed a Timur-mozgalom. Az önkéntes egészségügyi nővérek szükség esetén kisegítenek a Hanulová utcai nyugdíjas otthonban is. • Mit tesznek a fiatalokért?- A lehető legnagyobb figyelmet szenteljük nekik. Az alapiskolák tanulóinak mintegy harminc százaléka nemcsak az elsősegélynyújtás alapjaival ismerkedik meg, hanem aktivistáik úgy felkészítik őket, hogy az egészségügyi járőrök tagjai lehessenek. Amellett, hogy az iskolákban hasznos munkát végeznek, különböző versenyeken is tanúbizonyságot tesznek ismereteikről. A városkerületi fordulóban 21 öttagú járőr vett részt és a Batka utcai alapiskolások a szlovákiai versenyre is eljutottak, ahol kiválóan helytálltak. A középiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben ifjúsági egészségügyi csapataink vannak. A június 23-án megrendezendő városi versenyen kerületi szerzvezetünket a Ladislav Sára és a Bielik utcai gimnázium csapatai képviselik. • A lakosság honvédelmi neveléséből is kiveszik a részüket?- Egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük. A sorkötelesekkel kapcsolatban az elsősegély- nyújtás alapismereteinek az elsajátítására helyezzük a hangsúlyt. Ott vagyunk az autóiskolákban is. A polgárvédelmi felkészítés keretében előadásokat szervezünk. Ezekre a rendezvényekre a legjobb szakembereinket küldjük. Tavaly huszonhárom hivatásos gépjárművezető végzett elsősegély- nyújtási tanfolyamot. Ezentúl minden évben rendezünk hasonló akciót. Ennek a békés építőmunkában és a polgárvédelmi felkészítésben egyaránt mindnyájan hasznát vesszük. • A sokoldalú tevékenységük mellett milyen más egyéb társadalmi munkát végeznek?- Mint a Nemzeti Front egyik tömegszervezete a választási program teljesítéséből is kivesz- szük részünket. A Devinská Nová Ves-i alapszervezetünk tagjai például az egészségügyi központ, a ravatalozó környékét tartják rendben, de hasonlóan járnak el a Záhorská Bystricaiak is. A hulladékanyagok és a gyógynövények gyűjtésében is részt vesznek tagjaink. Tavaly például 6642 kilogramm papírt, 730 kilogramm textilt, 381 kilogramm hulladékvasat, valamint szárított állapotban negyvenhét kilogramm gyógynövényt értékesítettek. Ebben az évben sem lesz ez másképp. A mindennapi munkánk során az egészség- ügyi és a politikai nevelőmunkáról sem feledkezünk meg. Mindez kezesség arra, hogy a területi átszervezés után is teljesítsük a reánk háruló feladatokat. Szinte nincs olyan munkahely, ahol fel ne merülne a munkaidő jobb kihasználásának a kérdése. Az Első Brnói Gépgyárban egyes vezető dolgozókkal, fóleg mesterekkel folytatott beszélgetéseink során az a vélemény alakult ki, hogy a munkaidő kihasználását is ösztönözni kellene. Valóban szükséges-e külön fizetni azért, hogy a dolgozó jobban kihasználja a műszak alatti időt? Nem egy helyen erre a kérdésre igennel válaszolnak, mert a büntető intézkedések alkalmazása nehézségekbe ütközik. Elsősorban azokkal a dolgozókkal van a legtöbb gond, akik nem a legjobban végzik a munkájukat, s munkaerkölcsük is kifogásolható. A partizánskej Augusztus 29. Cipőgyár gépgyártó üzemében például elég csupán arra figyelmeztetni egyes fiatal dolgozókat, hogy mulasztásaik miatt a Munka Törvénykönyve szerint járnak el velük szemben, máris felmondással fenyegetőznek. így aztán olyan gyakorlat alakult ki, mintha kisebb szabálysértések nem is léteznének. A-műszakon belüli munkaidő kihasználását nem ítélik meg annyira szigorúan, még akkor sem, ha ezeknek a kisebb-nagyobb időveszteségeknek az összege egy-két munkanapnyi időt is elér. Néha olyan eseteknek lehetünk tanúi, amelyek közül egyet az egyik gyárudvaron tapasztalhattunk: pénteken délelőtt féltizenegykor több dolgozó, már nem is munkaruhában, távozásra készült. Kísérőnk ezt azzal magyarázta, hogy már ledolgozták a magukét, hiszen teljesítménybérben végzik a munkájukat. A műszakon belül ledolgozott órákat általában nemigen tartják számon. Ez mindössze egyetlen adatként szerepel a statisztikai kimutatásokban. Hogy mi okozta az időveszteséget, azt rendszerint csupán néhány vállalatnál, saját kezdeményezésükből vezetik. Kár, hogy ezt nem teszik mindenhol, mert a le nem dolgozott órák „nagy csomagjában“ különféle okok találhatók: építőanyag-vásárlás, lakásjavítások, ügyintézés a hivatalokban, de ide sorolhatók a céltalan járkálás percei és órái a munkahelyeken, az üzem területén, valamint a szerszámraktár előtti, vagy a büfében töltött várakozás is.- És mi okozza a legtöbb munkaidő-veszteséget? Egy gépgyárban végzett felmérés alapján például az egészségügyi létesítmények látogatása, az ebéd- és tízórai szünet megnyújtása és a munkavégzés közbeni fölösleges szünetek (a munkával össze nem függő beszélgetések járnak a legnagyobb személyi időveszteséggel.) Ezen túlmenően még egy csoportja létezik a műszakon belüli munkaidő-veszteségnek, s ez műszaki-szervezési okokra vezethető vissza. Vagyis a gépgyárban magába foglal minden olyan termeléskiesési időt, amelyet nem a gépkezelő követ el. Legtöbb ilyen leállási időt a géphibásodás, az anyag- és pótalkatrészhiány okoz. Becslések szerint jelenleg jóval nagyobb a valós munkaidő-veszteség a kimutatottnál. Ugyanis többször a rossz munkaszervezés és a rendetlenség rovására írható munkaidő-kiesést objektív okoknak minősítik és a szállítói-megrendelői kapcsolatok nehézségeivel magyarázzák. Bizonyos azonban, hogy a munkaidő-veszteségnek közel a fele a dolgozók számlájára írható. Igy aztán az írás elején feltett kérdésre is nyilvánvaló a válasz: nem ösztönözhetünk mindent, kiváltképp nem tehetjük ezt a munkaidő betartása, a műszakon belüli idő kihasználása céljából. A műszakon belüli időveszteség csökkentéséhez megfelelő feltételeket kell kialakítani, amiben a felelősség döntő hányada a közvetlen felettesekre, a vállalat- és üzemvezetésre hárul. Ha az a helyzet áll elő, hogy a dolgozók egy idó után valamilyen oknál fogva a korábbinál jobban használják ki a műszakon belüli időt, akkor a több vagy jobb minőségben elvégzett munkáért kellene jutalmazni őket és nem a műszakon belüli idó kihasználásáért. KÓVÁRY IVÁN NÉMETH JÁNO^ Amiért élt és harcolt Megemlékezés Ján Osoháról, születésének 85. évfordulója alkalmából Ján Osoha neve szorosan összefonódott pártunk történetével abban az időszakban, amikor az a legnehezebb körülmények között, mély illegalitásba vonulva szervezte népünk ellenállását a fasiszta elnyomással szemben. Élete változatos és mozgalmas volt, mint mindazoké, akik fenntartás nélkül vetették bele magukat a munkásosztály harcába. 1901. július 27-én született szegény szülők gyermekeként a morva-szlovák Podolí falucskában. Noha kitűnően tanult, csupán az elemi iskolát végezhette el. Utána molnárinasnak ment. Tizenhárom évesen elvesztette szüleit és zsellérként próbálta eltartani három fiatalabb testvérét is. 1922-ben belépett a pártba. Sokat tanult, szinte minden iránt érdeklődött. Már tanonc korában ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megismerje a szovjetek országát. E célból kezdte tanulni az orosz nyelvet is. 1925- ben elhatározta, hogy a fiatal szovjet köztársaság megsegítésére alakult szervezettel, az Interhelpoval a Szovjetunióba költözik, hogy segítsen a szocializmus építésében. Kirgíziá- ban, a Tyan-San hegység alatt telepedett le. Életének itt egy új szakasza kezdődött. Kevéssel utána, hogy megérkeztek a csehszlovák telepre, a tanító szerepével Osohát bízták meg. A tanítóskodás rendszeres önképzéssel járt együtt. Tudásszomjára felfigyelve tanulni küldték először Taskentbe, majd Moszkvába. Két főiskolával reményteljes jövő állt előtte, ő azonban a nehezebb pályát választotta. Hivatásos forradalmárként tért vissza Csehszlovákiába, vállalva a feleségétől való fájdalmas elszakadást is, hogy oda menjen, ahol legnagyobb a nyomor és legszükségesebb a segítség - Kelet-Szlovákiá- ba, Michalovcéba. Gyűléseken, összejöveteleken annak az embernek az avatottságával és közvetlenségével ismertette a Szovjetunió népeinek életét, akinek a szovjetek országa a hazájává is vált. A CSKP körzeti titkáraként érte a müncheni árulás. Az illegalitásba kényszerült kommunista pártnak az új viszonyokhoz igazodva meg kellett szerveznie sorait. Ján Osoha részt vett a szigorú konspiráción alapuló szervezeti hálózat kiépítésében, működési területét a bratislavai körzetre összpontosítva. Tagja lett a sajátos szlovákiai körülmények között szervezetileg önállósult kommunista párt első illegális központi bizottságának, s oroszlánrésze volt Szlovákia Kommunista Pártja két egymást követő központi vezetőségének létrehozásában. A legnagyobb üldöztetések közepette állt az illegális szlovákiai pártmunka vezető posztjain, amikor a hitleri Németország és csatlósai még erejük teljében érezték magukat, s amikor rendkívüli erőfeszítéseket és önzetlenséget követelt az is, hogy a párt puszta életjelt adjon magáról. 1940 januárjától magára vállalta a Hlas ľudu címú illegális lap megjelentetésével járó teendőket. A hivatásos forradalmárra jellemző hév, szívósság, az illegalitás megkövetelte kegyetlenül szigorú fegyelem, s a nem egyszer konspirációs vétségekkel is járó vakmerőség, valamint az elmélyült koncepciózus gondolkodás egyaránt sajátja volt Osohának. Kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy súlyos áldozatok vállalásával sikerült megőrizni a szlovákiai kommunista mozgalom folytonosságát, de egyéni beállítottságának is része volt abban, hogy a szlovákiai kommunisták politikáját jóidéig az antifasiszta összefogást nehezítő elképzelések is terhelték. 1942 nyarán a titkos rendőrség ót is elfogta, bebörtönözte. Mindvégig kitartott. Nem törte meg ót az a mérhetetlen tragédia sem, hogy élettársát gyermekükkel együtt a hitleri banditák gázkamrába hurcolták. Sohasem látta viszont kislányát, a kicsi Ninelt sem, akinek neve (Ninel - fordítva - Lenin) a világproletariátus mozgalmának legnagyobb géniuszára emlékeztette. Két hosszú évig gyötrődött a nyitrai (Nitra) fogházban, ahonnan az SS alakulatok felügyelete alatt átszállították a bratislavai fegyházba. Innen indították őket 1945. február 19-én a mauthauseni koncentrációs tábor felé... Útközben a gépkocsioszlopot amerikai vadászgépek támadása érte - Osoha haslövéssel fekve maradt az útszéli árokban. A sebesülteket ós a halottakat az SS katonák a melki gyújtótáborba szállították, ahol másnap Osoha elvtárs szörnyű fájdalmak között kiszenvedett. A szabadságot, amelyért annyit szenvedett és annyit áldozott, nem érhette meg. Tragikus halálával érzékeny veszteség érte Szlovákia kommunista mozgalmát. G. PERESZLÉNYI ETELKA
